Népszabadság, 1964. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
T®©©fááff és technika A „bűvös számok" logikája A műszaki dokumentáció munkamódszere A műszaki könyvtárakban, dokumentációs intézményeknél összegyűjtött óriási mennyiségű szakirodalom ez idő szerint nincs eléggé céltudatosan kihasználva. Pedig ma már világszerte megállapított tény, hogy sok-sok kutató, újító, feltaláló, vezető szakember és kétkezi szakmunkás tékozolja feleslegesen erejét olyan problémák megoldására, amelyeket már mások megoldottak s leírásuk megtalálható a szakirodalomban. A komoly szakember ott folytatja alkotó tevékenységét, ahol mások abbahagyták. Ennek azonban előfeltétele, hogy ismerje szakmája jelenlegi állását és fejlődési irányait. A szakirodalom végtelen áradata Az ókor és középkor tudósai emlékezetükben őrizhették koruk egész tudományát, 1800-ban is még százon alul volt a természettudományos folyóiratok száma. Ma csupán a műszaki tudományok irodalma meghaladja az évi 60—80 millió oldalt. Egyedül a kémiai vonatkozású fontosabb cikkek száma az 1907. évi kétezerről 1960-ban 132 ezer fölé emelkedett, és ezek a cikkek 97 ország folyóirataiban több mint 52 nyelven kerültek közlésre. Egy vegyész szakember például, ha teljes munkaidejében, óránként 4 tanulmány gyors átolvasásával —, feltéve, hogy a számba jövő összes idegen nyelveket jól bírja — csak a folyóirati irodalomban kívánna tájékozódni, egyetlen év folyóiratanyagának áttekintését még tíz év alatt sem tudná befejezni. Az alatt az idő alatt, amíg e cikk olvasásában az olvasó e sorokig eljutott (2 perc), a világon több mint 5600 oldalnyi folyóiratot, könyvet és egyéb nyomtatványt adtak ki, s ebből egyedül a műszaki irodalom legalább 250 oldal. Pedig a technika folyamatos továbbfejlesztésében mellőzhetetlen az előzmények ismerete. Azt „feltalálni”, ami már megvan, nemcsak felesleges munka, hanem számottevő gazdasági károkat is jelenthet. Talán csak két példa: Az Egyesült Államokban több kutatóintézet öt esztendei kutatómunkát fordított olyan elektronikai kutatásokra, amelyeknek eredménye már a kutatások megindulása előtt megjelent szovjet folyóiratokban közlésre került. Vagy nézzünk körül a saját portánkon. Hazánkban négyévi szerkesztési munkát fordítottak egy új szövőgép szerkezeti kialakítására, smikor végül a megoldást szabadalmaztatni kívánták, kitűnt, hogy a hasonló elven alapuló, még korszerűbb konstrukciót Svájcban már korábban szabadalmaztatták. A szakirodalom folyamatos és teljes áttekintése a kutatók, a műszaki dolgozók részéről lehetetlen, de szükséges. Mi hát a megoldás? Hol a segítség? Segít a dokumentáció A szakirodalmi áradat egyénileg ma már át nem tekinthető anyagát a dokumentáció szakterületek szerint összegyűjti, feldolgozza, tárolja, és különböző szolgáltatások formájában az érdekeltek rendelkezésére bocsátja. A műszaki dokumentáció tehát az a szervezett tevékenység, amely a műszaki tudás, technikai haladás eredményeit hozzáférhetővé teszi, s ezeknek az eredményeknek tervszerű propagandáját végzi. Nézzük meg közelebbről, mik a dokumentáció fázisai. Az első lépés az anyag gyűjtése: könyvek, folyóiratok, disszertációk, katalógusok, szabadalmak stb. felkutatása és beszerzése; ezt követi a feldolgozás, a feldolgozott anyag rendszerezése, tárolása, nyilvántartása, s végül a rendezett dokumentációs anyag hasznosítása, publikálása, propagálása. . Az anyaggyűjtés, a szerzeményező munka sok körültekintést igényelő, jellegében könyvtári munka. A dokumentáció hatékonysága elsősorban a helyes beszerzéstől függ Dokumentációs kislexikon A dokumentáció feladata, hogy az érdeklődőket röviden tájékoztassa az őket érdeklő, specializált tárgykörben. Lényeges, hogy az érdeklődő csakis válogatott anyagról kapjon tájékoztatást, ez ne keveredjék idegen tárgykörök anyagával. Ismerkedjünk meg a feltáró munka műfajaival és módszereivel lexikonszerűen: CÍMLEÍRÁSA nevében rejlő dokumentációs tevékenység, amely csak abban az esetben tér el a cím szó szerinti közlésétől (fordításától), ha a cím lényegében semmitmondó (például: „Forradalmi újítás”). Ilyen esetben a cím után zárójelben egy-két szóban utal a lényegre, például: Új anyagmozgatási rendszer. ANNOTÁCIÓt általában a könyvekre valósították meg, s leginkább árjegyzékekben könyvborítók belső „kutyanyelvén”, irodalmi összeállításokban, könyvbibliográfiákban szerepel. Lényege: a közlemény címéhez néhány soros megjegyzés. REFERÁTUM : a dokumentációban használatos módszer. A szakirodalom (könyv, cikk stb.) rövid, tömör, csak a lényeget közlő tartalmi feltárása, általában kritikai elem nélkül. Két fő fajtája ismeretes. A tájékoztató referátum a tartalmat érdemben tárja fel. A jeladó, szignaletikus referátum csak a gondolatkört jelző felsorolásban közli a cikk, közlemény, könyv stb. témáit. RECENZIÓ : általában ugyancsak a könyvirodalomban használatos, leginkább folyóiratokban jelenik meg könyvismertetésként. Lényege: szubjektív, tehát a készítő egyéni véleményét tükröző, kritikai jellegű, értékelő ismertetés, nem annyira tartalmi feltárási céllal. A dokumentációs feldolgozás fent felsorolt fajtái azt a célt szolgálják, hogy az érdeklődő megállapíthassa, mi érdekli őt a téma körébe vágó irodalomból. A feltárt anyag pontosan közölt lelőhelye alapján az eredeti dokumentumok beszerezhetők, a nyelvet nem ismerők azt lefordíttathatják. E tájékoztató jellegű kivonatokon túlmenően van: TÖMÖRÍTVÉNY : olyan teljes tájékoztatás, amely az eredeti közlemény lényeges mondanivalóját úgy adja vissza az érdeklődő anyanyelvén, hogy általában feleslegessé teszi az eredeti közlemény áttekintését; közli az eredeti anyag fontosabb ábráit, grafikonjait, számszerű adatait stb. (Átmenet a tájékoztató referátum és a teljes fordítás között.) Az Egyetemes Tizedes Osztályozás A dokumentációs tevékenység igen lényeges fázisa a rendszerezés. Ha a termést betakarítottuk és egy kazalba raktuk, ebben a kazalban egy bizonyos szalmaszálat — amelyre éppen szükség van — lehetetlen megtalálni. A feldolgozott dokumentációs anyagot tehát nem „kazalba” kell rakni, hanem rendszerezve kell tárolni, hogy az információ céljaira rendelkezésre álljon. Az igény általában úgy jelentkezik, hogy az érdeklődő egy megadott témára kér szakirodalmat. Sem az érdeklődő, sem a dokumentátor, de a műszaki könyvtáros sem tudja, de nem is tudhatja, hogy a tárgykörébe vágó témáról, ki mindenki írt, és ezek a közlemények mikor és hol jelentek meg. Segítséget nyújthat a tárgyszókatalógus, amely a rendszerezés egy formája és témák szerint — és a témán belül tovább bontásban — tartja nyilván a feldolgozott anyagot. De ennél a rendszernél a szakkifejezések nem egységesek és nem egyértelműek. (Például: autógépkocsi, kombájn , aratógép-betakarítógép stb.) Szakrendszert kellett tehát lét-A decimális katalógusba a legdifferenciáltabb műszaki fogalom is besorolható. A besorolás a tágabb fogalomtól (677 könnyűipar, 677 — textilipar), az egyre szűkebb meghatározás felé szűkül, illetve számkifejezésben bővül, mert például 677.466.1 alatt a „műselyem előállítása metilcellulózból" tárgykörre vonatkozó Irodalom található.rehozni, amelynek segítségével bármilyen tárgykör vagy konkrét fogalom irodalma egyértelműen rendszerezhető, és ami a legfontosabb, bármikor visszakereshető. Erre legalkalmasabbnak az amerikai Melvil Dewey által 1873- ban kidolgozott, és 1876-ban közzétett Tizedes Osztályozási Rendszer mutatkozott, amelyet később nemzetközileg továbbfejlesztettek Egyetemes Tizedes Osztályzási Rendszerré, amelyet röviden ETO- nak neveznek. A rendszer az ismeretek összességét tíz főcsoportra osztja, és 0—9-ig terjedő arab számmal jelöli. Ennek mindegyike újólag tíz alapcsoportra, s azok további tízre bonthatók, egészen a legfinomabb részletekig körülhatárolva a témát. Nézzük meg tehát a „bűvös” számokat, amelyek a tudomány rengetegében, akár a kazal egyetlen szalmaszálát is hozzáférhetővé teszik: Általános tartalmú művek, tudomány, könyvtárügy 1 Filozófia 2 Vallás - Ateizmus 3 Társadalomtudomány 4 Nyelvtudomány 5 Matematika — Természettudomány 6 Alkalmazott tudományok (orvostudomány, technika, stb . 7 Művészetek — Sport 8 Szépirodalom 9 Történelem — Földia.. Bennünket ez alkalommal csupán a 6. főcsoport, az Alkalmazott tudományok érdekelnek. Ennek további beosztása a következő: 61 Orvostudomány 62 Mérnöki tudományok 63 Mezőgazdaság 64 Kémiai iparok 67 Különböző mechanikai, technológiai iparágak (könnyűiparok) A részletes fogalmakat a tágabb fogalmon belül is tizedes számmaljelöli, és ezáltal a téma egyegy szakrendszerező felépítésben és logikus összefüggéseiben is szerepel. Decimális számmal a legdifferenciáltabb műszaki fogalmak is igen pontosan jelölhetők, mivel a számok akadálytalanul tovább kombinálhatók. Például: 67 Könnyűiparok 677 Textilipar 677.4 Homogén, végtelen szálak 677.46 Műszálak 677.446 Műselyem előállítása cellulózéterből 677.466.1 Műselyem előállítása metilcellulózból Az Egyetemes Tizedes Osztályozórendszer szakszámai számrendi sorban és visszakeresésre — címszavakban vaskos kötetekben vannak rögzítve. Ha új fogalom keletkezik a tudományban és technikában (vagy a filozófiában stb.), ennek új decimális számát a nemzetközi szervezet a tagállamokkal közli, így biztosítható a nemzetközi egységes besorolás ugyanarra a fogalomra. Ennek köszönhető, hogy ha a világ bármelyik könyvtárában műszálakról keresünk irodalmat, azt a 677,46 szám alatt találjuk meg A dokumentáció gépesítése A feldolgozott anyagok szaporodó mennyisége szinte áradatszerűen özönlik. A feltárt adatok visszakeresése hovatovább szinte lehetetlen. Ezért világszerte folynak a kutatások és kísérletek a dokumentációs munkafázisok gépesítésére. A gépesítés egyik iránya lyukkártyás rendszerű: a kartonon nyilvántartott anyag legfontosabb adatainak és tartalmi lényegének a karton szélén elhelyezett 160—200 lyuk megfelelő kivágásával történő jelzése E rendszernél egyszerű szerkezetek segítségével — hosszú tű beszúrásával — a megadott szempontok szerint, akár témakör, akár szerző, akár folyóirat vagy más csoportosításban pillanatok alatt kiemelhető a lyukkártyákon feldolgozott erre vonatkozó teljes anyag. A másik módszer, amellyel kísérleteznek, olyan válogatógép, amely fotoelektromos úton „tapogatja le” a tárolt kartonokra előzőleg rávitt szempontokat. A dokumentáció gépesítésének későbbi feladatai a leolvasó-, fordító- és a referálógépek kialakítása. Ez utóbbiak a fordítógép által idegen nyelvből lefordított cikket tartalmilag kivonatolják. A végső megoldást nyilvánvalóan a komplex automatizálás jelenti majd. Helyet kapnak benne a fordítógépek, a kivonatoló(referáló) automaták, az elektronikus agy tárolóberendezései. S eljön az idő, amikor a technikus, mérnök, kutató néhány másodperc alatt, a témának megfelelő gomb lenyomására, megkapja a vonatkozó információt röviden, saját anyanyelvén, a feltárt teljes irodalomból. De a mindennapi műszaki fejlesztési és technológiai feladatok nem várhatnak e távlati tervek megvalósulására, s addig is szükséges, hogy minden műszaki szakember fokozottabban vegye igénybe a műszaki dokumentációt. Pap János Újdonság cukorbetegek részére • A CUKOR NÉLKÜL KÉSZÍTETT, DIABETIKUS CSOKOLÁDÉ Egy tábla (5 dkg) ára 6,20 forint • Kapható a diétás boltokban és a kijelölt édességboltokban A referátumok két típusa A felső, jeladó referátum, csupán gondolatkört jelez. Az alsó, tájékoztató referátum a cikk tartalmát érdemben tárja fel. A referátum jobb oldalán a tárgykört pontosan körülhatároló Egyetemes Tizedes Osztályozás jelzete van. A kettőspont a jelzetben a számcsoportokat viszonyítja annak jelölésére, hogy a két számcsoport által jelölt fogalom egymással szoros kapcsolatban van. A kettősponttal szétválasztott számcsoport mindegyike külön fogalmi meghatározást jelent. A referátum bal oldalán a dokumentációs intézmény házi jele szerepel. A magyarra fordított cím után a szerző (ha van), majd a folyóirat címe, kötete, illetve száma, a megjelenés éve, az oldalszám kerül feltüntetésre. Egyéb rövidítések: az ábrák száma; birodalmi utalások száma; az esetleges magyar fordítás gépelt oldal terjedelme.