Népszabadság, 1964. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-19 / 142. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 filliér MflMlk 1964. június 19. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 142. szám Alkotó nyugtalansággalA gazdasági vezetés továbbfejlesztéséről, a közellátás helyzetéről, az üzemi balesetekről tárgyalt a kormány A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli:­­ A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott A Gazdasági Bi­zottság elnöke jelentést tett a gazdasági vezetés továbbfejleszté­séről szóló határozat végrehajtá­sának előrehaladásáról. A kor­mány a jelentést megtárgyalta és elfogadta. A belkereskedelmi, az élelme­zésügyi miniszter, és a Szövetke­zetek Országos Szövetségének el­nöke jelentést tett a közellátás helyzetéről. A Minisztertanács a jelentést elfogadta, majd felha­talmazta a belkereskedelmi mi­nisztert, hogy az országgyűlés leg­közelebbi ülésszakán a belkeres­kedelem tevékenységéről beszá­molót tartson. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Taná­csának elnöke jelentést tett egyes iparágak és a mezőgazdaság te­ A gazdasági vezetés továbbfej­lesztéséről szóló jelentés megál­lapítja: az ipar, az építőipar, va­lamint a közlekedés és hírközlés átszervezése, a vállalatok össze­vonása a múlt év végével lénye­gében befejeződött. Most a legfontosabb az új szer­vezetek megszilárdítása, ennek érdekében egyértelműen meg kell határozni a vállalatok és az Az 1963-ban történt üzemi bal­esetekről a Minisztertanács ülésén megtárgyalt jelentés megállapí­totta: a munkásvédelmi intézke­dések eredményeként tavaly csök­kent a halálos kimenetelű és egyéb üzemi balesetek száma a Nehézipari és az Építésügyi mi­nisztérium területéne­rületén 1963-ban történt üzemi balesetekről. A Minisztertanács a jelentést megtárgyalta, és megfe­lelő határozatokat hozott. A kormány a belügyminiszter előterjesztése alapján rendeletet fogadott el a vízi rendészeti sza­bálysértésekről. A Minisztertanács megtárgyal­ta és elfogadta második félévi munkatervét. A külügyminiszter első helyet­tese a vezetésével Kanadában járt kormánydelegáció tárgyalá­sairól, az Országos Tervhivatal elnöke a poznani nemzetközi vá­sáron részt vett kormányküldött­ség útjáról, az építésügyi minisz­ter az építésügyi küldöttség szov­jetunióbeli tapasztalatairól tájé­koztatta a kormányt, amely a be­számolókat megvitatta és tudo­másul vette. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt, irányító szervek hatáskörét, nö­velni kell a vállalatok önállósá­gát. A gazdasági vezetők fontos fel­adata, hogy a következő években törekedjenek az új szervezetek adta gazdasági előnyök maximá­lis hasznosítására, az átszervezés alapvető céljainak megvalósítá­sára, a termelőerők koncentrá­lására, a termelés gazdaságossá­gának fokozására. A szénbányászatban a csökke­nés főleg a munkásvédelmi jog­szabályok szigorúbb végrehajtá­sának, a fejtés biztosításának, a szállítás gépesítésének és a mun­kafegyelem megszilárdulásának köszönhető. Az Építésügyi Minisz­térium területén, valamint a vil­­lamosenergia-iparban is jobban érvényesítették a szabványok és az óvórendszabályok előírásait. Emelkedett viszont a halálos üzemi balesetek száma a mező­­gazdaságban, ahol a traktorok és a vontatók okozták a legtöbb bal­esetet. A halálos balesetek na­gyobb részét gondatlanság, fegyel­mezetlenség, sok esetben a vezető ittassága, valamint szakképzetlen­sége idézte elő. A Minisztertanács a jelentés megvitatása után több határozatot hozott. A miniszterek kötelességé­vé tette, hogy az eddiginél hatha­tósabb intézkedéseket adjanak ki az üzemi balesetek számának csökkentésére; gondoskodjanak arról, hogy megfelelő intézkedés szülessék a halálos szerencsétlensé­gek elkerülése érdekében; bizto­sítsák, hogy az üzemek intézke­dési terveikbe felvegyék a legtöbb balesetet okozó körülmények be­ható vizsgálatát és megszünteté­sét, s a minisztériumi szervek számon kérjék ezeknek a tervek­nek végrehajtását. A Minisztertanács utasította a földművelésügyi minisztert, hogy — az érdekelt szervekkel együtt­működve — hatékonyabban ellen­őrizze és mozdítsa elő a termelő­szövetkezetekben a munkásvédel­mi intézkedések megvalósítását.­­ Ugyancsak az állampolgárok életének védelmét kívánja bizto­sítani az az új rendelet, amelyet a kormány a vízi rendészeti sza­bálysértésekről hozott. Szabálysértési eljárás során 500 forintig terjedő pénzbírsággal büntetik azokat, akik megszegik a fürdésre és a vízi járművek köz­lekedésére, illetve bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket. A helyszínen 10 forinttól 50 fo­rintig terjedő bírságot köteles fi­zetni, aki a fürdésre vagy a vízi járművek közlekedésére vonatko­zó szabályokat megsérti. (MTI) Feladatok at, iparvállalatait összevonása után Intézkedések az üzemi balettek számának csök­kentesére A tsz elnöke, főkönyvelője és párttitkára, amint levelükből ki­derül, éppen azon töprengenek, hogyan rendszabályozzák meg az új agronómust, aki szerintük fia­talos túlbuzgalommal, ajtóstul rontott a házba. Folyton vitatko­zik, követelődzik, legszívesebben mindent gyökerestül felforgatna, egyszóval türelmetlen, nyugtalan ember. Félő, hogy magatartásával felbolygatja a megszokott ren­det, s végül a közösség békéje is áldozatul esik majd a fiatal szak­ember túlzott becsvágyának. Ha a fenti kifogások megállnák a helyüket, orvoslásuk egy percet sem késhetne. Jelen esetben vi­szont mintha mást mutatnának a tények. Hiúság és túlzott becs­vágy? Ezt a két, eléggé el nem ítélhető tulajdonságot olvassák az agronómus fejére a tsz vezetői, s ebben a szoros rokonságot tartó két jellemhibában keresik a fia­talember egyéb fogyatékosságai­nak, a türelmetlenségnek, az ok­­vetetlenkedésnek, az összeférhe­tetlenségnek a gyökereit is. Meg kell mondani, hogy a tsz-ben szer­zett tapasztalatok alapján ez a vélemény több mint elhamarko­dottnak látszik. A szövetkezet vezetői, mivel nem ismerik még eléggé, nyilvánvalóan tévesen ítélik meg új munkatársukat. A mi emberünk nyugtalansága ugyanis a jelek szerint egészen más forrásból táplálkozik. Természetes dolog, hogy a hivatására felelősséggel és kedv­vel készülő ember fejében már a felkészülés éveiben valósággal zajzanak a tervek, az elképzelé­sek. Tanulás közben is azzal kel és azzal fekszik, hogyan fogja buzgalommal és tengernyi fárad­sággal összegyűjtött tudományát gyorsan, eredményesen hasznosí­tani. S akkor elkerül egy olyan munkahelyre, mint az előbb em­lített szövetkezet, és azt tapasztal­ja, hogy ott bizony még sok min­den ellentmond annak, amit a professzoroktól megtanult, és amit ő helyesnek és követendőnek tart. Kell-e ahhoz hiúság és túlzott becsvágy, hogy ilyen esetben, amint a helyzetet és a lehetősé­geket felmérte, azonnal hadat üzenjen mindannak, amit el­avultnak vagy károsnak ítél? Mi sem természetesebb, mint hogy a szakember felelősségével szót emel a korszerű szántás, a helyes tőszámok betartása, a műtrágya és a vegyszerek megfelelő alkal­mazása m­ellett, tudományos és ésszerű takarmányozást követel. És mi történik akkor, ha a tsz vezetői addigi munkájukkal, a megszokott életritmussal elégedet­ten, szinte egykedvű nyugalom­mal néznek farkasszemet vele, és jó szándékú követeléseit, jogos türelmetlenségét okve tétlenkedő, összeférhetetlen természetének a rovására írják? Vannak emberek, akiket nem hivatástudat állított egy-egy munkahelyre. Azért vannak ott, mert úgy hozta a sors. S olyanok is vannak, akik nem értik még jól szakmájukat, nem látják an­nak szépségeit, vagy elkedvetle­nedtek, elmaradtak a fejlődésben és elszürkült körülöttük az élet. Ezek az emberek, még ha jó szán­dékúak és nagyon tisztességesek is, még ha becsülettel megküzde­­nek is a gondokkal és önmaguk sok ellenérzésével, nem ismerik az egyik legfelemelőbb érzést, mellyel az élet a dolgozó embert megajándékozhatja; nem érzik az alkotók nyugtalanságát. S rá­adásul másokban is képtelenek megérezni és értékelni ennek a nyugtalanságnak a nemes hevü­letét; azt a parancsoló belső kényszert, amely nem enged egy percig sem nyugton ülni, amely nem tűr semmiféle üresjáratot, és főképpen nem tűri a gondok előtt való kényelmes meghunyászko­­dást. A tespedt, a lelkesedés nélkül élő ember számára ez a mások­ban lobogó nyugtalanság érthetet­len valami. S mivel mélységeit nem érti, s így csak a felszín je­lenségeiből ítél, könnyen bélyegzi e szép erényt hiúságnak, túlzott becsvágynak, káros türelmetlen­ségnek. Pedig a becsvágy és a hiúság fűtötte ember nyugtalan­sága egészen más valami, és na­gyon is könnyen tetten érhető. A hiú ember napokon át képes meddő okoskodással, céltalan fe­csegéssel önmagát adminisztrálni, nyüzsögni anélkül, hogy az ügyet egy lépéssel is előbbre vinné. A hiú ember önmagáról beszél, ön­magát mutogatja és mindig önma­gáért viaskodik. Az az ember is küzd és vívó­dik, akit az alkotó nyugtalanság fűt. De elsősorban önmagával: mit, hogyan tegyen. Állandóan az érzések magas hőfokán él, töp­rengve latolgat, minden gondola­tában épít, és szólni csak akkor szól, ha a maga erejéből már nem juthat tovább. Igaz, hogy ilyen­­­kor nem kunyerál, nem rimánko­­dik, hanem követel, mert úgy ér­zi, hogy a képviselt ügy érdeké­ben joga van ehhez. Szánni való ember, aki nem ér­ti és érzi ezt a nyugtalanságot összeférhetetlenséget sejt, hiúsá­got, túlzott becsvágyat kiált, ha megcsapja mások­­alkotó nyugta­lanságának hevülete. Ki monda­ná, hogy nincsen becsvágy az al­kotó emberekben? Egészséges becsvágy nélkül félember az em­ber, hiszen ez az érzés, amelyet nyugodtan nevezhetünk önbecsü­lésnek is, igen fontos hajtóerő. De az önbecsülésnek semmi kö­ze sincs a hiúsághoz. Az önbe­csülés — mely nélkül mások meg­­becsülésére sem számíthat senki — minden alkotó ember legjogo­sabb igénye, hiszen annak a tény­nek az elismerése sűrűsödik ben­ne, hogy valaki az alkotómunká­ra tette fel az életét, és céljától nem tágított egy pillanatra sem. Mert az is jellemző az alkotó nyugtalansággal telített emberek­re, hogy határozott vélemény és szilárd jellem lakik bennük. Nem kedvetleníti el őket a pillanatnyi sikertelenség, nem félnek a küz­delemtől,­ az eléjük tornyosuló akadályoktól. És tévedés ne essék, türelmesek is tudnak lenni, amíg a türelem nem kockáztatja az ügy sikerét. De azonnal elvesztik tü­relmüket, és mind fokozódó nyug­talansággal szállnak harcba, ha a szűklátókörűség, a maradiság, a bürokratikus huzavona, a régi rossz mellett kardoskodók badar kifogásai a munka eredményeit fenyegetik. Ilyen esetekben nem óvatoskodnak és nem hallgatják el merő tapintatból a véleményü­ket. Hiszen az alkotó nyugtalanság legszebb sajátossága, hogy mindig összeférhetetlen haraggal száll szembe a közönnyel, a tehetetlen­séggel, a lélektelen, a képzelet­szegény szürkeséggel. Kékesdi Gyula Kiküldött tudósítónk jelentése: Dánia mezőgazdaságával ismerkedett Hruscsov Szerda este Hruscsov elvtárs végképp megnyerte a dánok szí­vét. Barátságosan fogadták ugyan már a látogatás első két napján is, de, mint a szovjet kormány­fő valamennyi nyugati útján ta­pasztalhattuk, egy-két nap kellett ahhoz, hogy a hangulat igazából felmelegedjék — különösen ezen a hűvösebb tájon. A „fordulópontot” a jelek sze­rint Hruscsov elvtársnak a szer­da esti banketten mondott pohár­köszöntője jelentette. Beszédét és Krag miniszterelnökét is, a dán televízió, valamint az Eurovízió is közvetítette. Hruscsov elvtárs­nak nemcsak mondanivalója, ha­nem közvetlen, fesztelen modora is meleg rokonszenvre talált. Meg persze a bejelentés, amelyet az egyik lap hatalmas főcímben így tálal: „Hruscsov bombája a va­csoraasztalnál: új hajómegrende­­lésére” –kétségtelenül igen kedve­ző fogadtatásra talált a gyakorla­tias dánoknál. Reggel még csak tanácskoztak az ez irányú dán kí­vánságról, estére a szovjet mi­niszterelnök már közölte is: száz­millió korona értékben négy hű­tőhajót rendel a Szovjetunió a Burmeister és Wain cégtől. A csütörtöki napot a szovjet küldöttség Fyn szigetén töltötte, amely Dánia „konyhakertje”. Hruscsov elvtársék első útja a földművelésügyi miniszter farm­jára vezetett. Utána Eriksen volt miniszterelnök 35 hektáros farm­ját tekintette meg Hruscsov elv­társ és kísérete: kiváló tenyész­állatok, magas fokú gépesítés jel­lemzi a birtokokat. Utóljára Jens Andersen kisibár­­tokára érkezett Hruscsov elvtárs. Az idősebb gazda, felesége, ött gyermeke és a virágcsokrokkal kedveskedő unokái fogad­ták a messziről jött vendéget. Ander­sennek tíz hektár szántója van, a vetéseket a szarvasmarha-te­nyésztés szükségleteinek rendeli alá. Nyolc fejős tehene, öt üszője van, tehenenként évi 230—250 kiló vajat termel. Andersen, csak­úgy, mint a dán parasztok általá­ban, többféle szövetkezethez tar­tozik. A legelterjedtebbek az ér­tékesítés, a géphasználati, a tej­gazdasági, a vágóhídi és egyéb társulások. Az istállókban, meg kinn a földeken szakvita alakult ki a különböző tehénfajták hoza­máról, a műtrágyahasználat ta­pasztalatairól. A Dalumi Mezőgazdasági Főis­kola következett a program­ban. Dánia nagy gondot fordít a mezőgazdasági szakképzésre. A főiskolán Anders Andersen far­mer üdvözölte a vendégeket. Be­jelentette: a dán parasztok elis­merésének jeléül megajándékoz­zák a szovjet kormányfőt a híres dán vörös fajtából való három­­fejős tehénnel és egy bikával. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next