Népszabadság, 1964. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) litaristák makacsul ragaszkod­nak kalandor terveikhez, ame­lyekkel meg akarják változtatni a második világháború után ki­alakult helyzetet. Agresszív, hó­dító törekvéseikkel Nyugat-Né­­metországot hidegháborús és bé­két veszélyeztető góccá tették. A Német Szövetségi Köztársaságban magas hivatalos állásokat tölte­nek be fasiszták, háborús bűnö­zők. A német imperializmus és mi­­litarizmus erői, amelyek egy fél évszázad alatt kétszer sodorták véres világháborúba a népeket, ma is döntő befolyást gyakorol­nak a nyugatnémet politikára. A nyugatnémet kormány az ereget­­len Európában, amely területi kö­vetelésekkel lép fel más államok­kal szemben. Az amerikai impe­rialistákkal szövetségben, a Né­met Szövetségi Köztársaság mili­tarista körei Nyugat-Németorszá­­got és Nyugat-Berlint a szocialis­ta országok elleni aknamunka európai központjává és a szocia­lizmus országaiból elmenekült fa­siszta elemek gyűjtőhelyévé tet­ték. A Német Szövetségi Köztár­saság kormánya céljai érdekében vezető szerepre igyekszik szert tenni az agresszív Észak-atlanti Szövetségen belül, hogy azt saját háborús tervei szolgálatába állít­sa, elősegítse gyors ütemű fegy­verkezését és a többoldalú atom­haderő keretén belül megszerezze az atomfegyverek feletti rendel­kezés jogát. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság rámutatnak arra, hogy az Észak­atlanti Szövetség többoldalú atomhaderejének létrehozása és Nyugat-Németországnak ebbe tör­ténő bevonása rendkívüli veszélyt élentene a nemzetközi élet bé­ig alakulására. Európa és a vi­lág békéjének megszilárdítása megköveteli a nyugatnémet re­van­­sista politika feladását és a nyugatnémet militaristák távol tartását az atomfegyverkezéstől. A Magyar Népköztársaság ha­tározottan fellép az úgynevezett Hallstein-dok­trína ellen, és mint a revánspolitika megnyilatkozá­sát, határozottan visszautasítja a bonni kormánynak azt a jogtalan igényét, hogy az egész Németor­szágot képviselje. A Magyar Népköztársaság kor­mánya nagyra értékeli a Német Demokratikus Köztársaságnak a német kérdés békés rendezéséért folytatott következetes harcát és a két német állam kormánya kö­zeledésének és kölcsönös megér­tésének elősegítésére irányuló ja­vaslatait. A két, egymástól elté­rő társadalmi rendszerű német állam létezésének feltételei kö­zött szükséges, hogy a békés egy­más mellett élés szellemében a két német állam, valamint a Né­met Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin között megegye­­zés jöjjön létre. A Német Demokratikus Köz­társaság javaslatai a két német állam, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság és Nyu­gat-Berlin közötti kapcsolatok normalizálására közös bizottsá­gok létesítése útján, úgyszintén a két német állam kormányai és a Német Demokratikus Köztár­saság és Nyugat-Berlin között a józan ész és a jóakarat egyezmé­nyének megkötésére irányuló ja­vaslatai lépésről lépésre fejlesz­tenék az együttműködést és elő­készítenék a német konföderá­ciót. Mindkét fél egyetért, hogy a béke érdekei megkövetelik a má­sodik világháború maradványai­nak felszámolását, a német béke­­szerződés megkötését, valamint Nyugat-Berlin demilitarizált sza­bad várossá nyilvánítását. A Magyar Népköztársaság a Német Demokratikus Köztársa­ság készségét, hogy Nyugat-Ber­­lint, amely a Német Demokrati­kus Köztársaság kellős közepén fekszik és ahol a bonni kormány semmilyen joggal és illetékesség­gel nem rendelkezik, önálló poli­tikai egységként kezelje, és szá­mára a semleges szabad város státusát biztosítja, a béke érde­kében tett jelentős engedmény­nek tekinti, mivel egész Berlin Jog szerint a Német Demokra­tikus Köztársaság területéhez tar­tozik. A Német Demokratikus Köz­társaság kezdeményezésére a nyu­gat-berlini szenátussal 1963 de­cemberében az utazási engedé­lyekről létrejött megállapodásban mindkét fél annak bizonyítékát látja, hogy további lehetőségei vannak a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin kö­zötti feszültség fokozatos meg­szüntetésére irányuló kezdemé­nyezéseknek, és ezek a két német kormány képviselői közti tárgya­lások példái lehetnek. Mindkét fél egyetért abban, hogy a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlesztése a nor­mális diplomáciai kapcsolatok irányában a békés egymás mel­lett élés szellemében, a teljes egyenjogúság, egymás szuvereni­tásának kölcsönös tiszteletben tartása és a kölcsönös előnyök alapján jelentősen hozzájárulna Európában a feszültség további csökkentéséhez és a béke biztosí­tásához. Ebben az összefüggésben a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya üdvözli — mint ezen az úton megtett lépést — a Magyar Népköztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kor­mánya közötti hivatalos gazdasá­gi kapcsolatok felvételét. A tárgyaló felek egyetértenek abban, hogy a béke biztosítása megköveteli a nemzetközi feszült­ség gócainak megszüntetését a vi­lág minden táján. Kifejezik szo­lidaritásukat Ázsia, Afrika, La­­tin-Amerika szabadságért és nemzeti függetlenségért küzdő népeivel. Követelik a gyarmati rendszer teljes felszámolását. Elítélik az Egyesült Államok imperialista köreinek Kuba el­leni provokációit, és teljes mér­tékben támogatják a kubai kor­mánynak a karib-tengeri térség helyzetének normalizálására vo­natkozó javaslatait. A felek szo­lidárisak Ciprus népével, amely következetesen harcol Irazája függetlenségéért­­ a külföldi be­avatkozás ellen. Támogatásukról biztosítják Dél-Vietnam szabad­ságszerető népét, és követelik A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai az elmúlt években a szocialista internacionalizmus el­veinek megfelelően a testvéri együttműködés szellemében jelene­tősen fejlődtek és eredményesen szolgálták népeik érdekeit. Mindkét küldöttség egyöntetűen megállapította, hogy az országaik közötti gazdasági kapcsolatok, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tagországai, kommunista és munkáspártjai első titkárainak és kormányfőinek 1962 júniusi és 1963 júliusi határozatai alapján az elmúlt években kedvezően fej­lődtek és állandóan erősödnek. Mindkét fél fellép a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának valamennyi tagállama közötti együttműködés gyorsabb fejlesz­téséért s hatékonyságának növe­léséért. Erőforrásaiknak a tudo­mányos-technikai fejlődés súly­ponti területeire való koncentrá­lásával biztosítani kívánják, hogy termelésük színvonala megfelel­jen a tudomány és a technika legmagasabb fokának. Az 1960-ban megkötött hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény biztos alapot teremtett a két or­szág közötti kereskedelem folya­matos növeléséhez. A jelenlegi árucsere-forgalom több mint há­romszorosa a tíz év előttinek, s az utóbbi években átlagosan évi 7 százalékkal emelkedett. A köl­csönös szállítások hozzájárultak mindkét ország népgazdaságának és lakosságának jobb ellátásához. Megállapították, hogy a ma­gyar—német gazdasági bizottság eddigi tevékenysége kedvezően segítette elő a gazdasági kapcso­latok új és sokoldalú formáinak kialakítását, a tudományos-tech­nikai együttműködés elmélyítését és azt eredményezte, hogy a ter­melés szakosítása és egybehango­lása terén egész sor konkrét meg­állapodás jött létre, illetve előké­szítés alatt áll. A két küldöttség eszmecserét folytatott A gazdasági kapcs,- hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok szüntesse be gyarmato­sító háborúját Dél-Vietnamban. Elengedhetetlennek tartják az 1954. évi genfi egyezmény ren­delkezéseinek maradéktalan ér­vényesítését és az Egyesült Ál­lamok által, a törvényes laoszi kormány ellen szervezett reak­ciós támadások megszüntetését. Támogatják a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának az ország békés egyesíté­sére irányuló törekvéseit. Elítélik a Dél-afrikai Köztársaságban fo­lyó fajüldözést, az emberi jo­gaikért küzdő lakosság elleni irtóhadjáratot. Mindkét fél elíté­li az imperialista hatalmak neo­­kolonialista politikáját. Elítélik a fegyverekben, hadianyagokban és pénzben Angola, Mocambique és a Dél-afrikai Köztársaság népei elnyomásához Portugália és Dél-Afrika kormányainak nyújtott nyugatnémet támoga­tást. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság nagyra értékeli az újonnan függetlenné vált ázsiai és afrikai országoknak az imperializmus ellen, a békéért és a haladásért vívott harcban betöltött szerepét. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya követeli a Kínai Népköztársaság törvényes jogai­nak helyreállítását az ENSZ-ben és az amerikai megszállás meg­szüntetését Tajvan szigetén. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság nagy érdeklődéssel figye­li a kereskedelmi és fejlesztési világkonferencia tárgyalásait, és reméli, hogy a világkereskedelmi konferencia elősegíti a világke­reskedelem korlátainak megszün­tetését, a népek közötti békés kap­csolatok fejlesztését és a fejlődő országok gazdasági problémáinak megoldását. Mindkét fél az egye­temlegesség elvének megfele­lően hangsúlyozza, hogy a világ­kereskedelmi konferencia mun­kájának hatékonysága megköve­teli minden állam részvételét, egyenlő jogok alapján­­l atok továbbfejlesztéséről az 1970- ig terjedő időszakban, és hangsú­lyozta a két ország központi ter­vezőszervei között az utóbbi hó­napokban megkezdett egyeztetés nagy jelentőségét. Megállapodtak abban, hogy együttműködésük sokoldalú megerősítése útján fej­lesztik gazdasági kapcsolataikat az új tudományos-technikai fel­adatok megoldása, a termelés sza­kosítása és egybehangolása, va­lamint az árucsere-forgalom ál­landó növelése terén. A két delegáció különösen fon­tosnak tartja a termelés szakosí­tásának és egybehangolásának to­vábbfejlesztését, az együttműkö­dés új formáinak és módszereinek kialakítását mindenekelőtt a vegyiparban, a gépgyártásban és a kohászatban. Mindkét küldött­ség úgy véli, hogy az árucsere­forgalom fejlesztésében az eddi­ginél nagyobb szerepet kell ját­szania a fogyasztási javak vá­lasztékcseréjének. Mindkét ország műszakilag ma­gasabban fejlett és széles körű kapacitással rendelkezik az elekt­ronikus és az elektromechanikai ipar, valamint a műszergyártás területén. Ezért a két küldöttség megállapodott, hogy rendszeresen elmélyítik a tudományos-mű­szaki együttműködést a félveze­tőtechnika területén, valamint az együttműködést az elektronikus építőelemek és vákuumtechnikai készítmények és műszerek előál­lításához szükséges speciális tech­nológiai felszerelések gyártásá­ban. Figyelembe véve a műszergyár­tás nagy jelentőségét a termelés­technika magas színvonalának el­érése szempontjából, mindkét fél célszerűnek tartja a gazdaságta­lan párhuzamos termelés fokoza­tos megszüntetését, és közös in­tézkedések megtételét a mindkét ország szempontjából fontos, új műszerek gyártásának kifejlesz­tésére. Az eszmecsere folyamán mind­két fél tájékoztatást adott a me­zőgazdasági termelés fokozása ér­dekében országainkban előirány­zott intézkedésekről, és megvitat­ták az együttműködés, a kölcsö­nös támogatás ebből adódó lehe­tőségeit. Mindkét fél örömmel állapítja meg, hogy a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokratikus Köztársaság között a tudományos és kulturális téren kialakult együttműködés mindkét ország kulturális és tudományos életét gazdagította, mindkét országban elősegítette a szocialista és kul­turális forradalmat, és hozzájá­rult ahhoz, hogy a dolgozók a proletár internacionalizmus szel­lemében, kölcsönösen megismer­kedjenek országaik kulturális és tudományos vívmányaival. A két fél üdvözli és támogatja országaik tudományos és kultu­rális intézményei és szervezetei, a tudósok, művészek, pedagógu­sok, sportolók egyre szorosabbá váló együttműködését. Egyetérte­nek abban, hogy ezt az együttmű­ködést a mindkét fél számára hasznos tapasztalatcsere irányá­ban segítsék elő. A turista- és utasforgalom további fejlesztése jelentős mértékben hozzájárul, hogy a lakosság mind nagyobb részének módjában legyen meg­ismerni és értékelni államaink szocialista építőmunkáját. II. népszabadság 1964. május 13. szerda Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke III. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Szocialista Egy-­­ségpárt képviselői kicserélték ta­pasztalataikat a Magyar Népköz­társaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság szocialista épí­tőmunkájáról. Megvitatták a két testvérpárt kapcsolatainak to­vábbfejlesztését, és kicserélték véd­­­leményüket a nemzetközi mun­kásmozgalom időszerű kérdései-,­ről. Megállapították, hogy néze­­ teik minden megtárgyalt kérdés­ben megegyeznek. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Szocialista Egy­ségpárt abból indult ki, hogy mi­után országaikban győztek a szo­cialista termelési viszonyok, a társadalmi haladás és a nép élet­­színvonala mindenekelőtt a szo­cializmus gazdasági törvényeinek egyre jobb felhasználásától függ. Ezért fő figyelmüket a szocialista népgazdaság és a szocialista de­mokrácia állandó továbbfejleszté­sének szentelik. A munkatermelé­kenység állandó és folyamatos emelése teremti meg az alapot a munkásosztály és minden dolgozó anyagi és kulturális igényeinek egyre teljesebb kielégítéséhez, és egyúttal jelentős tényező a szo­cializmus és a kapitalizmus közt folyó békés gazdasági versenyben. A két párt képviselői egyetér­tettek abban, hogy tevékenységük vezérfonalának változatlanul a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletein elfogadott határozatokat tekintik. Mindkét párt ismételten leszögezi, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyi­latkozat elveinek országaik vi­szonyaira való alkalmazása fel­lendítette a szocialista építőmun­kát, növelte a párt tekintélyét, és erősítette a tömegekhez fűződő kapcsolatait; a moszkvai nyilat­kozatok elveinek alkalmazása vi­lágszerte megerősítette a kom­munista pártokat, növelte befo­lyásukat, elősegíti a békéért, a nemzeti függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért vívott harcot; helyességüket az élet igazolja. Mindkét párt továbbra is fárad­hatatlanul küzd a revizionizmus, dogmatizmus és szektásság el­len, továbbra is őrködik a mar­xizmus-leninizmus eszmei tisz­tasága felett. Mindkét párt nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Párt­ja forradalmi tapasztalatait. Kü­lönösen nagy jelentőségűnek tart­ják mindkét párt és az egész nemzetközi munkásmozgalom szá­mára a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának a személyi kultusz felszámolásá­ban, a pártélet lenini normáinak helyreállításában, a dogmatizmus és a szektásság elleni harcban ki­fejtett munkásságát; hasonlóan nagy jelentőségűnek tartják a XXII. kongresszust, valamint a kommunizmus építésének prog­ramját. A két párt határozottan elítéli a Kínai Kommunista Párt veze­tőinek dogmatikus, szektás néze­teit és szakadár tevékenységét, amely jelenleg a fő veszély a nemzetközi munkásmozgalomban. Megbélyegzik a kínai vezetők szovjetellenes rágalmait, az im­perializmus ellen, a békéért és a szocializmusért vívott harcot fé­kező, a forradalmi erők egységét megbontó tevékenységét. Mindkét párt hangsúlyozza hogy elvi harcot kell vívni a Kínai Kommunista Párt vezetői­nek antimarxista ideológiája és politikája ellen. Az antimarxis­­ta ideológiák leküzdése a marxiz­mus—leninizmus alapján erősíti a kommunista világmozgalom egységét, növeli harci erejét, és szilárdítja a szocialista országok közösségének együttműködését. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Szocialista Egy­ségpárt üdvözli és támogatja a kommunista és munkáspártok új találkozójának összehívását. E tanácskozás célja a nemzetközi kommunista mozgalom egységé­nek erősítése a marxizmus-le­ninizmus alapján. Mindkét delegáció megelége­déssel állapítja meg, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt kapcsolatai állandóan erősödnek és fejlődnek. Az ez évben első ízben megkötött éves megállapo­dások alapján lebonyolódó rend­szeres delegáció- és tapasztalat­­csere hozzájárul a két ország előtt álló feladatok megoldásá­hoz, mindenekelőtt gazdasági té­ren. Ezt a gyümölcsöző együtt­működést a testvéri szellemben összeforrott pártjaink továbbra is ápolják és fejlesztik. IV. A Német Demokratikus Köz­társaság párt- és kormányküldött­sége magyar párt- és kormány­­küldöttséget hívott meg a Német Demokratikus Köztársaságba. A meghívást a magyar fél örömmel elfogadta. A látogatás időpontját később állapítják meg.­­ Mindkét fél kifejezésre juttatja meggyőződését, hogy a Német Demokratikus Köztársaság párt­os kormányküldöttségének látoga­tása a Magyar Népköztársaságban hozzájárult a kölcsönös kapcsola­tok további elmélyítéséhez, a Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság meg­bonthatatlan barátságának erősí­téséhez, a szocialista országok né­pei, valamint a nemzetközi mun­kásmozgalom egységének és ösz­­szeforrottságának megszilárdítá­sához a marxizmus—leninizmus alapján, a szocializmus és a bé­ke javára. Kelt Budapesten, 1964. május 12-én. Walter Ulbricht • Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsának elnöke Dr. Loth­­a­r Bolz • Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának elnök­helyettese

Next