Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)

1961-08-20 / 198. szám

99.ÜDVÜE váLJ­ÜK­ÖNBEN A NAGY SZOVJET NÉP HŐS FIÁT“­ its alliuttniBBi­garic»99 előestéjén rendezett nagygyűlésen Marosán György és Jurij Gagarin mondott beszédet Már a kora délutáni órákban Kispest, Csepel, s a főváros minden részéből áradt, hömpölygött a tö­meg a Hősök tere felé. Aki csak tehette, eljött, mert tanúja, részese akart lenni a nagyszerű ese­ménynek, a budapestiek, s a világ első űrhajósa, Cagarin őrnagy találkozásának. Amikor elhang­zottak az első üdvözlő szavak, már több mint 200 ezer ember tapsolt a téren, s környékén. Mert akik az utolsó percekben érkeztek, bizony kiszorul­tak a Dózsa György útra és a Népköztársaság útjára. Az ünnepség még el sem kezdődött, amikor már számtalan kedves, megható jelenetnek lehettünk tanúi. Az emelvény előtt egy úttörő-egyenruhás kis­lány, Czettler Mariann, a 2003-as Teleki Blanka Iskola tanállója kérlelte a munkásőröket, engedjék fel az emelvényre: — Értsék meg, bácsik, én hivatalos küldetésben vagyok itt. Tessék, itt a bizonyíték — és egy újság nagyságos könyvet mutatott fel. — A Szputnyik-őrs naplója ez, s nekem az a feladatom, hogy egy autogramot szereztek ebbe Gagarin elvtárstól. Ha ő megtudja, hogy maguk nem engedtek­ hozzá, meglátják, nagyon megharagszik. — Az más — felelték nevetve a munkásőrök, s megnyílt az út a kislány előtt, az emelvény felé. A tér túlsó oldalán ugyanezen percekben egy idős házaspár, Gubicza János és felesége várta már türelmetlenül Gagarint, s amikor megérkezett a vendégeket hozó kocsikaraván, és az egyik autó­ból kiszállt a fiatal, mosolygó űrutas, ők is össze­mosolyogtak. — Hát ezt is megértük — mindössze ennyit szól­tak, s utána, akárcsak a többiek, kezüket ők is magasan fejük fölé emelve, tapsoltak, köszöntöt­ték a várva várt vendégeket. Közben az ünnepi emelvény háta mögött fon­dorlatos tervet szőtt egy tarka lánykoszorú. Szőkék, barnák, feketék, az egyik csinosabb, mint a másik­­ volt, aki nyíltan meg is mondta a véleményét. Budapest válogatott legszebb lányai — összedug­ták fejüket, és izgatottan tárgyalták: — Szóval elsőnek én megyek fel, átadom a virág­csokrot, és azután ... De erről majd később. Most csak annyit árulunk el, hogy az e pillanatokban kitervezett selejtetet csaknem 200 ezer ember mosolyogta, tapsolta végig a nagygyűlés utolsó perceiben. Gagarin őrnagy már az első pillanatban tom­boló sikert aratott. Megmozdult, szinte hullámzott az egész tér, amikor megérkezett, zúgott az éljen, és szívből kiáltotta mindenki: „Üdvözlünk, Jurij!” A következő pillanatban azonban eltűnt a nézők szeme elől, s a nagygyűlés részvevői hiába lesték, mikor tűnik fel az emelvény közepén, a díszhelyen. Váratlanul oldalt, az emelvény szélén, a meghívott vendégek között bujccant elő, úgy mentek érte, s kérték, jöjjön középre: „öné ma a díszhely, Gaga­rin elvtársi” S mellette helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a politikai, a kulturális és a gazdasági élet több kiválósága, az üzemi dolgozók képviselői. Ott foglalt helyet Usz­­tyinov elvtárs, a magyarországi szovjet nagykö­vet is. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után a nagygyűlést Kállai Gyula, a Minisztertanács első el­nökhelyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja nyitotta meg. Kállai Gyula elvtárs a Ma­Tisztelt elvtársnők, elvtársak! Kedves barátunk, Gagarin elv­ár­j! Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy népi alkotmá­­nyunk és az új kenyér hagyomá­­nyos ünnepén körünkben üdvözöl­­tetjük azt a férfit, aki elsőként k ért utat az emberiségnek a világ­gyár Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a kormány és a Hazafias Népfront elnöksége ne­vében üdvözölte a nagygyűlés részvevőit, Budapest dolgozó né­pét, s forró szeretettel köszöntötte mindenségbe. Üdvözöljük az ön személyében a nagy szovjet nép hős fiát, aki dicsőséget szerzett hazájának és az egész emberiség­nek. (Hatalmas taps, éljenzés.) Üdvözöljük az ön személyé­ben a Szovjetunió Kommunista Pártja neveltjét, aki a kommuniz­mus lobogójával repülte körül a Jurij Alekszejevics Gagarin elv­társat és feleségét, majd átadta a szót Marosán György elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának, földgolyót. Tolmácsolom Budapest dolgozó népének és önnek, Gaga­rin elvtárs, valamint kedves csa­ládjának, Kádár János elvtárs forró üdvözletét, aki az ön szép hazájában tölti szabadságát Az ön hősi tette, Gagarin elvtárs é­s bátor űrhajós- társának, Tyitov elvtársnak újabb űrrekordja —, nagyszerű jelképe annak a szédületes ütemű fejlődésnek, amelyet a kommunizmust építő Szovjet­unió a termelés, a tudomány, a kultúra terén nap mint nap elér. Egyben jelképe azoknak a távla­toknak, amelyeket a kizsákmá­nyolást nem ismerő kommunista társadalmi rend nyit meg az egész emberiség számára. Büsz­kék vagyunk arra, hogy a mi né­pünk is a szovjet néppel és a többi szocialista ország népével ezen az úton jár. Immár 12 esztendeje annak, hogy népi demokratikus forradal­munk vívmányainak eredménye­ként megszületett népköztársasá­gunk alkotmánya, amely a­ szocia­lizmus építését társadalmunk fej­lődésének alaptörvényévé tette. Az alkotmány elfogadása óta el­telt 12 esztendő hazánk életében a szocialista társadalmi átalakulás, a nemzeti felemelkedés nagy si­kereit eredményezte. A hősi múl­tú magyar munkásosztály, szilárd szövetségben egész dolgozó né­pünkkel, pártunk vezetésével megdönthetetlenné tette a népi hatalmat. Sikereink kulcsa az a politika, amelyet pártunk Köz­ponti Bizottsága, kidolgozott és a nép támogatásával, szorgalmas munkájával nap nap után meg­valósít. Megingathatatlanul já­runk azon a győzelmes úton, ame­lyet pártunk VII. kongresszusa kijelölt. Munkásosztályunk, dolgozó né­pünk a népi hatalom másfél évti­zedében többet alkotott, mint a kapitalizmus fennállásának egy évszázada alatt. Ipari termelé­sünk 1938-hoz képest mintegy négyszeresére emelkedett. Forra­dalmi változás ment végbe falun is. A munkások és a parasztok szilárd összefogásával, egyesült erejével az elmúlt években győze­lemre vittük a szocialista forrada­lom nagy ügyét a magyar falvak­ban is; hazánkban ma már a meg­művelhető mezőgazdasági terület több mint 90 százalékán szocialis­ta nagyüzemi termelés folyik. Dolgozó parasztságunk jól vá­lasztott, amikor a szövetkezeti útra lépett s ha ezt a válasz­tást az idei nyáron tapasztalt szorgos munka követi minde­nütt, akkor az eredmény sem marad el. Kulturális forradalmunk is sok jót hozott: egész népünk nagyot nőtt ismeretben, öntudatban, ki­alakult tudományos világképe, gazdagodott tapasztalatokban. Ma már gyökeresen más, szebb, gaz­dagabb a magyar nép élete. Örök­re felszámoltunk mindenfajta ki­zsákmányolást és soha nem látott népi-nemzeti egységet teremtet­tünk. Fel kell tennünk a tetőt a szocializmus épületére Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, sok kemény harcot, sok áldozatos munkát és sok lelke­sítő szép eredményt látunk. Ezek az eredmények mindenben igazol­ták pártunk politikáját és növel­ték a nép bizalmát a párt Köz­ponti Bizottsága, a kormány iránt. De mi nem elégedhetünk meg a tegnap eredményeivel, mi többre törekszünk,h a jelenben élünk s a jövőt kell építenünk. A jelenben élni — ez minde­nekelőtt annyit jelent, hogy még jobban kell dolgoznunk, meg kell sokszorozni korábbi eredményeinket, képletesen szólva: fel kell tennünk a te­tőt a szocializmus épületére. Az idén megkezdtük a második öt­éves tervünk végrehajtását. A tervév első felének eredményei­vel nagyjából elégedettek lehe­tünk. Iparunk mintegy 13 száza­léka termelt többet, mint egy év­vel korábban. A termelési tervet 4 százalékkal túlteljesítettük, s jó dolog, hogy a termelés emel­kedésének kétharmad részét — a pártunk VII. kongresszusán el­fogadott irányelveknek megfele­lően —, a termelékenység emel­kedése adta. Megnyugtató mezőgazdaságunk állapota is. Bár a mezőgazdasági (Folytatás a 8. oldalon.) Marosán Híjörffy Alm­árs: Minden sikerünk alapja a szocialista rendszer

Next