Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-02 / 285. szám
A vaskohászati üzemek jelentik: kedvezően alakul kohóink, acélműveink, hengerdéink termelése A Kohó- és Gépipari Minisztérium vaskohászati igazgatóságához hétfőn érkeztek meg az üzemek novemberi termelési adatai. A jelentésekből megállapították, hogy a vaskohászat tervteljesítése kedvezően alakul. Nyersvásból 102,2, , acélból 100,1, hengerelt áruból 100,8 százalékra teljesítették az év eleje óta esedékes tervet. A csepeli és a salgótarjáni acélmű, továbbá az ózdi hengermű kismértékű elmaradását a többi üzem pótolta. Hengerdeink a minden eddiginél magasabb előirányzatnak is megfeleltek. A minőség alakulása valamennyi vállalatnál kielégítő. Vaskohászati üzemeink továbbra is arra törekednek, hogy a technológia tökéletesítésével ugyanannyi alapanyagból minél több árut állítsanak elő. Az év eleje óta megtakarított anyagból 34 000 tonna acélt tartalékoltak, különösen a Csepeli Csőgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek értek el kimagasló takarékossági eredményeket. A megtakarított koksz mennyisége olyan tekintélyes, hogy az iparág jelenleg a tavalyinál háromszorta nagyobb kokszkészlettel rendelkezik, így biztosítva van a zavartalan átmenet a jövő évre. A jó eredmények ellenére a tervszerűséggel még mindig nincs minden rendben; bár a terveket egészében teljesítették, egyes kisebb tételek gyártásával elmaradtak hengerdéink. A minisztérium jelenleg a jövő évi munka előkészítésével foglalkozik. Fokozatosan bevezetik a KGST, továbbá a nyersvasgyártó és az acélgyártó konferencia által javasolt új technológiai eljárásokat. A jövő évi tervek már részleteikben is elkészültek, sőt kidolgozták a hétéves távlati tervet is. A beruházásoknál és a műszaki fejlesztésnél a legfőbb cél a gazdaságosság. Elsősorban olyan beruházásokat valósítanak meg, amelyeknek költsége 2—3 év alatt megtérül. Ózdon finomhengersort, a Lenin Kohászati Művekben nemesacélsort létesítenek; az utóbbi golyóscsapágyacélok gyártására is alkalmas lesz. Tízezer hízottsertés a bányászoknak A Nehézipari Minisztérium megállapodott az Élelmezésügyi Minisztériummal, hogy a téli hízottsertés-vásárlási akcióban 10 000 sertést juttatnak a bányák dolgozóinak. A sertésvásárlásra a bányászati trösztök, vállalatok munkásellátási osztályai adnak utalványt. A bányászok ennek felmutatásával a megyei állatforgalmi vállalatoknál vehetik át az állatokat a megállapított hatósági áron. Közlemény a KGST gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési bizottságának ülésszakáról Berlin, december 1. (TASZSZ) A KGST gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési bizottsága november 25-től 29-ig Berlinben ülést tartott. Az ülésen megvitatták a vegyipar fejlesztésének kérdéseit. Az ülésen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunióképviselői vettek részt. Megfigyelőként jelen voltak a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság képviselői. Az ülésszakon megvitatták a műanyagok, a műgumi, a műrost és a műtrágyafélék gyártásának fejlesztésével, specializálásával és kooperációjával kapcsolatos kérdéseket, meghatározták azokat a feladatokat, amelyek megoldásával a gép- és kohászati ipar biztosíthatja a vegyipar korszerű felszerelését és fejlesztését. Az ülésszakon jóváhagyták a bizottság 1959. évi munkatervét. Miskolc felszabadulási emlékünnepsége December 4-én lesz tizennégy esztendeje, hogy a szovjet csapatok felszabadították Miskolcot. Az évfordulóról ünnepségeken emlékeznek meg a város dolgozói. December 3-án tartja alakuló ülését az újjáválasztott miskolci tanács, majd este a Lenin Kohászati Művek művelődési házában felszabadulási ünnepséget rendeznek. Másnap az üzemek és az intézmények küldöttei megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet. Az évforduló tiszteletére december 6-án felszabadulási emlékművet avatnak Perecesen. (MTI) ________ Egymillió kétszázezer forint jövedelem a felnémeti Petőfi Tűzben A Heves megyei Felnémet községben a Petőfi Termelőszövetkezet kilencedik zárszámadási közgyűlésén kiváló gazdasági eredményekről adhatott számot. Az adatok szerint a szövetkezet 64 tagjának ebben az évben 1 200 000 forint volt a tiszta jövedelme, amelyre még nem volt példa a közös gazdaság fennállása óta. Ezenkívül 111 000 forintot a gazdaság továbbfejlesztésére tarta-lékoltak, 13 000 forintot pedig szociális alapra tettek félre. A zárszámadási közgyűlésen a vezetőség bejelentette, hogy a korábban felvett állami hiteleket maradéktalanul visszafizették, úgyhogy a szövetkezetnek ma már egyetlen fillér adóssága sincs. (MTI) . Elutaztak a szovjet pionírvezetők A szovjet pionírszervezet központi tanácsának küldöttsége, amely L. K. Baljasznajának, a Komszomol központi bizottsága titkárának, a lenini pionírszervezet központi tanácsa elnökének vezetésével két hetet töltött Magyarországon, hétfőn visszautazott a Szovjetunióba. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren a KISZ központi bizottságának és a Magyar Úttörők Szövetsége elnökségének képviselői búcsúztatták. NÉPSZABADSÁG 1958. december 2. kedd Felavatták a Vadásztölténygyár televíziógyártó részlegét A Székesfehérvári Vadásztölténygyár négy esztendeje gyárt rádiókészülékeket, motorblokkokat és híradástechnikai alkatrészeket. E négy év alatt elérte, hogy termékeit a kiváló minőségű márkák közé sorolják nemcsak a hazai piacon, de a nemzetközi kereskedelemben is. A gyártmányok sorában a rádió áll az első helyen. 1955-ben még csak egyetlen típus készült a Vadásztölténygyárban, ma már 17 fajta vevőkészülék kerül le a futószalagokról. Ezek közül a legnépszerűbb a Velence és Diadal. Külföldön éppúgy keresett cikkek, mint idehaza. Határainkon túl különösen kedvelik még a Simphoniát — ez a típus hamarosan megjelenik a belföldi piacon is. 1955-től 1958. végéig összesen 338 ezer rádiókészüléket bocsát a gyár a kereskedelem rendelkezésére. A rádiókészülékek mellett nagy mennyiségű ,, kisméretű motorblokkot gyártanak Székesfehérváron. „Legősibb" a 38 köbcentiméteres Dongó segédmotor. Négyéves múltra tekinthet vissza és a család azóta igen megszaporodott, összesen 56 ezer darab Dongó-testvér kíméli a kerékpárosok erejét. Ma már sok embert látunk közlekedni Bervával és Csepel- Pannival. Ezeket a formás, könynyű gépeket ugyancsak a Vadásztölténygyár terméke hajtja: a 48 köbcentiméteres MOPED. Ezt a motorblokkot egy éve gyártják, 16 ezer darab készült el belőle. 1959 igen fontos dátum lesz az üzem történetében, ugyanis a következő év elején megkezdik a televízió sorozatgyártását. Az új gyárrészleg építése a közelmúltban fejeződött be és a legmodernebb munkaeszközökkel felszerelt műhelyeket hétfőn adta át a dolgozóknak ünnepélyes keretek között Csergő János kohó- és gépipari miniszter. Az Orionnak tehát hazai versenytársa született. Az egészséges vetélkedés remélhetőleg a gyártmányok gyorsabb tökéletesedését vonja majd maga után. 1959-ben 12 ezer darab, tizenkétcsatornás televíziós készüléket gyárt az új üzem. ÚJ TÍPUSÚ ELEKTROMOS VÍZMELEGÍTŐ (Fényes Tamás felvétele, — MTI Fotó.) Új típusú átfolyórendszerű elektromos vízmelegítőt készítettek az Ikladi Műszergyárban. A vízmelegítővel egy óra alatt 61—70 liter 40 C fokos vizet nyernek. Fogyasztása óránként 2000 watt, így 60 liter melegvíz ára egy forintba kerül. DOBOZY IMRE: IFJÚ ORSZÁG ! Martinban, vagyis Túrócsszentmártonban, a Slován-szálló éttermében a reggelit fizettem volna ki, erre odajön az asztalihoz egy hamvas arcú, hirtelen, szőke, bámuló szemű gyereklány, tizenhat-tizenhét esztendős, vagy még annyi se. — Tessék, kérem — mondja. — Na de.. . hol a fizető pincér? — Én vagyok. Találkoztam már mindenféle főpincérrel, illemtanárral és morgó medvével, frakkossal és pecsétes kabátúval... de, hogy egy csitri szedje a lózungot, ilyet még nem láttam, ehhez fel kellett kapaszkodni a liptói havasok közé. Ki is szalad a számon, míg a kislány az összeadással bajlódik: — Még nem számolta el magát soha? Nagy gyerek ez a Marienka főpincér, városba átültetett falusi virágszál, szégyellős, nagy gyerek. Áttetsző bőre fehérből rózsaszínbe vált hirtelen, haja tövétől a nyakáig, még a szeme fehérje is elpirul. — De — vallja be, és nem néz rám. — Egyszer egy társaság odább állt kilencven koronával. Azt hittem ... nem is tudom, mit hittem... — És? — Sírtam... De a társaim olyan jók! — összeadták a pénzt. Útitársam, Gyurcsó István pozsonyi költő, akivel együtt barangoltunk a szlovák tájaikon, mindjárt summázta a tanulságot. Lám — mondta — a kis Marienka egy napon tudta meg, hogy milyen komiszak az emberek —, és milyen jók... Egyébiránt Gyurcsó csak nevetett rajta, hogy mi csodálkozni való van azon, hogy egy kislány a Slován fizető pincére, így van ez itt, a férfinak s legénynek komolyabb a dolga; éttermi, bolti helyekre, s más könynyebb munkákra csapatostól iparkodnak a fiatal lányok. Meglásd — tette hozzá — így jársz a pásztorokkal is... Én ugyanis nyakasan ragaszkodtam hozzá, hogy a hegyek közt nagy kalapú pásztorokkal ismerkedjünk össze, hallgatag bacsákkal, hosszú hajú juhászokkal, akik hasmagúnyát és rézcsatos tüszőt viselnek — már ahogyan azt Mikszáth megírta. Dehát nem akart sikerülni. Gyerekek őgyelegtek anyájak körül, vagy olyan vén ember, akitől világgá mehetett volna a jószág, a hamut is mamunak mondja. Végigcsatangoltuk a Vág völgyét, és sehol egy javakorabeli pásztor... A várak alatt a völgyekben gyárak, ahol még nincs gyár, most épül, Trencséntől felfelé emberek s gépek serege nyüzsög egy óriási víztároló és erőmű építkezésén, Zsolnán állványerdő fogadja az utast, Handlován a bányák mellett új város nő ki a földből .. . elképesztő az a mohó iram, mellyel a tegnap még favágó, pásztorkodó Szlovákia mára s holnapra teljesen iparosítja magát. Hát itt nemigen lehet birkaőrzésre pazarolni a férfierőt. No, és a várak! (Annyi van itt, az embernek jólnevelten és testvéri ország fiához illően kell viszszanyernie a sárga irigységét, hogy e tekintetben itt több magyar történeti emléket őrzött meg az idő, mint odahaza nálunk.) Szinte egy falu — egy vár. S köztük egész sor használható, lakható állapotban. Igaz, a szlovákok rengeteg pénzt költenek rájuk, s így voltaképpen a közös történelemre: a pozsonyi várat is most restaurálják, harminc milliós költséggel. A bajmóci vár pedig olyan, mintha tegnap fejezték volna be. Tornyain, rondelláin, faragványos termein, aranystukkós fogadócsarnokán meg se látszik az idő. De ide is betört az ifjúság! Bajmóc felvonóhídján átlépkedve, a vendég a kapuboltozat alatt, lándzsák, alabárdok, páncélok, muskéták társaságában, egy kis üvegfülkében találja a „várnagyot”. Legfeljebb húszéves. Szőke, kék szemű. És persze, szoknyát visel... Mászkál az ember a roppant sasfészekben, melyhez a Fuggerektől a Pálffyakig, ki tudja, hányan toldottak egy-egy szárnyat, emeletet, s míg századok levegője legyintgeti arcát, folyvást eszébe jut a piros pulóveres, ondolált hajú várőr... Útközben hányszor gondoltam Andrej Plávka szavaira! Egy este Pozsonyban, az írószövetség székházában, vacsora után iddogálva, Plávka — a szövetség titkára — megkérdezte tőlem: tudom-e, hogy Budapesten száz meg száz házat húztak fel a liptói kőművesek? Nem tudtam. Nohát — mondta Plávka — az én apám is az volt, liptói kőműves, Pestre járt házat építeni... és én, a kőműves író fia, pár éve napokig bolyongtam egyedül a pesti utcákon: ugyan, melyik házon dolgozhatott az apám? ... El is harmatosult a szeme a visszaemlékezéstől. Aztán mosolygott: hát most elég dolguk van itthon a liptói kőműveseknek! Van. A kőműveseknek, az ácsoknak, a parasztoknak, mindenik munkásnak, annyi, hogy alig győzik. Tehát be kell érnem a gyereknyi pásztorokkal ? Gyurcsó barátom mindenesetre tanácsolta, hogy nézzünk be a szentmártoni múzeumba. Ott még látni kacsakunyhót, fából szerkesztett szárnyakat, faragott evőeszközöket, tüszőt, rézcsatot, havasi kürtöt, és — persze képeken — nagy kalapú pásztort is, amolyan „igazit”, ha már nem nyughatok ... Láttam is eleget. De még valamit láttam, amitől megdobbant a szívem. Fényképen, persze, de eredeti fényképen — fenyvesek alján, rejtett partizántáborban, sátrak előtt, fegyvert pucolva vagy éppen falatozva — magyar fiúkat, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai közt. Bizony, nem egyet, se kettőt, magyar katonákat, akik a háború vége felé szlovák partizánokkal, s később szovjet katonáikkal együtt verekedtek a közös szabadságért. El is szontyolodtam kicsit. Miért nem tudunk ezekről a magyar fiúkról? Nevüket, tetteiket, valamit róluk, akik már akkor testvérüknek tudták a szomszédot, testvérnek és fegyverbarátnak! Olyan sok szabadságharcosunk volna ebből az időből, hogy feledhetjük őket? Nem hiszem ... Egyik nap a Garam északi folyása mentén ereszkedtünk lefelé. Óriási gyár épül itt is, földgyaluk mozgása, betonkeverők zaja, és beszédzsongás tölti be a környéket. De csak kicsit kell elkanyarodni a folyótól, egy meredek falú szurdok után szétnyílik a hegysor, és olyan szeszélyes szépségű, hallgatag völgyben fut a kocsink: egy vonatfütty, egy moccanás nem hallatszik, mintha ez itt már más világ lenne. Sziklás hegyormok, méltóságos fenyők, lejebb sűrű bükköserdő, és a szürkésfehér úttól jobbra-balra haloványzöld rét. Távolabb egy csorda barnásvörös foltjai. Idilli kép: a szállodában láttam ilyenforma olajnyomatot — de ez igazi. Gyurcsó barátom a szemét mereszti. Ejha — mondja csodálkozva, és aztán kiabál, hogy álljunk meg. De még mindig rázza a fejét, mintha magának se hinne: nézd, egy javakorabeli pásztor! Hát mégis találtunk! Igaz, nincs nagy kalapja, se halina nadrágja, kék munkásruhát visel, micisapkát, és csak egy vékony bőrből font ostor. Új lakótelep épül Szeged határában A Szegedet övező körtöltés egyik szakasza mentén, a Ságvári telepen, alig több mint egy év alatt új lakótelep képe bontakozik ki. Ezen a területen, túlnyomórészt üzemi dolgozók, eddig harminc ikerházat építettek. Az új lakótelep a város egyik legszebb negyede lesz. A kialakuló utcákat a város munkásmozgalmának egykori harcosairól, mártírjairól nevezik el. (MTI)