Népszabadság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-22 / 69. szám

8 NÉPSZABADSÁG 1957. március 22. péntek Statáriális tárgyalás után felakasztották a Sallai utcai postarablót Megjutalmazzák a postásokat és az elfogatásban részvevő járókelőket Szerdai számunkban, már kö­zöltük, hogy Bajusz Ferenc József közönséges bűncselekményekért többszörösen büntetett előéletű szökött rab fegyveresen kirabolta a Sallai utca 5. szám alatt levő postai helyiséget. Tekintve, hogy a bűncselekmény a rögtönbírás­ko­­dás körébe tartozik, a statáriális bíróság az ügyben csütörtökön délelőtt megtartotta a tárgyalást. Az első tanú Kiss Béláné posta­tisztviselő volt. Kissné elmondotta, hogy hat órakor lehúzták a helyi­ség redőnyeit, és hozzákezdtek a napi pénzforgalom ellenőrzésé­hez. 591 ezer forint volt az asztalon, amikor álarcos férfi lé­pett a helyiségbe. A férfi úgy tu­dott bejönni a postára, hogy fel­húzta a még le nem zárt redőnyö­ket. Felszólította a postaalkalma­­zottakat, hogy az összes pénz­­mennyiséget adják át. Bajusz Fe­renc József a nyakába akasztott ládából elővett egy géppisztolyt, ráfogta az alkalmazottakra, majd odament az asztalhoz és egy zsák­ba söpörte a közel hatszázezer fo­rintot. Ezután még közölte az al­kalmazottakkal, hogy senki ne merjen utánajönni az utcára, mert a szemben levő házból társai figye­lik, s bárki kilép az ajtón, azt le­lövik. A támadó ezután kihátrált az utcára, s ott felpattant kerék­párjára. Mint a tárgyalási anyagból ki­derült, Kiss Béláné postaal­kal­mazott (harminc éve szolgál a postá­nál) rendkívüli bátorságot ta­núsítva a postarabló után sza­ladt, s az utcán kiáltozásával hívta fel a járókelők figyel­mét az előtte kerékpározó Bajusz Ferencre. A járókelők között volt Papp De­zső fűtőgyári segédgépész is. Ami­kor Papp meghallotta a segély­kiáltásokat, s azt, hogy kirabol­ták a postát, a kerékpáros után eredt, egy kis mellékutcán át megelőzte azt. Amikor Bajusz ki­ért a Pozsonyi út sarkára, nekiro­hant a kerékpárnak és feldöntöt­te. Papp és Bajusz dulakodni kezdtek, de a postarabló lövöl­dözni kezdett, s ezért Papp De­zsőnek félre kellett ugrania. Ek­kor ért oda motorkerékpárjával dr. Túrán László, akiről Bajusz azt hitte, hogy az ő segítségére jött. A postarabló felugrott Túrán motorjának hátsó ülésére és gép­pisztolyát a motorkerékpáros há­zának szegezte. Túrán László is rendkívül bátran viselkedett, ugyanis kirúgta maga alól a mo­tort, elkapta a géppisztoly csövét és a föld felé szorította, így a le­adott géppisztoly-sorozat már nem Túrán testébe, hanem a föld­be fúródott. Néhány perccel ez­után már sok járókelő sietett Túrán és Papp Dezső segítségére. Polágyi László gyári munkás, Ko­saras Ferenc, K. Kovács István kisiparos közös erővel teperték a földre a postarablót. Időközben odaérkezett a közelben tartózkodó egyik bűnügyi nyomozó is, aki ki­mentette Bajuszt a rendkívül fel­dühödt járókelők haragja elől. A bíróság a bizonyítási eljárás után meghallgatta az orvos- és fegyverszakértőt, majd a vád- és védőbeszédeket, s úgy találta, hogy Bajusz Ferenc József, 27 éves fog­lalkozás nélküli szökött rab cáfol­­hatatlanul elkövette az említett bűncselekményt. A rögtönítélő bíróság zárt ta­nácskozás után meghozta íté­letét. Bajusz Ferenc Józsefet fegyverrejtegetés és fegyvere­sen elkövetett rablás miatt halálra ítélte. A rögtönítélő bíróság, mint ke­gyelmi tanács a halálraítélt ke­gyelmi kérvényét elutasította. Ba­jusz Ferenc Józsefet csütörtökön, a délutáni órákban felakasztották. Mint értesültünk róla, a posta a bátor postai alkalmazottakat, kü­lönösen Kiss Bélánét, valamint a postarabló elfogatásában bátran segítséget nyújtó járókelőket meg­jutalmazza. Egyébként a rendőr­ség is köszönetét fejezi ki mind­azoknak, akik a bűnügy tettesé­nek gyors elfogásában segítettek. Szabó László 190 000 farntól docsédott el egy dunapentelei ellenforradalmi banda Molnár Jánost, a Dunai Vasmű pénzügyi osztályának vezetőjét a napokban számoltatták el ellen­­forradalmi cselekedeteiről. S ek­kor kiderült, hogy Molnár kasszá­jából 190 000 forint hiányzik. Hova lett a pénz? Molnár így számolt el a Fejér megyei rendőr­­kapitányságon: „Háromezer forin­tot a vasmű forradalmi parancs­nokának, Papp Bálintnak utaltam ki, egy esetben 18 000 forintot, majd 11 000 forintot adtam sajtó­­propagandára. 20 000 forintot vett fel Lepp László anyagbeszerző a forradalmi bizottság anyagi ügyei­nek fedezésére, 25 000 forintot pedig segély címén osztottunk széjjel.” Nos, ez csak 77 000 forint. Mol­nár János hímez-hámoz, amikor a fennmaradó 113 000 forint felől ér­deklődnek a nyomozók. Pedig egy­szerű a felelet: Papp Bálint és Lepp László ellenforradalmi ban­dája, amelynek Molnár is tagja volt (egyebek között részt vett a dunapentelei úgynevezett számon­­kérőszék felállításában, s a kivég­zendő kommunisták névsorának összeállításában, fegyveres provo­kációra uszított a város akkori lapjában) néhány nap alatt eldor­­bézolta a sok pénzt, nemcsak a 113 000 forintot, hanem a 77 000 forintot is. Molnár börtönrácsok mögött gondolkodhat bőkezűsége felett. Fejlesztik Harkányt a „reumások Mekkáját" A „reumások Mekkája“ — ahogy a dél-baranyai Harkányt nevezik — fürdőtelepén napi két­millió liter, 62 fokos kénes gyógy­víz tör elő. Megfejelő vendég­fogadóhely hiányában azonban eddig sokan lemondtak a gyógyu­lást ígérő üdülésről. A Baranya megyei Tanács az idén nyárra kényelmes, szép szállodát rendez be Harkányon, az idegenforgalmi­­ hivatal pedig fizetővendég-szolgá­latot szervez lakóházaknál. A harkányi fürdő új gyermekme­dencével bővül. •BOSilVÉtT UH€C¥£ Ac - olyan férfi kebelében dobogott, aki egész éle­tét a munkások ügyének szentel­te. A Szív szeretett és gyűlölt, kinek-kinek érdeme szerint mérte ki a jussát. Szerette az életet, a becsületes embereket, azokat, akik 12 esztendővel ezelőtt végre leve­tették nyakukról az igát. S gyű­lölte azokat, akik ezt az igát a nép nyakára rakták, a halált, s hor­dozóit. Ezt a Szívet 1956. október 30-án kiszakították a testből. Utolsó pil­lanataiban is a párt ügyéért dobo­gott, másokért szenvedett. Azokért, akik fegyvertelenül bennrekedtek a Köztársaság téri pártházban az ellenforradalmárok támadása ide­jén, s akiknek életéért indult el a küldöttség tagjainak sorában, fe­hér zászlóval a kezében, Asztalos János honvédezredes. Fehér zászló­val a kezében érte az orvlövészek golyója, a test véresen hullt a tér kövére, de a Szív még akikor is do­bogott. Egészen addig, amíg a meggyalázott sebesült kommunista testét nem hasította fel az ellen­forradalmárok szuronya, s ki nem tépték a Szívet az igaz, bátor harcos testéből. - És most itt ül velem szemben Jankó Piroska, aki akkor, a Köz­társaság téren a szuronnyal utat nyitott a Szívhez. Itt ül, sötétkék tréningruhában, pirospozsgás ar­cán nyoma sincs a börtönzárkák félhomályának. — Hogyan történt? — Hát úgy, hogy éppen a Fe­renc körúton sétáltam és hallot­tam­ a felkelőktől, hogy meg fog­ják támadni a Köztársaság téri pártházat. Odamentem ... — Miért? Nem válaszol, folytatja: — Mikor odaértem, éppen akkor kezdődött az ostrom. Nem vagyok bátor, s az egyik kapu alá húzód­tam, hogy ne tehessenek bennem kárt a golyók. Később láttam, hogy egy csoport fehér zászlóval kilép a kapun. Csak néhány lépést tehettek, mert sortűz dörrent. Utána odarohantam. Ott feküdt az egyik katonatiszt, fehér zászló volt a kezében. Odamentem, le­köptem és belerúgtam ... — Miért? Nem válaszol, s a szeme se reb­ben, sőt mintha mosolyogna, amikor folytatja: — Akkor valaki a tömegből el­kiáltotta magát, hogy „tépjétek ki a szívét”. A kezembe nyomtak egy kést. Beleszúrtam a tiszt mellkasába s a bordák közt vé­gighúztam. Utána félrelöktek, de még láttam, hogy a tiszt meg­mozdul, hörög. A sebből szökő­kútként dőlt a vér. Még azt is láttam, hogy egy férfi kitépi a szívet... — Mit tudott a földön fekvő tisztről? Ismét csak néma csend. — Gyűlölte? Bólint. — Miért? Csend, s azután hirtelen el­szánja magát. — Azt tudtam, hogy a pártház­ból jött ki, tehát kommunista. Bosszút álltam a földünkért, 60 holdunk volt, 1950-re csak 15 hold maradt belőle. Most megfi­zettem! * '194­ -t beszél, arról, hogy Az életéről miképpen élt. Nem mondhatja, hogy kuláklány létére földönfutóvá tette a népi demok­rácia. Kenyeret kapott a kezébe, dolgozott és tisztességesen kere­sett. Az Operába járt és a Nem­zetibe, minden héten egyszer-két­­szer moziban is volt. De a bosszú vágya ott égett benne, csak az al­kalomra várt. Munkahelyén nyi­laskeresztes jelvényt rajzolt az egyik üvegházra, s a neki kedves betűket is melléírta: „SS”, „USA”. Szidta a rendszert, a dolgozók ne­vében beszélt, panaszkodott. Azok­nak a köntösét öltötte fel, akik azelőtt az ő gazdaságukban éh­bérért fizetett cselédek voltak, föl­dönfutók a saját hazájukban. Foj­togatta a bosszú vágya, de tehetet­len volt. Ha béka vagy egér ke­rült a keze közé, fékevesztett ha­ragjában azokat kínozta halálra kegyetlenül, így vezetett útja a Köztársaság térre. — És utána mit csinált? — Hazamentem, főztem és megebédeltem. Közben kiöblítet­tem a ballonomat, mert az ujja véres lett. Később odaadtam tisz­títani ... Mód -1711911 eldicsekedett -hős­­ileg aznap tettével a hasonsző­rű ismerőseinek. Nem, nem a ba­rátainak — neki ilyenek egész életében nem voltak. Magányosan rótta az életutat, bosszúért liheg­ve. Most, ahogy a kérdésekre vá­laszol, sem mutat megbánást. — Tudta, hogy ki az áldozat? — Később az újságokból tud­tam meg... — Olvasta azt is, hogy négy árvája siratja? Ki neveli fel azo­kat? Vállalván. — Igen, később a négy gyerek­ről is olvastam. Nincs értelme több számnak. Hiába hivatkoznék tovább bármi­re, hiába próbálnám keresni az emberi érzéseket a szívében. En­nek a nőnek, aki a bátor harcos szívét támadta meg a gyilokkal, csak egy húsdarab van a szíve he­lyén. — Nem fél, hogy most magán is bosszút állnak? Vége az egykedvűségnek, meg­remeg. Fél. — Ne féljen, mi más emberek vagyunk. Persze a bűnösök a tör­vény szerint bűnhődnek. Nem érti lifidvan , értené meg­ hogy a flagjdil IS szív, amelyet tár­saival együtt kitépett, most is to­vább dobog. Ott él mindazokban, akik ismét felvették a zászlót, amelyet a mártírok vére festett pirosra. Pintér István eh­nai Ei E.. Indul a vonat Szemközt a fapadom­ egy asz­­szony újságot bont ki a szatyor­ból. Felteszi szemüvegét és neki­fog. Lesem nagy izgatottan, s át­kozom a tördelő szerkesztőt, amiért a 9. oldalra tette a tárcá­mat. Vajon eljut-e odáig? Gödöllőig kiböngészi a vezér­cikket (istenbizony!), Aszódnál már az 5. oldalon tart. Szundí­tani szeretnék, de nem tudok az izgalomról. S ha elolvassa, milyen arcot vág hozzá? Legalább elmo­solyodik? Nemsokára Hatvanban leszünk. És ha ott leszáll? Fellélegzem, most bontja ki azt az oldalt.. . Végigf­ut a szeme a sörökön .. . No, most!... Mi ez? Lehetetlen! Továbbiam pózolt! Csak nem érdeklik job­ban az apróhirdetések, mint az é­n tárcám? Mentő ötlet. Előkapom a zse­­bemből a lapot. Nagy garral, zaj­­jal, feltűnően kibontom — egye­­nest a 9. oldalon. S mintha csak éppen azt kerestem volna, elkez­dem olvasni — derülten, fel-fel­­horkanó nevetéssel, egy-két ügyesen elhelyezett kráikogással — a saját tárcámat. Az asszony rámpillant, é­­* * mosolyog. — Ugye, milyen jóik ezek a* apróhirdetése­k ? (K. Gy.) (QtpiH­én ultizik )Prágába a primőr saláta Békéscsabáról már tavaly is re­pülőgépen szállították Prágába a primőr salátát: a hajnalban sze­dett friss áru délben már rendel­tetési helyére érkezett és a prá­gaiak örömmel vásárolták. Most újból repülőgépre „ültetik” a friss salátát: lehet, hogy naponta több szállítmányt is útba indítanak. — Cegléden a Tanácsköztársaság megalakulásának 38. évfordulóján ünnepséget rendeztek. A mintegy 450 főnyi hallgatóság előtt Szelepcsényi Imre, a városi tanács elnöke mondott beszédet. Id. Erős János, a Sütőipari Vállalat igazgatója 19-es emlékeit elevenítette fel, Lengyel Károly pe­dig felolvasta erre az alkalomra írt versét. Ezután színvonalas kultúr­műsor következett. — OLIMPIA nevű, modern mintájú velúrszőnyegek és nylon keverékű futószőnyegek gyártását kezdik meg a Tatai Szőnyeggyár­ban. A második negyedévben megkezdik a kézzel csomózott perzsaszőnyegek gyártását is. — Restaurálják a balatonszent­györgyi Csillagvárat. A százezer fo­­rintos költséggel helyreállítandó vár szobáiban múzeumot rendeznek be. — DIVATOS, OLCSÓ KÖ­TÖTTÁRUK. Március végéig százezer divatos blúzt kötnek a Pesterzsébeti Kötöttárugyárban; lesz közöttük japán és háromne­gyedes ujjú, csipke- és simakö­tésű. — PETOREX nevű zománco­zott, két főzőlapos petróleumfőző mintapéldányát készítették el a Műszertechnikai Vállalatnál. A vidéki háziasszonyok hasznos se­gítője lesz ez a készülék, amely­ből az idén 3000 darabot gyárta­nak. — Megkezdtük a károk kifizetését az októberi események folytán elve­szett cipőkért, a biztosító által térí­tett összeg erejéig. A kárigények legkésőbb márc­ius 31-ig jelentendők be. IX., Cipőkészítők és Javítók Ktsz. Soroksári út 20/a. (X) — Tóth Pál egyetemi docens, az Agrártudományi Egyetem kis­állattenyésztési tanszék vezetője, az FM Szakoktatási Főigazgatósá­gának hosszabb időn át volt veze­tője, csütörtökön váratlanul el­hunyt.­­ Exportálják a Mátra és a Bükk erdőségeinek úgynevezett mellékter­mékeit, a gombákat, erdei gyümöl­csöket. Az Erdei Melléktermékeket Értékesítő Vállalat 16 vagon róka­gombát küld Svájcnak, nagy meny­­nyiséget szállít belőle Kanadába és az Egyesült Államokba is. — A Fém- és Gépipari Dolgo­zók Nemzetközi Szövetségének hazánkban járt küldöttsége csü­törtökön hazautazott. — Kiállítás nyílt tegnap Szegeden a Móra Ferenc Múzeum kupolacsar­nokában a Tanácsköztársaság év­fordulója alkalmából. — Pedagógusnagygyűlést tartot­tak csütörtökön Békéscsabán a Jókai Színházban. A gyűlésen fel­szólalt Jóború Magda művelődés­­ügyi miniszterhelyettes is. — Hatvannégyezer forint jutalmat oszt szét a SZÖVOSZ igazgatósága az országos tagszervezési és részjegy­befizetési versenyben legjobb ered­ményt elért öt megyei, tíz járási szö­vetség és luisz földművesszövetkezet között. — Most jelent meg: Máricus Zsig­mond: Az asszony beleszól (Olcsó Könyvtár) — Stéphane Jourat: Járt utakon — Dobrica Csoszics: Messze még a hajnal — Evelin Waugh: A megboldogult — Henrich Mann: Ronda tanár úr (Európa Kiadó) — Sütő András: Félrejáró Salamon (Európa Kiadó) — A magyar anek­dotakincs (Gondolat Kiadó) — Va­dász— Kontra: Mikroszkóppal az élet nyomában (Bibliotheca). — Csütörtökön délután megala­kították a vasutasfiatalok a Kom­munista Ifjúsági Szövetség vas­­utaszervezetét. — Halálozás. Freund Rezső, a Pa­pírértékesítő Vállalat ny. tisztviselője, 76. évében elhunyt. Temetése vasár­nap, 24-én du. 1 órakor lesz a Rákos­­keresztúri tzr. temetőben. Részvét­látogatások mellőzését kérjük. (X) IDŐJÁRÁSJELENTÉS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: változó felhőzet, leg­feljebb néhány helyen futó zápor, esetleg zivatar, élénkebb északnyugati-nyugati szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 16—19 fok között. A Duna vízállása csütörtökön reggel Budapestnél 429 centiméter. Jean Gabin, Francoise Arnoul főszereplésével JELENTÉKTELEN EMBEREK Művészi francia film. Bemutató: március 28-án.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék