Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-05 / 104. szám
A munkásközvélemény forrása Ezúttal olyan üzemekről kívánunk szólni, amelyeknél a dolgozók véleményének figyelembevétele — kikérése és felhasználása — nem egy-egy kampány eredménye csupán, hanem a munka állandó, szerves része. Az egyik vidéki nagyüzem pártbizottságának titkára elmondta: ő időközönként rendszeresen megbeszélést tart a pártbizalmiak egy-egy csoportjával. Ugyanezt teszik a végrehajtó bizottság tagjai is. Nem elégszenek meg a pártalapszervezetek vezetőségeinek beszámolóival, ők maguk közvetlenül nyúlnak le „mélyebbre”. Időről időre a szakszervezeti bizalmiak, KISZ-tagok, tömegszervezeti vezetők egy-egy rétegével is összeülnek időszerű kérdésekről folyó eszmecserékre. Félreértés ne essék — mondta — ez a „mélyebbre nyúlás” nem azért történik, mert a párt alapszervezeteinek vezetősége nem nyújt a pártbizottságnak tőle telhetőleg alapos és valósághű tájékoztatást. Azért vezették be ezt a módszert, mert a politikai és szakmai vezetés számára segít összegyűjteni mindazt az értékes, sokrétű tapasztalatot, melyet a munkások közvéleménye kitermel. Nem az értekezletek szaporításáról van szó, hanem lényeges, helyileg fontos dolgok megbeszéléséről. Erre senki sem sajnálja az időt, ellenkezőleg, mindenki örül, ha minél több fórumot talál, ahol a maga véleményét és munkatársai összesített tapasztalatait közölheti, továbbadhatja „felfelé”. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk az Orion-gyár pártbizottságának néhány tagjával. Pellach Kornél elvtárs, a pártbizottság titkára elmondta: náluk az alapszervezetek taggyűléseire is sok pártonkívülit, műszaki vezetőt, brigádvezetőt és más beosztású dolgozót hívnak meg, különösen akkor, ha a termeléssel összefüggő problémák vannak napirenden. Ezen túlmenően, valamennyi alapszervezet legalább havonta egyszer csoportos beszélgetéseket tart a különböző műhelyekben, hogy ily módon is megismerje a munkások véleményét, tájékozódjon arról, hogy mi foglalkoztatja őket. Az üzemben tizenhárom alapszervezet működik, s ezek vezetőségének mindegyike rendszeresen tanácskozik a szocialista brigádokkal is. A dolgozók véleményének kikérésére és megismerésére jó alkalmat nyújt a minden negyedévben sorra kerülő műszaki konferencia. Ezeken száz—százötven szakember folytat eszmecserét a gyáregység munkájáról vagy az üzem valamelyik gyártmányának előállításával összefüggő problémákról. Egyetlen szakmai kérdést sem tárgyalunk úgy, hogy meg ne néznénk a probléma politikai vonatkozásait — mondotta Hauber István elvtárs, a szerszámosztály vezetője, az üzemi pártbizottság agit.-prop. titkára. — Januárban az alapszervezetek megtárgyalták az üzem legfontosabb gazdasági teendőit. A most soron következő értekezleteinken már felülvizsgáljuk az elért eredményeket. Az Orion II. gyáregységében a tervek szerint júniusig kellett volna elvégezni a normák felülvizsgálását. Arról volt szó, hogy a laza normákat kijavítják, de természetesen nem egyoldalúan, hanem azt is megnézik, nincs-e olyan munkafolyamat, amelynek elvégzésére több időt kell adni az eddiginél. A jó politikai munka eredménye, hogy a gyáregységben szinte kivétel nélkül mindenki megértette, miről van szó. A dolgozók — mint a pártbizottság tagjai mondják — benyújtották az „ellenszámlát” is: kérték, hogy az irányító munka legyen szervezettebb, az anyagellátás zavartalanabb, a technológiai fegyelem szigorúbb. A kölcsönös megállapodás alapján a munkások kollektív közreműködésével vált elérhetővé, hogy június helyett már márciustól mintegy kétszázan új normákkal dolgoznak. — Azt akarjuk elérni — mondta Pellach elvtárs —, hogy a dolgozók, amikor a pártról beszélnek, ne csak a pártbizottságra gondoljanak, hanem lássák, mindenkor érezzék az alapszervezet jelenlétét is, támogassák és segítséget kapjanak az alapszervezettől, sőt a pártcsoportoktól is. Ma már elmondhatjuk: egyik-másik pártcsoportunk teljesen öntevékenyen oldja meg a tennivalókat. Ismeri a műhely hangulatát, irányítja, befolyásolja azt, együttműködik a műhelybizottsággal, a pártonkívüliekkel. Néhány hónapja került át a mikrohullám-gyáregység a Beloianniszból az Orionba. Az újonnan jött dolgozók zavartalan beleilleszkedése az üzemi kollektívába nehezen lett volna elképzelhető a pártmunkának olyan bevált módszerei nélkül, mint amilyenek az Orionban már meghonosodtak. A mikrohullámüzemrész — a IV. gyáregység — dolgozói nemrég 71 pontban öszszefoglalták az Orionban eddig szerzett tapasztalataikat, javaslataikat. A pártbizottság szakbizottságot jelölt ki, hogy vizsgáljon meg minden észrevételt, s tegyen javaslatokat a megoldási lehetőségeket illetően. Ugyanilyen gondossággal bírálják el az egyéni javaslatokat is. Az Orion-gyárin kívül sok más üzemből hozott példa is bizonyíthatja, milyen kiapadhatatlan forrás a munkások tapasztalata. Meríteni belőle azt jelenti, hogy a vezetés mindig tudja, mi történik a „terepen”, határozatai, intézkedései milyen változást idéztek elő, helyeslésre vagy ellenkezésre találtak-e, alkalmasak-e a kívánt cél eléréséhez. Azt jelenti, hogy a helyi vezetés ismeri a tömegek igényeit, számításba veszi az emberek helyeslő támogatásából adódó lehetőségeket. Ahol ez a módszer meghonosodik, ahol állandósul és megszokottá lesz, ott természetes munkastílussá válik, ott a vezetőket nem fenyegeti a „kiszáradás”, a „fantáziátlanná válás” veszélye, ott nem fordul elő, hogy a vezető nem tudja, mi történik a munkaterületén. Mert nemcsak akkor kell kikérni a munkások véleményét, amikor valahol szorít a cipő. Akkor is, ha jól mennek a dolgok. Mindig. De ahhoz, hogy a munkások elmondják javaslataikat, hogy észrevételeket tegyenek, bíráljanak, beleszóljanak, segítsenek, ahhoz az kell, hogy meggyőződjenek róla: véleményükre őszintén és érdemben igényt tartanak. Ha pedig tanácsaik, javaslataik beváltak, meg kell kapniuk érte az elismerést. Ahol a pártszervezetek szorosan együttműködnek a munkások közösségével, ahol mindig „tarsolyukban hordják” a munkások álláspontját, véleményét, ahol merítenek a munkásközvélemény kiapadhatatlan, friss forrásából, ott a legnehezebb dolgokat is sikeresen oldják meg. Az ilyen helyeken a dolgozók érzik, hogy nemcsak végrehajtói, hanem kidolgozói, felelősei, gazdái is a soron levő feladatoknak. Vadász Ferenc Ideiglenes elnökké választották Dominikában a felkelő erők parancsnokát Tizennyolcezer-ötszázra emelkedett az amerikai csapatok létszáma Johnson újabb hétszázmillió dollárt kér hadikiadásokra Nyugati hírügynökségek jelentik. Hétfőn a dominikai törvényhozó gyűlés rendkívüli ülésén ideiglenes elnökké választották Francisco Caamano ezredest, a Bosch volt elnök visszatéréséért küzdő erők parancsnokát. A hírt Bosch elnök szóvivője is megerősítette Puerto Ricóban. Caamano kedden letette a hivatali esküt. Francisco Caamano a negyvenes években jár, katonai tanulmányait az Egyesült Államokban végezte. Az AP jelentése szerint a beiktatáskor mondott beszédében Caamano azt mondotta, hogy „Bosch lemond jogairól, és a törvényhozó testület szabad kezet ad egy alkotmányos elnök megválasztására”. Az amerikai hírügynökség úgy vélekedik: „Ez az első jele annak, hogy Bosch esetleg hajlandó lemondani, mert lehetőség nyílik arra, hogy az Egyesült Államok és az Amerikai Államok Szervezete kompromisszumos megoldásnak tekintse Caamano elnökségét.” Az AFP értesülése szerint John Martin amerikai diplomata, Johnson elnök személyes képviselője, vasárnap és hétfőn titkos megbeszélést folytatott San Juanban Boschsal. Az Egyesült Államok atlantióceáni flottája egyesített főparancsnokságának szóvivője bejelentette, hogy már 18 500 amerikai katona és 25 hadihajó tartózkodik a Dominikai Köztársaság területén, illetve felségvizein, s vesz részt a hadműveletekben. Az AP tudósítója hétfőn beszélgetést folytatott a felkelők főhadiszállásán Caamano ezredessel. Az ezredes, aki 18 000 főnyi katonaság és fegyveres polgári személy harcát irányítja, kijelentette, hogy nem fogad el „semmiféle olyan politikai megoldást, amely nem alkotmányos”. Hétfőn a városban csak szórványos lövöldözés volt. Bolívia, Uruguay, Nagy-Britannnia, Jordánia és Kuba küldöttei iratkoztak fel. Az első felszólaló, Uruguay küldötte elítélte az Egyesült Államok akcióját és a Johnson-doktrínát, amely „feljogosít” a katonai beavatkozásra. Az ülés lapzártakor tart. Washingtoni tudósítónk jelentése: Az amerikai kormányzat „legalizálni" akarja dominikai beavatkozását Kedden a megbeszélések sorozata zajlott le ismét a washingtoni Fehér Házban a dominikai helyzetről. Megbeszélései után Johnson bejelentette, hogy 700 millió dollár rendkívüli pótköltségvetést kér katonai célokra, arra való hivatkozással, hogy az eredeti költségvetésben előirányzott másfél milliárd dollár nem elegendő a megnövekedett vietnami és dominikai katonai kiadáshoz. Ebben az ügyben Johnsont rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz. Johnson elnök arra törekszik, hogy csillapítsa a „beavatkozások” veszélyei miatt aggódó politikai köröket és a közvéleményt. Nyilvánvalóan ezzel függött öszsze, hogy Johnson elnök hétfő este megjelent az AFLACIO szakszervezethez tartozó építőmunkás-szervezet tanácskozásán, és beszédet mondott. Újra megismételte azt a vasárnap esti kijelentését, hogy az Egyesült Államok kormánya nem tűri el, hogy újabb „kommunista hatalomátvételre” kerüljön sor a nyugati félteke bármelyik országában. Hogy csökkentse a heves latin-amerikai bírálatokat, és valamilyen választ adjon azokra a felhívásokra, amelyek az amerikai csapatok távozását követelik Dominikából. Johnson azt mondta, hogy „kész kivonni az amerikai csapatokat abban a pillanatban, amikor az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) olyan tervet fogad el, amely megteremti a békét a szigeten”. Johnson beszéde éppen akkor hangzott el, amikor az Amerikai Államok Szervezetének tanácskozása újra összeült, hogy folytassa megbeszéléseit a dominikai helyzetről. Az ülésen az amerikai kormányzat folytatta erőfeszítéseit, hogy elfogadtassa javaslatát. Ez az amerikai javaslat azt célozza, hogy a Dominikában állomásozó amerikai megszálló csapatok akciójára az AÁSZ adjon utólagos „szentesítő” megbízást, s hogy az egyes tagállamok küldjenek Dominikába csapatokat, hogy ily módon megadják az amerikai intervenciónak a „nemzetközi” jelleget. Washingtonnak kétharmados többségre lenne szüksége javaslatának elfogadásához, de egyelőre még az egyszerű többség is hiányzik. A latin-amerikai kormányok húzódozása miatt Washington „lassúsággal” és „tehetetlenséggel” vádolja az Amerikai Államok Szervezetét, s azt állítja, hogy az amerikai kormányzatnak éppen azért kellett egyoldalú gyors beavatkozáshoz folyamodnia, mert nem számíthatott az Amerika-közi szervezet fellépésére. Az amerikai kormányzatnak nincs könnyű dolga, amikor utólag fehérre akarja mosni az amerikai beavatkozást, és szentesítést próbál elérni Latin-Amerikában. Árkus István Szovjet határozati javaslat a Biztonsági Tanács előtt A Biztonsági Tanács kedd délutáni ülésén Fedorenko szovjet küldött határozati javaslatot terjesztett elő a Dominikai Köztársaság belügyeibe történt amerikai fegyveres beavatkozásról. A Biztonsági Tanács hangoztatja a határozati javaslat , miután megvizsgálta a kérdést, hozzon olyan határozatot, amelynek értelmében 1. elítéli az amerikai fegyveres erők beavatkozását, mint az ENSZ alapokmányának durva megsértését; 2. követeli az amerikai csapatok azonnali kivonását a Dominikai Köztársaság területéről. Az ülés felszólalóinak listájára I krM,,f i //*" //, / ''"'Új ll a ^ £ JT AA' VILÁGI ÍRJAI, EGYESÜLJETEK! Vj* # / " Ara 60 (iii^a m^zabrdsAc 1965. május 5. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 104. szám Az AÁSZ tagállamai nem támogatják az amerikai javaslatot Az Amerikai Államok Szervezete tanácskozó testületének tárgyalásai zsákutcába kerültek, ezért a kedd délutáni ülést két órával elhalasztották. A halasztásra az szolgáltatott okot, hogy a tagállamok képviselői ismét érintkezésbe kívánnak lépni kormányukkal. A holtpont úgy alakult ki, hogy a beterjesztett három határozati javaslat közül egyik sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Az amerikai javaslat, amely valamiféle multilaterális Amerika-közi fegyveres intervenciót irányoz elő, csak három tagállam: Brazília, Bolívia és Paraguay támogatását nyerte el. Ugyancsak mérsékelt támogatásban részesült Mexikó, valamint Chile indítványa. Ezeknek lényege az, hogy az amerikai intervenciós egységek haladéktalanul vonuljanak ki Dominikából. Lázas diplomáciai tevékenység folyik Santo Domingóban is, ahol kedd délután összeült az Amerikai Államok Szervezetének öttagú békéltető bizottsága. A tanácskozáson fegyverszüneti feltételeket szövegeztek meg, ami lényegében azt a célt szolgálja, hogy alátámassza a már pénteken aláírt tűzszüneti egyezményt, és egyben — az AFP különtudósítója szerint — alapul szolgáljon a politikai rendezésre is. Az AÁSZ-bizottság köreiben azt hangoztatták, hogy a szóban forgó politikai kompromisszum felé, úgymond, „jó irányban hatott” Caamano megválasztása. A BVT tiltakozásra hívja fel a békeszerető erőket Bernal professzor, a Béke-világtanács elnöke a szervezet nevében nyilatkozatot adott ki, amelyben a többi között megállapítja: " Az Egyesült Államok kormánya ismét fegyveres támadást követett el egy független ország ellen. Erősen felfegyverzett csapatokat küldött a Dominikai Köztársaságba, hogy megakadályozza a népet a katonai junta uralmának megdöntésében és az alkotmányos rend helyreállításában. A Béke-világtanács a leghatározottabban elítéli a Johnsonkormányzatot, amely azt a jogot vindikálja magának, hogy beavatkozhasson bármely ország belügyeibe, mit sem törődve a nemzetközi joggal. A szervezet — folytatódik a nyilatkozat — felhívja a béke barátait, indítsanak sürgősen akciót azon követelés támogatására, hogy az Egyesült Államok csapatai haladéktalanul takarodjanak ki a Dominikai Köztársaság területéről. (MTI)