Népszabadság, 1958. május (16. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-01 / 103. szám
1958. május 1. csütörtök „ÉN IS ITT AKAROK MAJD DOLGOZNI. Tizenötezer gyermek vidám majálisa a Csepel Vas- és Fémművekben Már az ünnep előtt egy nappal is igazi ünnepük volt a csepeli gyerekeknek, illetve azoknak a családoknak, amelyeknek valamelyik tagja a Csepel Vas- és Fémművekben dolgozik. Tegnap délután két órától este 6-ig a feleségeké, a mamáké és elsősorban a gyerekeiké volt a vasmű. Nem is kettőtől. A kapunál ugyanis olyan nagy volt a „tömegnyomás“ (kívülről a kiváncsi gyerekek, belülről a várakozó szülők), hogy már negyed órával előbb beengedték a vendégeket, mint ahogyan azt a gyár párt-, szakszervezeti és nőbizottsága, a majális rendezői eltervezték. Másfél óra alatt 15 ezerre nőtt a gyermekvendégek száma. A gyáregységek külön-külön gondoskodtak az „utánpótlás” szórakoztatásáról. Mondanunk sem kell talán, hogy ezen a délutánon azok a gyerekek voltak a legbüszkébbek, akiknek édesapja vagy édesanyja a Kerékpárgyárban dolgozik. Itt ugyanis motorkerékpárra, robogóra ülhettek a vendégek. Persze — mondták is sokan — elismerés illeti a kerékpárgyáriakat azért, hogy másokat is részesítettek a „gépi közlekedés” örömeiben. A gyár útjain a falnak támasztva gyakran láttunk kerékpárokat, és gyerekeket is, akik magukat cseppet sem kéretve pattantak a kis gépek nyergébe és vígan karikáztak , karikázhattak az utakon, mert minden más közlekedést leállítottak erre az időre a gyár rendészei. Az üzemegységek kultúrházaiban ünnepi műsoraikat rendezték. A Fémműben a gyár által patronált pesterzsébeti Vörösmarty utcai Általános Iskola úttörőzenekara muzsikált. A legnagyobb sikert a Jókedvű a zenekar kezdetű táncdallal aratták, mivel ennek igazságáról, minden néző azonnal meggyőződhetett. Másutt filmvetítést rendeztek, és a legtöbb helyen cukorkát, csokoládét, léggömböt és kicsiny zászlókat ajándékoztak a gyermekeknek. Baranyai Béla esztergályos is eljött a családjával: feleségével, a kis Bélával, Imrével és Évával. A hétéves Béla a műhely ajtajában előreszalad: — Ennél a gépnél dolgozik apu — mondja, és büszke rá, hogy ő már nem először jár a gyárban. A hároméves Éva apja nyakában ül, és a fényképezésnél mindenképpen a lencsébe néz. — No, majd segítünk rajta — nevet az apa és egy forintost tesz a gépre: — Nézd csak, bogaram, pénz! — És Évi le sem veszi a szemét a pénzről. — Hiába ilyen kicsi, már megvan benne a női tulajdonság — mondja valaki és végighullámzik a csoporton a nevetés. A kis Vasadi Márta a Kovácsológyárban bizony sírva fakadt, amikor először hallotta meg, hogyan „szól” a nagykalapács. — Mi lenne, ha apád is így megijedne? — nevet az édesanyja. Deák Sándor lakatost faggatja hatéves fia. — Hogyan is mondják a te szakmádat? — Generálozó lakatos. Látod, most ezt a gépet javítom éppen. — Az mi ott? — Olajtartály. — És a falakat ki díszítette? Mindenütt dekoráció, képek, sztanid-szalagok, májusiak díszítik a műhelyeket. Nem volt rá külön idő — meséli Deák Sándor, hanem úgy menet közben egy-két percig dolgozott a díszítésen mindenki. Sok gyerek mondta: — Ugye, ha megnövök, engem is megtanítasz rá? És akkor én is itt akarok dolgozni a gyárban... Hanem mégis a nagyapák lehettek a legboldogabbak. — Látod, kicsim, itt dolgozom én már húsz éve — mondogatták és csak az esett rosszul nekik, ha valaki a közelben rálicitált: — Én meg, szakikám, már huszonöt éve! És mutogatták, hogy akkor bizony ez az épület még nem volt itt, meg ez sem. És nem voltak vörös csillagok sem..i Cserhalmi Imre — Látjátok? Ez itt az én gépem. Vannak tőkések, akik ugyan jobbnak látják, ha Magyarországról eltávoznak — tekintettel a közeledő „bolsevista veszedelemre” — de abban szentül hisznek, hogy Hitler „csodafegyverei" megállítják a szovjet és szövetséges haderőket a német határoknál. Ezért Németországba csempészik ki vagyonukat a süllyedő hajóról... így csempészi át Szabó Kornél igazgató a Magyar Város- és Községfejlesztő RT egész vagyonát egy német konszern birtokába, úgy, hogy odakint végül is övé legyen a részvények többsége... A Magyar Kender-, Len- és Jutaipari RT közszállítások céljára, feldolgozásra hatalmas mennyiségű nyersanyagot kap a magyar államtól. Krasznay Richárd igazgató az ebből készült ponyvákat az SS kezére játssza, s az ő egymillió pengős jutalma Németországban kerül letétbe ... Dr. Grynaeus Dezső, a Kereskedelmi Bank igazgatója júniusban sok milliót utal át, „minden eshetőségre” magának Münchenbe. Vargha István, a Gabonaforgalmi Központ alelnöke tízmillió aranypengőt csempész ki Berlinbe. A Dunán gépekkel, berendezésekkel, nyersanyagokkal és árukkal megrakott uszályok haladnak Németország felé, a szállító, Lovass Géza miniszteri tanácsos, mellesleg a Göring Művek magyarországi megbízottja. A szállítmány ellenértékét felírják a német adósságok gyorsan dagadó számlájára, a tanácsos úr bére viszont német márkában, német letétbe kerül, várható kiérkezése idejére ... Az Állami Ércbányászati RT nemesércek nagy tömegét szállítja Németországba koldósításra. A kiolvasztott aranyat, ezüstöt és horganyfémet természetesen vissza kellene kapni a Metallfabrik A. G.-tól, ámde a nemesfém — kint marad. Az Ércbányászati RT urai viszont változatlan készséggel küldik ki a nemesérceket. A nemesfém jó része ugyan a németeké marad, de az ő búsás borravalójukat jobb időkre tartalékolják odakint... A tőkések között persze „előrelátóbbak” is szép számmal akadnak, akik nem Németországba, hanem szövetséges vagy semleges államokba csempészik vagyonukat. Knoch Sándor elmondja, hogyan csempészte ki vagyonát Goldberger Leó. A textilkirály itteni vagyonát átengedte egy svájci tőkéscsoportnak, cserébe angol részvényeket kapott. Goldbergerék ma is ebből élnek — fényes körülmények között Angliában. Kammer Hugó és Siegfried, a Magyar Textilipar RT és a győri Richards RT tulajdonosai Svájcba lopták ki részvényeiket, ott továbbadták amerikai részvényekért. Ugyanígy csempészte ki vagyonát Ágoston Manó, a Kispesti Textilipari RT gazdája és sok-sok más nagytőkés, így vándorolt ki később a tőkések és hitlerista politikusok kezén a magyar nemzeti vagyon jókora része. Azok a patkányok, akik ebben az országban mindent a maguk szabad prédájának mondhattak, a magyar munkások és parasztok verejtékéből sajtolt aranyaikat sietve kihurcolták a süllyedő hajóról... Következő riportunk: KÉT „SZELLEMES MEGOLDÁS" NÉPSZABADSÁG ÚTTÖRŐ-DÍSZSZEMLE Szerdán délben a IX. kerületi úttörők díszszemlét tartottak a Múzeum-kertben. Az ünnepségen átadták a fiataloknak a kerületi pártbizottság zászlaját. A legjobbakat „Kiváló úttörőmunkáért” című kitüntetéssel tüntették ki. A BARÁTSÁG LEVELEI (Tudósítónktól.) A közhiedelem szerint az emberek nem szeretnek levelet írni. Ezt cáfolandó, érdemes lenne arról is statisztikát készíteni egyszer, mennyivel nőtt az utóbbi években a kikézbesített levelek száma. Hadd szóljak ma csak a levelek egyik, napjainkban egyre szaporább fajtájáról, a barátság leveleiről. „Küldj nekem sok budapesti képet..." A 12 éves Surányi Vera, a Mogyoródi úti Általános Iskola Zrínyi Ilona úttörőcsapata Szputnyik őrsének vezetője, tavaly nyáron az NDK-ban nyaralt. Onnan hozta magával néhány német kislány címét. Azóta már 17 levelet kapott az NDK-ból. A vele levelező négy német kislány közül a Görlitz-Biesnitzben lakó Margitot szereti a legjobban. Margit is 12 éves, őrsvezető, ő is gyűjti a bélyeget, szeret olvasni, rajzolni, tornászni. És Margitka nagyon részletes leveleket ír. Beszámol róla, hogy az úttörő-terepversenyen az ő csapata lett a második és hogy a félévi bizonyítványosztáskor hat ötöse és 15 négyese volt. Megírja, milyen könyvet olvasott utoljára és hogy nagyon szigorú az új tanító néni. Az általa küldöttekért cserébe pedig új magyar bélyegeket kér. Közei, a pfaffendorfi kislány egyre-másra küldi a fényképeket magáról, családjáról és babáiról. A Pirnában lakó Christine szenvedélyesen gyűjti a képeslapokat. Leveleinek lényege: Vera, küldj nekem, légy szives, sok budapesti képet és írd le városotoknak nevezetességeit. Nyári tervek és egy bolgár tanítónő Géczi József autóvillanyszerelő, a MÁVAG KISZ-bizottságának tagja, régi barátjaként emlegeti Kirill Vaszilt, a bolgár villanyhegesztőt, a burgazi Vörös Lobogó Vagongyár dolgozóját. Az utóbbi időben, csaknem minden levelük közös tervük megvalósításáról szól. Eszerint a nyáron tíz-tizenöt bolgár ifjúmunkás látogatna a Vörös Lobogó Vagongyárból Budapestre. Szállást a MÁVAG fiataljai adnának nekik. Azután, szintén két hétre a MÁVAG kiszistái mennének vendégségbe Burgazba. Már vagy tíz perce meséli nekem Géczi Jóska, mennyi akadályt kell még elhárítaniok az útból: egyszerre kell szabadságot kapniok, anyagi fedezet, programöszszeállítás, és így tovább. Kérdezem tőle, hogy Kirill Vaszile az egyetlen külföldi, akivel levelezik. Nem. Ez is kiderül, bár nem akarta mondani. És ott Burgazban egy csinos, fiatal tanítónő. Motorversenyző, de azért nagyon is nőies... Géczi tavaly decemberben ismerte meg, és azóta leveleznek. — Persze, csak ünnepeken küldünk egymásnak üdvözlő lapot, semmi több — mondja, és mindjárt másról beszél. Géczi József 23 éves, most láttuk egymást először. Mit faggassam? Mondjuk, hogy hiszek neki .. . ,,A barát előtt nem szégyellem bevallani..." Tóth László, a Kőbányászati Vállalat tervezőmérnöke béresgyerek volt és árva. A maga erejéből tanult eleinte, később az állam pénzén. Ösztöndíjasként kapott építészmérnöki diplomát 1956-ban a leningrádi egyetemen. Nemcsak diplomáját, a feleségét is a Szovjetunióból hozta. És élete legnagyszerűbb barátságát Iván Mihajlovics Litvinovval, a technikai tudományok kandidátusával, a kijevi Tudományos Akadémia titkárával. Az építészek Londonban, Indiában, Kínában, Vietnamban és egy sor népi demokratikus országban jól ismerik a Litvinov-módszert, a Litvinov-féle porlasztó berendezést, amelynek segítségével a löszös, laza talajon is a máshol emelt építmények élettartamára nő az épületek tartóssága. Harmadéves egyetemista volt Tóth László, amikor Zaporozsjéban, egy termelési gyakorlaton személyesen is találkozott Litvinoval A nagyhírű tudós átölelte, megcsókolta a fiatalembert, akit addig csak rajongó leveleiből ismert, meghívta vacsorára és rendelkezésére bocsátotta a kocsiját. Tóth Lászlónak mindig ez a mondat jut eszébe először, erről a találkozásról: „Higgye el, fiatal barátom, én örülök csak igazán, hiszen nagy megtiszteltetés fiatal emberek bizalmát élvezni. Meg aztán a magyar építészek világhírűek, egészen biztos, hogy mi is tanulhatnánk önöktől." 1956 végén Tóth nagyon keserű hangon írt Litvinovnak: „A barát előtt nem szégyellem bevallani, hogy hazám igen nehéz helyzetbe jutott. Amikor hazatértem nem kaptunk lakást. Októberben a feleségemnek bujkálnia kellett. Ha szegény, akkor sem szégyellem hazámat, de most bizony nem nagyon érünk rá a Litvinov-módszeren gondolkozni." És Litvinov válaszolt: „Fel a fejjel fiatalember, majd rendbejönnek a dolgok. Addig is küldöm a legújabb fényképeket és könyveket. Tanulmányozza őket.” Ma pedig azon álmodozik Tóth László, hogy ha megjön majd a Szovjetunióból a porlasztógép és a magyar építészek megtanulják a Litvinov-módszert, nem lesz többé olyan épület Magyarországon, amely egy-két évvel építése után megcsúszik vagy összedől. * Barátok leveleiről szóltunk. Chiristine Küchlernek, Surányi Verának, Kirill Vaszilnak, Géczi Józsefnek, Iván Mihajlovics Litvinovnak, Tóth Lászlónak és rajtuk kívül százezreknek visznek még ezek a levelek új ismereteket, segítséget, örömet és vigasztalást. Számuk egyenes arányban szaporodik a barátságok számával. Márpedig a barátság korunk „divatos” érzése. Mert a népek megtanulták, hogy csak a jóbarátok összefogásával haladhat előre a világ. 3 Dobi István üdvözlő távirata az Argentin Köztársaság új elnökéhez DR. ARTURO FRONDIZI úr őexcellenciájának, az Argentin Köztársaság elnökének Buenos Aires Kérem Excellenciádat, hogy az Argentin Köztársaság elnöki tisztségébe történt beiktatása alkalmából fogadja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében kifejezett szívélyes üdvözletemet. Kívánom, Excellenciás sikerekben gazdag elnöki tevékenységgel járuljon hozzá az argentin nép jólétének növeléséhez, az egész ország felvirágoztatásához, valamint a Magyar Népköztársaság és az Argentin Köztársaság népei közötti barátság elmélyítéséhez. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.