Népszabadság, 1964. április (22. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

10 NÉPSZABADSÁG 1964. április 26. vasárnap KOSZTA JÓZSEF EMLÉKEZETE A­pja brassói mészárossegéd volt, két bátyja asztalos meg csizmadia. Ő maga festő­mázoló inasként kezdte pályáját, azután fényképészinasnak állt, végül pedig a magyar parasztság és az alföldi tájak egyik leghiva­­tottabb realista festője lett. Fényképészműhelyben ismerke­dett a színekkel, fényképeket szí­nezett. De ugyanott arcképeket is kezdett rajzolni. Lassan így talált útjára. De 24 éves korában került csak szabályos festőiskolába. Meg­takarított pénzén, Bécsben. Onnan jutott Benczúr Mesteriskolájába, majd a budapesti Mintarajzisko­­lába, ahol Lotz Károly és Szé­kely Bertalan tanítványa lett. Hányatott élete során azután ki­került Münchenbe, ahol szembe­szegült Piloty pátoszával; a plein­­air vonzotta, s Bastien-Lepage nyugodt, leíró, s mégis hangulatot árasztó művészete. A francia mű­vész hatása alatt talált rá saját egyéniségére, s 1897-ben a Mű­csarnok téli tárlatán már ezt mu­tatta fel Hazatérő aratók című méltán feltűnést keltő szép fest­ményével. A két iskolával, Nagybányával és Szolnokkal egyaránt belső ro­konságot mutatott kiteljesedő mű­vészete. Nagybányához elsősor­ban a szabadtéri festés, a táj vál­tozó pillanatainak rögzítése irán­ti előszeretete fűzte, Szolnokhoz pedig nemcsak a közvetlen alko­tói kapcsolat, hanem a szegény­­parasztság ábrázolásának temati­kája is. Az ő festészetében az aratókat, a kukoricatörőket, a tányértörlő parasztasszonyokat áttüzesítette a belső indulat, amely kialakította mind erőtelje­sebb színvilágát is. Amikor azután elszakadt festő­társaitól és Szentes mellett egy tanyára költözött, a színek ere­je tovább fokozódott. A festő, a mesterré mélyülő s magasodó Koszta József már nem kereste a motívumok változatosságát, ha­nem az elnyomott parasztság in­dulatait át tudta vinni a tár­gyakra is: a sötét környezetből kivillanó parasztházai ezt érez­tették, ezt tükrözték. Ami a legmegragadóbb mű­vészetében, az az összeforrottság, szinte azonosulás szegényes kör­nyezetével. Ezt tudta zamatos festői módon, erőteljes színkeze­léssel közel hozni a nézőkhöz is. A magyar Alföld, a tikkasztó nyári napok, a feudális nyomásra összezsugorodó sorsok festője lett, külföldi sikerei is erre vezethe­tők vissza, s talán arra is, hogy a valóság mellett két forrásból is táplálkozott művészete: a zakla­tott lelkiismeretű korabeli euró­pai festők formai újításaiból, és a magyar népművészet színvilá­gából. Legszebb, örökbecsű művei drá­mai erővel tárták fel az elnyo­mott nép és saját nyugtalan in­dulatainak színekben érvényre jutó belső izzását. Megérte még a felszabadulást. És 1949-ben bekövetkezett halála előtt méltán jutalmazott egy hosszú, küzdelmes pályát a Kos­­suth-díj kitüntetése. Mélységesen átérzett, demokratikus ihletettsé­­gű, korszerű, szuggesztív alkotásai nagy kincsei a magyar művészet­nek. A lexikonok és a sokáig hite­lesnek tartott forrásmunkák ada­tai szerint éppen száz éve szü­letett. Igaz, újabb kutatások ki­derítették, hogy ez az időpont­meghatározás helytelennek te­kinthető. Koszta József három évvel idősebb volt, mint ahogy rövid önéletrajzában maga val­lotta. Emlékezzünk meg róla, szá­zadik évfordulóján annak a nap­nak, amelyet ő tartott születése napjának! M,IK, A Hazatérő aratók; részlet. Gazdag nyári kulturális program a Balaton partján (Tudósítónktól.) Az illetékes országos és megyei szervek koordináló munkája nyo­mán kialakult az idei nyári bala­toni kulturális program. A terve­zet szerint nemcsak a mennyiség, hanem színvonal tekintetében is a tavalyinál gazdagabb műsor szó­rakoztatja az üdülőket, hazai és külföldi turistákat. Színházi napok Balatonfüreden A kulturális események közép­pontjában a mindjobban bonta­kozó balatoni játékok állnak. En­nek keretében, június 14-e és jú­lius 5-e között ismét megrendezik, a füredi színházi napokat, amely­nek eseményei az új magyar drá­mairodalom népszerűsítését szol­gálják. Az 1963—1964-es esztendő egy-egy magyar alkotásával lép színpadra a Nemzeti, a Víg-, a József Attila, a veszprémi Petőfi és a miskolci Nemzeti Színház együttese, a budapesti Irodalmi Színpad pedig Balatoni képes­könyv címmel mutatja be műso­rát. E programot július 2-a és 5-e között irodalomtudományi ülés­szak egészíti ki, amelyen írók, rendezők, színházi szakemberek vitatják meg az új magyar dráma problémáit. A tanácskozás har­madik napján kerül sor a dráma­írók és a közönség találkozójára. A színházi napokon kívül a veszprémi Petőfi Színház, a ta­valy népszerűvé vált vízi színpa­don, 10 előadásban hozza színre Babits Mihály Második ének cí­mű mesejátékát, két előadásban Shakespeare Othellóját. Ugyan­csak fellépnek a Balaton-parti szabadtéri színpadokon a kapos­vári és a győri színház, valamint a budapesti Egyetemi Színpad gárdája és az ORI brigádjai is. Balatonfüred lesz a színhelye a június 6-i és 7-i meghívásos, or­szágos dalostalálkozónak is, ame­lyen mintegy húsz kórus vesz részt. Keszthely — a komoly zene központja A komoly­zene központja az idén is Keszthely lesz, július 19-e és augusztus 16-a között, a Feste­­tics-kastély kertjében rendezik meg a keszthelyi zenei heteket, két nagyzenekari és öt kamara­­hangversennyel. Ugyancsak Keszt­helyen kerül sor augusztus 19-én és 20-án a II. országos nemzeti­ségi fesztiválra. Siófokon, a köny­­nyűzene mesterei nagyszabású „vízi fesztiválon” szórakoztatják a közönséget július 11-én, július 20- án pedig Strauss-estet rendeznek. Nagy érdeklődésre tarthat számot az orgonaművészek koncertsoro­zata a tihanyi apátság felújított Bach-korabeli orgonáján. Az ama­tőr folklóregyüttesek Balatonföld­­váron lépnek fel július 25-én és 26-án. Sok külföldi turistát várnaik­ a szeptember 12-i és 13-i badacsonyi szüretre, a háromnapos nagyvá­zsonyi lovas játékokra és a 139. Anna-bálra. Képzőművészek seregszemléje A sokoldalú kulturális prog­ramot múzeumok rendezvényei, kiállítások gazdagítják. Képzőmű­vészeti életünk fontos eseménye­ként, a Magyar Képzőművészeik Szövetsége, a Műcsarnok és a Veszprém megyei Tanács rende­zésében, június 7-én, Keszthelyen nyílik meg a balatoni nyári tárlat, amely napjaink képzőművészeté­ről ad képet a hazai és külföldi érdeklődőknek. A tárlat képeit később Tihanyban, majd Veszp­rémben mutatják be. A keszthelyi Balatoni Múzeum emellett meg­nyitja a Balatoni Hajózás Törté­nete című kiállítását. Balatonfüred kulturális érde­kessége lesz a nyári hónapokra megnyíló Jókai olvasókönyvtár. A látogatók a Jókai-villa hátsó kert­jében, kellemes környezetben, a helyszínen olvashatják a nagy író könyveit. Badacsonyban felújít­ják a Szegedi Róza,-ház múzeumi anyagát, a szomszédos présházban pedig szőlészeti és borászati kiál­lítás nyílik. • FIMNOVELLA-PÁLYÁZAT A Magyar Filmgyártó Vállalat 1-es számú játékfilmstúdiója filmnovella-, pályázatot hirdet az alábbi feltételek szerint: pályázni olyan, géppel írt filmnovel­lával lehet, amely mai témát dolgoz fel (cselekménye a felszabadulás és napjaink közötti időben játszódik) és nyomtatásban eddig még nem jelent meg. A filmnovella terjedelme nem kor­látozott, de lehetőleg 40 gépelt oldal­nál hosszabb ne legyen. A jeligével vagy teljes címmel ellátott pályázatok beküldési határideje: 1964. július 1. A szakmai zsűri a legjobb filmnovel­lákat az alábbi díjakban részesíti: 1. díj 15 000 forint; 2 díj 10 000 forint; 3. díj: 6000 forint; 4. díj: 4000 forint. A díjazott munkáikból a játékfilm­­stúdió a kollektív szerződés rendelke­zéseinek megfelelően filmforgatóköny­vet rendel. A legjobbakat a Filmvilág, illetőleg a Film, Színház, Muzsika is közli. A pályázatokat az alábbi címre kell küldeni: Magyar Filmgyártó Vállalat 1-es számú játékfilmstúdió, Budapest, XIV., Gyarmat utca 39. A borítékra­­.Filmnovella-pályázat’! Írandó. (Mr­) Nálunk sok a vita és ez jó. De a vitában is meg kell tartani bizonyos „játékszabályokat” különben nem tisztázó eszme­csere lesz belőle, hanem valami más: szitkozódás, durvásko­­dás, amely a végletek felé hajtja az indulatokat. Az Új írás februári számában megjelentette Weöres Sándor a pornográfiáig erotikus versét, amely azóta megjárta a­ kö­zépiskolás diákoktól kezdve mindazokat az olvasókat, akik az efféle­ pótélményekre igényt tartanak. A versből — ne ta­gadjuk — országos botrány lett: a levélírók áradata tiltako­zott közlése ellen, ankétokon és megbeszéléseken, a társa­dalmi szervezetek különféle fórumain felszólaltak ellene, mellette két-három irodalmár nyilatkozott a sajtóban. Az Új írás legutóbbi, áprilisi számában válaszol; nem, nem egy­szerűen személyes hozzászólást közöl, hanem „Megjegyzések, olvasói levelek” alcímmel, a szerkesztőséghez intézett leve­lekre reagál, Vargha Kálmán „Irodalom, erkölcs és prüdéria” című írásában. Weöres verséről megmondtuk már a véleményünket. Ez a „válasz” az, amely közbeszólásra ingerel bennünket, amely eszünkbe juttatja a vita említett játékszabályait. Mert, hogy az Új írás megkísérli a védhetetl ént megvédeni, a József Attila sírja című verssel okozott botrány után ezt az újabb botrányt is valahogy kivédeni, azt még megértenénk: nehéz elismernie a hibát. De a lap nem védekezik, hanem támad, mégpedig ingerült hangon, amely olyan oktató és fölényes, amilyen nevetségesen gyengék az érvei. Abból igyekszik tő­két kovácsolni magának, hogy a tiltakozások tömegében akadt néhány valóban nyárspolgári, farizeuskodó, piszkálódó és az így nyert „előnnyel” példátlan önteltséggel „osztja ki” a maga igazságait a felháborodott emberek tömegének. Mint Varghától megtudjuk, a meghökkenés egyik oka, hogy az olvasók nem rendelkeznek „világirodalmi műveltséggel” és ezért „nem tudnak különbséget tenni erotikus művészet és művészileg értéktelen, szeméremsértő pornográfia között”. Vargha Kálmán viszont rendelkezik ezzel a műveltséggel, ál­dásaiból nyomban részesíti is olvasóit, így például megtud­juk, hogy a következő művek sorolandók Weöres eklógájával azonos kategóriába: Picasso Szerelmes párja, Gelléri Andor Endre Szomjas inasai, Ovidius, Theokritosz, Catullus merész versei, La Fontaine Les lunettes-jei, Goethe Naplója, Baude­laire és Verlaine erotikája, a milói Vénusz, Thorwaldsen Ámor és Pszüchéje, Boticelli Venus születése, Theokritosz Szerelmes párbeszéde, Sappho töredéke, Shakespeare Mac­­beth-jének, a Romeo és Júliának bizonyos részletei, Csoko­nai, Arisztofánosz, Solohov, Móricz és Tersánszky műveinek részletei stb. Imponáló felsorolás, valósággal megreszkettetd­ az egyszerű olvasót. Micsoda műveltség, mennyi név! Aki ennyit tud, az aztán bizonyosan tud különbséget tenni erotika és pornográfia között! Csakhogy mindig gyanús az a műveltség, amely a művelet­len vagy kevésbé művelt emberrel szemben ilyen kioktató és pökhendi. Ebből a felsorolásból pedig valósággal ordít a mű­­veletlenség. Itt össze van keverve minden, de­ minden: a sze­relmi költészet az erotikussal, az egészséges erotika a deka­dens erotikával, a legszemérmesebb, legfinomabb líra a leg­­vaskosabb — igenis — pornográfiával, a társadalmi mondani­valót szolgáló — elidegenítő — naturális leírások a társada­lomtól teljesen elszakadt, csupán a szekszualitásért való mű­vekkel. Amellett szerepelnek itt alkotások, amelyeket régóta nem bocsátanak nyílt terjesztésre és olyanok, amelyeket a mai középiskolákban kötelező olvasmányként olvastatnak. Az „irodalomban járatlanok”, a „tájékozatlanok” viszont az Új írás levelezői, ők azok, akiknek Vargha Kálmántól kell tanulniuk, hogyan kell leküzdeniük az „erkölcsi és esztétikai bizonytalanságot” ... Hogy valóban művelt és tárgyilagos módon hogyan kell érté­kelni, az irodalmi folyamatba besorolni Weöres versét, arról, kulturális életünk egészségének hála, ugyancsak szól egy ta­nulmány: a Kritika 4. számában Mártinké Andrásé. Csak­hogy ez a rendkívül logikus és meggyőző írás (kicsit saját végső következtetésétől eltérően is) pontosan az ellenkező­jét bizonyítja Vargha pamfletjének, azt, hogy Weöres versét joggal marasztalták el alapvetően dekadens erotikája és pornográf vonásai miatt azok az olvasók, akik a Vargha által annyit reklamált „műveltséggel” valóban nem rendelkeznek. Mert korántsem az álszentek és a beteges prűdek tiltakoztak a vers közlése ellen, hanem mindenekelőtt azoknak a szülők­nek, pedagógusoknak, pubertáskorú gyermekekkel foglalkozó felnőtteknek a tömege, akiket a gyerekek ügye foglalkoztat, a gyerekeké, akiket az érett életre felkészíteni az ő gondjuk és nem kis gondjuk! Velük is lehet vitázni, nekik is lehetnek előítéleteik, de fölényeskedő kioktatásra nem szorultak, még a valóban művelt emberek részéről sem. Igaz, azoknak ez nem is szokásuk.­ ­ Shakespeare-könyvkiállítás az Ernst Múzeumban Szombaton Shakespeare-könyv­kiállítás nyílt az Ernst Múzeum­ban. Az ünnepélyes megnyitón megjelent a Külügyminisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intéze­te, a Kiadói Főigazgatóság és a könyvkiadó vállalatok több veze­tő munkatársa, valamint a ma­gyar irodalmi élet több ismert képviselője. Jelen volt a Budapes­ten akkreditált diplomáciai kép­viseletek több kulturális munka­társa. A kiállítást Biró Lívia, az Európa Könyvkiadó igazgatója és R. Bruce, a budapesti angol nagy­­követség első titkára nyitotta meg. A bemutatott 536 könyv át­fogó képet nyújt az angliai Shakespeare-könyvkiadásról, az 1744-ben készült hatkötetes első oxfordi kiadástól a legújabb nép­szerű tömegkiadványokig. (MTI) lja Ehrenburg találkozója az olvasókkal A hazánkban tartózkodó Ilja Ehrenburg nemzetközi Lenin-bé­­kedíjas író, kedd délután 4-kor a Népszabadság Könyvesboltban (VIII., József krt. 5.) találkozik olvasóival és dedikálja műveit. Tavaszi színházi napok Szombathelyen Szombathelyen május 10-től 20-ig tavaszi színházi napokat rendeznek. Az állandó színház­zal nem rendelkező város kö­zönsége tíz nap alatt 12 előadást láthat a pécsi Nemzeti Szín­ház, a győri Kisfaludy Színház, a budapesti Petőfi Színház és az ugyancsak fővárosi Kis Színpad művészeinek tolmácsolásában.

Next