Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-02 / 285. szám

NÉPSZABADSÁG 1958. december 2. kedd Jobboldali többség a francia parlamentben (Folytatás az 1. oldalról)­­ 2. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT az első fordulóhoz képest egész sor kerületben megnövelte szavazatainak számát és szavazat­­aránya 268 választókerületben je­lentősen emelkedett. Mintegy 30 kommunista jelölt visszalépése miatt a pártra adott szavazatok abszolút száma összesítve némi­leg csökkent ugyan, de a párt szavazatainak arány­száma 18,9 százalékról 20,7-re nőtt. Ez annyit jelent, hogy a köztár­saság sok híve, aki az első fordu­lóban nem kommunista jelöltre szavazott, most az FKP-t támo­gatta, hogy növelje az ellenzék erejét. A párt azokban a körzetek­ben, ahol megnövelte szava­zatainak számát a második fordulóban, összesen több mint 4 260 000 szavazatot nyert. Mindez arról tanúskodik, hogy az FKP-t a legnehezebb körülmé­nyek között is támogatja a közvé­lemény jelentős része, hogy, a párt továbbra is megtestesíti a francia munkásosztály és a dolgo­zó tömegek reményeit. Az FKP továb­b­ra is a hala­dás, a demokrácia és a béke legszilárdabb és legnagyobb népi ereje Franciaországban. 3. A BALOLDAL SORAINAK MEGBONTÁSA megtermette ke­serű gyümölcsét. Az összefogáson alapuló ellenzéki politika perspek­tívájának hiánya a demokratikus baloldali csoportokra, a reakció kiszolgálása a szocialista pártra mért súlyos csapást. A baloldal parlamenti képviseletének felszá­molására irányuló választási rend­szer egyik következményeként, az úgynevezett „nem kommunista el­­lenzék”-nek egyetlen képviselője sem lesz: sem a haladó csoport, sem a baloldali és a független szo­cialistákat és a Mendes-France­­féle radikálisokat tömörítő De­mokratikus Erők Uniója nem hal­lathatja hangját a Bourbon-palo­tában. Ami ennek a ténynek poli­tikai tartalmát illeti, világos, hogy a kommunistaellenesség és a tény­leges ellenzékiség nem fér össze: az előbbi lehetetlenné teszi az utóbbit. „Az árulás nem fizetődik ki”­­— írja az Humanité a szocialis­­ta párt vereségével kapcsolat­ban. Guy Mollet arra számí­tott, hogy legalább 120 man­dátumot szerez. Ehelyett a szocialista pártnak csak 40 mandátum jutott. A szocialista párt, amely az első fordulóban szavazatokat vesztett, most újabb szavazatveszteséget könyvelhet el: arányszáma 15 szá­zalékról 13 százalékra csökkent. A szocialista vezetők politiká­jának erdményeként a párt 55 mandátumot vesztett. Hiába csatlakozott a gaulleisták­­hoz, elvesztette képviselői man­dátumát például Lacoste, volt al­gériai miniszter, Jules Moch, volt belügyminiszter, Pineau volt kül­ügyminiszter, Defferre marseille-i polgármester. Maga Guy Mollet is alig mentette meg arrasi man­dátumát: a szocialista párt főtit­kárát inkább az UNR jelöltjeként választották meg, mint saját párt­jának szavazataival. Az UNR ugyanis nem állított Guy Mollet­­nak ellenjelöltet, sőt felszólította híveit: szavazzanak Mollet-ra. A szocialista jelöltek magatar­tása több helyütt nyíltan a reakció malmára hajtotta a vizet. Néhány kerületben szocialistát választot­tak meg a jobboldal egyesített szavazataival, ennél több esetben viszont a szocialista jelölt vissza­lépése tette lehetővé a reakció si­kerét: az utóbbira szolgáltatott példát Montreuil-Rosny, ahol az NVE jelöltje a szocialista szava­zatok segítségével ütötte el a man­dátumától Duc­os elvtársat, az FKP titkárát. 4. A JOBBOLDAL ELŐRETÖ­RÉSÉBŐL, A „GAULLEISTA HULLÁMBÓL”, a választási rend­szerből a legtöbb hasznot Soustelle új gaulleista pártja húzta, ame­lyet a milliárdosok sajtója és a hivatalos rádiópropaganda is leg­inkább támogatott. Az M­R tőkét kovácsolt De Gaulle tábornok sze­mélyes tekintélyéből, a tömegek politikaváltoztatást sürgető vágyá­ból, a régi vezetők népszerűtlensé­géből. A tábornok azt mondta ugyan, hogy egyetlen párt sem hi­vatkozhat rá, az UNR plakátjai mégis óriási betűkkel hirdették, hogy ez a párt De Gaulle leghí­vebb követője. Az UNR a „régi rendszer” képviselőivel szemben a „megújhodást” hirdette: ez a jel­szó ragadta meg leginkább a tö­megeket. Az MM­R-ben számos kalan­dorpolitikus van. Ezt a burzsoá sajtó is elismeri. A lapok szerint egyfelől „az M­R- szökőár”, másfelől a szocialisták váratlan pozícióvesztesége magát De Gaulle-t is nyugtalanítja, mert a kormánykoalícióban felbo­rítja az egyensúlyt és megnehezí­ti a tábornok „döntőbírói” szere­pét ... Mindenesetre tény, hogy a parlamentben az UNR-nek és a másik nagy jobboldali csoport­nak, a Pinay-féle függetleneknek együtt abszolút többsége lesz. Az UNR nemcsak a szélső­jobboldal „ultráit”, a május 13-i puccs em­bereit, a volt petainistákat és a levitézlett poujadeistákat tömörí­tette az új „gaulleista” pártba, ha­nem magához szippantotta a fel­bomlott radikális párt szavazói­nak nagy részét is. A radikális és a velük rokon csoportok (például az UDSR) gyakorlatilag eltűntek a politikai színpadról. 1956-ban még 15 százalékot, most pedig csak valamivel több mint 1 szá­zalékot képviselnek. Az MNR — arra hivatkozva, hogy szavazatainak egy része a középről ered — igyekszik magát „középpártinak” feltüntetni, hogy ne riassza el magától a mérsékelt polgárságot. Valójában az MNR a régi szél­ső­jobboldal örököse és jelen­legi megtestesítője: a parla­mentben betöltött kulcshelyze­te miatt — mint az Humanité írja — „a nemzetgyűlés leg­­reakciósabb azok közül ame­lyeket Franciaország egy év­százada ismert.” Míg a függetlenek megszilárdí­tották pozícióikat, a jobboldal harmadik nagy csoportjának, az MRP-nek csökkent a befolyása. is* 5. AZ ÚJ PARLAMENT — amelyben a többi között 46 gyá­ros, 28 kereskedő, 57 ügyvéd és csupán 7 ipari munkás és 2 föld­munkás (az utóbbiak az FKP képviselői) foglal helyet — de­cember 9-én ül össze első ízben, hogy megválassza elnökségét. A parlamenti szabályok értelmében a kis létszámúvá zsugorított kom­munista képviselő­csoport nem delegálhat küldötteket a parla­ment egyik szervébe sem. A választás eredményeit ked­den délután rendkívüli miniszter­­tanácson vitatják meg. A szocia­lista párt, csütörtökre rendkívüli kongresszust hívott össze, hogy levonja a választás tanulságait. Egyes hírek szerint a szocialista képviselők egy része ellenzékbe akar vonulni. Rudnyánszky István Dimitr Ganev elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, 1898-ban született. 1921 óta tagja a Bolgár Kommunista Pártnak. Tevéke­nyen részt vett az 1923-as szep­temberi antifasiszta fegyveres fel­kelés előkészítésében és a felke­lésben. Ezért le is tartóztatták. 1924—1925-ben a párt legális lap­jának, a Novininek volt egyik szerkesztője. 1929-ben a központi bizottság tagjává választották, és ettől kezdve 1935-ig a párt utasításá­ra Dobrudzsában mint a Dob­rudzsai Forradalmi Szervezet központi bizottságának titkára te­vékenykedett. 1934-ben tagja lett a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának és titkárságá­nak. 1935-ben aktív forradalmi tevékenységéért tízévi börtönre ítélték. 1940-ben visszatért Bulgáriába. 1942-ben a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának választották és ebben a minőség­ben tevékeny részt vett a mo­­narchofasiszta diktatúra elleni népi fegyveres felkelés előkészí­tésében. Ugyanekkor a Rabotni­­cseszko Delónak, a párt illegális lapjának volt a szerkesztője. 1944. elejétől a várnai és a ruszei had­műveleti övezetekben irányította az ellenállási mozgalmat. Bulgária felszabadulása óta Dimitr Ganev elvtárs vezető he­lyet töltött be a párt- és az állami életben. Nemrégiben, 80. születésnapja alkalmából a párt és a nép szol­gálatában eltöltött sokéves önfel­áldozó munkájáért a Georgi Di­­mitrov-renddel és a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Közzétették a bolgár és a csehszlovák párt- és kormányküldöttség közös nyilatkozatát Mint a BTA jelenti, közös nyilatkozatot adtak ki a bolgár és a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség megbeszélései­ről. A küldöttségek megvitatták a nemzetközi helyzetet, a béke­harc és a nemzetközi forradal­mi mozgalom fejlesztésének kérdéseit. Tájékoztatták egy­mást pártjaik tevékenységéről és országaik helyzetéről Meg­jelölték a bolgár—csehszlovák kapcsolatok, a politikai, a gaz­dasági és a kulturális együtt­működés fejlesztését szolgáló intézkedéseket. A két párt kijelenti, hogy hí­ven kitart a proletár nemzetközi­ség mellett, kérlelhetetlenül har­col a marxizmus—leninizmus esz­mei tisztaságáért, a jelenkori re­­vizionizmus mindennemű meg­nyilvánulása ellen. A marxizmus —leninizmus revíziójára vonatko­zólag tipikus példaként értékeli a két párt a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének programját és a jugoszláv vezetők nyilatko­zatait. A bolgár és a csehszlovák kor­mány legfontosabb feladatának tartja a harcot a béke megőrzé­séért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Lankadatlan erőfe­szítéseket tesz minden ország bé­kés együttműködésének fejleszté­séért és erősítéséért. A jelen kö­rülmények között mindkét fél szükségesnek tartja, hogy ismét hangsúlyozza hűségét a varsói szerződéshez és az ezen alapuló kötelezettségekhez. Mindkét fél támogatja a kö­zép-európai atomfegyvermen­tes övezet létrehozását célzó lengyel javaslatot, s úgy véle­kedik, hogy az atommentes övezet létesítése a világ más részében is a béke javát szol­gálná. A nyilatkozat rámutat, hogy az újjáéledő nyugatnémet imperia­lizmus és militarizmus komolyan fenyegeti a békét. Abból kiindul­va, hogy a nyugati hatalmak dur­ván megsértették a potsdami egyezményeket, a két fél üdvözli és maradék­talanul támogatja a Berlin helyzetére vonatkozó szovjet álláspontot. A nyilatkozat foglalkozik a kö­zép- é­s távol-keleti helyzettel, s hangoztatja, hogy az imperialis­ta beavatkozás megszüntetése, a népek jogainak tiszteletben tar­tása biztosítja csak a békét. A nyilatkozat megállapítja, hogy a küldöttségek részletesen megvitatták a két ország gazda­sági együttműködésének kérdé­seit is. (TASZSZ) „A kommunista építésben a legfontosabb a munka termelékenysége" A hétéves terv téziseinek országos vitájából Moszkva, december 1. (Tudósítónk tele­fon jelentése.) A hétéves terv irányelvei az ipari munka termelékenységének 45—50 százalékos emelését irá­nyozzák elő. Ezek a számok már azt is figyelembe veszik, hogy 1965-ig az üzemek többségében áttérnek a 30—35 órás munka­hétre. A szovjet sajtóban már két he­te folyik a hétéves terv téziseinek vitája. Munkások, tudósok, mér­nökök, különböző gazdasági szak­emberek fejtik ki nézeteiket és ja­vaslataikat. A vita egyik központi kérdése: hogyan valósítható meg a munka termelékenységének ily rendkívüli ütemű emelése? „Rej­tett tartalékok”, „Irány a teljes gépesítés”, „Három év alatt auto­matizáljuk üzemünket” — ilyen címek alatt látnak napvilágot a munkatermelékenység növelésével foglalkozó vitacikkek. A lapok közlik a nagyobb munkásgyűlése­ken elhangzó felszólalásokat is, melyekben szintén a legtöbb szó erről a fontos kérdésről esik. A három fő módszer „Üzemünk minden munkása megérti azt a lenini tanítást — ír­ja a Pravdában B. Konovaljov esztergályos —, hogy a kommu­nizmus építése szempontjából a legnagyobb jelentősége a munka termelékenységének van. Ettől függ a munkaidő csökkentése, ettől függ azoknak az állami esz­közöknek a felhalmozása, me­lyekből milliók számára épül új lakás, készül több és jobb szövet, cipő, bútor- és más szükségleti cikk. Ez a kérdés dönti el, ki lesz a győztes a békés gazdasági ver­senyben." Az­ eddig megjelent hozzászólá­sokból kitűnik, hogy a vita a munkatermelékenység emelésé­nek három módszere köré cso­portosul: 1. A munkafolyamatok további gépesítése — és ahol megérettek a feltételek — a ter­melés automatizálása; 2. az újító­mozgalom kiszélesítése és a meg­levő berendezések modernizálása; 3. a szervezettség megjavítása mind az üzemek kapcsolatában, mind az egyes üzemeken belül. E három módszer összefüggő egysé­get alkot. Gazdag tartalékok Szinte mindegyik, hozzászóló példákat hoz fel arra, hogy nem­csak állami intézkedésekkel, ha­nem az egyes dolgozók, vagy a helyi vezetők kezdeményezéseivel is a munka termelékenységének azonnali jelentős emelése érhető el. Iván Djarlik, a sztalinai­ gazda­sági kerület népgazdasági taná­csának elnöke a Trudban megje­lent Irány a teljes gépesítés című cikkében így ír: „Nálunk a mun­katermelékenység növelésére nagy tartalékok állnak rendelke­zésre. A donyeci medence 4. és 5. számú bányaüzemeiben a teher­szállítás gépesítésével számos em­bert szabadítottunk fel a kétkezi munkától és csupán a szállítási béralapban 130 000 rubel évi meg­takarítás jelentkezett. E bányák tapasztalatai alapján kerületünk további 18 bányájában már ez év végéig biztosítjuk a teherszál­lítás teljes gépesítését. Előkészü­leteket teszünk hasonló intézke­désekre újabb 159 tárnában. Mindez rövidesen lehetővé teszi több mint kétezer ember felsza­badítását lényegesen termeléke­nyebb munka számára.” Tanuljon minden munkás A Pravdában V. Szeminszkij, a kijevi Vörös Ekszkavátorgyár Sztá­­lin-díjas lakatosa azt fejtegeti, hogy a munkások technikai kép­zettsége és kulturális színvonala mennyire fontos a többi között a munkatermelékenység­ emelése szempontjából. Erről ír Sztyeru­­hin fiatal donyeci bányász is, aki létrehozta üzemében a „kommu­nista munka brigádját” és társai­val együtt beiratkozott a bányász­technikum esti tagozatára. „Keve­sebb munkával többet termelni — írja Sztyeruhin — ez annyit je­lent, mint tökéletesíteni a gépe­ket, berendezéseket, minden mun­kafeladatnál kigondolni, hogyan lehet ugyanannyi ráfordítással nagyobb eredményt elérni. Ehhez a jószándék és lelkesedés nagyon fontos, de önmagában kevés. Ha előre akarod vinni az ügyet, ta­nulj, érts a munkádhoz jobban, mint tegnap értettél.” A moszkvai „Kaucsuk” nevű gumigyárban mozgalom indult, melynek célja: minden munkás gondoljon ki valamilyen hasznos és szükséges újítást a XXI. kong­resszusig hátra levő hónapok alatt. A gyár termelési értekez­letének határozata kimondja: „Az utolsó öt év alatt 40 millió rubel megtakarítást értünk el munkás­­újításokkal. Teljesen reális elha­tározás a hétéves terv alatt 75 milliós megtakarítást előirányoz­ni és vállalkozni arra, hogy a munkásújítások segítségével a munkatermelékenység tervezett emelését évi 10 százalékkal felül­múljuk.” Azt is elhatározták, hogy az újítókat technikai-tudományos tanfolyamokkal és előadássoroza­tokkal segítik. A nemesebb munka lesz a termelékenyebb A vitában éles kritikai hangot használnak azokkal szemben, akiknek hibájából fennakadások mutatkoznak a gépesítésben vagy egyes üzemek modernizálásában. A Szovjetszkaja Rosszijában Pavel Szadovnyiko, az Ulan-Ude-i üveg­gyár munkája név szerint szedi le a keresztvizet a gépgyári igaz­gatókról, tervezőirodák vezetőiről, de még a Szovjetunió állami terv­bizottságáról is, mert késleltetik az üzem újjáépítését és berende­zéseinek felfrissítését. „A szocia­lista termelés fölénye a kapitalis­ta termelés felett a többi között a magasabb szervezettségben van — írja Szadovnyiko —, a munka­termelékenység emeléséhez szer­vezettség kell. „Miről is van szó? — teszi fel a kérdést Karejcsuk kohómérnök a Komszomolszkaja Pravdában. — Arról hogy jobb gépekkel, oko­sabban, szervezettebben, olcsób­ban és többet akarunk termelni, mint az évszázados nagyipari tra­díciókkal rendelkező kapitalista országok. Van valami, ami az ipari, gazdasági bázissal együtt behozhatatlan fölényt biztosít szá­munkra a kapitalista termeléssel szemben. Az, hogy a mi munkán­kat nem zsákmányolják ki, hogy nem a tőkés hasznára, hanem a magunk üdvére dolgozunk. Ez a magasabbrendű, ez a nemesebb munka. Ez lesz a gyümölcsözőbb, a termelékenyebb!” Szabó István Szovjet kormányküldöttség érkezett Mexikóba New York, december 1. Mexico Citybe szovjet kor­mányküldöttség érkezett, hogy részt vegyen az új köztársasági elnök ünnepélyes beiktatásán. A küldöttséget Lobanov, a Szövetsé­gi Tanács elnöke vezeti.

Next