Népszabadság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1957-09-15 / 218. szám
Az állami gazdaságokban a fő figyelem eddig szükségszerűen a termelés megalapozására, az agro- és zootechnikára irányult, közben azonban a gazdaságos termelés érdembeli kérdései elhomályosultak. Pedig ma, a jövedelem növelésének legfőbb tartaléka nálunk a jó üzemszervezés. A mezőgazdasági üzem szerves egész, amelyben a termelés egyes részterületei biológiai, technikai vagy gazdasági kapcsolatban állanak egymással. A mezőgazdasági termelés eredménye függ a természeti tényezők alakulásától, az út, a közlekedési viszonyoktól is, amelyek meghatározzák a termelés irányát és a szerkezetét. A mezőgazdasági számítások ezért mindig tartalmaznak bizonyos kockázati elemet. Ennek ellenére a mezőgazdasági számításoknak igen nagy a jelentősége. A mezőgazdasági üzemeknek további sajátossága, hogy többféle terméket állítanak elő. Ez a sokoldalú termelés — ha a helyi adottságoknak megfelelő a szervezete — a kockázatot csökkenti. Például az idén az aratás alatti eső okozta kárért kárpótlást nyerünk a kukorica, általában a kapások bő termésében. Az előbbiekből láthatjuk, hogy egy mezőgazdasági nagyüzem szervezése és vezetése nem csupán termelési kérdés. Arról van szó, hogy a termelés alapjainak biztosítása mellett egyik legfontosabb feladat az üzem helyes felépítése. Ez alatt azt kell érteni, hogy az üzemszervezés lényegesen különbözik a termelés vezetésétől, mert mindenekelőtt az üzem belső szervezetének, berendezkedésének, közgazdasági viszonyainak helyzetét vizsgálja. Ezért lehet, hogy valaki jó növénytermelő, vagy jó állattenyésztő, az általa vezetett üzem mégis veszteséges, mert a termelés vezetése közben a gazdaságosság követelményeit nem vette figyelembe, nem mérte le, hogy egy-egy termelési intézkedésnek milyen hatása van az összeredményre. Az üzemszervező az üzemelemzést olyan mutatószámok segítségével vézi el, amelyek megmutatják az üzem, azon belül pedig az egyes elhatárolható részek működését. E mutatószámok révén feltárul az üzemrészek kapcsolata és kiderülnek azok az üzemi hibák, amelyek akadályozzák az üzem eredményes működését. Erre vonatkozólag tájékoztatásul bemutatunk néhány gyakorlati példát. Gorzsán az állami gazdaság 1955-ben egy kb. szántóegységen átlagban 695 forint nyereséget ért el. Ebből az árunövények területének egy szántóegységére 946 forint, míg a takarmányterület szántóegységére az állati hozamokból 89 forint jutott. Nyilvánvaló tehát, hogy egy jól megszervezett árunövénytermeléssel szemben gyenge hatásfokú állattenyésztés állt. Ebben a gazdaságban a jövedelmezőség fokozását az állattenyésztés és a takarmánytermelés átszervezésén kell kezdeni. Az állattenyésztés hozamainál azt tapasztaljuk, hogy például a tejtermelés azért volt alacsony, mert nem etettek elég termelőabrakot, kevés volt a növendékállatok és a hízósertések súlygyarapodása. Ha több termelőabrakot etettek volna, a tej önköltsége literenként 45 fillérrel csökken. De a növénytermelés szerkezetében is találtunk hibát. Nem termeltek őszi árpát, hanem csak őszi búza vetőmagot. Ez ugyan jó jövedelmet biztosított, de nagyobb volt a kár abból, hogy kevés volt a saját takarmánybázisuk s a központi készletre szorultak. A termelési költséget is magasnak találtuk, például 1 kb. őszi kalászos termeléséhez 179 kézi munkaórát, a cukorrépához 622 kézi munkaórát használtak fel. Az indokoltnál magasabb termelési költség azt a veszélyt rejtette magában, hogy ha a növénytermelés hozamai nem érik el az 1955. évi kedvező színvonalat, a gazdaság veszteségessé válhat. Ez az eset 1956-ban be is következett. Nézzünk meg egy másik nyereséges gazdaságot, Kecskemét-Városföldet. Ennek a gazdaságnak 1 kh sz. e.-re a halmozatlan termelési értéke 1955- ben 2066 forint, termelési költsége 1844 forint volt. Jellemzője az alacsony termelési költség, amelyhez azonban alacsony termelési érték is járult. Kecskemét határában a belterjesség nyilván fokozható volna, s népgazdasági szempontból az is lenne a kívánatos. Állattenyésztése és takarmánytermelése kevés veszteséggel járt, erre is jellemző azonban az alacsony termelési költség és termelési értéke. Ennek ellenére a takarmánytermelés és az állattenyésztés megszervezése a jobbak közé tartozik. Meg kell azonban vizsgálni, hogy az állattenyésztés termelési értékét a termelési költség ésszerű növelése mellett nem lehetne-e fokozni. A fenti példák, amelyeket mutatónak szánunk, bizonyítják, hogy 1955-ben nyereséges gazdaságokban is találhatók olyan üzemi hibák, amelyeket csak ökonómiai elemzésekkel lehet megtalálni, s melyeket üzemszervezéssel különösebb befektetés nélkül, ki lehet küszöbölni. Természetesen több olyan állami gazdaság van, amelyek üzemszervezése már megfelel a magasabb üzemszervezési iskolának. Például felemlíthetjük a Székkutasi Állami Gazdaságot, amely úgyszólván a legmagasabb termelési költség mellett megfelelő hozamokkal, a nagy központi rezsi ellenére, aránylag kis gazdaságát jövedelmezővé tudta tenni több éven át. 1956-ban az öszszes Békés—Csongrád megyei állami gazdaságok között egyedül volt jövedelmező. Az üzemszervezés feladata az üzem egyes részeinek felülvizsgálata is, így elemeire bontva vizsgálni kell a talajerőgazdálkodás, a növénytermelés, az állattenyésztés, a takarmánygazdálkodás, a kézimunkaerő, iga- és gépi munkaerő-felhasználás és költségeik mutatószámait külön-külön és az egész üzemre gyakorolt hatásában. E mutatószámokat azután úgy kell „mozgásba hozni", hogy kombinációjuk nyomán a gazdaság legeredményesebb működését kapjuk meg. Az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutató Intézete kidolgozta azt az üzemstatisztikai és üzemelemzési módszert, amelynek segítségével az üzemek működése, a teljesítmények és a jövedelmezőség szempontjából elbírálhatók, s amiknek alapján javaslat készíthető a megfelelő átszervezésre a nagyobb árutermelés, az önköltségek csökkentése, a jövedelem fokozása, a munka termelékenységének növelése érdekében. Az Intézetnek ez a tevékenysége üzemtani tudományos és gyakorlati tapasztalatokra épül, szem előtt tartva a szocialista nagyüzemek szervezésének alapelveit. Eddig is már több ilyen javaslatot készített. Kidolgozta hat Nógrád megyei állami gazdaság átszervezését. Javaslatot készített a felgyői, az alsórajki állami gazdaság átszervezésére. Jelenleg a sárközi, a zalalövői, a mezőszilasi, a sződligeti állami gazdaságok adatainak feldolgozásával foglalkozik, azonkívül a tiszasülyi és a palotás rizstermelő gazdaságokban a rizses vetésforgó üzemtani feldolgozását végzi. Ezenkívül az intézet évente 35 állami gazdaságot dolgoz fel teljes részletességgel. Ez a feldolgozás — amelynek első kiadványa most van nyomdában — nemcsak a feldolgozott gazdaságok számára jelentős, hanem több év adatai alapján a tudomány, a felsőbb vezetés és a tervezés számára is használható adatokat tartalmaz. Dr. Nagy Lóránd, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az Állami Gazdaságok üzemszervezési Kutató Intézetének igazgatója Az állami gazdaságok legfőbb jövedelemforrása — a jó üzemszervezés mSlMOS ISJRDIHIS ff. Kenderarató kombájn a Nagybereki Állami Gazdaságban. Napi teljesítménye 8 katasztrális hold. AlllHHimHHtlMltHtlIIIIMtMIIIIIIIOIIiniUHIHIHHMIIMIIIIMUIIHIIIHIinillllHIIIIIIVIHIIIHIIIHIIilHHimHMIIMMHMHHIHHinilllMIIHIHHHIMMIHHt 450 burgonyafajta Gyurnánnyan A jövő kukoricái Harminchárom fajtakísérleti állomáson 650 növényfajtával, 32 404 parcellán folyik a mintegy 500 fajtakísérlet. Az egyik állomás Gyulatanyán, Nyíregyházától északra, a nyírségi homokon működik. A vizsgálat főnövénye a burgonya, napraforgó, csillagfürt, kukorica és a dinnye. Itt van Közép-Európa legnagyobb burgonya fajtagyűjteménye. 450 fehér karó jelzi, hogy 450 burgonyafajtát ültettek, mindegyikből 20—20 tövet. Van itt magyar, szovjet, német, holland, angol burgonyafajta, újfajta, régi fajta. A legrégebbi a „Magyar Kincs” burgonya, amelyet még 1876-ban Agnelli József csák, Nyitra megyei plébános állított elő. Ez volt az első magyar nemesített burgonyafajta. A múlt század végéig keresett volt Ausztriában, Németországban, Lengyelországban. De van itt 30 éves fajta is, amelyik még teljesen egészséges. Az idén 87 új fajtával gazdagodott a gyűjtemény. Az NDK-beli Grosslitzewitzi burgonyanemesítő telep küldötte el burgonya törzsanyagát, hogy a nemesítőhelytől távoli viszonyok között is kipróbálják termőképességét, s a betegségek iránti ellenállóképességét. A magyar nemesített burgonyafajták igen jó étkezési minőségűek. A betegségre nézve azonban lényegesen érzékenyebbek, mint a külföldi fajták, éppen ezért a fajta fenntartása igen nagy munka. A Duna—Tisza közén pl. az érzékenyebb burgonyák 1 év alatt, a kevésbé érzékenyek két év alatt leromlanak, áldozatául esnek a vírusbetegségeknek. Mivel növényeink közül a burgonya vetőmagja kerül a legtöbbe, hiszen 14 mázsát kell elvetni belőle 1 holdra, nagy költség az egészséges állomány fenntartása, a vetőmag-felújítás.ta, a burgonyavírus sokkal gyor sabban terjed, így van ez főleg a Duna—Tisza közén. Gyulatanyán most sorra kiválogatják a 450 faj- ta közül azokat, amelyek ellenáll- nak a betegségeknek. A gyulatanyai fajtakísérleti állomáson beállítottak kísérleteket s a hidrid kukoricákkal is. 70x70 cm-es kötésben próbálva ki a magyar és az amerikai hibrideket. Az Mv 5-ös már érik. Szeptember közepén szedhető. Nagyszerűen fejlett, csak kissé későbbi az Mv 1-es, a délibb országrészek jövő kukoricája. Az amerikai hibridek hatalmasan fejlettek, szilárdan állnak, nagy részük kétcsövű. Szemük azonban még túlnyomórészt tejes s ezen a vidéken ha korán beköszönt az első fagy, bizony nem érnek be. Van közöttük azonban egypár olyan hibridfajta, amelyik a délebbi országrészen igen értékes lehet, addig is, amíg nem lesz elegendő mennyiség az Mr 5-ösből, 1-esből, 39-esből, 40-esből, hiszen a jövő ezeké a kukoricáké. Martonvásári 1-es hibrid kukorica, tövön két fejlett csővel. Bemutatja a Gyulatanyai Fajtakísérleti Állomás vezetője, G. Tóth Teréz. Számok, tények furcsaságok AZ ORSZÁGOS Mezőgazdasági Könyvtárba 1956-ban 984 különféle mezőgazdasági folyóirat járt a világ minden tájáról. 1957-ben újabb 127 félét rendeltek meg. A KÖZISMERT gyomnövény a tarack óriási gyökértömeget és földalatti szárrészt nevel. Egy kétéves réten 1 négyzetméteren 495 m hosszú tarackot ástakki, amelyen 25 979 kihajtásra váró rügy Atoll. Holdra átszámítva ez több mint 2800 km hosszú taracknak és csaknem 150 millió rügynek felel meg. NEM A NAPRAFORGÓ magja a legolajdúsabb. Az amerikai dió magja 60 százalék, a hárs magja 58 százalék, a kerti zsázsa magja 55 százalék, a karórépa és kerti retek magja 45 százalék, a kömény 40 százalék, s a meggy magja 35 százalék olajat tartalmaz. AZ A, AZ UN. VÉDŐVITAMIN legnagyobb mennyiségben a tengeri sügér májolatában fordul elő. 100 g-ban 4 ezer milligramm található belőle. A tojás sárgájában csak 6 mgr, a marhamájban pedig 12 mgr található. EGY LITER TEJ képződéséhez 300 liter vérnak kell átfolynia a tőgyön. A tehén vérének mennyisége testsúlyának 7—8 százaléka, 40—50 liter. Kétezer ember munkáját helyettesíti az óriástraktor Igen különleges, sokfajta munkára alkalmas óriástraktor gyártását kezdte meg a Szovjetunió-ban a cseljabinszki gyár. Mind méreteiben, súlyában, mind pedig teljesítményében lenyűgöző ez az újfajta gépóriás. Elsősorban a földmunkák nagy gépeinek erőgépe, de jól használható az erdei faközelítésben és szállításban. Kitűnően bevált a Malcev-féle talajművelési rendszer szántási munkálataiban is. Különleges melegítő berendezése még 50 fokos hidegekben is lehetővé teszi használatát. A traktoros fülkéjét hőszigetelő védi a tél hidegétől. A fülke egyébként té- 250 GRAMM KEMÉNYÍTŐÉR-TÉK és 50 gramm emészthető fehérjekell egy liter tej képződéséhez. Egy liter tej „takarmányértéke’’ 150 g keményítőérték és 35 g fehérje. Ennyi az energiaveszteség aközben, hogy a szénából emberien fűthető, míg nyáron elektro- táplálkozásra alkalmas élelmiszer más berendezés hűti. 1 lesz Az óriástraktort önálló, mozgó EGY HOLD BÚZA után 20 mááramfejlesztő telepként is lehet | zsa A tavaszi árpa után 12 mázsá a használni. Áramtermelése 601 ötéves vöröshere után 65 mázsa kilowatt. Méretei szembeötlőek. 1 gyökérmaradvány szárazanyag Hossza: 6 m, szélessége és ma- marad vissza a talajban. Annyigassága 3—3 m, súlya 25 tonna. A forma, mint amennyit a termés A földmunkákban 5 db. SZ-80 ti- ben betakarítunk.pusú traktor vagy 2000 ember munkáját helyettesíti. Motorjai 12 FÉLE GYÖKÉRLAKÓ nitro- 250 lóerős. Egy óra leforgása alatt géngyűjtő talajbaktériumot is- 1,8 méter mély és másfél kilomé-elnek a pillangós növények tér hosszú árkot áss gyökerén. Egy-egy növényen egy-Figyelemre méltó mindemellett néhánytól kezdve 5000 is találhaat, hogy lóerőóránként kevesebb tó. Az említett baktériumok 7,ioüzemanyagot fogyaszt, mint az Izognak is. 24 óra alatt 25 millime- SZ—80 típusú traktor. I teres „utat” is megtesznek.