Népszabadság, 1964. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
10 NÉPSZABADSÁG 1964. április 26. vasárnap KOSZTA JÓZSEF EMLÉKEZETE Apja brassói mészárossegéd volt, két bátyja asztalos meg csizmadia. Ő maga festőmázoló inasként kezdte pályáját, azután fényképészinasnak állt, végül pedig a magyar parasztság és az alföldi tájak egyik leghivatottabb realista festője lett. Fényképészműhelyben ismerkedett a színekkel, fényképeket színezett. De ugyanott arcképeket is kezdett rajzolni. Lassan így talált útjára. De 24 éves korában került csak szabályos festőiskolába. Megtakarított pénzén, Bécsben. Onnan jutott Benczúr Mesteriskolájába, majd a budapesti Mintarajziskolába, ahol Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa lett. Hányatott élete során azután kikerült Münchenbe, ahol szembeszegült Piloty pátoszával; a pleinair vonzotta, s Bastien-Lepage nyugodt, leíró, s mégis hangulatot árasztó művészete. A francia művész hatása alatt talált rá saját egyéniségére, s 1897-ben a Műcsarnok téli tárlatán már ezt mutatta fel Hazatérő aratók című méltán feltűnést keltő szép festményével. A két iskolával, Nagybányával és Szolnokkal egyaránt belső rokonságot mutatott kiteljesedő művészete. Nagybányához elsősorban a szabadtéri festés, a táj változó pillanatainak rögzítése iránti előszeretete fűzte, Szolnokhoz pedig nemcsak a közvetlen alkotói kapcsolat, hanem a szegényparasztság ábrázolásának tematikája is. Az ő festészetében az aratókat, a kukoricatörőket, a tányértörlő parasztasszonyokat áttüzesítette a belső indulat, amely kialakította mind erőteljesebb színvilágát is. Amikor azután elszakadt festőtársaitól és Szentes mellett egy tanyára költözött, a színek ereje tovább fokozódott. A festő, a mesterré mélyülő s magasodó Koszta József már nem kereste a motívumok változatosságát, hanem az elnyomott parasztság indulatait át tudta vinni a tárgyakra is: a sötét környezetből kivillanó parasztházai ezt éreztették, ezt tükrözték. Ami a legmegragadóbb művészetében, az az összeforrottság, szinte azonosulás szegényes környezetével. Ezt tudta zamatos festői módon, erőteljes színkezeléssel közel hozni a nézőkhöz is. A magyar Alföld, a tikkasztó nyári napok, a feudális nyomásra összezsugorodó sorsok festője lett, külföldi sikerei is erre vezethetők vissza, s talán arra is, hogy a valóság mellett két forrásból is táplálkozott művészete: a zaklatott lelkiismeretű korabeli európai festők formai újításaiból, és a magyar népművészet színvilágából. Legszebb, örökbecsű művei drámai erővel tárták fel az elnyomott nép és saját nyugtalan indulatainak színekben érvényre jutó belső izzását. Megérte még a felszabadulást. És 1949-ben bekövetkezett halála előtt méltán jutalmazott egy hosszú, küzdelmes pályát a Kossuth-díj kitüntetése. Mélységesen átérzett, demokratikus ihletettségű, korszerű, szuggesztív alkotásai nagy kincsei a magyar művészetnek. A lexikonok és a sokáig hitelesnek tartott forrásmunkák adatai szerint éppen száz éve született. Igaz, újabb kutatások kiderítették, hogy ez az időpontmeghatározás helytelennek tekinthető. Koszta József három évvel idősebb volt, mint ahogy rövid önéletrajzában maga vallotta. Emlékezzünk meg róla, századik évfordulóján annak a napnak, amelyet ő tartott születése napjának! M,IK, A Hazatérő aratók; részlet. Gazdag nyári kulturális program a Balaton partján (Tudósítónktól.) Az illetékes országos és megyei szervek koordináló munkája nyomán kialakult az idei nyári balatoni kulturális program. A tervezet szerint nemcsak a mennyiség, hanem színvonal tekintetében is a tavalyinál gazdagabb műsor szórakoztatja az üdülőket, hazai és külföldi turistákat. Színházi napok Balatonfüreden A kulturális események középpontjában a mindjobban bontakozó balatoni játékok állnak. Ennek keretében, június 14-e és július 5-e között ismét megrendezik, a füredi színházi napokat, amelynek eseményei az új magyar drámairodalom népszerűsítését szolgálják. Az 1963—1964-es esztendő egy-egy magyar alkotásával lép színpadra a Nemzeti, a Víg-, a József Attila, a veszprémi Petőfi és a miskolci Nemzeti Színház együttese, a budapesti Irodalmi Színpad pedig Balatoni képeskönyv címmel mutatja be műsorát. E programot július 2-a és 5-e között irodalomtudományi ülésszak egészíti ki, amelyen írók, rendezők, színházi szakemberek vitatják meg az új magyar dráma problémáit. A tanácskozás harmadik napján kerül sor a drámaírók és a közönség találkozójára. A színházi napokon kívül a veszprémi Petőfi Színház, a tavaly népszerűvé vált vízi színpadon, 10 előadásban hozza színre Babits Mihály Második ének című mesejátékát, két előadásban Shakespeare Othellóját. Ugyancsak fellépnek a Balaton-parti szabadtéri színpadokon a kaposvári és a győri színház, valamint a budapesti Egyetemi Színpad gárdája és az ORI brigádjai is. Balatonfüred lesz a színhelye a június 6-i és 7-i meghívásos, országos dalostalálkozónak is, amelyen mintegy húsz kórus vesz részt. Keszthely — a komoly zene központja A komolyzene központja az idén is Keszthely lesz, július 19-e és augusztus 16-a között, a Festetics-kastély kertjében rendezik meg a keszthelyi zenei heteket, két nagyzenekari és öt kamarahangversennyel. Ugyancsak Keszthelyen kerül sor augusztus 19-én és 20-án a II. országos nemzetiségi fesztiválra. Siófokon, a könynyűzene mesterei nagyszabású „vízi fesztiválon” szórakoztatják a közönséget július 11-én, július 20- án pedig Strauss-estet rendeznek. Nagy érdeklődésre tarthat számot az orgonaművészek koncertsorozata a tihanyi apátság felújított Bach-korabeli orgonáján. Az amatőr folklóregyüttesek Balatonföldváron lépnek fel július 25-én és 26-án. Sok külföldi turistát várnaik a szeptember 12-i és 13-i badacsonyi szüretre, a háromnapos nagyvázsonyi lovas játékokra és a 139. Anna-bálra. Képzőművészek seregszemléje A sokoldalú kulturális programot múzeumok rendezvényei, kiállítások gazdagítják. Képzőművészeti életünk fontos eseményeként, a Magyar Képzőművészeik Szövetsége, a Műcsarnok és a Veszprém megyei Tanács rendezésében, június 7-én, Keszthelyen nyílik meg a balatoni nyári tárlat, amely napjaink képzőművészetéről ad képet a hazai és külföldi érdeklődőknek. A tárlat képeit később Tihanyban, majd Veszprémben mutatják be. A keszthelyi Balatoni Múzeum emellett megnyitja a Balatoni Hajózás Története című kiállítását. Balatonfüred kulturális érdekessége lesz a nyári hónapokra megnyíló Jókai olvasókönyvtár. A látogatók a Jókai-villa hátsó kertjében, kellemes környezetben, a helyszínen olvashatják a nagy író könyveit. Badacsonyban felújítják a Szegedi Róza,-ház múzeumi anyagát, a szomszédos présházban pedig szőlészeti és borászati kiállítás nyílik. • FIMNOVELLA-PÁLYÁZAT A Magyar Filmgyártó Vállalat 1-es számú játékfilmstúdiója filmnovella-, pályázatot hirdet az alábbi feltételek szerint: pályázni olyan, géppel írt filmnovellával lehet, amely mai témát dolgoz fel (cselekménye a felszabadulás és napjaink közötti időben játszódik) és nyomtatásban eddig még nem jelent meg. A filmnovella terjedelme nem korlátozott, de lehetőleg 40 gépelt oldalnál hosszabb ne legyen. A jeligével vagy teljes címmel ellátott pályázatok beküldési határideje: 1964. július 1. A szakmai zsűri a legjobb filmnovellákat az alábbi díjakban részesíti: 1. díj 15 000 forint; 2 díj 10 000 forint; 3. díj: 6000 forint; 4. díj: 4000 forint. A díjazott munkáikból a játékfilmstúdió a kollektív szerződés rendelkezéseinek megfelelően filmforgatókönyvet rendel. A legjobbakat a Filmvilág, illetőleg a Film, Színház, Muzsika is közli. A pályázatokat az alábbi címre kell küldeni: Magyar Filmgyártó Vállalat 1-es számú játékfilmstúdió, Budapest, XIV., Gyarmat utca 39. A borítékra.Filmnovella-pályázat’! Írandó. (Mr) Nálunk sok a vita és ez jó. De a vitában is meg kell tartani bizonyos „játékszabályokat” különben nem tisztázó eszmecsere lesz belőle, hanem valami más: szitkozódás, durváskodás, amely a végletek felé hajtja az indulatokat. Az Új írás februári számában megjelentette Weöres Sándor a pornográfiáig erotikus versét, amely azóta megjárta a középiskolás diákoktól kezdve mindazokat az olvasókat, akik az efféle pótélményekre igényt tartanak. A versből — ne tagadjuk — országos botrány lett: a levélírók áradata tiltakozott közlése ellen, ankétokon és megbeszéléseken, a társadalmi szervezetek különféle fórumain felszólaltak ellene, mellette két-három irodalmár nyilatkozott a sajtóban. Az Új írás legutóbbi, áprilisi számában válaszol; nem, nem egyszerűen személyes hozzászólást közöl, hanem „Megjegyzések, olvasói levelek” alcímmel, a szerkesztőséghez intézett levelekre reagál, Vargha Kálmán „Irodalom, erkölcs és prüdéria” című írásában. Weöres verséről megmondtuk már a véleményünket. Ez a „válasz” az, amely közbeszólásra ingerel bennünket, amely eszünkbe juttatja a vita említett játékszabályait. Mert, hogy az Új írás megkísérli a védhetetl ént megvédeni, a József Attila sírja című verssel okozott botrány után ezt az újabb botrányt is valahogy kivédeni, azt még megértenénk: nehéz elismernie a hibát. De a lap nem védekezik, hanem támad, mégpedig ingerült hangon, amely olyan oktató és fölényes, amilyen nevetségesen gyengék az érvei. Abból igyekszik tőkét kovácsolni magának, hogy a tiltakozások tömegében akadt néhány valóban nyárspolgári, farizeuskodó, piszkálódó és az így nyert „előnnyel” példátlan önteltséggel „osztja ki” a maga igazságait a felháborodott emberek tömegének. Mint Varghától megtudjuk, a meghökkenés egyik oka, hogy az olvasók nem rendelkeznek „világirodalmi műveltséggel” és ezért „nem tudnak különbséget tenni erotikus művészet és művészileg értéktelen, szeméremsértő pornográfia között”. Vargha Kálmán viszont rendelkezik ezzel a műveltséggel, áldásaiból nyomban részesíti is olvasóit, így például megtudjuk, hogy a következő művek sorolandók Weöres eklógájával azonos kategóriába: Picasso Szerelmes párja, Gelléri Andor Endre Szomjas inasai, Ovidius, Theokritosz, Catullus merész versei, La Fontaine Les lunettes-jei, Goethe Naplója, Baudelaire és Verlaine erotikája, a milói Vénusz, Thorwaldsen Ámor és Pszüchéje, Boticelli Venus születése, Theokritosz Szerelmes párbeszéde, Sappho töredéke, Shakespeare Macbeth-jének, a Romeo és Júliának bizonyos részletei, Csokonai, Arisztofánosz, Solohov, Móricz és Tersánszky műveinek részletei stb. Imponáló felsorolás, valósággal megreszkettetd az egyszerű olvasót. Micsoda műveltség, mennyi név! Aki ennyit tud, az aztán bizonyosan tud különbséget tenni erotika és pornográfia között! Csakhogy mindig gyanús az a műveltség, amely a műveletlen vagy kevésbé művelt emberrel szemben ilyen kioktató és pökhendi. Ebből a felsorolásból pedig valósággal ordít a műveletlenség. Itt össze van keverve minden, de minden: a szerelmi költészet az erotikussal, az egészséges erotika a dekadens erotikával, a legszemérmesebb, legfinomabb líra a legvaskosabb — igenis — pornográfiával, a társadalmi mondanivalót szolgáló — elidegenítő — naturális leírások a társadalomtól teljesen elszakadt, csupán a szekszualitásért való művekkel. Amellett szerepelnek itt alkotások, amelyeket régóta nem bocsátanak nyílt terjesztésre és olyanok, amelyeket a mai középiskolákban kötelező olvasmányként olvastatnak. Az „irodalomban járatlanok”, a „tájékozatlanok” viszont az Új írás levelezői, ők azok, akiknek Vargha Kálmántól kell tanulniuk, hogyan kell leküzdeniük az „erkölcsi és esztétikai bizonytalanságot” ... Hogy valóban művelt és tárgyilagos módon hogyan kell értékelni, az irodalmi folyamatba besorolni Weöres versét, arról, kulturális életünk egészségének hála, ugyancsak szól egy tanulmány: a Kritika 4. számában Mártinké Andrásé. Csakhogy ez a rendkívül logikus és meggyőző írás (kicsit saját végső következtetésétől eltérően is) pontosan az ellenkezőjét bizonyítja Vargha pamfletjének, azt, hogy Weöres versét joggal marasztalták el alapvetően dekadens erotikája és pornográf vonásai miatt azok az olvasók, akik a Vargha által annyit reklamált „műveltséggel” valóban nem rendelkeznek. Mert korántsem az álszentek és a beteges prűdek tiltakoztak a vers közlése ellen, hanem mindenekelőtt azoknak a szülőknek, pedagógusoknak, pubertáskorú gyermekekkel foglalkozó felnőtteknek a tömege, akiket a gyerekek ügye foglalkoztat, a gyerekeké, akiket az érett életre felkészíteni az ő gondjuk és nem kis gondjuk! Velük is lehet vitázni, nekik is lehetnek előítéleteik, de fölényeskedő kioktatásra nem szorultak, még a valóban művelt emberek részéről sem. Igaz, azoknak ez nem is szokásuk. Shakespeare-könyvkiállítás az Ernst Múzeumban Szombaton Shakespeare-könyvkiállítás nyílt az Ernst Múzeumban. Az ünnepélyes megnyitón megjelent a Külügyminisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Kiadói Főigazgatóság és a könyvkiadó vállalatok több vezető munkatársa, valamint a magyar irodalmi élet több ismert képviselője. Jelen volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több kulturális munkatársa. A kiállítást Biró Lívia, az Európa Könyvkiadó igazgatója és R. Bruce, a budapesti angol nagykövetség első titkára nyitotta meg. A bemutatott 536 könyv átfogó képet nyújt az angliai Shakespeare-könyvkiadásról, az 1744-ben készült hatkötetes első oxfordi kiadástól a legújabb népszerű tömegkiadványokig. (MTI) lja Ehrenburg találkozója az olvasókkal A hazánkban tartózkodó Ilja Ehrenburg nemzetközi Lenin-békedíjas író, kedd délután 4-kor a Népszabadság Könyvesboltban (VIII., József krt. 5.) találkozik olvasóival és dedikálja műveit. Tavaszi színházi napok Szombathelyen Szombathelyen május 10-től 20-ig tavaszi színházi napokat rendeznek. Az állandó színházzal nem rendelkező város közönsége tíz nap alatt 12 előadást láthat a pécsi Nemzeti Színház, a győri Kisfaludy Színház, a budapesti Petőfi Színház és az ugyancsak fővárosi Kis Színpad művészeinek tolmácsolásában.