Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-11 / 86. szám

c '•sJEkt olvasStski^Z •N*^niO»a/tsai^N» SZEMELVÉNYEK A KÜ I.FÖLDI SAJTÓBÓL 3iffjrti lltts ih ét sB«trpul manket jvlU’fff A Szovjetunióban változik a munka jellege, lényegesen növekszik az új termékfajták gyártása, a munkafolyamatok gépesítése és automatizálása, így például 1939- ben a Szovjetunióban 9000 exkavátorkezelő és több mint 300 000 kubikos dolgozott. 1959-ben az exkavátorkezelők száma 124 000- re emelkedett, a kubikosok száma pedig 180 000-re csökkent. 1913- ban az orosz ipar egyetlen turbinagenerátort sem gyártott, s turbináinak teljesítőképessége mindössze 5,9 ezer kilowatt volt. 1960- ban a Szovjetunióban gyártott turbinák összkapacitása elérte a 9 200 000, a generátoroké pedig a 7 914 000 kilowattot. Tavaly a szovjet ipar azon ágai, amelyek a cári Oroszországban gyakorlatilag nem léteztek, ezrével gyártották a nagy villamos gépeket, milliószámra az elektromos műszereket, százmilliószámra a csapágyakat, százezerszámra a traktort, tízezerszámra a gabonakombájnt. (Ekonomieseszkaja Gazeta.) Iiívitt nmsak Hopej tartomány Hszushui körzetének falvaiban a legszívesebben látott vendég egy férfi, aki sorra látogatja a falvakat. Vállán hosszú rúd, s a rúd két végén egy egy ládikó. Nem házaló, nem kínálgat árut. Ő Liu Teng-fa, Hszushui szeretett körzeti orvosa, akit önzetlen munkájáért mélyen szívükbe zártak a parasztok. A ladikokban orvosság, így járja, gyalogosan, sorra a falvakat, bemegy minden beteghez, s mozgó klinikáját ott üti fel, ahol éppen szükség van rá. Dr. Liu sebészi módszerei nyilván nem a legfejlettebbek, de tevékenysége pontosan az, ami ma Kína vidéki tömegei számára a legfontosabb: a betegségek megelőzése, az emberi élet védelme. Dr. Liu nem az egyetlen. Ezrével vannak orvosok, ápolók, akik nagy tiszteletet és szeretetet érdemeltek ki az egyszerű falusi emberek részéről lelkiismeretes, emberséges munkájukért. Kína lakosságának 80 százaléka falvakban lakik, a róluk való gondoskodás, ápolásuk, gyógyításuk ma az ország legnagyobb egészségügyi problémája. (Peking Review.) ipari hómh*rdl*is Az Egyesült Államokban mind megszokottabbá válik, hogy egy cég emberei a konkurrens vállalathoz befurakodnak, mint építési felügyelők, ablaktisztítók, újságírók vagy üzemi rendőrök. Az ipari kémkedés viruló üzletág. A módszereknek ezernyi változata van a hulladékanyagból való egyszerű lopástól milliós ajánlatok iratainak eltüntetéséig. A modern technika igen nagy szerepet játszik: titkos mikrofon, telefonlehallgató, mikrofényképezőgép megszokott felszerelése a kémeknek. A nagy vegyi vállalatok éppen ezért a látogatókat már feltűnés nélkül egy olyan folyosón vezetik keresztül, amelyben sugarakkal hasznavehetetlenné teszik a filmeket. A General Motors warreni kutatóközpontjában olyan elektronikus készülékek vannak, amelyek minden repülőgép közeledtére automatikusan elfüggönyzik a laboratóriumokat, amelyekben a titkos kísérletek folynak. Burzsoá szokás szerint leginkább nőket vonnak be a kémmunkába. Egy nő gyakran többet „ki tud venni’ a konkurrens vállalat igazgatójából, mint a mikrokamerák és mikrofonok. (Leipziger Volkszeltum?.) A marikai áloíkép Szigorúan csak készpénz ellenében lehet szülni az észak-hollywoodi kórházban. Bernard Phillips bement újszülött kislányáért, Jane Árusért, de nem tudta kifizetni a számlát. Nincs készpénz, nincs kisbaba — mondták neki —, nálunk ez a szabály. A számla 90 dollár volt, Phillipsnek csak 40 volt. „Nem vihetném el mégis a gyermeket? A tartozást meg be fogom küldeni” — kérte. A kórház szilárdan kitartott: a Phillips család nem kaphatja meg új tagját, amíg a számlát utolsó centig ki nem fizeti. „Csak nem tartják itt a kisbabát a végtelenségig — mondta az apa —, hiszen ez nevetséges.” Kérjen kölcsön pénzt, ha annyira akarja a gyermeket, tanácsolták neki. Két napig harcolt az apa az újszülöttért, végül felkeresett egy ügyvédet. Az elment a kórházba, adják ki a gyermeket azonnal, különben feljelenti a kórházat gyermekrablásért. A gyermeket kiadták. Másnap Bernard Phillips és felesége a Los Angeles-i bíróságnál beperelte a kórházat, s 10 ezer dollárt követelt az újszülött két napig tartó törvényellenes visszatartásáért. (Daily Express.) 3ffatftptr tlissBÍ«lans ..kidaappar“ A sydneyi bíróság gyermekrablás és gyilkosság miatt életfogytiglani börtönre ítélte a 34 éves Stephen Lesley Bradleyt, aki a második világháború után disszidált Magyarországról. Az esküdtek bűnösnek találták, mert tavaly ősszel elrabolta és később megölte Graeme Thorne 8 éves kisfiút. Ez volt az első gyermekrablási eset Ausztráliában, s így természetesen óriási feltűnést és felháborodást keltett. A szerencsétlen kisfiú édesapja előzőleg 80 000 ausztrál fontot nyert a lottón. Nem sokkal később — iskolába menet — nyoma veszett egyetlen kisfiának. A családot felhívta telefonon egy férfi, s 20 000 font váltságdíjat kért a gyermekért. Éppen a lakásban tartózkodott az ügy kivizsgálásával megbízott detektív, s az apának adva ki magát, tárgyalt a kidnapperrel. Ez közben nyilván gyanút fogott, hirtelen letette a kagylót és többé nem jelentkezett. A detektív azonban meg tudta állapítani, hogy a gyermekrabló idegen akcentussal beszéli az angol nyelvet. Ennek alapján fokozott erővel folyt tovább a nyomozás, amikor a kisfiút holtan megtalálták. A szálak az elég tehetős üzletembernek ismert Bradleyhez vezettek. Bradley feleségével és kisfiával együtt megpróbált elmenekülni, de Anglia felé hajóztában Colombóban letartóztatták. (Die Tat ) limitéin* fífer/ií* ét tanssi kárdásztíl Graham Greene, az ismert angol író leveléből: „Nem sokat értek azok az épületek ott Vientiane-ban, s a nyomorúságos kunyhóban lakó embereknek nem volt sok, amiért éljenek, s még kevesebb, amiért meghaljanak. Négy télen át tanúja voltam Laoszban, hogy az amerikai földalatti ügynökségek hogyan bajtogattak a széthúzásra. Aki valamit konyít Laoszhoz, világosan látja, hogy ásta alá a Sauvanna-kormányt a jobboldali erőknek nyújtott amerikai segítség. Az ember kénytelen a spanyol polgárháborúra gondolni: most Amerika játssza azt a szerepet, amelyet ott akkor Németország és Olaszország játszott, s amerikai gyártmányúak voltak azok a fegyverek is, amelyek segítségével elpusztították Vientiane-t. Remélhetőleg Anglia nem játssza el ismét akkori gyáva szerepét, s nem támogatja kétértelmű diplomáciájával a jobboldali erőket. Elképzelheti-e józan ember, hogy fennmaradhat egy jobboldali kormány a genfi szerződéssel ellentétben, Kína és a Vietnami Demokratikus Köztársaság határainál?” (Times.) népszabadság 1961. április 11. kedd Kirándulók a Mátrában A MÁVAUT Engels téri végállomásáról szombat délutántól egymás után indulnak a „rendes” és különjáratok a Mátrába. Mi Mátrafüredről indulunk el, hogy a Muzsla-tetői kilátón keresztül a Rákóczi-forrásig jussunk, onnan azután a Hanák-kilátó érintésével elérjük a Gyökeres-forrást. Igazi turistának rövid kis séta ez, de ahhoz elég, hogy képet kapjunk a Mátra nyüzsgő életéről. A nagy fák árnyékában öt gyöngyösi fiatal pihen. Kiss István és Nagy József, a gimnázium II. osztályos tanulói, barátaik, Pampuk György kereskedőtanuló és az Erdei testvérek, Ferenc esztergályosipari tanuló, s Sándor, aki a VIII. általános iskolába jár. Most az iskolai szünetben a diákok szinte minden hétköznap is fent voltak. Gyöngyöstől Füredig busszal jönnek, aztán hajrá, neki a hegyeknek. A Mátraháza— Kishegy—Gyöngyös túra megvan 50 kilométer is! A Rákóczi-forrásnál hatan fogócskáznak, s locsolják egymást vízzel is. összeszokott kiránduló társaság, hogy ne legyen sértődés, névsor szerint mutatkoznak be. Dredor András, az Agromechanikai Ktsz hűtőgépszerelője, Juhász Marika bolti eladó, lengyel Judit laboratóriumi dolgozó, Szántó Ferenc autószerelő csoportvezető, Toldi János autó-villanyszerelő és Tóth István, aki Dámóczon tanító és tulajdonképpen Jutka miatt utazott a Mátráig, félig-meddig vőlegény-menyasszony félék, de hát „ez Jutkától függ". Pestről jött kirándulókat keresünk, akik — úgy véltük — Gyöngyösig vonattal jönnek, s itt vágnak neki a Mátrának. De a helybeliek felvilágosítanak, hogy: „Régen volt az kérem. Most már nem gyalog mennek föl a vasútállomásról, akármelyik üzem, turistaegyesület jön, kibérelnek egy buszt, és fölmennek Mátraházáig, Kékesig, onnan indulnak.” S egymást váltják a magánautók, motorok is a füredi Benevár Vendéglő előtt. A vezetők lehajtanak egy málnát, bekapnak valamit, s aztán irány tovább a hegy. S vasárnap este egymást érik a Pest felé tartó buszok, autók, motorkerékpárok. Vége a víkendnek, csak az üdülök maradnak fenn, akiket mindenki irigyel, mert nemcsak a hét végén, hanem két hétig mindennap látják a gyönyörű tavaszt a Mátrában. Faludi András Pár percet pihennek a gépek, aztán hajrá neki a kékesi szerpentinnek. Útjavítás, vízhálózatbővítés, iskolák felújítása a XVIII. kerületben A XVIII. kerületi Tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban hozott határozatot az idei kerületfejlesztési tervének megvalósítására. A nagyrészt családi házakból álló kerület nagy területet foglal el. Rossz útjai és 75 százalékban szegény vízhálózata nagy feladatok elé állítják az elkövetkező években is a tanács vezetőit. Az utóbbi években 8 kilométer hosszúságban fejlesztették a kerület vízhálózatát, az idén pedig további 4 kilométer hosszan terjesztik ki a vízhálózatot. Ehhez jelentős segítséget ad a lakosság társadalmi munkája is. A Névtelen utcában 310 méteres útszakaszt pormentes burkolattal látnak el. Az SZTK-rendelő emeletráépítési munkálatait is befejezik az idén. A helyiségek megnagyobbításával több rendelési órát nyer majd a lakosság, mert az orvosi létszámot is növelhetik a fogászaton és az onkológián. Sor kerül a kerület három iskolájának: a pestimrei Árpád utcai, a lőrinci Brassó utcai és a Vörös Hadsereg úti általános iskolák teljes felújítására s az Engels úti Általános Iskolában politechnikai műhely létesítésére. E tervek megvalósítását három és fél millió forint beruházással hajtja végre a XVIII. kerület Tanácsa, amelynek kerületfejlesztési terveit a lakosság jelentős társadalmi munkával segíti megvalósítani. Már szóltunk arról, hogy tizenhat Ganz-gyári barátunk mit tanult a 16 év alatt iskolában, egyetemen, tanfolyamokon. Kultúrájukról, művelődésükről azonban nemcsak tanulmányaik tanúskodnak. Vegyük először az olvasást. Mindannyian újságolvasó emberek. Napilapot valamennyien olvasnak, többen járatnak hetilapot és folyóiratokat is. Domonkos János így mondja: — Annak idején csak akkor vettünk meg egy-egy újságot, ha valami egészen szenzációs hír volt benne. Ma viszont az ember életéhez tartozik, hogy legalább egy napilapot tüzetesen átnézzen. — Többen is elmondták, hogy szinte végigolvassák az egész újságot, sokan átböngészik a közéletünkről, a népgazdaságunk életéről szóló kevésbé érdekfeszítő anyagokat is. A napilap mellett elengedhetetlen része a munka utáni időtöltésnek a könyv. Nagy Jánosnak például legkedvesebb olvasmánya a vers. Az utóbbi nyolc-tíz évben „kapott rá” a verseskötetekre, s azóta is rabja. Olvasott ő persze azelőtt is Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt, amikor a kezébe akadt egy-egy kötet. Most viszont rendszeresen vásárolja és olvassa a versesköteteket, s nem egyszerű olvasója a verseknek, hanem bírálója is. Az ötvenes évek eleje óta kíséri figyelemmel az új magyar költészetet, határozott ítélete van egy-egy költőről, nyomon kíséri sokuk fejlődését , regisztrálja eredményeiket és bosszankodik, ha úgy látja, hogy művészetük ellaposodik, vagy torzul. Könyvet nem túl sokat olvasnak. Évente hét-nyolc kötet az átlag. Persze, akad köztük olyan, mint például Kendi Béla, aki ugyan színházba keveset jár, de vagy húsz könyvet kiolvasott tavaly. Érdemes néhány pillantást vetni olvasmányaikra. Weisinger Ferenc az Arany Könyvtárat rendelte meg. Mint mondja: ma olyan érdeklődéssel olvassa a világirodalom nagyjait, ahogyan régen, tanonckorában falta a ponyvát. Tóth István csak mostanában jutott hozzá az Oroszlánkölykökhöz, Szentesi a Remingway-novellákat említette, Szalai az új magyar regények barátja, egyet sem hagy ki szívesen. Kecskeméti János legutóbb két éjjel kiolvasta a Nyomorultakat és most kezdett bele a másik Victor Hugóba, aki jelenleg a kedvence, Iglódi István Dickens-lázban él. Domonkos János a katonai regények hű olvasója. Máris nagy szerepe van hőseink művelődésében és szórakozásában a televíziónak. Gilách László azt mondja, hogy mióta megvan a televíziójuk, jóformán ki sem mozdulnak este a lakásból. Azelőtt rengeteget jártak színházba, moziba, az utóbbi időben egyetlenegyszer sem mentek el: folyton televízióznak. Ez jelenti számukra pillanatnyilag a mozit is, a színházat is. És Gilich nagyon örül a televíziónak, amely házhoz viszi a színházat és a mozit. De ezt vallják a többi televíziótulajdonosok is: Domonkos, Nagy János, Kendi, Weisinger és mások. S akinek nincs televíziója, az is megtalálja a módját, hogy rokonoknál, ismerősöknél megnézze az ígéretesebb adásokat. Tutz Antal például azokon az estéken, amikor műsor van, csak bekap valami harapnivalót, s máris rohan a nagybátyjához televíziózni. Szigetváriék és Czirá k. Szórakozás BHW Mr . lUBIIIHa sr n w / 'isumfiiiüs r / I / htf í i JEBIS8öP8iSe*,K mii £SEQB’r W A A&mmr kW .L.J ff '-rm ,r - e Mfí&l'/áMWaW A áf iR wfc+V&wmM a ff BBBBHBBíIm^Bn^V^ Az Alba Regia ötszáz budapesti nézője Székesfehérvárott Vasárnap IBUSZ-különvonattal Székesfehérvárra látogatott az Alba Regia című új magyar film 500 budapesti nézője. A társasutazást a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalat rendezte, s a részvevők azok közül a mozilátogatók közül kerültek ki, akik a premier hetében tekintették meg a Hunnia Filmstúdió újdonságát. A különvonatra szóló jegyeket előadásonként sorsolták ki. A társasutazás részvevői a Köztársaság Filmszínházban találkoztak az Alba Regia alkotóival, majd ankét következett, amelyen a nézők elmondták véleményüket az új magyar filmről. Az ötszáztagú társaság ezután megismerkedett a nagymúltú város történelmi nevezetességeivel, ellátogatott azokba a városrészekbe, ahol a külső felvételeket forgatták. (MTI)