Népszabadság, 1964. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-19 / 142. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 filliér MflMlk 1964. június 19. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 142. szám Alkotó nyugtalansággalA gazdasági vezetés továbbfejlesztéséről, a közellátás helyzetéről, az üzemi balesetekről tárgyalt a kormány A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott A Gazdasági Bizottság elnöke jelentést tett a gazdasági vezetés továbbfejlesztéséről szóló határozat végrehajtásának előrehaladásáról. A kormány a jelentést megtárgyalta és elfogadta. A belkereskedelmi, az élelmezésügyi miniszter, és a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke jelentést tett a közellátás helyzetéről. A Minisztertanács a jelentést elfogadta, majd felhatalmazta a belkereskedelmi minisztert, hogy az országgyűlés legközelebbi ülésszakán a belkereskedelem tevékenységéről beszámolót tartson. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke jelentést tett egyes iparágak és a mezőgazdaság te A gazdasági vezetés továbbfejlesztéséről szóló jelentés megállapítja: az ipar, az építőipar, valamint a közlekedés és hírközlés átszervezése, a vállalatok összevonása a múlt év végével lényegében befejeződött. Most a legfontosabb az új szervezetek megszilárdítása, ennek érdekében egyértelműen meg kell határozni a vállalatok és az Az 1963-ban történt üzemi balesetekről a Minisztertanács ülésén megtárgyalt jelentés megállapította: a munkásvédelmi intézkedések eredményeként tavaly csökkent a halálos kimenetelű és egyéb üzemi balesetek száma a Nehézipari és az Építésügyi minisztérium területénerületén 1963-ban történt üzemi balesetekről. A Minisztertanács a jelentést megtárgyalta, és megfelelő határozatokat hozott. A kormány a belügyminiszter előterjesztése alapján rendeletet fogadott el a vízi rendészeti szabálysértésekről. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta második félévi munkatervét. A külügyminiszter első helyettese a vezetésével Kanadában járt kormánydelegáció tárgyalásairól, az Országos Tervhivatal elnöke a poznani nemzetközi vásáron részt vett kormányküldöttség útjáról, az építésügyi miniszter az építésügyi küldöttség szovjetunióbeli tapasztalatairól tájékoztatta a kormányt, amely a beszámolókat megvitatta és tudomásul vette. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt, irányító szervek hatáskörét, növelni kell a vállalatok önállóságát. A gazdasági vezetők fontos feladata, hogy a következő években törekedjenek az új szervezetek adta gazdasági előnyök maximális hasznosítására, az átszervezés alapvető céljainak megvalósítására, a termelőerők koncentrálására, a termelés gazdaságosságának fokozására. A szénbányászatban a csökkenés főleg a munkásvédelmi jogszabályok szigorúbb végrehajtásának, a fejtés biztosításának, a szállítás gépesítésének és a munkafegyelem megszilárdulásának köszönhető. Az Építésügyi Minisztérium területén, valamint a villamosenergia-iparban is jobban érvényesítették a szabványok és az óvórendszabályok előírásait. Emelkedett viszont a halálos üzemi balesetek száma a mezőgazdaságban, ahol a traktorok és a vontatók okozták a legtöbb balesetet. A halálos balesetek nagyobb részét gondatlanság, fegyelmezetlenség, sok esetben a vezető ittassága, valamint szakképzetlensége idézte elő. A Minisztertanács a jelentés megvitatása után több határozatot hozott. A miniszterek kötelességévé tette, hogy az eddiginél hathatósabb intézkedéseket adjanak ki az üzemi balesetek számának csökkentésére; gondoskodjanak arról, hogy megfelelő intézkedés szülessék a halálos szerencsétlenségek elkerülése érdekében; biztosítsák, hogy az üzemek intézkedési terveikbe felvegyék a legtöbb balesetet okozó körülmények beható vizsgálatát és megszüntetését, s a minisztériumi szervek számon kérjék ezeknek a terveknek végrehajtását. A Minisztertanács utasította a földművelésügyi minisztert, hogy — az érdekelt szervekkel együttműködve — hatékonyabban ellenőrizze és mozdítsa elő a termelőszövetkezetekben a munkásvédelmi intézkedések megvalósítását. Ugyancsak az állampolgárok életének védelmét kívánja biztosítani az az új rendelet, amelyet a kormány a vízi rendészeti szabálysértésekről hozott. Szabálysértési eljárás során 500 forintig terjedő pénzbírsággal büntetik azokat, akik megszegik a fürdésre és a vízi járművek közlekedésére, illetve bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket. A helyszínen 10 forinttól 50 forintig terjedő bírságot köteles fizetni, aki a fürdésre vagy a vízi járművek közlekedésére vonatkozó szabályokat megsérti. (MTI) Feladatok at, iparvállalatait összevonása után Intézkedések az üzemi balettek számának csökkentesére A tsz elnöke, főkönyvelője és párttitkára, amint levelükből kiderül, éppen azon töprengenek, hogyan rendszabályozzák meg az új agronómust, aki szerintük fiatalos túlbuzgalommal, ajtóstul rontott a házba. Folyton vitatkozik, követelődzik, legszívesebben mindent gyökerestül felforgatna, egyszóval türelmetlen, nyugtalan ember. Félő, hogy magatartásával felbolygatja a megszokott rendet, s végül a közösség békéje is áldozatul esik majd a fiatal szakember túlzott becsvágyának. Ha a fenti kifogások megállnák a helyüket, orvoslásuk egy percet sem késhetne. Jelen esetben viszont mintha mást mutatnának a tények. Hiúság és túlzott becsvágy? Ezt a két, eléggé el nem ítélhető tulajdonságot olvassák az agronómus fejére a tsz vezetői, s ebben a szoros rokonságot tartó két jellemhibában keresik a fiatalember egyéb fogyatékosságainak, a türelmetlenségnek, az okvetetlenkedésnek, az összeférhetetlenségnek a gyökereit is. Meg kell mondani, hogy a tsz-ben szerzett tapasztalatok alapján ez a vélemény több mint elhamarkodottnak látszik. A szövetkezet vezetői, mivel nem ismerik még eléggé, nyilvánvalóan tévesen ítélik meg új munkatársukat. A mi emberünk nyugtalansága ugyanis a jelek szerint egészen más forrásból táplálkozik. Természetes dolog, hogy a hivatására felelősséggel és kedvvel készülő ember fejében már a felkészülés éveiben valósággal zajzanak a tervek, az elképzelések. Tanulás közben is azzal kel és azzal fekszik, hogyan fogja buzgalommal és tengernyi fáradsággal összegyűjtött tudományát gyorsan, eredményesen hasznosítani. S akkor elkerül egy olyan munkahelyre, mint az előbb említett szövetkezet, és azt tapasztalja, hogy ott bizony még sok minden ellentmond annak, amit a professzoroktól megtanult, és amit ő helyesnek és követendőnek tart. Kell-e ahhoz hiúság és túlzott becsvágy, hogy ilyen esetben, amint a helyzetet és a lehetőségeket felmérte, azonnal hadat üzenjen mindannak, amit elavultnak vagy károsnak ítél? Mi sem természetesebb, mint hogy a szakember felelősségével szót emel a korszerű szántás, a helyes tőszámok betartása, a műtrágya és a vegyszerek megfelelő alkalmazása mellett, tudományos és ésszerű takarmányozást követel. És mi történik akkor, ha a tsz vezetői addigi munkájukkal, a megszokott életritmussal elégedetten, szinte egykedvű nyugalommal néznek farkasszemet vele, és jó szándékú követeléseit, jogos türelmetlenségét okve tétlenkedő, összeférhetetlen természetének a rovására írják? Vannak emberek, akiket nem hivatástudat állított egy-egy munkahelyre. Azért vannak ott, mert úgy hozta a sors. S olyanok is vannak, akik nem értik még jól szakmájukat, nem látják annak szépségeit, vagy elkedvetlenedtek, elmaradtak a fejlődésben és elszürkült körülöttük az élet. Ezek az emberek, még ha jó szándékúak és nagyon tisztességesek is, még ha becsülettel megküzdenek is a gondokkal és önmaguk sok ellenérzésével, nem ismerik az egyik legfelemelőbb érzést, mellyel az élet a dolgozó embert megajándékozhatja; nem érzik az alkotók nyugtalanságát. S ráadásul másokban is képtelenek megérezni és értékelni ennek a nyugtalanságnak a nemes hevületét; azt a parancsoló belső kényszert, amely nem enged egy percig sem nyugton ülni, amely nem tűr semmiféle üresjáratot, és főképpen nem tűri a gondok előtt való kényelmes meghunyászkodást. A tespedt, a lelkesedés nélkül élő ember számára ez a másokban lobogó nyugtalanság érthetetlen valami. S mivel mélységeit nem érti, s így csak a felszín jelenségeiből ítél, könnyen bélyegzi e szép erényt hiúságnak, túlzott becsvágynak, káros türelmetlenségnek. Pedig a becsvágy és a hiúság fűtötte ember nyugtalansága egészen más valami, és nagyon is könnyen tetten érhető. A hiú ember napokon át képes meddő okoskodással, céltalan fecsegéssel önmagát adminisztrálni, nyüzsögni anélkül, hogy az ügyet egy lépéssel is előbbre vinné. A hiú ember önmagáról beszél, önmagát mutogatja és mindig önmagáért viaskodik. Az az ember is küzd és vívódik, akit az alkotó nyugtalanság fűt. De elsősorban önmagával: mit, hogyan tegyen. Állandóan az érzések magas hőfokán él, töprengve latolgat, minden gondolatában épít, és szólni csak akkor szól, ha a maga erejéből már nem juthat tovább. Igaz, hogy ilyenkor nem kunyerál, nem rimánkodik, hanem követel, mert úgy érzi, hogy a képviselt ügy érdekében joga van ehhez. Szánni való ember, aki nem érti és érzi ezt a nyugtalanságot összeférhetetlenséget sejt, hiúságot, túlzott becsvágyat kiált, ha megcsapja másokalkotó nyugtalanságának hevülete. Ki mondaná, hogy nincsen becsvágy az alkotó emberekben? Egészséges becsvágy nélkül félember az ember, hiszen ez az érzés, amelyet nyugodtan nevezhetünk önbecsülésnek is, igen fontos hajtóerő. De az önbecsülésnek semmi köze sincs a hiúsághoz. Az önbecsülés — mely nélkül mások megbecsülésére sem számíthat senki — minden alkotó ember legjogosabb igénye, hiszen annak a ténynek az elismerése sűrűsödik benne, hogy valaki az alkotómunkára tette fel az életét, és céljától nem tágított egy pillanatra sem. Mert az is jellemző az alkotó nyugtalansággal telített emberekre, hogy határozott vélemény és szilárd jellem lakik bennük. Nem kedvetleníti el őket a pillanatnyi sikertelenség, nem félnek a küzdelemtől, az eléjük tornyosuló akadályoktól. És tévedés ne essék, türelmesek is tudnak lenni, amíg a türelem nem kockáztatja az ügy sikerét. De azonnal elvesztik türelmüket, és mind fokozódó nyugtalansággal szállnak harcba, ha a szűklátókörűség, a maradiság, a bürokratikus huzavona, a régi rossz mellett kardoskodók badar kifogásai a munka eredményeit fenyegetik. Ilyen esetekben nem óvatoskodnak és nem hallgatják el merő tapintatból a véleményüket. Hiszen az alkotó nyugtalanság legszebb sajátossága, hogy mindig összeférhetetlen haraggal száll szembe a közönnyel, a tehetetlenséggel, a lélektelen, a képzeletszegény szürkeséggel. Kékesdi Gyula Kiküldött tudósítónk jelentése: Dánia mezőgazdaságával ismerkedett Hruscsov Szerda este Hruscsov elvtárs végképp megnyerte a dánok szívét. Barátságosan fogadták ugyan már a látogatás első két napján is, de, mint a szovjet kormányfő valamennyi nyugati útján tapasztalhattuk, egy-két nap kellett ahhoz, hogy a hangulat igazából felmelegedjék — különösen ezen a hűvösebb tájon. A „fordulópontot” a jelek szerint Hruscsov elvtársnak a szerda esti banketten mondott pohárköszöntője jelentette. Beszédét és Krag miniszterelnökét is, a dán televízió, valamint az Eurovízió is közvetítette. Hruscsov elvtársnak nemcsak mondanivalója, hanem közvetlen, fesztelen modora is meleg rokonszenvre talált. Meg persze a bejelentés, amelyet az egyik lap hatalmas főcímben így tálal: „Hruscsov bombája a vacsoraasztalnál: új hajómegrendelésére” –kétségtelenül igen kedvező fogadtatásra talált a gyakorlatias dánoknál. Reggel még csak tanácskoztak az ez irányú dán kívánságról, estére a szovjet miniszterelnök már közölte is: százmillió korona értékben négy hűtőhajót rendel a Szovjetunió a Burmeister és Wain cégtől. A csütörtöki napot a szovjet küldöttség Fyn szigetén töltötte, amely Dánia „konyhakertje”. Hruscsov elvtársék első útja a földművelésügyi miniszter farmjára vezetett. Utána Eriksen volt miniszterelnök 35 hektáros farmját tekintette meg Hruscsov elvtárs és kísérete: kiváló tenyészállatok, magas fokú gépesítés jellemzi a birtokokat. Utóljára Jens Andersen kisibártokára érkezett Hruscsov elvtárs. Az idősebb gazda, felesége, ött gyermeke és a virágcsokrokkal kedveskedő unokái fogadták a messziről jött vendéget. Andersennek tíz hektár szántója van, a vetéseket a szarvasmarha-tenyésztés szükségleteinek rendeli alá. Nyolc fejős tehene, öt üszője van, tehenenként évi 230—250 kiló vajat termel. Andersen, csakúgy, mint a dán parasztok általában, többféle szövetkezethez tartozik. A legelterjedtebbek az értékesítés, a géphasználati, a tejgazdasági, a vágóhídi és egyéb társulások. Az istállókban, meg kinn a földeken szakvita alakult ki a különböző tehénfajták hozamáról, a műtrágyahasználat tapasztalatairól. A Dalumi Mezőgazdasági Főiskola következett a programban. Dánia nagy gondot fordít a mezőgazdasági szakképzésre. A főiskolán Anders Andersen farmer üdvözölte a vendégeket. Bejelentette: a dán parasztok elismerésének jeléül megajándékozzák a szovjet kormányfőt a híres dán vörös fajtából való háromfejős tehénnel és egy bikával. (Folytatás a 2. oldalon.)