Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-13 / 88. szám

6 Az első űrhajós sikeres vissza­térésének híre az űrkutatás újabb nagyszerű fejezetét nyitja meg. Évek megfeszített kutató munká­ja, valamint egy év tudományo­san előkészített, módszeres kísér­letsorozata hozta meg páratlan gyümölcsét. A szovjet űrkutatás ismét bebizonyította több éves, vitathatatlan fölényét. A legmo­dernebb tudományban a szovjet tudósok és mérnökök újabb nagy­szerű sikert arattak. Amikor ezt a páratlanul álla­pozta. Indítás napja Súly kg 1. 1960.május 15. 4540 2. 1960.aug. 19. 4600 3. 1960.dec. 1. 4563 4. 1961.márc. 9. 4700 5. 1961.márc. 25. 4695 6. 1961.április 12. 4725 Tehát hat, óriási apparátussal végzett kísérlet vezetett el az első ember­ űrrepüléséhez. Tegyük még hozzá, hogy megszámlálhat­­ta­tlan földi kísérlet, mérés, szá­mítás előzte meg és kísérte eze­ket a látványos űrkísérleteket. A műszaki rínrei írtuk­k E sorok írója mérnök lévén, nem hivatott az űrrepülők élet­tani, orvosi előkészítésével­­ kap­csolatos­­részletekről írni. A mű­szaki részletekről igyekszünk a műszakilag legvalószínűbb és leg­fontosabb részleteket elmondani. Ahhoz, hogy az első ember az űrbe merészkedjék, számos tech­nikai előfeltételt kellett meg­oldani. Íme a legfontosabbak: 1. megfelelő hordozórakéta megtervezése és kipróbálása; 2. az űrrepülő-fülke rend­szerének megtervezése és ki­próbálása; 3. a visszatérési rendszer megtervezése és kipróbálása; 4. a földi mentőszolgálat megszervezése és begyakor­lása; 5. az űrrepülő szoktatásá­hoz, begyakorlásához szüksé­ges különleges eszközök meg­tervezése és elkészítése. Bármelyik fenti részfeladat megtárgyalása kötetekre terjed­hetne, annyi benne a megoldandó, tisztázandó technikai részlet, any­ak­i a különleges műszer, készü­lék, eszköz, aminek nincs elődje, nincs előfutára, s amit egy szokat­­lanságában nagyszerű feladat végrehajtásához kellett megal­kotni. S minthogy a technikában min­den terv használhatóságát a gyakorlat próbája dönti el, min­dent — a szó szoros értelmében, kivétel nélkül mindent — tényle­ges viszonyok között, az űrben ki kellett próbálni, s csak ezután ke­rülhetett sor az élőlényes kísér­letekre. Tekintsünk végig a mű­szaki előkészületeken. A rakéta A két csendes-óceáni kísérlet­­■orozafban a leghatalmasabb ra­kétákat használták, amelyeket va­eredményt kommentáljuk, a hi­vatalos jelentés első adatain kí­vül meríthetünk mindabból, ami egy év óta, a szputnyik űrhajó kí­sérletsorozattal kapcsolatosan napvilágot látott. Soha még a tu­domány és technika történetében nem készítettek elő annyira mód­szeresen, annyira a legapróléko­sabb részetekig kidolgozva kísér­letet, mint most, a hatodik szput­­nyik űrhajónál. Röviden, dióhéj­ban összefoglalva érdemes erről is megemlékeznünk: a kabin megfelelőnek bizo­nyult, a pályára juttatás sike­rült a visszatérés sikerült (Bjelka, Sztrelka) a visszatérés nem sikerült a visszatérés sikerült (Csernuska) a visszatérés sikerült (Zvezdocska) az ember visszatérése sikerült loha emberkét épített. Ezeknek a rakétáknak Földünk ..éppen hogy” elég nagy volt, óriási teljesítmé­nyük, hatalmas lőtávolságuk miatt. Egyébként a hordozórakéta va­lamennyi­­kísérletben az óramű pontosságával működött, s a leg­utolsó három kísérlet során né­hány kilométeres pontossággal (ami a földi légkör változó volta miatt fantasztikus pontosság!) ugyanazt a rakétapályát hozta létre. Ez a hordozórakéta teljesen kiforrott, abszolút üzembiztos szerkezetnek tekinthető, amelyre a jövőben is nyugodtan rá lehet bízni az űrkutatók életét. S mi több, ez a rakéta még tovább is fejleszthető, tökéletesíthető az el­következő évek még nagyszerűbb kísérleteihez! Az űrrepülő-fülke Ez volt eddig az egyik legbo­nyolultabb tervezési feladat. Hi­szen ahhoz, hogy az ember épen megúszhassa a számára nemigen barátságos környezetbe tett né­hány órás kirándulást, abszolút üzembiztos ,,lakást” kellett ter­vezni. Íme néhány részlet a fülkével kapcsolatosan: szellőző és levegőf­el­újító rendszer;­­ hőmérsékletszabályozó rend­szer; helyzetszabályozó rendszer; mentőrendszer; mérő-ellenőrző rendszer a fülke berendezéséhez; mérő-ellenőrző rendszer az ember orvosi ellenőrzésére stb. Nehéz megmondani, hogy ezek közül melyik fontosabb. Tulajdon­képpen mindegyiknek kifogásta­lanul kell működnie ahhoz, hogy az ember épségben visszatérhes­sen és a kísérlet is sikerüljön. Talán két példa ezt is jól illuszt­rálja. A helyzetszabályozó rendszer­nek meg kell szüntetnie a fülke esetleges pergését, hossztengelye körüli forgását. A legtöbb rakéta ugyanis repülése közben ilyen pergő, forgó mozgást végez. Ez azonban nem engedhető meg, ha élőlény is van a fülkében A sza­bályozást nagynyomású gázzal működő kis fúvókák végzik, a megfelelő pörgettyűs érzékelő egységekkel. A mentőrendszernek viszont az a feladata, hogy a hordozórakéta esetleges hibás működése esetén az űrhajóst biztonságba helyezze. Ehhez kisméretű segédrakétára van szükség, amely a hordozó­­rakétáról leemeli a fülkét és azt ejtőernyős berendezésével épség­ben visszajuttatja a Földre. Talán felesleges arról szólni, hogy mennyi mérő- és ellenőrző műszerre van szükség ahhoz, hogy az űrhajós viselkedését, „jól­­vagy rosszullétét”, szervezetének működését a kísérlet, valamennyi fázisában ellenőrizni, követni tud­ják, sőt, szükség esetén beavatkoz­hassanak. A­z­i­rm­ih­rr Ez is egy rendkívül kényes, kritikus rendszer. Feladata az egész fülke visszavezetése a Föld­re. Ez így zajlik le: A szputn­yik­­űrhajó repülését nyomon követő földi irányítóközpont — a számí­tógépek adatai alapján — paran­csot ad a visszatérő rendszer ve­zérművének. E parancsnak pon­tosan kiszámított pontban kell a visszatérő fülkét érnie, mert min­den másodpercnyi tévedés tíz ki­lométerekkel odébb sodorhatja a fülkét attól a ponttól, amelynél földet­ kell érnie. A parancs vétele után először bekapcsolódik a fékező rakéta, amely „kilépteti” a fülkét a szput­­nyikpályáról. A stabil szputnyik­­pályán a fülke egyensúlyban van, nem esik le. Ahhoz, hogy vissza­térhessen, le kell fékezni. Ehhez kell a fékező rakéta. Ez a rakéta néhány száz méteres másodper­cenkénti­ sebességgel lassítja le a fülkét, úgyhogy az most már lapos ívelt pályán tér vissza. Ez a pálya nem lehet túl me­redek, mert akkor a fülke elégne. Néhány fokos szögben hajlik csu­pán a vízszinteshez képest a most már a Föld felé tartó fülke s köz­ben egyre lassul. Ezt annak kö­szönheti, hogy különlegesen kiala­kított, fékező felületeket nyitnak ki oldalán s így ellenállása az egy­re sűrűbbé váló légkörben mind nagyobb. Csak arra kell ügyelni, hogy túl gyors fékezés ne okozzon túlságosan erős felmelegedést, mert ez a fülke pusztulását okoz­ná. A visszatérő rendszer ezt a fokozatos ereszkedést irányítja. S ha az űrhajósfülke visszaért az alsó, legsűrűbb légkörbe, egymás után nyílnak ki a kisebb, majd nagyobb ejtőernyők, amelyekkel végül is a fülke többé-kevésbé szelíden földet ér. Ezzel egyidejű­leg működésbe lép az a rádióadó, amely megkönnyíti a fülke felku­tatását. A mcHlös/.crvf/cí Ha a­ fülke földet ért, utasát vagy utasait meg is kell menteni. Ehhez azonban hatalmas appará­tus szükséges. A legpontosabb irá­nyítás esetén is több száz négyzet­­kilométeres területszakaszon be­lül érhet vissza a fülke és itt kell késedelem nélkül felkutatni és biztonságba helyezni. Ehhez minden bizonnyal fel­használják a modern rádió- és ra­dartechnika minden vívmányát, de ezenkívül jelentős számú heli­kopter és terepjáró gépkocsi tar­tozik az űrhajós „fogadóbizottsá­­gába”. A Bjelka és Sztrelka megmen­tésétől kezdve ez a szervezet min­den alkalommnal kifogástalanul teljesítette feladatát. Amíg az első m­ikor elstu­ál a rakétáig... Hosszú és fáradságos kutató­munka, rengeteg türelmesen vég­rehajtón és nagy gonddal előké­szített, valamint kiértékelt földi orvosi-élettani kísérlet előzte meg az első űrrepülő visszatérését. A modern technika művelőinek minden leleményességüket össze kellett szedniök ahhoz hogy meg­alkothassák azokat a furcsa szer­kezeteket, amelyekkel az első űr­repülők némi ízelítőt kaphatnak abból, mi is az űrrepülés és ame­lyekkel a kísérleteket irányító or­vosok hozzávetőlegesen, megálla­píthatják, hogyan viselkedik majd az emberi szervezet a világűrben. Gyorsan pörgő centrifugák, ki­sebb-nagyobb magassági kamrák, különleges zajutánzó készülékek, lélektani vizsgáló eszközök s még sok más, eddig nyilvánosságra nem hozott különleges berende­zés egyengette a világűrbe vezető utat Rádió, radar, műszerek... Az előbbiekben leírt félelmetes „fegyvertár” azonban csak akkor ér valamit, ha minden a maga megszabott idejében működik, s ha az összes adatok torzitaliánul jutnak el a szputnyikűrhajóról a Földre. Az előbbi különleges rendsze­rek mellett tehát még sokféle rá­diótechnikai eszközre, radarkészü­lékre, telemetrikus műszerre és ké­szülékre van szükség. Nem hiá­nyoznak a szputnyikűrhajóból a kis elektronikus számítógépek és a földi irányító központból a nagy­méretű elektronikus számítóóriá­­sok sem. A modern elektronika minden vívmánya közreműködött abban, hogy a nagyszerű vállalkozás si­kerülhessen. Páratlan teljesítmé­ny Az olvasónak az elmondottak­ból látnia kell, mennyire bonyo­lult, minden részletében szerve­sen összefüggő feladatláncolatot kellett a szovjet tudósoknak és mérnököknek jól megoldaniuk. S a megoldás sikerült. Az első ember visszatért a vi­lágűrből. Ez megnyitotta az újabb, még többet ígérő kísérletek soro­zatát, amelyekben már az ember is jelen van s aktívan részt vesz. Három és fél év óta ostromolja a szovjet ember a világűr kapuit. 1961. április 12. az első igazi győ­zelem napjaként került bele a tu­domány s vele együtt az alkotó ember történelmébe. Nagy Ernő A vrpionvikarb­ Hjjók Hat nagyszabású űrkísérlet és két földi rakétakísérlet-sorozat jelzi az embert világűrbe vezető és onnan épségben visszahozó utat. Íme a hat szputnyik űrhajó: 00^ / I T 'jBA W 1 1 V/WaBrsfl\S Y5 f £ Mg M 'Á *Jlá a *1 Az első űrrepülő repülését megerőltető élettani kísérletsorozatok előzték meg. Itt televíziós beren­dezésen keresztül figyelik a magassági vizsgálókamrában levő űrrepülőt, akinek élettani funkcióit tucatnyi műszer ellenőrzi. NÉPSZABADSÁG Darázs Endre: Csak oly erő tud égbe emelni. Mely nem porló, de egy ak­arat S embert emel fel a Múlandóból Az örökbe pillanat alatt. Felhő párnán időtlen lebegnek Avult hitek bús istenei, Átfúrta a kavargó felhőket Csóvás erő, tüzes, emberi. Sziszegjen bár babona és átok, Milliószor több a szép öröm. Mely emelte át a magas és új, Érintetlen égi küszöbön. Eddig volt a porban járó ember Bizonytalan, hűvös egeké. De az ég ma lehajolt alánk is A mindenség már az emberé. CSAK OLY KRŐ 1961. április 1I. csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék