Népszabadság, 1959. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
Az SZK 11 XXI. kongresszusának tanácskozásai videbb érlelődésével létrejön a kommunizmus, a maga megérett, tökéletes formájában. Mind a két szakasznak, azaz a szocializmusnak és a kommunizmusnak is gyökeres, közös tulajdonsága, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, és a termelésnek az a célja, hogy a magasrendű technika alapján, a termelés szakadatlan növelésével és tökéletesítésével, következetesen emelkedjék a nép anyagi jóléte és kulturális színvonala. Mint ismeretes, a kettő között legelőször is az a különbség, hogy a szocializmusban a termelés és az elosztás a „mindenki képességei szerint, s mindenkinek munkája mennyisége és minősége szerint” elv alapján történik; a kommunizmusban viszont az az elv érvényesül, hogy „mindenki képessége szerint, mindenkinek szükségletei szerint”. Ezt a különbséget a termelőerők fejlettségi színvonalának különböző volta szabja meg. A kommunizmus a termelőerőknek és a munka termelékenységének magas fejlettségét feltételezi, amely biztosítja az anyagi javak bőségének megteremtését A kommunista társadalom alsó és felső foka között tehát nincs merev határvonal. A szocializmus fokozatosan átnő a kommunizmusba. Hazánkban a szocializmus olyannyira kifejlődött, előnyei olyannyira kibontakoztak, hogy ma már a kommunizmus építése egész társadalmunk közvetlen feladata lett. A hétéves terv mennyiségi mutatószámaiban könnyű meglátni a kommunista építés új szakaszának minőségi sajátosságait. A következő hét esztendőben erőteljesen előretörünk a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésében, biztosítjuk a termelőerők lendületes fejlődését és a népgazdaság minden ágazatában növeljük a társadalmi munka termelékenységét. Egyszersmind gondoskodunk az ország gazdasági és védelmi erejének újabb gyarapításáról Jelentősen fokozzuk a dolgozók anyagi jólétét, emeljük a munkások bérét, a kolhozparasztok jövedelmét, a nyugdíjakat, ezután is csökkentjük a munkaidőt, bőségesen kielégítjük a lakosság élelmiszer-, ruha-, cipőszükségletét és más igényeit, határozottan megjavítjuk a lakásviszonyokat stb. A szovjet társadalom fejlődésének új szakaszában fokozatosan közeledni fog egymáshoz a szocialista tulajdon két formája: az állami és a kolhoztulajdon. Ez, valamint az újabb erőteljes műszaki haladás és a szellemi kultúra fejlődése eredményezi majd, hogy egyre inkább megszűnnek a szellemi és a fizikai munka között meglevő lényeges különbségek, s eltűnnek a munkások és a parasztok közötti osztályhatárok. E társadalmi változások folyamata hosszú lesz, s természetesen nem fejeződhet be hét esztendő leforgása alatt. Amíg a lényeges osztálykülönbségek meg nem szűnnek, az állam életében a munkásosztályé, a társadalom leghaladóbb osztályáé marad a vezető szerep. Az anyagi termelés gigászi programján kívül a hétéves terv nagy feladata a szovjet társadalom szellemi kultúrájának fokozása és az, hogy minden dolgozót a kommunizmus magasztos eszméinek szellemében neveljünk. A hétéves terv szemmel láthatóvá és nyilvánvalóvá teszi a jövő kommunista társadalmának valamennyi főbb anyagi és szellemi vonását. Néhány fontos elméleti probléma A kommunista építés gyakorlatában született egyik probléma, hogy a szocializmusban, a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakában hogyan valósul meg a termelőerők és a termelési viszonyok összhangjának a marxizmus által megállapított törvénye, hogyan küzdjük le azokat az eltéréseket, amelyek a kommunizmus építése folyamán a termelőerők és a termelési viszonyok bizonyos oldalai között keletkeznek. Az a törvény, hogy a termelési viszonyok megfelelnek a termelőerők fejlettségi színvonalának, pártunk gazdasági politikájának objektív alapja. A gazdasági formáknak csak ilyen összhangja biztosíthatja a leghatékonyabban a termelőerők fejlődését. A szocialista társadalomban nem ösztönösen és nem önmagától valósul meg az a törvény, hogy a termelési viszonyoknak meg kell felelniök a termelőerők fejlettségi színvonalának, hanem a párt vezette nép tervszerű, céltudatos tevékenysége révén. A párt és a szovjet állam feltárja a kifejlődött termelőerők és a termelési viszonyok egyes elavult oldalai között levő ellentmondásokat, s tudatosan intézkedik, hogy a termelési viszonyok tökéletesedjenek és összhangba kerüljenek a termelőerőkkel. A termelőeszközök tulajdonát illetően a párt és az állam éppen ilyen módon és ezzel a céllal végezte el a szükséges változtatásokat, amikor átszervezte a gépállomásokat, s eladta gépi felszerelésüket a kolhozoknak. A párt és központi bizottsága újabb módszereket is alkalmaz, hogy közelebb hozza a szocialista tulajdon két formáját: az állami és a szövetkezeti kolhoztulajdont. A kolhozok traktorokat, kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket vásárolnak az államtól, bővítik és minőségileg is megváltoztatják a fel nem osztható alapot. Ezzel megteremtik annak a feltételeit, hogy a kolhoztulajdon fokozatosan össznépi tulajdonná változzék. Hogy a kolhozok tulajdonában korszerű mezőgazdasági gépek vannak, ez egyszersmind annak is anyagi alapja, hogy a földműves munka az ipari munka egyik válfajává váljék. A szövetkezeti kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdonhoz való újabb közeledését hivatott megvalósítani az a legutóbbi években nagy lendülettel megindult haladó mozgalom, amely szerint több kolhoz közös erővel villanytelepeket, öntözőrendszereket, ipari üzemeket, kórházakat, iskolákat, klubokat stb. épít. A párt és a szovjet állam átszervezte az ipar és építkezés tervezési és igazgatási rendszerét. Lényeges átalakulások történtek az elosztásban és az árucserében: a mezőgazdasági termékekben lerótt adók rendszeréről és a kötelező beszolgáltatás rendszeréről áttértünk a felvásárlásra, megváltoztattuk a felvásárlási árakat stb. Fontos elméleti és gyakorlati jelentőségű kérdés: milyen legyen a bérezés, melyek legyenek a társadalmi termelés anyagi és szellemi ösztönző eszközei a kommunizmus építésének időszakában? Rendkívül fontos az olyan problémák tanulmányozása is, mint a kolhozparasztok pénzbeli bérezésére való áttérés, tehát, hogy a kolhozok munkabérrendszerét fokozatosan közelebb hozzuk az állami vállalatok bérrendszeréhez. Idevágó kérdés az is, miképpen hat majd a két bérrendszer közelítése a munkásosztály és a kolhozparasztság különbségeinek fokozatos elmosódására. Latin-Amerika kommunista pártjainak képviselői a Kremlpalotában. (A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA AZ 1. OLDALRÓL.) növekszik. Rendkívül jelentős a kongresszus megállapítása arról, hogy a szocializmus építésének útját az alapvető, közös vonások határozzák meg és arról, hogy a sajátos nemzeti módszereket hogyan kell helyesen értelmezni. Választ kapunk arra is, mikor lehet áttérni az anyagi javak elosztásának kommunista módjára, s miért káros minden elhamarkodottság, amely figyelmen kívül hagyja az elkerülhetetlen fokozatokat, s a kommunizmushoz szükséges anyagi feltételeket. Megannyi nagy jelentőségű elméleti kérdés, amelyeknek kidolgozásával az SZKP XXI. kongresszusa tovább gazdagította a marxizmus —leninizmus fegyvertárát. A XXI. kongresszus a XX. kongresszus által megjelölt út folytatását és továbbfejlesztését jelenti. Ismeretes, hogy a Szovjetunió, a szocialista tábor, az egész nemzetközi kommunista mozgalom fellendült a XX. kongresszus határozatai nyomán. A Szovjetunióban olyan fontos intézkedéseket tettek, mint az ipar vezetésének átszervezése, a területi népgazdasági tanácsok létrehozása, s így még hatékonyabban valósulhat meg a szocialista iparosítás programja. Ismeretesek a Szovjetunió mezőgazdasága gyors fejlődésének tényei is; az, hogy az SZKP Központi Bizottságának határozata nyomán a szűzföldek megművelése, a gépállomások hálózatának átszervezése, jellegének megváltoztatása, az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítése a mezőgazdaságban is roppant gyümölcsöző volt. A szocialista demokrácia és a szocialista törvényesség fejlődése, a Szovjetunió következetes békepolitikája, a szputnyikok, majd az űrrakéta fellövése, s nem utolsósorban a szocialista tábor egységének megszilárdulása méltán töltött el örömmel minden kommunistát, minden becsületes embert. A XX. kongresszus határozatait is harcban hajtották végre. Viszsza kellett verni mindenekelőtt a jugoszláv revizionisták, s a velük egy húron pendülőknek a kísérleteit a szocialista tábor egységének megbontására. Ma már elmondhatjuk, hogy a revizionista próbálkozások — melyek nálunk Hagy Imre és társai árulásának teljes lelepleződésével véglegesen összeomlottak — az egész nemzetközi munkásmozgalomban csúfos kudarccal végződtek. Le kellett küzdeni a dogmatikus visszahúzó erőket. Az SZKP Központi Bizottsága elítélte és félreállította a Molotov—Malenkov— Kaganovics—Bulganyin—Sepilovféle frakciós csoportot, amely megkísérelte letéríteni a Szovjetuniót a kommunista fejlődés egyedüli helyes lenini útjáról. A Szovjetunió Kommunista Pártja, élén központi bizottságával, tömörre zárta sorait, teljes egységben jutott el a XXI. kongresszushoz s alkotta meg a kommunizmus építésének, a béke védelmének nagy programját. De nem elég, ha csak örvendünk a Szovjetunió eredményeinek, világraszóló terveinek. Hruscsov elvtárs emlékezetes tavalyi magyarországi látogatása során egyik beszédében elmondotta — s a kongresszus beszámolójában is olvashattuk —, hogy a szocializmust építő országok minden bizonnyal többé-kevésbé egy időben jutnak majd el a kommunizmushoz. Népünk emlékezetébe véste ezeket a szavakat, de nemcsak és nem is elsősorban azt a tanulságot vonta le belőlük, hogy az idősebb, tapasztaltabb, gazdagabb, nagyobb eredményeket elért testvérországok — mint eddig is — segítik majd nyilván azokat, melyek a szocialista fejlődés terén hátrább vannak. A szocialista tábor országai között testvéri, egymást kölcsönösen segítő viszony megkönnyíti, meggyorsítja a mi hazánk fejlődését, felzárkózását az elöl haladókhoz. Ám e lehetőséggel is csak akkor élhetünk kellően, ha mi magunk is jobban megfogjuk a munka boldogabb végét. Reális lehetőségeinket felmérve — mint Kádár elvtárs a XXI. kongresszuson tartott felszólalásában elmondotta — nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy mielőbb felzárkózhassunk az élenjárókhoz. Az elmúlt években a Magyar Szocialista Munkáspárt jó vezetése és politikája alapján nagy eredményeket értünk el. Ennek a politikának a következetes megvalósítása a továbbiakban is elő fogja segíteni a szocializmus építésének meggyorsítását hazánkban. Ezen az úton megyünk tovább, testvéri egységben összeforrva valamenynyi szocialista országgal. A XXI. kongresszus lelkesít, világosságot gyűjt és kötelez. Nincs messze az idő, midőn már nem lehet a kommunizmus kísértetével ijesztgetni az embereket a világ egyetlen zugában sem. Mindörökre vége szakad a „kísértetjárás” meséjének, a kommunizmus az emberiség nagyszerű álmából valósággá válik. A XXI. kongresszus már formálja ezt a valóságot. Ez a valóság az emberiség jólétét, igazi boldogságát jelenti. Fokozni kell az ideológiai munkát A XX. pártkongresszus óta nagy változások történtek az ország ideológiai életében. Ebben fontos szerepük volt a XX. pártkongresszus határozatainak, továbbá a párt mindenre kiterjedő, sokoldalú tevékenységének. Pártunk ebben az időszakban bátran felvetette és megoldotta a gazdasági és a kulturális élet fejlesztésének újabb kérdéseit, határozottan elvetett mindent, ami elavult és korhadt, harcolt a revizionizmus, a dogmatizmus és a betűvágás ellen. Mindez alkotó légkört teremtett hazánkban és hozzájárult az ideológiai élet fellendüléséhez. Most jelenik meg Marx és Engels műveinek második kiadása. Kiadjuk Lenin összes műveit, a párt kongresszusairól és értekezleteiről készült jegyzőkönyveket és gyorsírói feljegyzéseket, a marxista—leninista elmélet kérdéseivel foglalkozó monográfiákat és segédkönyveket. Szemlátomást megélénkült az SZKP történetének kérdéseit megvilágító munka, s javult a mai reakciós burzsoá ideológiának és a revizionizmus ideológiai gyökereinek bírálata. Meg kell azonban mondanunk, hogy ideológiai munkánkban sok a hiányosság. Még nem szűnt meg teljesen az ideológiai munka elszakadása a kommunista építés gyakorlatától. Még akadnak elméleti és propagandamunkával foglalkozó funkcionáriusok, akik az élettől nagyon is távoli problémákra fecsérlik erejüket, s „műveiknek" csak szerzőik számára van értéke, ha egyes szovjet kiadók nemtörődömségét és liberalizmusát kihasználva, tiszteletdíjat vághatnak zsebre. Azt is el kell ismernünk, hogy még kevés energiával harcolunk a kapitalizmusnak az emberek tudatában meglevő mindenféle csökevényei és a burzsoá ideológia hatása ellen. Ideológiai munkánkat a pártunk szabta óriási feladatok magaslatára kell emelnünk. Most, amikor a kommunizmus építésének kitaposatlan és ismeretlen útjain járunk, különösen fontos, hogy újabb, magasabb színvonalra emeljük a társadalomtudományi elméleti munkát s, hogy elsősorban azokat az elméleti kérdéseket világítsuk meg, amelyek a szocializmusból a kommunizmusba való átmenettel, továbbá a modern imperializmussal, a kapitalista országok munkásmozgalmával, az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai népek nemzeti felszabadító harcának kérdéseivel kapcsolatosak. Ma életbevágóan szükségünk van a nagy gyakorlati tapasztalatokat elméletileg általánosító, bátor alkotó munkára. A szovjeteknek kiemelkedő szerepük van a hétéves terv megvalósításában Hasonlóan rendkívül fontos annak a kérdésnek sokoldalú elméleti megvilágítása is, milyen szerepet tölt be a szocialista állam a kommunizmus egyetemes építésének időszakában. Hruscsov elvtárs beszámolójában erre vonatkozóan igen értékes tételeket találunk. Szovjetjeink— a dolgozók átfogó szervezetei — a szovjetállam politikai alapja. A szovjetek 134 millió választót, tehát voltaképpen az ország egész felnőtt lakosságát képviselik. A szovjetekben több mint másfélmillió választott küldött foglal helyet. Több mint két és félmillió ember vesz részt a szovjetek állandó bizottságainak munkájában. A dolgozók küldötteinek tanácsai — a szovjetek — biztosítják, hogy az egész nép ténylegesen részt vegyen az állam igazgatásában. A szovjetek olyan tényleges szabadságjogokat adnak a dolgozóknak, amelyek sohasem voltak és nem is lehettek még a legdemokratikusabb polgári köztársaságokban sem. Lenin, jellemezve, hogy milyenek a szovjetek kapcsolatai a dolgozó tömegekkel, s hogy miképpen bontakoztatják ki a demokráciát a lakosság óriási többsége számára, ezeket mondotta: „Az olyanfajta kormánynál, amilyen a munkás-, béres-, paraszt, és katonai küldöttek szovjetjei, magasabbrendűt, jobbat az emberiség még nem hozott létre...” (Lenin Művei 24. köt. 22. oldal.) Természetesen, a szovjet társadalom fejlődésével változnak és fejlődnek államunk funkciói is. A jelenlegi szakaszban a szocialista állam fő funkciói: gazdasági-szervező és kulturális-nevelő munka, a munka és a fogyasztás mérvének ellenőrzése, a szocialista tulajdon és a szocialista jogrend védelme. Államunknak továbbra is megmarad az a funkciója, hogy megvédje az országot az imperialista hatalmak katonai támadásával szemben. Kibontakozóban van az államnak az a szerepe, hogy megszervezi a szocialista országokkal való együttműködést, kölcsönös segítségnyújtást és tapasztalatcserét. A szovjet társadalom fejlődésével megváltoznak az állami szervek munkamódszerei is, egyre nagyobb jelentőségű a tömegek megszervezése és meggyőzése. A kényszer sohasem volt fő módszer a szocialista állam tevékenységében; most még inkább leszűkül ennek hatóköre, s éle csupán az imperialista államok hozzánk küldött ügynökei ellen, valamint a tolvajok és a szélhámosok, a