Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)

1961-08-19 / 197. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1961. augusztus 19. szombat .fsar£j Gagarin nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) nem küld embereket a világmindenség felderítésére? Megtörtént például, hogy burzsoá lapok tudósítói nagyon kellemes kérdéseket tettek nekem fel s szinte „szimpatizánsoknak” tűntek, azután megtudtam, hogy egyébként ráérő idejükben a Szovjetunió rágalmazásával foglalkoznak. Egyetlen utam alkalmával sem történt semmiféle provokáció vagy provokációs kísérlet sem. Én ebben azt láttam, hogy a mi űrhajóink előtt, a szovjet tudósok, mérnökök és munkások tehetsége előtt a legszorosabb keménykalap is lekerül a fejekről. S így van ez rendjén. Nagyon jó érzés volt azt is tapasztalni, hogy az egyszerű dolgozó emberekből a tőkésországokban is nem csupán elismerést, hanem óriási lelkesedést váltanak ki a Szovjetunió sikerei. Brazíliában például ezt a lelkesedést felfokozottan fejezte ki az emberek lobogó, délies temperamentuma. De elmondhatom, hogy a „hideg” finnek is felmelegedtek: a finn dolgozókkal való találkozásaim hőfoka aligha marad el a dél-amerikai fogadtatások forróságától. Kanada sem tartozik a meleg égtájak közé és mégis, milyen „délies” temperamentummal tapsoltak az emberek a gyűlésen, amikor felolvastam Hruscsov elvtárs üdvözletét. — És Kuba? Jurij Gagarin arcán ismét megjelenik a kedves, elragadtatott mosoly, amikor ezt a szót kimondjuk. — Igen, Kuba. Erről beszélni is nehéz. Úgy érzem, hogy a szívem egy darabkáját hagytam ott azoknál a nagyszerű embereknél és kivált egy igaz barátnál, egy vérbeli forradalmárnál, Fidel Castrónál. Soha nem felejtem el a találkozásaimat s egy éjszakába nyúló beszélgetésünket, amelynek során — úgy érzem — még inkább barátok lettünk. Nekem úgy tűnt, az egész ország fiatal. Vagy talán a forradalmi szenvedély mutatja fiatalnak, amely eltölti az embereket? Csodálatos kép volt az Amíg nem jártam ott, nem tudtam volna elképzelni, hogy ennyire öntudatosak, érettek, ilyen jól ismerik, értik, magukévá teszik forradalmuk politikáját. Azt is nagyon érdekes volt látni, micsoda nagy érdeklődést tanúsítanak egymás iránt a latinamerikai népek. Castro nagyon örült annak, hogy elutazom Brazíliába is. Ott pedig Quadros elnök sokat kérdezett kubai benyomásaimról és megkért, hogy adjam át üdvözletét Fidel Castrónak. Rövidesen visszatértem Kubába, ekkor azután Castro kérdezett Braziáról és alig győztem órákon át mesélni az élményeimet. — Akárcsak egy nagykövet — tréfálkozunk. — Nem, nem — tiltakozik nevetve Gagarin —, eszem ágában sincs belekontárkodni a nagykövetek dolgába. Én legfeljebb az űrhajósokat képviselem, s amit propagálok, az csupán annyi, hogy az emberek tanulmányozzák békében a kozmoszt. Van ott hely mindenkinek, hadd repüljenek, hadd gazdagodjék a tudomány. — Mi a véleménye az amerikai űrhajósokról? — Személyesen még egyet sem ismerek, de olvastam a repüléseikről szóló beszámolókat, s ezek alapján rátermett, jól felkészült embereknek vélem őket. Ugyan az eredmények, amiket eddig elértek, nagyon kezdetiek a szovjet űrkutatási teljesítményekhez hasonlítva. Nem is lehet a 16 perces amerikai repülési „rekordot” a 25 órás szovjet űrrepülési tartamhoz hasonlítani. S hogyan lehetne a 8 ezer kilométeres amerikai sebességet a mi 28 ezer kilométeres sebességünk mellé állítani? Mi azért megadjuk az USA űrrepülőinek az őket megillető elismerést. Űrrepülési kísérleteik kezdetleges technikai felkészültség mellett folynak, de ez nem jelenti, hogy ők maguk ne lennének bátor és jól felkészült űrhajósok. De az amerikai technika színvonala nagyon szűk korlátok közé szorítja őket. Ezután arról kérdezzük Jurij Alekszejevicset, mi másra maradt ideje a nagy világjárás közepette? Hiszen ismeretes, hogy az első emberi űrrepülés hőse a jövőben is részt kér a kozmosz meghódításának nagy munkájából. Megint csak tréfával kezdi a választ: — Tanulmányoztam a közlekedési szabályokat és izgultam, hogy ne buktassanak meg a gépjárművezetői vizsgán. Mert aki űrhajós, az még nem biztos, hogy jó sofőr is. A kozmosz „közlekedési szabályai” lényegesen különböznek a földiektől. — S nem buktatták meg? — Megúsztam. Azóta már hétezer kilométert futottam a Volgámmal. Nem kis távolság ám ez a földön. — És az űrhajós-továbbképzés? A későbbi tervei? — Arra is jutott időm. Ez alkalommal nem a tréningekre, hanem az elméleti képzésre. Sikeres felvételi vizsgát tettem a repülőmérnöki akadémián. A jövő kozmikus feladatai sokkal nagyobb felkészültséget követelnek, mint az eddigiek. Az űrhajózás technikája mind bonyolultabb lesz. Szeretném jól elvégezni az akadémiát, hogy magasabb fokú technikai tudást szerezzek. S persze folytatom a tréningeket is. Ez a magyarázata annak, hogy csak rövid időre tudom igénybe venni a kitüntető magyarországi meghívást. Hamarosan vissza kell térnem, hív a munka és a tanulás. Komolyan kell venni a lenini elvet, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Azután Jurij Gagarin családja után érdeklődünk. — Feleségem sok meghívást kapott eddig is, de most először jön el külföldre. Elsőnek a magyarok meghívását tudtuk közösen elfogadni. Hiszen a kisebbik lányunk, Gálocska még annyira kicsiny, hogy nem maradhat az anyja nélkül. — Mivel foglalkozik Valentyina Ivanovna, amióta férje a világ első űrhajósa lett? — Úgy él, mint bármelyik szovjet asszony, legfeljebb egy kicsit többször van egyedül, mint mások. Nagyszerű lesz, hogy most együtt utazunk Magyarországra. Természetesen — ha semmi nem jön közbe — a kis Gályát is magunkkal visszük, mert Valentyina a maga legfontosabb anyai kötelességeit senkire sem ruházná át, még két napra sem. Egyébként a feleségem, akinek már régen letelt a szülési szabadsága, ma is ugyanabban a kórházi laboratóriumban dolgozik, ugyanabban a munkakörben, mint azelőtt. Nagyon elégedett, jól érzi magát és nagy örömmel és izgalommal készülődik arra, hogy néhány óra múlva elinduljunk Magyarországra. Hadd tegyük hát fel utolsó kérdésünket Jurij Gagarinnak, hiszen bizonyára még neki is elő kell az útra készülnie: — Mit üzen a magyar népnek? — Nagy örömmel indulok el Magyarországra és örülök, hogy a Népszabadság útján előreküldhetem feleségem és a magam forró üdvözletét a testvéri magyar népnek. Eddig csak levelek útján álltam kapcsolatban Magyarországgal. Több ezer levelet kaptam Magyarországról és nagy részük egyben meghívást is tartalmazott különböző családokhoz, különböző falvakba, városokba. Nagyon megható ez a sok kedvesség és szívből köszönjük a levelekben küldött jókívánságokat és meghívásokat. Sajnos, rövid lesz magyarországi tartózkodásunk és fizikailag lehetetlen lenne a sok egyéni meghívásnak külön-külön is eleget tenni. De amikor a testvéri Magyarország földjére lépünk, lélekben együtt leszünk az egész magyar néppel, minden egyes családdal, mindenkivel, aki velünk örül a szovjet és a magyar nép nagy barátságának. Ennek a közös összefűző érzésnek, a szovjet—magyar barátság érzésének jegyében készülünk az útra, s köszöntjük vendéglátóinkat. Kívánjuk, hogy a testvéri magyar nép érjen el minél nagyobb sikereket az új élet építésében. Nagy örömmel várjuk a találkozást magyar barátainkkal! Szabó L. István Készül a tribün a ma délutáni nagygyűlésre a Hősök terén. (Wormser Antal felvétele.) Havonta 65 méter vágatot hajt ki a rudabányai Gagarin-aknában a Tyitov-brigád A világűr két hősét, Jurij Gagarint és Germán Tyitovot sok magyar munkáscsapat tagjai választották eszményképükül, és róluk nevezték el brigádjukat. A két űrrepülő nevét viselő brigádok közül alább hármat mutatnak be az MTI tudósítói. A rudabányai ércbányában nemrégen 100 méter mély, úgynevezett vakaknát építettek. Ez ma az ország legkorszerűbb aknája, ezért a dolgozók a világ első űrrepülőjéről, Gagarin őrnagyról nevezték el. Az új akna 50 méteres szintjén két, egymással párhuzamos, 500—500 méter hosszú fő szállító vágatot hajtanak ki a pátercmezők feltárására. A jobboldali vágatban Fóris Lajos Tyitov őrnagy nevét viselő brigádja dolgozik, igen nehéz körülmények között. A munkát kisebb-nagyobb vízbetörések és vágatszakadások nehezítik. A brigádtagok az állandóan zuhogó föld alatti „esőben” a bokán felül érő vízben is derekasan helytállnak és sokszorozott erővel dolgoznak, a nehéz munka mindjobban összekovácsolja őket, győzedelmeskedek a vízbetörések felett és a kemény dolomitökőzetben nyár eleje óta havonta átlag 65 métert mennek előre. A bánya vezetőinek véleménye szerint a Tyitov-brigád a jobboldali 500 méter hosszú fő szállító vágattal szeptember végére eléri a légaknát és az új pátércbányában előreláthatólag a jövő évben megkezdhetik az üzemszerű termelést. A Diósgyőri Könnyűgépgyárban Varga Mihálynak, a batériaüzemben dolgozó, négy fiatalból álló brigádja, az első űrrepülés után szintén felvette Gagarin nevét. A Gagarin-brigád elsősorban az exportbatériák véghegesztésével foglalkozik, jó munkájával már elnyerte a szocialista címet A közelmúltban a Gagarin-brigádnak versenytársa támadt: Szoboszlai Attila és társai a második sikeres űrrepülés emlékére felvették a Tyitov-brigád nevet és versenyre hívták a Gagarin-brigádot. A versenyre kelt két brigád vállalta, hogy selejtmentes munkát végez, a szállítási határidőket mind az export, mind pedig a belföldi gyártmányoknál megtartják. (MTI) A Ganz Daru- és Kazángyár ifjúsági műhelyében dolgozó Gagarin-brigád tagjai — akik már kétszer érték el a szocialista brigád megtisztelő címet — elhatározták, hogy együtt mennek a Hősök terére, a nagygyűlésre. Amikor a műszaki és nincs szinkro Néhány tapasztalat az Autóvillamossági Felszerelések Gyárából Az Autóvillamossági Felszerelések Gyára jó néhány új gépet kapott az utóbbi esztendőkben. A régi géppark jelentős részét kicserélték ezalatt. Igaz, nem valamennyit a legújabb technikai színvonalon álló gépre, de mindenesetre jóval korszerűbbre, mint amilyen a korábbi gépparké volt. Azt hinné az ember ezek után, ha ennyi új gépet kapott a gyár, minden bizonnyal jól ki is használják valamennyit, legalábbis két műszakban. A tények, sajnos, rácáfolnak erre. Egy üzemi felmérés adataiból kitűnik: a produktív termelést végző műhelyekben a gépek átlagosan legfeljebb 1,4—1,5 műszakban dolgoznak. Mi lehet az oka ennek? Húzódozás a bérmunkától Saláta Andor, a forgácsoló II. üzemvezetője, így magyarázza a dolgot: — A kérdéses gépeken olyan speciális munkadarabokat kell megmunkálni, amelyekből egyszerűen nincs két műszakra való. Pocsékoljuk tehát az anyagot, vagy gyártsunk feleslegesen raktárra, csak azért, hogy teljesen leterheljük a gépeket? Hasonló véleményt fejtett ki Györkös József, a zártciklus, s Rózsavölgyi elvtárs, a szerszámműhely vezetője is. — No és ha bérmunkát vállalnának a szóban forgó gépekre? — vetjük ellene. Ez ellen azonban mindenki tiltakozik, a művezetőktől a főtechnológusig. Íme a leggyakoribb ellenérvek: rendszeres bérmunka vállalása esetén folytonosan át kellene állítani a gépeket; az állandó bérmunkához bizonyos létszámtöbblet kellene, amire pedig, egy-két kivételtől eltekintve, mai termelési színvonalához nincs szüksége a gyárnak, s végül, amit nem mondanak ki nyíltan: a bérmunka vállalása rontja a gyár valamennyi mutatóját. A húzódozás oka nyilvánvalóan ez. Akármint is van azonban, egyik érv sem túlságosan meggyőző, ha vele szemben ott a tény: inkább állunk. Egy másik műhelyben olyan nem mindennapi véleménnyel találkoztunk, miszerint a szóban forgó gép egy rendkívül kényes precíziós gép. Nagyon kell rá vigyázni, ezért egy műszaknál többet semmiképp sem akarják üzemeltetni. Szó ami szó, elég furcsa érvelés.. Az persze feltétlenül helyes, hogy a műhelyben nagy gondot fordítanak, kivált a nagyértékű, nagypontosságú gépekre. Úgy hisszük azonban, az állás még egy gépnek sem vált hasznára. A pozitív számok Tények sokasága bizonyítja, hogy a gyár műszaki gárdája egyébként évek óta dicséretre méltó erőfeszítéseket tesz a technikai színvonal emeléséért, amelynek leglelkesebb híve talán a főmérnök, Schiffler Gyula. Úgyis emle-l getik gyáron belül és azon kívül — persze, tréfásan — mint a „rámenős” főmérnök. Soha sincs nyugta addig, amíg valamely elhatározott fejlesztési intézkedés meg nem valósul a gyakorlatban. A géppark felfrissítésével együtt a számukra feleslegessé vált gépeket átadták más vállalatoknak, ahol még hasznukat vehetik. Az új gépeik üzembe helyezése, egy két kivételtől eltekintve gyorsan, általában két hónapon belül történik. Magunk is láttunk olyan gépet, amelyet az udvaron helyeztek el némi tetőszerkezettel ellátva — csakhogy dolgozzék. A gyárban rendszeresen foglalkoznak üzemszervezéssel. Alapelv, hogy nem elég az új gépet megszerezni, munkájához megfelelő körülményeket is kell teremteni. Ezt támasztják alá egyébként a második negyedévben készült veszteségtanulmány adatai is. Ezek szerint a forgácsoló II-ben az összmunkaidő 80 százaléka a produktív idő, az 1960 novemberében felmért 76,4 százalékkal szemben. A gépi főidő ugyanez alatt 55,8 százalékról 60,6 százalékra növekedett, a mellékidő 0,6 százalékkal csökkent. A gépi és a kézi idő arányának kedvező eltolódását főként azzal érték el, hogy több különösen munkaigényes gyártmányt az esztergagépekről revolvergépre, s a revolvergépekről automatákra tettek át. Nyilvánvaló, elsősorban az említett műszaki-szervezési intézkedés