Népszabadság, 1960. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

2 JÓL KEZDŐDÖTT AZ ÉV CSEPELEN: 660 kerékpár, 140 varrógép, 100 motorkerékpár készült az első műszakban A Csepel Vas- és Fémművek dolgozói szép eredménnyel bú­csúztak az óesztendőtől. Az előze­tes számítások szerint az évi ter­melési tervet 5,5 százalékkal túl­teljesítették. A tervtúlteljesítés összege akkora, mint a legna­gyobb csepeli gépgyár, a szer­számgépgyár egész évi termelése. A tervtúlteljesítés többek kö­zött 3250 motorkerékpárt, 6619 kerékpárt és 1000­ varró­­gépet jelentett előirányzaton felül. Az ország legnagyobb kohászati és gépipari kombinátjában a ter­melékenység hat százalékkal volt magasabb az 1958. évi átlagnál. Az exporttervet 118 százalékra teljesítették. Az eredmények érté­két növeli, hogy a 17 csepeli gyár mindegyike teljesítette termelési tervét és kongresszusi vállalását. 138 tonna acél az első műszakban Hogyan kezdődött tíz új esztendő első munkanapja? Az 1959-es nagy eredmények mellett fel tud­tak-e készülni az új feladatokra? Mi ezekre a kérdésekre kerestünk választ tegnap Csepelen. A reg­geli órákban szokásosan tömve volt a gyorsvasút. Mint a statisz­tika kimutatta, a délelőtti mű­szakban a gépgyárakban a terve­zett létszámnak mindössze 1,3 szá­zaléka hiányzott. A gyárak mű­szakonkénti termelése pontosan nehezen mérhető. Az energiafo­gyasztás alakulása azonban töb­­bé-kevésbé helyesen tükrözi a munka menetét. Reggel 6 és 7 óra között, tel­jes kapacitással megindult a gáz, a gőz és az elektromos áram termelése a csepeli mű­vekben. A villamosenergia-fogyasztás csak a délutáni órákban érte azonban el az általában szokásos színvo­nalat, mivel a Csőgyár délelőttös műszakja leltározási szünetet tar­tott. Délután megtudtuk több üzem első műszakjának termelési szá­mait is. A martin és elektro­­acélmű teljesítette előirányzatát: 138 tonna acélt csapolt. A gép­gyárakban az alkatrészgyártás mellett, az év első műszakjában már elkészült 660 darab kerékpár, 13 darab Panni, 100 darab Pannó­­nia-motorkerékpár, 140 darab varrógép és 7 darab szivattyú a kínai csőgyár részére. Az év első műszakjában ez szép eredmény­nek számít. Ahogy Adamovics Jenő, a tröszt főstatisztikusa ki­számította: a gépgyárak 3 millió 100 ezer forint értékű készárut ter­meltek vasárnap délelőtt, ami 35 százalékkal volt magasabb az 1959. év első műszakjának eredményénél. A Csepel Vas- és Fémművek idei termelési feladata 5,6 száza­lékkal magasabb az 1959-esnél, a munka termelékenységét a tavalyi tényszámhoz képest 4,4 százalék­kal kell emelni. Az idei nagyobb feladatok sikeres megoldására már a múlt évben több intézkedés történt. A legfontosabb, hogy a gépgyárak az anyag- és alkatrész­­készletek rovására nem teljesít­hették túl terveiket. A gépgyári anyagkészletek ma körülbelül 10 százalékkal magasabbak az 1959- es év induló készleteinél. Ez biz­tosítja a folyamatos munkamene­tet, a zavartalan termelést az el­ső negyedévben. A csepeli kohá­szati üzemekben viszont csökken­tek az anyag- és félkészárukész­letek. A diósgyőri, a sztálinvárosi, az ózdi gyárak egyenletes és üte­mes szállítása azonban itt is biz­tosíthatja a zökkenőmentes mun­kát. 1960: a műszaki fejlesztés éve Minden gyár még decemberben intézkedési tervet készített, mely­ben felvázolta, mit tesz a zavar­talan átmenet biztosítására és a nagyobb feladatok megoldására. A motorkerékpárgyárban például a tervek szerint új cikk, a 175 köbcentiméteres robogók sorozat­­gyártását kezdik meg a második negyedévben s ezért mindjárt az év elejére 13 százalékos termelés­­növekedést terveztek az 1959 ne­gyedik negyedéhez képest. A ter­melés ilyen mérvű növelésére már a múlt évben megkezdték a zárt ciklusok kialakítását, új munká­sokat vettek fel, a festőműhelyben új fúvófülkét állítottak üzembe stb. Az üzemi tanácsüléseken és több gyárban termelési tanácsko­zásokon is megbeszélték a dolgo­zókkal az új esztendő feladatait. Az acélműben, a szerszámgépgyár­ban, a csőgyárban, a motorkerék­párgyárban új felajánlások is szü­lettek és a dolgozók elhatározták, hogy folytatják a munkaversenyt április 4. tiszteletére. Az új­ évre való felkészülés jegyében új jelszó született: „Váljék 1960 a műszaki fejlesztés évévé.” Ez a jelszó már a múlt év novemberében, decem­berében a műszaki fejlesztési ter­vek kidolgozásánál is érvényesült. Az idei — körülbelül 260 millió forintos — önköltségcsökkentési tervfeladatok 57 százalékának végrehajtását az előre megterve­zett műszaki és szervezési intéz­kedések biztosítják. Új gyártmányok az új évben A gyártmányfejlesztésben talán a legjelentősebb program a finom­kohászat nagyobb arányú fejlesz­tése. A finomkohászati termékek gyártása országos gazdasági érdek, mivel viszonylag kevés anyagot igényel és nagy értéket jelent. Az 1960-as program keretében meg­kezdődik a híradástechnikai alap­anyagok, így a különféle lágy mágneses anyagok, a vákuum­­technikai vas- és fémanyag, a die­­selesítési alapanyagok nagyüzemi gyártása. A gyártási kísérletek nagy részét már 1959-ben elvégez­ték. A gépgyártás programjában mind nagyobb helyet kap a külön­böző rendeltetésű célgépek gyár­tása. A Dinamó Villamosforgó­­gépgyár célgépsorát az év első fél­évében készítik el. Ezenkívül készül még egy esztergakés-gyártó automata gépsor a készülék- és szerszámgyárban. A motorkerék­párgyár a 175 köbcentiméteres ro­­bogók mellett megkezdi a burkolt Pannónia motorkerékpárok széria­­gyártását is. A gépgyártásban igen jelen­tős cél a transzformátorgyár­tás megkezdése Csepelen. A tervek szerint ez év első fél­évében teljes ütemben meg­indul a transzformátorgyár­tás. A hazai vegyipar fejlesztését, va­lamint az exportigények kielégí­tését szolgálja egy másik új cse­peli profil: a vegyigépgyártás. E program keretében máris elkez­dődött a tekercselt konverterek gyártása.­­Eredményes volt tehát az év első műszakja Csepelen. A múlt évi nagy feladatok mellett jól ké­szültek fel az ideire is. Éppen ezért nyugodtan szilvesztereztek, jól mulattak s az ünnepnapok után teljes szívvel láttak hozzá a hétköznapok, a jólétet teremtő hétköznapok feladatainak megol­dásához. Kovács József : A Lenin Kohászati Művek me­legüzemei az új év első két napján is folyamatosan termeltek. A Nagyolvasztómű egyes és hármas kohója például többlettel zárta az új év első két napját, az Acélmű olvasztásai pedig a péntektől va­sárnapig tartó, 48 órás műszakon, előírásokon felül, 55 tonna jó mi­nőségű acélt csapoltak. Minden eddiginél kiválóbb teljesítményt értek el Antal András, Novák Ist­ván és Lerch Zoltán blokksori hengerészbrigádok: a szombattól vasárnapig tartó 24 órás műsza­kon 538 öntécs került ki henger­sorukról. Jelentősen túlhaladták az új év első két napjára előírt tervüket a középsori hengerészek is, így a diósgyőri kohászat dol­gozói az új esztendő első két nap­ján terven felül több mint 400 tonna kohászati terméket állítot­tak elő. Jó eredménnyel kezdték az új esztendőt a sztálinvárosi kohá­szok is. Az új év első két és fél napján egyetlen percre sem volt „kohóállás”. Magas hőfokkal, mindvégig 800 fok felett üzemel­tették a kohókat, s vasárnap délig körülbelül 300 tonna acélnyers­­vasat gyártottak új tervükön fe­lül. Helytálltak a martinászok is. Selejt vagy acélelfolyás az új év első napjaiban nem volt. Ózdra, Csepelre, Lőrincre, valamint Ro­mániába, az ottani hengerművek számára, jó minőségű acélöntéése­ket indítottak útnak. Megkezdték a tavaszi vetőmag összeadását az uszkai új szövetkezetben Zöld Mező néven új termelő­szövetkezetet alakítottak az usz­kai dolgozó parasztok. Az első aláírók a falu legtekintélyesebb gazdái voltak, akiknek példáját — 8 család kivételével — az egész falu lakossága követte. Az alig néhány napos közös gazdaság máris munkához látott. Számba vették a közös állatállományt,­­ elhatározták, hogy felelevenítik a község csaknem egy évszázados hagyományát, a kalákaépítkezést: együttes munkával húzzák fel egy 50 férőhelyes istálló falait. A me­zei munkákra is idejében felké­szülnek, már megkezdték a ta­vaszi vetőmagvak összehordását. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1980. január 4. hétfő AZ ELSŐ MUNKANAP Az új esztendő és egyben egy új évtized első munkáshétköznapján A gyárakban és az üzemekben ismét megkezdődött a munka. Ügyes asszonykezek készítik az infravörös lámpákat a Egyesült Izzóban. A Ganz—MÁVAG új szereldéjének dolgozói január első napjai­ban befejezik a Lengyelország és Burma részére készülő moto­rokat és vonatokat. „Jobb és olcsóbb a munka saját gépeinkkel" A karcagi Lenin Termelőszövetkezet tapasztalataiból Évente több ezerrel növekszik traktorállományunk, sok egyéb gépet is kap a mezőgazdaság, mégis keveslik a termelőszövet­kezeti, de az egyéni gazdák is. Keveslik, mert már tapasztalatból tudják, hogy áldás a gép, ha nem a kizsákmányolást szolgálja. Tisz­tában vannak azzal is, hogy nem­csak nagy fáradalmaktól kíméli meg az embert, hanem gazdasá­gosabb, eredményesebb is általa a munka. Ha több a gép, kevesebb igás­­állat kell, nagyobb lehet a szarvasmarháknak és a sertések­nek a takarmányt termő terület, tehát több állatot tarthatunk. Ahol pedig sűrűbb az állatállomány, ott növekszik az árutermelés, de a talaj termőereje is, mert bőveb­ben lehet trágyázni. Szövetkezeti elnökök, mezőgazdászok, s brigád­vezetők közül sokan mondanak a gépesítés javára ilyen adatokat is. Egy igásló évi takarmánya 2,2 holdon terem meg. Ekkora terület takarmánytermése elegendő 0,7 darab 3000 liter tejhozamú tehén és 0,6 növendékmarha eltartásá­ra, vagy 1,8 szarvasmarha meg­­hizlalására, vagy 600 kilogramm zsírsertés előállítására. De szá­molnak úgy is, hogy az egy ló ré­vén felszabaduló terület takarmá­nyával 5200 liter tejet lehet ter­melni. Ezért is kedvelik, értékelik sokra a gépeket a pa­rasztemberek. A fejlődés azonban már túlhaladta ezt a meggyőző­déssel vallott felfogást is. Ott tart egyre több termelőszövetkezetben, ahol a karcagi Leninben. Ennek a tsz-nek a vezetői, szakemberei és tagjai is azt állítják, hogy nagyon jó, ha a gépállomás elegendő traktorral és más géppel segíti a tsz-t, de még jobb, ha saját gép­parkja van a nagyüzemi társas gazdaságnak. S ők már­­ jó néhány más ter­melőszövetkezetbeliekkel együtt — ezt is tapasztalatok alapján vallják, tényekkel bizonyítják. Igen nagy, 11 és fél ezer holdas ez a gazdaság és kereken ezer tagja van. Már 1951-ben vásárolt néhány gépet, négy év múlva pe­dig még többet. 1957-ben tovább növelte gépparkját, s jelenleg a következő saját gépei vannak: 10 szántó­, 5 lánctalpas, 12 univerzá­lis traktor, 3 disztiller, 2 herefej­tő, 3 Rapidtax, 2 vontató, 6 te­herautó, azonkívül kultivátorok, rendsodrók és egyéb gépek. A szövetkezet három üzemegysége közül kettőben minden talajmun­kát a maguk gépeivel végeznek el, a harmadikban pedig gépállo­másiakkal. Növényápolásra, beta­karításra, szállítási munkákra egyáltalán nem vesznek igénybe idegen gépet. Itt tartottunk a beszélgetésben, amikor Bártfai Sándor elnök ar­ra emlékezett, hogy 1957 elején milyen rosszalló megjegyzéseket kellett hallgatnia a „saját gépesí­tés” miatt. — Akkor bizonyára pontosan ki is számították, kifizetődő-e a szövetkezeti gépek használata? — Mindent feljegyeztünk, ellen­őrizték is. Abban az évben 465 000 forint megtakarítást értünk el ah­hoz képest, amennyi ugyan­azokért a munkákért a gépállo­másnak járt volna. Iratok, könyvelési, nyilvántar­tási könyvek kerültek elő, s Mo­hácsi Sándor főagronómus se­gítségével részletes adatokat ismertünk meg a saját gépesítés tapasztalatairól. Egyebek között azt, hogy 1958-ban 298 000 forin­tot takarítottak meg gépeikkel* figyelembe véve azokat a kedvez­ményeket is, amelyektől elestek* mivel nem a gépállomással dol­goztattak. A megtakarítás tehát kevesebb volt, mint az előző év­ben, mert nőttek a gépi munkák­kal járó egyes kiadások is. 1959- ben viszont, a termelői árrendszer módosítása, s a gépállomással végeztetett munkák után megál­

Next