Népszabadság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1957-09-15 / 218. szám

1957. szeptember 15. vasárnap NÉPSZABADSÁG Izrael és Irak ürügyet akar teremteni Szíria elleni támadásához Az Al Ahbar című egyiptomi lap damaszkuszi tudósítója szerint a szíriai hatóságoknak tudomá­sukra jutott, hogy Amerika újabb összeesküvésre készül Szíria ellen. Az újabb amerikai terv szerint — mint a tudósító írja — közös izraeli, jordániai és ira­ki katonai akció várható Szí­ria ellen. Izraelre hárul a fegyveres provo­káció kirobbantásának szerepe a szíriai határon. Ezután jordániai csapatok törnének be Szíriába az egyiptomi—szíriai—jordániai egyezmény ürügyén, amely köl­csönös együttműködést ír elő iz­raeli támadás esetére. Jordánia keleti szárnya fedezésének ürügye alatt pedig iraki csapatok hatol­nának be Szíriába. A tudósító az amerikai tervre hivatkozva írja, hogy abban a pillanatban, amikor Izrael megtámadja Szíriát, Szíriában a terv szerint ál-­­lamcsíny következne be és reakciós kormány jutna ura­lomra, amelynek legelső tényke­dése az lenne, hogy az Eisen­­hower-doktrina alkalmazását kö­vetelje az Egyesült Államoktól. A damaszkuszi Asz Sarha a Szíria ellen irányuló iraki előké­születekre derít fényt. A lap sze­rint Abdul Illah iraki trónörökös ügynököket toboroz azzal a céllal, hogy átdobják őket Szíriába, s felrobbantassák velük a kőolajvezetékeket. Az Asz Sarha megjegyzi, hogy ha sikerülne ez a provokáció, Irak az olajvezetékek védelme ürügyén fegyveresen beavatkoznék Szíria belügyeibe. forgósztrájkok­, figyelmeztető munkabeszüntetések Franciaországban Saint Etienne-ben tegnap 1500 vasmunkás sztrájkba lépett, hogy nyomatékot adjon béremelési kö­vetelésének. A bérmozgalmat a CGT és a CFTC (keresztényde­mokrata szakszervezet) vállvetve vezeti. A sztrájkolók gyűlése ha­tározatot fogadott el, amely tilta­kozik az áremelkedések, valamint a bérek befagyasztása ellen. A párizsi Orly és Le Bourget repü­lőtéren szolgálatot teljesítő vám­hivatali dolgozók tegnap vala­mennyien sztrájkba léptek. Ez az akció az úgynevezett „forgósztrájkok'* sorozatába tartozik, amikor is a munka­­beszüntetés hulláma szinte körbe gyűlik a különböző részlegeken. A párizsi földalatti elektromos biztonsági beruházásokat gyártó vállalat munkásai is sztrájkolnak. Montlucon három fémipari üzem­ben szűnt meg a munka, Caudry­­ban az egyik textilgyár valameny­­nyi munkása teljes szakszervezeti egységben 24 órás sztrájkot tar­tott. Az üvegipari, CGT, FO és CFTC szakszervezetek közös levélben szólították fel a tőkéseket a bé­rek 15 százalékos emelésére.. Ugyancsak közös akciót határoz­tak el a párizsi szabómunkások különböző irányzatú szakszerveze­tei. A tímárok és bőripari dolgo­zók, valamint a kesztyűsök szep­tember 15-re országos bér­követelő akciónapot hirdetnek. hozzálátnak a vetésforgó megva­lósításához. Addigra a szovjet műtrágyagyártás már képes az újabb 35,9 millió hektár ellátásá­ra is. Ugyanakkor az új települé­seken felfejlesztik az állatte­nyésztést és a legjobb területeket belterjes gazdaságokká alakítják át. Ahol a talaj hálátlan a gabo­nának, ott a lent fogják megho­nosítani, hogy ezzel ne kelljen jó ukrán területeket lekötni. Köz­ben újabb szűzterületeket is fel­szántanak, főleg Szibériában. Az egyes szovhozok között millió és millió hektárnyi értékes, érin­tetlen terület fekszik. Ezekből lépésről lépésre kiegészítik a gaz­daságokat. Nagy figyelmet fordí­tanak az egyik legnagyobb kincs­re, a hóra. Árkokkal, csatornák­kal biztosítják, hogy a szél ne vihesse el a havat. Egyes kolho­zokban pedig már erdősáv-ülteté­sekkel is kísérleteznek. Az állattenyésztés fellendítése máris komoly eredményekkel jár. A Mansuk Mametovában pél­dául láttam a silózást, tíz tonna silót biztosítanak egy-egy szarvasmarha számára. Hogy miért éppen tizet? Mert Ameriká­ban csak kilenc jut egy-egy ál­latra, itt pedig nagyon komolyan veszik Amerika legyőzésének jel­szavát az egy főre jutó hús-, tej- és vajtermelés tekintetében. A sztyeppei gazdaságok fő prob­lémája: a víz. Minden, az egész jövő ettől függ. Az idén dolgozták ki véglegesen azt a grandiózus tervet, amely szerint a Nura folyó vizét háromszáz kilométeres cső­vezetékeken két irányban elveze­tik a vízben legszegényebb szov­­hozokhoz. Ez a víz ott az állatte­nyésztés szükségleteit is fedezi majd. A másik terv még nem vég­leges, mert óriási pénzekről van szó: a sztyeppe alatt egész föld­alatti tengert találtak, de ezer mé­ter mélységben. Láttam egy nyolc hónappal korábban megejtett pró­bafúrás környékét. Hatalmas tó, amelynek a közepén még most is szökőkút buzog. S az odavezető útvonalon egész éjjel világítanak a gépkocsikaravánok lámpáinak szentjánosbogarai. Hűtőberende­zéseket, elektromos keltetőgépe­ket, építőanyagot hoznak. Itt most hatalmas baromfitelep alapjait rakják le. Elmondták, hogy né­hány versztányival távolabb egy újabb, hasonló fúrás már öntöző­­rendszer számára biztosít vizet. Ott kertek, gyümölcsösök lesznek. Ezen a környéken négy nagy ba­romfifarmot hoznak létre, a lehe­tő legmodernebb berendezéssel, összesen évi egymillió szárnyas tenyésztésére. Innen fogják ellátni a sztyeppei városokat friss barom­fihússal és tojással. Akmolinszk környékén pedig elkezdték három és félmillió hek­tárnyi területen a talajjavítást, hogy ott gazdag legelőket és ka­szálókat hozzanak létre. Mert e ta­laj felszíne ugyan rossz, de ha fel­forgatják ,és szuperfoszfátozzák, sok millió tonna szénát ad majd. És persze sorra épülnek a köztár­saság déli részein a­ műtrágyagyá­rak. . ., Az iparfejlesztés egy része a mezőgazdasági termékek helyi feldolgozását szolgálja. De csak a csekélyebb része. Hiszen az Irti­­cen már elkezdték a 400 000­­kilo­­wattos buhtarminszki vízierőmű építését, Pavlodarban lerakják a Szovjetunió legnagyobb kombájn­gyárának alapjait, építik a szok­o­­lov—szarbanszki bányagépgyárat, és Karagandában megkezdték a Szovjetunió legnagyobb fémipari kombinátjának felszerelését , hogy csak néhány kiemelkedő ka­zahsztáni példát említsünk. Ezek a keleti köztársaságok ugyanis döbbenetes mennyiségű érintetlen érckinccsel rendelkeznek. Egyet­len számadatból mindenki meg­értheti, mi zajlik le itt. Keleten: a Kazah­ Köztársaság iparosításá­ra a szovjethatalom 38 éve alatt 53 milliárd rubelt fordítottak­­, most pedig, csupán a jelenlegi öt­éves terv során több mint 60 mil­liárd rubel az itteni ipari beruhá­zások összege. Több, mint a szov­jethatalom fennállása óta együtt­véve! Ez tehát a jövő perspektívája a szűzföldeken. Ezt a feltört ugart egy hatalmas iparosítási manő­verrel összekötve kapcsolják be a szovjetbirodalom gazdasági vér­keringésébe. A munkahadsereg, amely megvívta a nagy sztyeppei hadművelet csatáit, győzedelmes­kedett, mert erkölcsi ereje felül­múlta­­a roppant nehézségeket, mert vezetése megingathatatlan volt célkitűzéseiben, s mert olyan „hátország” állt mögötte, amely nagyszerűen táplálta emberrel, technikával, élelemmel a sztyep­pei „frontot”. A hadjárat még nem ért véget, sok még a tenni­való, a munka sok nagy csatája áll még a küzdők előtt. De aki látta ezeket az embereket, aki felmérte terveik realitását, hitük, akaraterejük szilárdságát, az egy percre sem kételkedhet abban, hogy a kommunizmus építésének minden további csatáját megnye­rik. Mert erősebbek, mint a rájuk váró nehézségek! Szabó István MA: VÁLASZTÁS M­a fe­lT­ALMLTOHSZAGB- 1 V Sok közismert náci az Adenauer-koalíció listáján Berlin, szeptember 14. (MTI) Ma választások lesznek Nyu­­gat-Németországban. Ez alka­lommal összesen 247 választási körzetben 35 és fél millió vá­lasztó járul az urnákhoz. A 16 párt 3000 képviselőjelöltet állí­tott, akik a nyugatnémet parla­ment 494 képviselői helyéért versengnek. Huszonkét képvi­selőt — akiknek azonban nincs szavazati joguk —, Nyugat- Berlin küld a parlamentbe. Minden nyugatnémet választó két szavazatot ad le: egyet a kör­zetében állított valamelyik kép­viselőjelölt közvetlen megválasz­tására, egyet pedig a tartomány valamelyik pártjának listájára. A szövetségi gyűlésben az egyes pártok erejére döntő hatásúak ezek az utóbbi szavazatok, mert ezek alapján számítják ki a man­dátumok össz-számát. A pártok közül egyedül a Szabad Demok­rata Párt állított jelöltet mind a 247 választókörzetben. A választási törvény, amelynek alapján a választásokat lefolytat­ják, több antidemokratikus zára­dékot és intézkedést tartalmaz. Ezek a választó­korban levő pol­gárok igen nagy részét hátrá­nyos helyzetbe hozzák, illet­ve megfosztják a parlamenti képviselettől. A választói életkor határa 21 év, tehát nem választhat egyetlen olyan fiatal sem, akit a hadköte­­lezettségi törvény alapján katoná­nak hívnak be, így éppen azok a fiatalok, akik hadköteles korban vannak, nem dönthetnek arról, hogy olyan kormányt kívánnak-e, amely megszünteti a hadkötele­zettséget vagy olyant, amelyik fenntartja. A kétféle szavazólista is a ré­gi többségi szavazás marad­ványa és szintén a választási eredmény meghamisításához vezet. A közvetlen választásnál a vá­lasztókörzetekben például az is lehetséges, hogy a jelöltek közül olyan személyt választanak, aki csupán a szavazatok 30 százalékát­­kapta. Minthogy a maradék 70 százalék a többi jelölt között osz­lik meg, aki közül egyik sem ér­te el a 30 százalékot, ezek a sza­vazatok anélkül, hogy figyelembe vennék őket, érvényüket vesztik. A választási demokrácia legnyil­vánvalóbb megsértése az úgyne­vezett 5 százalékos szavazati ha­tár, amelyet az 1953. évi választá­sokhoz képest még jobban meg­szigorítottak. E törvény szerint , egy párt csupán akkor kap­hat helyet a parlamentben, h­a országos mértékben legalább 5 százalékos szavazatmennyi­séget tud felmutatni, vagy legalább­ három jelöltjét közvetlen választás alapján meg­választják. A kisebb pártok természetesen csak úgy tudják elérni ezt az 5 százalékos határt, ha a nagy pár­tok jelöltjei bizonyos körzetekben lemondanak a javukra. Az Adenauer-féle koalíció je­löltjei között feltűnően sok a volt közismert náci, így például — egyedül a hitleri hadsereg vezérkari tisztjeit véve példának — kereszténydemokrata listán szerepel képviselőjelöltként Heye volt tengernagy, Berendsen vezérkari ezredes, a Német Párt listáján indul von Manteuffel pán­célostábornok, Haaffmeier alten­­gernagy, Behrisch volt náci ezre­des és mások. Ezeken kívül a nagybirtokosok és régi nemesek egész sora jelölteti magát a kü­lönböző jobboldali pártok listáján. Kereszténydemokrata listán szere­pel például Ottó herceg, von Bo­­delschwingh lovag, von Gutten­­berg birodalmi lovag, Manteuffel- Stege báró, Henkel gróf és má­sok. A Német Párt listáján sze­repel többek között Löwenstein herceg, akinek n­eve több alkalom­mal felmerült a magyarországi el­lenforradalommal kapcsolatban is. A szovjet r­epül­­ő­­g­ép-tervezés új sikerei: Öt világcsúcsot döntött meg a TU— 104/a Mire ezek a sorok az olvasóhoz kerülnek, útrakészen áll már a második TU—104/a típusú repülő­gép is, hogy a vnukovói repülő­térről az Egyesült Államokba raj­toljon, s fedélzetén a Szovjetunió ENSZ-küldöttségével alig több mint 10 óra alatt tegye meg 9000 kilométeres repülőútját. Az első gép visszatérte óta csak néhány nap telt el, de a szovjet repülőgéptervezés ebben az idő­szakban újabb nagy sikerekkel írta be nevét a nemzetközi repü­lésügy történetébe. Az utolsó na­pok eredményeit összefoglalva: első ízben kelt át lökhajtásos repülő az Atlanti-óceán felett és öt világrekord dőlt meg a légi teherszállítás kategóriái­ban. Ezek a sikerek mind a kiváló szovjet repülőgéptervező, Tupol­­jev akadémikus és a nagyszerű tulajdonságú lökhajtásos repülő­gép, a TU—104 — illetve ennek változata, a TU—104 a — nevéhez fűződnek. A szovjet gép a Moszkva— New York—Moszkva távrepülést kitűnő idő alatt tette meg — az oda vezető úton kedvezőtlen idő­járási viszonyok között alig több mint 13 órás repülőidővel. Visz­­szafelé pedig még ennél is rövi­­debb idő. 11 óra néhány perc alatt. Az amerikai légihaderő egyik századosa, aki a gépen utazva az út utolsó szakaszán se­gített szovjet kollégáinak, így nyilatkozott: „Úgy érzem magam, mintha hátaslóról gépkocsira szálltam volna át." De még e nyi­latkozatnál is többet mond az a tény, amelyet a visszatért szovjet pilóták mondottak el: az ameri­kai légihaderő négymotoros lök­hajtásos bombázói három ízben kísérelték meg, hogy versenyre keljenek a kétmotoros szovjet géppel, de mind a háromszor elmaradtak mögötte. A TU—104-es óránkénti se­bessége ezen a szakaszon az ezer kilométert is meghaladta! A gép könnyedén repült a 13 ezer méter körüli magasságban is, utasai nem érezték magukat furcsábban, mintha a megszokott 2—3 ezer méter magasságban közlekedő motoros utasszállító gépeken repültek volna. Ezt a távrepülést, amelyet a nyugati sajtó egyes orgánumai „történelmi jelentőségűnek“ ne­veztek, öt új világcsúcs követte. A TU—104/a megdöntötte az üres, az egytonnás, illetve a kéttonnás teherrel repülő, 2000 kilométeres távot elért szállítógépek sebességi világcsúcsát. A Moszkva—Melito­­pol—Moszkva útvonalon 900 kilo­méteres átlagsebességgel szállított kéttonnás terhet. A TU—104 mellé a legutóbbi időben új, szintén nagy képessé­gű szovjet utasszállító gépek so­rakoztak fel. Ezek a gépek meg­hódították a sztratoszférát, való­sággal forradalmasítják a légi utasszállítást. Ismeretes, hogy a TU–104 hó­napok óta közlekedik a Szovjetunió két nemzetközi és több belföldi lé­gijáratán. Nyugodtan mondhat­juk el, ez az első eset arra, hogy lökhajtásos gépeket rendszeresen közlekedtetnek a polgári légifor­­galomban. A Nyugat e téren a legtöbb helyen még csak a kísér­letezés stádiumában tart. Kiss Csaba NATO-segítség Adenauer pártjának a választás előtti harcban A nyugatnémet Deutsche Infor­­mationen sajtóközlöny jelentése szerint a NATO úgynevezett tájékoz­tatási alapjából támogatják az Adenauer-pártot a nyugat­németországi választási kam­pány során. A közlöny megjegyzi, hogy­­az alapból a Német Szövetségi Köz­társaság hadügyminisztériuma ré­szére 8 millió márkát irányoztak elő erre a célra. Ezért tudták pót­lólagosan ilyen óriási példány­számban kiadni a Keresztény-­ demokrata Párt propaganda pla­kátjait. Egy képviselő meghalt és hét személy, köztük öt parlamenti tag megsebesült abban a verekedés­ben, amely Alagoas brazil állam képviselőházában zajlott le. (AFP) Moszkvába utazik a jugoszláv egyetemek hattagú küldöttsége, hogy megismerkedjék a szovjet egyetemek és főiskolák munkájá­val. (Tanjug) A francia minisztertanács eddig nem tudott megállapodásra jutni az algériai kerettörvény ügyében A francia minisztertanács pénteken az esti órákba nyúló tárgyalásainak végeztével sem tudott pontot tenni az algériai kerettörvény ügyére. A hírek szerint kedden, a nemzetgyűlés összeülésének napján valószí­nűleg még egy újabb minisz­­tertanács-ülés foglalkozik a ke­rettörvény tengeri kígyóvá nőtt ügyével. A francia sajtó egyöntetű véle­ménye szerint a nemzetgyűlés kedden kezdődő rendkívüli ülés­szaka nagyon kemény erőpróbát jelent a kormány számára. Az Humanité Etienne Fajon ve­zércikkét közli Másutt van a ■ megoldás címmel. Fajon rámutat arra, hogy még ha létre jön is a kompromisz­­szum a kormányon belül a kerettörvény ügyében és ha a törvényt a nemzetgyűlés meg is szavazza, akkor sem tett Franciaország egyetlen lépést sem előre az algériai béke felé. Fajon idézi a Guy Mollet-kormány volt miniszterét, Gaston Derrerret, aki egy cikkében kijelentette: „Annyira nyilvánvaló, hogy a ke­rettörvény tervezetének semmi reménye sincs az algériai prob­léma megoldására, hogy felme­rülhet a kérdés, vajon maga a kormány nincs-e tudatában ennek, s kizárólag azért választotta volna, ezt az eljárást, hogy az ENSZ előtti kudarcot próbál­ja elkerülni.’’

Next