Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! "Ara­bo fillér NÉPSZABADSÁG 1964. szeptember 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 204. szám Együtt a tanulóifjúságért A múlt tanév végén Budapest egyik gimnáziumában közvéle­ménykutatást tartottak az érett­ségi előtt álló diákok körében. A pártszervezet arra volt kíván­csi, milyen szerepet játszott az is­kola a négy esztendő alatt a ta­nulók világnézetének kialakítá­sában. Az egyik kérdés így szólt: „Minekk volt a legnagyobb szere­pe világnézeted kialakulásában (iskola, szülői ház, barátok stb.)? A diákok 64 százaléka az iskolát említette elsőnek, s az, ha nem is az első helyen, de csaknem minden válaszban szerepelt. Va­lószínű, hogy hasonló eredményre jutnánk a más iskolákban vég­zett közvélemény-kutatással is. Igaz, indokolt bizonyos óvatos­sággal fogadni minden olyan kö­vetkeztetést, amely puszta szám­adatokra egyszerűsít egy olyan bonyolult kérdést, mint a világ­nézet kialakításában közrejátszó tényezők. Ám a többi 12 kérdésre adott felelet, a diákok őszinte vallomása is alátámasztotta azt, amit az első kérdésre adott vála­szok bizonyítottak: az iskola sze­repe a diákok világképének for­málásában, fontosságában meg­előz minden egyéb tényezőt. Elis­merése ez a pedagógusok munká­jának, hiszen azt mutatja: az is­kolában megalapozzák ifjúsá­gunk szocialista világnézetét, a tudományos alapismereteket a marx­i­zmus-len­in­izmus szellemé­ben adják útravalóul a fiatalok­nak, s kialakítják bennük a szo­cialista ember leglényegesebb vo­násait egyszóval az életre neve­lik diákjainkat, előkészítik őket arra, hogy harmonikusan bele­illeszkedhessenek szocialista társa­dalmunk dolgos közösségébe. Mindezt mérlegre téve, a pedagó­gusok munkájának reális értéke­léseként, s egyben meleg elisme­résként is, ide kívánkozik az a megállapítás, amelyben a VIII. pártkongresszus a pedagógusok helyét, szerepét a felszabadulás­ óta elért fejlődését így foglalta össze: ,,Az új ember formálásá­ban a tanítók, a tanárok a legfon­tosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai.” Az új ember formálásában élen járó harcostársaknak kijáró bi­zalommal, várakozással tekintünk rájuk most az új tanév kezdetén is. Az oktatási reform megvalósí­tásában a már megkezdett utat folytatjuk, merőben újat, külön­legességet tehát az idei tanévben nem várunk és nem kérünk a pedagógusoktól. De kérjük a kö­vetkezetességet, az elmélyültséget a reform tartalmi feladatainak ki­munkálásában, a bíráló szót, a kísérletezés, az új út kitaposása közben jelentkező akadályok, el­lentmondások őszinte feltárását. Nagy létszámú osztályok, túl­órák tömkelege, a változásokkal, az újjal együtt járó nehézségek várják a pedagógusokat az új tan­évben. Nem ideálisak, sőt helyen­ként igen nehezek a feltételek, amelyek között az oktatómunka színvonalának javításáért, a kor­szerű, a szocialista iskola kialakí­tásáért dolgozni kell. Ilyen gon­dokat, nehézségeket csak az a szenvedélyes, minden áldozatra kész hivatástudat képes legyűrni, amely a pedagógusok zömét jel­lemzi, s amely nélkül hozzá sem kezdhettünk volna oktatási rend­szerünk megreformálásához. Amikor azt mondjuk, a peda­gógusok harcostársai a pártnak az új ember formálásáért folyta­tott szívós küzdelmében, egészít­sük ki azzal, legyenek ebben a munkában harcostársai a pedagó­gusnak a szülők, az egész felnőtt társadalom. Ugyanis a leghozzá­értőbb, a legodaadóbb nevelői munkálkodás sem képes áthidal­ni azt a szakadékot, ami a szülői közömbösség, nemtörődömség nyomán támadhat iskola és az ott­hon között. A pedagógusnak nincs sem ideje, sem ereje ahhoz, hogy pótolja a szülőt. Tudomásul kell venniük ezt azoknak is, akik még ma is oly könnyen oda vágják: ne­velje a gyereket a pedagógus, azért fizetik. Ma már a megértés­nél, a gyerek munkájának ellen­őrzésénél is többet kér az iskola a szülőtől. Olyan melléállást, amely a rendszeres kapcsolaton túl aktív, tevékeny közreműkö­dés, segítség az iskolának, nem­csak a saját gyerekeinkért, ha­nem az egész iskolai vagy leg­alábbis az osztályközösségért. Rendszeresen kicserélni a véle­ményeket, összehangolni a neve­lési elveket és módszereket, közös nevezőre jutni egy-egy problema­tikus győrelm ét a tennivalókban, a pedagógus keze alá dolgozni ott­hon, hatni nemcsak saját gyere­keinkre, hanem pajtásaikra, bará­taikra is, megelőzni a rossz ta­nulmányi eredményt, a csellen­gést, a lógást — ez az igazi segít­ség az iskolának. Nem lehet le­tudni ezt egy-egy érdeklődéssel a fogadóórákon, de a szülői munka­­közösségben pénzre, vagy egyéb anyagiakra váltott segítséggel sem. A szülőnek meg kell gondolnia: képtelen a pedagógus több száz gyermek minden lépését figye­lemmel kísérni, segíteni tanulmá­nyait és emberi­ fejlődését, felfi­gyelni a veszélyekre, ha nem áll mellette segítőként a szülő. Senki sem állítja, hogy kivétel nélkül minden pedagógus min­dent megtesz a tanítványaiért, amire erejéből és idejéből futja. Azt sem tagadjuk, a szocialista nevelési elvektől idegen felfogás­sal és módszerekkel is találkozni ma még iskoláinkban. Ma már sok családban felfigyelnek erre, és sok esetben éppen az ott­hon az —­s ezt a bevezetőben említett közvélemény-kutatás is bizonyította —, amelyik többet nyújt a gyereknek a szocialista világkép kialakításához. Mondjuk meg őszintén: ilyen esetben az iskola az, amelynek fel kell zár­kóznia az otthonhoz. De ha a szülő kívülállóként csak bírálni fogja az iskolát és nem igyekszik szót érteni a nevelőkkel, sem a gyereke érdekében, sem a peda­gógiai munka javításában nem ér célhoz. Sokat kell még tenni az isko­lákban azért, hogy a tantestületi egység ne kollegiális egység le­gyen csupán, hanem szilárd elvi, világnézeti, pedagógiai egység. Ahol ez az egység hiányzik, ott a gyermek lesz a vesztes. Az ifjú­ság érzékenyen és azonnal reagál a világnézeti ellentmondásokra, a kétnyelvűségre és kétlelkűségre, s ha nem segítenek neki, a kétke­dés, a cinizmus verhet gyökeret benne. Joggal kérjük tehát az is­kolák vezetőitől, pártszervezetei­től, hogy az új tanév legfonto­sabb feladatának a tantestületi egység erősítését tekintsék, a hét­köznapi munka minden egyes mozzanatában. Az új tanév megnyitása ünne­pi esemény a pedagógusnak, a gyereknek, a szülőnek is. Ez az ünnep azonban nem annyira kül­sőségeiben felemelő, mint inkább a nagy elhatározásokban, a ne­mes célok vállalásában. Ezeknek megvalósítására fognak össze most a tanévnyitón nevelők, szü­lők és diákok. Kívánjuk, hogy mindannyiuk nemes elhatározá­sát, nagyra törő tervét siker­ ko­ronázza az új tanévben. Faragó Jenő Befejeződött Ma­kariosz és Nasszer tanácskozása Az EAK minden se megad a ciprusi kormánynak Az angolszász hatalmak újabb lépésekre készülnek Makariosz ciprusi elnök vasár­nap este befejezte alexandriai megbeszéléseit Nasszerral, az EAK elnökével. A két államfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki, amely a felek egységes álláspontját tükrözi. A közlemény megállapítja: Nasszer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben támo­gatja Ciprusnak a függetlenségre, a terület sérthetetlenségére és önrendelkezésre való jogát. Az EAK minden Ciprus ellen elkö­vetett agressziót és beavatkozást békebontásnak, az ENSZ elvei megsértésének tekint, és minden lehetséges segítséget megad a ciprusi kormánynak országa meg­védésére a külső agresszióval szemben. . A két fél azonos nézeteket vall a külföldi támaszpontokat ille­tően, amelyek fenyegetik a világ­békét. Makariosz Alexandriában hét­főn sajtóértekezleten számolt be a háromnapos tárgyalás eredmé­nyéről. Kijelentette, hogy a cip­rusi török kisebbség jogai bizto­sításáról kész tárgyalni, de ez a tárgyalás nem történhet az ENSZ-en, illetve más nemzetközi szervezeten keresztül. A ciprusi elnök elmondotta, hogy a görög kormányt előzőleg tájékoztatta alexandriai útjáról. A Görögországgal való egyesülés­ről szólva hangsúlyozta, hogy ezt csak a ciprusi nép döntheti el az önrendelkezési jog alapján. El­mondotta, hogy Nasszerral gya­korlati akciókról is tárgyaltak, mert „kötelességem, hogy védel­mi célokra fegyvert szerezzek bármely országtól, amely feltéte­lek nélkül hajlandó adni”. Ma­kariosz ugyanakkor a földközi­tengeri térség demilitarizálása mellett foglalt állást. Az Al Ahram című kairói lap a tárgyalásokkal foglalkozó cikké­ben azt írja: Makariosz közölte Nasszerral, hogy határozottan el­utasít minden kapcsolatot a NA­­TO-val. Hétfőn sajtóértekezletet tartott Kemal Satir török mi­ni­szt­ereln­ök­­helyettes. Kijelentette, ha Pa­pandreu és Makariosz bejelente­né Ciprus egyesülését Görögor­szággal, Törökország nem fogadna el ilyen egyoldalú döntést. A Cip­ruson állomásozó török csapat­egységek leváltásának elhalasztá­sáról Satir kijelentette: az elnapo­lás az ENSZ, az Egyesült Államok és Görögország kérelmére történt A halasztásnak nincs meghatáro­zott időtartama. Londonban lázas diplomáciai tevékenység tapasztalható a cip­rusi kérdésben. Butler brit kül­ügyminiszter hétfőn ismét tár­gyalt az amerikai nagykövettel, négy napon belül immár harmad­szor. A megbeszélés után a kül­ügyminisztérium szóvivője közöl­te, hogy Lord Hood különmegbí­­zottat, aki Genfben Acheson amerikai különmegbízottal és a görög, illetve török kormány kép­viselőivel tárgyal, sürgős jelentés­­tételre hazarendelték. Úgy tudják, hogy egy-két napon belül Acheson is hazatér jelentéstételre. A görög Egységes Demokrati­kus Baloldali Párt (EDA) végre­hajtó bizottsága nyilatkozatban szólította fel a görög kormányt, hogy mondja fel a Ciprussal fog­lalkozó zürichi, londoni egyezmé­nyeket. Az EDA elvárja a kor­mánytól, hogy a Biztonsági Ta­nácsban elítélje a Ciprus területi egységét és a Földközi-tenger bé­kéjét megbontó újabb amerikai, török fenyegetést. A görög kor­mánynak — állapítja meg a nyi­latkozat — Ciprus barátaihoz, a szocialista és az el nem kötelezett országokhoz kell segítségért for­dulnia. (MEN, TASZSZ, Reuter, AP, MTI) MAKARIOSZ ciprusi és Nasszer egyiptomi elnök befejezte tár­gyalásait. A két államfő minden kérdésben egyetértett, az EAK teljes támogatásáról biztosította Ciprust. Makariosz fegyverszál­lításokról is tárgyalt Alexandriában. Az angolszász hatalmak diplomáciája újabb lépésekre készül Ciprussal kapcsolatban, pontos szándékaik még nem ismeretesek. GENFBEN megnyilt az atomenergia békés felhasználásával fog­lalkozó nemzetközi értekezlet, amelynek elnöke Jemoljanov szov­jet professzor. Az értekezlethez sikert kívánó üzenetet intézett Hruscsov miniszterelnök és Johnson elnök. A CSEHSZLOVÁK—SZOVJET tárgyalások hétfőn folytatódtak Prágában. A két párt- és kormányküldöttség országaik együtt­működéséről, a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról és a nemzetközi helyzetről cserélte ki nézeteit. A szívélyes légkörű tárgyalások a teljes egyetértés szellemében folynak. Genfben megnyílt a­z atomerő békés felhasználásával foglalkozó értekezlet Genf, augusztus 31. (MTI) Hétfőn Genfben, a Nemzetek Palotájában megnyílt az atom­energia békés felhasználásával foglalkozó harmadik nemzetközi értekezlet. A nagyszabású konfe­rencián a világ csaknem minden országából kétezer tudós és mű­szaki szakember, továbbá körül­belül 700 megfigyelő vesz részt. Az értekezletet Ludwig von Moos, a Svájci Államszövetség elnöke nyitotta meg, majd U Thant ENSZ-főtitkár beszélt. Sür­gette, hogy a világ ipari nemze­tei nyújtsanak segítséget a gaz­daságilag fejletlen országok bé­kés atomenergia-tudományának fejlesztéséhez. Az értekezlet elnöke, Jemelja­­nov professzor bevezető beszédé­ben az atomenergia békés célú gyakorlati alkalmazásáról szólott. Rámutatott, hogy a legközelebbi megoldásra váró feladat a hőener­giának közvetlenül villamos ener­giává történő átalakítása. Jemel­­janov hangsúlyozta, hogy a hasadó­anyagok katonai célzatú gyártá­sának csökkentéséről szóló szov­jet—amerikai—angol kormány­döntés nagyobb távlatokat nyit a hasadóanyagok békés felhasználá­sára irányuló kutatómunkáknak. Jemeljanov után Sigvard Ek­­lund, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatója mon­dott beszédet. Az értekezlet részvevői üdvöz­letet kaptak a szovjet, az angol, az amerikai, a francia, az indiai, a kanadai állam-, illetve kor­mányfőtől, termelésről, a tengervíz só táján í­­r­­ásáról és az atomenergia más al­­­­kalmazási területeiről. Említést tett arról a hatalmas munkáról,­­ amelyet a Szovjetunióban fejte­nek ki az atomenergia békés fel­­használására. A háborús atom — hangzik az üzenet befejező része — ak­adályozza a békés atom tel­jes értékű kifejlődését. Ezért van szükség az általános és teljes le­szerelés problémájának megoldá­sára, és arra, hogy ne történjék semmilyen lépés, amely az atom­fegyver elterjedését mozdítaná elő. Johnson amerikai elnök az ér­tekezlethez intézett üzenetében az Egyesült Államoknak az atom­energia békés felhasználása terén folytatott kutatásairól írt. Az el­nök hangsúlyozza, hogy az ame­rikai kormány 1,6 milliárd dollárt fordított 15 év alatt az olcsó, gazdaságilag versenyképes villa­mos energiát fejlesztő atomreak­torok­­kifejlesztésére. A magán­ipar ezenkívül még félmilliárd dollárt költött ilyen kutatásokra. Az üzenetben Johnson kijelenti, hogy a kormány és a magánválla­latok készek az e téren kidolgo­zott új technológiát más országok megsegítésére használni, hogy azok kielégíthessék energiaszük­ségletüket. Hruscsov és Johnson üzenete az értekezlethez Hruscsov üzenetében rámuta­­­tott, hogy az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó két korábbi értekezlet — az 1955-ös és az 1958-as — már bebizonyí­totta, mennyire fontos, hogy a tudósok kicseréljék elgondolásai­kat és ismereteiket. Jó hagyo­mánnyá vált az ilyen típusú ér­tekezletek megtartása — írja a szovjet kormányfő, s kifejezte azt a véleményét, hogy ez az értekez­let elő fogja segíteni a nemzet­közi műszaki együttműködést, amelyre annál is inkább szükség van, mert bővül az atomenergia felhasználásának köre. A szovjet kormányfő ezzel összefüggésben idézte a Lenin atomjégtörő pél­dáját, szólott a valamosenergia-

Next