Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-13 / 88. szám

\ I.1* S / A­i; \ I­ S­A­G Moszkvai tudósítónk riportja: Örömmámorban a szovjet főváros , Moszkva, április 12. Mindenki tudta, mindenki várta, hogy ez a pillanat a közeljövő­ben következik el és mégis, most, hogy megtörtént, eláll a lélegze­tünk: ember, élő ember járt ott fent a titokzatos magasságokban, ahová nem olyan régen még a szerényebb fantázia is csak félénken merészkedett elt-1961. április 12. ez a nap bevonul az emberiség történelmébe. Ez­zel a nappal új fejezet kezdődött el a tudományban a Mindenség meg­ismerésének történetében. Az Ember kitört e Föld bűvköréből, meg­tette az első nagy lépést a Kozmosz közvetlen megismerésének útján. Mindenki tudta, mindenki vár­ta, hogy az első ember, aki fel­emelkedik a Kozmoszba, az első szocialista nagyhatalom, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének polgára lesz. Most mégis tétován keressük az öröm méltó szavait. Hiszen itt nemcsak a Szovjetunióról van szó, hanem az ügyről is, a kommunizmus ügyéről, amely nemzetközi, amely korunkban egyet jelent mindaz­zal, ami szép és nagyszerű az em­beri nemben. Ez a mai fényes győzelem, amelyet az ember ara­tott a természet erői felett, a mi eszmevilágunk fölényét, a mi ügyünk életrevalóságát és igazsá­gát szimbolizálja. A Vörös téren Micsoda nagyszerű érzés volt ezen a havas moszkvai reggelen látni Gagarin őrnagy honfitársait amint ölelkezve, boldogan fogad­ják ezt a csodálatos hírt! Idegen emberek szorították egymás ke­zét az utcákon, gratuláltak egy­másnak, a „Szovjetunió polgárai­nak” ezen az örökre emlékezetes ünnepnapon. Az utcai hangszórók előtt tömegek csoportosultak, és várták a rádió újabb és újabb közleményeit. Az arcokon leírha­tatlan öröm és izgalom ült. Innen is, onnan is felhangzott a kiáltás: „A Vörös térre!” összekarolva, a hatalmas város legkülönbözőbb pontjairól indultak el az emberek a Kreml felé. Mindenfelől ütemes kiáltásokat hozott a szél. ..Éljen a szovjet tudomány! Hurrá Gagarin őrnagynak! Éljen a kommunista párt’ Éljen a kommunizmus!” . . . Délelőtt N­­óra. Vörös tér ... A hatalmas tér közepén éppen csak az autók számára kijelölt keskeny közlekedési­­sáv maradt szabadon. Nem merek számot ír­ni, hányan vannak, lehetetlen ki­számítani, hiszen éppen alig le­het kitérni. Hallom, ahogy egy idős férfi magyarázza a feleségé­nek: „Utoljára 1945-ben, a győze­lem napján láttam ilyet. A fia­talság énekel és élteti a nap hő­sét, Jurij Gagarint A történelmi múzeum előtt táncolnak ... A GUM áruház ablakaiba ki­­tették a hangszórókat. Valahány­­szor megszólal a bemondó ünne­pélyesen csengő hangja, a tér el­halkul, az emberek feszült figye­lemmel kísérnek minden szót. Amikor elhangzik a bejelentés a Vosztok (Kelet) sikeres földreszál­­lásáról, olyan fergeteges­ ünnep­lés tör ki, amit lehetetlen szavak­kal visszaadni, ezt látni és halla­ni kell, hogy az embernek fogal­ma legyen arról, mennyire ■ meg­értette és átérezte Moszkva ennek a lelkesítő hőstettnek a jelentő­ségét. A bemondó felolvassa Ga­garin őrnagy Hruscsovhoz inté­zett rövid üzenetét. A tér dübö­rög a tapsorkántól. Azután fel­zúg a rögtönzött szavalókórus. ..Dicsőség a Pártnak! Éljen Hrus­csov!” Nem, ezt soha nem lehet elfe­ledni. Végtelenül szerencsésnek és boldognak érzem magamat, hogy Moszkvában érhettem meg ezt a napot és tanúja lehettem an­nak a felemelő, magával ragadó lelkesedésnek, amelyet a szovjet alkotó elme példátlan­­hőstette váltott ki Moszkva népéből. Tu­dom, nehezen illik az ilyen sze­mélyes vallomás egy komoly tu­dósításba, de ma délelőtt a Szov­jetunióban tele van az utca, a rá­dió, a televízió az emberi öröm­nek ezekkel az egyéni megnyilvá­nulásaival, s ez alól senki se tud­ja kivonni magát, hiszen óriási dologról, az emberi haladás pél­dá­tlan eseményéről van szó. A gyárakban gyűléseket tartanak, telefonhívások, táviratok özöne zúdul a rádióra, a szerkesztősé­gekre, és mind-mind arról szól, hogy az első emberi űrrepülők di­csősége megdobbantotta a szíve­ket, hogy ettől a naptól fogva az emberek még büszkébben fogják kiejteni az oly ismerős, oly drá­ga szavakat: kommunizmus, hala­dás. Szovjetunió ... ,, Világszenzáció!" De hagyjuk el a Vörös teret és kutassuk fel azokat az embereket, akik kommentálni tudják ennek a nagy eseménynek a nemzetközi és tudományos jelentőségét. Először is nézzünk be néhány percre a Telegráf nemzetközi ter­meibe, ahol most a fürge ujjú távirdászok és telefonkezelők pél­dátlan csúcsforgalmat bonyolíta­nak le . „Minden kábel foglalt!­t­­közli az egyik csoportügyeletes diszpécser. — Csoda, hogy nem gyullad ki a ház a túlterheléstől New York, Párizs, London, Amsz­­­­terdam — hangzanak szüntelen a ■ megafonban a városnevek, amint­­ a tudósítókat a megfelelő fülkék­be irányítják. Az izgalom óriási. A világ követeli a híreket, az el­ső kozmikus repülés történetét, a „szorokat“. A telefonközpontok dolgozóitól érdekes tényeket tu­dunk meg ennek a nagy nemzet­közi érdeklődésnek a méreteiről. A moszkvai rádió helyi idő sze­rint reggel pontosan 10 órakor közölte: ..Figyelem! Bekapcsolva a Szovjetunió összes rádióál­lomása! Figyelem .. .” Tíz óra után egy perccel a France-Presse Moszkvából világgá röppentette a hírt: ,,A Szovjetunióban megvaló­sították az első emberi űrrepü­lést.” A francia tudósító meg sem várta, hogy a rádió valóban fel­olvassa a hírt. „Blöffölt” — és szerencséje volt. Három perccel később az Associated Press tudó­sítója kétmondatos közleményt röppentett világgá, amely csak a tényt és az­ első űrhajós, Gagarin őrnagy nevét tartalmazta. így indult meg az ádáz harc a nagy nyugati hírügynökségek kö­zött a másodpercekért. Hogyan volt lehetséges, hogy azonnal ká­belt kaptak? Úgy, hogy a nemzet­közi hírügynökségek már negye­dik napja, súlyos dollár­ezreket áldozva, állandó kapcsolatokat tartottak a moszkvai tudósítókkal a szovjet rádió egyes hírperiódu­sához igazítva. Igen, az első emberi űrhajózás közelsége érezhető volt, s a Nyu­gat izgalma semmivel sem kisebb ebben az ügyben, mint a Keleté. Csakhogy ez egészen másfajta iz­galom, mint a miénk ... De így kell ennek lennie, így van ,ez jól. Ami itt öröm, az ott egyes körök­ben nyugtalanság, mégpedig ak­kora nyugtalanság, ami mellett néhány ezer dollárnak nincs is je­lentősége. A verseny pedig ezen a területen a kapkodás. Itt nem volt miben ver­senyezni. Az emberélet nem játék­szer. A tudományos cél volt a fontos és ennek kellett alárendel­ni ezrek munkáját. A mai közle­ményből nyilvánvaló, hogy a szputnyik űrhajó, amely elsőnek emelkedett fel emberrel a fedél­zetén a Kozmoszba, „járt úton” haladt. Nagyjából ezen a röppá­lyán tették meg az utat, kísérleti állatokkal a fedélzetükön, a ko­rábbi szputnyik űrhajók is. A szisztematikus, minden részletre kiterjedő előkészítés biztosította az első ember űrrepülésének fél sikerét. Mindez semmit nem von le Jurij Alekszejevics Gagarin személyes érdemeiből. Az első űr­hajós kiváló felkészültsége, ami nagy szellemi és fizikai előkészü­leteket foglal magában, továbbá személyes bátorsága, ugyancsak fontos tényezője ennek a mai si­kernek. Gagarin hős, aki minden elismerést megérdemel... Hogyan ment végbe az első űrhajózás ? Közben újabb és újabb hiva­talos jelentések kerülnek napvi­lágra, amelyek most már valame­lyes képet adnak a Vosztok repü­lésének történetéről. Mint ahogy azt március 28-án a Szovjetunió Tudományos Akadémiája előre bejelentette, az emberi űrrepülés néhány órát vett igénybe. A Vosz­tok többször megkerülte a Földet. Sebessége valamivel nagyobb volt, mint a hasonló súlyú előző szputnyik űrhajóké, ezért elipszis­­alakú röppályája is nyújtottabb lett. A Vosztok április 12-én a haj­nali órákban emelkedett a ma­gasba. A szovjet hivatalos hírszol­gálat nem sokkal azután közölte ezt a hírt a világgal, s bejelentet­te, hogy az űrhajó kijutott föld­­körüli pályájára. A közlemény­ből kitűnik, hogy a telebiológiai berendezések, amelyek segítségé­­­­vel a tudósok a Földről operatív megfigyelés alatt, tarthatták Ga­garin egészségi állapotát, kifogás­­t­­alanul működtek. Gagarin őr­­­­nagy mindvégig eszméletének és cselekvőképességének birtokában volt. Ez tette lehetővé, hogy több­ször személyesen érintkezésbe lép­jen a Földdel és szóban is tájékoz­tatásokat adjon állapotáról. Mint a szovjet tudomány kép­viselői már előzetesen bejelentet­ték, a szputnyik űrhajót nem a­­ fedélzeten tartózkodó ember, ha­­­­nem földi telemetrikus berende­zések segítségével irányították. A Tudományos Akadémia még már­cius 28-án közölte, hogy az em­­­­beri­­űrhajós feladata lényegében­­ az lesz: végezzen megfigyeléseket a kozmikus repülés körülményei­ről, a Kozmoszban jelentkező különböző tényezőkről. Az ember jelenléte a szputnyik űrhajón le­hetővé teszi a kabin gazdagabb műszeres felszer­elését és a meg­figyelés kiszélesítését. A közel­jövő ígérete, hogy megtudjuk, mivel gazdagította a tudományt a megfigyelési lehetőségeknek ez a növekedése A kétoldalú rádiókapcsolat és az a körülmény, hogy a Szovjet­unió még a repülés tartama alatt nyilvánosságra hozta a Vosztok rádióadásainak koordinátáit, le­hetővé tette, hogy a szó igazi ér­telmében az egész világ követhes­se az űrhajó útját és ily módon az egész emberi társadalom részese lehessen ennek a mai történelmi jelentőségű tudományos győze­lemnek, amelyet a szovjet nép, a szovjet tudomány, az alkotó munka és az emberi bátorság aratott a természet erői felett. Szabó L. István Moszkvai fiatalok transzparenssel vonulnak az utcára és éltetik a szovjet tudomány világtörténelmi sikerét. A transzparensen a a felirat: „Éljen az első szovjet űrutas!” Esztendők megfeszített munkájának diadala Közben néhány telefonhívással próbálkozunk a Tudományos Aka­démián s egyes szovjet informá­ciós központokban. Minden vonal foglalt. Itt most a telefonok nem érnek semmit, gyerünk szemé­lyesen. A Tudományos Akadémia kas­télyszerű főépülete előtt gépko­csik tömege parkol. A titkárság ostrom alatt van, a félóránként kiadott közleményeken kívül itt sem lehet többet megtudni. Az­ előcsarnokban ismerős arcot látok. — Mit tud mondani az űrhajó­ról? — kérdezem. — Csak a magánvéleményemet — válaszol az elvtárs mosolyogva. — Úgy vélem, hogy rendkívüli tudományos felkészültséggel és alapossággal ment végbe az ember első űrrepülésének megvalósítása. Amerika versenyre akarta kény­szeríteni a szovjet tudományt. " 1961. április 13. csütörtök A tankönyvekben olvasható lesz... NYILATKOZATOK AZ ELSŐ ŰRUTAZÁSRÓL „A Szovjet­ország ma elért sike­re ragyogóan bizonyítja a tudo­mány hatalmas haladását” — mondta a TASZSZ munkatársá­nak adott nyilatkozatában Mo­­hammed Zagaar szenátor, a líbiai parlamenti küldöttség tagja. Az első ember űrutazása az egész em­beriség óriási sikere — fűzte hoz­zá a szenátor. David Ojsztrah éppen a moszk­vai konzervatóriumba készült, amikor meghallotta a rádióban az ember­­első kozmikus útjáról szó­ló közleményt. „Ami ma történt — mondotta a világhírű hegedű­művész — felülmúlja a legmeré­szebb álmokat. Úgy látszik, hogy új korszak küszöbén éltek, ami­kor az ember először lépte át bolygójának határát. Ma vala­mennyien boldognak nevezhetjük magunkat.” Ne Win tábornok, a burmai fegyveres erőknek jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó főpa­rancsnoka, a szovjet ember űrha­józásával kapcsolatban kijelentet­te: „Nagyszerű eredménye ez az egész emberiségnek. Üdvözöljük Gagarin őrnagyot, a tudósokat, a szovjet kormányt és a Szovjetunió népét. Amikor találkoztam a minisz­terelnökükkel, Nyikita Hruscs°v­­val, mondta nekem, nincs messze a nap, amikor ember repül a vi­lágűrbe. De nem is merészeltem azt képzelni, hogy ennyire közel legyen ez a nap” — fűzte hozzá Ne Win. Kennedy gratulál Kennedy amerikai elnök szer-­­­dán nyilatkozatban gratulált a Szovjetuniónak az ember űrhajó­zásának megvalósítása­ alkalmá­ból. Kennedy nyilatkozatában han­­­­goztatja: „Kimagasló technikai teljesít­mény a Szovjetuniónak az a sikere, hogy embert juttatott el földkörü­li pályára, majd biztonságban visszahozta a Földre. Gratulálunk a szovjet tudósoknak és mérnököknek,­­ akik lehetővé tették ezt a si­kert. Mi, és az egész emberiség osz­tozunk a Szovjetunióval abban a törekvésben, hogy feltárjuk nap­rendszerünket, és ez a teljesít­mény fontos lépés e cél elérésé­hez. Saját Merkur-űrhajózási pro­gramunk is ugyanezt a célt szolgálja.” A Kanadában tartózkodó Mac­­millan angol miniszterelnök szer­­­­dán Gagarin teljesítményét „igen figyelemre méltónak” nevezte — Én, az Egyesült Államok polgára üdvözlöm a szovjet űr­­­­utast — mondotta nyilat­kozatá­­t­ban Roberts Holland, a Béke-Vi­­lágtanács ez idő szerint Taskent­­ben vendégeskedő tagja, a San­­ Franciscó-i Orosz—Amerikai In­tézet igazgatója. Ez a siker újabb diadala a szovjet tudománynak és az egéssz szovjet népnek. Ez a sikeres vállalkozás nagy győzel­me az egész haladó emberiség­nek. A világűrbe felszállt első szovjet ember hőstette és a hala­dó tudomány sikere példát szol­gáltat mindazoknak, akik őszin­tén törekszenek a békére és a bé­kés együttélésre. Anna Seghers az ember diadaláról Anna Seghers, német írónő a nemzetközi Lenin-békedíj bizott­ságának tagja a TASZSZ munka­társának ezeket mondta: „Visszavonhatatlan és magasz­tos az, amit első ízben hajtanak­ végre. Minden ország és nép serdülő nemzedékeinek tankönyvei­ben olvasható lesz ezentúl, hogy a világon elsőnek szov­jet ember emelkedett a világ­űrbe. Ez a szovjet ember a szovjet tu­dományra támaszkodott é­s ezzel a lépésével túlment az emberi le­hetősége]­ eddigi­­határain.’’ „Az emberi tudás győzelme ez — mondotta a TASZSZ tudósító­jának Hakamada, a Japán Kom­munista Párt Központi Bizottsága­­elnökségének tagja. — Mi vártuk­­ ezt a napot, s most, amikor m­eg­­­­tudtuk, hogy szovjet pilóta repült­­ a világűrbe, nagy öröm tölt el­­ bennünket. A világ minden népe üdvözli a kommunizmust építő Szov­jetuniót, amely egyedül ké­pes ilyen nagy jelentőségű győzelem elérésére. A Japán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága nevében az egész szovjet népet üdvözöljük e győze­lem alkalmából.” A Lumumba-egyetem hallgatói is büszkék... „Számunkra, ázsiaiak számára rendkívül szimbolikusan cseng a Vosztok űrhajó neve. A Szov­jetunió megnyitotta a Kelet né­peinek az utat az új szabad élet felé” — mondotta Ralimat Utomo indonéz diák, a kamumba nevét viselő Népek Barátsága Egyetem hallgatója a TASZSZ tudósítójá­nak. A Szovjetunió újabb sikerének híre pillanatok alatt elterjedt az egyetemen. Amikor a televízió képernyőjén megjelent Jurij Ga­­­­garin arcképe, üdvözlő kiáltások hangzottak­ fel a legkülönbözőbb nyelveken. Onszú Adzsima n ghanai diák a következőket mondotta a TASZSZ tudósítójának: Boldog vagyok, hogy Moszkvában lehetek e törté­nelmi pillanatban. Osztom a szov­jet emberek büszkeségét, boldog­ságát és örömét. Büszke vagyok, hogy e napon Moszkvában élek, hogy itt tanu­lok — mondta a kubai José Bar­­rera is. C. Sekou, a Mali Köztársaság­ból érkezett diák így nyilatkozott:­­„Egyelőre még nem tudok elég jól oroszul ahhoz, hogy kifejez­zem mindazt, amit érzek.­­Csak egyet tudok mondani: nagyon örülök, hogy éppen a szovjet nép járult hozzá ilyen gigászi módon a tudomány fejlesztéséhez, a vi­lágűr meghódításához és végső fokon a béke ügyéhez.”

Next