Népszabadság, 1958. december (16. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-02 / 285. szám
NÉPSZABADSÁG 1958. december 2. kedd Jobboldali többség a francia parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) 2. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT az első fordulóhoz képest egész sor kerületben megnövelte szavazatainak számát és szavazataránya 268 választókerületben jelentősen emelkedett. Mintegy 30 kommunista jelölt visszalépése miatt a pártra adott szavazatok abszolút száma összesítve némileg csökkent ugyan, de a párt szavazatainak arányszáma 18,9 százalékról 20,7-re nőtt. Ez annyit jelent, hogy a köztársaság sok híve, aki az első fordulóban nem kommunista jelöltre szavazott, most az FKP-t támogatta, hogy növelje az ellenzék erejét. A párt azokban a körzetekben, ahol megnövelte szavazatainak számát a második fordulóban, összesen több mint 4 260 000 szavazatot nyert. Mindez arról tanúskodik, hogy az FKP-t a legnehezebb körülmények között is támogatja a közvélemény jelentős része, hogy, a párt továbbra is megtestesíti a francia munkásosztály és a dolgozó tömegek reményeit. Az FKP továbbra is a haladás, a demokrácia és a béke legszilárdabb és legnagyobb népi ereje Franciaországban. 3. A BALOLDAL SORAINAK MEGBONTÁSA megtermette keserű gyümölcsét. Az összefogáson alapuló ellenzéki politika perspektívájának hiánya a demokratikus baloldali csoportokra, a reakció kiszolgálása a szocialista pártra mért súlyos csapást. A baloldal parlamenti képviseletének felszámolására irányuló választási rendszer egyik következményeként, az úgynevezett „nem kommunista ellenzék”-nek egyetlen képviselője sem lesz: sem a haladó csoport, sem a baloldali és a független szocialistákat és a Mendes-Franceféle radikálisokat tömörítő Demokratikus Erők Uniója nem hallathatja hangját a Bourbon-palotában. Ami ennek a ténynek politikai tartalmát illeti, világos, hogy a kommunistaellenesség és a tényleges ellenzékiség nem fér össze: az előbbi lehetetlenné teszi az utóbbit. „Az árulás nem fizetődik ki”— írja az Humanité a szocialista párt vereségével kapcsolatban. Guy Mollet arra számított, hogy legalább 120 mandátumot szerez. Ehelyett a szocialista pártnak csak 40 mandátum jutott. A szocialista párt, amely az első fordulóban szavazatokat vesztett, most újabb szavazatveszteséget könyvelhet el: arányszáma 15 százalékról 13 százalékra csökkent. A szocialista vezetők politikájának erdményeként a párt 55 mandátumot vesztett. Hiába csatlakozott a gaulleistákhoz, elvesztette képviselői mandátumát például Lacoste, volt algériai miniszter, Jules Moch, volt belügyminiszter, Pineau volt külügyminiszter, Defferre marseille-i polgármester. Maga Guy Mollet is alig mentette meg arrasi mandátumát: a szocialista párt főtitkárát inkább az UNR jelöltjeként választották meg, mint saját pártjának szavazataival. Az UNR ugyanis nem állított Guy Molletnak ellenjelöltet, sőt felszólította híveit: szavazzanak Mollet-ra. A szocialista jelöltek magatartása több helyütt nyíltan a reakció malmára hajtotta a vizet. Néhány kerületben szocialistát választottak meg a jobboldal egyesített szavazataival, ennél több esetben viszont a szocialista jelölt visszalépése tette lehetővé a reakció sikerét: az utóbbira szolgáltatott példát Montreuil-Rosny, ahol az NVE jelöltje a szocialista szavazatok segítségével ütötte el a mandátumától Ducos elvtársat, az FKP titkárát. 4. A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSÉBŐL, A „GAULLEISTA HULLÁMBÓL”, a választási rendszerből a legtöbb hasznot Soustelle új gaulleista pártja húzta, amelyet a milliárdosok sajtója és a hivatalos rádiópropaganda is leginkább támogatott. Az MR tőkét kovácsolt De Gaulle tábornok személyes tekintélyéből, a tömegek politikaváltoztatást sürgető vágyából, a régi vezetők népszerűtlenségéből. A tábornok azt mondta ugyan, hogy egyetlen párt sem hivatkozhat rá, az UNR plakátjai mégis óriási betűkkel hirdették, hogy ez a párt De Gaulle leghívebb követője. Az UNR a „régi rendszer” képviselőivel szemben a „megújhodást” hirdette: ez a jelszó ragadta meg leginkább a tömegeket. Az MMR-ben számos kalandorpolitikus van. Ezt a burzsoá sajtó is elismeri. A lapok szerint egyfelől „az MR- szökőár”, másfelől a szocialisták váratlan pozícióvesztesége magát De Gaulle-t is nyugtalanítja, mert a kormánykoalícióban felborítja az egyensúlyt és megnehezíti a tábornok „döntőbírói” szerepét ... Mindenesetre tény, hogy a parlamentben az UNR-nek és a másik nagy jobboldali csoportnak, a Pinay-féle függetleneknek együtt abszolút többsége lesz. Az UNR nemcsak a szélsőjobboldal „ultráit”, a május 13-i puccs embereit, a volt petainistákat és a levitézlett poujadeistákat tömörítette az új „gaulleista” pártba, hanem magához szippantotta a felbomlott radikális párt szavazóinak nagy részét is. A radikális és a velük rokon csoportok (például az UDSR) gyakorlatilag eltűntek a politikai színpadról. 1956-ban még 15 százalékot, most pedig csak valamivel több mint 1 százalékot képviselnek. Az MNR — arra hivatkozva, hogy szavazatainak egy része a középről ered — igyekszik magát „középpártinak” feltüntetni, hogy ne riassza el magától a mérsékelt polgárságot. Valójában az MNR a régi szélsőjobboldal örököse és jelenlegi megtestesítője: a parlamentben betöltött kulcshelyzete miatt — mint az Humanité írja — „a nemzetgyűlés legreakciósabb azok közül amelyeket Franciaország egy évszázada ismert.” Míg a függetlenek megszilárdították pozícióikat, a jobboldal harmadik nagy csoportjának, az MRP-nek csökkent a befolyása. is* 5. AZ ÚJ PARLAMENT — amelyben a többi között 46 gyáros, 28 kereskedő, 57 ügyvéd és csupán 7 ipari munkás és 2 földmunkás (az utóbbiak az FKP képviselői) foglal helyet — december 9-én ül össze első ízben, hogy megválassza elnökségét. A parlamenti szabályok értelmében a kis létszámúvá zsugorított kommunista képviselőcsoport nem delegálhat küldötteket a parlament egyik szervébe sem. A választás eredményeit kedden délután rendkívüli minisztertanácson vitatják meg. A szocialista párt, csütörtökre rendkívüli kongresszust hívott össze, hogy levonja a választás tanulságait. Egyes hírek szerint a szocialista képviselők egy része ellenzékbe akar vonulni. Rudnyánszky István Dimitr Ganev elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, 1898-ban született. 1921 óta tagja a Bolgár Kommunista Pártnak. Tevékenyen részt vett az 1923-as szeptemberi antifasiszta fegyveres felkelés előkészítésében és a felkelésben. Ezért le is tartóztatták. 1924—1925-ben a párt legális lapjának, a Novininek volt egyik szerkesztője. 1929-ben a központi bizottság tagjává választották, és ettől kezdve 1935-ig a párt utasítására Dobrudzsában mint a Dobrudzsai Forradalmi Szervezet központi bizottságának titkára tevékenykedett. 1934-ben tagja lett a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és titkárságának. 1935-ben aktív forradalmi tevékenységéért tízévi börtönre ítélték. 1940-ben visszatért Bulgáriába. 1942-ben a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának választották és ebben a minőségben tevékeny részt vett a monarchofasiszta diktatúra elleni népi fegyveres felkelés előkészítésében. Ugyanekkor a Rabotnicseszko Delónak, a párt illegális lapjának volt a szerkesztője. 1944. elejétől a várnai és a ruszei hadműveleti övezetekben irányította az ellenállási mozgalmat. Bulgária felszabadulása óta Dimitr Ganev elvtárs vezető helyet töltött be a párt- és az állami életben. Nemrégiben, 80. születésnapja alkalmából a párt és a nép szolgálatában eltöltött sokéves önfeláldozó munkájáért a Georgi Dimitrov-renddel és a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Közzétették a bolgár és a csehszlovák párt- és kormányküldöttség közös nyilatkozatát Mint a BTA jelenti, közös nyilatkozatot adtak ki a bolgár és a csehszlovák párt- és kormányküldöttség megbeszéléseiről. A küldöttségek megvitatták a nemzetközi helyzetet, a békeharc és a nemzetközi forradalmi mozgalom fejlesztésének kérdéseit. Tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről és országaik helyzetéről Megjelölték a bolgár—csehszlovák kapcsolatok, a politikai, a gazdasági és a kulturális együttműködés fejlesztését szolgáló intézkedéseket. A két párt kijelenti, hogy híven kitart a proletár nemzetköziség mellett, kérlelhetetlenül harcol a marxizmus—leninizmus eszmei tisztaságáért, a jelenkori revizionizmus mindennemű megnyilvánulása ellen. A marxizmus —leninizmus revíziójára vonatkozólag tipikus példaként értékeli a két párt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programját és a jugoszláv vezetők nyilatkozatait. A bolgár és a csehszlovák kormány legfontosabb feladatának tartja a harcot a béke megőrzéséért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Lankadatlan erőfeszítéseket tesz minden ország békés együttműködésének fejlesztéséért és erősítéséért. A jelen körülmények között mindkét fél szükségesnek tartja, hogy ismét hangsúlyozza hűségét a varsói szerződéshez és az ezen alapuló kötelezettségekhez. Mindkét fél támogatja a közép-európai atomfegyvermentes övezet létrehozását célzó lengyel javaslatot, s úgy vélekedik, hogy az atommentes övezet létesítése a világ más részében is a béke javát szolgálná. A nyilatkozat rámutat, hogy az újjáéledő nyugatnémet imperializmus és militarizmus komolyan fenyegeti a békét. Abból kiindulva, hogy a nyugati hatalmak durván megsértették a potsdami egyezményeket, a két fél üdvözli és maradéktalanul támogatja a Berlin helyzetére vonatkozó szovjet álláspontot. A nyilatkozat foglalkozik a közép- és távol-keleti helyzettel, s hangoztatja, hogy az imperialista beavatkozás megszüntetése, a népek jogainak tiszteletben tartása biztosítja csak a békét. A nyilatkozat megállapítja, hogy a küldöttségek részletesen megvitatták a két ország gazdasági együttműködésének kérdéseit is. (TASZSZ) „A kommunista építésben a legfontosabb a munka termelékenysége" A hétéves terv téziseinek országos vitájából Moszkva, december 1. (Tudósítónk telefon jelentése.) A hétéves terv irányelvei az ipari munka termelékenységének 45—50 százalékos emelését irányozzák elő. Ezek a számok már azt is figyelembe veszik, hogy 1965-ig az üzemek többségében áttérnek a 30—35 órás munkahétre. A szovjet sajtóban már két hete folyik a hétéves terv téziseinek vitája. Munkások, tudósok, mérnökök, különböző gazdasági szakemberek fejtik ki nézeteiket és javaslataikat. A vita egyik központi kérdése: hogyan valósítható meg a munka termelékenységének ily rendkívüli ütemű emelése? „Rejtett tartalékok”, „Irány a teljes gépesítés”, „Három év alatt automatizáljuk üzemünket” — ilyen címek alatt látnak napvilágot a munkatermelékenység növelésével foglalkozó vitacikkek. A lapok közlik a nagyobb munkásgyűléseken elhangzó felszólalásokat is, melyekben szintén a legtöbb szó erről a fontos kérdésről esik. A három fő módszer „Üzemünk minden munkása megérti azt a lenini tanítást — írja a Pravdában B. Konovaljov esztergályos —, hogy a kommunizmus építése szempontjából a legnagyobb jelentősége a munka termelékenységének van. Ettől függ a munkaidő csökkentése, ettől függ azoknak az állami eszközöknek a felhalmozása, melyekből milliók számára épül új lakás, készül több és jobb szövet, cipő, bútor- és más szükségleti cikk. Ez a kérdés dönti el, ki lesz a győztes a békés gazdasági versenyben." Az eddig megjelent hozzászólásokból kitűnik, hogy a vita a munkatermelékenység emelésének három módszere köré csoportosul: 1. A munkafolyamatok további gépesítése — és ahol megérettek a feltételek — a termelés automatizálása; 2. az újítómozgalom kiszélesítése és a meglevő berendezések modernizálása; 3. a szervezettség megjavítása mind az üzemek kapcsolatában, mind az egyes üzemeken belül. E három módszer összefüggő egységet alkot. Gazdag tartalékok Szinte mindegyik, hozzászóló példákat hoz fel arra, hogy nemcsak állami intézkedésekkel, hanem az egyes dolgozók, vagy a helyi vezetők kezdeményezéseivel is a munka termelékenységének azonnali jelentős emelése érhető el. Iván Djarlik, a sztalinai gazdasági kerület népgazdasági tanácsának elnöke a Trudban megjelent Irány a teljes gépesítés című cikkében így ír: „Nálunk a munkatermelékenység növelésére nagy tartalékok állnak rendelkezésre. A donyeci medence 4. és 5. számú bányaüzemeiben a teherszállítás gépesítésével számos embert szabadítottunk fel a kétkezi munkától és csupán a szállítási béralapban 130 000 rubel évi megtakarítás jelentkezett. E bányák tapasztalatai alapján kerületünk további 18 bányájában már ez év végéig biztosítjuk a teherszállítás teljes gépesítését. Előkészületeket teszünk hasonló intézkedésekre újabb 159 tárnában. Mindez rövidesen lehetővé teszi több mint kétezer ember felszabadítását lényegesen termelékenyebb munka számára.” Tanuljon minden munkás A Pravdában V. Szeminszkij, a kijevi Vörös Ekszkavátorgyár Sztálin-díjas lakatosa azt fejtegeti, hogy a munkások technikai képzettsége és kulturális színvonala mennyire fontos a többi között a munkatermelékenység emelése szempontjából. Erről ír Sztyeruhin fiatal donyeci bányász is, aki létrehozta üzemében a „kommunista munka brigádját” és társaival együtt beiratkozott a bányásztechnikum esti tagozatára. „Kevesebb munkával többet termelni — írja Sztyeruhin — ez annyit jelent, mint tökéletesíteni a gépeket, berendezéseket, minden munkafeladatnál kigondolni, hogyan lehet ugyanannyi ráfordítással nagyobb eredményt elérni. Ehhez a jószándék és lelkesedés nagyon fontos, de önmagában kevés. Ha előre akarod vinni az ügyet, tanulj, érts a munkádhoz jobban, mint tegnap értettél.” A moszkvai „Kaucsuk” nevű gumigyárban mozgalom indult, melynek célja: minden munkás gondoljon ki valamilyen hasznos és szükséges újítást a XXI. kongresszusig hátra levő hónapok alatt. A gyár termelési értekezletének határozata kimondja: „Az utolsó öt év alatt 40 millió rubel megtakarítást értünk el munkásújításokkal. Teljesen reális elhatározás a hétéves terv alatt 75 milliós megtakarítást előirányozni és vállalkozni arra, hogy a munkásújítások segítségével a munkatermelékenység tervezett emelését évi 10 százalékkal felülmúljuk.” Azt is elhatározták, hogy az újítókat technikai-tudományos tanfolyamokkal és előadássorozatokkal segítik. A nemesebb munka lesz a termelékenyebb A vitában éles kritikai hangot használnak azokkal szemben, akiknek hibájából fennakadások mutatkoznak a gépesítésben vagy egyes üzemek modernizálásában. A Szovjetszkaja Rosszijában Pavel Szadovnyiko, az Ulan-Ude-i üveggyár munkája név szerint szedi le a keresztvizet a gépgyári igazgatókról, tervezőirodák vezetőiről, de még a Szovjetunió állami tervbizottságáról is, mert késleltetik az üzem újjáépítését és berendezéseinek felfrissítését. „A szocialista termelés fölénye a kapitalista termelés felett a többi között a magasabb szervezettségben van — írja Szadovnyiko —, a munkatermelékenység emeléséhez szervezettség kell. „Miről is van szó? — teszi fel a kérdést Karejcsuk kohómérnök a Komszomolszkaja Pravdában. — Arról hogy jobb gépekkel, okosabban, szervezettebben, olcsóbban és többet akarunk termelni, mint az évszázados nagyipari tradíciókkal rendelkező kapitalista országok. Van valami, ami az ipari, gazdasági bázissal együtt behozhatatlan fölényt biztosít számunkra a kapitalista termeléssel szemben. Az, hogy a mi munkánkat nem zsákmányolják ki, hogy nem a tőkés hasznára, hanem a magunk üdvére dolgozunk. Ez a magasabbrendű, ez a nemesebb munka. Ez lesz a gyümölcsözőbb, a termelékenyebb!” Szabó István Szovjet kormányküldöttség érkezett Mexikóba New York, december 1. Mexico Citybe szovjet kormányküldöttség érkezett, hogy részt vegyen az új köztársasági elnök ünnepélyes beiktatásán. A küldöttséget Lobanov, a Szövetségi Tanács elnöke vezeti.