Népszabadság, 1957. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1957-10-01 / 231. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * Ara 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1957. október 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA II. évfolyam, 231. szára Képek a néphadsereg napjának ünnepségeiről A Hősök terén a párt és a kormány vezetői megkoszorúzták a Hősök Emlékművét. A képen: Dobi István és Münnich Ferenc helyezik el a koszorút. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség repülőnapot rendezett a budaörsi repülőtéren. A képen: az ejtőernyősök felszállás előtt. Az indiai és a szudáni képviselők látogatása Martonvásáron A hazánkban tartózkodó indiai és szudáni képviselők hétfőn fel­keresték a martonvásári Mező­­gazdasági Kutató Intézetet. Kísé­retükben volt Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke. Dr. Rajki Sándor, a kutatóintézet igazgatója tájékoztatta a vendégeket a Me­zőgazdasági Kutató Intézet mun­kájáról és eredményeiről. A láto­gatók megtekintették az intézet kísérleti gazdaságát és parkját is. 31«et rutában híres város Kecskemét, mert a dolgozó nép vezeti Apró Antal elvtárs gazdasági helyzetünkről az átlagbér-ellenőrzésről, az üzemi tanácsok hivatásáról beszélt a kecskeméti nagygyűlésen (Kiküldött tudósítónktól.) A­­kecsskeméti híres napok legnagyobb eseményére vasárnap dél­előtt került sor. Már 9 óra után sokan állta­k a városi tanácsháza kapujánál, ahová Apró Antal elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke után nem­­sokára megérkezett a Szovjetunió Kommunista Pártja idős harcosai­nak hazánkban tartózlkodó küldöttsége is. Közben a nagygyűlés szín­helyén, a Széchenyi téren gyülekeztek a megye, a város dolgozói, és 10 óra után néhány perccel, amikor a vendégek és a helyi vezetők elfoglalták helyüket a díszemelvényen 8000—10 000 ember várta a gyűlés kezdetét. A város egyesített kórusainak énekszáma után Tóth László, a Hazafias Népfront helyi bizottsá­gának elnöke mondott megnyitó beszédet. A megye munkásainak nevében Budai Ferenc gépgyári lakatos, a dolgozó parasztok ne­vében Katona József tsz-tag szó­lalt fel. A szovjet nép sohasem hagyja el barátait Szót kért I. P. Bojcov elvtárs, a szovjet veteránok küldöttségé­nek vezetője is. Többek között ezeket mondotta: „A szovjet em­berek tudják értékelni a barátsá­got. Van egy közmondásunk, hogy a jó barátért mindent odaadunk. Apró Antal elvtárs bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöksége nevében üd­vözölte a megye lakosságát, majd visszapillantást tett a Horthy­­időkre, szembeállította a város akkori helyzetét a maival és hangsúlyozta, hogy most valóban híres város Kecskemét, „a népi demokratikus Magyarország híres városa, amelyet a dolgozó nép ve­zet és kormányoz”. Az ellenfor­radalomról és az annak felszámo­lására tett intézkedésekről hang­súlyozta: — Gondunk lesz rá, hogy soha többé meg ne ismétlődjék októ­ber 23. Mióta az ellenforradalom Magyarországon vereséget szen­vedett és helyreállt a rend, az imperialisták nemzetközi mére­tekben támadást indítottak elle­nünk, így került az úgynevezett magyar ügy az ENSZ rendkívüli közgyűlésének napirendjére. A magyar kérdést propagandacé­lokból tűzték napirendre, de ezen keresztül valójában a Szovjet­uniót támadták. — A haladás a béke ügyét vé­delmező emberek — folytatta — a szocialista és kapitalista világ­ban egyaránt féltő gonddal fi­gyelték a magyarországi ellenfor­radalmi eseményeket. Most jóleső érzéssel látják, hogy megmentet­tük hazánkban a dolgozó nép ha­talmát. Innen a nagygyűlés színhe­lyéről is köszönetet mondunk a szovjet, a kínai népnek és a többi szocialista ország né­peinek, a világ minden részén élő dolgozóknak, barátaink­nak, akik az ellenforradalom napjaiban kifejezték mellet­tünk szolidaritásukat. Köszönetet mondunk azoknak a szocialista és nem szocialista or­szágoknak is, amelyek vezetői állást foglaltak a magyar ügynek az ENSZ-ben való tárgyalása ellen. — Néhány nappal ezelőtt uta­zott Kínába Kádár elvtárs veze­tésével népköztársaságunk kor­mánydelegációja — mondta. — A kínai nép vezetői a legnehezebb napokban jöttek el hozzánk segít a jó barátért semmi sem sok. A Magyar Népköztársaság dolgozói bizton számíthatnak arra, hogy a Szovjetunió, a szovjet nép soha­sem hagyja el a bajban barátait és segítő kezét nyújtja minden­kor, amikor arra szükség van. Örömmel fogom otthon elmonda­ni honfitársaimnak, hogy magyar barátaim épp olyan féltve őrzik a szovjet és a magyar nép barátsá­gát, mint a szovjet emberek. Drá­ga barátaink! Azt kívánjuk önök­nek, hogy munkájukkal gazdagít­sák szép városukat, megyéjüket, országukat és a Szovjetunió né­peivel együtt mindig legyenek ké­szek arra, hogy megvédelmezzék a békét.Ér­teni, támogatni bennünket. Har­cos és világos politikai állásfogla­lásaikkal, tanácsaikkal nagy se­gítséget adtak nekünk ahhoz, hogy politikai életünk konszoli­dálódjék. Kínában mindenütt örömmel és lelkesedéssel fogad­ták a kis Magyarország küldöt­teit. Ez is bizonyíték arra, hogy a mi táborunkban, a szocialista országok szövetségében a kis or­szágok, népek sorsa az egyenran­gúságon, a kölcsönös előnyökön, megbecsülésen nyugszik. Újabb sikereket kívánunk nekik az épí­­tőmunk­ához, a nagy Kína felvi­rágoztatásához." A szocializmus vívmányait ne csak unokáink, de a mai nemzedék is élvezze A továbbiakban Apró elvtárs részletesen foglalkozott gazdasági helyzetünkkel. " Az októberi ellenforradalom hatalmas gazdasági károkat oko­zott az országnak. Az ellenforra­dalom felszámolása után első dol­gunk volt a békés alkotó munka lehetőségének megteremtése és az, hogy úgy vezessük ki népün­ket az ellenforradalom kártevé­seiből, hogy minél kevesebbet szenvedjen és a termelőmunka elindulásával javuljanak a mun­kások, dolgozó parasztok életvi-­i­szonyai. A begyűjtés eltörlésével együtt úgy kellett megszervez­nünk az ellátást, hogy a városok lakossága ne szenvedjen élelmi­szerhiányban. Túlzás nélkül meg­állapíthatjuk: kevés kormány volt olyan nehéz helyzetben, mint amikor Kádár János vezetésével megkezdtük a munkát. A nehéz­ségek ellenére öt és félmilliárd forintot irányoztunk elő a fizeté­sek, munkabérek emelésére. Ren­deztük sok ezer ember nyugdíját. Ma hatszázezren kapnak nyugdíjat, s az 1948. évi 550 millióval szemben most 2600 millió forintot költünk évente nyugdíjra. A kormány munkabér- és szociá­lis intézkedései több mint 7 mil­liárd forinttal növelték a bérből élők jövedelmét. A legfontosabb­nak azt­ tartjuk, hogy a szocializ­mus eredményeit ne unokáink, hanem már a ma élő nemzedék élvezhesse. Éppen ezért kormá­nyunk kettőzött gondot fordít az életszínvonal megtartására, az árak stabilizálására, a vásárló­erőnek árualappal való fedezésé­re. Apró elvtárs ezután a burkolt áremelések elleni harcról, majd az átlagbérek ellenőrzéséről szólt. — Gazdasági konszolidációnk, az elért életszínvonal megvédése, a jogtalan bérkifizetések megaka­dályozása érdekében be kellett vezetnünk az átlagbérek ellenőr­zését. Az ellenforradalmi bér- és szociális demagógia hatására egyes vezetők és sok munkásta­nács törvénytelenül béremelést hajtott végre. A többi között ezért kellett visszaállítani a teljesít­ménybérrendszert. Ezek az intéz­kedések sokak előtt nem voltak népszerűek, de ezek nélkül nem tudnánk egyensúlyt tartani a vásárló­erő és az árualap között. Az átlagbérek ellenőrzése azt je­lenti, hogy a bérek csak tervsze­rűen változhatnak. Aránylag rö­vid idő alatt sikerült is a bérfron­ton rendet teremtenünk, de a szó­(Folytatás a 2. oldalon.) Apró Antal elvtárs lecsacdv A kecskeméti nagygyűlés után Apró Antal elvtárs és I. P. Boj­­cov, a szovjet veteránok küldöttségének vezetője a munkásőrség egyik idősebb tagjával beszélget.

Next