Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)

1961-08-20 / 198. szám

keznek a Cseljuszkin hajó személyzetének történetére. A Cseljuszkin 1934 februárjában beszorult az Északi-sark jégpáncéljába. A hajó súlyosan megsérült, a több mint száz főnyi személyzet helyzete — figyelembe véve a technika akkori színvonalát — reménytelennek látszott. A környező jégtorlaszok szinte lehetetlenné tették, hogy repülők száljanak le az emberek megmentésére. Ekkor a kormány egy hét főből álló önkéntes repülőcsoportnak engedélyt adott, hogy kísérelje meg a mentést. Az önkéntesek vezérgépének fiatal hadirepülő, Nyikolaj Kamgnyin volt a parancsnoka. Megoldották a lehetetlent, kimentették jégbörtönükből a tengerészeket. Kamanyin egymaga 37 embert hozott ki, több mint egy hónap leforgása alatt — elképesztő repülőbravúrok árán — a sarki jégtengerből. A Cseljuszkin személyzetének életéért folytatott hősi küzdelem indította arra a szovjet kormányt, hogy új érdemrendet alapítson: a Szovjetunió Hőse kitüntetést Mind a hét repülő megkapta az aranycsillagot. A 2. számú csillag Nyikolaj Kamanyin mellét díszíti. — És az öné hányas száma? — kérdezzük Gagarint. fejből tudja: 11 175. Milyen sajátos játéka a véletlennek: Gagarin éppen akkor született, amikor Kamanyin megkapta az aranycsillagot. S később Jurij Gagarin — Kamanyin repülőaltábornagy neveltje és beosztottja lett. Ennek a derűs, fiatalos tábornoknak nagy szerepe van abban, hogy Jurij az első emberi űrrepülés hősévé válhatott. Valósággal meghaló ennek a két embernek a kapcsolata, amely nevelő és tanítvány, de egyben szinte apa és fiú viszonya is. A hosszú repülőúton egy kicsit el is komolyodtunk, amikor ennek a két nagy, hősi nemzedéknek a képviselői arról beszélgettek, hogy mennyi mindent történt a 2. és a 11 175. aranycsillag odaítélése között, mennyi nagy tett és hősi áldozat emelte a Szovjetuniót azzá, amivé lett: a kommunizmust építő, legyőzhetetlen világbirodalommá. ... Elhagytuk a Kárpátokat és kisvártatva feltűntek alattunk a magyar Alföld rónái. Valentyina és Jurij leplezhetetlen izgalommal tapadtak a gép kicsiny ablakaihoz és szüntelenül kérdezősködtek a tájról, az országról, az emberekről. — Jaj, de örülök ennek az útnak — sóhajtott a fiatalasszony —, eddig csak a rádióban hallgattam a magyar muzsikát, meg olvastam a magyarokról, most meg a saját szememmel, a saját fülemmel .. . Egészen meghatódott a gondolatra. Jurij megölelte és nyugtatva mondta: — Ne izgulj már, biztos, hogy nagyszerű lesz. Azután megjelent alattunk a ferihegyi betoncsík, a gép a főépület elé gördült és vendégeink megpillantották az integető, zászlókat, virágcsokrokat lengető sok ezres tömeget. Feltárult a gép ajtaja, és beáramlott a kabinba az éljenzés, a taps. Valentyina és Jurij, boldog izgalomtól pirosan, elindultak az első találkozásra a baráti Magyarországgal. Megérkeztünk. Szabó L. István Valentyina és Jurij a repülőgépen nagy érdeklődéssel nézik a Népszabadság Gagarin földi utazásairól szóló csütörtöki képsorozatát. GAGARIN BUDAPESTEN Diadalmenet végig a városon Az Üllői út és a Nagykörút sarkán, a járda melletti első sorban már reggel fél kilenckor kiakaszthatták volna a „megtelt” táblát. A környező négy sarokház erkélyei, ablakai már ekkor zsúfoltak voltak. Szerencsés ember, aki itt lakik, vagy akinek ebben a „páholyban” jutott hely. Még az egyelőre lakatlan Lottó-ház ablakai is úgy tűntek ezekben az órákban, mintha tömegszállás lenne mögöttük, annyi szemfüles néző várta innen, hogy megláthassa az első űrrepülőt. A jókedvvel várakozó tömeg találékonysága határtalan. Az első tréfákat a Corvin Mozi kínálta — itt játsszák jó ideje a 80 nap alatt a Föld körül című amerikai filmet. — Verne óta visszaestek — mondják — most nem angolok nyerik a földkörüli versenyt Megtapsolják a reklámkocsit, amely a Bátrak arénáját hirdeti. Egy diákcsoport vitázik, ki merne felrepülni a kozmoszba, ki nem. Végül megállapodnak, hogy a továbbiakig a földrajztanárt repítik majd föl. Aztán, ahogy halad az óramutató, azt kezdik számolni, ha valaki 88 perc alatt kerülte meg a Földet, mennyi ideig juthat el Ferihegytől a Nagykörútig. Végre a Kun Béla tér felől ráibzajlani kezd az Üllői út. Jön! Hivatásos és amatőr fotósok emelik fel gépüket, berreg a filmfelvevő. Már messziről látszik a kígyózó autókaraván, államfőt sem kísérne oly nagy gépkocsitömeg, mint ezt a kedvesen mosolygó, virágcsokrot a levegőben elkapó és mindjárt továbbadó, végtelenül rokonszenves fiatal hőst. „Élszín! — Hurrá! — Vivát!” — kiabálja mindenki. Az Üllői úttól a Margit-hídig mindenki az űrhajósról és az űrhajózásról beszélt, tízezrek várták Jurij Gagarint. A Wesselényi utca sarkán egy idősebb néni magyarázott kisunokájának: „Jön a Gagarin bácsi kislánya is, majd megmutatom neked." A hat év körüli fiúcska érdeklődött, hogy milyen nagy az a lány, s amikor a körülötte állók felvilágosították, hogy öthónapos, kissé csalódottan legyintett: „Csak olyan kicsi? Akkor inkább a Gagarin bácsit figyelem.” A bukósisakos rendőrök díszkíséretében megjelent a nyitott autó. Az emberek kíváncsian lesték az integető, kedvesen mosolygó fiatalembert és végigzúgott a körút hosszán: „Éljen Gagarin!” „Nézzétek, ott a Jurij!” „Végre, hozzánk is eljött...” Igen sokan kis piros zászlókat lobogtattak, virágcsokrok szálltak az autó felé. Kovács József MÁV-főintéző, Fonyódon lakik. Eredetileg is Pestre akart jönni szombat estére, a Népstadionba, de amikor meghallotta, hogy Gagarin jön, hajnalban indult. Éjjel szolgálatban, egész nap Pesten, s este utazik vissza szolgálatba. Azt mondja, a film, a fénykép nem elég, személyesen látni kell az első űrutas , hová lehetne még felmászni ... Minden hely foglalt az ablakokban Tíz órakor már „minden hely elkelt” a Lenin körúti házak ablakaiban és erkélyein. Az emberek még a villamos oldalára és az autók tetejére is felkapaszkodtak. Lassan kiürültek a körúti üzletek is. A Papír- és Írószerboltban az eladók barátságosan fel is szólították a kedves vevőket, hogy fejezzék be a vásárlást, s ne haragudjanak, hogy rövid időre bezárnak, de ők is látni akarják Gagarint Az üzletekből létrák, székek, sámlik kerültek elő s arra álltak az emberek, hogy jobban láthassanak. Amikor végigszáguldott a hír a tömegen, hogy „jönnek”, mint a felbolygatott méhkas, olyan lett a körút. A József körúti 19-es számú fodrászüzletben még a bura alól is kiszaladtak a nők és különböző csavarokkal, fülleszorítókkal, hajhálóval „díszítve” furakodtak a tömeg közé. Mit számított most a frizura! Akit Berlinben irigyelnek majd Gertrud Riedh, berlini óvónő kéthetes üdülésen van Budapesten. Nem is remélte, hogy egy külön „ünnepi programot kap”, ha Gagarin még nem is volt Németországban, ő már személyesen is látta, sőt, nagyon irigyelni fogják a berliniek, amikor viszi a maga készítette képet az autóból integető Gagarinról. (Amikor feltűnt a kocsisor, valóban villámgyorsan fényképezett, azt mondja, biztosan sikerül a mosolygó Gagarin-kép.) Konrad Wiszkowski és Wodak Pfeiffer lengyel gyerekek, szüleik itt dolgoznak a lengyel külképviseletnél, most pótolni akarják, amit Varsóban elmulasztottak. A Mosoly Cukrászda termelőrészlegének, fehérköpenyes, főkötős dolgozói a kemence, fából készült fel hágólépcsőjét hozták ki alkalmi lelátónak. Itt van Bárdos Irén KISZ-titkár is, s a többiek, cukrászok, cukrászlányok. Megszervezték, ketten mindig nemn vannak a kemencénél, váltják egymást. Amikor Gagarin jön, majd az ügyeletesek is kijönnek. Pusztai Géza nyugdíjas lakatos panaszkodik: nem érti teljesen az űrrepülés technikáját, nincs ideje megtanulni, de éppúgy magáénak érzi Gagarint, mint a nyolcéves Váci Lacika és négyéves Tomi öccse, akik anyukával jöttek ki, kezükben egy-egy csokor szegfű, megkísérlik bedobni az autóba. Végre elzúg a zászlós rendőrmotor, a fehérsisakos motoros kíséret, ott áll a nyitott kocsiban Gagarin, mögötte ülnek Marosán és Kállai elvtársak, felzúg a tömeg: Gagarin! Karok emelkednek üdvözlésére. Gagarin visszaint, Budapestre érkezett, s mi biztosan tudjuk, hogy ő is úgy érzi: hazajött hozzánk. Budapesten is hódít az „űrmosoly”* — Űrutast tessék! Egy forint az Űrutas! — furakodik előre a Széna tér s a Mártírok útja sarkán összegyűlt tömegben egy fehérköpenyes, szöszi, bodros hajú fiatal lány, s közben szinte dalolva, nevetve kínálja tálcán az áruját, az Űrutas csokiszeletet. Egy idősebb, már erősen kopaszodó férfi előtt megáll, s kislányosan, kedvesen pukedlit csinál. Arcán a tréfa, a huncutság s körülötte a sok várakozó már előre mulatva a csattanón, felfigyel. Már mondja is: — Kóstolja meg. Finom. Meglátja, úgy mosolyog tőle, mint Gagarin. " A férfi zavartan köhécsel, s már kotorász a zsebében a forintért, majd a csokoládét a kezébe nyomja egy közelben ágaskodó kisfiúnak. Nevet mindenki, a szőke lány és az idősebb férfi tapsot kap. Ragyogó napfényes délelőtt, az embereknek jókedvük van. A Széna tér, fodrászüzlet borbélyának is, aki a közelgő helikopter zúgására felfigyelve, kezében pamaccsal siet az utcára, s a vendégének is, aki dús szappanhabbal az arcán, kendővel a nyakában rohan utána, üdvözölni az űrhajóst. S itt van a háziasszony, aki a Lövőház utcai csarnokból cipeli haza az ebédnek valót, a paprikával és paradicsommal megrakott szatyrát — majd egy kicsit később lesz kész a lecsó, de ő is látni akarja Gagarint, s beáll a többiek közé. Kitódultak az utcára a KÖZÉRT-üzlet elárusító lányai, a közeli Klement Gottwald Villamossági Gyár ifjúmunkásai. (Folytatás a 4. ) így köszöntötte Budapest kedves vendégeinket.