Népszabadság, 1959. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

8 NI: P S / A­B A I­ S A­G 1959. június 10, szerda Az új forradalmán szemlélet útján Simon Lajos verseskötetének margójára M­int ahogy fiatal költőkkel lenni szokott, Simon Lajos első kötetében is ott kísért még a művészi tétovaság. A kötet azon­ban mégis több, mint egyszerű költői bemutatkozás. Tehetséges költő indul itt, művész, aki egy­szerre szól magáról és a korról, új derengések jeleit fogva fel, új felismerések világosságához köze­­ledve. .Származása, eredendő élményei a hangulatban, érzelmi színezet­ben népi jellegű lírai előzmények­hez kapcsolják, ahhoz a költészet­hez, amely tartalmilag oly jelen­tős változáson esett át a felszaba­dulás után jelentkező, hasonló in­dítású költők első verseskötetei­ben. Ezek a költők (Juhász Fe­renc, Nagy László, Simon István és mások) abban az időben hoz­záfogtak, hogy forradalmivá, szo­cialistává avassák azt a hangot, amely azelőtt — József Attila költészetét nem számítva —, na­gyon is ellentmondásosan szólal­tatta meg a plebejusi életérzést. Ez a szükséges, jelentős fordulat azonban akkor — a negyvenes évek végén, az ötvenes évek ele­jén — nem teljesedhetett ki. A plebejusi származású, a forradal­mi népiséghez közelítő költők — kevés kivétellel — megtorpantak, verseikbe, ha módosulva is, de visszaszivárgott a letűnt kor né­pieseinek passzívabb szemlélődé­se, értelemellenes misztikája. El­szaporodtak — persze nem füg­getlenül az akkori politikai, társadalmi légkörtől — a csend­életek, a zsánerképek, az el­vont, lidérces fantáziájú láto­mások. A felszabadulás utáni évek friss, szocialista népisége megrekedt, a népiség tartalma felhígult megint. Bizonyos fokig ez a helyzet még ma is. Egyik, nemrég megjelent cik­künkben már írtunk arról, hogy a régi életérzést, s benne a népiség régi felfogását is az iro­dalomban az ellenforradalom után induló fiatal költők csapata ingatja meg a legerősebben. Kü­lönös élességgel mutatkozik ez meg Simon Lajos most megjelent kötetében. Pedig — úgy tetszik — ő is nagyon szereti az úgynevezett népi csendéleteket, zsánerképeket: Májusfa, Békés öregkor, Legény­vigasztaló, Csillagnézés, Cinege­panasz, Sertéshalál, Szöveg egy hegyaljai dallamhoz, Csak le­­génykedésből, Történetek egy ka­szás parasztról — ismerős címek, ismerős csengéssel, ismerős han­gulattal. Füvek, fák, állatok, a paraszti környezet tárgyai, jelen­ségei, gyengédség minden iránt, ami része a dolgozó ember hét­köznapjának és ünnepének: a Jó­zsef Attila által megütött hang — közvetlenül a felszabadulás után jelentkező költők versein keresz­tül — tovább rezeg a fiatal Simon Lajos verseiben is. De a figyelemre méltó módosu­lás már itt szembetűnik. Más íze, színezete van már itt az örömnek is és a bánatnak is, s másfajtá­­júak azok az érzelmi érvek is, amelyeket a költő egy-egy lírai gondolat hitelesítésére, elmélyíté­sére felvillant. Mindenekelőtt bizonyos hangsúlyáthelyeződést figyelhetünk meg, a múltról a je­lenre, az emlékek világáról a mai valóságra. Az egykori szegénység és a kizsákmányoltság itt már ritkán vetődik fel érzelmi érv­ként, a költő forradalmán igazá­nak támaszaként. Mifelénk régen minden áldott napon a bánat kivirágzott. Kinyílott reggel mind egy szálig s virított késő éjszakáig. De úgy is volt, hogy kusza törpe szirmát éjjel sem csukta össze. Majd évek múltak, nap jött napra, elpusztult az a virágfajta . . . Jellemző az a hirtelen, tömör mozdulat, ahogy pontot tud tenni ezután a „tárgy” után, ahogy érez­tetni tudja: elég volt már a száza­dos panaszból, a „régi rongyok”, régi keservek felemlegetéséből, ne a múltból éljen a költő, hanem a jelent írja, a jövőt közelítse. S bár lírájának alapanyagaként őrzi a gyermekkori falusi élményeket, nyoma sincs nála a régi falusi il­lúziók melengetésének, a patriar­chális múlt siratásának. Sok falu­ról jött költő csendéleteitől elté­rően nem a sírnivalóan tünemé­nyeset, a szomorú láztól tüzeset keresi, felfokozva, a változtatás történelmi parancsa előtt tiltako­­zóan megszikráztatva a veszendő, ódon hangulatokat. Ami szép volt a régiben, abban ő már minden túlfűtött rajongás, minden babo­nás extázis nélkül gyönyörködik. Természetesen, mint amilyen ter­mészetesen nyílnak ki előtte az új élet csodái is. Egy-egy verse úgy indul néha, mintha citera szólalna meg, az az öröklött, régies hangszer. De ez többnyire csak látszat a költő rendszerint tettebb, zengőbb han­gokra talál. Ez az újdonság nem úgy fest, mintha ő már egyáltalán nem ismerné a különbséget az emlékek érzelmi tartalma és ér­telmi kritikája között. Az új az, hogy nála a kettő már nem ágas­kodik egymás ellen, ellentétük minden különösebb drámai fe­szültség nélkül feloldódik. Az a dráma, amely annak idején oly el­lentmondásossá tette Jeszenyin-­ nek, az orosz „parasztköltőnek" a művészetét, s amelynek össze­ütközései még ma is oly sok köl­tőt löknek önmarcangoló vívódás­ba ott, ahol a régi életforma gyö­keres átalakításáról van szó — nem lehet örök. A nemzedék, amelyet Simon Lajos képvisel, már nem felnőttként nézett szem­be az átalakulás gondolatával ez az „évjárat” úgyszólván együtt nőtt fel a változtatás akarásával. Ez az a körülmény, ami módosítja az emlékeket is, s ez az, amiből oly közvetlen, immár minden ví­vódástól mentes, egyértelmű hangja támad az új paraszti valóság igenlésének. S Páz éve még sziszegtünk társainkra, ha mondogatták: másképp volna jó! Erős kezünk lefogta, mint az inda, ha volt közöttünk újra mozduló. Most derekunkról kötelek szakadnak erősek, mint a rudazó kötél, jövőnk dereng, letisztul, mint az ablak, ha zúzmaráit elhordja a tél . . . C­im­a egyik, köteten kívül meg­jelent versében az idei, tavaszi „földindulás” új utakra lépő pa­rasztjairól. Nem nehéz kiérezni ebből a versből az új hangsúlyt, az érzelem és a tudat új minőségét. Mégis vannak, akik az ilyenfajta tisztább, egyértelműbb lírai meg­nyilatkozást bizonyos felületes­séggel magyarázzák, úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a költő nem élné át eléggé mélyen a valóság ellentmondásait. Nem veszik ész­re, hogy itt a költői típust, s az azt megteremtő valóságot immár egé­szen másfajta ellentmondások jel­lemzik. Sablonról, felületességről épp akkor beszélhetnénk, ha a költő azon a vívódásos ,,belépni — nem belépni” hangon írna a mai faluról, amelyen annak idején idősebb költőtársai írtak: a tehetségtelenség és a bátor­­** talanság mindig a tegnapi szemléletbe ragad. Simon Lajos itt még formában nem igen hoz újat, de sok frisset, mait, újszerűt hoz költői magatartásban, szem­léletben. A próba, az előzmények alkotói mérlegelése nemcsak a régebbi szemlélet fogyatékossá­gait mutatta meg neki, hanem azokat a még ki nem élt lehetősé­geket is, amelyeket a választott, örökölt hagyomány nyújt az intel­­lektuálisabb, igényesebb költé­szet­nek. Megragadó az az erőfeszí­tés, amellyel ez a fiatal, szelid lí­rai rezdülésekre fogékony költő — túllépve egyes művészi kudar­cokon is— szüntelenül és konokul formálja magában a tömörebb szavú, a kor nagy vezéreszméjé­­vel még jobban összefonódó költői­­egyéniséget. Az út, amelyen keresi ezt a még igényesebb hangot, he­lyes irányba mutat. Egy olyan­fajta közéleti költészet felé, amelyben nem sikkadnak el, ha­nem épp fordítva, még jobban ki­virágoznak a nép érzelem- és gon­dolatvilágával összecsendülő lírai motívumok. Egy új, szükséges, természetes találkozáshoz adja oda a tehetségét, a forradalmári­nak és népinek,­ a szocialistának és a plebejusnak egy újfajta­, ma­gasabb egységéhez és találkozásá­hoz. Héra Zoltán GYEREKEK KÖNYVTÁRA Nemrégiben a Liszt Ferenc tér 6. szám alatt modern kilenc eme­letes bérpalota építését kezdték meg. A palota földszintjén ren­dezik be az ország első gyermeki könyvtárát. A központi gyermek­­könyvtárat modern pedagógiai el­vek alapján korszerű berendezés­sel látják el. Szabad polc rend­szerű kölcsönzést vezetnek be, ahol az olvasók kiválaszthatják a könyveket és a felnőtt­ könyvtá­rak mintájára böngészhetnek. Kü­lön olvasót rendeznek be a 6—10 éves és a 10—14 éves gyerekek­nek. Kölcsönzőterem, előadások rendezésére alkalmas terem, ruha­tár és még több más helyiség lesz itt. A termekben folyóirat-áll­ványokat,­­vitrineket, helyeznek el. Az előadóteremben rádió, te­levízió és vetítőfülke is lesz. A fizikai megismerés úttörői Akadémiai Könyvkiadó, 1959 A nagyság mindig lenyűgözi a szemlélőt, akár a híres írót láto­gatja meg dolgozószobájában, akár például egy villamos erőmű kazánházát vagy turbinatermét. A fizikai megismerés úttörői cí­mű könyv segítségével az elmé­leti fizikus műhelyébe látogatha­tunk el. A kalauz Novobátzky Károly akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas tudósunk. A természetet vallató ember egyik különösen érdekes típusa az elméleti fizikus, aki matematikai formulák nyelvén beszél a termé­­szettel, logikája a matematika lo­gikája. Ezen a különös nyelven „beszélve” tudták az elméleti fi­zikusok civilizációnk jelentős ré­szének alapjait lerakni; a jövő kialakításában hatásuk bizonyára még nagyobb lesz. A fizika gondolatvilágának ki­alakulását ismerteti e különös nyelv elismert tekintélye a könyv első tanulmányában. Ez a rész különösen érdekes. Az elméleti fi­zikával foglalkozót sokszor zavar­ják a ,,nyelvi nehézségek’’, a ma­tematika precíz logikája, a meny­­nyiségtani fogalmak kezelésének technikája. A többség számára általában elvész a fizika szem­pontjából lényeges gondolat meg­felelő mélységű vizsgálata. Ezt a hiányt pótolja Novobátzky akadémikus könyve. Nemcsak az érdeklődő olvasó forgathatja ha­szonnál, hanem az ifjúságot ter­mészettudományokra oktató pe­dagógus is. A fizika történetének kilenc nagy alakjáról (Koperni­kusz, Galilei, Newton, Eötvös, Einstein, Thomson, Boltzmann, Planck, Pierre Curie) írt tanulmá­nyok nemcsak e kimagaslóan nagy fizikusok életművét ismer­tetik, hanem történeti fejlődésben szemléltetik a fizika megismeré­séről írt bevezető tanulmányban elmondottakat; közelebbi tájékoz­tatást nyújtva az alapvető megis­merések kialakulásának és meg­születésének körülményeiről.­A fizika vezéralakjairól írt ta­nulmányok folyóiratokban jelen­tek meg, vagy tudományos egye­sületek ülésein hangzottak el. A Kultúra Világa sorozat első köte­tének ismertetésekor megemlítet­tük, mennyire szükség lenne az alaptudományok (matematika, fi­zika, kémia) gondolatvilágát is­mertető népszerű zsebkönyvek ki­adására. Tartalmát tekintve ez a könyv igen jól megközelíti azt a formát, amire akkor gondoltunk. B. G. Július közepéig bezárják kapuikat a budapesti színházak is- mini tárgyú magyar drámák a jövő évi műsortervekben Az idei színházi évad végéhez közeledik. A Nemzeti Színház és kamaraszínháza, a Katona Jó­zsef Színház július 5-én zárja kapuit. A Nemzetiben Darvas Jó­zsef Kormos ég, a Katona József Színházban Gádor Béla Lyuk az életrajzon című darabjával feje­zik be az évet. A Nemzeti Szín­ház és kamaraszínháza az évad­ban összesen 636 előadást tartott. A nyolc bemutató előadás közül elsősorban az új magyar dara­boknak, a Kormos ég és a Lyuk az életrajzon című színműveknek volt nagy sikere. Kiemelkedő si­kert aratott A tizenhetedik baba nyara című színdarab is. A szín­ház fiatal művészei megalakítot­ták a Nemzeti Színház Stúdióját, amely a klasszikus és modern színjátszás kiemelkedő alkotásait vitte színre a munkáskerületek­ben, gyárakban, üzemekben. A stúdió az évadban több Ady-estét rendezett, továbbá bemutatta­ Frederico Garcia Lorca A csodá­latos vargáné című darabját. A Nemzeti Színház előreláthatólag augusztus végén a szokásos idő­ben nyitja újra kapuit. Jövő évi magyar bemutatói Darvas József, Gádor Béla, Illyés Gyula, Ka­rinthy Ferenc, Mesterházi Lajos, Thurzó Gábor és Vészi Endre színdarabjai közül kerülnek ki. A szovjet irodalmat előrelátható­lag Majakovszkij Poloska és Ar­­buzov Tanya című darabja képvi­seli. A színház vezetői klasszikus színdarabból álló ifjúsági előadá­sok és Shakespeare-ciklus bemu­tatását is tervezik. A Petőfi Színházban Blazek Mesébe illik, a Jókai Színházban pedig Fehér Klára A teremtés ko­ronája című színdarabjának elő­adásával zárják június 28-án az évet. Az idei évadban a Svejk 188., a Szélvihar 106., az Optimista tra­gédia 82. előadásához érkezett. A Petőfi Színház és kamaraszín­háza összesen 696 előadást tartott. A Jókai Színház érdekes és hasz­nos profilt alakított ki, ebben az évadban már kizárólag magyar szerzők műveit játszották. A jö­vő évadban szintén magyar dara­bokat mutatnak be, ezért a színház több magyar író­val tárgyalt, többek között Do­­bozy Imrével, Fehér Klárával, Hámos Györggyel, Kellér Andor­ral. A Petőfi Színházban új szov­jet darab, népi demokratikus or­szágok íróinak művei és modern nyugati drámák bemutatása sze­repel a jövő évi tervek között. A színházban előreláthatólag szep­tember 14-én tartják a következő szezon első próbáit. A Madách Színház és kamara­­színháza június 30-án zárja ka­puit. A nagy színházban A me­dikus, a kamaraszínházban A harmadik csengetés című darab előadásával fejezik be az évet. A színház művészei ebben az év­ben igen jó és eredményes kap­csolatokat teremtettek a nagy­üzemek dolgozóival. Rendszeresen tartottak előadásokat, nagysikerű színházi estéket, elsősorban , a munkáskerületek üzemeiben és gyáraiban. A jövő évadban a Ma­dách Színházban főleg klasszikus darabok bemutatását tervezik. A kamaraszínházból egy nemes ér­telemben vett vígszínházat sze­retnének alakítani. A Magyar Néphadsereg Szín­házában július 12-én az Esőcsi­náló előadásával fejezik be az idei évadot. A színház az idén hét bemutatót tartott. Ezek közül Mesterházi Lajos Pesti emberek című drámáját több vidéki szín­ház is bemutatta. Mesterházi drá­máját előadták Pozsonyban, Prá­gában, Drezdában és már próbál­ják a darabot Moszkvában is. A jö­vő színházi évadot a Néphadsereg Színházában szeptember első he­tében kezdik. A jövő évben töb­bek között színre hozzák Lawren­­ce­ R. Lee: Aki szelet vet, Musset A szerelem nem tréfa, Birjozko Lám itt jövök én című darabjait. A magyar írók közül Mesterházi Lajos, Szabó Pál és Erdős László ír darabot a színháznak. Felújít­ják Rostand Cyrano de Bergerac című darabját és átviszik erről az évről Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című komédiáját, ame­lyet június 24-én mutatnak be. A József Attila Színház jú­nius 14-én zárja kapuit Csizmarek —Semsey Érdekházasság című zenés vígjátékával. Nyáron a szín­ház együttese a margitszigeti Vö­rösmarty Színpadon szerepel ugyancsak az Érdekházasság cí­mű darabbal június 18 és július 15 között. A színház idén bemu­tatott darabjai közül nagy sikere volt a Kötéltánc, a Honvágy című drámáknak és a Hazudj igazat cí­mű komédiáknak. A jövő évad elején többek között Kállai István új darabját mutatják be és színre hoznak egy új Rozov színművet is. (MTI) Az országos középiskolai tanulmányi verseny eredménye­­­­ * Az országos középiskolai tanul­mányi verseny nyertesei a követ­kezők: magyar irodalomból az első díjat nem adták ki. A négy második díjat a következő tanu­lók nyerték: Győrffy Miklós, a budapesti Eötvös József Gimná­zium, Kiss Antal, a hajdúszobosz­­lói Hőgyes Endre Gimnázium, Új­vári Sarolta és Vámos Éva, a bu­dapesti Hámon Kató Leánygim­názium növendékei. Történelem­ből az első díjat Dávid Klárának, a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium és Hunyadi György­nek, a budapesti II. Rákóczi Fe­renc Gimnázium tanulóinak ítél­ték oda. Orosz nyelvből az első Kovács Judit, a budapesti Radnóti Mik­lós Gimnázium IV. osztályos ta­nulója. A matematikai verseny nyerte­se Mezey Ferenc, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium diák­ja, fizikából Magos András, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gim­názium növendéke lett az első. A földrajzi versenyben Krajcsovics Judit, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója bizonyult a legjobbnak. Gazdasági számtan­ból az első helyet­­Klím­a János, a kaposvári Közgazdasági Tech­nikum növendéke szerezte meg. A könyvviteli verseny győztese Sin Erzsébet, a budapesti Wesselényi utcai Közgazdasági Technikum növendéke, a statisztikai verseny első díját Huber István, a pécsi Közgazdasági Technikum tanuló­ja kapta. A kereskedelmi első díj nyertese Hunyor István, a miskolci Közgazdasági Technikum diákja. Mezőgazdaságból az első díjat nem adták ki, a második díjat Szabó Kálmán, a zalaeger­szegi Közgazdasági Technikum és Juhász Magdolna, a sátoraljaúj­helyi Közgazdasági Technikum növendéke kapta. A földműves­­szövetkezeti második díjat — az elsőt itt sem adták ki — Major Katalinnak, a kecskeméti Köz­­gazdasági Technikum tanulójá­nak ítélték oda. Pedagógiából az első díjat Szi­lágyi János, az egri Gárdonyi Géza Tanítóképző tanulója és Domokos Gáborné, a budapesti Táncsics Mihály Tanítóképző ta­nulói nyerték. (MTI)

Next