Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)

1956-10-29 / 297. szám

HÉTFŐ, 1956. OKTOBER 29 Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság felhívása BUDAPEST DOLGOZÓI! MAGY­AROK! Egyetemi Forradalmi Diákbizottság küldöttei vasárnap délután az alábbi felhívást adták át Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének:. Mint Nagy Imre elvtárs rádióbeszédéből kitűnik, a kormány az egyetemi ifjúság kívánságait lényegében teljesítette. A­­harcok új módszerei teremtődtek, új módszerekkel kell harcolnunk. Ne áldozzatok több vért! Várakozással tekintünk az új kormányba bevont nemzeti erőkre. Úgy látjuk most, hogy erőnket csak akkor tudjuk ered­ménnyel felhasználni, ha megszűnik a harc, ha helyreáll a rend. Marad­junk erősek. Ne morzsolja erőnket az éhség, a rettegés életünkért, gyer­mekek, anyák, apák életéért. Rendet, hogy egységesek legyünk újra. Rendet, hogy sztrájkolhassunk. Rendet, hogy a harc más, ésszerű eszközeihez nyúljunk, ha nem teljesíti követeléseinket a kormány. Rendet, hogy lehetőség nyíljon a szabad vá­lasztásokra. Követeléseink: 1. Haladéktalanul szólítsa fel a kormány a szovjet csapatokat, hogy hagyják el Budapest területét. Támaszkodjék a kormány a függetlenség és a rend érdekében a hazájához hű katonaságból és rendőrségből, a felfegy­verzett munkásokból és egyetemistákból alakuló nemzetőrségre. 2. Minden hatalmat az új, független, demokratikus kormánynak. 3. Közvetlen tárgyalásokat a nemzetközi hadijog szabályai szerint a fel­kelő csapatokkal, munkás-, diák- és katonatanácsok közvetítésével. 4. Az új kormány szervezzen kormánybizottságot a hazájához hű kato­naság, rendőrség, a munkástanácsok és az ifjúság bizottságainak képviselői­ből. Ez a bizottság vizsgálja ki, hogy — személyre és funkcióra való tekin­tet nélkül — ki a felelős a vérengzésekért. Ezeket a rend helyreállítása után nyilvánosan vonják felelősségre. Az ÁVH-t azonnal oszlassák fel. 5. Gondoskodjál­ a kormány a dolgozók bérének és nyugdíjának azon­nali kifizetéséről. . 6. Március 15 legyen munkaszüneti nap, október 6 nemzeti gyász­­ünnep, karácsony kétnapos munkaszünet. 7. Új nemzeti címert! Éljen a független, demokratikus Magyarország. Egyetemi Forradalmi Diákbizottság A SZOT elnökségének felhívásai A Szakszervezetek Országos Taná­csának elnöksége egyetért azzal a programmal, amelyet Nagy Imre elv­társ az új nemzeti kormány nevében ma délután ismertetett. Megelégedés­sel hallottuk hogy a kormány el­tökélt szándéka megvalósítani egye­bek között olyan fontos követelése­ket, amelyekre a SZOT elnöksége az utóbbi hónapokban, napokban javas­latokat tett. A SZOT elnöksége fel­hívja a szervezett dolgozókat, vessék latba minden erejüket, képességüket a rend helyreállítására, az élet nor­mális menetének megindítására, a jövő életünket szolgáló intézkedések valóraváltására, Budapest, 1956. október 28. SZOT elnöksége * Napok óta szünetel a munka a gyá­rakban és az üzemekben. A dolgozók aggódnak, mi lesz elmaradt kerese­tükkel. A SZOT elnökségének az az álláspontja, hogy a tragikus esemé­nyek miatt nem érheti anyagi kár a dolgozókat. A SZOT elnöksége azt ja­­vasolja tehát valamennyi munkásta­nácsnak, hogy: 1. a tragikus események következ­­tében elmaradt munkanapokat vala-­­mennyi dolgozónak átlagkeresettel­­ számolják el; 2. azoknak a dolgozóknak, akik­­ ezekben a napokban megjelentek­­ munkahelyeiken, dolgoztak, vagy részt vettek a gyár védelmében, az­­ átlagkereset kétszeresét kell megfi­zetni a munkában vagy őrség köte­lékében eltöltött órákra. Felhívjuk a tragikus harcok során megsebesült szakszervezeti tagokat és az elesett szakszervezeti tagok hozzá­tartozóit, hogy jelentkezzenek pénz­segélyért a szakszervezetek központ­jában. Budapest, 1956. október 28. A SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége felhívja Buda­pest és a többi város üzemeinek dolgozóit, hogy elsősorban a katona­viselt, tapasztalt munkások vegye­nek tevékeny részt a rend tel­jes helyreállításában, lépjenek be a felállítandó nemzetőrségbe. A nemzetőrséget arra az átmeneti időre hozzák létre, amíg a rend helyre nem áll. A nemzetőr­ségbe minden üzem, hivatal, intéz­mény munkástanácsánál (ha ilyen még nem alakult, üzemi bizottságá­nál) lehet jelentkezni. A jelentkező­ket a munkástanácsok irányítják a kerületi (megyei, járási) kapitány­ságokra, a nemzetőrség parancsno­kához. Ideiglenes feladatról lévén szó, a nemzetőrség tagjai továbbra is munkahelyeiken kapják a fizeté­süket. Élelmezésükről a nemzetőrség gondoskodik. Munkástanácsok, üzemi bizottságok! Mindenhol állítsatok fel üzemi őrség­et, védjetek meg üzemei­teket. Az üzemi őrségek tartsanak kapcsolatot a kerületi nemzetőrség­gel. Munkások, lépjetek be a nemzet­őrségbe! Segítsétek a rend mielőbbi helyreállítását, segítsétek ezáltal a lakosságot élelmezési, egészségügyi problémáinak megoldásában. Budapest, 1956. október 28. A SZOT elnöksége A győri munkástanács élelmiszert küldött a fővárosnak Az Élelmiszeripari Minisztérium je­lenti: a győri munkástanács a kelen­földi Tejipari Vállalathoz a budapesti dolgozók megsegítésére három teher­autóval 7500 liter tejet és 400 kilo­gramm kenyeret küldött. A szállít­mány vasárnap délután rendben meg­­érkezett. A szállítmány vezető­je el­mondotta, hogy a győri munkástanács két vagon sajtot, egy vagon lisztet, két vagon káposztát és egy vagon sárgarépát is útba indított Budapest­re. A következő napokban újabb tej-, vaj-, sajt- és kenyérszállímányokat küldenek. Fót község 17 siekér élelmiszert k­üldött az újpesti Károlyi Kórháznak Az újpesti Károlyi Kórház betegei és dolgozói részére szombaton Nóg­­rád község teherautókon három ton­na, vasárnap pedig Fót község 17 szekér élelmiszert küldött. A kórház betegei és dolgozói ezúton mondanak hálás köszönetét a nagylelkű adomá­nyért. ESztallasai mtitik az országfiaialés­iklósát Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke vasárnap este a rádióban be­jelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés ere­detileg október 29-re összehívott ülé­sét elhalasztja. Az új időpontról ké­sőbb döntenek. — Addig is kérem képviselőtársai­mat, hogy az új nemzeti kormány nyilatkozatában foglaltaknak meg­­f­­elelően segítsék elő a rend és a nyu­­­­galom helyreállítását, a termelő­­i munka megindulását, illetve folyta­tását — mondotta Rónai Sándor.­­ (MTI) Egy volt harcostárs felhívása a harcolókhoz Elsősorban hozzátok szólok fiúk,­­ akikkel a Széna téri főhadi­szálláson és a barikádokon két­­ napot töltöttem együtt. Tudom, emlé­­t­keztek rám. A lázas vitákban több­­ször szóltam hozzátok. Ha a ne­­­­vemre nem is, de felhajtott gallérú, szürke lódenkabátomra és biztató szavamra biztosan emlékeztek. Emlékeznetek kell, hogy nem vol­tam híve a fegyverletételnek addig, amíg biztosítékokat nem kapunk kö­veteléseink teljesítésére. Tudom, mi­lyen okok kényszerítettek titeket és veletek együtt engem is arra, hogy végső elszántsággal, a szinte remény­­telenné váló harcot is folytassuk.­­ Úgy éreztük és úgy is beszéltük meg, hogy nincs jogunk a fegyvert addig kiengedni kezünkből, amíg a rette­gett államvédelmi hatóság fenyegető réme a megtorlás esetleges lehetősé­gével ott lebeg a becsületért és jo­gaiért elkeseredésében harcra kény­szerülő ifjúság és dolgozó nép feje­­ felett. Másik nagy problémánk a becsület kérdése volt. Mi úgy éreztük, hogy a­­ jogos követelések és e jogos követe­­­­lések ellen fellépő erőszak kényszert­­­ tette kezünkbe a fegyvert és ezt a fegyvert nem tehetjük le addig, amíg­­ a kormány rádión és sajtón keresz-­­tül el nem ismeri, hogy nem va­gyunk sem fasiszták, sem reakciósok, és még kevésbé vagyunk garázdál­kodó rablók. Nem lettem áruló, fiúk! Nem a kormány bízott meg azzal, hogy fel­szólítsalak titeket fegyverletételre. Én magam jelentkeztem a Magyar Távirati Irodánál, mert más lehető­ségem nincs, hogy szóljak hozzátok. Reggel óta töprengek azon, hogy beszélnem kellene veletek. De visz­szatartott a félelem, a félelem attól, hogy megalkuvónak fogtok tartani és mint mindent, ami hivatalos for­mában jutott tudomásotokra, az én szavaimat is gyanakvással fogadjá­tok. Ezért kérlek még egyszer arra benneteket, hogy annak a szürke ló­bi­enkabátos bajtársatoknak minden szavára és tettére emlékezzetek visz­­sza, mielőtt mostani üzenetemről vé­leményt alkotnátok. Egy csendes budai lakásból tele­fonon keresztül küldöm ezt az üzene­tet. Senki nem befolyásolt, sőt talán kockázatot vállalok azzal, hogy nyil­vánosságra hozom nevemet és tar­tózkodási­ helyemet. De emlékeznek,­­­em kell, hogy a félelmet nem ismer­tük és higgyétek el, azóta sem ismer­tem meg. Fiúk! Nem azt kérem tőletek, hogy tegyétek le a fegyvert, csak azt, hogy gondolkozzatok. Azok az okok, amelyek olyan erősen kény­szerítettek elkeseredetten markolni fegyverünket, ha nem is teljesen úgy, ahogy mi szerettük volna, de meg­szűntek. Emlékezzetek: már péntekre vir­radó éjszaka megmondtam nektek, hogy nincs értelme aprólékos és minden részletre kiterjedő követelé­sekhez ragaszkodni. Elég, ha kihar­coljuk a jogot ahhoz, hogy a rend és a béke helyreállta után ezeket a követeléseinket békés fegyverekkel lehetőségünk legyen valóra váltani. Én úgy érzem és erre sem félelem, sem­ külső okok nem kényszerítenek, hogy ezt a célunkat elértük. Úgy ér­zem, hogy különösen most, Nagy Imre miniszterelnök beszéde után,­­ nincs szükség arra, hogy erőszakkal kényszerítsünk bárkit is, követelé­si seink teljesítésére. Tudom, hogy könnyebb volt azzal a lelkesedéssel és elszántsággal, amely a harcok idején eltöltött ben­nünket, helytállni a barikádokon, mint most letenni ezt a fegyvert az­zal a gondolattal, hogy megalkuvók lettünk. Ígérem nektek, hogy nem leszünk megalkuvók és nincs okotok rá, hogy ígéretemben kételkedjetek. E harcot folytatjuk, fiúk. De ha meg­van a lehetőség — mint ahogy meg­van —, hogy harcunkat vér és em­beráldozat nélkül vigyük győzelemre, akkor éljünk ezzel a lehetőséggel. Fiúk! Ugyanazzal a lelkesedéssel és ugyanazzal az elszántsággal új harcba hívlak benneteket. Ez a harc az iskolák és egyetemek gyűlésein fog folyni, az üzemi gyűléseiben, ahol­­ alulról kezdve újraválasztjuk vezető­sg­ségünket és mindenütt, ahol a dolpo- i­­ó nép többségének jogos követelé­­seit kell győzelemre vinni, s sosem várhatunk lehetetlent a kor­­­l­­­mánytól. Nem követelhetjük, hogy a harcok zűrzavarában helyre­­­­hozza a hosszú évek alatt elkövetett hibákat. Megtorlástól nem kell tarta­ni, az orosz csapatok rövidesen el­hagyják az ország területét. Ha ve­lem tartozok, harcunkat fegyver nél­kül, győzelemmel fejezzük be. Én a fegyveres harcot a győzelem tudatá­ban fejeztem be és a győzelem remé­nyével és minden lehetőségével foly­tatom a küzdelmet mindaddig, amíg a szocializmust a dolgozók akaratá­­­­nak megfelelően megvalósítják. Nem mondom és nem kérem, hogy­­ tegyétek le a fegyvert, de szeretném, ha mindezeken gondolkoznátok. Úgy­­ érzem, becsületes szándék vezetett és­­ tudom, hogy nálatok a becsületes szándék máskor is meghallgatásra­­ talált. Abban a reményben, hogy találko­­­­zunk a szellemi harc barikádjain,­­ búcsúzom tőletek, még egyszer arra­­ kérve benneteket, ne ontsatok meg­­­­gondolatlanul, értelmetlenül és célta­­l­­anul magyar vért. Szőnyi István, a Széna téri csoport volt helyettes parancsnoka ! A varsói rádió bejelentése a lengyelországi szovjet csapatokról London, október 28. (AP) A varsói rádió szombaton bejelen­tette, hogy a Lengyelországban , a nemzetközi szerződések alapján­ tar­tózkodó szovjet csapatok „most már kizárólag a számukra e szerződések­ben kijelölt támaszpontokon állomá­soznak­. Izrael iraki intervenciótól tart Jeruzsálem, október 28. (MTI) Jeruzsálembe újabb hírek érkeztek arról, hogy Jordánia határán aktívan folyik az iraki csapatok összevonása. A jordániai repülőtereket szombat éjféltől kezdve lezárták a polgári forgalom elől. Ezek a hírek — mint az AFP rámutat , az izraeli hatósá­gokat megerősítik aggodalmukban, hogy közeli intervenciótól kell tar­tani Irak részéről. A szovjet kormány válaszolt a nyugati nagyhatalmak október 16-i jegyzékére Párizs, október 28. (MTI) A szovjet kormány válaszolt nyugati nagyhatalmak október 10-i jegyzékére, amely a német kérdéssel foglalkozott. A szovjet válaszjegyzék az AFP szerint rámutat: Németor­szág újraegyesítésének nincs más útja, mint a két német állam közele­dése. A szovjet kormány kijelenti: kész elősegíteni, hogy a két német állam között kapcsolat jöjjön létre és a nyugati hatalmakat is felkéri, ők is járuljanak hozzá ehhez. a Mozgósítás Izraelben Az AP jelenti Jeruzsálemből, hogy Izrael vasárnap este részleges mozgó­­­­sítást hajtott végre. A kormány be­­­­jelentette, hogy a szomszéd arab or­­­­szágok határán tartalékos hadosztá­lyokat vonultatott fel. Ezt a bejelen­tést a Minisztertanács hatórás ülése előzte meg. A közlemény szerint a­­ részleges mozgósítás „elővigyázatos­sági intézkedés, amelynek az a célja, hogy oltalmazza Izrael határának és a határmenti településeknek biztono­s­ságát”. Az AP washingtoni jelen­tése szerint Eisenhower elnök közöl­te, hogy szombaton délelőtt Dulles külügyminiszterrel folytatott megbe­szélése után üzenetet küldött Ben Gurion izraeli miniszterelnöknek, melyben hangoztatta, hogy aggoda­lommal értesült az izraeli mozgósí­­­­tás előkészületeiről és kéri az izraeli­­ miniszterelnököt. „Ne tegyen olyas­mit, ami veszélyeztetné a békét”. Az elnök hozzátette, hogy az iz­raeli mozgósítás figyelmeztetése elle­­­­nére is folytatódott, s azóta teljesen befejeződött. „A helyzetet annyira súlyosnak látom, hogy még egy sür­gős üzenetet küldök Ben Gurion mi­niszterelnöknek.“ Az elnök elmond­ta azt is, h­ogy tárgyalásokra utasí­totta a külügyminisztériumot Ang­liával és Franciaországgal a közép­keleti béke fenntartása ügyében. (MTI) Költemény és nyilatkozat a jugoszláv-magyar tárgyalásokról Belgrádban szombaton este befeje­­­­ződtek a tárgyalások a román kor­­­­mány és párt Gheorghiu Dej vezette küldöttsége és a jugoszláv kormány és párt képviselői között. A tárgya­lások eredményeként több okmányt írtak alá. A kormánytárgyalásokról kiadott közlemény megállapítja, hogy a két ország kapcsolatai a szuvere­nitás, a területi integritás és az egy­más belügyeibe való be nem avatko­zás elvein alapulnak. A Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége és a Román Munkáspárt képvi­selőinek megbeszéléseiről kiadott nyilatkozat a többi között hangsú­lyozza, hogy a két párt kapcsolatainak a teljes őszinteség, jogegyenlőség, az egy­más ügyeibe való be nem avat­kozás és az elvtársi kritika elvei alapján kell fejlődniük. Leszögezi továbbá, hogy a szocializ­­­­mus építésének formái és módszerei a különböző országokban külön­böző feltételek mellett eltérhetnek egymástól. SZABAD NÉP Varsói különtudósítónk jelentése Lengyelországban tömegesen jelentkeznek véradásra a magyar sebesültek számára Varsó, október 28 Forró rokonszenv és mélységes fájdalom — ezek az érzések töltik el a lengyel népet a magyarországi tragikus események napjaiban. Nem lehet szavakat találni, amelyek kellőképpen kifejeznék a szolidaritás mértékét és a segíteni akarás fokát. A rádióállomások és a lapok felhívást intéztek a lakossághoz, jelentkezzenek véradásra. Erre a felhívásra azon­ban nem volt szükség. Százak és százak várakoznak a véradó állomáso­kon, hogy minél több lengyel vér pótolja a kiömlött magyar vért. Vasár­nap először az állomások orvosai vettek vért egymástól, azután került sor a várakozó munkásokra, tisztviselőkre, ifjakra, nőkre. Gyűléseken elhangzó felszólalások, határozatok és levelek százai kívánják, hogy meg­szűnjenek a harcok és a magyar nép végre békében, nyugalomban élhes­sen új demokratikus kormányának vezetése alatt. A lengyel közvélemény azonban nemcsak rokonszenvét nyilvánítja, hanem elemzi is a magyarországi tra­gédia okait, és az elemzés mentes minden takar­gat­ástól, minden mellé­beszéléstől. A lengyel dolgozók, akik a legutóbbi napokban a pártvezetés haladó erőivel együtt változtatták meg a politikai irányvonalat a nép kívánságának megfelelően, világosan látják a magyarországi események okait, s képesek megítélni, mi veze­tett el a fegyveres felkeléshez. Jól példázza ezt a Trybuna Ludu vasár­napi vezércikke, amelyet lapunk más helyén ismertetünk. Ami a legújabb lengyelországi ese­ményeket illeti: hivatalos kommüni­ké jelent meg arról, hogy a lengyelországi szovjet csapato­kat visszavonták támaszpont­jaikra, ahogyan azt Gomulka­­ elvtárs megígérte. Egy ifjúsági gyűlésen Morawski, a politikai bizottság tagja bejelentette, hogy szabályozták a Lengyelország­ban tartózkodó szovjet szakértők ügyét is. Akik az államvédelmi ható­ságnál voltak beosztva, azonnal visz­­szatérnek a Szovjetunióba, s azonnal elutazik a hadsereg tanácsadóinak első csoportja is. A többiek néhány hónapon belül hagyják el Lengyel­­országot. Polgár Dénes A magyar ENSZ-megbízott nyilatkozata Kós Péter, a Magyar Népköztársa­ság washingtoni rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-megbízottja, az alábbi nyilat­kozatot adta át Dag Hammarskjöld­­nek, az ENSZ főtitkárának: A Magyar Népköztársaság kormá­nyának tudomására jutott, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Fran­ciaország és Nagy-Britannia javasla­tára 1956. október 28-án összeül az ENSZ Biztonsági Taná­­sa a magyar­­országi eseményekkel kapcsolatos kérdések megtárgyalására. Ezzel kap­csolatban a Magyar Népköztársaság kormánya határozottan leszögezi, hogy 1956. október 23-án és az ezt követő napokban lezajlott események és az azok során hozott intézkedé­sek a Magyar Népköztársaság kizá­rólagos belügyét képezik és ezért nem tartoznak az ENSZ hatáskörébe. A Magyar Népköztársaság kormá­nya egyben hangsúlyozza, hogy az el­múlt napokban lezajlott magyaror­szági belpolitikai eseményeknek sem­miféle kihatása nincs a nemzetköz békére és biztonságra, és annak fenn­tartását a magyarországi eseményei nem veszélyeztetik. Az ENSZ alap­okmányának I. fejezet, 2. cikkek 7-es pontja a következőképpen hang­zik: „Jelen alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az ENSZ-t arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely állam belső joghatóságá­nak körébe tartoznak, és nem köte­lezi a tagokat arra sem, hogy ilyen ügyeket a jelen alapokmánynak meg­felelő rendelkezési eljárás alá bo­csássák ...” Mindezek alapján a ma­gyar kormány határozottan tiltako­zik minden, Magyarország belügyei érintő kérdés megtárgyalásának na­pirendre tűzése ellen. Mivel ilyen kérdéseknek az ENSZ-ben való meg­tárgyalása a Magyar Népköztársaság szuverenitásának súlyos megsértése jelentené, nyilvánvalóan ellentétben állna az ENSZ alapokmányában le­fektetett elvekkel. (MTI) Megnyílt a Biztonsági Tanács ülése New York, okt. 28 (MTI) Vasárnap este összeült a Biztonsági Tanács, hogy a három nyugati nagy­hatalom kérelmére megvizsgálja a „magyarországi helyzetet”. A tanács­­nak mindenekelőtt az Egyesült Álla­mok, Franciaország és Nagy-Britan­nia által javasolt napirend elfogadá­sáról kell döntenie. Az ülésen Ber­nard Cornut-Gentidle francia delegá­tus elnököl. Szoboljev, a Szovjetunió küldötte, tiltakozott az ellen, hogy az ENSZ foglalkozzék a magyarországi hely­zettel. „ A magyar kormány — mondotta, — nem kérte fel az Egyesült Ál­lamokat, Franciaországot és Nagy-Britanniát, hogy az ügyet a Biztonsági Tanács elé vigye, tiltakozott is ezen lépés ellen, amelyet a magyar szuverenitás és az ENSZ alapokmány súlyos megsértésének tekint. A Szovjetunió — mondotta Szobol­jev — ellene fog szavazni, hogy a magyarországi ügyeket felvegyék a napirendre, amelyeket az ENSZ alap­okmány megsértése címén vittek a Biztonsági Tanács elé. A jugoszláv küldött csatlakozott a Szovjetunió­hoz, tiltakozott, hogy a Biztonsági Tanács foglalkozzék a magyar ügyek­kel. Kijelentette, hogy tartózkodni fog a szavazástól, ha arra sor kerül. Úgy vélekedett, hogy politikai célok­ra akarják kihasználni a magyaror­szági helyzetet. Reményét fejezte ki, hogy a jelenlegi magyar kormánynak sikerül l­eküzdenie a válságot. A Biztonsági Tanács 9 szavazattal egy ellenében (Szovjetunió) és egy tartózkodás mellett (Jugoszlávia) na­pirendjére tűzte a „magyarországi helyzetet”. A szavazás után a tanács felkérte Magyarország képviselőjét, hogy — amint kérte — vegyen részt a vitá­ban. Szoboljev kérte, hogy három­négy nappal halasszák el a kérdés érdembeni megvitatását, hogy idő le­gyen a vitához szükséges informá­ciók beszerzésére. A Biztonsági Ta­nács elvetette a szovjet módosító in­dítványt kilenc szavazattal, egy el­lenében (Szovjetunió), egy tartózko­dással (Jugoszlávia). Henry Cabot-Lodge, az Egyesült Államok nevében közölte: az ameri­kai kormány kész megvizsgálni, hogy mit tehet a Biztonsági Tanács, hogy a magyar népnek lehetővé tegye alapvető jogai gyakorlásának élvezé­sét. Cornut-Gentille francia küldött, a Biztonsági Tanács elnöke hangoz­tatta: Franciaország egyetlen or­szágban sem akarja bátorítani a pártütőket, bárkik legyenek azok, nem akar olyan ideológiai célokat rátukmálni a szóbanforgó népre, amelyek ellentétesek annak saját céljaival, de elvárja, hogy minden ország saját elképzelései, saját út­jai és saját belső fejlődése szerint rendezze belügyeit. Sir Pearson Dickson, Nagy-Britan­­nia küldötte hangsúlyozta: „Vélemé­nyem szerint magától értetődik, hogy a Biztonsági Tanács a magyar­­országi helyzet láttán nem marad­hat tétlen.” A Biztonsági Tanács ülése lapunk zártakor még tart. A Borba az új magyar kormányról Belgrád, október 28. (MTI) A Borba vasárnapi számában a többi között ezeket írja az új magyar kormányról: ■ „A magyarországi helyzet írja a lap — már hosszú ideje megköve­telte egy ilyen kormány létrehozását. Éppen ideje volt, hogy megalakuljon és új programot terjesszen elő, mert az országot az a veszély fenyegeti hogy a vérontás polgárháborúvá fajul. Az ifj kormány — noha késve — megalakult, s éppen a kellő pillanatban, mert még mindig reális lehető­­­­ségek vannak arra, hogy elkerüljék a legrosszabbat és helyreállítsák a bé­két Magyarországon.“ „Az új kormány többségében olyan személyekből tevődik össze, akik nem működtek együtt Rákosival, sem­ pedig Gerővel és nem kompromit­tálták magukat a nép szemében.“ .­ Borba ezután hangsúlyozza, hogy Rákosi és Gerő emberei — többek­­ között Hegedűs András miniszterelnök — nincsenek az új kormányban, majd így fejezi be: a helyzetben csak akkor következhet be megbékélés, ha eltávolítják azokat, akik Magyarországot idáig juttatták. | Külföldi segítség a Magyar Vöröskeresztnek A Magyar Távirati Iroda szomba­ton este külföldi adásában világ­szerte felhívást intézett, hogy segít­sék a Magyar Vöröskeresztet ember­mentő munkájában. Hírügynökségi jelentések szerint az MTI felhívására eddig a követ­kező válaszok érkeztek. A Brit Vöröskereszt bejelentette, hogy első lépésként 1000 font sterlin­get ad a Magyar Vörösk­eresztnek gyógyszerek vásárlására. A Nyugat­német Vöröskereszt segélyvonalat in­dított Bécsbe. A Lengyel Népköztár­saság 700 kilogramm vérplazmát­­kül­dött. Az Olasz Kereszténydemokrata Párt ötmillió lírát bocsátott a Ma­gyar Vöröskereszt rendelkezésére. A nyugat-berlini szenátus 10 000 márkát adományozott a gyűjtési akciónak. Szombaton Bécsben mintegy ezer ember ajánlotta fel, hogy ellenszol­gáltatás nélkül vért ad. (MTI) Köszönetet mondunk a Nemzetközi Vöröskeresztnek és mindazoknak az intézményeknek és magánszemélyek­nek, akik ezekben a nehéz órákban a magyar nép megsegítésére sietnek. Fiffl osatrtík lm­ü l­iitifjmin­isst­or atofjfoos­zó­ésoi Bécs, október 28. (MTI) Eigl osztrák külügyminiszter va­sárnap a magyarországi eseményekre való tekintettel fogadta az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy- Britannia, a Szovjetunió és Magyar­ország bécsi nagykövetét. 3 Válasz a Pravdának A Pravda legutóbbi számában tudósítójának cikkét közli a ma­gyarországi eseményekről. A cikk címe: „A népellenes kaland össze­omlása Magyarországon.’’ Ez téve­dés. Ami Budapesten történt, nem volt sem népellenes, sem kaland, s nem is omlott össze, öt napig robbantak a bombák, szóltak a halált osztó gépfegyverek, öt napig vérzett és szenvedett ez a balsors­­tépte város és mégis, mégis, száz halálon át is az igaz hazaszeretet a demokratizmus eszméi égtek a szívekben, a szocialista demokrácia jelszavai szóltak a leghangosab­ban, nem a reakcióé, nem az ellen­­forradalomé! Szabadságot akar Pest és Buda forradalmi népe, népszabadságot, önkény, terror és félelemmentes életet, több kenye­ret és nemzeti függetlenséget. Ez volna hát a ,,népellenes kaland”?! Ami összeomlott, s valóban nép­ellenesnek nevezhető, az a Rákosi —Gerő-klikk uralma. A cikk továbbá azt állítja, hogy a pesti nép megmozdulását, a fel­kelést az angol és amerikai impe­rialisták aknamunkája váltotta ki Nyugodtan elmondhatjuk: Buda­pest egész másfélmilliós lakosságát bántja és sérti a Pravdának ez a megállapítása. Testben vagy lélek­ben Budapest nagy része ott volt a keddi tüntetésen s mindvégig együtt érzett vagy egyetértett a nagy népmegmozdulás alapvető hazafias és demokratikus céljaival Az öt napig dúló véres, tragikus de egyben felemelő küzdelmet nem holmi aknamunka váltotta ki, ha­nem — sajnos — önnön hibáink bűneink, s e hibák és bűnök kö­zül is elsősorban az, hogy nem óv­tuk, nem védtük a szent tüzet amit nagy őseink ránk hagytak őr­zeni: a nemzeti függetlenséget Mit kíván a magyar nemzet? — tették fel a kérdést 1848-ban a márciusi ifjak. — Kívánja a nem­zet függetlenségét — hangzott az első válasz, az első a Petőfiék 12 pontja közül. Beszéljünk végre nyíltan! Ma is ez az első válasz, ma is ez az első a nemzet követe­lései között: Magyarország legyen szabad, legyen független ország — s ezen az alapon éljen békében és barátságban szomszédjával, a Szovjetunióval! Ezért harcoltunk, ezt akarta s akarja a tollával küz­dő író és újságíró, ezt a mérnök és a munkás, a paraszt és a tüntető diák, ezt a felkelők — és az ország miniszterelnöke. Nyomasztó teher, mázsás szikla gördült le szorongó szívünkről, amikor e követelést magáévá tette az új kormány és a párt új vezetőtestülete. Vörösen, mint ami vérben fürdött, de mégis a szabadság és a béke napja buk­kan ki ezzel a sötét felhők mögül... S ha már erről szólunk, még egy megjegyzést hadd tegyünk a Pravda sajnálatos cikkére. Igaz, napokig dúlt az áldatlan testvéri háború, s most már, hisszük, vé­get ér. Büntetni kell majd — bün­tetni azokat, akik hatalmukat félt­ve és életükért rettegve felidézték ezt a harcot, akik védtelenekre adtak tűzparancsot a parlament előtt. Büntetni kell a forradalmi hullámba sodródott, börtönökből szabadult bűnöző elemeket is. Büntetni kell majd, de ez más, mint az a „felszámolás”, amiről a Pravda ír. A magyar nép harcát nem tudta, s ma már nem is akar­ja senki „felszámolni”! Ez a harc meghozta, ha drága áron is, a ma­ga gyümölcsét, meghozta a nagy szabadságeszmék győzelmét, s ez­zel, csakis ezzel meghozza végre , véráztatta földön a fegyverek csendjét, a békét, s új, szép, többé már nem véres harcaink és alkotó munkánk kezdetét. Molnár Mik­ós Testvéri szolidaritás a magyar nép iránt A Trybuna Ludu vezércikke A A magyarországi események min­den becsületes lengyel lelkét megrázták. Sokan felteszik közülünk a drámai kérdést, hogyan történhe­tett, hogy a népi hatalom viszonyai között a magyar nép egy része fegy­­vert fogott a hatalom ellen, mert, no­ha mint ez tömegmozgalmaknál ál­talában lenni szokott, az akcióba fe­lelőtlen és bizonyos mértékig reakciós elemek is bekapcsolódtak, mégis a népről van szó. A feltett kérdésre a választ nem az ellenséges ügynökség leegyszerűsített felfogásában és nem folytonosan az ellenforradalomban kell keresni, mert végeredményben minden ilyen kísér­let a válaszra — ilyen nem hiányzott a tragikus poznani események idején sem — azonnal felveti a következő kérdést: hogyan lehetséges, hogy kül­­földi ügynökségeknek, amelyek vég­eredményben feltétlenül el vannak szakadva a néptől, sikerül széles tö­megeket harcra mozgósítani. Ilyen kérdésre nem lehet semminő logikus válasz. Nincs most helye az események kronológiai leírásának, lapunk más helyén adunk azokról — noha két­ségtelenül töredékes — tudósítást. Úgy gondoljuk, hogy ezen informá­ciónk és a magyar párt és kormány hivatalos dokumentumai alapján ta­lán már meg lehet kísérelni meg­alkotni a magyar események leg­alább is vázlatos képét, tragédia forrását mindenek­előtt az elmúlt sztálini időszak hibáiban, torzításaiban, sőt bűneiben kell keresni. Rajk elvtársnak és tör­vénytelenül kivégzett társainak tragikus rehabilitációja az egész nép előtt felfedte a korábbi pártvezetés­ben uralkodott tiranizmus mélysé­­gét. A Nagy Imre elvtárssal kapcso­latos szégyenteljes eljárás minden bátrabb bírálat drákói elfojtását je­lentette. A sztálinizmus folytatása három évvel Sztálin halála és fél évvel a XX. kongresszus után, s végül a tömegek azon követelésének elha­nyagolása, hogy a Szovjetunióval való baráti és szövetségi kapcsolato­kat mindkét fél teljes egyenjogúságá­nak és szuverenitásának alapjaira helyezzék — mindez el kellett hogy mélyítse a kiábrándultságot, a ked­vetlenséget, sőt az ellenséges érzüle­tet a hatalom ellen, amely a tömegek szemében elvesztette népi jellegét. Nem a szocialista forradalom ellen növekedett Magyarországon az el­lenséges érzület hulláma — éppúgy, mint ahogy a poznani munkásosztály sem a szocialista forradalom ellen lépett fel a tragikus júniusi napok­ban — hanem a zsarnokság ellen a forradalom nevében és a szocializmus jegyében fellépő bürokratikus dege­­nerálódás ellen. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a haladás és a demokratikus megúju­lás erői, amelyeket Rákosi már rég­óta üldözött, s amelyeket júliusig megbénítottak, túlságosan gyengék voltak a párt- és kormányvezetésben. Ezért nem tudtak idejében fordula­tot létrehozni és változásokat ki­kényszeríteni a demokratizálás fo­lyamatában, a párt élenjáró erőinek vezetésével, szoros kapcsolatban a tömegekkel, a nézetek nyílt össze­csapásával és a sztálinista csoportok maradványainak leleplezésével, úgy, ahogy létrejött az SZKP fő vonalá­nak történelmi változása, amelynek nálunk a VIII. plénum felel meg. A vezetésben levő konzervatív sztáli­nista elemek a szó szoros értelmé­ben az utolsó pillanatig fékezték a­­ demokratizálás folyamatát. A buda­pesti ifjúság békés tüntetéséről, amely kifejezte szolidaritását a len­gyelországi változásokkal és Magyar­­országra vonatkozóan hasonló köve­teléseket nyilvánított ki, Gerő Ernő, a párt volt első titkára éles és fele­lőtlen szavakat mondott. Szidalmaz­ta a tüntetőket, állítólagos reakciós­­sá°uk miatt még jobban szítva ezzel a már amúgy is robbanásig feszült légkört. S amikor már folyt a lövöl­dözés és az első áldozatok már eles­tek — e pillanatban nem ismeretes előttünk, hogy pontosan milyen volt a tragikus események kezdete — még akkor is a sebtében összehívott központi vezetőségi ülésen csak fél­megoldásokat alkalmaztak, meghagy­va Gerőt az első titkári funkcióban, s nem vezettek be jelentős változá­sokat a programban. Az egész veze­tésben ilyen spiemágiák és a haladó változtatásoktól való húzódozás csak szította a tüzet, ahelyett, hogy oltot­ta volna. Így történt. A Nagy Imre minisz­­terel­nök vezette új kormány és az új pártvezetőség, amelynek élén Kádár elvtárs áll, már befejezett té­nyek előtt állt: az óráról órára növe­kedő fegyveres harcok, középületek elleni támadások, s végül akcióba lé­pő szovjet egységek — mindennek feltétlenül befolyásolnia kellett a helyzet további elfajulását. A párt és a kormány az első pilla­nattól kezdve minden lehetőt meg­tett, hogy helyreállítsa a rendet Bu­dapesten, ez azonban nem volt köny­­nyű feladat. Az elkeseredett harcok tűzében nem mindenhova érhettek el a konkrét információk a vezetés új összetételéről és programjáról. Nem mindenhol volt meg az összeköttetés, s a dezorientáció a harcok meghosz­­szabbodását idézte elő. A magyar honvédség egy része a felkeléshez csatlakozott, ráadásul pedig a harcok átterjedtek néhány vidéki területre is. A rend és megnyugvás jelei csak ott és akkor mutatkoztak, ahol és amikor megalakultak a munkástanácsok — legtöbbször kommunistákkal az élü­kön — s ezek összeköttetésbe léptek a kormánnyal s értesítették a felkelő csoportokat az események valódi le­folyásáról. Nincs itt most az ideje, hogy meg­vonjuk a magyar tragédia tel­jes mérlegét. Megteszik ezt egész biztosan a magyar elvtársak, ha itt lesz az ideje. Két dologhoz azonban nem fér kétség: az egyik, hogy a néni hatalom megdöntése Magyaror­szágon — függetlenül a felkelés for­rásaitól és a részvevők szándékaitól — nemcsak Magyarország számára lenne szörnyű tragédia, hisz szük­­ségképpen a földesurak és a tőkések diktatúrája kerülne hatalomra, ha­nem egyszersmind a békét is ve­szélyeztetné. A másik, hogy népünk mélységesen együtt érez a magyar néppel és az új vezetéssel, amely­nek élén Nagy és Kádár elvtárs áll. Teljes mértékben támogatja prog­ramjukat, amely közel áll a mi kö­veteléseinkhez és kívánságainkhoz és ém­úgy, mint a mi programunk, megfelel a tömegek legmélyebb kí­vánságainak. E nehéz, tragikus pillanatban a testvéri magyar nép iránt érzett szo­lidaritás és barátság kifejezésre jut nemcsak abban a vérben, amelyet ereinkből a budapesti sebesülteknek a lengyelek eljuttatnak, de abban a szívélyes együttérzésben is és abban a forró reményben is, hogy a magyar nép gyorsan eléri a mindenki által forrón óhajtott békét és saját orszá­gában, a saját módján tudja majd építeni a szocializmust. Egyiptom ismét kap amerikai segélyt Megbízható helyről származó érte­­sülés szerint az USA újra megkezdte az Egyiptomnak szóló segélynyújtást, miután a szállításokat a szuezi vál­ság miatt felfüggesztették. Értesülé­sek szerint az elmúlt néhány hét so­rán mozdonyokat, gépeket, szállító­­berendezéseket és egyéb cikkeket in­dítottak útnak Egyiptom felé. Úgy látszik, a külügyminisztérium és a külföldi segélynyújtási hivatal elha­tározta — anélkül, hogy ezt nyilvá­­nosságra hozták volna —, folytatják a külföldi segélyprogram keretében az Egyiptomnak korábban megígért szállítmányok leszállítását.

Next