Népszabadság, 1962. április (20. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-11 / 84. szám

1962. április 11. szerda SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL Az olvasó gyermek Hiába szólnak a gyerekhez, ő nem lát, nem hall, csak ol­vas. Már szürkül, a villanyt még nem kapcsolták fel, ő közelebb hajol a könyvhöz, s valósággal falja a betűket. A legtöbb szülő belepillant ilyenkor a nyitott könyvbe, megnézi a címlapot, s rosszat sejtve keresi a nagy el­mélyülés okát. Egy­ikü­k-mási­kuk talán bele is lapoz, s kutatja, n­n­­csenek-e benne erotikus részle­tek vagy ízléstelen kifejezések. S ezzel általában befejezettnek is tekintik az ellenőrzést — legfel­jebb a vakoskodás miatt szól­nak. Manapság jó könyveket adnak ki nálunk, s a könyvesboltok pol­cairól már régóta eltűntek a lé­lekölő ponyvák. S ez az, ami a szülőket talán a kelleténél job­ban is megnyugtatja, s nem gon­dolnak rá, hogy még a jó köny­veket sem lehet válogatás nél­kül gyermekeink kezébe adni. Mert gondoljuk csak meg: A­na­tol­e France Jelenkori történet vagy Móricz Zsigmond Sárarany című műve való-e 10—12 éves gyereknek? Nem, mégpedig nem­csak azért nem, mert erotikus részletek is találhatók e könyvek­ben, hanem azért, mert ebben a korban egyszerűen nem tudják még megérteni e klasszikus mű­vek igazi mondanivalóját. A szülők túlnyomó többsége tudja, megsejti, hogy a leporelló­kat mikor kell felváltani apró, szöveges mesék mondásával, s többé-kevéss­é azt is felismeri, mikor következzék a nagyobb fi­gyelmet igénylő mesék olvasása. De a legnagyobb zűrzavar és bi­zonytalanság uralkodik az olva­sás irányításá­ban és a könyvek kiválogatásában, ha a gyermek elkezdte az önálló olvasást, hi­szen ez már felettébb sokrétű nevelési és tárgyi ismereteket igényel a szülőktől. Figyelemmel kell kísérni a gyermek szellemi érését, erkölcsi fejlődését és is­mereteinek gyarapodását, értékel­ni és irányítani kell érdeklődé­sét, s nem hiányozhat a könyvek ismerete sem. De az olvasás he­lyes irányításának ilyen sok fel­tételét látva, jogosan merül fel a kérdés: eleget tudnak-e tenni ezeknek a követelményeknek a szülők? őszintén szólva többségük már csak azért sem képes erre, mert a legfontosabbak, a köny­vekkel maguk is csak mostaná­ban, felnőtt fejjel kezdenek meg­ismerkedni. S mégsem reményte­len próbálkozás az olvasó gyer­mek irányítása, ha felhasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. Mindenekelőtt a gyerek taní­tója, magyar szakos tanára, osztályfőnöke adhat tanácsot ők ismerik a gyerek érettségi fokát, fejlődésének sajátosságait, s pe­dagógiailag is értékelni tudják az érdeklődés irányait, járatosak az irodalomban. Hasznos tanácsokat adhatnak a könyvtárosok és a könyvesboltok elárusítói is. Ér­demes belelapozni a könyvek elő­vagy utószavába is, mert néhány esetben — mint például A fizika és a haladás című, népszerűen megírt ismeretterjesztő könyv­ben — jelzik azt is, hogy milyen iskolai tananyag birtokában ért­heti meg azt az, ifjú olvasó. Általában helyes, ha a szülő is ismeri gyermeke olvasmányait. Ezáltal nemcsak ellenőrizni tud, hanem fel is hívhatja figyelmét a fontos összefüggésekre, a lényeg megragadására. Igaz, a szülőktől, még az értelmiségi foglalkozá­­súaktól sem lehet megkívánni, hogy a gyermekekkel lépést tart­sanak az ifjúsági könyvek olvasá­sában. De ez csak egy okkal több, hogy olvasóankétokra küldjék gyermekeiket, vagy arra ösztönöz­zék őket, hogy vegyenek részt a KISZ József Attila olvasómoz­galomban. A szülők sokat tehetnek az ol­vasás helyes módjának kialakítá­sáért is. A gyermekek közt — mi­ként a felnőttek körében is — ta­lálhatunk „könyvet faló” olvasó­kat is, őket általában csak a cse­lekmény érdekli, s átlapoznak az „unalmas” leírásokon. Ez az olva­sási mód csak a felszínen kapis­­gál, de nem hatol mélységekbe; az olvasó így megismerheti a" re­gény cselekményét, de a benne felvonuló jellemeket, az igazi mondanivalót nem. S ez vonatko­zik a tudományos és ismeretter­jesztő könyvek ilyesfajta olvasá­sára is. A gyorsan olvasó elcso­dálkozhat egy-egy technikai vagy tudományos érdekességen, de az olvasott ismereteket nem képes rögzíteni, emlékezetbe vésni, s az életben hasznosítani. A gyors, kap­kodó olvasás ellen a legjobb or­vosság, ha rendszeresen érdeklő­dünk a serdülő gyermek olvasmá­nya iránt, esetleg a könyv tartal­mának elmondása után, magunk is kézbe vesszük azt, hogy ezáltal is figyelmes olvasásra késztes­sünk. E habzsolva olvasó típus sa­játja leginkább, hogy érdek­lődési köre leszűkül, s jobbára azonos témájú könyveket olvas. Ezekkel éppen olyan tapintattal kell bánni, mint azokkal, akik még idegenkednek a könyvektől, hiszen volta­képpen egy új, eddig „unalmasnak” tartott területre akarjuk őket csalogatni. S erő­szakkal, hatalmi eszközökkel még egyetlen gyermeket sem barátkoz­ta­ttak meg a könyvekkel. A kez­dőknél s azoknál, akiket új téma­kör felé akarunk irányítani, az a legfontosabb, hogy az ajánlott olvasmányok — s különösen az elsők — érdekesek, lebilincselők legyenek. Erőszakkal, hatalmi szóval hiába ültetjük a gyereket a könyv mellé, mát sem használ az, mert csak nézi a betűket, de figyelme talán messze kalando­zik. Mindenesetre sokkal köny­­nyebb dolgunk van azokkal, akik szeretik a könyvet, csak érdek­lődési körüket kell tágítani, sok­oldalúbbá tenni, mint olvasáshoz szoktatni azokat, akik még ide­genkednek a sok nyomtatott be­tűtől. Ezért már egészen fiatalon meg kell szerettetni a gyerekek­kel a könyvet. S itt kell szólnunk az életkori sajátosságokról. Az olvasásban nincs mechanikus „szamárlétra”, a könyvek kiválogatását nem le­het pusztán és mereven életkor­hoz kötni. (De könnyű dolgunk is lenne, ha ezt meg lehetne csi­nálni, hiszen akkor csupán év szerinti kategóriákba kellene so­rolni a könyveket, s máris megol­danánk ezt a bonyolult nevelési kérdést!) De igenis figyelembe kell venni a gyermek általános fejlettségét, mert ebben a korban a könyv éppúgy a gyermek érett­ségének a függvénye, miként az orvosság a diagnózisé. Az er­kölcsi, szellemi érettség gyere­kenként változik, s előfordul­hat, hogy a fiatalabbik már olvashatja Móricz műveit, míg az idősebbik még nem. Ezért hely­telen, ha az olvasmányok kiválo­gatásában a szülők a „szomszéd” fiúra vagy leányra hivatkoznak, ahelyett, hogy saját gyermekük megismerésére törekednének. A könyv jó barát, nagyszerű tulajdonságokra nevelhet, új ismereteket nyújthat, távoli vilá­gokba vihet mind időben, mind térben. De miként a vonatra sem ültetnénk kísérő nélkül gyerme­künket, hogy útra indítsuk őket távoli tájak felé, úgy a könyvek­ben sem bízhatjuk gyermekeinket kalandos­­ vágyaikra. Kézen kell őket fogni ezen az úton is, hogy az elágazásoknál el ne tévedjenek — s ez elsősorban a szülők fel­adata. Tóth Ulászló NÉPSZABADSÁG Dunaújváros új testvérvárosa: a szovjet-ukrajnai Alcsevszk A dunaújvárosi tanács végre­hajtó bizottságának keddi ülésén elhatározták, hogy testvérvárosi kapcsolatokat építenek ki a szov­jet-ukrajnai Alcsev­szk várossal. Ebből az alkalomból levélben kö­szöntötték Alcsevszk város lakóit, s megírták, hogy a dunaújvárosi tanács örömmel cserélne városfej­lesztési és városépítési tapasztala­tokat a szovjet város tanácséval. A levéllel együtt Dunaújváros 12 éves fejlődését, lakóinak életét bemutató emlékalbumot is küld­tek Alcsevszkbe. (MTI) Sikerrel vizsgáztak Csongrád megye felnőtt „diákjai" A napokban befejeződtek a Csongrád megyei iskolák mező­­gazdasági jellegű esti tanfolya­mai, öt hónapig több mint 1800 munkás- és parasztember látogat­ta a napi munka után azokat a tantermeket, amelyekbe sokuk­nak a gyermeke is jár. A szorgal­mas tanulás eredményeként a de­resedő hajú diákok legtöbbje si­kerrel tette le a vizsgát az általá­nos iskola osztályainak anyagából. Eredményesen végezte el a he­tedik osztályt a megye legidősebb diákja, a derekegyházi Erdei Mi­hály bácsi, aki 61 éves fejjel lá­tott hozzá a tanuláshoz. Ma ter­melőszövetkezeti tag, s vezető tisztséget tölt be a közös gazda­ságban.­­ Ezért érezte szükségét, hogy a fiatalok mellett maga is gyarapítsa tudását. (MTI) T Az idén elkészül az első magyar szárnyashajó (Tudósítónktól.) Hajóiparunk az idén elkészíti az első szárnyashajót. Az elgondolá­sok szerint az új hajó 40—60 sze­mély befogadására lesz alkalmas, és a víz tetején suhanva mintegy 100 kilométeres sebességgel halad majd. Tengervízálló alumínium anyagból állítják elő, s így nem­csak folyók és édesvizű tavak for­galmára állítható be, de alkal­mazhatják tengerparti közleke­désre is. Ugyancsak jelentős, hogy idén kialakít­já­k és sorozatgyártásra előkészítik a 2000 lóerős tolóhajó­kat, melyek so­kkal gazdaságosab­ban üzemeltethetők, mint a von­tatók. Az uszályokat köré aggat­ják és az új hajó a „sleppvona­­tot” maga előtt tolja. Megkezdik a 2500—3000 tonnás tengeri áru­szállító hajók tervezését is, mert 1965-től már ilyen nagy típusú vízijárművek gyártására is be­rendezkedik hajóiparunk. A konstruktőrök úgy szerkesztik a tengerjárókat, hogy azok — meg­felelő vízállás idején — Buda­pestre is felúszhassanak. AZ ORSZÁG ELSŐ SZÍNESFÉMIPARI TECHNIKUSAI A Veszprémi Vegyipari Technikumban az idén végez­nek először a színesfémipari technikusok. A vizsgák után a hallgatók tim­földgyárakban és az alumí­niumkohászat­ban helyezked­nek el. Képün­kön: a negyed­évesek műsze­rekkel folytat­nak gyakorla­tokat. Előtér­ben a Brunnel­­féle kemény­­ségvizsgáló ké­szüléket tanul­mányozzák a hallgatók, hát­térben a szakí­tógépeknél dol­goznak. A Vili. kongresszus tiszteletére Így kezdődött a verseny a Ganz-MAVAG motorgyár forgácsolóüzemében Nagy fába vágták a fejszéjüket a motorgyári forgácsolóüzemek dolgozói a Ganz-MÁVAG-ban. Szeretnék, ha az év végére a nagy alkatrészeknél két-, a kis alkat­részeknél négyheti, előretartá­­suk” lenne, mivel csak így bizto­síthatják az ütemes szerelést és vethetik meg a jövő esztendei motortervteljesítés alapjait. Nem olyan egyszerű Még február közepén született az elhatározás — a párt VIII. kongresszusa tiszteletére. — Jó az, ha az ember valami­lyen célt tűz maga elé, amely erő­feszítést követel, amit nem­ köny­­nyű elérni — mondja Petőfalvy elvtárs, a 201-es üzemfőnökség vezetője és gondosan elkészített termelési grafikont húz elő a fiókjából. Szavai nyomán a piros, kék vonalak azonnal megeleve­nednek, emberi tartalommal telí­tődnek. Balhiedelem lenne azt gondolni, miután húsz-harminc sorban megfogalmazták ígéretei­ket, rögvest, néhány hét múlva idillikus állapotok teremtődnek, megy minden, mint a karikacsa­pás. A 201-es üzemfőnökség műhe­lyei a normaóra előirányzatukat az idei év minden hónapjában túlszárnyalták, de sötét árnyként nehezedik rájuk az első számú „közellenség” — a selejt. Az év első negyedében például 92 for­­gattyúszekrényt munkáltak meg és ebből 51 selejtes volt, anyag­hiba miatt. A motorgyáriak bosz­­szúságabra a huszonnyolcadik vagy a harmincnyolcadik műveletnél derülhet ki, hogy „mákos” az anyag és kárba vész a munka, idő, energia. Ha az öntödei selejt normális keretek között mozgott volna, akkor már­ gyűlnének a kétheti „előretartás” részletei... „Pendliző" munkások Az itteni embereket azonban kemény fából faragták. Csak hosszas unszolásra mondják el, hogy például Sehul­ Ferenc fúvós vállalta: eltérve eredeti műszak­jától, úgy ment be dolgozni az utóbbi hetekben, napokban, ahogy a forgattyúszekrények beérkeztek. Kiss Béla horizontálesztergályos, társával, Börköles Györggyel egy műszakban pendliztek három ho­­rizontálpad és három célgép kö­zött, hogy elvégezzék a szükséges műveleteket a munkadarabokon. Nyugodtabb időszakokban terv szerinti ütemben, naponként ván­dorolnak gépről gépre és műve­letről műveletre... A hullámzó öntvényellátás, a selejt ezekben a napokban, hetekben nem tette ezt lehetővé... Heti két másodperc Megint csak számok, papír, ce­ruza kerül elő a 203-as üzemfő­nökségen is, ahol tízezres szériák­ban gyártják a motorok szerelésé­hez szükséges alkatrészeket. Itt dekában, mérik a munkadarabo­kat (nem úgy, mint a forgattyú­­szekrénynél). Ebben az üzemben tizenegy tagú műszaki brigád ala­kult, amelynek minden részvevő­je azt ígérte, hogy technológiai változtatásokkal hetenként két másodpercet takarít meg. Ez a két másodperc bizony eléggé félreve­zeti a laikust, a szakember pedig mosolyog, mivel tudja: nagy szé­riáknál a másodpercek rettentően megnőnek, aztán ha egy műszaki igazán hozzálát a másodpercek „spórolásához”, abból rendszerint több­ kerekedik ki. A brigád eddig már 22 újítást nyújtott be, íme egy közülük: Herendi József üzemvezető, a brigád egy másik tagjával, Pász­tor Imrével kidolgozta a csavar­­gyártó ciklus technológiáját, mun­karendjét. Ebben az esztendőben 70 ezer csavart kell gyártaniuk, amit csak az üzemszervezés, a technológia magasabb színvonalá­val érhetnek el. A ciklus minden gépe ott áll felállítva, egy víz­szintes marógép kivételével. Ha ezt megkapják — ebben a hónap­ban várják —, indulhat a ciklu­son a munka. Előzetes számítások szerint csupán az üzemközi szál­lítási út lerövidítésével egy év alatt 20 ezer forintot takarítanak meg. Nem kell a munkadarabok­nak keresztül-kasul járniuk a műhelyt és a megmunkálási idő is a felére csökken ... Vagy egy másik „apróság”. Az üzemvezető asztalán láttam egy bronzpersely műanyagból készült kísérleti pél­dányát. Amennyiben a kísérlet beválik, megszűnik ebből az al­katrészből a selejt, súlya 14 de­káról 2 dekára csökken és érté­kes importanyagot (bronzot) lehet megtakarítani. Egyébként ebben az üzemben azt remélik, hogy április 17—20- ra elkészülnek az e havi alkat­résztervvel és elérik a kétheti „előretartást”. A Központi Bizott­ság — mint mondják — őrájuk is hivatkozott a kongresszusi ver­seny meghirdetésekor. Becsületbe­li ügyüknek tartják, hogy vállalá­sukat teljesítsék. Kalocsai Tibor METRIMPEX MISÉRT SORICE PARIS A francia ipar bemutatja legmodernebb elektronikus ellenőrző és automatikai műszereit . Résztvevő cégek: BUDD O. T. I. C —FISCHER MÉTRIX ROCHAR ELECTRONIQUE E. C. O. S. A. I. P. JULIEN LOCAPEX L. E. A. SOFICA­LERES S. F. I. M. MECI SAINT—CHAMONT GRÁNÁT A kiállítás megtekinthető 1962. április 10-től április 15-ig 10 és 17 óra között a METRIMPEX bemutatótermében Budapest V, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt

Next