Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)
1961-04-13 / 88. szám
\ I.1* S / Ai; \ I SAG Moszkvai tudósítónk riportja: Örömmámorban a szovjet főváros , Moszkva, április 12. Mindenki tudta, mindenki várta, hogy ez a pillanat a közeljövőben következik el és mégis, most, hogy megtörtént, eláll a lélegzetünk: ember, élő ember járt ott fent a titokzatos magasságokban, ahová nem olyan régen még a szerényebb fantázia is csak félénken merészkedett elt-1961. április 12. ez a nap bevonul az emberiség történelmébe. Ezzel a nappal új fejezet kezdődött el a tudományban a Mindenség megismerésének történetében. Az Ember kitört e Föld bűvköréből, megtette az első nagy lépést a Kozmosz közvetlen megismerésének útján. Mindenki tudta, mindenki várta, hogy az első ember, aki felemelkedik a Kozmoszba, az első szocialista nagyhatalom, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének polgára lesz. Most mégis tétován keressük az öröm méltó szavait. Hiszen itt nemcsak a Szovjetunióról van szó, hanem az ügyről is, a kommunizmus ügyéről, amely nemzetközi, amely korunkban egyet jelent mindazzal, ami szép és nagyszerű az emberi nemben. Ez a mai fényes győzelem, amelyet az ember aratott a természet erői felett, a mi eszmevilágunk fölényét, a mi ügyünk életrevalóságát és igazságát szimbolizálja. A Vörös téren Micsoda nagyszerű érzés volt ezen a havas moszkvai reggelen látni Gagarin őrnagy honfitársait amint ölelkezve, boldogan fogadják ezt a csodálatos hírt! Idegen emberek szorították egymás kezét az utcákon, gratuláltak egymásnak, a „Szovjetunió polgárainak” ezen az örökre emlékezetes ünnepnapon. Az utcai hangszórók előtt tömegek csoportosultak, és várták a rádió újabb és újabb közleményeit. Az arcokon leírhatatlan öröm és izgalom ült. Innen is, onnan is felhangzott a kiáltás: „A Vörös térre!” összekarolva, a hatalmas város legkülönbözőbb pontjairól indultak el az emberek a Kreml felé. Mindenfelől ütemes kiáltásokat hozott a szél. ..Éljen a szovjet tudomány! Hurrá Gagarin őrnagynak! Éljen a kommunista párt’ Éljen a kommunizmus!” . . . Délelőtt Nóra. Vörös tér ... A hatalmas tér közepén éppen csak az autók számára kijelölt keskeny közlekedésisáv maradt szabadon. Nem merek számot írni, hányan vannak, lehetetlen kiszámítani, hiszen éppen alig lehet kitérni. Hallom, ahogy egy idős férfi magyarázza a feleségének: „Utoljára 1945-ben, a győzelem napján láttam ilyet. A fiatalság énekel és élteti a nap hősét, Jurij Gagarint A történelmi múzeum előtt táncolnak ... A GUM áruház ablakaiba kitették a hangszórókat. Valahányszor megszólal a bemondó ünnepélyesen csengő hangja, a tér elhalkul, az emberek feszült figyelemmel kísérnek minden szót. Amikor elhangzik a bejelentés a Vosztok (Kelet) sikeres földreszállásáról, olyan fergeteges ünneplés tör ki, amit lehetetlen szavakkal visszaadni, ezt látni és hallani kell, hogy az embernek fogalma legyen arról, mennyire ■ megértette és átérezte Moszkva ennek a lelkesítő hőstettnek a jelentőségét. A bemondó felolvassa Gagarin őrnagy Hruscsovhoz intézett rövid üzenetét. A tér dübörög a tapsorkántól. Azután felzúg a rögtönzött szavalókórus. ..Dicsőség a Pártnak! Éljen Hruscsov!” Nem, ezt soha nem lehet elfeledni. Végtelenül szerencsésnek és boldognak érzem magamat, hogy Moszkvában érhettem meg ezt a napot és tanúja lehettem annak a felemelő, magával ragadó lelkesedésnek, amelyet a szovjet alkotó elme példátlanhőstette váltott ki Moszkva népéből. Tudom, nehezen illik az ilyen személyes vallomás egy komoly tudósításba, de ma délelőtt a Szovjetunióban tele van az utca, a rádió, a televízió az emberi örömnek ezekkel az egyéni megnyilvánulásaival, s ez alól senki se tudja kivonni magát, hiszen óriási dologról, az emberi haladás példátlan eseményéről van szó. A gyárakban gyűléseket tartanak, telefonhívások, táviratok özöne zúdul a rádióra, a szerkesztőségekre, és mind-mind arról szól, hogy az első emberi űrrepülők dicsősége megdobbantotta a szíveket, hogy ettől a naptól fogva az emberek még büszkébben fogják kiejteni az oly ismerős, oly drága szavakat: kommunizmus, haladás. Szovjetunió ... ,, Világszenzáció!" De hagyjuk el a Vörös teret és kutassuk fel azokat az embereket, akik kommentálni tudják ennek a nagy eseménynek a nemzetközi és tudományos jelentőségét. Először is nézzünk be néhány percre a Telegráf nemzetközi termeibe, ahol most a fürge ujjú távirdászok és telefonkezelők példátlan csúcsforgalmat bonyolítanak le . „Minden kábel foglalt!tközli az egyik csoportügyeletes diszpécser. — Csoda, hogy nem gyullad ki a ház a túlterheléstől New York, Párizs, London, Amszterdam — hangzanak szüntelen a ■ megafonban a városnevek, amint a tudósítókat a megfelelő fülkékbe irányítják. Az izgalom óriási. A világ követeli a híreket, az első kozmikus repülés történetét, a „szorokat“. A telefonközpontok dolgozóitól érdekes tényeket tudunk meg ennek a nagy nemzetközi érdeklődésnek a méreteiről. A moszkvai rádió helyi idő szerint reggel pontosan 10 órakor közölte: ..Figyelem! Bekapcsolva a Szovjetunió összes rádióállomása! Figyelem .. .” Tíz óra után egy perccel a France-Presse Moszkvából világgá röppentette a hírt: ,,A Szovjetunióban megvalósították az első emberi űrrepülést.” A francia tudósító meg sem várta, hogy a rádió valóban felolvassa a hírt. „Blöffölt” — és szerencséje volt. Három perccel később az Associated Press tudósítója kétmondatos közleményt röppentett világgá, amely csak a tényt és az első űrhajós, Gagarin őrnagy nevét tartalmazta. így indult meg az ádáz harc a nagy nyugati hírügynökségek között a másodpercekért. Hogyan volt lehetséges, hogy azonnal kábelt kaptak? Úgy, hogy a nemzetközi hírügynökségek már negyedik napja, súlyos dollárezreket áldozva, állandó kapcsolatokat tartottak a moszkvai tudósítókkal a szovjet rádió egyes hírperiódusához igazítva. Igen, az első emberi űrhajózás közelsége érezhető volt, s a Nyugat izgalma semmivel sem kisebb ebben az ügyben, mint a Keleté. Csakhogy ez egészen másfajta izgalom, mint a miénk ... De így kell ennek lennie, így van ,ez jól. Ami itt öröm, az ott egyes körökben nyugtalanság, mégpedig akkora nyugtalanság, ami mellett néhány ezer dollárnak nincs is jelentősége. A verseny pedig ezen a területen a kapkodás. Itt nem volt miben versenyezni. Az emberélet nem játékszer. A tudományos cél volt a fontos és ennek kellett alárendelni ezrek munkáját. A mai közleményből nyilvánvaló, hogy a szputnyik űrhajó, amely elsőnek emelkedett fel emberrel a fedélzetén a Kozmoszba, „járt úton” haladt. Nagyjából ezen a röppályán tették meg az utat, kísérleti állatokkal a fedélzetükön, a korábbi szputnyik űrhajók is. A szisztematikus, minden részletre kiterjedő előkészítés biztosította az első ember űrrepülésének fél sikerét. Mindez semmit nem von le Jurij Alekszejevics Gagarin személyes érdemeiből. Az első űrhajós kiváló felkészültsége, ami nagy szellemi és fizikai előkészületeket foglal magában, továbbá személyes bátorsága, ugyancsak fontos tényezője ennek a mai sikernek. Gagarin hős, aki minden elismerést megérdemel... Hogyan ment végbe az első űrhajózás ? Közben újabb és újabb hivatalos jelentések kerülnek napvilágra, amelyek most már valamelyes képet adnak a Vosztok repülésének történetéről. Mint ahogy azt március 28-án a Szovjetunió Tudományos Akadémiája előre bejelentette, az emberi űrrepülés néhány órát vett igénybe. A Vosztok többször megkerülte a Földet. Sebessége valamivel nagyobb volt, mint a hasonló súlyú előző szputnyik űrhajóké, ezért elipszisalakú röppályája is nyújtottabb lett. A Vosztok április 12-én a hajnali órákban emelkedett a magasba. A szovjet hivatalos hírszolgálat nem sokkal azután közölte ezt a hírt a világgal, s bejelentette, hogy az űrhajó kijutott földkörüli pályájára. A közleményből kitűnik, hogy a telebiológiai berendezések, amelyek segítségével a tudósok a Földről operatív megfigyelés alatt, tarthatták Gagarin egészségi állapotát, kifogástalanul működtek. Gagarin őrnagy mindvégig eszméletének és cselekvőképességének birtokában volt. Ez tette lehetővé, hogy többször személyesen érintkezésbe lépjen a Földdel és szóban is tájékoztatásokat adjon állapotáról. Mint a szovjet tudomány képviselői már előzetesen bejelentették, a szputnyik űrhajót nem a fedélzeten tartózkodó ember, hanem földi telemetrikus berendezések segítségével irányították. A Tudományos Akadémia még március 28-án közölte, hogy az emberiűrhajós feladata lényegében az lesz: végezzen megfigyeléseket a kozmikus repülés körülményeiről, a Kozmoszban jelentkező különböző tényezőkről. Az ember jelenléte a szputnyik űrhajón lehetővé teszi a kabin gazdagabb műszeres felszerelését és a megfigyelés kiszélesítését. A közeljövő ígérete, hogy megtudjuk, mivel gazdagította a tudományt a megfigyelési lehetőségeknek ez a növekedése A kétoldalú rádiókapcsolat és az a körülmény, hogy a Szovjetunió még a repülés tartama alatt nyilvánosságra hozta a Vosztok rádióadásainak koordinátáit, lehetővé tette, hogy a szó igazi értelmében az egész világ követhesse az űrhajó útját és ily módon az egész emberi társadalom részese lehessen ennek a mai történelmi jelentőségű tudományos győzelemnek, amelyet a szovjet nép, a szovjet tudomány, az alkotó munka és az emberi bátorság aratott a természet erői felett. Szabó L. István Moszkvai fiatalok transzparenssel vonulnak az utcára és éltetik a szovjet tudomány világtörténelmi sikerét. A transzparensen a a felirat: „Éljen az első szovjet űrutas!” Esztendők megfeszített munkájának diadala Közben néhány telefonhívással próbálkozunk a Tudományos Akadémián s egyes szovjet információs központokban. Minden vonal foglalt. Itt most a telefonok nem érnek semmit, gyerünk személyesen. A Tudományos Akadémia kastélyszerű főépülete előtt gépkocsik tömege parkol. A titkárság ostrom alatt van, a félóránként kiadott közleményeken kívül itt sem lehet többet megtudni. Az előcsarnokban ismerős arcot látok. — Mit tud mondani az űrhajóról? — kérdezem. — Csak a magánvéleményemet — válaszol az elvtárs mosolyogva. — Úgy vélem, hogy rendkívüli tudományos felkészültséggel és alapossággal ment végbe az ember első űrrepülésének megvalósítása. Amerika versenyre akarta kényszeríteni a szovjet tudományt. " 1961. április 13. csütörtök A tankönyvekben olvasható lesz... NYILATKOZATOK AZ ELSŐ ŰRUTAZÁSRÓL „A Szovjetország ma elért sikere ragyogóan bizonyítja a tudomány hatalmas haladását” — mondta a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában Mohammed Zagaar szenátor, a líbiai parlamenti küldöttség tagja. Az első ember űrutazása az egész emberiség óriási sikere — fűzte hozzá a szenátor. David Ojsztrah éppen a moszkvai konzervatóriumba készült, amikor meghallotta a rádióban az emberelső kozmikus útjáról szóló közleményt. „Ami ma történt — mondotta a világhírű hegedűművész — felülmúlja a legmerészebb álmokat. Úgy látszik, hogy új korszak küszöbén éltek, amikor az ember először lépte át bolygójának határát. Ma valamennyien boldognak nevezhetjük magunkat.” Ne Win tábornok, a burmai fegyveres erőknek jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó főparancsnoka, a szovjet ember űrhajózásával kapcsolatban kijelentette: „Nagyszerű eredménye ez az egész emberiségnek. Üdvözöljük Gagarin őrnagyot, a tudósokat, a szovjet kormányt és a Szovjetunió népét. Amikor találkoztam a miniszterelnökükkel, Nyikita Hruscs°vval, mondta nekem, nincs messze a nap, amikor ember repül a világűrbe. De nem is merészeltem azt képzelni, hogy ennyire közel legyen ez a nap” — fűzte hozzá Ne Win. Kennedy gratulál Kennedy amerikai elnök szer-dán nyilatkozatban gratulált a Szovjetuniónak az ember űrhajózásának megvalósítása alkalmából. Kennedy nyilatkozatában hangoztatja: „Kimagasló technikai teljesítmény a Szovjetuniónak az a sikere, hogy embert juttatott el földkörüli pályára, majd biztonságban visszahozta a Földre. Gratulálunk a szovjet tudósoknak és mérnököknek, akik lehetővé tették ezt a sikert. Mi, és az egész emberiség osztozunk a Szovjetunióval abban a törekvésben, hogy feltárjuk naprendszerünket, és ez a teljesítmény fontos lépés e cél eléréséhez. Saját Merkur-űrhajózási programunk is ugyanezt a célt szolgálja.” A Kanadában tartózkodó Macmillan angol miniszterelnök szerdán Gagarin teljesítményét „igen figyelemre méltónak” nevezte — Én, az Egyesült Államok polgára üdvözlöm a szovjet űrutast — mondotta nyilatkozatátban Roberts Holland, a Béke-Világtanács ez idő szerint Taskentben vendégeskedő tagja, a San Franciscó-i Orosz—Amerikai Intézet igazgatója. Ez a siker újabb diadala a szovjet tudománynak és az egéssz szovjet népnek. Ez a sikeres vállalkozás nagy győzelme az egész haladó emberiségnek. A világűrbe felszállt első szovjet ember hőstette és a haladó tudomány sikere példát szolgáltat mindazoknak, akik őszintén törekszenek a békére és a békés együttélésre. Anna Seghers az ember diadaláról Anna Seghers, német írónő a nemzetközi Lenin-békedíj bizottságának tagja a TASZSZ munkatársának ezeket mondta: „Visszavonhatatlan és magasztos az, amit első ízben hajtanak végre. Minden ország és nép serdülő nemzedékeinek tankönyveiben olvasható lesz ezentúl, hogy a világon elsőnek szovjet ember emelkedett a világűrbe. Ez a szovjet ember a szovjet tudományra támaszkodott és ezzel a lépésével túlment az emberi lehetősége] eddigihatárain.’’ „Az emberi tudás győzelme ez — mondotta a TASZSZ tudósítójának Hakamada, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságaelnökségének tagja. — Mi vártuk ezt a napot, s most, amikor megtudtuk, hogy szovjet pilóta repült a világűrbe, nagy öröm tölt el bennünket. A világ minden népe üdvözli a kommunizmust építő Szovjetuniót, amely egyedül képes ilyen nagy jelentőségű győzelem elérésére. A Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében az egész szovjet népet üdvözöljük e győzelem alkalmából.” A Lumumba-egyetem hallgatói is büszkék... „Számunkra, ázsiaiak számára rendkívül szimbolikusan cseng a Vosztok űrhajó neve. A Szovjetunió megnyitotta a Kelet népeinek az utat az új szabad élet felé” — mondotta Ralimat Utomo indonéz diák, a kamumba nevét viselő Népek Barátsága Egyetem hallgatója a TASZSZ tudósítójának. A Szovjetunió újabb sikerének híre pillanatok alatt elterjedt az egyetemen. Amikor a televízió képernyőjén megjelent Jurij Gagarin arcképe, üdvözlő kiáltások hangzottak fel a legkülönbözőbb nyelveken. Onszú Adzsima n ghanai diák a következőket mondotta a TASZSZ tudósítójának: Boldog vagyok, hogy Moszkvában lehetek e történelmi pillanatban. Osztom a szovjet emberek büszkeségét, boldogságát és örömét. Büszke vagyok, hogy e napon Moszkvában élek, hogy itt tanulok — mondta a kubai José Barrera is. C. Sekou, a Mali Köztársaságból érkezett diák így nyilatkozott:„Egyelőre még nem tudok elég jól oroszul ahhoz, hogy kifejezzem mindazt, amit érzek.Csak egyet tudok mondani: nagyon örülök, hogy éppen a szovjet nép járult hozzá ilyen gigászi módon a tudomány fejlesztéséhez, a világűr meghódításához és végső fokon a béke ügyéhez.”