Népszabadság, 1962. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-03 / 153. szám

Tigri­tás­ és tecnnnia Öt érdekesség Néhány érdekes, külföldi lapokban megjelent tudományos és technikai hírhez fűzünk kommentárt mai oldalunkon Egysínű nyeregvasút terve Bécsben Bécsben az­t tervezik, hogy egy­sínű magas vas­úttal oldják meg a fenyegető közlekedési káoszt. A tervek szerint 1963 végére elkészül a próbaútvonal a Gumpendorfer- Strasse és a Philadelphia-híd kö­zött. Az egysínű vasúttípust Alweg­­vasútnak nevezik feltalálójának, a svéd Axel Leonard Wenner-Gren­­nek neve után. Ilyen, kísérleti vas­út 10 éve működik Köln mellett és öt éve Japánban. Az idén ápri­lisban az amerikai Seattle-ben megnyílt „21. század” világkiállí­tásra is ilyen rendszerű vasúton lehet a városból a kiállítási terü­letre utazni. Az egysínű vasút magas oszlo­pokra helyezett betonszalag „sí­nen” fut. A jármű súlya a beton­szalagon futó gumiabroncsköpe­nyes kerekekre nehezedik Ezeket a kerekeket hajtják a vasút villa­mos motorjai. Az Alweg-vasúti szerelvény alváza két oldalról köz­refogja a betonszalagot, és az alváz alsó részébe beépített, a betonsza­lagra merőlegesen álló kisméretű gumiabroncskerekek szilárdan megtámasztják mindkét oldalon a szerelvényt. (Ez az elrendezés a nyereghez hasonlít, ezért szakem­berek nyeregvasútnak is nevezik.) A betonon a gumiabroncskere­kek az időjárástól függetlenül mindenkor jól tapadnak — sokkal jobban, mint az acélsíneken az acélkerekek. Ezért a szerelvény igen rövid út megtétele után már teljes sebességre felgyorsulhat, és ennek megfelelően jóval rövidebb a fékút is. A jól „kapaszkodó” Alweg-vas­­út majdnem olyan meredeken ha­ladhat felfelé vagy lefelé, mint az országúton az autó, így az Alweg­­vasutaknál a kereszteződést ki le­het iktatni, a kereszteződő pályá­kat egymás alá bujtatva helyezik el. Végeredményben a rendszer a földalatti vasutak előnyeit nyújt­ja, de lényegesen kisebb beruhá­zási költséggel, sokkal rövidebb idő alatt építhető meg. Igaz, a vas­úti pályát az út fölé kell helyez­ni, de a tartóoszlopok aránylag távol lehetnek egymástól, és­ a ta­lajon igen kis helyet igényelnek. Az Alweg-vasúttal a városi villa­­mosvasút-hálózatot a levegőbe emelik és ezzel jelentős hely sza­badul fel a sínekhez nem kötött más járművek számára. iFHiemeio_ MJTOKtttKM­KtTOUMU '­UAUszró-vezető A nyeregvasút szerkezete. A nyeresvasút a seattle-i „21. század” kiállításon. Balra a kiállítás eglyik szenzációja: a 180 méter magas acéltorony tetején elhelyezett forgó étterem. Gyógyítás Biotronnal Az egyik kijevi kórházban Dmitrij Pancsenko professzor és munkatársai a Biotronnal érdekes és eredményes gyógyítási kísérle­teket végeznek, a magas vérnyo­más és az asztma gyógyítására. Az első, kísérleti Biotron vol­taképpen elek­tronikus berende­zésekkel szabályozott, mestersé­ges klímájú kórteremcsoport. Hőmérséklete állandóan 18 fok, s a meghatározott értéktől még egyszázad fokkal sem tér el. Pára­­tartalma is állandó 40 százalék. A klímakamrát az orvosok vil­lanyszerelőkkel, gépészekkel, rá­dió- és televízió-szakértőkkel, mérnökökkel és meteorológusok­kal együtt tartják üzemben. En­nek eredményeképpen a Biotron klímája teljesen független a földi időjárást kialakító meteorológiai viszonyoktól. A levegő állandó hőmérsékletéről, páratartalmá­ról, ionizáltságáról elektronikus automata gondoskodik. A „klíma­konyha” egy megfelelően prog­ramozott elektronikus gép, amely a legcsekélyebb eltérést is azon­nal korrigálja. A levegő ionizálását (negatív ionokkal való dúsítását) különleg Az útpálya közepén lefektetett kábel a „helyes úton” tartja az autót. Holland mérnökök terve: fagyasztott védőgát Holland mérnökök új módszert dolgoztak ki olyan katasztrófák megelőzésére, mint amilyen nemrég Hamburgot érte: a hetekig tomboló vi­haros szél annyira felduzzasztotta az Északi­­tenger szintjét, hogy a víz a védőgátakat áttörte és rázúdult az északnémet partvidékre. A holland elképzelés szerint a terjedelmes és rendkívül költséges földgátak helyett jóval kisebb terjedelmű és sokk­al szilárdabb gátakat lehet épí­teni a hídpillérek építésénél használatos keszon­­rendszerrel. A hídpilléreket úgy készítik, hogy sú­lyos, belül üres acélköpenyt süllyesztenek a víz alá. Ebből előbb kiszivattyúzzák a levegőt, majd túl­nyomást létesítenek benne, amely nem engedi, hogy a víz újra beszivárogjon a keszonba. Az így víz­­mentesített munkaterületet azután kibetonozzák. A holland terv ilyen keszonokat helyez el a lé­tesítendő gát vonalán, szorosan egymás mellett, így egy hosszú acélgát-burkolat létesül, de ennek bel­sejét nem betonnal töltik ki, hanem vízzel, és ezt a vizet jéggé fagyasztják. A gát testében levő jég­től a tengerfenék is megfagy, és így a létesülő gáz szilárd alapozást kap. (A fagyasztás módja: az acél­köpeny belsejében elhelyezett csőrendszerben hűtő­keveréket áramoltatnak, amely éppen úgy megfa­gyasztja a keszonban levő vizet, mint a műjégpálya vizét az alatta lefektetett csővezetékben áramolta­tott hűtőkeverék.) Az acélköpenyes jéggátat beton­­burkolat fedi, ez jó hőszigetelést is biztosít. Természetesen felmerül a gondolat, hogy a nagy energiaigény miatt a gáz fenntartása (állandó fa­gyasztása) rendkívül sokba kerül. A számítások vi­szont azt mutatják, hogy az energiaigény nem nagy, mert a tenger vize már néhány méter mélységben az egész év folyamán igen hideg. A „fagyasztott” védőgát metszete. ges kamra végzi, amelybe sok cső vezet. A csövekbe nagy nyo­mással vizet szivattyúznak. A cső végén kiáramló vékony, erős víz­sugarak a kamra gránitfalának ütődnek és elektronokat ütnek ki belőle, ezekkel ionizálják a Biot­­ron levegőjét. Lényegében a kü­lönböző szivattyúrendszerek­kel ugyanolyan viszonyokat létesíte­nek, amilyenek hatalmas, zuhanó vízeséseknél észlelhetők. A Biotron levegőjét folyamato­san frissítik. Csőrendszerek, el­szívóberendezések szívják be ál­landóan a teljesen pormentes, baktériummentes, azonos hőmér­sékletű,­­ azonos páratartalmú, negatív ionokkal dúsított leve­gőt. Vastag, légmentesen zárt fémajtóik biztosítják, hogy a Biot­­ronok hőmérsékletére ne hassa­nak a külső viharok, légnyomás­ingadozások és hőmérsékletvál­tozások. A betegeket ipari tv­­készülékekkel kívülről figyelik. A kísérleti Biotronban kezelt magas vérnyomású betegek pa­naszai — minden gyógyszeres kezelés nélkül — két hét után megszűntek, a nem túlságosan régi magas vérnyomások norma­lizálódtak. A súlyos asztmások egy-két nap alatt rohammentessé váltak. Makacs fejfájások, lég­­csőhurutok, keringési zavarok kéthetes tartózkodás után leg­többször teljesen elmúltak.­­ Az elektronika mint autóvezető A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban olyan kísérleti autó­­utat építettek, amelyen a gép­kocsikat nem a benne ülő vezető, hanem az országút irányítja elekt­ronikus szerkezet segítségével. A megfelelő berendezéssel ellá­tott gépkocsi teljes sebességgel száguldhat a kísérleti autóutakon, és a kormánykerék mellett ülő személy akár újságot is olvashat, vagy gyönyörködhet a tájban. En­nek titka: az útpálya közepén hosszirányban kábelt fektetnek le, s ebbe áramot vezetnek. A ká­belben haladó villamosság a gép­kocsi elülső lökhárítójának két vé­gére szerelt antennában feszültsé­get indukál. Ha a kábel pontosan a két antenna között helyezkedik el, a bennük keltett feszültség nagysága éppen egyenlő. Ha valamilyen ok miatt a gép­kocsi oldalt kitér, az egyik anten­nában gerjesztett feszültség na­gyobb lesz, a másikban kisebb. Egy elektronikus berendezés „ér­tékeli” a különbséget, és szervomo­­torok útján úgy működteti a gép­kocsi kormányművét, hogy a ko­csi visszatérjen eredeti helyzeté­be, tehát a két antennában indu­kált feszültség egyenlő legyen. Az útpályába épített vezetőkábelről a gépkocsi mindaddig nem tud le­térni, amíg a vezető az elektroni­kus automatát ki nem kapcsolja. Ezzel azonban csak annyi ér­hető el, hogy a gépkocsi nem tér le és nem kerül más gépkocsi elé, de ezzel az azonos nyomvonalon haladó gépkocsik egymásba futá­sát még nem küszöbölték ki. Erre is van mód, ha az útbur­kolatba épített „elektronikus ve­zetőpályát” szakaszokra osztják és a vasútbiztosítás módját alkal­mazzák. A vasútbiztosításnál a vasúti pályát villamos szempont­ból szakaszokra bontják, és a pá­lyán haladó vonat az éppen elha­gyott pályaszakasz bemenetét őr­ző jelzőt „blokkolja”, vagyis ti­losra állítja, s ezzel megakadá­lyozza, hogy az utána jövő sze­relvény utolérhesse. Amint egy következő pályaszakaszba lép, az éppen elhagyottat zárja és az előbb zártat felnyitja az őt kö­vető szerelvény előtt. S ahogy mód van — ilyen vasúti pálya már kipróbálás alatt áll a Szov­jetunióban — a vasúti jelzők ál­tal szolgáltatott jeleket rádió se­gítségével a mozdonyvezetőt he­lyettesítő önműködő berendezés­be juttatni (mozdonyvezető nél­küli szerelvény), ez éppen úgy megvalósítható a közutakon is. Az ilyen autóúton a gépkocsi ve­zetőjét automatikus készülék he­lyettesíti, s ez még azt is villám­gyorsan eldönti — ha az előző ko­csiba való beleszaladás veszélye mégis fennáll —, melyik oldal­ra kanyarodjék a gépkocsi, hogy a balesetet őt elkerülje. Franciaország munkára fogja az árapályt Franciaországban, St. Malo ki­kötővárosa közelében megkezdték a világ első nagy teljesítményű tengeri árapály-erőművének építé­sét. A munka során a Rance fo­lyó tölcsértorkolatát hatalmas zá­rógáttal elzárják, a gát testébe épített különleges vízturbinák hasznosítják majd a nap és a hold együttes vonzása következté­ben szakaszosan jelentkező víz­mozgás energiáját. A tengeri árapály-erőművek­­ működésének lényege: a hidrauli-­i­kus energiatárolás. A tárolóme-­­ dence dagálykor a zárógát alján­­ levő nyílásokon át telik meg az '■ árhullám vizével. A különleges,­ két irányban járó vízturbinák­ ilyenkor szivattyúként is működ-­ nek, s segítik a medence feltöltő­­dését. Amikor azután a tenger vi­­í­ze az árhullám elvonulása miatt t­apadni kezd, a tárolt víz a tároló­­medencéből a turbinakamrákon át­ visszaömlik a tengerbe, a kiáram­ló víz ismét megforgatja a turbi­­­nák lapátjait, s hajtja a turbinák­kal összekapcsolt áramfejlesztő­­ gépeket. A kutatások szerint a földön nagyon kevés hely van, ahol cél­szerű és gazdaságos árapály-erő­művet építeni. A dagály és az apály közötti szintkülönbség ugyanis sok helyütt csak néhány centimé­ter, a tengerek egyes pontjain azonban a 12—16 métert is eléri a szintkülönbség. Végeredmény­ben, 0,7 méteres átlagos szint­­különbséget számítva, az árapály energiaértéke a világtengereken eléri az 54 milliárd lóerőt, össze­vetésül: a szárazföldi vizek (fo­lyók, patakok, tavak stb.) összes energiaértékét csak 7,6 milliárd lóerőre becsülik, ez tehát csak egyhetede az árapály energiaérté­kének.­­ A franciaországi Rancé folyó tölcsértorkolatában az apály-da­gály közötti szintkülönbség 3,3— 11,5 méter, itt, a tervek szerint 18 gépegységgel 360 megawatt tel­jesítményt lehet elérni a ten­gervíz mozgásából. Az ériítke­zés során St. Servantól délre mint­egy 700 méter hosszúságú zárógá­tat építenek, amellyel a dagálykor a Rancé folyó torkolatába ömlő óriási vízmennyiséget visszatart­ják, és az apály idejére tárolják. A 48 méter széles alapú és 24 méter széles koronájú zárógát épí­téséhez a tervek szerint csaknem félmillió köbméter betont hasz­nálnak majd fel. Hasonló árapály-erőművek léte­sítését tervezik a Szovjetunióban és Kanadában is. A Fehér-tenger mezenszki öblében felépített óriá­si árapály-erőművel például a szá­mítások szerint 25 millió kilowatt teljesítményt lehetne elérni. Az árapály-erőmű metszete.

Next