Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

1958. március 1. szombat Megkezdődött a szakszervezetek XIX. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) már saját erőnkből kell megáll­­nunk a lábunkon. A terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyel­mezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdál­kodás során elkövetett hibák ta­nulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy mindenütt a gazdaságossági szemlélet jus­son érvényre. A szakszervezetek ma már ren­delkeznek azokkal az eszközökkel — nagyjából kialakultak azok a módszerek is —, amelyekkel ered­ményesen segíthetik a feladat megoldását. Az első helyen áll ezek között az üzemi demokrácia fejlesztése. Ennek fontos eszköze a termelési értekezletek további javítása. E tanácskozások alkalmasak arra, hogy érthetővé tegyük a dolgozók előtt egyéni érdekeiknek és a munkásállam törekvéseinek szo­ros öszefüggését. Az üzemi tanácsok az üzem val­­amennyi dolgozójának fórumai. Az üzemi demokráciának ez az új szerve az általános szakszervezeti célkitűzések megvalósításának és az egész szakszervezeti munka ha­tékonyabbá tételének is eszköze. Az üzemek törzsgárdája, a szer­vezett munkásság nem tűrheti to­vább az ilyen kártevő és bűnöző elemek garázdálkodását. A beszámoló részletesen tár­gyalta a szakszervezeteknek a proletárdiktatúra politikai erősí­tésére irányuló munkáját. A szakszervezetek politikai te­vékenységénél első és döntő fel­adat a mindennapi felvilágosítás. Ha jól intézik el egyik vagy másik panaszos ügyét — ez már munkáspolitika. Ha megmagya­rázzák a megoldás módját — ez már felvilágosító munka. Ha ösz­­szekötik a mindennapos ügyeket az ország vagy a vállalat előtt ál­ló problémák ismertetésével — ez már a munkáshatalom erősítése. A munkásosztály ideológiájától idegen, nacionalista, soviniszta né­zetekről szólt ezután. E nézetek terjesztői ellen nagyon határozot­tan fel kell lépni. Akik pedig a hatásuk alatt állnak, azokat tü­relmesen, nevelőmunkával kell a helyes útra téríteni. Gáspár Sándor ezután a prole­tár nemzetköziség erejéről szólt. A magyar dolgozók nevében kö­szönetet mondott a külföldi mun­kástestvéreknek, a baráti, szocia­lista országok dolgozóinak — el­sősorban a szovjet népnek —, va­lamint a Szakszervezeti Világszö­vetségnek, mert mellénk álltak a megpróbáltatások súlyos óráiban és segítséget nyújtottak. A beszámoló a továbbiakban aláhúzta, hogy a magyar szakszervezeti moz­galom szervezeti ereje na­gyobb, mint bármikor volt. Soraikban tömörítik a felnőtt lakosság egyharmadát, a bér­ből és fizetésből élők 82 szá­zalékát, összesen mintegy két­millió embert. Ám a szakszervezetek tömegbe­folyása nincs arányban azzal a szervezeti erővel, melyet képvi­selnek. A fejlődés tendenciája egészséges ugyan, de a szakszer­vezeti munka leegyszerűsítéséből, szűk értelmezéséből fakadó sú­lyos hibákat még nem hevertük ki teljesen. Meggyőzés és nevelés Ezután arról beszélt, hogy job­ban ki kell fejleszteni a szakszer­vezeti munka mozgalmi jellegét. A szakszervezeti mozgalom belső élete a mindennapos meggyőzé­sen, a vezetőknek a választóik iránti mélységes felelősségérzetén és a társadalmi munkán alapszik. Ez megköveteli a parancsolgatás felszámolását, a bürokratikus, hi­vatali munkastílus megváltoztatá­sát. A szakszervezeti vezetőknek, aktivistáknak, bizalmiaknak a környezetükben dolgozó munka­társaikat — a szakszervezeti moz­galom adta lehetőségek felhaszná­lásával — mindennapos ügyes­bajos dolgaik elintézése útján kell meggyőzniük a munkásosztály igaz ügyéről, történelmi hivatásá­ról. A szakszervezeti mozgalom cél­ja és értelme éppen az, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeit képessé tegye az ország kis és nagy problémáinak intézésére, így tanulja meg ezer és ezer munkás a gazdálkodást, a vezetést, az irá­nyítást. Így válik eredményesebbé a szakszervezetek munkája, így járul hozzá a szakszervezeti moz­galom a szocialista építés meg­gyorsításához. Soha nem voltak olyan nagy lehetőségeink, mint ma, hogy a magyar dolgozó nép szebb, boldo­gabb szocialista jövőjének megte­remtése érdekében, a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladásért munkálkodjunk — fe­jezte be beszédét Gáspár Sándor. A továbbiakban Harustyák Jó­zsef ismertette a SZOT számvizs­gáló bizottságának jelentését, ta­pasztalatait. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Ma­rosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (A fel­szólalás ismertetésére és a vitára visszatérünk.) A kongresszus szombaton reg­gel folytatja munkáját. A jó munka megbecsülése Az anyagi ösztönzés helyes al­kalmazása, a szocialista elosztás elvének következetes megvalósí­tása igen nagy szervező erő — hangsúlyozta a továbbiakban Gás­pár Sándor. — Bérpolitikánkban továbbra is arra kell töreked­nünk, hogy az mindinkább segítse a gazdaságosabb, termelékenyebb munkát. A nyereségrészesedés célja az egész társadalom érdekeit szol­gáló termelés, gazdaságosabbá té­tele. A munkások pedig ilyen módon közvetlenül is részesednek a gazdaságosabb termelés anyagi eredményeiből. A munkaversenyről szólva a SZOT főtitkára hangsúlyozta: A múlt években a szocialista verseny értelmezése és gyakorlata sok vonatkozásban helytelen volt. A szocialista munkaverseny nem cél, hanem a gazdaságo­sabb termelésnek, az­ önkölt­ség csökkentésének, az anyag­takarékosságnak és a minőség megjavításának eszköze. A szakszervezeteknek ügyelniük kell arra, hogy az anyagi és erköl­csi megbecsülés a termelés sze­rény, mindennapos hőseinek jus­son, azoknak, akik az üzemi fel­adatok megvalósításából a leg­eredményesebben veszik ki részü­ket, akik takarékoskodnak az anyaggal, szerszámmal, akik ta­nítják az új munkásokat, akik át­adják tapasztalataikat. A szakszervezetek felelősek az életszínvonal megvédéséért Az előadó ezután megállapítot­ta: a szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők életszín­vonalának alakulásáért. Az életszínvonal alakulásáért való felelősség a mai helyzetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat védeni, biztosítani kell. Bár az életszínvonal emelésé­ben nagy lépést tettünk előre, lehetőségeink a továbbiakban korlátozottak, és ez egy sor valóban sürgős, fontos prob­léma megoldásának elhalasz­tását teszi elkerülhetetlenné. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megoldás módjával ne foglalkozzunk ”— mondotta Gáspár elvtárs, majd rátért a nyugdíjkérdésre. Hang­súlyozta, hogy nyugdíjrendsze­rünk egészében és alapjaiban megfelelő, de még nagy az arány­talanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számításba a munká­ban eltöltött éveket, ugyanakkor rövid a várományi idő. Jelenleg 600 000 nyugdíjas van, s így a rendezés hatalmas össze­geket igényelne. Csak a legége­tőbb problémák megoldásához is több mint félmiliárd forintra volna szükség. Figyelembe véve mindezt­­ helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a hároméves tervben az élet- és munkakörülmények javí­tására rendelkezésre álló alapo­kat mindenekelőtt erre a célra használnánk fel. Társadalmi ösz­­szefogással a kérdés megoldását előbbre lehetne hozni. A továbbiakban arról beszélt, hogy bérrendszerünk jónéhány régebbi hiányossága megszűnt és ma már sokkal jobban érvényesül a szocialista elosztás elve. A je­lenlegi bérarányokban már in­kább kifejeződik az egyes ipar­ágak népgazdasági fontossága. Néhány helyen vannak ugyan még aránytalanságok, feszültsé­gek. Például a könnyűipar egyes ágainál, az adminisztratív, az egészségügyi dolgozóknál, pedagó­gusoknál. A következő évek fel­adata, hogy a rendelkezésre álló eszközökből ezeket az aránytalan­ságokat csökkentsük, majd telje­sen kiküszöböljük. Ezután a munkaruha elosztását szabályozó kormányrendeletről, majd a dolgozók legszélesebb ré­tegeit érintő lakáskérdésről be­szélt. Az utóbbi 2-3 évben sokkal több lakás épült, mint az azt megelőző években. Súlyos lakásgondjaink enyhí­tése érdekében távlati terv kidolgozása szükséges, minde­nekelőtt Budapest és az ipari központok részére. A dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javításával kapcso­latban gyakran figyelmen kívül hagyják az adott lehetőségeket, az egész közösség érdekeit. Az ellen­séges elemek pedig szítják a kö­veteléseket, s a munkáshatalom elleni bizalmatlanság ébresztésére, demagóg hangulat kialakítására törekszenek. A szakszervezeteknek köteles­ségük a legnyíltabban és legőszin­tébben feltárni, hogy mire van le­hetőség és mire nincs. A nemzeti jövedelem bizonyos részét feltét­lenül a termelőerők fejlesztésére kell fordítani. Az a tény, hogy az ismert nehézségek következtében az utóbbi egy-két évben nem esz­közölhettünk kellő mértékű beru­házásokat, máris éreztette hatá­sát a fiatalok elhelyezkedésénél. A munkásánaim törvényei mindenkire kötelezőek A szakszervezetek nem tűrhe­tik az élet- és munkakörülmé­nyeket érintő törvények és ren­deletek megszegését. A törvény­telen eljárások jó része a munká­sok és az alkalmazottak elbocsá­tásával kapcsolatos. Nem ritka az önkényeskedés, a személyi bosz­­szú. Ilyen eseteket nem szabad eltűrni. A törvényeket és rende­leteket a munkásállam alkotta és ezeket mindenki köteles végre­hajtani. Sok a tennivaló még a túlóra­rendelet, a fiatalkorúak, a nők védelmében hozott intézkedések, a balesetvédelemre vonatkozó óvórendszabályok érvényesítésé­nél. Jelenleg is még a miniszter feloldhatja a munkavédelmi fel­ügyelő intézkedését. Javaslatunk szerint­ a jövőben erre csak a szakszervezet központi vezetősé­gével egyetértésben legyen a mi­niszternek joga. Ezután részletesen foglalkozott a társadalmi tulajdon védelmével. Az üzemi tolvajok túlnyomó része a lumpenproletár és a deklasszált elemek soraiból került ki. Az ügyészség csupán 1951. III. negyedében 130 millió forint kárt okozó ügyben indított el­járást. Ebből az összegből ezernél több lakást lehetett volna építeni vagy egy 15 ezer lakosú város teljes lakosságát egy évig ellátni. NÉPSZABADSÁG Magyar kormányküldöttség utazott a lipcsei vásár megnyitására A március 2-án megnyíló lip­csei vásáron hazánk az elmúlt évekhez hasonlóan, de a tavalyi­nál jelentősebb kiállítással vesz részt, ezzel is bizonyítva népgaz­daságunk és külkereskedelmünk erőteljes fejlődését. A nehézipari és könnyűipari külkereskedelmi vállalatok az idén mintegy 2400 négyzetméter területen mutatják be a magyar ipar termékeit. Az NDK kormányának meghí­vására a vásár megnyitására In­­cze Jenő külkereskedelmi minisz­ter vezetésével pénteken délelőtt magyar kormányküldöttség uta­zott Lipcsébe. A delegáció tagjai: Bakonyi Sebestyén Endre, a ko­hó- és gépipari miniszter első helyettese és Földi László, a könnyűipari miniszter első he­lyettese. Pénteken reggel az IBUSZ szervezésében 150 főnyi magyar turistacsoport elutazott a lipcsei nemzetközi vásár megtekintésére. Ellátogatnak Weimarba is és egy napot Prágában töltenek. (MTI) Meghosszabbították a magyar-dán árucsereforgalmi megállapodást Csütörtökön Koppenhágában 1958. március 1-től 1959. február­jának végéig meghosszabbították a magyar—dán árucsereforgalmi megállapodást. A hosszabbítás a múlt évi megállapodással azonos mennyiségű és ugyanolyan áruk kölcsönös szállítását irányozza elő. Magyarország a többi között gépeket, vegyszereket, gyógysze­reket, textíliákat szállít Dániába, ahonnan gyógyszereket és élelmi­szereket, így például halféléket, továbbá textilipari alapanyagokat és egyes géptípusokat szállítanak számunkra. (MTI) Kettő a „legjobbak 44 közül Szűcs Zoltán a Ceglédi Járási Tanács elnökhelyettese készsége­sen útbaigazítja az újságírót: a Törtelén, Jászkarajenőn és Abonyban keresse a legjobb ter­melési bizottságokat. Az újságíró, miután köszönetét kifejezésre juttatja, útnak indul, telve bizalommal az útbaigazító szavak iránt. Törtesén éri az első csalódás. A tanácselnök töredelmes szívvel megvallja, hogy valamikor évek­kel ezelőtt csakugyan választot­tak egy termelési bizottságot, s mivel hivatalosan senki nem szüntette meg, papíron még ma is létezik, de nevéhez emberemléke­zet óta semmi néven nevezendő esemény vagy cselekmény nem fűződik. Az újságíró természetesen nem csügged. Majd Jászkarajenőn ... A jászkarajenői tanácselnököt meglepi a kérdés: Hogyan, mi­képp tevékenykedik a termelési bizottság? — Termelési bizottság? Téved az elvtárs, olyan nálunk nincs. Ezek után: irány Abony. Abonyban van termelési bizott­ság, nem is csak papíron, de ez a tény nem oszlatja el a csalódást. Véletlen is lehet, hogy a harma­dikra ráhibázott a járási tanács VB-elnökhelyettese. Ha „ennyire“ ismeri a termelési bizottságokat, elképzelhető, „mennyire" törődik velük. Pedig mint kiderült, éppen az ő reszortjába tartoznak ... Eredményesen zárult a törzsállattenyésztők országos tapasztalatcseréje (Tudósítónktól.) Csütörtökön és pénteken orszá­gos tapasztalatcsere-látogatáson vettek részt a legjobb törzsállat­tenyésztő állami gazdaságok és tsz-ek szarvasmarhatenyésztői a Tolna megye, juhépusztai és kö­­­zéphidvégi állami gazdaságban. Az első napon a Juhépusztai Törzs­állattenyésztő Állami Gazdaság tehenészetét tekintették meg az ország különböző részeiből érke­zett állattenyésztők, és már ott ki­alakult a vélemény, hogy a ma­gyar-tarka szarvasmarha fajtán belül a bonyhádi tájfajta méltó­an képviseli a magyar szarvas­marhatenyésztés világszerte köz­ismert jóhírét. Amikor Jergler Já­nos, a gazdaság főállattenyésztő­je elmondotta, hogy az elmúlt év­ben 4050 liter volt a gazdaság tör­zsét képező 284 tehén után az egy tehénre jutó átlagos tejhozam, a bonyhádi tájfajta meghonosítási lehetőségei iránt még az olyan ál­lami gazdaság részéről is érdek­lődtek, mint a különben külföldön is ismert Bábolnai Állami Gazda­ság. Pénteken az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhídvégi Gaz­daságába látogattak el a törzs­állattenyésztők. Itt Czapári László, a gazdaság vezetője ismertette a három éve alakult kísérleti gazda­ság eredményeit, utána a gazda­ság tehenészetét, mesterséges bor­jú nevelését, és a dán és bonyhádi tájfajtával való keverési és hizla­­lási kísérleteket tekintették meg. Középhídvégen is a bonyhádi táj­fajta „zombai-piros” nevű törzs­alapító tehén nyerte meg az állat­­tenyésztők tetszését, amelyik az elmúlt évben is 300 nap alatt 7000 liternél több tejet termelt. A látogatást követően A törzs­tenyésztés szerepe a magyar szarvasmarha-tenyésztésben címen Guba Sándor, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos mun­katársa tartott előadást, majd a kétnapos látogatás tapasztalatai­nak megvitatására került sor. Megemlékezés Comenius Amos Jánosról Comenius Ámos János, a nagy sárospataki pedagógus, az első rendszeres magyar pedagógiai munka alkotója tiszteletére a Bé­­ke-Világtanács határozata alapján emlékünnepséget tartottak pénte­ken a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Dr. Huszár Géza ipa­ri kari dékán, a matematikai tu­dományok kandidátusa, az egye­temi békebizottság elnöke ismer­tette Comenius Ámos János sá­rospataki működését, munkássá­gát, a Magna Didactica megjele­nésének háromszázadik évfor- I dulója alkalmából. s Külföldi művésze érkezne hazánkba vendégszereplésre A Filharmónia március—áprili­si műsorában három külföldi ven­dégművész szerepel. Silvio Bom­­bardelli neves jugoszláv karmes­ter március 6-án a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekart vezényli a Zeneakadémián. Wanda Wilko­­mirska lengyel hegedűművésznő március 25-én ad szólóestet a Ze­neakadémián. Szereplését nagy érdeklődés előzi meg. Április ele­jén érkezik a fiatal francia Chris­­tian Ferras hegedűművész, a há­gai nemzetközi verseny és a pári­zsi Long Thibaud-verseny I. dí­jának nyertese. Egy szóló és egy zenekari estjén mutatkozik be majd a közönségnek.

Next