Népszabadság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-02 / 78. szám
1957. április 2. kedd Szovjet kulturális küldöttség érkezik Budapestre Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából április 3-án, szovjet kulturális küldöttség érkezik Budapestre. A Magyar Távirati Iroda munkatársának értesülése szerint a küldöttség vezetője M. B. Mityin akadémikus, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a küldöttség tagjai pedig V. P. Druzin író, a Zvjezda főszerkesztője, Novikov zeneszerző, Ivanyenko atomfizikus, Finogenov festőművész és V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyar referense. A színművészetet előreláthatólag Zerjon népművész, a moszkvai Kis Színház tagja, vagy Komisszarzsevszkij, a moszkvai Jermolova Színház rendezője képviseli a küldöttségben. (MTI) A Gazdasági Bizottság határozata az 1957. évi szarvasimarha-hizlalási akciókról A Gazdasági Bizottság a húsellátás biztosítása és a szarvasmarha-állomány fejlesztése érdekében határozatot hozott. Ennek értelmében az Állatforgalmi Vállalatok ebben az évben folytatják az előnyös feltételű, értékesítési lehetőséget biztosító szarvasmarha-hizlalási akciókat. Szerződést bika, üsző és marha hizlalására lehet kötni. A hízottbika-akcióban 70—300 kilogramm súlyú, 18 hónapnál nem idősebb bikára, tinóra köthető szerződés. A termelő minden lekötött állat után 300 forint kamatmentes előleget, saját tenyésztésű állat esetén 400 forint adókedvezményt kap. Az állatot 4—18 hónapi tartás után, hízott állapotban, 400 kilogramm, vagy annál nagyobb súlyban, legalább másodosztályú minőségben kell átadni. Az átadáskor a súlytól és a minőségtől függően az állatért kilogrammonként 9—14 forintot fizetnek ki. A továbbtenyésztésre alkalmatlan üszőkre üszőhizlalási szerződést lehet kötni. Az 50—280 kilogramm beállítási súlyú, 18 hónapnál nem idősebb állatot 4—18 hónapi tartás után, nem vemhes állapotban (hízottan) legalább 350 kilogramm súlyban és legalább másodosztályú minőségben kell átadni. A szerződésben lekötött állatok után 300 forint kamatmentes előleg, saját tenyésztés esetén 600 forint adókedvezmény jár. A hízott üszőért — súlytól és minőségtől függően — kilogrammonként 8—12 forintos vételárat fizet a vállalat. A határozat intézkedik arról, hogy marhahizlalási szerződés köthető a tenyésztésből kiöregedett tehenekre, meddő üszőkre, ökrökre. A legalább 300 kilogramm beállítási súlyú marhát 3 —6 havi tartás után — nem vemhes állapotban — legalább 450 kilogramm súlyban és legalább másodosztályú minőségben kell átadni. A termelő minden lekötött marha után 1000 forint előleget kap. Az átvett állatokért az átvételkor érvényben levő, a minőségi osztályzatnak megfelelő szabad árat és kiváló minőség esetén kilogrammonként két forint, I.—II. osztályba sorolás esetén kilogrammonként egy forint prémiumot fizet a vállalat. Az Állatforgalmi Vállalat azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek a hizlaláshoz elegendő mennyiségű takarmánnyal rendelkeznek, de megfelelő állatállományuk nincs, beállítani való marhát biztosít. Ez esetben a hizlalási előleget az állatok vételára képezi. (MTI) A Lengyel Olvasóterem fogadása A Lengyel Olvasóterem hétfőn fogadást rendezett a Lengyel Népköztársaságból hazatért magyar művészcsoportok tiszteletére. Mint ismeretes, a kecskeméti Katona József Színház hetventagú együttese a Marica grófnő című Kálmán-operettel három hétig vendégszerepelt nagy sikerrel Gilwiceben és a környező helységekben. A lengyel televízió meghívására a Magyar Rádió Tánczenekara — Zsoldos Imre vezetésével — ugyancsak hosszabb hangversenykörúton volt Lengyelországban. A fogadáson Janusz Moszczewski, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövetségének első titkára üdvözölte a hazatért magyar művészeket, akik ezután beszámoltak lengyelországi élményeikről. NÉPSZABADSÁG Bérek és teljesítmények Gyáraink többségében már hetek óta magasabb a gyártmányok önköltsége, mint a forgalmi adó nélküli eladási ár. A fogyasztói árak ugyanakkor változatlanok. Ez a helyzet eddig is csak úgy volt fenntartható, hogy az állam nemcsak lemondott az előírt nyereségbefizetésről, hanem magára vállalta a vállalatok veszteségét is. Pedig nem kis öszszegről van szó. Tavaly az első negyedévben a hat ipari minisztérium iparvállalatai 358 millió forint nyereséget értek el, ez év első negyedére pedig 1567 millió forint veszteségtérítést igényeltek. Az állam anyagi erőforrásai azonban nem kimeríthetetlenek. A nagyösszegű baráti segítség nélkül már nyakunkon lenne az infláció. De ha barátaink eddig meg is mentettek ettől, most már elsősorban rajtunk a sor, hogy minél hamarabb elhajtsuk fejünk felől az infláció fenyegető felhőjét. Ennek pedig első és legfontosabb feltétele ma az, hogy újra nyereségessé tegyük üzemeinket, s ezáltal megszűnjön az államháztartás egyensúlyát ma felborító óriási összegű veszteség és helyette ismét megjelenjen a bevételek között a minél nagyobb összegű vállalati nyereségbefizetés. Érdeke ez mindnyájunknak, hisz csak így vehetjük elejét annak, hogy a pénzromlás vámján elveszítsük mindazt — vagy még többet —, amit a munkások és alkalmazottak fizetésemelés, a parasztok a begyűjtés eltörlése révén nyertek s különösen érdeke ez az üzemi munkásoknak, hisz — mint ismeretes — a kormány lehetővé tette, hogy a vállalatok, amennyiben gazdaságosságuk a múlt év harmadik negyedének megfelelően, vagy annál jobban alakul, a nyereség összegétől függően 1—4 heti fizetésnek megfelelő nyereségvisszatérítést fizessenek dolgozóiknak. A vállalati eredmények romlásának persze több oka van s szerepe van benne a bérek átlagosan 10 százalékos emelésének is. Az eredményromlás legfőbb oka azonban az, hogy a felemelt bérek mögött erősen csökkent teljesítmények állanak. Az egy munkásra jutó vállalati teljes termelés a gyáriparban februárban 25 százalékkal volt kevesebb, az ipa-Beloiannisz Híradástechnikai gyár Egyesült Izzó ........ Újpesti Gyapjúárugyár . . . . A számok azt bizonyítják, hogy a fenti üzemekben — és a felsorolást, sajnos hosszan folytathatnánk — kisebb termelésre nagyobb — és nem is csak viszonylagosan nagyobb — a bérkiadás. Sok ütemben még márciusban sem változott a helyzet. A Ganz Villanyban például a javulás ellenére márciusban még mindig csak 1 százalékkal kevesebb bér fizetését tervezték, miközben a termelési érték több mint egyharmadával kisebb, mint 1956 első kilenc hónapjában átlagosan volt. A Szolnoki Papírgyárban pedig 24 százalékkal több bért terveztek márciusra, pedig a termelés a terv szerint 6 százalékkal kisebb lesz, mint volt október előtt. A bérek és a termelési érték helyes arányának ilyen mérvű megromlása következtében azután például a Beloiannisz, amely az október előtti hónapokban körülbelül 8 százalékos nyereséggel dolgozott, ez év februárjára 14 százalékos veszteséget tervezett. A Ganz Villany pedig, ahol korábban a nyereség majdnem 10 százalékos volt, most márciusban Megszüntetni a veszteséget , ez most a fő feladat s az sem mindegy, hogy mikor. Minden nap késedelem súlyosbítja a népgazdaság helyzetét és csökkenti az üzem kollektívájának esélyét a nyereségvisszatérítésre. Egyáltalnn munkások átlagos napi keresete pedig 13 százalékkal volt több mint 1956 szeptemberében. De nézzük néhány üzem adatait: Termelési érték Béralap 1956. I—IX. 1957 II. 1956. I—IX. 157. II. havi átlag havi átlag 1 8 százalékos veszteségre számít. A Fémáru- és Szerszámgépgyár márciusra tervezett vesztesége 8,9 százalék, a Láng Gépgyáré 10,4 százalék, a Tatabányai Cement és Mészműé 26,6 százalék, a Budapesti Kénsavgyáré majdnem 5 százalék, a Szolnoki Papírgyáré 13,8 százalék stb. Persze nem minden ütemben ilyen rossz az eredmény. Az Óbudai Hajógyár például már februárra 1 százalék nyereséget tervezett. Márciusra nyereségre számít például az Anód Áramirányító Gyár (5,2 százalékra), a Kőbányai Zománcárugyár (10 százalékra), az EMAG (14,8 százalékra) stb. A baj azonban az, hogy még mindig nem a nyereséges üzemek, hanem a veszteségesek vannak többségben és a néhány nyereséges vállalat jó eredménye semmiképpen sem képes ellensúlyozni a többiek nagy veszteségét. Sajnos sok üzem még a második negyedévre sem vette tervbe a termelés és a bérek felborult arányának teljes helyreállítását. Nézzük néhány üzem második negyedévi pénzügyi tervének főbb előirányzatait: 100 Ft termelés! Termelési érték Bér értékre eső kell. Tét tán nem mindegy például, hogy a Láng Gépgyár és a Fémáru- és Szerszámgépgyár csak májusra, a Csepel Autó csak júniusra lesz-e nyereséges — ahogyan tervezik — vagy pedig már előbb sikerül megszüntetni a veszteséget. A bérek és a teljesítmények helyes arányának helyreállításához hozzásegíthet a teljesítménybérezés visszaállítása mindenütt, ahol ez a legmegfelelőbb bérforma. Nyilvánvaló, hogy a semmiféle teljesítményhez nem kötött időbér nem ösztönöz a magasabb teljesítményre. Nem arra van persze szükség, hogy ahol a munka intenzitása túlságosan magas volt — s ilyen üzem is akadt, elsősorban a textiliparban — újra a régi követelményeket állítsák fel. A kormány által egyes iparágakban engedélyezett intenzitáscsökkentést és az ebből fakadó többletköltségeket az állam továbbra is megtéríti a vállalatoknak. A teljesítménykövetelmények többsége azonban nem volt túlzott, épp ezért teljesen jogos az a kívánság, hogy a felemelt bérekért a dolgozók általában a régi teljesítményeket nyújtsák. Persze sok üzemben ki fog derülni, hogy a régi teljesítmények elérése esetén a dolgozók egy részét nem tudják foglalkoztatni. Bármilyen fájdalmas is ez, az ilyen üzemek kénytelenek lesznek elbocsátani a náluk feleslegessé vált dolgozókat. A helyzet azonban e téren is valamivel könynyebb, mint az év elején volt, hiszen míg akkor szinte mindenütt elbocsátások voltak, ma már egyre több üzemben van munkásfelvétel. Az elbocsátandó munkások nagy része így viszonylag rövid idő alatt elhelyezkedhet. A bérek és a teljesítmények közötti megfelelő arányok helyreállítása nem könnyű feladat. Okos, szervezeti intézkedésekkel, a helyes bérformák megtalálásával, a gyártástechnológia javításával, a munkafegyelem megszilárdításával, gazdasági, adminisztratív és politikai eszközök együttes felhasználásával kell és lehet elérni e célt. Egyesítsék tehát erőiket a munkástanácsok, a párt- és szakszervezeti szervek, az üzem vezetői, az üzemek egész kollektívája a akkor a siker sem fog elmaradni Budapesti Szerszámgépgyár Csepel Autó Csepel Csőgyár 5S ► I -a i** 4* ha gSc4 ** 4* • ►. 1- M a £ 100 65 100 109 100 84 100 112 100 79 100 140 s ► 1 9 N O M ^ ►» (j £a a * a'! • ►. I- M « r 2 a N4 7S J.S * co fc i a M 3 a« Ev a! a v a a 100 81 100 97 87,1 115,7 Ft 100 68 100 94,4 92,5 99,9 Ft 100 67 100 108 122,3 143,5 Ft ÉBERSÉG ÉS EGYÉNI ELBÍRÁLÁS A. Nógrád megyei pártszerveze münket néhány tanulságor Egy-egy szám önmagában még nem sokat mond. De ha meggondoljuk, hogy Nógrádban január közepétől február végéig mintegy négy és félezerrel növekedett a pártba belépők száma — ez már kissé elgondolkoztató. Az ember önkéntelenül is a dolog „miértjét” keresi, amelyre sokan úgy válaszolnak, hogy jól dolgoznak itt a kommunisták”, ez az egésznek a nyitja. De igaz-e ez? Álljon itt a nógrádi elvtársak „bizonyítványaként" néhány sokatmondó tény. A párt újjászervezése óta a megyében már több mint 360 alapszervezet dolgozik — a szó legszorosabb értelmében. Sok termékeny, eredményes aktívaülést, 120 forró hangulatú pártnapot tartottak, amelyekre bizony nem kellett kötéllel fogni a hallgatóságot, jöttek maguktól, mintegy 12 ezren. Sokszor bizonyult szűknek a terem. Egy-egy pártnapon, mindenféle noszogatás nélkül 60-an szóltak hozzá a politikai, a gazdasági, a pártépítési kérdésekhez. Nógrád ipari üzemei — különösen a bányák — jól dolgoznak, túlteljesítik terveiket. Hogy ebben nagy részük van az itt dolgozó párttagoknak, azt senki sem tagadja, hisz ők kezdettől fogva harcoltak a sztrájkok, munkabeszüntetések ellen, szervezték az MSZMP-t, mert azt vallották: a párt erősödése egyúttal a szocializmus erőinek növekedése is.. De hogyan? Ugye, hogy szélesre tárjuk a kapukat és válogatás nélkül mindenkit felveszünk a párt soraiba, vagy úgy, hogy egyénenként bíráljuk el: méltó-e a jelentkező a párttag megtisztelő címére? Nagyon m£g kell szívlelnünk Lengyel T. Istvánnak, ennek az idős, sok harcot végig élt 19-es kommunista bányásznak a figyelmeztetését: „Nem ügyelünk eléggé az ellenségre, nem akarjuk észrevenni, hogy az most — látva növekvő erőnket — taktikát cserél, megváltoztatta harci módszerét.“ Pedig ezt már 1919-ben és utána is sokszor tapasztalhattuk. Az ellenforradalmárok törekvése: befurakodni a pártba, hígítani a sorokat, eszmei zűrzavart kelteni, pozíciókat szerezni, azaz: belülről robbantani fel a várat, amelyet kívülről, fegyveres erővel nem sikerült bevenniük. A magyarországi ellenforradalmárok — mint a Nógrád megyei tapasztalatok is bizonyítják — így dolgoznak (aközben, hogy szabotázsakciókat szerveznek, uszítanak a kormány és a népi demokrácia ellen). Egyesek jelentkeznek felvételre az MSZMP-be is. Sokan vannak köztük, akik októberben még fegyveresen harcoltak a népi demokrácia ellen, kommunistákat üldöztek, röplapokat gyártottak és sztrájkot szerveztek. Margit-táron jelentkezett például egy Ponyi nevű ember, aki októberben kijelentette, hogy társai segítségével „spirituszba rakja a kommunistákat”. A járási intéző bizottság nem hagyta jóvá felvételét, de az alapszervezet intéző bizottsága makacsul ragaszkodik hozzá. Az említett jelenségen kívül „divatba jött” a csoportos jelentkezés, a „kollektív felvétel”. A Salgótarjáni Acélárugyárban egy napon huszonöten kérték felvételüket, de csak úgy voltak hajlandók belépni, ha mindnyájukat felveszik. (?) Hasonló esetek történtek Nagybátonyban és más bányákban. Az intéző bizottságok pedig — ahelyett, hogy minden felvételét kérő ügyét alaposan megvizsgálnák, s egyéni elbírálás alapján döntenének — opportunista módon egyszerűen, véleményezés nélkül a taggyűlés elé terjesztik a kérelmet, s az ellenforradalmi elemek belépését a pártba néha maguk az intéző bizottságok segítik. Ez sok becsületes, egyszerű volt MDP-tagot, — aki ma még habozik, gyötrődik — elriaszt a belépéstől. A nógrádi kommunisták közül sokan mindezt jól látják, s azt javasolják: szüntessék meg ezt a tarthatatlan állapotot, ne engedjék a pártba a karrierista, a pozícióhajhász s az ellenforradalmi elemeket. Helytelen lenne, ha elhallgatnánk, hogy Nógrádban — a párttagok soraiban is — nagy az értelmiségellenesség, sokszor türelmetlenek a műszaki vezetőkkel, pedagógusokkal, tisztviselőkkel szemben. Szemükre vetik: „ismét elvárják, hogy a párt udvaroljon nekik" stb. Mi ennek a magyarázata? Egyes műszaki vezetők, tisztviselők, pedagógusok stb. gyorsan felajánlkoztak az ellenforradalomnak, tevékenyen együttműködtek a zavarkeltőkkel. De az értelmiségiek közül sem mindenki hódolt be az ellenforradalomnak. Közöttük is sok volt a megtévesztett. Többségük passzívan szemlélte az eseményeket, néhányan pedig segítettek nekünk. Ezért nem lehet s nem is szabad minden értelmiségit ellenforradalmárnak tekinteni, az ilyen gondolkodás súlyos károkat okozna a pártnak és az országnak. A párttól távolmaradó egyes értelmiségiek azzal érvelnek, hogy nem lépnek be, mert még nem ismerik a párt programját és szervezeti szabályzatát. A kommunisták erre azt mondják: „A párt programja: az ellenforradalom leverése, a régi hibák felszámolása, az ország gazdasági éskulturális felemelése, a szocializmus felépítése. A párt szervezeti szabályzatát pedig Lenin elvtárs már régen kidolgozta, s marxista pártról lévén szó — lehet, hogy részletekben lesz módosítás, eltérés — a2 MSZMP szervezeti szabályzata sem lehet másfajta.” Ez az egyenes válasz. A legtöbb nógrádi kommunistánál van bizonyos türelmetlenség, ami többnyire nem indokolatlan. Bíró elvtárs, az acélgyári munkástanács elnöke szerint az ellenforradalmárok a gyárakat, üzemeket három-négy nap alatt „megtisztították” a kommunistáktól, de mi nagyon is kesztyűs kézzel bánunk velük, hagyjuk őket tevékenykedni, sőt jó helyet is biztosítunk számukra. Az Üveggyárban például az Owens-gépnél horthysta katonatisztek „irányítják” a munkát, illetve akadályozzák. Olyan emberek, akik az összekötő szerepét játszották a „megyei forradalmi munkástanács” és a gyári ellenforradalmárok között. A nógrádi kommunisták azt kérik, hogy a proletárdiktatúra ökle sújtson le határozottabban az ellenforradalmárokra. Azt akarják: tárjuk szélesre a kapukat a párthoz, a szocializmushoz hű dolgozók előtt, de zárjuk le az ellenforradalmárok, a karrieristák előtt. Csak így erősödhet még tovább a párt, a szocializmus építésének vezetője. S. Nagy Sándor 3 Földes István