Népszabadság, 1960. december (18. évfolyam, 285-310. szám)

1960-12-25 / 306. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról.) nikai imperializmus, a világreakció fő ereje, nem hagyja abba agresszív törekvéseit, beleavatkozik a népek belügyeibe, összeesküvéseket szervez, támogatja a népek minden rendű és rangú ellenségeit, jogtalanságok sorozatát követi el a nemzetközi életben. Csakis a népek aktív harca kötheti meg az agresszorok kezét. Korunkban minden eszköz-zel szorgalmazni kell az államok közti vitás kérdések békés úton történő eldöntését, ki kell kényszeríteni a népek tömegharcával a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését. Ez nemcsak egy nagy katasztrófát háríthat el az emberiségfeje felől, hanem még kedvezőbb feltételeket teremt korunk viszonyai között minden országban a társadalmi előrehaladáshoz. A nemzetközi, forradalmi munkásmozgalomnak nagy sikereket hozott pártjainknak az a lenini politikája, mely szünetélen kezdeményez, a nemzetközi feszültség megszüntetéséért, a lokális háborúk felszámolásáért és megakadályozásáért, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséért harcol. Segíti az egész nemzetközi munkásmozgalmat az a lenini politika, amely síkraszáll a gazdasági, a kulturális és az egyéb kapcsolatok kiszélesítéséért, a fegyverzetek csökken- téséért, a leszerelésért, s a ha- l ladás erőinek szószékeivé változtatja a nemzetközi diplomácia és társadalmi élet fóru- ■ mait. Ez a politika ugyanakkor ta jpodtat sem enged az imperialista agresszív próbálkozásoknak, támogatja és védelmezi a gyarmati népek és függő országok igazságos felszabadító harcait, kedvezően támogatja a néptömegek antiimperialista megmozdulásait a monopóliumok rablásai, a társadalmi elmaradottság és a neofasizmus ellen. ■jNincs a nemzetközi forra-rdalmi munkásmozgalomnak egyetlen olyan osztaga, egyetlen olyan nép, elnyomott osztály, amelynek azonnali és távolabbi harci céljaik elérésében a béke biztosításáért folyó harc nem segítene. Az imperialista reakció ellen szélesen kibontakozó harci összefogás nemcsak arra képes, hogy megakadályozza az új világháború kirobbantását, de ezzel egyben legérzékenyebb pontján támadja a kapitalizmus rendszerét. A haladó erők csapásaikat a legreakciósabb vezető monopoltőkére, a népek fő kizsákmányolójára és zsandárára irányítják. E csapások aláássák a monopolkapitalizmus hatóerejét, szűkítik tevékenységi körét, gátolják a rabló törekvéseinek megvalósítását, egyben mélyítik az imperializmus belső ellentmondásait. Ez a harc egyben segíti a munkásosztályt abban, hogy szövetséget teremtsen az összes haladó erőkkel, beleértve azokat is, amelyek csak viszonylagosan haladók és csak időlegesen, ingadozva fordulnak az imperialisták ellen. Az utóbbi három évben úgyszólván minden egyes testvérpárt tömegbefolyása jelentékenyen megnőtt, tömegkapcsolatai erősödtek mind a szocialista, mind a kapitalista országokban. A megnövekedett tömegbefolyás alapja ma minden pártnál az 1957-es és az 1960-as Nyilatkozaton alapuló lenini politika. Ennek lényeges és döntő eleme: az imperialista háborúk megakadályozásáért folytatott állhatatos harc. A kizsákmányoló rendszerű társadalmakban, de a szocializmust építő országokban is a háború elhárításáért, a béke biztosításáért folytatott tántoríthatatlan küzdelem, a következetes békepolitika az egyik legfontosabb forrása annak, hogy a kommunista párt összeforrjon a dolgozók legszélesebb tömegeivel. A párt ebben a harcban tudja sikerrel magával ragadni még azokat a rétegeket is, amelyek még nem állnak az öntudatnak azon a fokán, hogy a szocializmus eszméit minden vonatkozásban * következetesen megértsék. Elmondhatjuk, hogy a mi szocializmust építő népköztársaságunkban is a béke védelmének közös érdeke teremti meg a legátfogóbb nemzeti egységet, éspedig a szocializmus platformján. A megvalósuló szocializmus a példa erejével, a szocialista országok gazdasági és kulturális eredményeivel, a dolgozó tömegek számára teremtett magasabb életnívóval és valóságos szabadsággal bizonyítja, hogy jobb körülményeket teremt az embereknek, mint a kapitalizmus. Pártjainknak a békés egymás mellett élés biztosításáért, a békés gazdasági verseny továbbfejlesztéséért folytatott lenini politikája, a versenyben elért sorozatos győzelmek törvényszerűen, lépésről lépésre fokozzák a szocializmus vonzóerejét a kapitalista világ néptömegeire, forradalmasítják tudatukat és kedvezőbbé teszik a szocializmusért folyó harc feltételeit ezekben az országokban is. Mi, magyar kommunisták, e kérdésben mélyen átérezzük felelősségünket. Tudjuk, hogy azok a kapitalista országokból jött hazafiak, akikkel a moszkvai tanácskozáson együtt ültünk, s mindazok, akiket képviseltek, számítanak a Magyar Népköztársaságra is. Tőlünk is elvárják, hogy a jövőben is eredményesen és jól dolgozzunk — a Magyar Népköztársaságra is mint jó példára kell hogy tekintsen a világ minden elnyomottja. Ennek különös jelentősége van azért is, mert az 1956-os ellenforradalom kapcsán a nemzetközi reakció mindenfelé igyekezett befeketíteni a Magyar Népköztársaságot és az akkori magyarországi negatív jelenségek kapcsán a szocializmus eszméit, a szocialista építést általában. A magyar nép megvédve és megerősítve hatalmát, a szocializmus építésében elért új sikerekkel adott csattanós választ a rágalmakra, s ezt fogja tenni a jövőben is. A szocialista országok erejét megsokszorozza a szocialista tábor egysége, ez az egység biztosítja a testvéri országok függetlenségét, békéjét és belső társadalmi rendjét minden külső imperialista beavatkozási kísérlettel szemben. Az imperialista segítséggel 1956-ban kirobbantott magyarországi ellenforradalmi puccskísérlet kudarca, a magyar forradalmi erőknek nyújtott internacionalista segítség történelmi példája annak, hogy mennyire igaz a kommunista és munkáspártok legutóbbi Moszkvai Nyilatkozatának e megállapítása: „a szocialista tábor egyesült ereje biztos garancia minden szocialista országnak az imperialista reakció merényleteivel szemben.” pártunk Központi Bizottsága már az 1959. évi márciusi határozatában megállapította, hogy a szocialista világrendszer léte és „a szocializmus teljes és végleges győzelme a Szovjetunióban egyúttal azt is jelenti, hogy Magyarországon és a többi, szocializmust építő országban is véglegesek a szocialista építés során eddig elért vívmányok, amennyiben hűek maradunk a proletár nemzetköziséghez, hűséges és szilárd tagjai maradunk a szocialista tábornak.” A magyar nép az ellenforradalom leverése óta rendezte sorait és sok mindennel, de elsősorban a szocializmus építésének meggyorsításával bizonyította ragaszkodását a szocializmushoz és a szocialista táborhoz. A szocialista tábor országai egységes, megbonthatatlan erőt képezve folytatják a szocializmus, a kommunizmus építését, támaszai a felszabadulásért küzdő gyarmati népeknek, védelmezik az emberiséget az új világháború fenyegetésétől. Az imperializmus ma a teljes összeomlástól, a szocialista forradalomnak a további országokban való győzelmétől retteg. A kapitalizmus válsága gyorsan mélyül, az imperialistaellenes, demokratikus és nemzeti felszabadító küzdelmek fellángolásai alapjaiban rázkódtatják meg azmperializmus egész rendszerét. Korunk megváltozott új viszonyai között a társadalmi előre- haladás, a szocialista forradalom számára változatosabb és kedvezőbb lehetőségek nyíltak. A jövőt illetően is változatlanul érvényes a marxizmus— leninizmus azon tétele, hogy a szocialista forradalom nem exportálható, nem vihető kívülről be egyetlen országba sem. A szocialista forradalom kibontakozik és győzedelmeskedik, ha annak objektív és szubjektív feltételei egy adott országon belül létrejönnek. Az imperialisták azonban, különösen a világ csendőrének szerepére vállalkozott amerikai imperialisták, nem mondtak le az ellenforradalom exportjáról. Az ellenforradalom exportjával próbálkoztak az iraki és az indonéz köztársaság ellen, összeesküvések, katonai lázadások kirobbantásával. Ma fenyegetik a győztes kubai népi forradalmat. Fegyveres erővel akarják meggátolni Algéria és Kongó népének nemzeti, demokratikus mozgalmát. Beavatkozásukkal polgárháborút idéztek fel Laoszban. Az imperialisták mészárolják nap nap után a szabadságukért küzdő népek legjobb fiait. E durva beavatkozások egyes országok népeinek belügyeibe, mérhetetlen szenvedést zúdítanak a dolgozókra, de a haladást végső fokon nem tudják megakadályozni. Az imperialisták még jobban lelepleződnek a népek előtt és ezzel is siettetni fogják korhadt rendszerük pusztulását. A moszkvai tanácskozás eredményei megsemmisítő csapást mértek a szocializmus és a béke ellenségeinek minden olyan reménykedésére, amely megosztottságra, széthúzásra számított a haladó erők élcsapata, a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista országok soraiban. A nemzetközi kommunista mozgalom eszmeipolitikai egysége még szilárdabbá vált. A magyar kommunisták, munkásosztályunk, dolgozó népünk büszkén tekint a Szovjetunió Kommunista Pártjára, a kommunizmust építő testvéri szovjet nép hatalmas sikereire. Mélyen tiszteli a nagy kínai nép és kommunista pártja hatalmas erőfeszítéseit, s kiváló teljesítményeit. Együtt éreznek és vállvetve dolgoznak a szocializmust építő országok népeivel, kommunista és munkás- pártjaival. Harcos szolidaritást vállalnak a tőkésországokban, a gyarmati iga alól felszabadult, vagy még mindig függőségben tartott valamennyi nép béke- és szabadságszerető tömegeivel, összes forradalmi osztagaival. Meg vannak győződve róla, hogy a haladás öszszes erőinek egybeforrottsága, közös harcunk céljai iránti odaadó hűség és ragaszkodás, mindenekelőtt a forradalmi harcok élén járó nemzetközi kommunista mozgalom szilárd egysége győzelmes előrehaladásunk záloga. Mi, akik ott lehettünk a moszkvai tanácskozáson, szinte tapinthatóan éreztük ezt a legyőzhetetlen erőt, amelynek pártunk, s a magyar dolgozó nép is részese, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselőit hallva, még inkább meggyőződhettünk arról, hogy a kommunizmus lángja, a marxizmus—leninizmus — , amelynek világítófáklyáját Marx és Engels gyújtotta meg, s Lenin emelte magasra — kiolthatatlanul lobog immár a föld minden országában. A Moszkvai Nyilatkozat mélyen szántó értékelésében és követendő harci irányvonalában újabb igazolást és megerősítést nyert az a politika, amelyet pártunk mintegy négy esztendeje töretlenül folytat munkásosztályunkkal, dolgozó tömegeinkkel szoros egységbe összeforrva. Népünk saját tapasztalataiból győződött meg ennek a politikának helyességéről, s ennek még következetesebb érvényesítését várja tőlünk. A Nyilatkozat a különböző országokban folyó szocialista építés tapasztalatait elemezve, újabb nagy segítséget ad országaink további fejlődéséhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt forradalmi kötelességének tartja, hogy e Nyilatkozat útmutatásait követve minél jobban dolgozzunk népünk boldogulásán és az egész nemzetközi fejlődés előmozdításán. Forradalmi kötelességünk, hogy a lehetőségekhez mérten a leggyorsabb ütemben fejlesszük hazánk ipari és mezőgazdasági termelését, népünk életszínvonala emelésének anyagi alapjait, még jobban használjuk ki a szocialista rendszer nyújtotta előnyöket, belső tartalékokat. E Egész népünk forradalmi kötelességének tartja, hogy a maga erőihez mérten kivegye a részét annak a nagy történelmi feladatnak a megoldásából, hogy a szocialista országok túlszárnyalják a kapitalista világrendszer ipari és mezőgazdasági össztermelését, majd túlszárnyalják a gazdaságilag legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre eső termelés és a nép életszínvonala tekintetében. A mi népünk is maximálisan hozzá kíván járulni a társadalmi előrehaladás, a szocializmus győzelme fontos feltételének megteremtéséhez, a tartós béke kivívásához és megvédéséhez. A 81 kommunista és munkáspárt 1960 novemberi moszkvai értekezletének okmányai lényegében azt jelentik számunkra, hogy a világ kommunista mozgalma megy tovább előre az eddigi, az élet által igazolt helyes úton új, nagy győzelmek felé. A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nemzeti büszkesége, hogy ott halad az emberiség jövőjét formáló ezen legyőzhetetlen hatalmas sereg soraiban. NÉPSZABADSÁG 1980. december 25. vasárnap Megkezdődött a munka Százhalombattán A második, ötéves terv egyik legnagyobb beruházása a Százhalombattán épülő olajfinomító erőműkombinát és az ide vezető, illetve innen induló olajtávvezetékek. Az erőmű — teljes kiépülése után, amikor már a három 150 megawattos szovjet gép is dolgozik — 600 megawattos teljesítménnyel fog dolgozni. Az olajfinomító első ütemének építését a most kezdődő ötéves tervben befejezik, s a következő ötéves terv végére már teljes kapacitással dolgozva évi hárommillió tonna nyersolajat fognak itt feldolgozni. Ez több, mint a hazánkban ma feldolgozott összes nyersolaj. A földmunkákat már meg is kezdték.