Népszabadság, 1960. április (18. évfolyam, 78-102. szám)
1960-04-27 / 99. szám
S TERMELŐSZÖVETKEZETI TANÁCSADÓ Szövetkezeti vezetők kérdeznek , az illetékesek válaszolnak A homokmégyi termelőszövetkezetek, de több más fiatal tsz vezetői is kérdezték, hogy a Magyar Nemzeti Bank, illetve a bankfiókok milyen segítséget adhatnak a rendszeres munkaegység-előlegfizetéshez. Kovács Sándor, a Magyar Nemzeti Bank mezőgazdasági igazgatóságának vezetője válaszol: Ha a termelőszövetkezetnek — a mezőgazdasági termelés idényszerű jellegénél fogva — egyes időszakokban nincs annyi készpénzbevétele, amennyi az egyéb szükségletek mellett elegendő lenne a teljesített munkaegységek alapján kiosztható pénzben munkaegységelőleg kifizetésére, akkor a termelőszövetkezet saját eszközei kiegészítésére rövidlejáratú hitelt kérhet a banktól, ugyanúgy, mint más, évközben felmerülő üzemviteli kiadásaira. A hitel folyósításának — mint minden más rövidlejáratú üzemviteli hitelnek — az a feltétele, hogy a termelőszövetkezet a hitel fedezetét megfelelő árutermelési szerződéssel biztosítsa. Ezen a területen a régi és az új termelőszövetkezetek között annyi a különbség, hogy a régi termelőszövetkezetek a leszerződött árumennyiség értékének 60 százaléka erejéig kaphatnak hitelt, az ú és a területileg jelentős mértékben megnövekedett termelőszövetkezetek pedig 80 százalék erejéig. A hitelt a leszerződött áru értékesítésekor kell visszafizetni. Az ilyen hitelek után 3százalék a kamat. A kamat egy részét a szerződtető vállalat megtéríti a termelőszövetkezetnek. A munkaegységelőlegre folyatható hitel nagyságát a bank az epszabálynak megfelelően úgy álpítja meg, hogy a termelőszövetkezet évközben a terv szerint év végére várható pénzbeni részesedés 50—60 százalékát tudja kiosztani tagjainak előlegként. A rendszeres előlegfizetés nagymértékben hozzásegíthet a termelőszövetkezeti gazdálkodás színvonalának emeléséhez. A szövetkezeti tagok — teljesen érthetően — mind szélesebb körben hangoztatják azt a kívánságukat, hogy havonként rendszeresen pénzbevételhez jussanak a termelőszövetkezettől. A rendszeres előlegosztás elsősorban a termelőszövetkezet munkájától függ. Megalapozása a termelési terv készítésénél, az üzemi arányok, a vetésszerkezet kialakításánál kezdődik. Termelőszövetkezeteink az utóbbi egy-két évben jelentősen növelték árutermelésüket. A termelési, a hizlalási, a nevelési szerződések alapján történő közös értékesítés sok előnyt jelent a termelőszövetkezetnek. Ezt felismerve, a termelőszövetkezetek általában arra törekednek, hogy a tagok részesedését mindinkább pénzben számolják el. Természetben általában csak a tagok ellátásához szükséges termékmennyiséget adják ki. Minél több terméket tud maga a nagyüzem közösen értékesíteni, minél inkább tudja az értékesítés — és ami ezzel együtt jár, a pénzbevételek — folyamatosságát biztosítani, annál inkább lehetővé válik a terv szerinti rendszeres előlegfizetés. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a terv szerinti és a tényleges bevételeken alapuló előleg-kifizetésről van szó. Néhány szövetkezetnél ugyanis az utóbbi években előfordult, hogy nem kellően megalapozott tervet készítettek, vagy évközben a terv bevételi oldala különböző okok miatt nem valósult meg. Ezek a szövetkezetek tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ért, azaz többet osztottak ki előlegként tagjaiknak, mint amennyit termelési eredményeik a kötelezettségek teljesítése mellett lehetővé tettek volna. A túlelőlegezés következményei megnehezítik a következő évek gazdálkodását. A szövetkezeteknek és a szövetkezetek ügyeit intéző szerveknek úgy kell dolgozniuk, hogy a jövőben egyetlen tsz se kerülhessen ilyen helyzetbe. A termelőszövetkezetek saját érdekükben járnak el akkor, amikor a termelés, az áruértékesítés, tehát a bevételek körültekintő megalapozásával igyekeznek biztosítani a rendszeres előlegezést. Minden termelőszövetkezetnek érdeke, hogy évről évre több árut és olcsóbban termeljen. Erre törekszenek a fiatal nagyüzemi társas gazdaságok is, amelyekben egyre erősödik a „már az idén többet’-mozgalom. Azt fejezi ki ez a jelmondat, hogy az új termelőszövetkezeti községek, az új tsz-ek már működésük első esztendejében nagyobb eredményeket érjenek el — a háztáji gazdaságokkal együtt számítva — mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben, mint az egyéni gazddákodás idején. Államunk sokoldalúan és messzemenően segíti ennek a — népgazdasági szempontból is rendkívül fontos célnak a megvalósítását. A már közismert, hosszabb idő óta érvényes intézkedéseken kívül a közelmúltban az illetékes szervek több olyan akciót indítottak el, amely az állattenyésztési és hizlalási tervek valóra váltását teszi könnyebb. Emellett ezek az akciók elsősorban azt szolgálják, hogy minél előbb megalapozzák minden fiatal termelőszövetkezetben a közös állattenyésztést. Mindezt szem előtt tartva teljes mértékben ki kell használni az állattenyésztés és hizlalás fejlesztése érdekében mindazokat a lehetőségeket is, amelyeket a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságai és az egyéni parasztgazdaságok kínálnak. Ezért határozott úgy a kormány, hogy az 1959. január elseje után alakult és jelentősen megnövekedett termelőszövetkezetekben a háztáji állatállomány létszáma átmenetileg meghaladhatja azt a mértéket, amit a törvényes rendelkezések előírnak. A termelőszövetkezetek, a községi és a járási tanácsok vezetői tehát akkor járnak el helyesen, ha az állattenyésztés színvonalának javítását, a hizlalási tevékenység fokozását szolgáló intézkedéseket, kedvező lehetőségeket pontosan és részletesen ismertetik a termelőszövetkezetek tagjaival s az egyéni gazdákkal. A szóban forgó akciók lényege a következő:" A termelőszövetkezetek szerződést köthetnek az Állatforgalmi Vállalattal arra, hogy a háztáji gazdaságokban levő kocák szaporulatát a tagok a szövetkezet részére felnevelik s 30—60 kilogrammos súlyban átadják. Amikor a szövetkezet átveszi a süldőket, az állatok nem lehetnek korosabbak 6—7 hónapnál. Az akcióban részt vevő tagok kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden leszerződött kocától legalább négy, jó csontozatú, hizlalásra alkalmas süldőt adnak át, a meghatározott feltételek szerint. Az Állatforgalmi Vállalat a szövetkezetnek átadott süldőkért a mindenkori állami szabadfelvásárlási árnál 50 fillérrel többet fizet kilónként. A feltételeknek megfelelő fehér hússüldő kilónkénti ára azonban nem lehet alacsonyabb 15,50, a hús- és hús jellegű, valamint a mangalicasüldőé pedig 14,50 forintnál. Az a tag, aki a szerződésben részt vesz, kocánként 800 forint előleget kaphat a vállalattól. Azok a termelőszövetkezeti tagok, akiknek a háztáji gazdaságában nincs anyakoca, ivarérett süldőkocát igényelhetnek az Állatforgalmi Vállalattól. A vállalat 16,50 Ft/kg-ért számolja el ezeket az állatokat. A vételárat azonban kamatmentesen meghitelezi a tagnak azzal, hogy a koca szaporulatára kötendő szerződés teljesítésekor számolják el a szóban forgó összeget. Az erről szóló szerződésben arra vállal kötelezettséget a kocát igénylő szövetkezeti tag, hogy a kocát az átvételtől számított 8 héten belül bebúgatja s azután 10 hónapon belül kocánként 3 darab, továbbtartásra alkalmas, legalább 40, de legfeljebb 60 kilogrammos süldőt ad át a vállalatnak. A majd átadandó szaporulatért a mindenkori állami szabadfelvásárlási árnál 50 fillérrel fizet többet a vállalat. Azok után a kocáit után, amelyeket ennek az akciónak a keretében kötnek le, darabonként két mázsa kölcsöntakarmányt igényelhet a termelőszövetkezet a megyei tanács mezőgazdasági osztályától. A termelőszövetkezet vállalhatja, hogy megszervezi az akciót, közreműködik a lebonyolításban, átveszi a szaporulatot (a tagoknak kifizetett vételáron) s az átvett süldőkre hizlalási szerződést köt a vállalattal. Ennek az úgynevezett 1961. évi sertésszállítási akciónak a keretében lekötött süldők házóba állításakor az áru értékesítéséből várható bevétel után rövidlejáratú hitel illeti meg a szövetkezetet. A hitel folyósításakor természetesen levonják a szövetkezetnek átadott süldők ellenértékét. Igen kedvező a háztáji sertéshizlalási akció is. A termelőszövetkezet kötelezettséget vállalhat arra, hogy a tagok háztáji gazdaságában levő sertésekre kötendő szerződések megszervezésében és lebonyolításában közreműködik. Az Állatforgalmi Vállalat az akció keretében meghizlalt sertésekért a szerződésben biztosított árat fizeti a tagoknak. A termelőszövetkezet bonyolítási díjat kap közreműködéséért. Ha 20— 50 sertést adnak át egyszerre a szövetkezet tagjai, akkor a tsz 50 fillér lebonyolítási díjat kap kilogrammonként. Ennél több hízott sertés átadása esetén a bonyolítási díj kilogrammonként 1 forint. Mindkét esetben további 50 fillérrel nagyobb díj illeti meg a szövetkezetet akkor, ha tagjainak sertésenként legalább 1 mázsa abraktakarmányt is juttat a hizlaláshoz, a közgyűlés által megszabott áron. A lebonyolítási díj címén kapott összeget köteles a termelőszövetkezet az oszthatatlan közös alap gyarapítására, mégpedig közös sertésférőhelyek építésére fordítani A szarvasmarha-tenyésztés színvonalának javítását segíti elő az az akció, amelyben tenyésztési, illetve nevelési szerződést lehet kötni minden olyan, a tsz-tagok háztáji vagy az egyéni parasztok gazdaságában levő üszőborjára, amelyet a tenyésztő nem kíván saját állatállományának fejlesztésére vagy utánpótlására felnevelni. A törzskönyvezett anyáktól származó borjúkra a TEGI, a többiekre pedig az Állatforgalmi Vállalat köt szerződést. A Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda felülvizsgálja azokat az üszőborjúkat is, amelyekre az Állatforgalmi Vállalattal kötnek szerződést. Ha úgy találják, hogy a borjú továbbtenyésztésre alkalmas, akkor ennek megfelelően kell a szerződéses állatot tovább nevelni. A nevelési szerződéssel lekötött borjú után az Állatforgalmi Vállalat 400, a továbbtenyésztésre alkalmas lekötött borjú után pedig a TEGI további 600 forint előleget folyósít. A szerződés teljesítése esetén mind a TEGI, mind az Állatforgalmi Vállalat magas szerződéses árakat fizet. Ha a szerződő tsz-tag vagy egyéni gazda a szerződés megkötése után mégis úgy határoz, hogy saját magának tartja meg az üszőt, akkor a szerződést minden megkötöttség nélkül felbonthatja, csak az előleget kell visszafizetnie. Lehetőség van arra is, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akiknek a háztáji gazdaságában nincs szarvasmarha, a TEGI-től tenyészüszőt igényeljenek, hitelbe. Az ilyen üsző szállítási költségét — 30 kilométeren felüli távolság esetén — a TEGI viseli. Az iroda azzal a feltétellel hitelezi meg az üsző teljes vételárát a termelőszövetkezeti tagnak, hogy a tag az üsző első felnevelt borját tenyésztési vagy hizlalási szerződés keretében, előleg igénybevétele nélkül, átadja. Az átadáskor mutatkozó értékkülönbözetet annak idején készpénzben kell kiegyenlíteni. Az ismertetett akciókkal kapcsolatos részletes tudnivalókat az állatforgalmi vállalatokon kívül a községi és a járási tanácsok tudják ismertetni a termelőszövetkezetekkel és tagjaikkal. Általános érvényű szabály, hogy az 1959. január elseje óta alakult, illetve lényegesen megnövekedett termelőszövetkezetek tagjainak háztáji gazdasága átmenetileg meghaladhatja az alapszabályban meghatározott mértéket, s a szerződéses állatok értékesítéséből befolyó összeg után a fel nem osztható szövetkezeti alap javára semmit sem kell befizetniük a szövetkezeti tagoknak. Milyen tenyésztési és hizlalási szerződést lehet kötni? VÁLASZOLUNK Ifj. Gyénes Péter, Belicska. A tanfolyam idejére akkor kaphat munkaegység-jóváírást, ha igazolja, hogy ösztöndíjban vagy bérjellegű keresetmegtérítésben nem részesült. A jóváírás mértékét a közgyűlés állapítja meg, figyelemmel az előző év hasonló időszakában elért átlagos munkaegység teljesítésére. Ö7.v. Molnár Jánosné, Ni ki a. Termelőszövetkezeti tag az SZTK- tól orvosi kezelést, gyógyszereket és kórházi ápolást igényelhet. Temetési segélyt az SZTK a baleseti kártalanítás keretében kivételesen akkor fizet, ha a tag halálát üzemi baleset okozta. Arról, hogy a tsz ilyen esetben milyen segélyt adhat, az alapszabály rendelkezik. Hajts Miklós, Beled. A földjáradékot nem a bevitt földterület nagysága, hanem kataszteri tiszta jövedelme után fizetik. Előfordulhat tehát, hogy az egyik hold föld után kétszer akkora a járadék, mint a másik után. Az öregségi járadékot a termelőszövetkezet útján kell igényelni, az Országos Nyugdíjintézettől. Ár/ fontos akció Az új termelőszövetkezetek egy részében vannak gyenge termelőképességű és kis tenyészértéket képviselő tehenek is. Az állam módot ad arra, hogy az ilyen teheneket kiselejtezzék a szövetkezetek. Eladhatják őket vágásra, vagy szerződés alapján meghizlalva, az Állatforgalmi Vállalatnak. Feltétele azonban a selejtezésnek, hogy egyidejűleg ugyanannyi, fedeztetésre alkalmas üszőt vegyen át a termelőszövetkezet a TEGI- től. További feltétel, hogy a járási mezőgazdasági osztály igazolja a selejtezés szükségességét. Ez az akció is nagyon kedvező a termelőszövetkezetekre nézve, mert jelentősen megkönnyíti a színvonalas nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés kialakítását. * Beindult az úgynevezett 1961. évi bika- és tinóhizlalási akció is. Termelőszövetkezetek, szövetkezeti tagok és egyéni gazdák tűzlalási szerződést köthetnek az Állatforgalmi Vállalattal minden jó csontozatú, 70—300 kilogramm súlyú, legfeljebb 18 hónapos bikára vagy tinóborjúra. A szerződéssel lekötött ilyen állatok után 300, a 120 kg súlyig, 4 hónapos korig lekötött állatok után pedig 800 forint előleget folyósít a vállalat. A termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok az akció keretében lekötött borjú után rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe. A szerződés alapján átvett hízott állatért a minőségi osztályzatnak és a súlycsoportnak megfelelő szerződéses árat fizeti a vállalat. Ha az állattartó a szerződéssel lekötött állatot a saját részére kívánja megtartani és ezt a szándékát a szerződésben megjelölt módon bejelenti, valamint az előleget visszafizeti, akkor a szerződés felbontható. Ebben az esetben az állattartó egy éven belül nem adhatja el a szóban forgó állatot. A legújabb jogszabályokból azdasági gépet elsősorban az a tszvif kaphat, amely a vételárat teljes egészében saját erőből fedezi. A többiek igényét abban a sorrendben kell kielégíteni, amilyen mértékben saját anyagiakkal járulnak a gépek vásárlásához. Vásárláskor a járási mezőgazdasági osztály gépkiutalásra vonatkozó határozatát és az MNB fiókjának fedezetigazolását kell bemutatni. A megvásárolt gazdasági gépek szakszerű és gazdaságos üzemeltetése érdekében a tsz köteles: a) beszerezni a szükséges munkagépeket, b) szakképzett traktorost — vagy annál több erőgép üzemeltetése esetén a gépek műszaki állapotának ellenőrzésére, a karbantartási és a kisebb javítási munkálatok házilagos elvégzéséhez legalább egy szakképzett szerelőt, nagyobb géppark esetén a gépcsoport irányítására technikust, esetleg mérnököt alkalmazni, c) az üzemanyag tárolására megfelelő edényeket beszerezni, d) a karbantartás és a kisebb javítások elvégzésének biztosítása érdekében megfelelően berendezett kis műhelyt felállítani, stb. — A tsz-ek gépekkel való ellátásáról és a gépek szakszerű üzemeltetésének szabályozásáról szóló miniszteri utasítást a Mezőgazdasági Értesítő lg. száma közli.* Legkésőbb 1. évi május 1-ig jelentsék be a tsz-ek az aratási munkálatokhoz szükséges szalonnára vonatkozó igényüket — a választék, a mennyiség, és a havi átvételi ütemezés megjelölésével — a legközelebbi húsipari vállalatnak, közli a Mezőgazdasági Értesítő 16. száma. * 1z özségenként meg kell szervezni •Ti. a figyelőszolgálatot az amerikai fehér szövőlepke és hernyója elterjedésének megakadályozása céljából. A figyelőszolgálatnak kell felderítenie a fertőzési gócokat és azokról jelentést kell tennie a községi (városi, városi kerületi) tanács VB mezőgazdasági szakigazgatási szervének. A védekezés a termelő, közterületeken a növényvédő állomás feladata. Mulasztás esetén a termelő költségére hajtják végre a védekezést. A rendelet a Magyar Közlöny 31. számában található.