Népszabadság, 1957. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1957-12-17 / 297. szám

4 1957. december 17. kedd NÉPSZABADSÁG BIHARI KLÁRA: SZOMJÚSÁG Elevenbe vág ez a regény, mert az érzelmi élet kurzáltságáról szól és bizony kevesen vannak, akik nem küszködnek ilyen vagy ehhez hasonló bajokkal. Manapság különösen a szeretet és a szerelem mindennapos körforgásában bogozódtak össze a szálak. Érthető, hiszen éppen ez az emberöltő teremti s szenvedi meg az új társadalmat, melyben új értelmezést kap a szeretet és a szerelem is. Az úgynevezett „egyszerű emberek" nagy terheket hordanak, akarva, akaratlan történelmet formálnak — sorsuk tehát közügy, s ezt nem elég csak tudomásul venni, segíteni is kell rajta. Ez a célja az írónőnek, amikor szokatlan vállalkozásba fog, mai témát analitikus módon ír meg. A szeretetnek is, a szerelemnek is a család a legmelegebb fészke. A Szomjúság családja csupán két emberből áll, Merli Antal lakatos hadiözvegyéből, s leányából, Iliből. A leány szép, fiatal nő, készen kapta megváltozott életünk minden lehetőségét, amit egyszerűen természetesnek tart. Természetesnek veszi azt is, hogy anyja, a vasalónő mindent előteremt neki. Szeretetét érzi, de terhesnek érzi. Az ifjúság kegyetlenségével ítélkezik anyja fölött — ósdi embernek tartja. Ilona csakugyan ósdi, de nem a kora miatt. Rég elsodródott már a lőrinci munkáscsaládból, az otthonától, az osztályától. 1.Jobb házak” vasalónője lett. Alázattal szereti, szolgálja gyermekét; Ili jövője mindkettőjük legfőbb gondja. Csakhogy mindketten másképpen képzelik el. Az anya gondtalan, sőt munkátlan életet akar Ilinek biztosítani, emelkedést a társadalom ranglétráján, valami olyasféle helyzetbe, amilyen az úrinőké volt. Csak a régi társadalom régi keretei között képes gondolkodni, a vágyak valóraváltását azonban az újtól kéri számon, a dolgozó ember, a munkásasszony jogán. Ili „magasabbrendű” szerelemre tartogatja magát, fölényes és könnyed társaságra vágyik, féltő anyját félretaszítja útjából, s beleszédül a legelső kalandor karjába, összecsapnak, de úgy, hogy majdnem összeomlik az életük. Ili elindul ösztönei nyomán, mert hol vannak még keményen kialakult formái életünknek, amik támasztékot nyújthatnának neki, s hol van még az ő tudatában a szocialista erkölcs? Így történik, hogy a testi közelségben élő anya és leánya, akik szeretik egymást, mégis eltávolodnak, sőt, a szeretet visszájára fordul, és ahelyett, hogy vonzana, taszító erővé válik. Családi tragédia, nemzedékek összecsapása, amit gyakran produkál még cifrább változatokban is az élet De hol van a megoldás? Nagy és keserves utat járnak meg mind a ketten, míg ismét összetalálkoznak, de most Magvető Könyvkiadó 1957. már új emberként. Ez az út, ez a változás, az anya jellemének fejlődése íveli át a regényt. A lélekrajz szélesen kibomlik, hol követi, hol megelőzi a magányos asszony útját, aki eljut egy gyárba s ott tanulja meg, hogy baja van másnak is, nemcsak neki, hogy sokan sóvárognak az emberi melegség után, hogy vannak az övénél keményebb sorsok, szinte újra megtanul látni és érezni. Gondja és gondoskodása lassan túlnő magán és családján, feloldódik a gyár közösségében, hazatalál s végre megtanulja, hogy aszeretet nemcsak érzés, hanem tett is, sokszor bizony fájdalmas, kemény tett. Csak ezután indulhat el a budai villába, hogy hazavezesse lányát. . A szokatlanul mély analízis rendkívül széleskörű és pontos emberismeretet követel. Ugyanakkor a szerző szinte teljesen föltérképezetlen területen jár. Ilyen föltételek mellett a hiteles emberábrázolás, az élő figura megalkotása igen súlyos feladat. Bihari Klára hiánytalanul megoldotta az éveken át kísértő sematizmusnak, a felszínes ábrázolásnak nyomát sem találja itt az olvasó, özvegy Merli Antalné ezért a magyar széppróza legszebb anya alakjai között foglal helyet. Míg Hona fejlődése fölível az összecsapás után, a leánya útja egyre lejjebb vezet. Az autó, a villa, a világfi férj, a könnyed társaság csupaszon mutatkozik előtte, a ködös elképzelések összeomlanak, minden lépése ebben a környezetben valóságos kanosszajárás, a csömörig, az önutálatig. Majdnem belepusztul, míg a saját bőrén kitanulja, hogyan kell eligazodni az embereken és önmagán. Nagyon mostohán bánnánk az íróval, ha csak a két figura megalkotására korlátoznánk emberábrázoló készségének méltatását. Ilona és Ili mellett tucatjával vonulnak föl a társadalom minden rétegéből vett, a legkülönbözőbb korú és foglalkozású alakok, akik a főmotívumot erősítik. Legközelebb áll az olvasóhoz Botond István és Anna, akiknek nemcsak a cselekményben vitt szerepe, de egész életsora megrázó erejű dokumentum, bár csupán néhány erőteljes vonással vázolja föl „életrajzukat" Bihari Klára. Sóvárgásuk a család, a szeretet, szerelem után szinte süt. Meghurcoltságuk ellenére tiszta és kemény emberek, akik ismernek minden útvesztőt s ezért tudnak töretlenül haladni céljaik felé. Az ellenpélda Károlyi, Ili kísértője és kísérője a „„magasabbrendű szerelemben” és a társasági életben. Negatív figura, akit rendszerint osztályellenség bélyegzővel látnak el írók és olvasók, s eszerint taszítják valamelyik levitézlett társadalmi réteg katlanába forrni ítéletnapig. Az igazi osztályellenség a maga mimikri képességével az óvatlan réseken visszaszivárog, s ilyen, vagy olyan módon, de fogcsikordítóan elviselhető állapotot teremt magának. Nos, Károlyi ilyen jég hátán is a maga kényelmét szolgáló és kiszolgáltató alak, egyszerűen amorális lény, félbemaradt ember, elhasznált életművész, aki mindezek ellenére él a regényben, az olvasóból érzéseket vált ki, hol sajnálja, hol utálja, hol pedig kineveti, de minden esetben elítéli. A regényben egyáltalán, de különösen mai tárgyú regényben a figuráktól lehetetlen elválasztani a környezetet. Kölcsöni hatásuk kiegyenlítettségétől függ az egész mű hitele. Gyári környe-zetet élővé tenni, a különösen nehéz írói feladatok közé tartozik, s ritkán sikerül. Az esetek nagyobb hányadában kulisszaként hat a gyár leírása, s benne az emberek élettelenek. A Szomjúság gyára otthonossá válik az olvasó előtt, mire a regény végére ér, pontosan eligazodik az emberek, a gépek, az épületek között. Az élő organizmus melegsége átjárja az embert, megismeri Szélnét, az öreg Dankót, és számos társukat. Ő mindannyiukkal szoros barátságban marad sokáig, még a regény elolvasása után is. Bihari Klára stílusa rendkívül tömör. Ezt a tulajdonságot a novellaírásból hozta, a pontos, egyszerű szóhasználattal együtt. Nála minden kifejezés gondolati tartalmat hordoz, ettől van, hogy a leghétköznapibb szavak írásában kifényesednek, szinte külön súlyt nyernek. Írói erejének tudatában van, soha erőn fölüli teljesítményre nem tör. Néha szinte kívánja az ember, bár csak félrevetné az óvatosságát. A regény szerkezete kitűnő, csupán egyetlen olyan epizódja van — Botond és Lujzi szerelme —, amelyet fölöslegesnek érez az olvasó. összértékét tekintve, a Szomjúság kiemelkedő helyet foglal el a legutóbbi évek mai tárgyú regényei között. Írója pedig a — emlékezzünk csak tavaly megjelent novelláskötetére (Brigitta nővér) — ma élő írógárdánk jelentős alakjává növekedett. Kiss András TESSÉK NÉPVISELETI BABÁT VENNI! . Operaházi díszelőadás Kodály Zoltán tiszteletére A Magyar Állami Operaház vasárnap este díszelőadást tartott a 75 éves Kodály Zoltán tiszteletére, s ezen a Háry Jánost játszották. Az előadás megkezdése előtt Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes köszöntötte a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Kodály Zoltánt. — Ezekben a napokban üdvözlő cikkek és ünneplő hangversenyek szónokai mérik fel gazdag életének eddigi alkotásait — mondotta. — Tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül népünk — szó szerint — apraja-nagyja a mestert, nemcsak Magyarország, hanem az egész világ egyik legkiválóbb élő zeneszerzőjét. Ezután részletesen méltatta Kodály művészi és tudományos eredményeit Nagy kortársával, barátjával és társával, Bartók Bélával együtt felfedezte, feltárta és életre keltette a magyar nép ősi zenei anyanyelvét, s egész életét arra szentelte, hogy egész népünket megtanítsa rá. A nép zenéjében, emberségében találta meg a maga hangját, a maga emberségét. Bartók Bélával együtt kifejtette, hogy a régi dallamok kutatása közben, látva a falu népét, a kallódó sok tehetséget, feltetszett előttük egy, a népből újjászületett művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítására rászánták életüket. — Kodály Zoltán ehhez, a kettős elnyomásnak félgyarmati korszakában született elhatározásához egész életében hű maradt. Természetes és törvényszerű, ez a hűség odaállította őt 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején a munkásosztály mellé, amikor vállalta a Zeneakadémia aligazgatói tisztét és a zenedirektórium tagságát A fasizmus, amely elől később Bartók Béla emigrációba menekült, üldözőbe vette Kodály Zoltánt is, mindjárt a fehérterror első éveiben, 1919 őszén fegyelmi vizsgálat és hoszszan tartó ellenséges hajsza indult ellene, évekig félreállítást kellett elszenvednie. Kodály Zoltán bátran szembeszállt az uralkodó osztály kultúrfölényt hirdető sovinizmusával, zenei kutatásai útján jutott el az igazi nemzetköziség hirdetéséhez, a magyar és a szomszéd népek testvériségéhez és a Horthy-korszak legsötétebb éveiben leírta azt, hogy „néhány dallam ma is egyformán szól a Duna és a Volga mentén". A népből eredő művészet legyen újra kincse az egész népnek — kultúrforradalmunknak ez az alapvető törvénye lett Kodály Zoltán életének második legfőbb célja. A néphez való hűség vezette arra, hogy legnagyobb gondja az legyen, hogyan válhat a zene minél szélesebb tömegek közkincsévé. Felszabadulásunk után találta meg ehhez a munkához a lehetőséget, a segítést és az elismerést, a méltó művészi és tudományos rangot. Kormányunk a kiváló művészt háromszor tüntette ki Kossuth-díjjal, legutóbb a díj legmagasabb fokozatával ebben az esztendőben. Mihályfi Ernő idézte Marttinovnak, a kiváló szovjet zeneesztétának megállapítását, amelyben Martinov kifejti: „Megértjük és magunkhoz közelállónak tartjuk azt a lángoló szeretetet, amellyel Kodály népének dalai felé fordul.” — A művészt és a tudóst köszöntjük itt. Akinek alkotó munkája a népért való művészetet jelenti, akinek élete csak a néphez való hűségnek lehet példája. Ezt tagadná meg az, ezzel kerül szembe mindenki, aki Kodály Zoltán nevét népellenes törekvések hamis lobogójára akarta vagy akarná írni. Beszéde végén Mihályfi Ernő éltette Kodály Zoltánt, hogy még további nagy alkotásokkal ajándékozza meg népét. Ezután piros nyakkendős úttörők, hatalmas virágkosarat vittek páholyába, a kosárban 75 szál vörös rózsával. A második felvonás végén a szereplők körében megjelent a színpadon Kodály Zoltán is, akinek dr. Palló Imre, Háry János alakítója, az Operaház igazgatója arany babérkoszorút nyújtott át A közönség meleg ünneplésben részesítette Kodály Zoltánt, valamint a daljáték szereplőit, és a vezénylő Ferencsik Jánost. (MTI) „A Magyar Népköztársaság kulturális élete is szépen fejlődik" A hazánkban járt csehszlovák népművelési küldöttség vezetőjének nyilatkozata Vasárnap délben utazott el hazánkból a csehszlovák népművelési szakemberek küldöttsége. Munkatársunk elutazásuk előtt felkereste dr. Milán Bartost, a delegáció vezetőjét, aki a következőket mondta: — Küldöttségünk a Csehszlovákiában járt magyar népművelési munkások látogatását viszonozta. Mostani látogatásunknak az volt a célja, hogy nagyjából megismerkedjünk a népművelés magyar tapasztalataival, s megállapodjunk, milyen területen tudnánk szélesebb együttműködést teremteni. Tanulmányutunk során a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet munkatársaival és aktív népművelőkkel beszélgettünk. Több együttes műsorát láttuk, a Debreceni Népi Együttest, a Dongót, a szarvasi szlovák nemzetiségi csoportot, a diósgyőri művelődési otthonban a szakkörök munkájával ismerkedtünk, s részt vettünk a Vasas-fesztivál szombati hangversenyén. Különösen tetszett a pesterzsébeti Vasas Művelődési Otthon gazdag, sokoldalú munkája. Látogatásaink során szembetűnt, hogy különösen a tánccsoportok és az együttesek élén sok hivatásos vezetőt foglalkoztatnak. Nálunk, Csehszlovákiában arra törekszünk, hogy a csoportok tagjai közül neveljük ki a vezetőket. Megismerkedtünk a szakmai továbbképzési módokkal is. Nálunk ennek legelterjedtebb formája a levelező oktatás. Figyelemre méltónak tartjuk azt a tervet, hogy a tanítóképző akadémiák tanmenetében kötelező tárgy lesz a népművelés elvi és gyakorlati anyaga. Ezt a tervet, úgy gondolom, mi is hasznosíthatjuk, Csehszlovákiában most két fő kérdés foglalkoztat bennünket. Az egyik az ifjúság fokozottabb bekapcsolása a művészeti együttesek munkájába. A másik a népművelési munka színvonalának emelése. A falvakban a gazdasági és politikai változásokkal együtt nőttek és növekszenek a kulturális igények is. Ezek kielégítése csak tömegesebb, s ami még fontosabb, minőségileg színvonalasabb népművelő munkával lehetséges. Ezért figyeltük különös érdeklődéssel Magyarországon a falusi kulturális tömegmunkát. A népművelés gyakorlati kérdéseiben úgy tapasztaltuk, mindkét országban a repertoár bővítése és a műsorpolitika kérdései kerültek előtérbe. Mai életünk színvonalasabb, gazdagabb, és hangsúlyozni szeretném: művészibb ábrázolására van szükség nálunk, de úgy hiszem Magyarországon is. Meg i kell mondanom: nagyon kíváncsian jöttünk Magyarországra. Országuk fejlődését egészében ismertük, s látogatásunk során most személyesen győződtünk meg róla, hogy minden nehézséget legyőzve, szépen fejlődik a Magyar Népköztársaság kulturális élete is. Debrecenben és Sztálin városban, Szarvason és Pécsett, s bármerre jártunk, mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket. Azoknak, akikkel beszéltünk, vagy ha nem találkoztunk is, de akikkel közösek a gondjaink, s egyaránt a nép művelésén fáradozunk, eredményes munkát kívánunk szép feladatuk teljesítésében. Érdekes tervek a Haydn ünnepi év programjában A Magyar Tudományos Akadémia zenetudományi bizottsága megtárgyalta a jövő évi Haydnünnepségek programját, amelynek műsorán zenei kongresszus, nemzetközi kamarazene-verseny, operabemutató, hangverseny-sorozat szerepel. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Haydn-kötet, az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában pedig Haydn-bibliográfia jelenik meg. Közzéteszik a kongresszuson elhangzott előadások anyagát is. A bizottság Haydnról ismeretterjesztő film készítését, kéziratos műveinek facsimile kiadását és hanglemezre vételét is tervbe vette. A jövőben a zeneköltőről elnevezendő téren felállítják Haydn szobrát, továbbá elhatározták országos kiállítás rendezését. A kiállításra bő anyagot szolgáltat az Országos Széchenyi Könyvtár zeneműtára, amely a világ egyik legértékesebb Haydn-gyűjteményét őrzi. A bizottság a tervet nagy vonalakban magáévá tette és szélesebb körű országos bizottság létrehozásának megalakítását is elhatározta. (MTI)