Népszabadság, 1964. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-08 / 81. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Áruk 10 fillér 1964. április 8. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA WIJHKÁSPÁRT KÖ.FO.MI LAPJA XXII. évfolyam, 81. szám. A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása Martonvásáron Baráti eszmecsere az Akadémia mezőgazdasági kutatóintézetében Hruscsov elvtárs a szovjet mezőgazdaság irányításáról (Tudósítónktól.) Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjetpárt- és kormányküldöttség vezetője, valamint a delegáció több tagja kedd délelőtt Martonvásárra, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetébe látogatott. A vendégek társaságában volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az útvonalon sokan köszöntötték Nyikita Szergejevicset és a martonvásáriak többi kedves vendégét. A gépkocsioszlop háromnegyed 11-kor kanyarodott az intézet elé. A bejáratnál Juhász János, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, dr. Erdei Ferenc, a '"'Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Bujdosó Imre, a Fejér megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Senkár István, a járási pártbizottság titkára, Gonda István, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Márton János, a községi pártszervezet titkára, Lukács János, a Martonvásári Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, továbbá dr. Rajki Sándor, a kutatóintézet igazgatója, valamint az intézet több más vezetője fogadta a vendégeket. Igen nagy örömmel töltötte el az egybegyűlteket, hogy személyesen üdvözölhették Kádár János elvtársat és kifejezhették jókívánságaikat a Lenin-renddel s a Szovjetunió Hőse címmel való kitüntetése alkalmából. Hruscsov elvtárs és kíséretének tagjai jó hangulatban foglaltak helyet a tanácskozóasztalnál. Nyikita Szergejevics nagy figyelemmel hallgatta dr. Rajki Sándor tájékoztatóját. Az intézet igazgatója elmondotta, hogy a pompás kastély, s a hozzá tartozó kísérleti gazdaság a felszabadulás előtt három századon át földesúri birtok volt. Emlékezetes gazdája volt e tájnak a gróf Brunswick család, melyet barátság fűzött a halhatatlan zeneköltőhöz, Beethovenhez. A nagy muzsikus martonvásári tartózkodásának olyan örökbecsű emlékei maradtak az utókorra, mint az Appassionata, a Holdfény szonáta, a zongorafantázia. Beethoven emlékét múzeum őrzi, a szobra ott áll a park festői hangulatú szigetén, s minden nyáron szabadtéri hangversenyt rendeznek emlékezetére. A felszabadulás után kutatóintézet kapott otthont a történelmi falak között s az intézet 1953 óta a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alatt működik. Rajki Sándor részletesen beszámolt az intézet munkájáról, eredményeiről. Elmondotta, hogy a 36 főnyi tudósgárda és a munkások nagy terméshozamú kukorica-, búza-, lucerna- és cirokfajták kitenyésztésével, termesztésük helyes agrotechnikájának kidolgozásával foglalkoznak. A kutatómunka széles körű. Nem csupán az intézet négy tudományos osztályán, laboratóriumában és kísérleti gazdaságában folyik, hanem kiterjed több állami gazdaságra és szövetkezetre is. Ma már az ország kukorica-vetésterületének 90 százalékában martonvásári vetőmagot használnak fel, és külföldre is jut a martonvásári kukorica-vetőmagból. A közvetlen anyagi érdekeltségnek, a jó agrotechnikai eljárásoknak (tőszámnövelés, trágyázás, vegyszeres gyomirtás) köszönhető, hogy a múlt évben, a mostoha időjárás ellenére 27,5 mázsás hektáronkénti kukorica-átlagtermés volt az országban. Ugyancsak az intézet kezdeményezte az intenzív búzafajták hazai termesztését is. Ezek közül a Bezosztája 1., valamint a Szkoroszpelka 3. és 3/b. vált be legjobban. A gazdaság eredményei ma már külföldön is ismeretesek. Rajki Sándor például az egyesült államokbeli minnesotai egyetem tudósai előtt is tartott beszámolót az intézet kutatómunkájáról. Az eredményekben igen nagy szerepet játszottak azok a gyümölcsöző kapcsolatok, amelyeket szovjet kutatókkal, intézetekkel építettek ki. Csaknem valamenynyi hasonló jellegű szovjet tudományos intézetben szereztek jó barátot a martonvásáriak, és sor került a nemesítési alapanyagok, tudományos dokumentumok cseréjére is. A magyar és a szovjet kutatók barátsága különösen jó eredményt hozott a búza fagyállóságának fokozásában, nemesítésében, valamint a kukoricahibridizációban. Lukjanyenko akadémikus, a krasznodári kutatóintézet helyettes igazgatója a kitűnő Bezosztája és Szkoroszpelka búzák nemesítője is állandó kapcsolatot tart az intézettel, s Rajki Sándor szerint nagyon időszerű volna, hogy meg is látogassa őket. Már többször meghívták, de eddig még nem volt szerencséjük, pedig nagyon szívesen látott vendég volna Martonvásáron. Az igazgató szavai után Szalai Dezső, az intézet párttitkára mondta el, milyen örömet szerzett Hruscsov elvtárs látogatása az intézet kommunista dolgozói között, majd beszámolt a pártszervezet munkájáról. A tájékoztatók után csakhamar közvetlen társalgás alakult ki a vendégek és a vendéglátók között. A kötetlen, baráti hangú beszélgetés természetesen szakmai problémák körül forgott, s Nyikita Szergejevics igen nagy érdeklődést tanúsított a, számára kedves téma iránt. Hatalmas tájékozottságot árult el ezekben a nagyon bonyolult kérdésekben. Fejből idézett számok és tények sokaságával egészítette ki Rajki Sándor beszámolóját, és sok érdekes részletet mondott el a szovjet mezőgazdaság eredményeiről. Később több kérdést tett fel, s vitába is szállt Rajki igazgatóval. Egyebek között afelől is érdeklődött, hogy miért nem beszélt a tájékoztató részletesebben a műtrágyával elérhető eredményekről, s miért nem mondta el Rajiki elvtárs, hogy mennyi az intézet kísérleti gazdaságában a tavaszi árpa terméshozama. Nyikita Szergejevicset az is érdekelte, hogy foglalkoznak-e Martonvásáron csemegekukorica nemesítésével és termesztésével. Elmondotta, hogy Amerikában nagyon tetszett neki, hogy milyen változatos, jó ízű ételféleségek készütenek csemegekukoricából. Megkérdezte, milyen hatásúak a helyi tapasztalatok szerint a különböző szuperszelektív vegyi gyomirtók, a Limazin, az Atrazin stb. Hruscsov elvtárs elmondotta, hogy szülőfalujában, Kalinovkában találkozott egy igen kitűnő búzafajtával, a Mironovka 808- assal, mely ott termőképességben felülmúlja a híres Bezosztáját. Kalinovkában a nagy téli hideg ellenére, 43 méter mázsa Mironovkát takarítottak le egy hektárról, míg a Bezosztája csak 21 mázsás átlagot adott. De Nyikita Szergejevics azt is hozzáfűzte, hogy a melegebb éghajlatú vidékeken a Bezosztája előnyösebb a Mironovkánál. Szóba került a lucerna termesztése is. Hruscsov elvtárs elismeréssel hallgatta, hogy az intézetben előállított lucernamagvak a nemzetközi piacon is igen keresettek. Tréfásan megjegyezte, hogy a martonvásáriaknak nincs okuk az elbizakodottságra, mert Üzbegisztánban is nagyon értik a lucernatermesztést, ugyancsak kitettek magukért a múlt esztendőben is. Ezután a kukorica és a búzatermesztés időszerű, tudományos kérdéseit vitatták meg, és Nyikita Szergejevics sok megszívlelendő észrevételt fűzött a beszámolóhoz. Elnézést kért, amiért bíráló megjegyzéseket is tesz, hiszen, amint mondani szokás, a vendégnek nem illik kötözködni. De, amint tréfásan megjegyezte, ő egy olyan különleges vendég, aki, ha termelési kérdésekről van szó, nem tudja véka alá rejteni véleményét. Őszintén megmondta, hogy a 27 és fél mázsás hektáronkénti országos kukorica-átlagtermést nem tartja kimagasló eredménynek. Hiszen több is elérhető a magyar viszonyok között. Megjegyezte, hogy a Szovjetunióban is, például a KV 4(Folytatás a 2. oldalon.) A megbeszélésen Hruscsov elvtárs az ajándékba kapott gyönyörű kukoricacsövekkel.