Népszabadság, 1959. október (17. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-30 / 255. szám
iN El* SZABAD SAC # SZÍNHÁZI ESTÉK Shelagh Delaney: EGY CSEPP MÉZ A Néphadsereg Színháza vendégjátéka az Odry Színpadon Shelagh Delaneyt, a tizenkilenc éves angol munkáslányt első drámája, az Egy csepp méz bemutatója után a brit sajtó az „angol Sagannak” nevezte el, meglehetősen indokolatlanul. Valójában sokkal inkább az ugyancsak angol, fiatal és tehetséges Osborne irodalmi rokona, fiatal hősei leginkább Osborne „dühöngő ifjaihoz” hasonlítanak. Az Egy csepp méz az első zsengék ismérvei szerint erősen szubjektív, önéletrajz jellegű; emellett az amúgy is sötét, vigasztalan környezetet még nyers naturalizmussal, világfájdalmas pesszimizmussal is tetézi. Szereplői pedig vagy gyerekesen naivak, vagy koravénen cinikusak. A színmű cselekménye egy drámához kevés, nem is dráma, inkább Jóról, egy tizennyolc éves lányról szóló zsánerkép, akinek az anyja, Helén, kivénhedt prostituált, az apja meghalt, feltehetően félnótás volt. Jo egy külvárosi nyomortanyán nő fel, környezetében csak" durvaságot tapasztal; az első kedvesen udvarló férfit megszereti (ez történetesen egy néger matróz), aki később elhajózik, s vége szakad az egy csepp boldogságnak. Jo megint egyedül marad és gyermeket vár. Shelagh Delaney megdöbbentő színekkel festi az angol nyomortanyák világát, szinte ijesztő, hogy napjainkban egy fejlett kultúrájú, gazdag államban munkások, emberek, fiatalok ilyen körülmények között kényszerülnek élni. S minden bizonnyal semmi túlzás nincs a fiatal írónő rajzában, hisz színdarabjának nem az őszinteség hiánya a hibája, hanem az, hogy beleragad környezetébe; csak fiatal évei fájdalmát, kis szobáját tudja megrajzolni, de ahhoz már nincs elég tudása, tapasztalata, hogy szobája négy falán, saját életén túlnézve, szélesebb távlatú, mélyebb összefüggésű társadalmi képet is adjon. Ez az oka annak, hogy az ifjú szerző szemlélete — mely színdarabjának alakjaiban tükröződik — végtelenül individualista, teljesen hiányzik belőle a jövőben való bizakodás, s annak a felismerése, hogy ezen a fojtogatóan nyomasztó világon változtatni is lehet. Ezért pesszimista, problématikus a drámának a mondanivalója, s hőseinek lázadása is, mert az életet alapjában reménytelennek tartja, változatlan, egyhangúan ismétlődő körforgásnak tekinti, amelyből nincs menekvés: egy cseppnyi méz, boldogság, illúzió után mindig a sivár valóság napjai következnek. Jo a megszületendő gyermekével éppúgy egyedül marad, s feltehetően éppúgy elzüllik, mint ahogy valaha egyedül maradt s elzüllött az anyja is. Mindent egybevetve: az egész dráma a rég lomtárba került századeleji naturalizmus túlhaladott, korszerűtlen felújítási kísérlete. Az előadás rendezője megkísérelte, hogy tompítson e naturalizmuson, a komor, sötét alaphangú színjátékhoz például Turán Lászlóval könnyed zenét komponáltatott, Bogár Richárddal bájos, pantomimszerű koreográfiát terveztetett, az egyes figurákat, mint Pétert, az eredetinél vígabbnak, szinte már komikusnak állítja be, s a dráma tragikus befejezésén is úgy változtatott, hogy az anya nem hagyja ott véglegesen a lányát. Mindez a rendezői törekvés azt szolgálná, hogy a produkció elfogadhatóbb, kellemesebb, hangulatosabb, sikeresebb legyen, mégis helytelen, mert teljesen ellentétes az író szándékaival. Kazán István rendező fantáziadús, ötletes, színes tehetsége igazán Sulyok Mária és Ruttkai Éva rendezői beállításánál bontakozott ki. Az előadást ez a két nagy színésznői alakítás teszi jelentőssé. Sulyok Mária munkája jellemző példa arra, hogy a színház, a színjátszás milyen összetett művészet. Alakítása ugyanis sokkal árnyaltabb, mélyebb, mint a megírt figura, mert a szerző elképzeléséhez hozzáadta a maga sajátos tehetségét. A szerep kontúrjai megtalálhatók a drámában is, de sokszínűségét, bonyolultságát a színésznő teremtette meg. Minden pillanata élmény, amikor belép a színpadra, az többé már nem színpad, hanem egy kis szoba: Manchester külvárosában, s játéka nyomán felvillan előttünk egész élete, a zajos, vidám tegnap a borgőzös, külvárosi csapszékekben, a fáradt, unott jelen, s a sivár, magános holnap. S közben még erről a hervadó nőről ezernyi apró jellemző színfoltot kapunk. Kilessük a tükör előtt, megtudjuk milyen, amikor kacérkodik, megismerjük a bánatát, a nevetését, a vidámságát, megismerjük alkoholtól roncsoltlelkének minden kavernáját, és meglátjuk benne néha még a jó szándéknak, az emberi érzésnek is egy-egy szikráját. És még mi mident tudunk róla, ha csípőjére tett kezére, ringó járására, durva fintoraira, közönséges hangsúlyaira, szipákolására, náthás hangjára és nyers humorára emlékezünk. Ruttkai Éva művészi munkája egészen más természetű. Míg Sulyok Mária sok-sok apró vonásból, színes mozaikból, találó megfigyelésből állította össze a figurát, Ruttkai Éva egy tömbből faragta ki. Játéka egy fiatal kislány üde színfoltú pasztell rajzát adja a sötét, komor környezetben. Művészi munkája ötletekben, érzelmekben gazdag, természetes közvetlenségében, bájosságában megragadó. Gera Zoltán, Láng József, Tordy Géza egy-egy jól jellemzett karakterfigurát mintáznak meg. Ungvári Tamás és Zilahy Judit fordítása színvonalas, szellemes. Akadnak, akik esküsznek arra, hogy az Egy csepp méz zseniális mű. Egyáltalán nem az. A színmű egy nagyon fiatal, kezdő, tehetséges írónő munkája, az első művekre jellemző sok túlzással, sutasággal, kamaszos hibával. Egyébként jó volna, ha az Ódry Színpad végre fiatal magyar írók drámáinak a bemutatásával is kísérletezne. Kemény György SZÓKIMONDÓ ASSZONYSÁG Sardou vígjátéka a József Attila Színházban A színházat minden bizonnyal két ellentétes irányban ható elképzelés késztette Victorin Sardou sok sikert látott történelmi vígjátékának, a Szókimondó aszszonyságnak a felújítására. Az egyik, hogy a játékrendet egy nem túlságosan nehéz erőpróbát igénylő színművel bővítsék, a másik: kitűnő művésznőjük számára szerettek volna alkalmat adni sokrétű tehetségének bemutatására. A Szókimondó asszonyság felfrissítését és műsorra tűzését ugyanis — ha fel-felködlik is benne némi eredeti, szarkasztikus gúny (ahogy a Lajos Fülöp-i polgári szemlélet látta és láttatni engedte Bonaparte Napóleon uralkodásának éveit), már inkább csak a kitűnő színészi teljesítmény lehetősége indokos. A színész — ez alól alig van kivétel —, amikor elérkezik egy csúcsra, amely szerepeinek (kiesebbeknek és nagyobbaknak) sokaságából tevődik össze, igényli azt a nagy feladatot, amelyben színészi skáláját teljes vértezetében megcsillogtathatja. S mert a színész munkája valamennyi alkotóművészé közül a legillanóbb, a színházvezetésnek — szinte azt mondhatni, parancsoló kötelessége egy-egy ilyen „nagy lehetőség” valóra váltása. S az új munkásközönség is, amelyet a József Attila Színház évek óta tudatos és tartalmas művészi munkával nevel a színház élvezésére, bizonyára ezért fogadta szívesen a Szókimondó asszonyság megmosolyogtató történetét. A közönségnek és egy legendás szerepnek ez a József Attila színházbeli találkozása így barátságosan kellemes értévé ötvöződött. S hogy így történt, az elsősorban Komlós Jucinak köszönhető, aki sikeres, emlékezetes színpadi alakításai után most Hübscher Kata, azaz a szókimondó asszonyság szerepében lépett elénk. Komlós Juci nagy pillanatai a vígjáték második felvonásában vannak. Színes, gazdag tehetsége itt valóban mintegy a vezető szólamot játszsza az együttes harmóniájában, ízlés és arány, gazdag kedély, sajátos kedvesség, vérbő komédiázás és egyúttal bensőséges átélés árad a játékából. Vannak hangjai, mozdulatai, amelyek bizonnyal sokáig emlékezetesek maradnak a nézők számára. Szereptársai közül Sinkovits Imre telibetalált Fouché rendőrminisztere zárkózik fel szorosan az első vonalba. Kállai Ilona és Békés Rita pletykaéhes udvarhölgyei remekbe szabott portréval járulnak hozzá az előadás sikeréhez. Egri István (a friss, ötletteli rendezés is az ő munkája) érdekes felfogásban idézte elénk Bonaparte Napóleon figuráját ebben a félig reális, félig képzelet teremtette történelmi „képletben”. Soós Lajos mértéktartó Lefébvere-je és Velenczei István kulturált — bár szerepének a játék környezetétől élesen elütő stílusával nehezen megbirkózó —, Neipperg grófja mellett Örkényi Éva, Gyimessy Pálma, Kertész Dezső, Bodrogi Gyula, Erdődy Kálmán egy-egy epizódalakítását érdemes feljegyezni a József Attila Színház pergő — az első felvonás nehézkes indításán azonban még változást, csiszolást igénylő — előadásából. Bajomi Lázár Endre fordítása könnyed, friss és jól tolmácsolható. Bános Tibor GYEREKEK p Új műsorszám a Vidám Színpadon A Pest az Pest, a Vidám Színpad századik előadása felé tartó műsora új számmal lett értékesebb. Gyerekek címmel felvonásnyi jelenetet írt a színháznak Fendrik Ferenc, a hosszú időn át betegeskedett neves szerző. Kár, hogy a színdarab bemutatása premier nélkül, egy hosszú ideje futó műsor keretében történt (a színház plakátján így nem is szerepel), s első alkalommal még a jelenet címét s az író és a szereplők nevét is elfelejtették bekonferálni Pedig a Gyerekek nyeresége a Vidám Színpad előadásának. Sokáig kielégítetlen igényt szándékszik betölteni: színvonalas és a nevettetésben mértéktartó írói eszközökkel támaszt kellemes derűt, s állít a közönség elé élő figurákat A megérdemelt sikerrel fogadott játék láthatóan örömet szerez a szereplőknek is. Tarnay Margit, Hollós Melitta és Gál Sándor alakítása jól felfogott színészi munka. A felelősségben, gondos szeretetben koraérett, ám játékosan érzékeny kis kamasz Jani — a főszerep — megformálása Holló Eszter tehetségét dicséri. H. Gy. 1959. október 30. péntek Újjáalakult a Magyar Zeneművészek Szövetsége Csütörtökön a Művészeti Szövetségek Házának nagytermében tartotta meg újjáalakuló közgyűlését a Magyar Zeneművészek Szövetsége. A tanácskozáson megjelent Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, Baranyai Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára. Ott volt a magyar művészeti élet sok más vezetője és kiváló képviselője. A közgyűlést Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudós nyitotta meg, majd Kodály Zoltán Kossuth-díjas kiváló művész üdvözölte a tanácskozás részvevőit és sok sikert kívánt a munkához. Ezután Sárai Tibor zeneszerző ismertette az előkészítő bizottság jelentését. A beszámoló visszapillantott a szövetség eddigi munkájára, s a magyar zeneélet fejlődésére, majd megállapította: A párt és a kormány helyes politikája, az elmúlt években született nagy kulturális eredmények, a zeneművészek fokozódó szakmai és politikai aktivizálódása megteremtették a szövetség újjáalakulásának feltételeit is. A zenésztársadalom mindinkább igényli a szövetség iránymutatásait. Hangoztatta a beszámoló, hogy zeneéletünk újra olyan fejlődés útjára lépett, amely megköveteli egy jól működő szövetség gondoskodását, iránymutatását a párt művelődéspolitikai irányelveinek szellemében. A legutóbbi három év sokasodó eredményei s 10 év tapasztalatai nemcsak a régi hibák elkerüléséhez adnak elég erőt, hanem ahhoz is, hogy ami jó volt a szövetségben, bátran folytassa. Legfontosabb teendője a magyar zeneszerzés kivezetése az alkotói bizonytalanságból, úttalanságból, elsősorban azzal, hogy elvi, esztétikai szinten tűzi napirendre a zeneszerzés feleletre váró kérdéseit, s fontos világnézeti és művészi kérdésekben becsületes, nyílt vitákon alakítja ki vagy segít tisztázni az álláspontokat. A magyar társadalom azt kívánja zeneszerzőinktől, hogy híven és a valóságnak megfelelően a szocialista építés távlataiban mutassák be az emberi élet tartalmát, ezzel adjanak erőt a nagy és szép munkához. Ilyen művészi tevékenység tartalmi feltételeit elsősorban a feladatát, társadalmi funkcióját megtalált művész biztonsága, helyes tájékozódása teremtheti meg. A szövetségnek segítenie kell, hogy az ilyen biztonsággal végzett munkának ne csak a szervezeti, hanem az ideológiai feltételei is kialakuljanak. E munkában biztos támaszt nyújthat majd a párt művelődéspolitikai irányelveinek alkalmazása a zenei területre. A szövetségnek sokoldalúan kell majd tájékoztatnia a tagjait a világ különböző pontjain keletkezett alkotásokról és irányzatokról Növeli a zeneszerzők felelősségét, hogy a társadalmat javarészt ők nevelik zenekedvelő közönséggé. A szövetség feladata hozzálátni a szocialista-realista alkotói módszer zenei értelmezésének kimunkálásához. Dr. Nyári László, a szövetség miniszteri biztosa az alapszabálytervezetet ismertette és elmondotta, hogy a szövetség a zeneművészek legjobbjait hívta a tagjai sorába. A vitában felszólalt Benke Valéria művelődésügyi miniszter is. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a Műűvelődésügyi Minisztériumnak az üdvözletét és jókívánságait, majd elemezte mindazokat a célokat és feladatokat, amelyeket zeneéletünk szocialista fejlődése színvonalának emelése végett elérni és megoldani szükséges, s emlékeztette a művészeket nagy felelősségükre dolgozó népünk nevelésében. A felszólaló művészek, zenetudósok, zeneszerzők hangoztatták, hogy az újjáalakuló szövetségben zeneéletünk aktív fórumát kell kialakítani. Ezután megválasztották a szövetség új vezetőségét. A díszelnöki tisztségre Kodály Zoltánt kérte fel a közgyűlés. A tizenöt tagú elnökségben helyet foglal Bächer Mihály, Farkas Ferenc, Kadosa Pétl, Kerekes János, Kókai Rezső, Kóródy András, Péterfi István, Rősler Endre, Sándor Frigyes, Sárai Tibor, Sárközi István, Szabó Ferenc, Szabolcsi Bence, Tóth Aladár és Ujfalussy József. A megválasztott elnökség nevében Szabolcsi Bence szólt a közgyűlés részvevőihez, majd a tanácskozás véget ért. Az elnökség ezután ülést tartott, amelyen megválasztotta soraiból a szövetség elnökét, főtitkárát, és öttagú titkárságát. A Zeneművészek Szövetségének elnöke Szabolcsi Bence lett, főtitkára Sárai Tibor, míg az öttagú titkárságban helyet foglal Bácher Mihály, Sárai Tibor, Szabó Ferenc, Szabolcsi Bence, és Ujfalussy József. Operaházi művészek a csepeli Szerszámgépgyár novemberi ünnepségén Az Állami Operaház művészei szoros baráti kapcsolatot alakítanak ki a csepeli Szerszámgépgyár dolgozóival. Legközelebb november 5-én találkoznak egymással a művészek és a munkások, ekkor rendezik meg a gyárban az ünnepséget a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából. A bűvészek először munkahelyükön beszélgetnek a dolgozókkal, majd a gyár művelődési termében kerül sor az ünnepségre. A műsorban Operaházunk művészei közül fellép Póka Jolán, Szecsődy Irén, Bódy József, Göndöcs József, Katona Lajos, Géczy Éva és Péter László. Az ünnepi műsor után baráti találkozót rendeznek a munkások és a művészek. (MTI) X. Sajtótájékoztató a népművelés feladatairól A Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője, Bíró Vera elvtársnő csütörtökön délelőtt, tájékoztatta a lapok képviselőit a népművelési mrunka időszerű kérdéseiről. Beszámolójában részletesen ismertette az utóbbi időben elért eredményeket. A dolgozók kulturális igényeinek kielégítésében eredményesen működnek közre a szakszervezetek, s nagy segítséget nyújt e munkában a KISZ, a nőtanácsok, a Hazafias Népfront is. A népművelés legfontosabb feladatairól szólva elmondta: a mind növekedő igény sürgetően megköveteli, hogy a közművelődés állandó hálózatai, a könyvtárak és a művelődési kénionok jobban, alaposabban, céltudatosabban szolgálják a művelődést. Befejeződött a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Kazinczy Ferenc emlékére rendezett vándorgyűlése A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Kazinczy Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából Sárospatakon kétnapos vándorgyűlést rendezett. Csütörtökön, a vándorgyűlés második napján, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban megtartott ülésen részt vettek a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai, Borsod megye irodalomtörténeti tanárai, valamint a szegedi, a debreceni és a miskolci írócsoport tagjai. Pándi Pál, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja elnöki megnyitója után Dobozy Imre Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára szólt a mai magyar irodalom kérdéseiről.