Népszabadság, 1963. november (21. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1963. november 1. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXI. évfolyam, 256. szám Erkölcsi és szellemi többlet A Zala megyei kis falu, Kerkakutas vezetői nagyon hasznos vitaestet rendeztek, melyen a helybelieken kívül részt vettek a megyei és a járási pártbizottság s a sajtó képviselői. Nem volt elnökség, sem hivatalos tárgyalóasztal. A beszélgetők körülülték a duruzsoló kályhát, és mindenki fesztelenül, az érzések melegétől áthatottan mondta el véleményét. A vita az úgynevezett isten háta mögötti falvak gazdasági és kulturális talpraállításáról, a szocialista kultúra alapjainak lerakásáról folyt. Érzékenykedésre, fellobbanásokra alkalmas téma ez Kerkakutason is, hiszen a kis falu nagyon távol esik a világ zajától, az érdeklődés is kevesebb iránta, mint a forgalmas utak mentén fekvő falvak iránt, s így bizony az ottani nép csak nagy erőfeszítések árán tud lépésről lépésre feljebb kapaszkodni. Az újságban is szerepeltek már, mint olyan közösség, melyen még rajta ül a múlt idők pora, s mely még mindig nem elég erős ahhoz, hogy végképp lerázza magáról az elmaradottság ósdi terhét. Szolgáljon a kerkakutasiak dicséretére, hogy a vita folyamán nem vállalták ezt az elmaradottságot, indulatosan tiltakoztak ellene, s néhány hónapja már a tettek biztató sora is jelzi, hogy tiltakozásuk nem alaptalan. Ez az esti elmélyült önvizsgálat pedig különösen fontos állomása lehet a további növekedésnek, már csak azért is, mert a vita végén mindannyiukban emésztő nyugtalanság fészkelődött a tennivalók miatt, és láthatóan fűtötte őket a cseretövés vágya. „Nézzünk szembe önmagunkkal, emeljük magasabbra a mércét, legyünk igényesebbek” — követelte a vita hevében a szövetkezet elnöke, aki nagyon okosan és nagyon tisztán látta, mi az ő lassúbb fejlődésüknek az oka. Elmondta, hogy a kerkakutasi nép is, mint más, hasonló helyzetben levő kis falvak népe, rendszerint helybeli mércét alkalmaz a jelenségek megítélésénél, s mivel ez a mérce sokszor meglehetősen alacsony, elmaradnak az országos követelményektől. Néhány szomszédos falucska talán mögöttük kullog, s ez elég ahhoz, hogy a helybeli büszkeség valósággal kivirágozzék. A mögöttük baktató egy-két gyengébbhez mérik saját eredményeiket, s ez a csalóka dicsőség elfedi előlük a járás, a megye, az ország lendületesen fejlődő községeinek példáját. Igaza volt a tanácselnöknek is, aki szerint ahhoz képest, ahonnan elindultak, szép utat tettek meg. Csakhogy ez az ahhoz képest nagyon viszonylagos dolog. Kiderült ez mindjárt a vita elején, amikor a tanácskozás színhelyéül szolgáló szerény kis párthelyiséget is megemlítették, mint a fejlődés egyik bizonyítékát. Ahhoz képest, hogy egy-két szomszéd faluban ilyen sincs, ez a kis szoba valóban eredmény. De ha egy magasabb igényhez, például a kerkakutasi kommunistáknak a faluban kivívott rangjához mérjük, kiderül, hogy a párt otthona több törődést is megérdemelne. Ahhoz képest, hogy tavaly csak négy mázsa körül volt a faluban a gabona-átlagtermés, az idei hat mázsán felüli átlag már valóban szép fejlődés. És mégis elmaradottságot tükröz nemcsak az országos, hanem a járási, a megyei átlaghoz képest is. A vita kezdetén a falu vélt becsületét védők a villanyt, a rádiót, a nagy élményt jelentő első televíziókészüléket, a színjátszó csoportot is megemlítették, mint a fejlődés, a kulturálódás bizonyítékait. Később, amint a vita elmélyült, ízekre szedték ezt az elégedettséget, majd a kétkedések és a felismerések malmában őrlődve, maguk állapították meg, hogy bizony még kevés a faluban a kulturális mozgás. Mert például a villany és a televízió, a fejlődés e két serkentője és lehetősége fentről hullott az ölükbe, mint a szocialista társadalom ajándéka. De vajon megtettek-e mindenit, hogy a szocializmus adta lehetőségek kereteit megköltsék mai kulturális tartalommal? Itt vetődött fel a szocialista kultúra kérdése, a mi kultúránk falusi honfoglalásának ügye. Hogyan épül a szocialista kultúra falun? Erre a kérdésre sok falusi vezető ember elsorolja, hogy hány analfabétát tanítottak meg írni-olvasni, hány tagja van a községi könyvtárnak. Elmondják, hogy a legtöbben Petőfit, Mikszáthot, Móriczot, Adyt és József Attilát keresik, s hogy a színjátszó csoport négy vagy öt színdarabot adott elő. Mindez Kerkakutason is igaz, és nagyon örvendetes eredmény. De a kerkakutasi vitában az is felvetődött, hogy az analfabétizmust már néhány fejlett tőkésországban is felszámolták, Petőfit, Adyt, Mikszáthot és Móriczot, ha nem is annyian, mint ma, már a múltban is olvasták a falusiak is, s a falu fiatalsága a gazdakörben is megtanult jó néhány színdarabot. Mi hát az az erkölcsi és szellemi többlet, mely a mi társadalmunkban a könyvforgató, tanuló, szövetkezeti parasztot is a szocialista módon kulturált ember rangjára emeli? Bár a vitázók közül néhányan talán először gondolkoztak el ezen a fogas kérdésen, mégis sikerült megfogalmazni az igazságot. Kiinduló pontnak azt tartották, hogy a mi társadalmunkban mindenki tanulhat, az ő falujukban is okos dolog lesz minél több tanulási alkalmat teremteni. De arra is rátapintottak, a mi kultúránknak még ennél is fontosabb jegye, hogy a tanultak mire ösztönzik az embert, egyéni sikerekre vagy közös boldogulásra? Mivé válik az ember a tanulás által, milyen szellemi, erkölcsi, világnézeti fegyverzetben indul el az új életet meghódítani? Nagy kérdés, hogy csupáncsak szórakozás, esti csevegések tárgya marad-e a könyvből merített élmény, vagy elvezeti-e például a kerkakutasi szövetkezeti parasztságot ahhoz a felismeréshez, hogy a kilúgozott, erodált földeket ideje már megjavítani? Hogy ne hat, hanem 12 mázsa búzát teremjen egy hold a közösség boldogulására Több legyen a tej, a tojás, a hús, s a nagyobb jólétből kisarjadjanak az egész közösség újabb, magasabbrendű gazdasági és kulturális igényei. Ilyen kérdések villámfényénél nem csoda, hogy a vitázók tettekre készülődtek, tanulási terveket szőttek, és egészséges türelmetlenséggel szemlélték eddigi eredményeiket. Bár az agronómus frappáns érvet is említett, amely mindenképpen a már végzett munka mellett szól. Elmondotta, hogy az idén a könyvek szelleme, a tudomány szava már bevonult az állattenyésztésbe, a takarmánytermesztésbe, s megkezdték a nagyszabású talajjavító munkát is. Az idei búzavetőmag már a szakszerűen javított, gondosan megművelt, műtrágyázott talajba került, még október elején, s így a jövő évi tizenkét mázsás átlagtermés nem lesz meglepetés. Ez már valóban jelentős fordulat, valóságos frontális támadás az elmaradottság ellen. Ezen a jó úton érdemes lesz tovább haladni. ~ Kékesdi Gyula A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSE Országosan befejezték a kenyérgabona vetését A KORMÁNY ELISMERÉSÉT FEJEZTE KI A MEZŐGAZDASÁG ÉS AZ IRÁNYÍTÓ SZERVEK DOLGOZÓINAK A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a KGST végrehajtó bizottságának Moszkvában tartott üléséről. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a földművelésügyi miniszter tájékoztatóját az őszi mezőgazdasági munkák menetéről. A kenyérgabona vetését október végére — a tervnek megfelelően — országosan befejezték, a korábbi esztendőkhöz képest jobb minőségben. A kormány szorgos és eredményes munkájukért elismerését fejezte ki a mezőgazdasági üzemek, valamint a mezőgazdasági munkát segítő vállalatok és irányító szervek dolgozóinak. A kormány megállapította: a mezőgazdaságban további nagyon fontos és sürgető feladatok vannak. Felhívja a mezőgazdaság dolgozóit, hogy a kedvező időjárás kihasználásával is gyorsítsák meg és gondos munkával mielőbb fejezzék be a betakarítást, az istállótrágya kihordását és az őszi mélyszántást. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján a kormány megvitatta a mezőgazdaság második ötéves terve végrehajtásának eddigi eredményeit és tapasztalatait, s a további tennivalókra határozatokat hozott. A pénzügyminiszternek, az Országos Tervhivatal elnökének és a Minisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a tanácsok községfejlesztési tevékenységének továbbfejlesztésére. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnöke jelentést tett a szakemberek külföldi képzéséről és továbbképzéséről. A kormány a jelentést megvitatta és tudomásul vette. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. (MTI) A bamakói megállapodás igazolta Algéria álláspontjának helyességét Ellentétek a nyugatnémet—francia viszonyban — Antifasiszta tömegtüntetés Bécsben A BAMAKÓI TÁRGYALÁSOKRÓL, Ben Bella és II. Hasszán hazautazott. Ben Bella az algíri repülőtéren megelégedéssel nyilatkozott az eddigi eredményről. Mint elmondotta, a vita végleges megoldására az Addisz Abeba-i külügyminiszteri értekezleten kerül majd sor. Hírügynökségek csütörtök délután arról számoltak be, hogy az algériai —marokkói határon a harcok tovább folynak. Az ENSZ közgyűlésének ülése határozatot fogadott el, hogy megtárgyalja a katasztrófa által sújtott országok megsegítését. Fidel Castro kubai miniszterelnök rádió- és televíziós beszédben leplezte le az Egyesült Államok kétszínűségét, hogy miközben megszavazta a fenti ENSZ-határozatot, amely Kubára is vonatkozik, egyidejűleg újabb kalóztámadást hajtatott végre a szigetország ellen. „ A nyugat-európai országok közötti tanácskozásokon a régiek mellett újabb ellentétek kerültek felszínre: ez elsősorban Nyugat-Németország és Franciaország viszonyára vonatkozik. De Gaulle a Londonban folytatott angol—francia gazdasági tanácskozásokat arra próbálta felhasználni, hogy nyomást gyakoroljon bonni partnerére. De Gaulle politikáját Schröder nyugatnémet külügyminiszter máris élesen kritizálta. Tegnap Bécsben nagyszabású antifasiszta tömegtüntetés zajlott le, amelyen 16 év óta először vettek együtt részt a különböző pártállású és világnézetű osztrák antifasiszták. A tüntetők tiltakoztak az Ausztria függetlenségét fenyegető újfasiszta veszély ellen. Az algériai-marokkói megállapodás részletei A bamakói tűzszüneti egyezmény aláírása után, csütörtökön hazautazott Ben Bella, Algéria elnöke és II. Hasszán marokkói király. A megállapodás hírét világszerte örömmel fogadta a közvélemény. A tűzszünet november 2-ára virradóra lép életbe. Jelenleg a határkörzetben a harcok még folynak. Ben Bella — mint a Reuter közli — az algíri repülőtérre megérkezve, a rá váró ujjongó tömeg előtt kijelentette: — Algéria lényegében mindent megkapott, amit akart. Helyreállt a béke, megerősítették az algériai álláspont helyességét, nevezetesen: a vita rendezésére az Addisz Abeba-i kharta keretén belül került sor. Kiürítik továbbá Hassi Beidát és Tindjoubot, amit a harcok kezdetén követeltünk. A béke beköszöntése lehetővé teszi, hogy nyugalomban tarthassuk meg nemzeti ünnepünket. A megállapodás értelmében a vitatott határterületen demilitarizált övezet létesül, az övezet pontos elhatárolása egy négyhatalmi — algériai, marokkói, etiópiai és mali tisztekből álló — bizottság feladata. Algéria és Marokkó megállapodott ezenkívül abban, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, egybehívják az afrikai egységszervezet külügyminiszteri értekezletét úgy, amint ezt Ben Bella korábban javasolta. E bizottság feladata lesz, hogy kivizsgálja, melyik fél felelős a határviszályért, a bizottságnak kell a két állam közötti határt megállapítania, és a viszályt végérvényesen rendeznie. Mindkét fél kötelezte magát arra is, hogy november 1- től megszünteti a vitát a rádióban és a sajtóban, figyelembe veszi azt az alapelvet, hogy nem avatkozik más állam belügyeibe, és az afrikai államok között felmerülő minden vitás kérdést tárgyalások útján old meg. Az algíri rádió megszakítva adását bejelentette a tűzszünet létrejöttét. — Az értekezlet — mondotta a rádió bemondója —, amelyet még megkezdése előtt egyesek kudarcba akartak fullasztani, végül is békét hozott. Igazolta reményeinket, amelyet Afrikában és másutt, főként a szocialista országokban is osztottak, nevezetesen, hogy tárgyalások útján megvan a lehetőség a megoldásra. Mint a DPA Kairóból jelenti, az egyiptomi sajtó „az afrikai diplomácia diadalának" könyvelte el a bamakói megállapodást. A bamakói egyezményt a legnagyobb megelégedéssel fogadta U Thant, az ENSZ főtitkára. „őszinte tisztelet illeti nemcsak az érdekelt kormányfőiket, hanem a közvetítésben sokat fáradó Hailé Szelasszié császárt és Modibo Keita mali köztársasági elnököt, mert a megállapodással bölcsességükről tettek tanúbizonyságot” — hangsúlyozza az ez alkalommal közzétett ENSZ-közlemény. Párizsban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy négy hónappal az Addisz Abeba-i alapokmány létrejötte után a fekete kontinens országai már a maguk kezébe veszik a két szomszéd állam között kitört fegyveres konfliktus intézését. A Libération megállapítja: tzA bamakói megállapodás meghiúsította a marokkói király tulajdonképpeni célját, hogy csapást mérjen az algériai forradalomra, amelynek fejlődése a marokkói (Folytatás a 2. oldalon.)