Népszabadság, 1962. április (20. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-11 / 84. szám
1962. április 11. szerda SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL Az olvasó gyermek Hiába szólnak a gyerekhez, ő nem lát, nem hall, csak olvas. Már szürkül, a villanyt még nem kapcsolták fel, ő közelebb hajol a könyvhöz, s valósággal falja a betűket. A legtöbb szülő belepillant ilyenkor a nyitott könyvbe, megnézi a címlapot, s rosszat sejtve keresi a nagy elmélyülés okát. Egyikük-másikuk talán bele is lapoz, s kutatja, nncsenek-e benne erotikus részletek vagy ízléstelen kifejezések. S ezzel általában befejezettnek is tekintik az ellenőrzést — legfeljebb a vakoskodás miatt szólnak. Manapság jó könyveket adnak ki nálunk, s a könyvesboltok polcairól már régóta eltűntek a lélekölő ponyvák. S ez az, ami a szülőket talán a kelleténél jobban is megnyugtatja, s nem gondolnak rá, hogy még a jó könyveket sem lehet válogatás nélkül gyermekeink kezébe adni. Mert gondoljuk csak meg: Anatole France Jelenkori történet vagy Móricz Zsigmond Sárarany című műve való-e 10—12 éves gyereknek? Nem, mégpedig nemcsak azért nem, mert erotikus részletek is találhatók e könyvekben, hanem azért, mert ebben a korban egyszerűen nem tudják még megérteni e klasszikus művek igazi mondanivalóját. A szülők túlnyomó többsége tudja, megsejti, hogy a leporellókat mikor kell felváltani apró, szöveges mesék mondásával, s többé-kevéssé azt is felismeri, mikor következzék a nagyobb figyelmet igénylő mesék olvasása. De a legnagyobb zűrzavar és bizonytalanság uralkodik az olvasás irányításában és a könyvek kiválogatásában, ha a gyermek elkezdte az önálló olvasást, hiszen ez már felettébb sokrétű nevelési és tárgyi ismereteket igényel a szülőktől. Figyelemmel kell kísérni a gyermek szellemi érését, erkölcsi fejlődését és ismereteinek gyarapodását, értékelni és irányítani kell érdeklődését, s nem hiányozhat a könyvek ismerete sem. De az olvasás helyes irányításának ilyen sok feltételét látva, jogosan merül fel a kérdés: eleget tudnak-e tenni ezeknek a követelményeknek a szülők? őszintén szólva többségük már csak azért sem képes erre, mert a legfontosabbak, a könyvekkel maguk is csak mostanában, felnőtt fejjel kezdenek megismerkedni. S mégsem reménytelen próbálkozás az olvasó gyermek irányítása, ha felhasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. Mindenekelőtt a gyerek tanítója, magyar szakos tanára, osztályfőnöke adhat tanácsot ők ismerik a gyerek érettségi fokát, fejlődésének sajátosságait, s pedagógiailag is értékelni tudják az érdeklődés irányait, járatosak az irodalomban. Hasznos tanácsokat adhatnak a könyvtárosok és a könyvesboltok elárusítói is. Érdemes belelapozni a könyvek elővagy utószavába is, mert néhány esetben — mint például A fizika és a haladás című, népszerűen megírt ismeretterjesztő könyvben — jelzik azt is, hogy milyen iskolai tananyag birtokában értheti meg azt az, ifjú olvasó. Általában helyes, ha a szülő is ismeri gyermeke olvasmányait. Ezáltal nemcsak ellenőrizni tud, hanem fel is hívhatja figyelmét a fontos összefüggésekre, a lényeg megragadására. Igaz, a szülőktől, még az értelmiségi foglalkozásúaktól sem lehet megkívánni, hogy a gyermekekkel lépést tartsanak az ifjúsági könyvek olvasásában. De ez csak egy okkal több, hogy olvasóankétokra küldjék gyermekeiket, vagy arra ösztönözzék őket, hogy vegyenek részt a KISZ József Attila olvasómozgalomban. A szülők sokat tehetnek az olvasás helyes módjának kialakításáért is. A gyermekek közt — miként a felnőttek körében is — találhatunk „könyvet faló” olvasókat is, őket általában csak a cselekmény érdekli, s átlapoznak az „unalmas” leírásokon. Ez az olvasási mód csak a felszínen kapisgál, de nem hatol mélységekbe; az olvasó így megismerheti a" regény cselekményét, de a benne felvonuló jellemeket, az igazi mondanivalót nem. S ez vonatkozik a tudományos és ismeretterjesztő könyvek ilyesfajta olvasására is. A gyorsan olvasó elcsodálkozhat egy-egy technikai vagy tudományos érdekességen, de az olvasott ismereteket nem képes rögzíteni, emlékezetbe vésni, s az életben hasznosítani. A gyors, kapkodó olvasás ellen a legjobb orvosság, ha rendszeresen érdeklődünk a serdülő gyermek olvasmánya iránt, esetleg a könyv tartalmának elmondása után, magunk is kézbe vesszük azt, hogy ezáltal is figyelmes olvasásra késztessünk. E habzsolva olvasó típus sajátja leginkább, hogy érdeklődési köre leszűkül, s jobbára azonos témájú könyveket olvas. Ezekkel éppen olyan tapintattal kell bánni, mint azokkal, akik még idegenkednek a könyvektől, hiszen voltaképpen egy új, eddig „unalmasnak” tartott területre akarjuk őket csalogatni. S erőszakkal, hatalmi eszközökkel még egyetlen gyermeket sem barátkoztattak meg a könyvekkel. A kezdőknél s azoknál, akiket új témakör felé akarunk irányítani, az a legfontosabb, hogy az ajánlott olvasmányok — s különösen az elsők — érdekesek, lebilincselők legyenek. Erőszakkal, hatalmi szóval hiába ültetjük a gyereket a könyv mellé, mát sem használ az, mert csak nézi a betűket, de figyelme talán messze kalandozik. Mindenesetre sokkal könynyebb dolgunk van azokkal, akik szeretik a könyvet, csak érdeklődési körüket kell tágítani, sokoldalúbbá tenni, mint olvasáshoz szoktatni azokat, akik még idegenkednek a sok nyomtatott betűtől. Ezért már egészen fiatalon meg kell szerettetni a gyerekekkel a könyvet. S itt kell szólnunk az életkori sajátosságokról. Az olvasásban nincs mechanikus „szamárlétra”, a könyvek kiválogatását nem lehet pusztán és mereven életkorhoz kötni. (De könnyű dolgunk is lenne, ha ezt meg lehetne csinálni, hiszen akkor csupán év szerinti kategóriákba kellene sorolni a könyveket, s máris megoldanánk ezt a bonyolult nevelési kérdést!) De igenis figyelembe kell venni a gyermek általános fejlettségét, mert ebben a korban a könyv éppúgy a gyermek érettségének a függvénye, miként az orvosság a diagnózisé. Az erkölcsi, szellemi érettség gyerekenként változik, s előfordulhat, hogy a fiatalabbik már olvashatja Móricz műveit, míg az idősebbik még nem. Ezért helytelen, ha az olvasmányok kiválogatásában a szülők a „szomszéd” fiúra vagy leányra hivatkoznak, ahelyett, hogy saját gyermekük megismerésére törekednének. A könyv jó barát, nagyszerű tulajdonságokra nevelhet, új ismereteket nyújthat, távoli világokba vihet mind időben, mind térben. De miként a vonatra sem ültetnénk kísérő nélkül gyermekünket, hogy útra indítsuk őket távoli tájak felé, úgy a könyvekben sem bízhatjuk gyermekeinket kalandos vágyaikra. Kézen kell őket fogni ezen az úton is, hogy az elágazásoknál el ne tévedjenek — s ez elsősorban a szülők feladata. Tóth Ulászló NÉPSZABADSÁG Dunaújváros új testvérvárosa: a szovjet-ukrajnai Alcsevszk A dunaújvárosi tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén elhatározták, hogy testvérvárosi kapcsolatokat építenek ki a szovjet-ukrajnai Alcsevszk várossal. Ebből az alkalomból levélben köszöntötték Alcsevszk város lakóit, s megírták, hogy a dunaújvárosi tanács örömmel cserélne városfejlesztési és városépítési tapasztalatokat a szovjet város tanácséval. A levéllel együtt Dunaújváros 12 éves fejlődését, lakóinak életét bemutató emlékalbumot is küldtek Alcsevszkbe. (MTI) Sikerrel vizsgáztak Csongrád megye felnőtt „diákjai" A napokban befejeződtek a Csongrád megyei iskolák mezőgazdasági jellegű esti tanfolyamai, öt hónapig több mint 1800 munkás- és parasztember látogatta a napi munka után azokat a tantermeket, amelyekbe sokuknak a gyermeke is jár. A szorgalmas tanulás eredményeként a deresedő hajú diákok legtöbbje sikerrel tette le a vizsgát az általános iskola osztályainak anyagából. Eredményesen végezte el a hetedik osztályt a megye legidősebb diákja, a derekegyházi Erdei Mihály bácsi, aki 61 éves fejjel látott hozzá a tanuláshoz. Ma termelőszövetkezeti tag, s vezető tisztséget tölt be a közös gazdaságban. Ezért érezte szükségét, hogy a fiatalok mellett maga is gyarapítsa tudását. (MTI) T Az idén elkészül az első magyar szárnyashajó (Tudósítónktól.) Hajóiparunk az idén elkészíti az első szárnyashajót. Az elgondolások szerint az új hajó 40—60 személy befogadására lesz alkalmas, és a víz tetején suhanva mintegy 100 kilométeres sebességgel halad majd. Tengervízálló alumínium anyagból állítják elő, s így nemcsak folyók és édesvizű tavak forgalmára állítható be, de alkalmazhatják tengerparti közlekedésre is. Ugyancsak jelentős, hogy idén kialakítják és sorozatgyártásra előkészítik a 2000 lóerős tolóhajókat, melyek sokkal gazdaságosabban üzemeltethetők, mint a vontatók. Az uszályokat köré aggatják és az új hajó a „sleppvonatot” maga előtt tolja. Megkezdik a 2500—3000 tonnás tengeri áruszállító hajók tervezését is, mert 1965-től már ilyen nagy típusú vízijárművek gyártására is berendezkedik hajóiparunk. A konstruktőrök úgy szerkesztik a tengerjárókat, hogy azok — megfelelő vízállás idején — Budapestre is felúszhassanak. AZ ORSZÁG ELSŐ SZÍNESFÉMIPARI TECHNIKUSAI A Veszprémi Vegyipari Technikumban az idén végeznek először a színesfémipari technikusok. A vizsgák után a hallgatók timföldgyárakban és az alumíniumkohászatban helyezkednek el. Képünkön: a negyedévesek műszerekkel folytatnak gyakorlatokat. Előtérben a Brunnelféle keménységvizsgáló készüléket tanulmányozzák a hallgatók, háttérben a szakítógépeknél dolgoznak. A Vili. kongresszus tiszteletére Így kezdődött a verseny a Ganz-MAVAG motorgyár forgácsolóüzemében Nagy fába vágták a fejszéjüket a motorgyári forgácsolóüzemek dolgozói a Ganz-MÁVAG-ban. Szeretnék, ha az év végére a nagy alkatrészeknél két-, a kis alkatrészeknél négyheti, előretartásuk” lenne, mivel csak így biztosíthatják az ütemes szerelést és vethetik meg a jövő esztendei motortervteljesítés alapjait. Nem olyan egyszerű Még február közepén született az elhatározás — a párt VIII. kongresszusa tiszteletére. — Jó az, ha az ember valamilyen célt tűz maga elé, amely erőfeszítést követel, amit nem könynyű elérni — mondja Petőfalvy elvtárs, a 201-es üzemfőnökség vezetője és gondosan elkészített termelési grafikont húz elő a fiókjából. Szavai nyomán a piros, kék vonalak azonnal megelevenednek, emberi tartalommal telítődnek. Balhiedelem lenne azt gondolni, miután húsz-harminc sorban megfogalmazták ígéreteiket, rögvest, néhány hét múlva idillikus állapotok teremtődnek, megy minden, mint a karikacsapás. A 201-es üzemfőnökség műhelyei a normaóra előirányzatukat az idei év minden hónapjában túlszárnyalták, de sötét árnyként nehezedik rájuk az első számú „közellenség” — a selejt. Az év első negyedében például 92 forgattyúszekrényt munkáltak meg és ebből 51 selejtes volt, anyaghiba miatt. A motorgyáriak boszszúságabra a huszonnyolcadik vagy a harmincnyolcadik műveletnél derülhet ki, hogy „mákos” az anyag és kárba vész a munka, idő, energia. Ha az öntödei selejt normális keretek között mozgott volna, akkor már gyűlnének a kétheti „előretartás” részletei... „Pendliző" munkások Az itteni embereket azonban kemény fából faragták. Csak hosszas unszolásra mondják el, hogy például Sehul Ferenc fúvós vállalta: eltérve eredeti műszakjától, úgy ment be dolgozni az utóbbi hetekben, napokban, ahogy a forgattyúszekrények beérkeztek. Kiss Béla horizontálesztergályos, társával, Börköles Györggyel egy műszakban pendliztek három horizontálpad és három célgép között, hogy elvégezzék a szükséges műveleteket a munkadarabokon. Nyugodtabb időszakokban terv szerinti ütemben, naponként vándorolnak gépről gépre és műveletről műveletre... A hullámzó öntvényellátás, a selejt ezekben a napokban, hetekben nem tette ezt lehetővé... Heti két másodperc Megint csak számok, papír, ceruza kerül elő a 203-as üzemfőnökségen is, ahol tízezres szériákban gyártják a motorok szereléséhez szükséges alkatrészeket. Itt dekában, mérik a munkadarabokat (nem úgy, mint a forgattyúszekrénynél). Ebben az üzemben tizenegy tagú műszaki brigád alakult, amelynek minden részvevője azt ígérte, hogy technológiai változtatásokkal hetenként két másodpercet takarít meg. Ez a két másodperc bizony eléggé félrevezeti a laikust, a szakember pedig mosolyog, mivel tudja: nagy szériáknál a másodpercek rettentően megnőnek, aztán ha egy műszaki igazán hozzálát a másodpercek „spórolásához”, abból rendszerint több kerekedik ki. A brigád eddig már 22 újítást nyújtott be, íme egy közülük: Herendi József üzemvezető, a brigád egy másik tagjával, Pásztor Imrével kidolgozta a csavargyártó ciklus technológiáját, munkarendjét. Ebben az esztendőben 70 ezer csavart kell gyártaniuk, amit csak az üzemszervezés, a technológia magasabb színvonalával érhetnek el. A ciklus minden gépe ott áll felállítva, egy vízszintes marógép kivételével. Ha ezt megkapják — ebben a hónapban várják —, indulhat a cikluson a munka. Előzetes számítások szerint csupán az üzemközi szállítási út lerövidítésével egy év alatt 20 ezer forintot takarítanak meg. Nem kell a munkadaraboknak keresztül-kasul járniuk a műhelyt és a megmunkálási idő is a felére csökken ... Vagy egy másik „apróság”. Az üzemvezető asztalán láttam egy bronzpersely műanyagból készült kísérleti példányát. Amennyiben a kísérlet beválik, megszűnik ebből az alkatrészből a selejt, súlya 14 dekáról 2 dekára csökken és értékes importanyagot (bronzot) lehet megtakarítani. Egyébként ebben az üzemben azt remélik, hogy április 17—20- ra elkészülnek az e havi alkatrésztervvel és elérik a kétheti „előretartást”. A Központi Bizottság — mint mondják — őrájuk is hivatkozott a kongresszusi verseny meghirdetésekor. Becsületbeli ügyüknek tartják, hogy vállalásukat teljesítsék. Kalocsai Tibor METRIMPEX MISÉRT SORICE PARIS A francia ipar bemutatja legmodernebb elektronikus ellenőrző és automatikai műszereit . Résztvevő cégek: BUDD O. T. I. C —FISCHER MÉTRIX ROCHAR ELECTRONIQUE E. C. O. S. A. I. P. JULIEN LOCAPEX L. E. A. SOFICALERES S. F. I. M. MECI SAINT—CHAMONT GRÁNÁT A kiállítás megtekinthető 1962. április 10-től április 15-ig 10 és 17 óra között a METRIMPEX bemutatótermében Budapest V, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt