Népszabadság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-22 / 69. szám

1357. március 22. péntek NÉPSZABADSÁG Szabadon választható vizsgaidőpont — kevesebb vizsgahalasztás A Budapesti Műszaki Egyetemen az 1956/57. tanév első félévi vizsgái most folynak. Dr. Gillemot László, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora elmondotta ezzel kapcsolatban: — A hallgatóság igen vagy örömmel fogadta a folyó félévi vizsgák során, hogy a meghirdetett vizsgaidőszakon belül, saját maguk választhatták meg vizsgaidőpontjaikat. Ezért a most folyó vizsgákon a megjelenés majdnem teljes. Vizsgahalasztási kérelem úgyszólván nem is volt. A hallgatóknak vizsgára való felkészültségük a felmutatott eredmények alapján kielégítőnek mondható. Véglegesen a félévi vizsgákról nyilatkozni még nem tudok, mivel a vizsgaidőszaknak eddig csak a fele múlt el. Azonban az eddigi vizsgaeredmények szerint hallgatóink bebizonyították: elsőrendű feladatuknak és kötelességüknek a tanulást tekintik, hogy mennél alaposabb felkészültséggel kapcsolódhassanak majd be a termelőmunkába, az országépítésbe. Elsősorban gyógyszert, orvosi felszerelést kérünk a Nemzetközi Vöröskereszttől A Magyar Vöröskereszt küldöttsége most érkezett haza több mint egyhetes külföldi tárgyalásról. Dr. Killner György ügyvezető főorvos, a küldöttség vezetője a következőkben összegezte a tárgyalások eredményeit a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt. — A küldöttség Bécsben, Génfben és Párizsban folytatott tárgyalásokat Utazásunk legfőbb célja az volt, hogy mivel a magyar élelmezésügyi helyzet ma már kielégítő, az eddigi élelmiszersegélyt egy hosszabb lejáratú „medico-szociális”, tehát orvosi és általános felszerelési akcióra változtassuk át. Erre vonatkozó megbeszéléseink teljes eredménnyel jártak. Génfben a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság vezetőivel megállapodtunk a Magyarországnak nyújtandó élelmiszersegély és tejpor-akció időtartamában. A tejpor-akció előreláthatóan április közepén, az élelmiszersegély pedig június végén fejeződik be. Az elöljáróban említett hoszszabb lejáratú orvosi és általános felszerelési akcióra máris egymillióháromszázezer svájci frankot biztosított a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság. Párizsban a francia tárcaközi bizottság megígérte, hogy gyógyszert, orvosi műszert és szakirodalmat küld. A Rockefeller-alapítvány részéről közölték, hogy a 609 000 dolláros segély ügye az eredeti terv szerint az európai bizottság április 3-i ülése elé kerül. Tévesek tehát azok a hírek, hogy erre a segélyre nem számíthatunk. Egy hízott iratcsomag körútja Bessenyő Sándor évekig dolgozott a Budapesti Borforgalmi Vállalat etyeki szőlőgazdaságában mint brigádvezető agronómus. Tavaly ősz elején azonban elbocsátották. Bessenyő Sándor jogtalannak tartotta a felmondást, ezért megfellebbezte a vállalat egyeztető bizottságánál. Mivel a VEB elutasította, a területi egyeztető bizottsághoz fordult. Itt megállapították, hogy a VEB-nek nem volt joga fó fellebbezést elbírálnia, mert a döntés a szőlőgazdaság vagy a gazdaság telephelye szerint illetékes járási tanács mellett működő egyeztető bizottság feladata. Etyek a bicskei járásban van. A VEB elnöke az iratokat mégis — miért, miért nem — Biára küldte. Az itteni tanács „illetékességből” a Budai Járási Tanácshoz tette át az ügyet. Onnan a XI. kerületi Tanács mezőgazdasági osztályára került. Hogy miért éppen ezekre a helyekre, s miért nem mondjuk Kisbürgözdre , az rejtély. A XI. kerületi Tanács végre vett magának annyi fáradságot, s megállapította, hogy a bicskei járás az illetékes. Ezért aztán oda küldte az anyagot. A hosszú utazás után itt egy teljes hónapra megakadt az immáron kövérre hízott iratcsomag körútja. Állítólag azért, mert —mint a tanács egyik dolgozója mondta — „nem rájuk tartozik”. A következő állomás: a Fejér megyei területi egyeztető bizottság. Most itt időzik az iratcsomag. Közben azonban telnek a hetek hónapok. Bessenyő Sándor türelmetlenül várja a döntést. Ez érthető is, hiszen azóta egy fillért sem keresett, csak az igazságát. Ezideig azt is hiába. Legyen hol álomra hajtani fejüket Elkeseredett hangú levelet írt szerkesztőségünknek dr. Hazafi Józsefné csepeli pedagógus. — Két és fél évvel ezelőtt mentem férjhez — írja a többi között —, de férjemtől azóta is kénytelen vagyok külön élni. Két és fél év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy lakást szerezzünk. Pedig egyre-másra járjuk a hivatalokat, böngésszük a hirdetéseket, de hiába. Amikor lakásért kilincselek, az az érzésem, rajtunk kívül senkinek sem okoz gondot, hogy itt állok egy 11 hónapos gyerekkel, lassan jön a másik is, s még csak átmenetileg sincs hol álomra hajtani a fejem. Most pár napig nagybátyám egyszoba-hallos lakásán alszom, de csak szívességből. Maguk is öten vannak. Hogy azután mi lesz, nem tudom. Nagyon szeretem a kislányomat, de otthon kellett hagynom az édesanyámnál, mert nem tudom hová tegyem. Ezek a körülmények könnyen családi életünk szétzülléséhez vezethetnek. Nem álmodoztam én soha kétszoba összkomfortos főbérleti lakásról, de abban feltétlenül bíztam, hogy legalább egy albérleti szobát sikerül szereznünk. Tévedtem. Amikor megtudják, hogy családos vagyok, minden kapu bezárul előttem. Kinek a szívét ne lágyítanák meg ezek az esdeklő szavak. Segítenünk kell a Hazafi-házaspáron. Jól tudjuk, fővárosunkban ma még nehéz a lakáshelyzet, de kerületi tanácsaink nemegyszer adták tanújelét az emberségnek, a gyors segítségnek. Hisszük, e sorok megjelenése után találnak lehetőséget arra is, hogy Hazafiéknak legyen hol álomra hajtani fejüket. Lényegesen kevesebbet késnek a vonatok 1956 februárjában az összes személyszállító vonatok 39 százaléka késve közlekedett, az idén februárban már csak 15,4 százaléka, március első tíz napjában 11,4 százaléka, azóta pedig, az utóbbi nyolcnapban csupán 8,2 százaléka. A múlt év februárjában és még márciusában is órás késések fordultak elő, most, ha egy-egy vonat késik is, legfeljebb 10—15 percet. Igen nagy feladatot jelent a MÁV számára a nyári forgalom pontos lebonyolítása. Gyakran előfordul, hogy sok szerelvény, különösen a nyári kiránduló vonatok Kelenföldön „megrekednek" és így a Keleti-pályaudvarra, illetve a Déli-pályaudvarra késve érkeznek. Kelenföld és a Keletipályaudvar között, illetve Kelenföld és a Déli-pályaudvar között hatalmas forgalmat kell lebonyolítani. Ezen úgy fognak segíteni, hogy néhány vonat majd csak Kelenföldig közlekedik. Dr. Palló Imre az Operaház új igazgatója A kormány Tóth Aladárt, a Magyar Állami Operaház igazgatóját — eredményes munkájának elismerése mellett — e tisztsége alól 1957. március 1-i hatállyal felmentette és egyidejűleg dr. Palló Imrét az Állami Operaház igazgatójává kinevezte. (MTI) Bertalan, teljes nevén dr. Zengő Bertalan alacsony termetű, erősen kopaszodó, 40—45 év körüli, kissé kopottas, de mindig tiszta — ahogy mondani szokták — „nett” hivatalnok volt. Bertalant a pontosság, a szorgalom és a pedantéria jellemezte megjelenésében és munkájában egyaránt. Ezek alapján Bertalant mindentudónak tekintettem. Egyszer egyik, kérdésemre Bertalan a kurta „én ezt nem tudom” szavakkal válaszolt. Hát ez is lehet? Magamban töprengve mentem vissza szobámba, és nem bírtam megállni, hogy szóvá ne tegyem az esetet. — Törvény vagy rendelet iránt érdeklődtél nála? — kérdezte egyik kollégája, aki már hosszabb ideje ismerte őt. — Egyik iránt sem — válaszoltam. Véleményét kértem ki egy ügyben. — Az nincs neki — vágta rá kollégám. Úgy látszik, az ő fejében csak mások gondolatai számára volt hely. Egy alkalommal együtt mentem haza már említett közös kollégánkkal, és valahogy Bertalanra terelődött a szó. — Várd ki, amíg valamilyen alkalom fellelkesül Bertalant — mondta. Akkor a cselekvés mezejére lép, de, sajnos, nincs benne köszönet. A minisztérium élére új vezető került. Az új miniszter — lelkes fiatalember — a minisztérium dolgozóinak értekezletén mutatkozott be. Különösen az újítások kérdése érdekelte, és hosszan, részletesen foglalkozott vele. — Figyeld csak Bertalant! — szólt közös kartársunk. Lázas feszültséggel figyelt, szinte magába ivott minden elhangzott szót. Szemei élénk fényben égtek, és ádámcsutkája ismételten legalább négy centiméteres utat tett meg le-fel. Érdeklődése csúcspontját látszott elérni, amikor a miniszter ezzel a hatásos mondattal akart nyomatékot adni az újítások iránti érdeklődése kifejezésének. — Aki pedig úgy érzi, hogy újítása országos jelentőséggel bír, az előterjesztését közvetlenül hozzám is benyújthatja. Rövidesen megfeledkeztem Bertalanról. A miniszter titkárságára helyeztek, s engem bíztak meg az újítások intézésével is. Talán egy héttel azután, hogy elhangzott a miniszter beszéde, megjelent a titkárságon Bertalan. Bejelentette, hogy olyan újítási javaslata van, amelyet szerinte magának a miniszter elvtársnak kell elakíálnia. Hozzám utasították. Valami történt ezzel az emberrel, ezt tüstént felfedeztem. Nem, nem nyírta le bajuszát, haja sem nőtt ki újra, és a vastag pápaszem is ott ült az orrán. Mégis egészen más volt. A magabiztosság költözött belé! Bizalomtól sugárzó arccal nyújtott át nekem egy zárt borítékot. A borítékon ez állt: ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ ÚJÍTÁSI JAVASLAT !!! . X. Y. Miniszter Elvtársnak sajátkezű felbontásra !!! — Ne érts félre — nyögte —, tudom, hogy te lelkiismeretesen intéznéd az én ügyemet, de mégis jobban szeretném, ha a miniszter elvtárs volna az első, aki ezt az írást elolvassa. Egy miniszter az mégis más. Másnap kaptam vissza Bertalan javaslatát. A miniszter, aki sosem látta Bertalant, a következőket írta sajátkezűig a borítékra: „Szellemes ember, de én anyagilag nem jutalmazhatom. Küldje el írását inkább valamelyik lapnak.” Érthető kíváncsisággal nyúltam a borítékba. „Újítási javaslat. X. Y. Elvtárs, Miniszter, Budapest. Kedves Miniszter Elvtárs! Alulírott, dr. Zengő Bertalan, a jogügyi osztály dolgozója felfogva Miniszter Elvtárs beszédének teljes jelentőségét, az alábbi újítási javaslatot bátorkodom megtenni: Tárgy: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LAKÓI SZŐRMEÁRUVAL VALÓ ELLÁTÁSA. Tekintetbe véve hazánk klimatikus viszonyait, arra a megállapításra jutottam, hogy az ország lakói szőrmeáruval való ellátásának kérdése egyre fontosabb nemzeti problémává válik. Hazánk sajátos történelmi fejlődése azonban oda vezetett, hogy bundás vadban szegény országgá váltunk, mert a kultúra terjedése a káros és hasznos vadállomány majdnem teljes kiirtását eredményezte. A kérdést tehát egészen újszerűen, eredeti módon kell megoldani. Növeli a nehézséget az is, hogy a mi éghajlatunk és legelőviszonyaink nem biztosítják azokat a kedvező feltételeket a juhtenyésztés számára, mint például Ausztrália. Él azonban nálunk is egy, a szőrméje végett tenyészthető állat, amelyet nem részesítenek kellő figyelemben. Ez a fontos állat a macska. Macskafarmokat kell tehát létesítenünk. A macskák szaporasága viszont csak kellő táplálással, főleg hússal való etetéssel biztosítható. Ezért a macskafarmok mellett patkányfai mókát kell létesíteni, s a patkányok húsával kell a macskákat etetni. Látszólag így csupán megkerültük a kérdést, hiszen a patkányok sem élnek a levegőből azokat is etetni kell. A patkányokat a szőrméjük miatt leölt macskák húsával lehet táplálni. Ily módon az egész vállalkozás szinte önmagát tartja fenn, mint egy örökmozgó (perpetuum mobile). Abban a reményben, stb. Mély tisztelettel Pr. Zengő Bertalan”. Ez volt hát a nagy javaslat! De hogy én mit javasoljak majd Bertalannak, arra nézve, azt hiszem, senki sem tud nekem figyelemre méltó javaslatot tenni. Bihari László Hamarosan megnyílik a Nemzeti Galéria első kiállítása Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozata A Kossuth Lajos téren, a volt Kúria-épületben rövidesen megkezdik azt a nagyszabású munkát, amellyel a magyar képzőművészet otthonának, a Magyar ■Nemzeti Galériának megteremtését készítik elő. A Nemzeti Galéria létrehozásának jelentőségéről Mihályfi Ernő, művelődésügyi miniszterhelyettes, az alábbi nyilatkozatot adta az MTI munkatársának: — A forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedése létrehozta a Magyar Nemzeti Galériát. Ez az intézmény nemcsak nevében „nemzeti", hiszen megszületésével valóban nagy nemzeti ügy nyer megoldást. A Szépművészeti Múzeum évtizedek óta nem tudta állandó kiállításokon bemutatni a közönségnek a magyar képzőművészet múltját és jelenét. A magyar képzőművészeti alkotásoknak csak kis töredékét állították ki a Szépművészeti Múzeumban és az Új Magyar Képtárban. Kirívó hiányosság volt, hogy Munkácsy Mihály képeinek például csak kis részét láthattuk állandóan. Derkovits Gyulát jóformán egyáltalán nem ismeri a közönség, mert az egy alkalommal megrendezett egész életművét bemutató kiállításán kívül csak egy-két képe van állandóan a múzeumban. De lehetne folytatni a sort: nem ismeri a közönség Uitz Bélát, Dési-Huber Istvánt, nem ismeri az elmúlt évtizedek haladó művészeit, a szocialista művészcsoport alkotásait, így legnagyobb művészeink is csak rendkívül töredékesen szerepelhettek a múzeumi kiállításokon. A Művelődésügyi Minisztérium azonnal hozzákezd a Nemzeti Galéria megszervezéséhez, az egész magyar képzőművészetet bemutató állandó kiállítás megrendezéséhez. Ez egyúttal lehetőséget biztosít a Szépművészeti Múzeumnak arra is, hogy nagyértékű nemzetközi művészeti anyagának eddig raktárakban porosodó darabjait is beilleszthesse állandó kiállításaiba. A Magyar Nemzeti Galéria a Szépművészeti Múzeum új magyar képtárának, modern szoborosztályának és grafikai osztályának magyar anyagából alakul. A Galéria létrejötte lehetőséget teremt képzőművészeti nemzeti hagyományaink fokozottabb megbecsülésére, értékelésére, képzőművészetünk sokévtizedes fejlődése gazdag eredményeinek állandó felhasználására új művészetünk kialakításában és fejlesztésében. Művészetünk legújabb korszakának, a felszabadulás óta eltelt évtizednek maradandó értékeit is állandóan a közönség elé tárhatjuk. Ennek pedig szintén nagy a jelentősége. A Nemzeti Galériára más feladatok is várnak. Szép feladata például, hogy elősegítse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplését. Tervbe vettük, hogy november 7-én A magyar képzőművészet a szabadságért és a szocializmusért címmel nagyszabású kiállítást nyitunk képzőművészetünk új otthonában. A kormány a képzőművészethez hasonlóképpen gondoskodott a zeneművészetről is. A Semmelweis utca alatti épület a zeneművészet palotája lesz, ahol már meg is kezdték munkájukat zeneművészeti intézményeink. Megalakult és megkezdte munkáját a Színművészeti és Filmművészeti Tudományos Intézet is. Feladata, hogy segítsen a színházaknak a mostani nagyon helytelen műsorpolitika megjavításában. Létrehozták a filmmúzeumot is, amelyet nagy érdeklődéssel fogadtak a magyar mozilátogatók. (MTI)