Népszabadság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-01 / 1. szám

2 "munkás tanácsok* FORUMA. QU Helytelen volt-e a pályázati felhívás? A Népszabadság december 29-i számában Különös pályázati felhívás cím alatt rövid cikk jelent meg. A szerkesztőség nem találta helyesnek, hogy az előző napi számában leközölte a Világítástechnikai V. pályázati felhívását.. „Ezt a hirdetést vissza kellett volna adnunk a feladónak" mondja többek között a cikk. „Az igazgatói poszt pályázati úton való betöltésére jelenleg nincs lehetőség”, majd így fejezi be „Ehhez kell tartani magát a Világítástechnikai V. munkástanácsának is.” Ismerve a munkástanácsok jogi körére vonatkozó rendelet idevonatkozó részét, figyelembe véve a pályázati felhívást, nem látok semminemű szabálytalanságot, és a pályázati felhívásból egyálalán nem derül ki, hogy a Világítástechnikai V. munkástanácsa a kérdésben szabálytalanul kíván eljárni. Nem ismerem a Világítástechnikai V. munkástanácsának összetételét, és további szándékait, de e pályázati felhívásból arra következtetni, hogy a vállalat munkástanácsa nem kívánja betartani az idevonatkozó rendeleteket — túl merész. A szerkesztőség cikke, de az idevonatkozó rendelet is elismeri, hogy az igazgató kinevezését a vállalat munkástanácsa is kezdeményezheti a felsőbb állami szervek felé. Ez a rendelet nem tartalmaz olyan kitételt, amely előírja a munkástanácsnak, hogy a saját jelöltjének megválasztásánál milyen utat alkalmazzon. Hibát követett-e el a Világítástechnikai V. munkástanácsa azzal, hogy pályázatot hirdetett és a Népszabadság azzal, hogy azt leközölte? Véleményem szerint — nem. A vállalat munkástanácsa akkor jár majd el szabálytalanul, ha a legjobb pályázatokat saját véleményezése után nem terjeszti fel a felettes állami szerv elé és nem közös megegyezés szerint történik az igazgató szerződtetése. Hogy ki legyen a jelölt, ahhoz a Világítástechnikai V. a legjobb utat választotta. Nem a Világítástechnikai Vállalat az első, aki pályázati felhívás útján kívánta az igazgatói munkakört beltölteni. Saját vállalatunk — az Alumíniumárugyár Vállalat — munkástanácsa is kiadott egy pályázati felhívást az igazgatói munkakör betöltésére, és hogy ez mennyire összeegyeztethető az idevonatkozó rendeletekkel, azt igazolja, hogy a pályá- zati felhívás szövegét bemutattuk a közvetlen felettes hatóságunk- nak — kik még a szövegezése módjára is megtették észrevételüket (amit mi figyelembe vet- tünk) — és név szerint Hornyák Nándor, a Kohó- és Gépipari Mi- nisztérium II-es Iparigazgatósá- j j gának vezetője személy szerint | vállalta, hogy az azidőtájt még nehéz hirdetési körülmények között — felhívásunkat az iparág vállalataihoz eljuttatja. pályázati felhívás útján történő igazgatói munkakör be- | töltésének lehetőségét tehát nem zárja ki a munkástanácsok jog- | körére vonatkozó törvényerejű rendelet, hiszen a felettes hatósá-gok jelöltjei is részt vehetnek a pályázatban. Nem lehet vitatott — eltekintve a jelenlegi nehéz körülményektől —, hogy e munkakör pályázat útján való betöltése is eredményesebb kell hogy legyen ” a kinevezéseknél. A Világítástechnikai Vállalat munkástanácsának rövid történe- (tében ez a lépés nem hibás. Inkább azt kell hibájául felróni, hogy még mindig igen nehezen ébred annak tudatára, mely sze-rint a munkástanács az egész nép tulajdonát képező vállalat felelős,új vezetője és nem egy politikai ér-dekképviseleti szerv. Ennyit a kérdéses cikkhez, és most szabad legyen feltennem egy kérdést. Miért szükséges , hogy az igazgatót a felettes álla-mi szerv nevezze ki? Beszélhe- tünk-e önkormányzatról, ha a vállalat felelős vezetőjének, a munkástanácsnak nincs joga önállóan a vállalat egyik legfontosabb emberét megválasztani, illetve szerződtetni. A szerződések megkötésének formáját természetesen rendeletileg szabályozni kell. Senki sem érthet egyet az igazgatók havonta történő cserélgetésével. Igen sokszor hallani, hogy az igazgató megválasztása jelentőségénél fogva nem bízható az üzemi munkástanácsokra. Igaz, hogy az üzemi munkástanácsok ma még nem mindenütt állnak helyzetük magaslatán. De rögtön felmerül, hogy bízható rá a vállalat teljes gazdasági életének irányítása olyan munkástanácsra, akit nem tartunk képesnek arra, hogy saját műszaki és gazdasági adottságainak megfelelő igazgatót szerződtessen. Véleményem szerint fel kell adni az igazgató kétirányú felelősségének elvét, ami úgy a jelen helyzetben, mint a későbbiek során igen sok vitára adhat alkalmat. A felsőbb állami irányító szervek a munkásönkormányzat további kiszélesítése során számtalan más módon is érvényre tudják juttatni azt az alapelvet, mely szerint az egyes vállalatok az egész nép tulajdonát képezik és nem a vállalaton belül dolgozók kis munkáskollektíváét. Az igazgató kérdése körül sok vita folyt — ha nem is a Népszabadság hasábjain. — Azt hiszem ma már az egyes álláspontok eléggé kikristályosodtak ahhoz, hogy a munkás-paraszt kormány által létrehozott, a munkásönkormányzat kérdésével foglalkozó bizottság, amelynek én is tagja vagyok, napirendjére tűzze és a probléma végleges lezárása érdekében javaslatot terjesszen a Minisztertanács elé. Ring István az Alumíniumárugyár munkástanácsának elnöke Tanítványok (12. folytatás.) Eddig minden tervszerűen történt. De nekik is tapasztalniok kellett, amit már annyi hadvezér megtanult, hogy még a legjobban kitervelt ütközet kimenetelét is megváltoztathatja egy előre nem látott véletlen esemény. Amikor Zwischenzahl kissé megkésve megérkezett az egyesületi helyiségbe, megtudta hogy a szombati ülést hétfőre halasztották. A csillagkedvelők elnökükkel együtt — aki az egyesület tekeklubjának is elnöke volt — átvonultak a „Kuglifogó”-hoz címzett nyári vendéglőbe. Rá akarták beszélni a vendéglőst, hogy állíttassa helyre a teljesen lebombázott tekepályát. Zwischenzahl elhatározta, hogy mindjárt visszafordul a paraszt kocsiján. Sötét éjszaka volt. A hosszú, végtelen országúton, tízperces időközökben néhány kézikocsi elmosódó körvonalát látta; a kocsik ellenkező irányban, a város felé haladtak. A házban már csak Péter, a raktárnok és a Kígyóember tartózkodott, aki nyálával hűtötte felhorzsolt jobbvállát. Az állványokon nem maradt semmi. A raktárnok azonban egy szépen megírt listát akart otthagyni az amerikai katonai hatóságnak. Péter felolvasta a jegyzéket, az áruk számát és fajtáját, a raktárnok pedig odaadóan festegette a nyílegyenes sorokat egy vadonatúj miniszteri papírra. Még csak fél tíz volt. Zwischenzahl már messziről látta, hogy világos van a házban. Ez nem jelenthet mást: vagy betörők járnak nála, vagy a katonai hatóság tisztviselői. Ha az utóbbiak üldözik, akkor így is, úgy is börtönbe kerül, akár bemegy, akár nem. Mindenképpen meg kell tudnia, ki van a házában. Hiszen a raktára pénzt jelent. Sok pénzt. A ház hátsó falához támasztotta a létrát és halkan felmászott rajta. Az ablak zárva. Először csak a három mezítlábas, rongyos fiút látta meg — nagy nyugalomban ültek az asztalnál. Egyikük beszélt, a másik írt, a harmadik szájához emelte a kezét és ráköpött az ujjaira. Csak amikor elfordította tekintetét a három fiúról, csak akkor vette észre, hogy üresek az állványok. Nem hitt a szemének, feszült figyelemmel meredt a látványra. Remegett a térde, mikor visszamászott a létrán. A bejárathoz vezető úton erősebben megmarkolta lovaglóostorát, óvatosan megfordította kulcsát a zárban és nesztelenül felment a lépcsőn. — Hatvannyolc rúd vadászkolbász. Gyorsabban megy, ha számokkal írod — mondta Péter. — 68 rúd. Becslésem szerint egy mázsa lehet. írd: „becslésünk szerint.” — Voltaképpen ebből megtarthatnánk magunknak egypárat, ha már ilyen sok van. Let‘s say three per cent or two.‘ Úgy gondolom, üzleti költségek hímén. — Tizenhét doboz amerikai cigaretta. — „Carton’‘-t írj! The American say „cartons‘..! Húsznak kellett lenni. Azóta három cartonnal eladott már ez a disznó. — Kigyóember, ha folyton belebeszélsz, elírom magam. . — ötvenöt pár cipő. Uj. Huszonhárom női, harminckét férfi. — Na, de most komolyan kérdem, ne írjunk-e fel tizenegy párral kevesebbet. Férficipőt persze. Vagy egyszerűen írd azt: „Tizenegy pár a saját részünkre!" és fűzz hozzá magyarázatot. Okvetlenül kell nekünk is cipő a télen. That's clear.3 — Cipő kell nektek? — szólalt meg ekkor Zwischenzahl. Az ajtóban állt, sápadtan a méregtől. Ketten ülve maradtak. A kígyóember felszökött, mint egy pisztráng. Lassan tekintetüket mereven Zwischenzahlra szegezve, felállt a másik kettő is. Ostorát megsuhintotta az állványok mentén. — Hol az áram? Péter úgy érezte magát, mint amikor a tengerbe zuhan valaki, aki nem tud úszni. — Már nincs itt — hebegte végül. — Hol var? Zwischenzahl ostorával az asztalra vágott s a rajta lévő jegyzékre. A raktárnok megragadta a szépen megírt listát, kisimította és a háta mögé dugta. Akkor megszólalt a Kígyóember, aki nem állt elé.1) Mondjuk három százalékot vagy kettőt. 2) Az amerikaiak úgy mondják, hogy „carion" ... 3) Ez világos,hető távolságban és még hátrált is egy kicsit, hogy meszszebb kerüljön Zwischenzahltól. — Ha a lovaglóostorával hadonászik, akkor egyáltalán nem tárgyalunk magával. Zwischenzahlnak elvörösödött a homloka. Alacsony, sovány férfi volt, jóalakú, fekete hajú. Betöltötte már negyvenedik évét, de még egy parányi ránc sem húzódott az arcán. Ott állt, lovaglóostoréval, összezárt lábakkal, olyan testtartásban és oly feszült várakozással, akár egy tőrvívó. A náci uralom előtt igazgató volt egy kisebbfajta éjszakai mulatóban, ahol fiatal, dúskeblű lokálpincérnők kicsalták a szerelemre szomjazó vendégek utolsó krajcárját is. Keskeny, keményvonalú szája harsogott, akár egy trombita. —■ Ez betörés. Ezért fegyház jár. Ha nem hozzátok azonnal vissza az árumat, kiszolgáltatlak benneteket az amerikaiaknak. Az „amerikai” szó hallatára a fiuk terve visszazökkent a régi kerékvágásba. Péter ismét biztonságban érezte magát és dacosan mondta: — Ezt persze maga se gondolja komolyan. Nekünk nincs okunk, hogy féljünk az amerikaiaktól. — Nekünk nincs — toldotta meg a Kígyóember és kényelmesen támaszkodott az állványhoz. Úgy látszott, Zwischenzahl belátta, hogy nem tökfilkókkal van dolga. Ide-oda járkált, a lovaglóostort két kezében a háta mögött tartva, azután megszólalt, megváltozott hangon: — Tudjátok, hogy hol van az árum? A Kígyóember pimaszul mosolygott: — Ó, kérem, az áruja biztonságban van. Nyugodt lehet. Ettől a pillanattól fogva Péter már csak azon gondolkodott, hogyan jussanak ki kellő időben a házból. Pontosan tizenegykor ragasztja ki az írást Jánoska katonai épület kapujára. Autóval néhány perc alatt itt lehetnek az amerikaiak. Akkor befellegzett Jézus tanítványai titkos társaságának. Ki kell, hogy jussanak, bármi áron. A listát, persze most már nem hagyhatják ott. Zwischenzahl is elgondolkozott. Ostorát letette az asztalra, külön-külön végignézett a három finn, azután így szólt barátságosan, kissé torz mosollyal: — Ha visszahozzátok az árut, kiválaszthatjátok magatoknak, amit akartok. Síri csend. A Kígyóember arca, amelyen minden kedélyváltozás meglátszik, diadalmasan ragyog fel. (Folytatása következik.) NÉPSZABADSÁG 1957. január 1. kedd * A pér*i búnyá'tzok ..rl»lftével-‘ is rsak : 26237,6 tonna a szombati széntermelés A szénbányászatban szomba- I tón is a karácsony és újév kö-zött éveken át megszokott „ün-é j népi hangulat” uralkodott: sokan utaztak haza családjukhoz, so- Ikan szabadságot vettek ki, a föld mélyébe leszállók száma ezen a napon alig változott. Ez aztán rá nyomta bélyegét a szombati ter- emelésre: s 26 237,6 tonna szén jött felszínre 24 óra alatt. Ez ugyan emelkedést jelent a pénteki 25 855,7 tonnához képest, de figyelembe kell venni, hogy a Pécsi Szénbányászati Trösztnél a délelőttös harmadban dolgozó bá-nyászok szombat este újra le- mentek a bányába dolgozni. A pécsi éjszakás műszakban több mint 300 tonna szenet termeltek, ez azonban a vasárnapi terme- lésből hiányozni fog. Csetneki István, a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium főosz- tályvezetője, akinél a szombati nap eseményei felől érdeklődtünk, ezt mondta: „Különösebb esemény nem történt, ha csak az nem számít eseménynek, hogy nehezen tudunk a termelésben előrehaladni.’’ Hogy mi az oka ennek? Elsősorban a létszámhiány. A borsodiakhoz hasonlóan másutt is több gondot kellene fordítani az úgynevezett kapunál történő munkásfelvételre. Egyik legsürgetőbb feladat most: gondoskodni a létszám gyors feltöltéséről. A másik: fokozni a teljesítményeket. Csetneki főosztályvezető szerint már a jelenlegiadottságok — létszám, munkahelyek állapota — mellett is kétszer annyit tudna termelni szénbányászatunk, ha jobb lenne a munkaszervezés és a termelési kedv.* A legközelebbi munkanappal megérkezik az 1957-es év. Boldog új esztendőt, jó szerencsét kívánunk a szénbányászoknak, hogy az új évben újult erővel, nagyobb eredménnyel dolgozhassanak! Javaslat készül egyes boltok bérbeadásáról A Belkereskedelmi Minisztérium megállapította, hogy az állami kiskereskedelem szervezése túlzott volt. Az állam olyan feladatot is magára vállalt, amelyek megoldása még áldozatok árán sem volt biztosítható. A minisztérium az elkövetett hibák kijavítására javaslatokat tett. Megállapítja azt, hogy bizonyos mértékig ki kell szélesíteni a magánkezdeményezést. Felvetik annak lehetőségét, illetve szükségességét, hogy egyes kiskereskedelmi boltokat a jövőben szakavatott és megfelelő vezetői képességgel rendelkező személyeknek bérbe, illetve tulajdonába adják. A javaslat több pontban tárgyalja a bérbeadás, illetve a tulajdonbaadás kérdéseit. Az élelmiszer- és iparcikk szakmában a 3—5 főt foglalkoztató üzleteket, a vendéglátóiparban pedig tíz főnél kevesebbet foglalkoztató egységeket adnának bérbe. A bérleti jogviszony az üzlethelyiségekre és az érueszközökre vonatkozik. A bérlő részére forgóeszközöket a vállalat folyamatosan biztosít. A továbbiakban a javaslat azzal is foglalkozik, hogy egyes cikkek tartását kötelezőnek kell előírni, az áru utánpótlásáról a bérlő közvetlenül maga gondoskodik. A bérbeadás időtartama két-három év lehet. A bolt bérlőinek kiválasztása a kiskereskedelmi vállalat kizárólagos joga, minthogy ezeknek az üzleteiknek az élére kiválóan szakképzettkereskedőket kell kijelölni. Miután a bérbeadott egységeknél a szoros ellenőrzés lényegesen csökken, vagy megszűnik, indokolt, hogy az állami vagyon fokozott védelmének érdekében rátérjenek a kaució rendszerre. A kaució mértéke az árukészlet 10 százaléka lenne, vagy a napi bevétel egy, vagy kétszerese. A javaslat befejező részében elveti azt az indítványt, hogy nagyobb egységeket is helyes volna bérbeadni, de ugyanakkor helyesli azt, hogy ezeknek a mainál lényegesen nagyobb jogkört kell biztosítani. A javaslattal a Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma rövidesen foglalkozik. (MTI)