Népszabadság, 1958. június (16. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-15 / 141. szám
Ünnepélyesen megnyitották a Velencei Biennálét A magyar képzőművészet sikere Velence, június 14. (Tudósítónktól.) Szombaton délelőtt ünnepélyesen megnyitották a nemzetközi képzőművészeti élet nagy seregszemléjét, a Velencei Biennálét. A megnyitó ünnepségen megjelent Giovanni Gronchi, az Olasz Köztársaság elnöke. A vendégeket a velencei polgármester köszöntötte, ezután a brennale elnöke beszélt, majd az olasz kulturális ügyek minisztere. A miniszter megnyitó beszédében szólt a magyar kiállításról is, azzal a megjegyzéssel, hogy a nagy európai művészek retrospektív kiállításai között ürömmel üdvözlik a Derkovits Gyula és Ferenczy Noémi emlékkiállítást. A megnyitó ünnepség után a köztársasági elnök végigjárta a kiállítást és mintegy tíz percet töltött a magyar pavilonban, külön kiemelve : a magyar művészek szellemes és színes műveit. A biennále elnöke különösen Kovács -------------Margit munkáit dicsérte. A megnyitó közönsége körében igen nagy tetszést arattak Czóbel és Domanovszky művei is, valamint Medgyessy Ferenc alkotásai, a rajzok közül Pór Bertalan és Hincz Gyula művei. Az olasz köztársasági elnök örömmel látta, hogy a magyar művészek olasz témákat is feldolgoznak. (Marsa István: Leonardo da Vinci-emlékérem.) A szakértő közönségből többen is megállapították, hogy a magyar művészet a klasszikus hagyományok jegyében fejlődik tovább az új célok felé. A magyar pavilon kapujánál egyébként az olasz köztársasági elnököt Soós Lőrinc, a római magyar ügyvivő és felesége, valamint Aradi Nóra, a Művelődésügyi Minisztérium művészeti osztályának vezetője és Vayer Lajos professzor, a kiállítás magyar miniszteri biztosa fogadta és vezette végig a kiállításon. Fiatal költők estje az Irodalmi Színpadon A legfiatalabb költőnemzedék műveiből nyújtott át egy csokrot legutóbb az Irodalmi Színpad. Az igényesen öszszeválogatott költemények és elbeszélések szép sikert arattak. Mindenekelőtt Ladányi Mihály Az idegen című lírai verse, Győre Imre, Csepeli Szabó Béla és Csanádi János versei hívták fel magukra a közönség figyelmét. Mély hatást keltett Hernádi Gyula Assziszt Szent Ferenc bűne című elbeszélése, amelyet Baracsi Ferenc adott elő ihletetten, átéléssel. Érdeklődéssel hallgatták a részvevők Garai Gábor, Kalász Márton, Simon Lajos, Havas Ervin, Pap László, Hárs György, Takács Imre, Tornai József és a többiek műveit, valamint Petrovics Emil és Sárosi Bálint fiatal zeneszerzők szerzeményeit. A színvonalas irodalmi est azt mutatta, hogy fiatal író-költőgárdánkban számos tehetség van. Az előadóművészek közül Horváth Ferenc érdemes művész, Egressy István, Smányi Ibolya, Keres Emil és Baracsi Ferenc szavalóművészetét köszöntötte legtöbb tapssal a közönség. ------ -HEVES MEGYEI NAPOK Egerben június 28-tól július 6-ig rendezik meg a Heves megyei napokat. Sok kulturális- és sportesemény, érdekes kiállítások várják az érdeklődőket. A Heves megyei napok során lesz a negyedik egri dalosünnep, mintegy 50 kórus részvételével. A Suha-Cserniczky művészegyüttes hangversenyén a kínai és a jugoszláviai turné élményeiről is beszámolnak. A megye népi zenekarai a színházban tartanak hangversenyt. Tizennégy kiállítást rendeznek, amelyeken bemutatják Heves megye felszabadulás utáni fejlődését, Észak-Magyarország mező- és erdőgazdaságát, a bükki tájak természeti gazdagságát. Nyelvemlékeink címmel könyvkiállítást nyitnak. Bemutatják a képzőművészek alkotásait, a környék népművészetét. A Szépasszony-völgyben előadást tartanak az egri borról és mulatságot rendeznek. A Heves megyei napok alkalmával vendégeket várnak az ország minden részéből. Amikor Sípos művezető betessékeli a két látogatót a hatalmas szerelőműhelybe, Rimóczi, a csackótermetű hegesztő feléjük bök: «- Fejesek . ■ A szomszédos szerelőpadnál Márkus Sándor felkapja a fejét: *■ Kicsodák? Ismered őket? *- Hát hogyne. Az a sovány a megyei titkár. Az tagja a központi pártbizottságnak. Az a hoszszú pedig a megyei tanács elnökhelyettese. - Na jó. Gyere Rimóczi azzal a hegesztőpisztollyal, mert estig se leszünk készen. A látogatók itt is, ott is megállnak néhány szíves szóra. Jópár régi ismerősre, egykori munkatársra bukkannak. - Mi újság, Matyi bácsi? - tudakolja a titkár, miközben kezet ráz az öreg szerszámkiadóval, Varga Mátyással. - Az a kérdés, mire kíváncsiak? ■- Mire? Mindenre ! Hogyan élnek, mi van a gyárban. - Aha. Majd megmondják az irodán .. 1 -heccelődik az öreg, és félrebillenti a fejét. Huncut mosoly játszik a szeme sarkában. - Ott is tudakoljuk - mondja a titkár -, de azért tán maguk is tudják, hogy vannak a munkások! - adja vissza a tréfát. Varga ragaszkodik aztán, hogy a vendégek telepedjenek be pár percre a szerszámkiadóba. Tökéletes rend van odabent. Az öreg büszkén fürkészi a vendégek elégedett arcát. Aztán felpanaszolja, mi hiányzik. Két lépésnyire tőlük dolgozik Rimóczi és Márkus. Rimóczi félfüllel odahallgatott. Most, hogy a vendégek melléjük értek, kiegyenesedik, megbiccenti sapkája feltűrt ellenzőjét. Márkus érdeklődve méregeti a két funkcionáriust, összeismerkednek. - Most haladunk, mert jó az anyag - magyarázza Márkus. - A múltkor látta volna, mivel dolgoztunk! (Az olvasó szíves engedelmével, mellőzöm Márkus konkrét hasonlatát.) - Mondja elvtárs, mikor kapta ezt a védőruhát? - kérdezi az elnökhelyettes, Rimóczi felel: - Mikor is? Fél éve lehet. Hogy úgy mondjam, még jó erőben van, akár a gazdája. - Csakugyan - mosolyog a két vendég -, derék ember lehet a szakács. - Nem ember az, hanem asszony. *• Jó, jó, dehát az asszony is ember, nem? •- Na igen, dehát én falusi vagyok, nálunk ez a szójárás. Hát az elvtársak? Vendégségben? Hallom, arra kíváncsiak, hogyan élünk mi itten. S hogy a két vendég helyeslően bólint, Rimóczi nem éppen csípős él nélkül folytatja: - Hát ami azt illeti, itt is sokat látni. De még többet otthon. Ide, a gyárba el is járnak az elvtársak. De tövénél kell locsolni a fát, otthon még többet látni ám. — Elmehetünk, ha meghívi — vágja rá a megyei titkár. - Csakugyan eljönnének? - Kétkedés rezdül a hangjában. - Villányi utca tizenkettő. Földszintes bérház. A titkár elbúcsúzik tőle, Rimóczi délután megemlíti az asszonynak: — Fejesek voltak a gyárban. Úgy láttam, rendes emberek! Te, beolvastam nekik! Mondom, ne csak a gyárban járjanak keljenek, ha a munkások életére kíváncsiak, hanem idehaza is nézzenek meg bennünket. Itt többet is látni. — Eredj már - legyint Rimócziné, a szelíd, takaros fiatalasszony. - Szépen jönnek azok ide. De kettőt se térül-fordul, kopogtatnak. Rimóczi a délutáni újságba temetkezett, világért sem moccanna. Az ajtónyitogatás is az asszony tiszte. Amint kitárja az ajtót, a megyei titkár meg az elnökhelyettes áll előtte. - Bejöhetünk? Megjött már az ember? Ahá, Itt van! Jónapot, Rimóczi elvtárs. Látja, nem érdemes vendéget hívni, mert kapva kap rajta, s azon nyomban itt teremi - Ugyan, csak tessék beljebb! — szíveskedik Rimóczi. őszinte meglepetéssel mondja: - Nem is gondoltam volna ... No, nem azért, mintha nem tudnám elképzelni, hogy az izé .. . az elvtársak . i s dehát hogy még ma .. . Mind a négyen az asztal köré telepednek. *- Csinos kis lakás. Mennyi a lakbér? - néz körül az elnökhelyettes. - Negyvenöt? No, azt ki lehet bírni. Mondja, Rimócziné asszony, mennyi maguknál a havi rezsi? Mennyit kell elsején kiadni úgy összesen mindenre, lakbérre, gázra, villanyra, tüzelőre, satöbbi? Rimócziné az ujján számolja a tételeket, a titkár meg papíroson. A végén összeadja. • Elég sok - jegyzi meg a titkár. - Hát igen. Tudja, titkár elvtárs, az én véleményem szerint, meg hát ez itt a szomszédoknál is a figura, a többgyermekes családoknak nem könnyű. Mert én úgy látom, hogy a fiatalok, a magánosok, vagy új házasok, ahol még nincs gyerek, élnek, mint Marci Hevesen. Két kereső, ketten élnek belőle - mondhatom, mindenük megvan, amit csak ki tudnak találni. De ha egyszer gyerek is van, bizony nem könnyű. Ha több gyerek is van, még kevesebbet költhet magára az ember, mert a gyerek részét máshonnét nem veheti el. Érthető-e ez a számítás? - Hogyne - bólint elgondolkodva a titkár. - Világos. Dehát miképp lehetne másként? - Én nem tudtam kispekulálni. Én csak azt tudom, mi van. A többit az elvtársakra bízom, végtére is magukra tartozik az orvoslás. Találjanak ki valamit. A fiatalasszony egyre azon töri a fejét, mivel kínálhatná meg vendégeit. Hopp áll fel hirtelen, megvan is Átszalad a boltba, vesz egy kiló epret, már mossa is, tálba rakja úgy, hogy a pirosa felfelé mosolyog, s a vendégek elébe teszi, nyájasan kínálja. A vendégek javában vitatkoznak Rimóczival, de úgy látszik, nagyon otthonosan érzik magukat, mert nem kell kétszer kínálgatni. Terítékre kerül ott a politika százféle eseménye. Rimóczi előtt sok minden megvilágosodik. Előkerül a családi fényképes doboz. Élő a köznapi élet százféle élménye, öröme, gondja. Beszélgetnek az életükről, a vendégek is, a háziak is. A titkár kérdezősködik aztán az üzem vezető emberei felől: milyenek, miről nevezetesek? Rimóczi minden szót megrág, úgy felel. - Tudja, titkár elvtárs, nem akarok tévedni. Emberek dolgában nem lehet, nem szabad felületesnek lenni. A titkár meg az elnökhelyettes szeme összevullan. Szó, ami szó, pompás dolog ez a vendégség, van itt mit tanulni.. . - Kurtán Miska barátomat nem ismerik? - kérdi Rimóczi. - Hogy lehet az? Nálunk szerelő. Három hónapig ki is volt emelve. Aztán visszajött* «• Hogyhogy? - Állítólag azért, mert azt fecsegték róla, hogy zsugás. Na, ha zsugás, ne legyen kiemelve, én is ezt mondom. De a teremtő istenit, mi az, hogy zsugás? Miért baj az, ha valaki néha mapszlizik vagy ultizik egy partit? Kurtán sem tett mást, mégis azt beszélik, ezért adtak túlrajta. Pedig mondhatom, eszes gyerek az. És jó munkás, tiszta a szíve. Én is zsugás vagyok, ha Kurtán az! Mert én aztán bolondulok az ultiért! Rimóczi nagy meglepetésére a titkár is, az elnökhelyettes is egyszerre felélénkül, mindkettő az asztalra csap, felkiált: - Azt mi is szeretjük. - Hát ez nagyszerű. Van itthon kártya? - Hogyne lennel — ugrik Rimóczi. - Itt van. » De aztán megtorpan, tétovázik: *- Csakugyan játsszunk egy partit? - De mennyire! - dörzsöli a tenyerét a titkár. ► Ide vele! Nekilátnak, „verik a blattot”, felszabadult kedvvel, jóízűen, s mindenről megfeledkezve. Röpködnek az ultipartitól elválaszthatatlan műszavak, gyöngyöző kacagás, ártatlan káröröm, bosszús felszisszenés váltogatják egymást... Múlik az idő, Rimócziné már rég ágyba rakta a gyerekeket, ő maga az emberek mellé telepszik, és megpróbál a játékra figyelni. De azon túl, hogy vendégei láthatóan kitűnően érzik magukat, ő bizony nem leli örömét az ultipartiban. Fogalma sincs, mi az öröm abban, ha bejön a piros, pedig lehet benne valami, mert Rimóczi, a titkár, meg az elnökhelyettes olyankor majd kibújik a bőréből... Jóval elmúlt este tizenegy óra, amikor a titkár az órájára pillant - Tyúk, a mindenségit, jól elkártyáztuk az időt! Oda a fél éjszaka. Gyerünk, egy ütést se többet! * Igaz barátságban búcsúznak el. Elmenőben még azt mondja a titkár: - Annak a Kurtánnak az ügyét pedig megnézzük. Pletyka, felületesség vagy más történt Maga szerint ugye rendes ember? - Én mondom! - teszi a szívére a kezét Rimóczi. - És azt látná egyszer ultizni, titkár elvtárs, hát az művésze a paklinak! De csak szórakozásból ám! Na és ugye, aki az ultit szereti.. . - Rossz ember nem lehet! - vágják rá nevetve a vendégek. Szivük minden zegét-zugát betölti a jólsikerült vendégség öröme, HORVÁTH JÓZSEF Vendégségben Szovjet zeneszerzők tanácskozása az SZKP zenei határozatáról Moszkva zeneszerzői és zenetudósai közös tanácskozáson vitatták meg az SZKP Központi Bizottságának 1958. május 28-i határozatát A nagy barátság, a Bogdán -Hmelnyickij és a Szivvel-lélekkel című operák értékelésében elkövetett hibák kijavításáról. A Pravda közli a szovjet zenei élet több neves képviselőjének a tanácskozáson elhangzott felszólalását. Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének első titkára felszólalásában elmondotta, az alkotó művészek úgy fogadták ezt a határozatot, mint a kommunista pártnak a szovjet művészet, s a művészi értékeket alkotó emberek sorsa iránti gondoskodásának nagyszerű jelét. Hrennyikov a határozat jelentőségét abban látja, hogy a művészekkel való munkában folytatja és továbbfejleszti a lenini módszert, amely egyesíti magában a párt irányvonalát érvényesítő elvhűséget, a művészek iránti figyelmet és tapintatot, s a művészek alkotó erejébe vetett bizalmat. - Úgy kell irányítani a szövetség munkáját - mondotta Hrennyikov -, hogy nyílt elvi vitákban oldják meg a fontos művészeti kérdéseket, a vitázóknak azzal az őszinte akaratával, hogy még élettelibb legyen a zene és még közelebb jusson az emberekhez. Dmitrij Sosztakovics felszólalásában aláhúzta, hogy a határozat megerősíti a szovjet zenének a szocialista kultúra építésében elfoglalt jelentős helyét. Ezenkívül egy sor szovjet zeneszerzőt szabadít fel az igazságtalan és megfellebbezhetetlen ítélet alól, ragyogó perspektívát nyit a szovjet zene realista fejlődése előtt. Beszélt arról, milyen nagy feladatokat szab a május 28-i határozat a zenei propaganda számára. Azt szeretnénk - mondotta -, ha minél szélesebb körben és minél rendszeresebben szólaltatnák meg a hangversenytermekben és az operaházakban a szovjet zeneszerzők alkotásait. Aram Hacsaturján arról beszélt a tanácskozáson, hogy ez a határozat a szovjet művészet alapvető elveinek, a realizmusnak és az eszmeiségnek következetes fejlődésében új lépést jelent. Említette, hogy az 1948. február 10-i határozat óta eltelt időben a szovjet zene nagyon sokat fejlődött. Megjelent egy sor, kitűnő mű és sok fiatal tehetség jelentkezett és soha nem látott mértékben haladt előre a köztársaságok zenei élete. A továbbiakban Hacsaturján felhívta a zeneszerzőket, hogy a párt gondoskodására gazdag eszmei tartalommal teli új művekkel feleljenek, amelyeket megelégedéssel fogadhat a hallgatóság. A hazain kívül erre kötelez a külföld elismerése is, amellyel a szovjet művészek alkotásait fogadják. A kritikáról is szólt, hogy írjanak többet a szovjet zenéről, s ha kell, bíráljanak szigorúan, de barátian. Dmitrij Kabajevszkij hangsúlyozta, hogy a pártnak a zenéről szóló határozata arra tanít, hogyan kell bátran és egyenesen kijavítani a hibákat a fejlődés, a haladás érdekében. Követni kell ezt az utat a zeneszerzőknek és a szövetségnek is, mert az utóbbiban néha éppen a jóbaráti atmoszféra hiányzik. Pedig csak ilyen légkörben lehetnek igazi alkotó és elvi viták a művészetről. A Pravda ezenkívül közli meg Vinogradov, Krjukov, Nesztyjev, Vlagyimir Fere és Georgij Szviridov hozzászólását. A felszólalók valamennyien egyetértettek abban, hogy e határozat után még színesebb, gazdagabb zenei élet bontakozik ki a Szovjetunióban s a zeneszerzők alkotásaiban még nagybb magaslatokra emelkedik a realizmus, a népiség és a szocialista eszmeiség. A KULTURÁLIS HÍRÉRC NEMZETI KÖNYVTÁR-sorozatot indít a Gondolat Könyvkiadó a magyar politikai, tudományos, közgazdasági, irodalomtörténeti, pedagógiai, művészettörténeti stb. irodalom legjobb képviselőinek eredeti alkotásaiból. A NAGYKERFKI BOCSKAY-VÁR Hajdú-Bihar megye egyik legszebb műemléke. A megyei tanács most kulturális központot létesít a történelmi nevezetességű várkastélyban, nagy könyvtárral és olvasóteremmel. AZ AMERICAN BALLETS THEATRE a nyár folyamán a Szovjetunióban, Lengyelországban és Csehszlovákiában vendégszerepel. Utána az együttes nyugat-európai körútra indul. A NEMZETKÖZI ZENETUDOMÁNYI Társaság június 23-28 között Kölnben tartja VII. kongresszusát s ez alkalommal kotta-, könyv-, lemez- és hangszerkiállítást is rendeznek. A kongresszusra a világ minden tájáról mintegy 700 zenetudóst várnak. NOMÉROSZ ILIÁSZÁNAK megfilmesítését tervezi Ohlopkov szovjet filmrendező. Munkatársa előreláthatólag G. Zervos görög filmrendező lesz. MÓRA VIA: A FAPAPUCSOS NŐ című regényét megfilmesíti Roberto Rosselini, az ismert olasz filmrendező. A főszerepeket - anyát és lányát - Anna Magnini és Sophia Lőrén játssza. CSADA EMIL pécsi festőművész alkotásaiból kiállítást rendez a pécsi Janus Pannonius Múzeum. A tárlaton mintegy 30 festmény és 10 grafika szerepel. NÉMET GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS nyílt pénteken Moszkvában. A tárlaton 1140 műalkotást állítottak ki. A KIS SZOVJET ENCIKLOPÉDIÁT - amelynek eddig két kiadása jelent meg a huszas, illetve a harmincas években - új, bővített formában kiadják Moszkvában. Ez a kiadás i6 kötet lesz s másfél éven belül valamennyi kötete megjelenik. AZ ÚJ MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET első kötetéről a TIT hétfőn este 6 órakor vitát rendez a Kossuth Klubban. Vitavezető Kardos László egyetemi tanár, bevezetőt mond Wejner Antal. AZ IDEI KÖNYVHÉT ünnepélyes megnyitása június 28-án lesz az Irodalmi Színpadon. Ez alkalommal a könyvhétre megjelenő prózai és verses művek legszebb darabjai szerepelnek műsoron. TIZENHÁROM EMELETES művelődési palotát építenek Pekingben. A palotában öt nagyméretű kiállítócsarnok, harminc kiállítóterem, 300 ezer könyvet befogadó könyvtár, előadótermek és klubok kapnak helyet. HOMÉROSZ ODISSZEA című eposzát most adta ki az örmény Tudományos Akadémia a 78 éves Ambarcumjan professzor fordításában. Két évvel ezelőtt ő fordította az Iliászt is. SOLOHOV: EMBERI SORS című, nálunk is megjelent kisregénye alapján operát komponál Iván Dzerzsinszkij zeneszerző, érdemes művész. GÁL MÁTYÁS romániai magyar író Tömegkivégzés című regényéből film készül a Román Népköztársaságban Gheorghe Turcu rendezésében. A regényt - amely tavaly jelent meg románul - még az idén kiadják magyarul is.