Népszabadság, 1960. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)
1960-09-01 / 207. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1960.szeptemberi,csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 207. szám IV. Tanévnyitó Több fontos, az új tanévet előkészítő rendelkezés látott napvilágot az utóbbi hetekben. A szülők, akik figyelemmel kísérték ezeket, ma kettőzött várakozással kísérik el gyermekeiket az ünnepélyes tanévnyitóra, s remélhetőleg egész esztendőben nagyobb figyelemmel fordulnak majd az iskola felé. Ugyanis számos, a szülőket is közvetlenül érintő tennivalóról szólnak ezek az intézkedések. Aki elmélyülten tanulmányozza ezeket a rendelkezéseket, láthatta, hogy azok egy, még nem teljesen körvonalazott, de elveiben, módszereiben egységes oktatási, nevelési rendszer vonásait mutatják. Örvendetes tény ez, hiszen ezek a rendelkezések már előfutárai az oktatásügy továbbfejlesztését célzó irányelveknek, amelyek hamarosan a nyilvánosság elé kerülnek. Az ezekben meghatározott oktatási és nevelési célok fokozatos megvalósítása lesz a következő esztendők legfontosabb feladata. Már az új tanévben is ezek szellemében kell dolgoznunk. Ma már aligha akad szülő, aki vitatná a családi és iskolai nevelőmunka jobb összehangolásának szükségességét. S ha valamikor, akkor a most kezdődő, számos új feladatot kitűző tanévben kiváltképp szükség lesz rá, hogy együtt, egy akarattal, egy szívvel dolgozzék szülő és pedagógus a diákok tanulmányi és emberi előrehaladásáért. S ehhez az első lépés: ismerje meg a szülő maga is, miben hoz újat az új tanév, mit vár gyermekétől, a pedagógustól és tőle az iskola. Mindenekelőtt látnunk kell, hogy azok a rendelkezések, amelyek a túlterhelés csökkentéséről, a műszaki, gyakorlati oktatás továbbfejlesztéséről, a tanulók világnézeti neveléséről szólnak , egy tőről, egy alapelvből fakadnak. S ez: az oktató-nevelő munka és a gyakorlati élet szorosabb kapcsolatának megteremtése, olyan iskola kialakítása, amelyben a diákok valóban nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak, minden órában arra készülnek fel. Ha ezt megérti, akkor nem tekinti majd tehertételnek a műhelymunkát a gyermekét minden fizikai megerőltetéstől féltő édesanya. A humán tudományokért rajongó édesapa nem fog keseregni azon, hogy gyermeke kevésbé ismeri meg az ókori klasszikusokat, mint ő annak idején, a régi gimnáziumban, hanem ennél fontosabbnak tartja, hogy megértse a marxizmus—leninizmus világnézete alapján a természet és társadalom fejlődésének törvényeit, jelenségeit. A szülők bizonyára kivétel nélkül örülnek a tananyag csökkentésének, a néhány új, rendszerezettebb, könnyebben emészthető tankönyvnek, a kevesebb és arányosabban elosztott írásbeli feladatnak. Ez mind könnyebbség gyermeküknek. De megértéssel fogadják-e azokat a tanácsokat is, amelyeket számukra írnak elő a rendelkezések. Például azt, hogy lemondjanak a gyermekeket túlzottan igénybe vevő különórákról. Vagy: segítik-e a pedagógust gyermekük felkészülésének rendszeres ellenőrzésével? A nevelőt fegyelmi úton lehet felelősségre vonni, ha nem hajtja végre az előírt tananyag-csökkentést. A gyermeke iskolai munkája iránt közömbös szülőt viszont nem lehet ilyen rendszabályokkal jobb belátásra bírni. A tantestületek szocialista szellemében oktató és nevelő magja helyrehozhatja egy-egy nevelőnek a szocialista pedagógiával ellentétes elvi vagy módszerbeli hibáját. De ki teszi meg ugyanezt a szülőnél? Nem elegendő csupán a szülőket kérni: tartsanak szoros kapcsolatot az iskolával. Mi lesz ennek a kapcsolatnak a tartalma? Mit kapnak ők az iskolától, a nevelőktől? Ez a másik, nem kevésbé fontos oldala a feladatnak. A pedagógusok nem tekinthetik külön munkának, lerázható tehertételnek a szülők pedagógiai műveltségének gyarapítását. Szerves része, folytatása ez az iskolában végzett munkának, jelentősen megkönnyíti azt. Ha egy úton jár pedagógus és szülő, egyetértenek a nevelési célokkal, azonos módszereket követnek, mindkettőjüknek könynyebb lesz a dolguk, de ami ennél fontosabb: harmonikusan fejlődik a gyermek tudásában, világnézetében, emberi magatartásában. Lehet és kell is kölcsönösen bírálni egymás munkáját, hiszen az iskolai és a családi nevelés összhangja nem egy varázspálca intésére jön létre, régi és új elvek, módszerek vívják meg harcukat egymással. De az együttműködésben, együtt fáradozásban a gyermekért, szülő és pedagógus mindig megtalálhatja egymást. A szülői munkaközösségek mindenki számára megteremtik nemcsak a véleménynyilvánítás, hanem a közös munkálkodás lehetőségét is a sokféle iskolai tennivalóban. Ma már szülőket, nevelőket, szakembereket, az üzemi és társadalmi szervek képviselőit összefogó tanácsok segítik a gyakorlati oktatást. S mind jelentősebb nevelő tényezők lesznek ma már a jó osztályközösségek. Ezek kialakítása, továbbfejlesztése az új tanév fő feladatai közé tartozik. A szülő számára nem lehet közömbös, milyen az osztályközösség, kik a hangadók az osztályban, milyen alapokon nyugszik tagjainak együvé tartozása. Mindez nagyban befolyásolja gyermeke fejlődését a tanulmányokban is, de világnézetileg, jellembelileg is. S a szülőknek, még ha ritka vendég is az iskolában, akaratlanul is része van az osztályközösség kikovácsolásában, jó, vagy rossz szellemének kialakításában. Elsősorban saját gyermekén keresztül. Magának valóvá neveli-e, vagy közösségi emberré, kényezteti-e, vagy hozzászoktatja a munkához, s vehetnénk sorra a többit is — mindezek nem a gyermekszoba, a család problémái csupán, hanem az osztályközösségé is. Az otthoni neveléssel jó irányban befolyásolni az osztályközösséget, hozzáadni annak életéhez a magunk gyermekén keresztül mindazt, ami előrevisz, segít a szocialista szellemű nevelésben — fontos feladata ez a szülői háznak. Feladatokról szóltunk a tanévnyitó napján, elsősorban a szülőkhöz. A nevelőket pontosan előírják a tantervek és a hivatalos rendelkezések. Ezek megtartása hivatásbeli kötelességük. De lehet követni azokat betű szerint és szívük szerint is. Mi az utóbbit kérjük a pedagógusoktól. Most különösen azért, mert nagy dologba vágtuk a fejszét, mert új utakat keresünk az oktató-nevelő munkában. S hogy vállalkozásunkban sikerrel járjunk, lelkesedés, odaadás, az új szeretete, bátorság kell hozzá. Olyan, amely képes magával ragadni minden nevelőt és szülőt, s nemcsak a tanév eleji buzgalomra futja belőle, hanem hosszú esztendőkre, amíg iskoláink az oktatásban és a nevelésben is harmonikusan illeszkednek bele épülő szocialista társadalmunkba, meggyorsítva annak haladását. Faragó Jenő Hruscsov és Kádár elvtárs nyilatkozata a moszkvai magyar kiállításon Mint jelentettük, Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, kedden megtekintette a moszkvai magyar ipari kiállítást. Hruscsov elvtársat a kiállításon Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta. A kiállítás megtekintése után Hruscsov és Kádár elvtárs elbeszélgetett a látottakról a szovjet és a magyar sajtó képviselőivel. Hruscsov elvtárs: Magyarország ámulatba ejti majd azokat az országokat, amelyek fejlettebbnek hitték magukat a kiállítást, sajnos, csak sietve nézhettük meg, egy ilyen kiállítás részletesebb megtekintést érdemel. De még az ilyen gyors látogatás is elég ahhoz, hogy örömteli, szép kép alakuljon ki a látogatóban. A kiállított tárgyak nagy figyelmet érdemelnek, és a magyar mérnökök, feltalálók, munkások nagyfokú hozzáértéséről és műszaki tehetségéről tanúskodnak. Lakatos voltam, ezért különösen kedves nekem a légpárnás köszörűgép. A köszörülés nehéz, kimerítő és pontosságot igénylő munka. Itt meg olyan gépet látunk, amely eszményien látja el ezt a munkát. Mint volt lakatos, annyira örülök ennek a remek gépnek, hogy szinte nem is találok szavakat. Nem mindenki érti, milyen nagy dolog az, amikor két munkadarabot olyan pontosra csiszolnak, hogyha a felsőt felemeljük, az alsó hozzátapad, és nem is szakad le róla. Mondhatják egyesek, hogy nem a legfontosabb dolog ragadta meg a figyelmemet. Lehet, hogy másnak nem ez a legfontosabb, de nekem, mint volt lakatosnak, ez nagyon fontos, mert én magam is csiszoltam, és tudom, milyen nehéz munka ez. Sajnos, nem emlékszem a feltaláló nevére. .. — Pál Józsefnek hívják — mondja valaki. —... tehát Pál József. Gratulálok neki, nagy tiszteletet érdemel. Le a kalappal előtte. Meg kell hajolni az ilyen tehetség előtt. A többi megtekintett gép is csodálatos volt. A marógépek, a programvezérlésű esztergapadok, a könnyűipari termékek, az elegáns ruhák — mindez nagyon szép. A magyar nők amúgy is szépek, de ezekben a ruhákban még szebbek. Örülök magyar testvéreink sikereinek — folytatta Hruscsov elvtárs. — És azt hiszem, hogy ez csak egy lépcsőfoka a mi haladásunknak. A szocializmus kimeríthetetlen lehetőségeket tár fel a munkások, a parasztok, a műszaki és egyéb értelmiségiek előtt. Ezért meggyőződésem, hogy erősödni fog Magyarországon a szocialista életforma, fejlődni fog a kultúra és a technika, s Magyarország bámulatba ejti majd azokat az országokat, amelyek fejlettebbnek hitték magukat. Magyarország ma is, a jövőben is az egyik legjobb helyen áll az ipar, a technika, a mezőgazdaság fejlesztésében. Ez vonatkozik a magyar állami gazdaságokra, termelőszövetkezetekre is. Nincs szándékomban megsérteni az egyénileg gazdálkodó parasztokat. ’Ők még egyelőre nem léptek be a szövetkezetbe. Türelemmel kell bánni velük. Minden gyümölcs a maga idejében érik be. De a történelem kérlelhetetlen haladása odavezet, hogy az új, a haladóbb győz. Az ember szeretne jobban élni. A jobb élet pedig csak a műszaki és tudományos vívmányok alkalmazásával teremthető meg, ezt pedig a parasztok csak nagyüzemi gazdálkodással vívhatják ki. Ha kialakul a nagyüzemi gazdálkodás, tág tér nyílik a gépeknek, a műszaki tudományos vívmányoknak. Nagyon elégedett vagyok s köszönetet mondok barátomnak, Kádár Jánosnak, aki meghívott a kiállításra. Nagyon tetszett a kiállítás, és köszönetet szeretnék mondani Kádár elvtársnak a meghívásért, mind pedig a kiállítás valamennyi munkatársának azért a nagy igyekezetért, művészi ízlésért, amellyel megrendezték a kiállítást, azért a nagy tudásért, amellyel elmagyarázták a gépek, a kiállított tárgyak jó tulajdonságait. Nagy dolog, hogy olyan kádereik vannak, akik ilyen jól, méltóképpen tudják képviselni hazájukat, annak technikáját és kultúráját. Ezen a kiállításon képet kaptam minderről, s a látottak nagy örömet szereztek nekem. Azt hiszem, hogy a kiállításon bemutatott színvonal elegendő alapot nyújt arra, hogy még fiatalosabban, vidámabban haladjanak előre, mert a kezdet jó, s a jövő még szebb lesz. Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista rendszer minden tekintetben fölényben ván a tőkés renddel szemben. Türelemre van szükség, nem kell elsietni a dolgokat, mert vannak még olyan emberek, akik nem értik meg a szocializmus jelentőségét. Nem mindenkinek adatott ez meg. A szocializmus és a kommunizmus az emberi társadalom fejlődésének legfelső foka. Ezért a leghaladóbb emberek, azután pedig a többiek is megértik, s hozzájuk igazodnak. Legjobb kívánságaimat, testvéri üdvözletemet küldöm a magyar népnek. Fejlessze tovább eredményesen népgazdaságát, kultúráját! Csak a munka teremti meg az anyagi és a kulturális javakat Mire van szükség ehhez? Mindenekelőtt dolgozni és dolgozni kell, mert csak a munka teremti meg az anyagi és a kulturális javakat. Ha valaki jól akar élni, de rosszul dolgozik, az élősködő. Ki fogja helyette megteremteni mindazt a szépet és jót, amiről ábrándozik? Neki magának kell ezt megteremtenie, s azt hiszem, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségi dolgozók ezt jól meg (Folytatás a 2. oldalon.) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szerdán ülést tartott, önálló és független államnak ismerte el a Dahomey Köztársaságot, a Niger Köztársaságot, a Felső-Volta Köztársaságot, az Elefántcsontpart Köztársaságot, a Csád Köztársaságot, a Közép-Afrikai Köztársaságot, a Kongói Köztársaságot, a Gabon Köztársaságot és a Ciprus Köztársaságot. Az Elnöki Tanács módosította 1959. évi 24. számú — a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek kialakításáról szóló — törvényerejű rendeletét, majd határozatot hozott kitüntetéses doktorrá avatásokról. Az Elnöki Tanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Németh Ferenc és az öttusacsapat aranyérmet nyert Olimpiai tudósításaink a 11. és 12. oldalon Kádár János elvttárs hazaérkezett Moszkvából Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki rendes évi szabadságát a Szovjetunióban töltötte, szerda reggel elutazott Moszkvából. Búcsúztatására a vnukovói repülőtéren megjelent N. A. Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a központi bizottság titkára; J. V. Andropov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője; jelen volt Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Kádár János elvtárs szerdán megérkezett Budapestre és elfoglalta munkahelyét.