Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
1958. március 1. szombat Megkezdődött a szakszervezetek XIX. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) már saját erőnkből kell megállnunk a lábunkon. A terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezettebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálkodás során elkövetett hibák tanulságait. Az 1958-as terv eredményes teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy mindenütt a gazdaságossági szemlélet jusson érvényre. A szakszervezetek ma már rendelkeznek azokkal az eszközökkel — nagyjából kialakultak azok a módszerek is —, amelyekkel eredményesen segíthetik a feladat megoldását. Az első helyen áll ezek között az üzemi demokrácia fejlesztése. Ennek fontos eszköze a termelési értekezletek további javítása. E tanácskozások alkalmasak arra, hogy érthetővé tegyük a dolgozók előtt egyéni érdekeiknek és a munkásállam törekvéseinek szoros öszefüggését. Az üzemi tanácsok az üzem valamennyi dolgozójának fórumai. Az üzemi demokráciának ez az új szerve az általános szakszervezeti célkitűzések megvalósításának és az egész szakszervezeti munka hatékonyabbá tételének is eszköze. Az üzemek törzsgárdája, a szervezett munkásság nem tűrheti tovább az ilyen kártevő és bűnöző elemek garázdálkodását. A beszámoló részletesen tárgyalta a szakszervezeteknek a proletárdiktatúra politikai erősítésére irányuló munkáját. A szakszervezetek politikai tevékenységénél első és döntő feladat a mindennapi felvilágosítás. Ha jól intézik el egyik vagy másik panaszos ügyét — ez már munkáspolitika. Ha megmagyarázzák a megoldás módját — ez már felvilágosító munka. Ha öszszekötik a mindennapos ügyeket az ország vagy a vállalat előtt álló problémák ismertetésével — ez már a munkáshatalom erősítése. A munkásosztály ideológiájától idegen, nacionalista, soviniszta nézetekről szólt ezután. E nézetek terjesztői ellen nagyon határozottan fel kell lépni. Akik pedig a hatásuk alatt állnak, azokat türelmesen, nevelőmunkával kell a helyes útra téríteni. Gáspár Sándor ezután a proletár nemzetköziség erejéről szólt. A magyar dolgozók nevében köszönetet mondott a külföldi munkástestvéreknek, a baráti, szocialista országok dolgozóinak — elsősorban a szovjet népnek —, valamint a Szakszervezeti Világszövetségnek, mert mellénk álltak a megpróbáltatások súlyos óráiban és segítséget nyújtottak. A beszámoló a továbbiakban aláhúzta, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom szervezeti ereje nagyobb, mint bármikor volt. Soraikban tömörítik a felnőtt lakosság egyharmadát, a bérből és fizetésből élők 82 százalékát, összesen mintegy kétmillió embert. Ám a szakszervezetek tömegbefolyása nincs arányban azzal a szervezeti erővel, melyet képviselnek. A fejlődés tendenciája egészséges ugyan, de a szakszervezeti munka leegyszerűsítéséből, szűk értelmezéséből fakadó súlyos hibákat még nem hevertük ki teljesen. Meggyőzés és nevelés Ezután arról beszélt, hogy jobban ki kell fejleszteni a szakszervezeti munka mozgalmi jellegét. A szakszervezeti mozgalom belső élete a mindennapos meggyőzésen, a vezetőknek a választóik iránti mélységes felelősségérzetén és a társadalmi munkán alapszik. Ez megköveteli a parancsolgatás felszámolását, a bürokratikus, hivatali munkastílus megváltoztatását. A szakszervezeti vezetőknek, aktivistáknak, bizalmiaknak a környezetükben dolgozó munkatársaikat — a szakszervezeti mozgalom adta lehetőségek felhasználásával — mindennapos ügyesbajos dolgaik elintézése útján kell meggyőzniük a munkásosztály igaz ügyéről, történelmi hivatásáról. A szakszervezeti mozgalom célja és értelme éppen az, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeit képessé tegye az ország kis és nagy problémáinak intézésére, így tanulja meg ezer és ezer munkás a gazdálkodást, a vezetést, az irányítást. Így válik eredményesebbé a szakszervezetek munkája, így járul hozzá a szakszervezeti mozgalom a szocialista építés meggyorsításához. Soha nem voltak olyan nagy lehetőségeink, mint ma, hogy a magyar dolgozó nép szebb, boldogabb szocialista jövőjének megteremtése érdekében, a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladásért munkálkodjunk — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. A továbbiakban Harustyák József ismertette a SZOT számvizsgáló bizottságának jelentését, tapasztalatait. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (A felszólalás ismertetésére és a vitára visszatérünk.) A kongresszus szombaton reggel folytatja munkáját. A jó munka megbecsülése Az anyagi ösztönzés helyes alkalmazása, a szocialista elosztás elvének következetes megvalósítása igen nagy szervező erő — hangsúlyozta a továbbiakban Gáspár Sándor. — Bérpolitikánkban továbbra is arra kell törekednünk, hogy az mindinkább segítse a gazdaságosabb, termelékenyebb munkát. A nyereségrészesedés célja az egész társadalom érdekeit szolgáló termelés, gazdaságosabbá tétele. A munkások pedig ilyen módon közvetlenül is részesednek a gazdaságosabb termelés anyagi eredményeiből. A munkaversenyről szólva a SZOT főtitkára hangsúlyozta: A múlt években a szocialista verseny értelmezése és gyakorlata sok vonatkozásban helytelen volt. A szocialista munkaverseny nem cél, hanem a gazdaságosabb termelésnek, az önköltség csökkentésének, az anyagtakarékosságnak és a minőség megjavításának eszköze. A szakszervezeteknek ügyelniük kell arra, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsülés a termelés szerény, mindennapos hőseinek jusson, azoknak, akik az üzemi feladatok megvalósításából a legeredményesebben veszik ki részüket, akik takarékoskodnak az anyaggal, szerszámmal, akik tanítják az új munkásokat, akik átadják tapasztalataikat. A szakszervezetek felelősek az életszínvonal megvédéséért Az előadó ezután megállapította: a szakszervezetek felelősek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alakulásáért. Az életszínvonal alakulásáért való felelősség a mai helyzetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat védeni, biztosítani kell. Bár az életszínvonal emelésében nagy lépést tettünk előre, lehetőségeink a továbbiakban korlátozottak, és ez egy sor valóban sürgős, fontos probléma megoldásának elhalasztását teszi elkerülhetetlenné. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megoldás módjával ne foglalkozzunk ”— mondotta Gáspár elvtárs, majd rátért a nyugdíjkérdésre. Hangsúlyozta, hogy nyugdíjrendszerünk egészében és alapjaiban megfelelő, de még nagy az aránytalanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között. Másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számításba a munkában eltöltött éveket, ugyanakkor rövid a várományi idő. Jelenleg 600 000 nyugdíjas van, s így a rendezés hatalmas összegeket igényelne. Csak a legégetőbb problémák megoldásához is több mint félmiliárd forintra volna szükség. Figyelembe véve mindezt helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna állást, hogy a hároméves tervben az élet- és munkakörülmények javítására rendelkezésre álló alapokat mindenekelőtt erre a célra használnánk fel. Társadalmi öszszefogással a kérdés megoldását előbbre lehetne hozni. A továbbiakban arról beszélt, hogy bérrendszerünk jónéhány régebbi hiányossága megszűnt és ma már sokkal jobban érvényesül a szocialista elosztás elve. A jelenlegi bérarányokban már inkább kifejeződik az egyes iparágak népgazdasági fontossága. Néhány helyen vannak ugyan még aránytalanságok, feszültségek. Például a könnyűipar egyes ágainál, az adminisztratív, az egészségügyi dolgozóknál, pedagógusoknál. A következő évek feladata, hogy a rendelkezésre álló eszközökből ezeket az aránytalanságokat csökkentsük, majd teljesen kiküszöböljük. Ezután a munkaruha elosztását szabályozó kormányrendeletről, majd a dolgozók legszélesebb rétegeit érintő lakáskérdésről beszélt. Az utóbbi 2-3 évben sokkal több lakás épült, mint az azt megelőző években. Súlyos lakásgondjaink enyhítése érdekében távlati terv kidolgozása szükséges, mindenekelőtt Budapest és az ipari központok részére. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával kapcsolatban gyakran figyelmen kívül hagyják az adott lehetőségeket, az egész közösség érdekeit. Az ellenséges elemek pedig szítják a követeléseket, s a munkáshatalom elleni bizalmatlanság ébresztésére, demagóg hangulat kialakítására törekszenek. A szakszervezeteknek kötelességük a legnyíltabban és legőszintébben feltárni, hogy mire van lehetőség és mire nincs. A nemzeti jövedelem bizonyos részét feltétlenül a termelőerők fejlesztésére kell fordítani. Az a tény, hogy az ismert nehézségek következtében az utóbbi egy-két évben nem eszközölhettünk kellő mértékű beruházásokat, máris éreztette hatását a fiatalok elhelyezkedésénél. A munkásánaim törvényei mindenkire kötelezőek A szakszervezetek nem tűrhetik az élet- és munkakörülményeket érintő törvények és rendeletek megszegését. A törvénytelen eljárások jó része a munkások és az alkalmazottak elbocsátásával kapcsolatos. Nem ritka az önkényeskedés, a személyi boszszú. Ilyen eseteket nem szabad eltűrni. A törvényeket és rendeleteket a munkásállam alkotta és ezeket mindenki köteles végrehajtani. Sok a tennivaló még a túlórarendelet, a fiatalkorúak, a nők védelmében hozott intézkedések, a balesetvédelemre vonatkozó óvórendszabályok érvényesítésénél. Jelenleg is még a miniszter feloldhatja a munkavédelmi felügyelő intézkedését. Javaslatunk szerint a jövőben erre csak a szakszervezet központi vezetőségével egyetértésben legyen a miniszternek joga. Ezután részletesen foglalkozott a társadalmi tulajdon védelmével. Az üzemi tolvajok túlnyomó része a lumpenproletár és a deklasszált elemek soraiból került ki. Az ügyészség csupán 1951. III. negyedében 130 millió forint kárt okozó ügyben indított eljárást. Ebből az összegből ezernél több lakást lehetett volna építeni vagy egy 15 ezer lakosú város teljes lakosságát egy évig ellátni. NÉPSZABADSÁG Magyar kormányküldöttség utazott a lipcsei vásár megnyitására A március 2-án megnyíló lipcsei vásáron hazánk az elmúlt évekhez hasonlóan, de a tavalyinál jelentősebb kiállítással vesz részt, ezzel is bizonyítva népgazdaságunk és külkereskedelmünk erőteljes fejlődését. A nehézipari és könnyűipari külkereskedelmi vállalatok az idén mintegy 2400 négyzetméter területen mutatják be a magyar ipar termékeit. Az NDK kormányának meghívására a vásár megnyitására Incze Jenő külkereskedelmi miniszter vezetésével pénteken délelőtt magyar kormányküldöttség utazott Lipcsébe. A delegáció tagjai: Bakonyi Sebestyén Endre, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese és Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese. Pénteken reggel az IBUSZ szervezésében 150 főnyi magyar turistacsoport elutazott a lipcsei nemzetközi vásár megtekintésére. Ellátogatnak Weimarba is és egy napot Prágában töltenek. (MTI) Meghosszabbították a magyar-dán árucsereforgalmi megállapodást Csütörtökön Koppenhágában 1958. március 1-től 1959. februárjának végéig meghosszabbították a magyar—dán árucsereforgalmi megállapodást. A hosszabbítás a múlt évi megállapodással azonos mennyiségű és ugyanolyan áruk kölcsönös szállítását irányozza elő. Magyarország a többi között gépeket, vegyszereket, gyógyszereket, textíliákat szállít Dániába, ahonnan gyógyszereket és élelmiszereket, így például halféléket, továbbá textilipari alapanyagokat és egyes géptípusokat szállítanak számunkra. (MTI) Kettő a „legjobbak 44 közül Szűcs Zoltán a Ceglédi Járási Tanács elnökhelyettese készségesen útbaigazítja az újságírót: a Törtelén, Jászkarajenőn és Abonyban keresse a legjobb termelési bizottságokat. Az újságíró, miután köszönetét kifejezésre juttatja, útnak indul, telve bizalommal az útbaigazító szavak iránt. Törtesén éri az első csalódás. A tanácselnök töredelmes szívvel megvallja, hogy valamikor évekkel ezelőtt csakugyan választottak egy termelési bizottságot, s mivel hivatalosan senki nem szüntette meg, papíron még ma is létezik, de nevéhez emberemlékezet óta semmi néven nevezendő esemény vagy cselekmény nem fűződik. Az újságíró természetesen nem csügged. Majd Jászkarajenőn ... A jászkarajenői tanácselnököt meglepi a kérdés: Hogyan, miképp tevékenykedik a termelési bizottság? — Termelési bizottság? Téved az elvtárs, olyan nálunk nincs. Ezek után: irány Abony. Abonyban van termelési bizottság, nem is csak papíron, de ez a tény nem oszlatja el a csalódást. Véletlen is lehet, hogy a harmadikra ráhibázott a járási tanács VB-elnökhelyettese. Ha „ennyire“ ismeri a termelési bizottságokat, elképzelhető, „mennyire" törődik velük. Pedig mint kiderült, éppen az ő reszortjába tartoznak ... Eredményesen zárult a törzsállattenyésztők országos tapasztalatcseréje (Tudósítónktól.) Csütörtökön és pénteken országos tapasztalatcsere-látogatáson vettek részt a legjobb törzsállattenyésztő állami gazdaságok és tsz-ek szarvasmarhatenyésztői a Tolna megye, juhépusztai és középhidvégi állami gazdaságban. Az első napon a Juhépusztai Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság tehenészetét tekintették meg az ország különböző részeiből érkezett állattenyésztők, és már ott kialakult a vélemény, hogy a magyar-tarka szarvasmarha fajtán belül a bonyhádi tájfajta méltóan képviseli a magyar szarvasmarhatenyésztés világszerte közismert jóhírét. Amikor Jergler János, a gazdaság főállattenyésztője elmondotta, hogy az elmúlt évben 4050 liter volt a gazdaság törzsét képező 284 tehén után az egy tehénre jutó átlagos tejhozam, a bonyhádi tájfajta meghonosítási lehetőségei iránt még az olyan állami gazdaság részéről is érdeklődtek, mint a különben külföldön is ismert Bábolnai Állami Gazdaság. Pénteken az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhídvégi Gazdaságába látogattak el a törzsállattenyésztők. Itt Czapári László, a gazdaság vezetője ismertette a három éve alakult kísérleti gazdaság eredményeit, utána a gazdaság tehenészetét, mesterséges borjú nevelését, és a dán és bonyhádi tájfajtával való keverési és hizlalási kísérleteket tekintették meg. Középhídvégen is a bonyhádi tájfajta „zombai-piros” nevű törzsalapító tehén nyerte meg az állattenyésztők tetszését, amelyik az elmúlt évben is 300 nap alatt 7000 liternél több tejet termelt. A látogatást követően A törzstenyésztés szerepe a magyar szarvasmarha-tenyésztésben címen Guba Sándor, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos munkatársa tartott előadást, majd a kétnapos látogatás tapasztalatainak megvitatására került sor. Megemlékezés Comenius Amos Jánosról Comenius Ámos János, a nagy sárospataki pedagógus, az első rendszeres magyar pedagógiai munka alkotója tiszteletére a Béke-Világtanács határozata alapján emlékünnepséget tartottak pénteken a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Dr. Huszár Géza ipari kari dékán, a matematikai tudományok kandidátusa, az egyetemi békebizottság elnöke ismertette Comenius Ámos János sárospataki működését, munkásságát, a Magna Didactica megjelenésének háromszázadik évfor- I dulója alkalmából. s Külföldi művésze érkezne hazánkba vendégszereplésre A Filharmónia március—áprilisi műsorában három külföldi vendégművész szerepel. Silvio Bombardelli neves jugoszláv karmester március 6-án a Magyar Állami Hangversenyzenekart vezényli a Zeneakadémián. Wanda Wilkomirska lengyel hegedűművésznő március 25-én ad szólóestet a Zeneakadémián. Szereplését nagy érdeklődés előzi meg. Április elején érkezik a fiatal francia Christian Ferras hegedűművész, a hágai nemzetközi verseny és a párizsi Long Thibaud-verseny I. díjának nyertese. Egy szóló és egy zenekari estjén mutatkozik be majd a közönségnek.