Népszabadság, 1959. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-30 / 229. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1959. szrptem­ber 30. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVII. évfolyam, 229. szám Ara­ttó­pülés As amerikai látogatás után két héten át várta mindennap izgalommal a világ az Ameriká­ból érkező híreket. Két héten át követték százmilliók a világ min­den táján Hruscsov elvtárs ameri­kai látogatásának újabb még újabb állomásairól szóló tudósí­tásokat, beszédeket, nyilatkozato­kat. Együtt szorult össze minden békeszerető ember szíve a­z izga­lomtól, amikor az első napokban egyes befolyásos amerikai körök megpróbálták a „hűvös udvarias­ság” mesterséges légkörének ki­alakításával, majd később nyílt provokációkkal csökkenteni az amerikai út sikerét. S együtt örül­tek a békeszerető embermilliók amikor Hruscsov elvtárs szipor­­kázóan szellemes, de ugyanakkor megfontolt és az emberi ésszerű­ségre apelláló beszédei nyomán kialakult a látogatásnak az az egészséges légköre, amely, ha tar­tósan fennmarad, új, biztató ki­látásokat teremt a nemzetközi po­litikában. A világ békeszerető emberei együtt ünnepelték a San Franciscó-iakkal, az iowaiakkal, a pittsburghiakk­al annak a kor­mánynak a képviselőjét, aki az­­ENSZ tárgyalóasztalára a világ­­szervezet eddigi történelmében példa nélkül álló, radikális lesze­relési tervet tett le. S ami­kor a szovjet kormányfő és az amerikai elnök a látogatás végén visszavonultak Camp Davidbe, hogy bizalmas eszmecseréken fejtsék ki véleményüket, s próbál­ják kutatni a megegyezés útját, az egész világ feszült érdeklődése kísérte tanácskozásaikat. S most, amikor Hruscsov elv­társ újra szovjet földön tartózko­dik, s túl az amerikai új esemé­nyekben oly gazdag két hetén, felvetődik a nagy kérdés: milyen eredményekkel járt ez a látoga­tás? Mindenekelőtt engedtessék meg, hogy megállapítsuk: az a mély benyomás, amelyet a szovjet kormányfő békeszeretettel átfű­tött és a békés egymás mellett élés útját egyengető beszédei kel­tettek az amerikai közvélemény­ben, egy olyan folyamatot indí­tott meg elemi erővel, amely­nek hatása teljes egészében csak a jövőben érvényesülhet az ame­rikai politikában. E folyamat kezdetén azonban megállapíthat­juk: a szovjet kormányfő ameri­kai látogatása hatalmas rést vá­gott annak a hamis propagandá­nak a falán, amelyet a hideghá­borús években építettek ki az Egyesült Államokban, s amely az amerikai népet valóságos vasfüg­gönyként zárta el a­ szovjet élet reális ismeretétől, a szovjet kor­mány igazi céljaitól és elképze­léseitől. A Szovjetunió békeszere­tő politikájának újabb meg újabb kezdeményezései a hideg­háború hosszú éveiben megtörtek ezen a propagandafalon, s az amerikai sajtó, a rádió és a tele­vízió eltorzított formában, kifor­gatva, nemegyszer ellenkező elő­jelűvé változtatva tolmácsolta azokat az amerikai népnek. A hi­degháborús esztendők fő szólama az volt Amerikában — s ezt min­dennap ezer meg ezer formában belesulykolták az egyszerű ame­rikaiak fejébe­n, hogy a Szovjet­unió meg akarja támadni Ameri­kát és a nyugati országokat. Ez a propagandafal ugyan az utóbbi időben már repedezni kezdett, de a rést kétségtelenül Hruscsov elv­társ mostani látogatása vágta rajta. Az amerikai közvélemény most első ízben értesülhetett köz­vetlenül a szovjet kormányfő sza­vaiból a szocialista világrendszer vezető nagyhatalmának valóságos életéről, terveiről és céljairól. S az egyszerű amerikaiak milliói te­hették meg most a „nagy felfede­zést” , amely csak azok számá­ra felfedezés, akiket elzárt a­ hi­degháborús vasfüggöny-propagan­da a valóság ismeretétől — a szovjet kormány őszintén törek­szik a béke biztosítására. S nem lehet nem számításba venni, hogy milyen hatása volt e „nagy felfedezés” légkörének kialakítá­sára annak a nagy horderejű szovjet javaslatnak, amely négy év alatt teljes leszerelést ajánl, s amely ezúttal torzításmentesen, az igazságnak megfelelően jutott az egyszerű amerikai emberek tudo­mására. S hogy kellő helyére állít­suk ezt a változást az amerikai közvéleményben, hadd jegyezzük meg: az Egyesült Államokban egy esztendőn belül elnökválasztások lesznek. Nem lehet tehát lekicsi­nyelni, elhanyagolni az amerikai közvélemény hangulatát az Egye­sült Államok külpolitikájának ki­alakulására. Túl azonban ezen a nagy sike­ren, vannak más eredményei is az amerikai útnak. Hruscsov elv­társ Eisenhowerral folytatott megbeszélései láthatóan gyümöl­csözőek, hasznosak voltak. Már a megbeszélésekről kiadott kö­zös közlemény is tanúságot tesz erről. Az a tény, hogy mind az amerikai elnök, mind a szovjet kormányfő közös nyilatkozatban deklarálja ünnepélyesen azt az el­vet, hogy tartózkodni kell a vitás kérdések erőszakos elintézési módjától és a békés tárgyalások­ban jelöli meg a nemzetközi prob­lémák megoldásának útját, rend­kívül pozitív esemény a hideghá­ború megszüntetése szempontjá­ból. Tanúbizonysága ez kétségte­lenül annak, hogy az Egyesült Ál­lamok vezető köreiben ez idő sze­rint megerősödött az a józanabb irányvonal, amely reálisan ítéli meg a nemzetközi helyzetet, s szá­­mot vet azzal a ténnyel, hogy az erőviszonyokban olyan eltolódá,­sok következtek be a szocialista világrendszer javára, amelyek eleve kilátástalanná tesznek és kudarcra kárhoztatnak minden erőszakos kalandorvállalkozást a szocializmus országai ellen. S úgy látszik, hogy az amerikai el­­nök, mint ennek az egészséges irányzatnak a híve és képviselője, őszintén törekszik a hidegháború megszüntetésére. A bizalmas megbeszélések má­sik eredménye, hogy megegyezés történt: tovább folytatják a tár­gyalásokat a német problémakör­ről és Berlin kérdéséről. Vagyis: az a munka, amelyet ebben a tárgykörben a genfi külügymi­niszteri értekezlet megkezdett, a jövőben folytatódik. S mint Eisen­hower legújabb sajtónyilatkozatá­­­ban kijelentette: a Camp David-i megbeszélések folyamán sok el­­lenvetés kiküszöbölődött a csúcs­ér­tekezlet útjából. Ismeretesek az amerikai elnök korábbi ellen­veté­­sei egy csúcstalálkozóval szemben. Eisenhower nemegyszer jelentet­te ki, hogy csak akkor vesz részt egy csúcsértekezleten, ha előzőleg meggyőződik annak hasznosságá­ról, s lát valamilyen biztató jelet arra, hogy egy ilyen tárgyalás eredménnyel kecsegtet. Ma még természetesen nem lehet pontosan tudni, hogy mit ért az amerikai elnök ezalatt, hogy „sok ellenve­tés kiküszöbölődött” a Camp Da­vid-i megbeszéléseken. De hogy a csúcstalálkozó Hruscsov elvtárs látogatása nyomán közelebb ke­­rült a megvalósuláshoz, ezt min­den bizonnyal máris meg lehet ál­­lapítani. Ez eg­yébként a nyugati kommentátoroknak is általános véleménye. Sőt, a nyugati sajtó nagy része már dátumokat is kö­zöl, a csúcstalálkozó időpontját jósolgatja. Hruscsov elvtárs amerikai útja tehát kétségtelenül elősegítette a terep megtisztítását az újabb nem­zetközi találkozókhoz. Igaz, az amerikai út eredményeinek sum­­m­ázása­kor el kell mondani még azt is, hogy az Egyesült Államok­ban vannak olyan befolyásos kö­rök, amelyek a hidegháború foly­tatásának hívei. Ezek a körök — amelyeknek hatalmát az amerikai politikai életben nem lehet lebe­csülni — nyilvánvalóan nem nyugszanak bele, hogy eddigi pro­vokációikkal rendre-sorra felsül­tek, s megtesznek majd mindent a jövőben is, hogy aláaknázzák az amerikai út eredményeit. Látva azonban az amerikai közvéle­ményben megindult folyamatot és Eisenhower elnök józanabb politikai irányvonalát, amely a nemzetközi helyzet reálisabb megítélésén alapszik, bizakodás­sal tekinthetünk a jövőben. A hi­degháború jege megtört Ameriká­ban, s remény van arra, hogy a világ a békés tárgyalások sorozata felé halad. S amikor ezt örömmel és bizakodással megállapítjuk, meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját a békeszerető szovjet diplor­ácia előtt, amely — a szo­cialista világrendszer hallatlan mértékű megerősödésére alapozva — szívós munkával, a taktikai hajlékonyságot mesterien egybe­kapcsolva a szilárd elvi álláspont­tal, kivívta a tárgyalások irány­zatának jelentős térhódítását a világpolitikában. A békeszerető százmilliók — s köztük a magyar nép —­ reményei, amelyeket az amerikai úthoz fűz­tek, nem voltak hiábavalók. S a mi közvéleményünk is, amely nagy érettséget és politikai érdek­lődést tanúsított ezekben a világ­­politikailag oly mozgalmas napok­ban, most e biztató kezdet, az egészséges folyamat megindulása láttán örömmel kívánhat további sok sikert a békeszerető szovjet diplomáciának, s joggal töltheti el a büszkeség érzése, hogy a maga területén — ha szerény keretek között is — kivette részét abból az alkotó munkából, amely elve­zetett az erőviszonyok eltolódásá­hoz. S kétségtelen, hogy ha a mos­tani ,jó kezdet után a jövendő tár­gyalások sorozatán át diadalmas­kodik a békés egymás mellett élés irányzata a világpolitikában, a biztonságosabb nemzetközi lég­körben még nagyobb erőfeszítése­ket tehetünk a békés alkotó mun­kában a szocialista világrendszer további erősítésében. Az ipar segítsége a mezőgazdaságnak A közös gazdálkodás útjára lépő parasztság az első pillanattól kezdve érezhette az ipari dolgozók támogatását és tapasztalja most is, amikor az új gazdasági év küszöbén az utóbbi hátlapokban alakult új termelőszövetkezetekben megkezdődik a közös munka. Különösen a vegyipar, az építőipar és a mezőgazdasági gépipar hathatós támoga­tása járul hozzá az új termelőszövetkezetek megerősítéséhez. Több mint félszázezer tonna műtrágya terven felül A nehézvegyipar dolgozói kong­resszusi versenyvállalásaik kö­zéppontjává a termelési terv minden eddiginél nagyobb ará­nyú túlteljesítését állították. A Péti Nitrogén­művek és a Borsodi Vegyikombinát 21000 tonna nitrogénműtrágya terven felüli előállítását vállalták. Az el­ső félévben ennek a mennyiség­nek több mint a felét megtermel­ték és nemrég újabb 6800 tonna pétisóval tetézték vállalásukat, így az év végéig összesen 21 600 tonna többlet nitrogénműtrá­gyát juttatnak a mezőgazda­ságnak. Szuperfoszfát-műtrágyából ugyan­csak 21 000 tonna többletter­melést vállalt az ipar. A Bu­dapesti Kénsavgyár és a pere­­martoni Ipari Robbanóanyaggyár már elő is állította ezt a mennyi­séget és pótlólag újabb 2000 ton­na szuperfoszfát-műtrágyát aján­lott fel a mezőgazdaság megsegí­tésére, összesen tehát 50 600 tonna műtrágyát ad a nehézvegyipar terven felül a mezőgazdaságnak. Az építőipar segítsége Az állami építőipari vállalatok dolgozóira az a feladat hárult, hogy az új közös gazdaságok szarvasmarha-állományát őszre fedél alá juttassák. A tervben elő­irányzott istállóépítési programon kívül 220 száz férőhelyes,­148 öt­ven férőhelyes tehénistálló, továb­bá 38 száz férőhelyes és 16 ötven férőhelyes növendékmarha-istálló felépítését vállalták. A kongresz­­szusi munkaverseny lendületével már be is fejezték 160 terven fe­lüli istálló építését. A terv szerint épülő istállókból is átadtak negy­venkettőt. A Földművelésügyi Mi­nisztérium anyagkeretének terhé­re készülő további 32 istállóból pedig egyet. Kétszázhárom istálló tehát már a termelőszövetkezetek rendelkezésére áll. Novemberben valamennyi istálló építését befejezik. A szocialista mezőgazdaság ilyen arányú építőipari megsegí­tése nagy erőfeszítéseket kíván az építőanyag-ipartól is. Az anyag­ipari dolgozók megfelelnek ezek­nek a kívánalmaknak és kong­resszusi versenyük kitűnő ered­ményei jóvoltából, itt-ott előfor­duló kisebb átmeneti hiányoktól eltekintve, jól látják el anyaggal az építkezéseket. Téglát 34,8 mil­lió darabot, 34,910 tonna cemen­tet, 4900 tonna égetett meszet, 25 800 négyzetméter síküveget, 642 600 négyzetméter tetőfedő pa­lát, 5500 tekercs fedéllemezt, 292 000 vasbeton födémgerendát és mestergerendát, 270 000 födém­­elemet, 5250 tonna betonacélt és egyéb acélárut, 10 720 köbméter fenyőfűrész-árut, 4000 köbméter gömbrudat, 2380 köbméter fara­gott gerendát szállított a terven felüli istállóépítkezésekhez az anyagipar, előirányzott termelésen felül. De ez még nem minden. A Földművelésügyi Minisztérium ál­tal kivitelezett házilagos termelő­szövetkezeti építkezésekhez ugyancsak terven felül adott az Építésügyi Minisztérium anyag­ellátási igazgatósága 2,7 millió téglát, 260 000 tetőcserepet, 122 000 folyóméter vasbeton födémgeren­dát, 12 000 négyzetméter tetőfedő lemezt, jelentékeny mennyiségű cementet, síküveget, égetett me­szet és egyéb anyagot. Ciklusos szerelés a Kőbányai Szerszámgépgyárban A Kőbányai Szerszámgépgyárban a megnövekedett exportterme­lés megkívánta a ciklusos szerelés bevezetését. Képünkön: Az exportra készült É—1—N típusú, műszerész esztergapadok minő­ségét ellenőrzik. Több gabona-, silókombájn, műtrágyaszóró Az eredeti terveik szerint — 1958-hoz viszonyítva — az idén a mezőgépipar 15 százalékkal ter­melt volna többet. A dolgozók azonban — készülődve a kong­resszusra —, értékesebbnél-érté­­kesebb felajánlásokat tettek a mezőgépipari gyárakban is és nyo­mában megszületett az összesítés: 34 százalékkal növekszik a termelés. Ez a többi között azt jelenti, hogy például az EMAG 326 gabona­­kombájnnal termel többet, a Szállítóberendezések Gyára 678 silókombájnnal, a Debreceni Gép­gyár 1443 műtrágyaszóróval, a Szombathelyi Mezőgazdasági Gép­gyár 1080 kukorica négyzetbeve­tővel állít többet elő, mint tavaly. Új gépet is szerkesztettek, s ma már sorozatgyártásban készítik az UTV—24-es vetőgépet. Ez az új gép pontosabban vet, mint akár­melyik más a régebbiek közül, gumikerekű, könnyebb, mint elő­dei, 580 kilogramm, apró és nagy magvak vetésére egyaránt alkal­mas.

Next