Népszabadság, 1958. június (16. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-15 / 141. szám

Ünnepélyesen megnyitották a Velencei Biennálét A magyar képzőművészet sikere Velence, június 14. (T­udósítónktól.) Szombaton délelőtt ünnepélyesen megnyitották a nemzetközi képzőmű­vészeti élet nagy seregszemléjét, a Ve­lencei Biennálét. A megnyitó ünnepsé­gen megjelent Giovanni Gronchi, az Olasz Köztársaság elnöke. A vendégeket a velencei polgármester köszöntötte, ez­után a brennale elnöke beszélt, majd az olasz kulturális ügyek minisztere. A miniszter megnyitó beszédében szólt a magyar kiállításról is, azzal a meg­jegyzéssel, hogy a nagy európai művé­szek retrospektív kiállításai között ürömmel üdvözlik a Derkovits Gyula és Ferenczy Noémi emlékkiállítást. A megnyitó ünnepség után a köz­­társasági elnök végigjárta a kiállítást és mintegy tíz percet töltött a magyar pa­vilonban, külön kiemelve : a magyar művészek szellemes és színes műveit. A biennále elnöke különösen Kovács -------------­Margit munkáit dicsérte. A megnyitó közönsége körében igen nagy tetszést arattak Czóbel és Domanovszky művei is, valamint Medgyessy Ferenc alkotásai, a rajzok közül Pór Bertalan és Hincz Gyula művei. Az olasz köztársasági elnök örömmel látta, hogy a magyar művészek olasz témákat is feldolgoz­nak. (Mar­sa István: Leonardo da Vinci-emlékérem.) A szakértő közön­ségből többen is megállapították, hogy a magyar művészet a klasszikus hagyo­mányok jegyében fejlődik tovább az új célok felé. A magyar pavilon kapujánál egyéb­ként az olasz köztársasági elnököt Soós Lőrinc, a római magyar ügyvivő és fe­lesége, valamint Aradi Nóra, a Mű­velődésügyi Minisztérium művészeti osztályának vezetője és Vayer Lajos professzor, a kiállítás magyar minisz­teri biztosa fogadta és vezette végig a kiállításon. Fiatal költők estje az Irodalmi Színpadon A legfiatalabb költőnemzedék mű­veiből nyújtott át egy csokrot legutóbb az Irodalmi Színpad. Az igényesen ösz­­szeválogatott költemények és elbeszélé­sek szép sikert arattak. Mindenekelőtt Ladányi Mihály Az idegen című lírai verse, Győre Imre, Csepeli Szabó Béla és Csanádi János versei hívták fel ma­gukra a közönség figyelmét. Mély ha­tást keltett Hernádi Gyula Assziszt Szent Ferenc bűne című elbeszélése, amelyet Baracsi Ferenc adott elő ihletetten, át­éléssel. Érdeklődéssel hallgatták a rész­vevők Garai Gábor, Kalász Márton, Simon Lajos, Havas Ervin, Pap László, Hárs György, Takács Imre, Tornai József és a többiek műveit, valamint Petrovics Emil és Sárosi Bálint fiatal zeneszerzők szerzeményeit. A színvonalas irodalmi est azt mu­tatta, hogy fiatal író-költőgárdánkban számos tehetség van. Az előadóművészek közül Horváth Ferenc érdemes művész, Egressy István, Smányi Ibolya, Keres Emil és Baracsi Ferenc szavalóművészetét köszöntötte legtöbb tapssal a közönség. ------ -HEVES MEGYEI NAPOK Egerben június 28-tól július 6-ig ren­dezik meg a Heves megyei napokat. Sok kulturális- és sportesemény, érde­kes kiállítások várják az érdeklődőket. A Heves megyei napok során lesz a negyedik egri dalosünnep, mintegy 50 kórus részvételével. A Suha-Cserniczky művészegyüttes hangversenyén a kínai és a jugoszláviai turné élményeiről is beszámolnak. A megye népi zenekarai a színházban tartanak hangversenyt. Tizennégy kiállítást rendeznek, amelye­ken bemutatják Heves megye felsza­badulás utáni fejlődését, Észak-Ma­­gyarország mező- és­ erdőgazdaságát, a bükki tájak természeti gazdagságát. Nyelvemlékeink címmel könyvkiállí­tást nyitnak. Bemutatják a képzőművé­szek alkotásait, a környék népművé­szetét. A Szépasszony-völgyben elő­adást tartanak az egri borról és mulat­ságot rendeznek. A Heves megyei na­pok alkalmával vendégeket várnak az ország minden részéből. Amikor Sípos művezető betessékeli a két lá­togatót a hatalmas szerelőműhelybe, Rimóczi, a csackótermetű hegesztő feléjük bök: «- Fejesek .­­ ■ A szomszédos szerelőpadnál Márkus Sándor felkapja a fejét: *■ Kicsodák? Ismered őket? *- Hát hogyne. Az a sovány a megyei titkár. Az tagja a központi pártbizottságnak. Az a hosz­­szú pedig a megyei tanács elnökhelyettese. - Na jó. Gyere Rimóczi azzal a hegesztő­pisztollyal, mert estig se leszünk készen. A látogatók itt is, ott is megállnak néhány szíves szóra. Jópár régi ismerősre, egykori munkatársra bukkannak. - Mi újság, Matyi bácsi? - tudakolja a titkár, miközben kezet ráz az öreg szerszámkiadóval, Varga Mátyással. - Az a kérdés, mire kíváncsiak? ■- Mire? Mindenre ! Hogyan élnek, mi van a gyárban. - Aha. Majd megmondják az irodán .. 1 -heccelődik az öreg, és félrebillenti a fejét. Hun­cut mosoly játszik a szeme sarkában. - Ott is tudakoljuk - mondja a titkár -, de azért tán maguk is tudják, hogy vannak a mun­kások! - adja vissza a tréfát. Varga ragaszkodik aztán, hogy a vendégek telepedjenek be pár percre a szerszámkiadóba. Tökéletes rend van odabent. Az öreg büszkén fürkészi a vendégek elégedett arcát. Aztán felpanaszolja, mi hiányzik. Két lépésnyire tőlük dolgozik Rimóczi és Márkus. Rimóczi félfüllel odahallgatott. Most, hogy a vendégek melléjük értek, kiegyenesedik, megbiccenti sapkája feltűrt ellenzőjét. Márkus érdeklődve méregeti a két funkcionáriust, össze­ismerkednek. - Most haladunk, mert jó az anyag - magya­rázza Márkus. - A múltkor látta volna, mivel dolgoztunk! (Az olvasó szíves engedelmével, mellőzöm Márkus konkrét hasonlatát.) - Mondja elvtárs, mikor kapta ezt a védő­ruhát? - kérdezi az elnökhelyettes, Rimóczi felel: - Mikor is? Fél éve lehet. Hogy úgy mond­jam, még jó erőben van, akár a gazdája. - Csakugyan - mosolyog a két vendég -, de­rék ember lehet a szakács. - Nem ember az, hanem asszony. *• Jó, jó, dehát az asszony is ember, nem? •- Na igen, dehát én falusi vagyok, nálunk ez a szójárás. Hát az elvtársak? Vendégségben? Hallom, arra kíváncsiak, hogyan élünk mi itten. S hogy a két vendég helyeslően bólint, Ri­móczi nem éppen csípős él nélkül folytatja: - Hát ami azt illeti, itt is sokat látni. De még többet otthon. Ide, a gyárba el is járnak az elv­társak. De tövénél kell locsolni a fát, otthon még többet látni ám. — Elmehetünk, ha meghívi — vágja rá a me­gyei titkár. - Csakugyan eljönnének? - Kétkedés rezdül a hangjában. - Villányi utca tizenkettő. Föld­szintes bérház. A titkár elbúcsúzik tőle, Rimóczi délután megemlíti az asszonynak: — Fejesek voltak a gyárban. Úgy láttam, ren­des emberek! Te, beolvastam nekik! Mondom, ne csak a gyárban járjanak keljenek, ha a mun­kások életére kíváncsiak, hanem idehaza is néz­zenek meg bennünket. Itt többet is látni. — Eredj már - legyint Rimócziné, a szelíd, takaros fiatalasszony. - Szépen jönnek azok ide. De kettőt se térül-fordul, kopogtatnak. Ri­móczi a délutáni újságba temetkezett, világért sem moccanna. Az ajtónyitogatás is az asszony tiszte. Amint kitárja az ajtót, a megyei titkár meg az elnökhelyettes áll előtte. - Bejöhetünk? Megjött már az ember? Ahá, Itt van! Jónapot, Rimóczi elvtárs. Látja, nem érdemes vendéget hívni, mert kapva kap rajta, s azon nyomban itt teremi - Ugyan, csak tessék beljebb! — szíveskedik Rimóczi. őszinte meglepetéssel mondja: - Nem is gondoltam volna ... No, nem azért, mintha nem tudnám elképzelni, hogy az izé .. . az elv­társak . i s dehát hogy még ma .. . Mind a négyen az asztal köré telepednek. *- Csinos kis lakás. Mennyi a lakbér? - néz körül az elnökhelyettes. - Negyvenöt? No, azt ki lehet bírni. Mondja, Rimócziné asszony, mennyi maguknál a havi rezsi? Mennyit kell el­sején kiadni úgy összesen mindenre, lakbérre, gázra, villanyra, tüzelőre, satöbbi? Rimócziné az ujján számolja a tételeket, a titkár meg papíroson. A végén összeadja. •­ Elég sok - jegyzi meg a titkár. - Hát igen. Tudja, titkár elvtárs, az én véle­ményem szerint, meg hát ez itt a szomszédok­nál is a figura, a többgyermekes családoknak nem könnyű. Mert én úgy látom, hogy a fiata­lok, a magánosok, vagy új házasok, ahol még nincs gyerek, élnek, mint Marci Hevesen. Két kereső, ketten élnek belőle - mondhatom, min­denük megvan, amit csak ki tudnak találni. De ha egyszer gyerek is van, bizony nem könnyű. Ha több gyerek is van, még kevesebbet költhet magára az ember, mert a gyerek részét máshon­­nét nem veheti el. Érthető-e ez a számítás? - Hogyne - bólint elgondolkodva a titkár. - Világos. Dehát miképp lehetne másként? - Én nem tudtam kispekulálni. Én csak azt tudom, mi van. A többit az elvtársakra bízom, végtére is magukra tartozik az orvoslás. Talál­janak ki valamit. A fiatalasszony egyre azon töri a fejét, mivel kínálhatná meg vendégeit. Hopp­­ áll fel hirte­len­­, megvan is Átszalad a boltba, vesz egy kiló epret, már mossa is, tálba rakja úgy, hogy a pirosa felfelé mosolyog, s a vendégek elébe teszi, nyájasan kínálja. A vendégek javában vi­tatkoznak Rimóczival, de úgy látszik, nagyon otthonosan érzik magukat, mert nem kell kétszer kínálgatni. Terítékre kerül ott a politika százféle ese­ménye. Rimóczi előtt sok minden megvilágoso­dik. Előkerül a családi fényképes doboz. Élő a köznapi élet százféle élménye, öröme, gondja. Beszélgetnek az életükről, a vendégek is, a há­ziak is. A titkár kérdezősködik aztán az üzem vezető emberei felől: milyenek, miről nevezete­sek? Rimóczi minden szót megrág, úgy felel. - Tudja, titkár elvtárs, nem akarok tévedni. Emberek dolgában nem lehet, nem szabad felü­letesnek lenni. A titkár meg az elnökhelyettes szeme össze­­vullan. Szó, ami szó, pompás dolog ez a ven­dégség, van itt mit tanulni.. . - Kurtán Miska barátomat nem ismerik? - kérdi Rimóczi. - Hogy lehet az? Nálunk sze­relő. Három hónapig ki is volt emelve. Aztán visszajött* «• Hogyhogy? - Állítólag azért, mert azt fecsegték róla, hogy zsugás. Na, ha zsugás, ne legyen kiemelve, én is ezt mondom. De a teremtő istenit, mi az, hogy zsugás? Miért baj az, ha valaki néha m­apszlizik vagy ultizik egy partit? Kurtán sem tett mást, mégis azt beszélik, ezért adtak túl­­rajta. Pedig mondhatom, eszes gyerek az. És jó munkás, tiszta a szíve. Én is zsugás vagyok, ha Kurtán az! Mert én aztán bolondulok az ultiért! Rimóczi nagy meglepetésére a titkár is, az elnökhelyettes is egyszerre felélénkül, mind­kettő az asztalra csap, felkiált: - Azt mi is szeretjük. - Hát ez nagyszerű. Van itthon kártya? - Hogyne lennel — ugrik Rimóczi. - Itt van. » De aztán megtorpan, tétovázik: *- Csakugyan játsszunk egy partit? - De mennyire! - dörzsöli a tenyerét a titkár. ► Ide vele! Nekilátnak, „verik­ a blattot”, felszabadult kedvvel, jóízűen, s mindenről megfeledkezve. Röpködnek az ultipartitól elválaszthatatlan mű­szavak, gyöngyöző kacagás, ártatlan káröröm, bosszús felszisszenés váltogatják egymást... Múlik az idő, Rimócziné már rég ágyba rakta a gyerekeket, ő maga az emberek mellé telep­szik, és megpróbál a játékra figyelni. De azon túl, hogy vendégei láthatóan kitűnően érzik ma­gukat, ő bizony nem leli örömét az ultipartiban. Fogalma sincs, mi az öröm abban, ha bejön a piros, pedig lehet benne valami, mert Rimóczi, a titkár, meg az elnökhelyettes olyankor majd ki­bújik a bőréből... Jóval elmúlt este tizenegy óra, amikor a titkár az órájára pillant - Tyúk, a mindenségit, jól elkártyáztuk az időt! Oda a fél éjszaka. Gyerünk, egy ütést se többet! * Igaz barátságban búcsúznak el. Elmenőben még azt mondja a titkár: - Annak a Kurtánnak az ügyét pedig meg­nézzük. Pletyka, felületesség vagy más történt Maga szerint ugy­e rendes ember? - Én mondom! - teszi a szívére a kezét Ri­móczi. - És azt látná egyszer ultizni, titkár elv­társ, hát az művésze a paklinak! De csak szóra­kozásból ám! Na és ugy­e, aki az ultit szereti.. . - Rossz ember nem lehet! - vágják rá nevet­ve a vendégek. Szivük minden zegét-zugát betölti a jólsikerült vendégség öröme, HORVÁTH JÓZSEF Vendégségben Szovjet zeneszerzők tanácskozása az SZKP zenei határozatáról Moszkva zeneszerzői és zenetudósai közös tanácskozáson vitatták meg az SZKP Központi Bizottságának 1958. május 28-i határozatát A nagy barátság, a Bogdán -Hmelnyickij és a Szivvel-lé­­lekkel című operák értékelésében elkö­vetett hibák kijavításáról. A Pravda közli a szovjet zenei élet több neves képviselőjének a tanácskozáson elhang­zott felszólalását. Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zene­szerzők Szövetségének első titkára fel­szólalásában elmondotta, az alkotó mű­vészek úgy fogadták ezt a határozatot, mint a kommunista pártnak a szovjet művészet, s a művészi értékeket alkotó emberek sorsa iránti gondoskodásának nagyszerű jelét. Hrennyikov a határo­zat jelentőségét abban látja, hogy a művészekkel való munkában folytatja és továbbfejleszti a lenini módszert, amely egyesíti magában a párt irány­vonalát érvényesítő elvhűséget, a mű­vészek iránti figyelmet és tapintatot, s a művészek alkotó erejébe vetett bizal­mat. - Úgy kell irányítani a szövetség munkáját - mondotta Hrennyikov -, hogy nyílt elvi vitákban oldják meg a fontos művészeti kérdéseket, a vitázók­­nak azzal az őszinte akaratával, hogy még élettelibb legyen a zene és még közelebb jusson az emberekhez. Dmitrij Sosztakovics felszólalásában aláhúzta, hogy a határozat megerősíti a szovjet zenének a szocialista kultúra építésében elfoglalt jelentős helyét. Ezenkívül egy sor szovjet zeneszerzőt szabadít fel az igazságtalan és megfel­lebbezhetetlen ítélet alól,­­ ragyogó perspektívát nyit a szovjet zene realis­ta fejlődése előtt. Beszélt arról, milyen nagy feladatokat szab a május 28-i ha­tározat a zenei propaganda számára. Azt szeretnénk - mondotta -, ha mi­nél szélesebb körben és minél rendsze­resebben szólaltatnák meg a hangver­senytermekben és az operaházakban a szovjet zeneszerzők alkotásait. Aram Hacsaturján arról beszélt a ta­nácskozáson, hogy ez a határozat a szovjet művészet alapvető elveinek, a realizmusnak és az eszmeiségnek követ­kezetes fejlődésében új lépést jelent. Említette, hogy az 1948. február 10-i ha­tározat óta eltelt időben a szovjet zene nagyon sokat fejlődött. Megjelent egy sor, kitűnő mű és sok fiatal tehetség jelentkezett és soha nem látott mérték­ben haladt előre a köztársaságok zenei élete. A továbbiakban Hacsaturján fel­hívta a zeneszerzőket, hogy a párt gondoskodására gazdag eszmei tarta­lommal teli új művekkel feleljenek, amelyeket megelégedéssel fogadhat a hallgatóság. A hazain kívül erre köte­lez a külföld elismerése is, amellyel a szovjet művészek alkotásait fogadják. A kritikáról is szólt, hogy írjanak többet a szovjet zenéről, s ha kell, bíráljanak szigorúan, de barátian. Dmitrij Kabajevszkij hangsúlyozta, hogy a pártnak a zenéről szóló határo­zata arra tanít, hogyan kell bátran és egyenesen kijavítani a hibákat a fejlő­dés, a haladás érdekében. Követni kell ezt az utat a zeneszerzőknek és a szö­vetségnek is, mert az utóbbiban néha éppen a jóbaráti atmoszféra hiányzik. Pedig csak ilyen légkörben lehetnek igazi alkotó és elvi viták a művészet­ről. A Pravda ezenkívül közli meg Vi­­nogradov, Krjukov, Nesztyjev, Vlagyi­mir Fere és Georgij Szviridov hozzá­szólását. A felszólalók valamennyien egyetértettek abban, hogy e határozat után még színesebb, gazdagabb zenei élet bontakozik ki a Szovjetunióban s a zeneszerzők alkotásaiban még nagy­bb magaslatokra emelkedik a realizmus, a népiség és a szocialista eszmeiség. A KULTURÁLIS HÍRÉRC NEMZETI KÖNYVTÁR-sorozatot indít a Gondolat Könyvkiadó a ma­gyar politikai, tudományos, közgazda­­sági,­­ irodalomtörténeti, pedagógiai, művészettörténeti stb. irodalom legjobb képviselőinek eredeti alkotásaiból. A NAGYKERF­KI BOCSKAY-VÁR Hajdú-Bihar megye egyik legszebb mű­emléke. A megyei tanács most kultu­rális központot létesít a történelmi ne­vezetességű várkastélyban, nagy könyv­tárral és olvasóteremmel. AZ AMERICAN BALLETS THE­­ATRE a nyár folyamán a Szovjetunió­ban, Lengyelországban és Csehszlová­kiában vendégszerepel. Utána az együt­tes nyugat-európai körútra indul. A NEMZETKÖZI ZENETUDO­MÁNYI Társaság június 23-28 között Kölnben tartja VII. kongresszusát s ez alkalommal kotta-, könyv-, lemez- és hangszerkiállítást is rendeznek. A kongresszusra a világ minden tájáról mintegy 700 zenetudóst várnak. N­OMÉROSZ ILIÁSZÁNAK megfil­mesítését tervezi Ohlopkov szovjet film­rendező. Munkatársa előreláthatólag G. Zervos görög filmrendező lesz. MÓRA VIA: A FAPAPUCSOS NŐ című regényét megfilmesíti Roberto Rosselini, az ismert olasz filmrendező. A főszerepeket - anyát és lányát - Anna Magnini és Sophia Lőrén játssza. CSADA EMIL pécsi festőművész al­kotásaiból kiállítást rendez a pécsi Ja­­nus Pannonius Múzeum. A tárlaton mintegy 30 festmény és 10 grafika sze­repel. NÉMET GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS nyílt pénteken Moszkvában. A tárlaton 1140 műalkotást állítottak ki. A KIS SZOVJET ENCIKLOPÉ­DIÁT - amelynek eddig két kiadása jelent meg a huszas, illetve a harmin­cas években - új, bővített formában kiadják Moszkvában. Ez a kiadás i6 kötet lesz s másfél éven belül vala­mennyi kötete megjelenik. AZ ÚJ MAGYAR IRODALOM­TÖRTÉNET első kötetéről a TIT hétfőn este 6 órakor vitát rendez a Kossuth Klubban. Vitavezető Kardos László egyetemi tanár, bevezetőt mond Wejner Antal. AZ IDEI KÖNYVHÉT ünnepélyes megnyitása június 28-án lesz az Irodal­mi Színpadon. Ez alkalommal a könyv­hétre megjelenő prózai és verses mű­vek legszebb darabjai szerepelnek mű­soron. TIZENHÁROM EMELETES műve­­lődési palotát építenek Pekingben. A palotában öt nagyméretű kiállítócsarnok, harminc kiállítóterem, 300 ezer könyvet befogadó könyvtár, előadótermek és klubok kapnak helyet. HOMÉROSZ ODISSZEA című epo­szát most adta ki az örmény Tudomá­nyos Akadémia a 78 éves Ambarcum­­jan professzor fordításában. Két évvel ezelőtt ő fordította az Iliászt is. SOLOHOV: EMBERI SORS című, nálunk is megjelent kisregénye alapján operát komponál Iván Dzerzsinszkij zeneszerző, érdemes művész. GÁL MÁTYÁS romániai magyar író Tömegkivégzés című regényéből film készül a Román Népköztársaságban Gheorghe Turcu rendezésében. A re­gényt - amely tavaly jelent meg romá­nul - még az idén kiadják magyarul is.

Next