Népszabadság, 1956. december (1. évfolyam, 22-45. szám)
1956-12-01 / 22. szám
Fejér megyében is megértették a dolgozók: a munka a békés élet előfeltétele Székesfehérvár — olyan mint régen. A városban már a múlt héten megindult a normális élet. Autóbusz jár az utcákon, az üzletek köralkatai tele vannak áruval. Rendes, hétköznapi forgalom van, dolgoznak az üzemek, egyikét épületet kivéve sehol nincs nyoma annak, hogy néhány héttel ezelőtt rendkívüli állapotaik uralkodtak. A forradalmi események itt is tüntetéssel kezdődtek. Október 23-án a diákok békés tüntetést szerveztek. Követeléseik megegyeztek a budapesti Műszaki Egyetem helyes és jogos követeléseivel. A tüntetők a színház épületében gyűlést tartottak és utána békésen hazamentek. Másnap a budapesti események hatására az üzemekben leállt a munka, nagy tömegek tüntettek az utcákon. Az ellenforradalmárok itt már igyekeztek megtéveszteni a becsületes embereket és egyre jobboldalibb jelszavakat hangoztattak. Október 25-én mindez folytatódott, majd a rendőrség épülete előtt tűzharcra is sor került. Az időközben megalakult forradalmi tanácsokban sok helyen ezenforradalmárok, politikai kalandorok ragadták magukhoz a vezetést. Megkezdődött — a rákosisták elleni harc ürügyén — becsületes, köztiszteletben álló vezetők, egyszerű kommunisták üldözése. Kiengedték a börtön foglyait, lefegyverezték az őrséget. A honvédségnél megalakult úgynevezett forradalmi katonai tanács, a parancsnokot — aki megtagadta a fegyverek kiosztását — leváltotta és nagy mennyiségű fegyvert osztott fizét. • A nemzetőrség parancsnoka egy Papp nevű horthysta tiszt lett, aki ezt a fegyveres erőt teljesen az ellenforradalom céljaira akarta felhasználni. Megalakult a városi és megyei nemzeti bizottság is, melyek napról napra, egyre inkább a jobboldali elemek befolyása alá kerültek. Megbízottaik felkeresték a falvakat, mindenütt nemzeti bizottságokat alakítottak és felszólították a lakosságot fegyveres csoportok szervezésére. Lovasberényben például Hortal Imre százholdas kulák lett a nemzeti bizottság elnöke. Bicskén letartóztatták a járási pártbizottság titkárát és másokat. Kemény József elvtársat, az egyik idős kommunistát, fasiszta módszerekkel vallatták. Több faluban megkezdődött a hajsza a párttitkárok és a tszelnökök után. Keddre, november 6-ára tervezték az elfogottak tömeges kivégzését, amire szerencsére már nem kerülhetett sor. A fehérvári üzemekben is megkezdődött a fegyveres csoportok szervezése. A Könnyűipari Szerszámgépgyárban egy Urbaniczki nevű ember volt a fő szervező. November 4-én kiadta a jelszót 30 tagú csoportjának: harc az utolsó töltényig! — ő maga pedig megszökött. Mint később kiderült, nyugatra tette át a székhelyét. Szerencsére sem a megyében, sem a városban nem volt ideje az ellenforradalomnak arra, hogy teljesen megszervezze erőit. A munkások, parasztok, diákok legjobbjai kezdték felismerni, hogy ami itt megy, az már nem az ő követeléseik végrehajtásáért, hanem a kapitalizmus visszaállításáért folyik. A Mindszentybeszéd sokakat hozzásegített ehhez a felismeréshez. Ennek tudható be, hogy a rend, a nyugalom viszonylag gyorsan helyreállt a megyében és a megyeszékhelyen, Székesfehérváron is. A közellátás végig megfelelően működött a városban és az egész megyében. Dános Istvánnak, a megyei tanács közellátási osztálya vezetőjének irányításával a közellátási dolgozók kiváló munkát végeztek. A honvédség és a MOHOSZ szállítóeszközöket bocsátott rendelkezésre. Rengeteg tejet, kenyeret, húst küldtek a fővárosba is. Amikor a sóhiány felütötte fejét, gépkocsikat küldtek Újpestre — pedig Budapesten még harcok folytak , és így sikerült megfelelő mennyiségű só biztosítása. A kereskedelmi vállalatok, üzletek tartósan állták a vásárlók ostromát. Árut elegendő mennyiségben biztosítottak, a roham elmúlt és ma Székesfehérvárott sorbanállás nélkül lehet mindent kapni, az élelmiszerektől a cipőig. Az en«‘ra*ia«ellátás terén távolról sem ilyen jó a helyzet. A megye két szénbányájában, Balinkán és Pusztavámon — bár a bányászok zöme bejár dolgozni — még minimális a termelés. A szén így még csak igen kis mennyiségben érkezik Székesfehérvárra és nem biztosítja a város szükségleteit. Sajnos, például a pusztavámi bánya már jelenleg is sokkal több szenet adhatna, ha a bánya vezetői, Kincses igazgató és Kusnyár főmérnök mindent megtennének a szükséges feltételek megteremtéséért, ők arra hivatkoznak, hogy a bányászok nem akarnak dolgozni, a bányászok pedig azt mondják: dolgoznának, de a vezetők nem biztosítják a feltételeket... A munkástanács tagjai még határozatlanok. A munka megkezdését Tatabányától és Dorogtól tették függővé, pedig ott már folyik a munka. Most már nekik is érezve a munkástanács nagy felelősségét, a termelés beindítása és folyamatossága terén — mindent meg kellene tenniök a teljes ütemű termelés megkezdésére és folytatására. A székesfehérvári üzemek dolgozói várják a szenet, mert csak akkor lesz elég villamosenergia és ezzel együtt elegendő mennyiségű áru. A falvakban végig folyt a munka. A gépállomások és állami gazdaságok időnként üzemanyaghiánynyal küzdenek. A megye termelőszövetkezeteinek mintegy egyharmada az események következtében megszűnt. A legtöbb a bicskei és a székesfehérvári járásban, főleg azok, amelyek ebben az évben alakultak Akadnak olyan szövetkezetek is, melyek különböző, kívülről jövő támadásra szűntek meg, de már újjáalakultak. Ilyenek többek között a szári Somogyi Béla és a csákvári Tolbuchin tsz-ek, ahol a tagság többsége a közös mellett döntött. Más falvakban is vannak olyan törekvések, hogy egyes szétugrasztott szövetkezeteket újból létrehozzanak. Elismerés illeti az egyéni parasztságot, mely nem ült fel a zavart keltők felhívásainak és becsületesen elvégezte az őszi munkákat. Ezrmás után alakulnak a megyében az MSZMP szervezetei. Eddig körülbelül 60 pártszervezet alakult meg 1100 taggal. Folyik a szervező munka az üzemekben is, ahol a munkástanácsok sorra belátják, hogy az MSZMP-nek, mint egyedüli munkáspártnak kell rendelkeznie üzemi szervezetekkel. Már 14 üzemi pártszervezet működik és ez a szám napról napra nő. Megindult tehát és egyre normálisabban folyik az élet Fejér megyében is. Dolgozni, termelni, ez a fő jelszó az itteni dolgozóik körében. A Fejér megyei munkások, parasztok megértették: ez a rend, a nyugalom, a békés élet megteremtésének első feltétele. TAVASZ VÁRÁS Talán különösen hangzik most ez a szó, amikor még a tél sem köszöntött be hivatalosan, de hangulatomra mégis ez a legtalálóbb kifejezés. Az újra meginduló élet legparányibb jelét is olyan szomjas tekintettel nézem, mint tavasszal az első rügyet a kopár bokron. Elmúlt a téli dermedtség, vége a harcnak, a pusztulásnak. Az élet fitytyet hányva a naptárnak, újra sarjad a romok alól, mint az első hóvirág a már olvadozó hótakaró alól. A villamosvállalat „kertészei’ már ápolgatják, nyesegetik a száraz ágként csüngő vezetékeket, s a vén pesti villamos megfiatalodva csilingel a Váci úton. Szeretettel nézem a kopott, sárga kocsikat, pedig menynyit szidtam őket ezelőtt__ A Duna felől is tavaszias szél fújdogál, s kamaszos életkedvvel kergeti a port. Az örökké optimista ember pedig kibújik odújából, s részt kér az új életből. Alig néhány hét, s menynyire elszoktunk mindentől, ami korábban természetes volt. S most újra örülünk mindennek. Mert az élet most újra kezdődik. A forradalom vihara után ismét kisütött a nap, s szinte iszszuk a szebb jövő ígéretét, a tavaszias levegőt. Milyen hamar visszazökken az ember a régi kerékvágásba! Rajtakapom magamat, hogy méltatlankodom a cukrászdában, mert nincs gesztenyepüré. Mintha a legutóbbi hetekben csakis gesztenyepürével táplálkoztam volna. Megiszom feketémet, s elindulok a Belváros felé. Mellettem egy kislány egyre nyaggatja édesapját: — Apuua, hoz a Mikulás csokit? Két diák előttem a mai edzés eredményességén vitatkozik. Most jöttek a fedettből. K Ötheti kényszerpihenő után, alig akartunk folt jönni a vízből — mondja az egyik." Megrakott kosarú háziasszonyok siet,nek hazafelé, s az utcaseprők serényen seprik az összegyűlt szemetet. Fent az egyik emeleti ablakban fiatal nő ki- rakja az ágyneműt,és közben énekel. A sarkon sportújságot árulnak, egy kisebb csoport pedig az olimpiai játékok esélyeiről vitatkozik. A szemerkélő eső eláll, a homályos novemberi nap kibukkan a szakadozott felhők mögül. Frissebben lépkedek, s legszívesebben fütyörésznék. Hiszen, amerre csak nézek, minden bizonyítja, hogy megindul az élet. S az ember, az élni akaró ember letörli a gyász könnyeit, eltakarítja a romokat, s mintegy álomból ébredve, friss tetterővel, optimista életkedvvel indul a holnap felé. (bgg) Minden állampolgár segítse a rend és a fegyelem helyreállítását A Legfőbb Ügyészség tájékoztatója Az ügyészi szervek ma legfontosabb feladatuknak tekintik, hogy a karhatalmi alakulatokkal együttműködve segítsenek a termelőmunkához nélkülözhetetlen rend és fegyelem megteremtésében és biztosításában. Ennek során mindenekelőtt az őrizetbe vett személyek ügyének kivizsgálásával foglalkoznak. A szovjet alakulatok az általuk őrizetbe vetteket folyamatosan adják át a magyar hatóságoknak. Intézkedés történt, hogy minden ilyen ügyet — az ártatlanok mielőbbi szabadonbocsátása érdekében — haladéktalanul kivizsgáljanak. A legfőbb ügyészséget ebben a munkájában a szovjet katonai parancsnokság támogatja. A vizsgálat során — a kormány rendelkezésének megfelelően — mindazok szabadlábra kerülnek, akik bűncselekményt, vagy terrorcselekményt nem követtek el. Nem helyezik szabadlábra azokat, akik a forradalmi események során „szabadultak", büntetésük nagyobb részét még nem töltötték ki s bűnösségükhöz nem férj kétség. Ma különösen fontos, hogy minden szerv és minden állampolgár segítse a belső rend és fegyelem, a törvényesség helyreállítását, további megszilárdítását és működjön szorosan együtt az ezért elsősorban felelős karhatalmi és ügyészi szervekkel. Egy pesti rémhír — és a valóság Mit lőttek szét a szovjet tankok Várpalotán ? Péntek délután a fővárosban az a hír terjedt el, hogy Várpalotán fegyveresek rálőttek az ott állomásozó szovjet páncélosokra, akik — nem akarva a tüzet viszonozná — tankokkal támadtak a bányászlakásokra, a várpalotai városi házakra, majd tűz alá vették, szétlőtték, és szétdúlták azokat. Ezért a várpalotai bányászok sztrájkba léptek. Az emberek az utcákon, különösen a Nyugati pályaudvar környékén felháborodva, nagy hévvel tárgyalták és kommentálták ezt az eseményt. A Népszabadság szerkesztősége háromnegyed 5-skor felhívta Várpalota város Központi Munkástanácsát és kérte, hogy mondjon véleményt, tájékoztassa a szerkesztőséget: mi az igazság? A munkástanács éppen ülésezett, s az elnökhelyettes, Varga János főmérnök a következőket mondta: — Az egész mese. A hírből egy szó sem igaz. Pesti kitalálás. Várpalotán összesen skát szovjet harcikocsi van. Legteljesebb a nyugalom. A várpalotai bányászkollektíva a helyén van és mindenki dolgozik. Csütörtökön 100 vagon szenet termeltünk, pénteken pedig 700 ember szállt le. A szovjet hatóság feloldotta a kijárási tilalmat és hétfőtőlkezdve mindenki szabadon közlekedhet éjjel-nappal. Hétfőtől kezdve a várpalotai bányászok két műszakban dolgoznak, mindenki teljes erőbedobással fog termelni. Az egyes kérdéseiket, köztük a legfontosabbat, a bérproblémát kielégítően tisztáztuk. Kérjük a szerkesztőséget, hogy válaszunkat juttassa el a rádiónak és még ma este olvassák be. Joguk van honé, hogy tisztán lássanak Dobozgyár? Könnyűipar? Ezelőtt csak a nagykohókkal, a hengersorokkal, a bányákkal törődtünk, s alig jutott eszünkbe, hogy egy budai kis gyár ötszáz egynéhány dolgozója cipődobozokat, gyógyszeres skatulyákat, élelmiszercsomagoló anyagot gyárt. Termékeikkel napról, napra találkoztunk, de szinte észre sem vettük, hogy a népgazdaságban minden kis fogaskerék, az ilyen dobozgyár munkája is nagyon fontos. — Az ipar máris sürgeti a dobozokat — mondja Rátonyi Ferenc igazgató. — Mi igyekszünk kielégíteni az összes igényeket, hogy a gyárak eljuttathassák termékeiket a fogyasztókhoz. — Létszámunk 500 fő volt — folytatja Pongó Mihály, a munkástanács elnöke. — Most állandóan 320—350 munkás dolgozik nálunk. Sokan laknak távol, még Isaszegről is bejárnak ide, s a létszám állandóan növekszik. Normális termelésünk 30—40 százalékát gyártjuk, de ez a mennyiség is állandóan gyarapodik. Mint mindenütt, itt is sok a probléma. Gáz kellene a munkához, fűtött helyiség, hiszen az enyv a hideg helyiséghez megkásásodik, nem köt rendesen. Sok az egyéb probléma, a politikai kérdés is. Csak az ígéret... . — Mi nemcsak a magunk véleményét mondjuk — , mondja a munkástanács elnöke. — Mi a dolgozókat képviseljük. Kérem, nagyon kérem , írják mindig az igazat, akkor is, ha ez nem esik jól. Higy ígyek el, így tér vissza a népi bizalma. — Hát mit írjunk le? Miról érzik, hogy nehéz leírni? ! — Nálunk teljes az egyetértés. Gyártjuk a dobozokat ! mert segíteni akarunk Magyarországon. Segíteni ara írunk a népen. Nem látunk tisztán. Remélünk, de nem látunk. Határozottan akarjuk, hogy jobban, különbül élhessünk, mint eddig. Nem, ezt nem nehéz leírni. Nemcsak a Budai Dobozgyár munkásai, igazgatója, munkástanácsa ért egyet ebben a kérdésben, hanem egyetért velük a kormány, egyetért az MSZMP. Siáfhosi ágyas tűzőresimát légcsikná az újrónafői kastélyán A szovjet katonai parancsnokság a napokban a magyar hatóságoknak adta át az újrónafői kastélyt, amelyben 1245 óta hol magyar, hol szovjet katonaság volt elhelyezve. A kastély átvétele után a Győr —Sopron megyei tanács elhatározta, hogy itt rendezi be az eredetileg Tápláttypusztára tervezett tüdőszanatóriumot. Erre a célra kiválóan alkalmas a hatalmas parkkal övezett kastély, amelynek hetven szobájában kényelmesen elfér a 120 ágyas szanatórium. A táp- lánypusztai kastélyban szociális otthont rendeznek be. ( kilátás a képmítottából is ai iparwissfilkei A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a Népművelési Minisztérium rendelkezése alapján a Műcsarnok felhívja azokat a képzőművészeket és iparművészeket, akik 1956. évre a Népművelési Minisztériumnól megbízást kaptak, hogy munkájukat 1956. december 1-től 5-ig délelőtt 10—13 óra között küldjék be a Műcsarnokba Amennyiben munkájuk nem készült el férmi időpontig, azt jelenések a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében Huszár Imre szobrászművésznél isa a beküldésben akadályozva vannak, úgy távlatilag végig telefonon értesítsék a Műcsarnokért. Telefon: 429-330. NÉPSZABADSÁG 3