Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-05 / 104. szám

A munkásközvélemény forrása Ezúttal olyan üzemekről kívá­nunk szólni, amelyeknél a dol­gozók véleményének figyelembe­vétele — kikérése és felhaszná­lása — nem egy-egy kampány eredménye csupán, hanem a munka állandó, szerves ré­sze. Az egyik vidéki nagyüzem pártbizottságának titkára el­mondta: ő időközönként rendsze­resen megbeszélést tart a pártbi­zalmiak egy-egy csoportjával. Ugyanezt teszik a végrehajtó bi­zottság tagjai is. Nem elégszenek meg a pártalapszervezetek veze­tőségeinek beszámolóival, ők ma­guk közvetlenül nyúlnak le „mélyebbre”. Időről időre a szak­­szervezeti bizalmiak, KISZ-tagok, tömegszervezeti vezetők egy-egy rétegével is összeülnek időszerű kérdésekről folyó eszmecserékre. Félreértés ne essék — mondta — ez a „mélyebbre nyúlás” nem azért történik, mert a párt alap­szervezeteinek vezetősége nem nyújt a pártbizottságnak tőle tel­­hetőleg alapos és valósághű tájé­koztatást. Azért vezették be ezt a módszert, mert a politikai és szakmai vezetés számá­ra segít összegyűjteni mindazt az értékes, sokrétű tapasztalatot, melyet a munkások közvéleménye kitermel. Nem az értekezletek szaporításáról van szó, hanem lényeges, helyileg fontos dol­gok megbeszéléséről. Erre senki sem sajnálja az időt, ellenkező­leg, mindenki örül, ha minél több fórumot talál, ahol a maga véle­ményét és munkatársai összesített tapasztalatait közölheti, tovább­adhatja „felfelé”. Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk az Orion-gyár párt­­bizottságának néhány tagjával. Pellach Kornél elvtárs, a pártbi­zottság titkára elmondta: náluk az alapszervezetek taggyűléseire is sok pártonkívülit, műszaki ve­zetőt, brigádvezetőt és más be­osztású dolgozót hívnak meg, kü­lönösen akkor, ha a termeléssel összefüggő problémák vannak na­pirenden. Ezen túlmenően, vala­mennyi alapszervezet legalább havonta egyszer csoportos beszél­getéseket tart a különböző műhe­lyekben, hogy ily módon is meg­ismerje a munkások véleményét, tájékozódjon arról, hogy mi fog­lalkoztatja őket. Az üzemben tizenhárom alapszervezet műkö­dik, s ezek vezetőségének mind­egyike rendszeresen tanácskozik a szocialista brigádokkal is. A dol­gozók véleményének kikérésére és megismerésére jó alkalmat nyújt a minden negyedévben sor­ra kerülő műszaki konferencia. Ezeken száz—százötven szakem­ber folytat eszmecserét a gyár­egység munkájáról vagy az üzem valamelyik gyártmányának előállításával összefüggő problé­mákról.­­ Egyetlen szakmai kérdést sem tárgyalunk úgy, hogy meg ne néznénk a probléma politikai vo­natkozásait — mondotta Hauber István elvtárs, a szerszámosztály vezetője, az üzemi pártbizottság agit.-prop. titkára. — Januárban az alapszervezetek megtárgyalták az üzem legfontosabb gazdasági teendőit. A most soron következő értekezleteinken már felülvizs­gáljuk az elért eredményeket. Az Orion II. gyáregységében a tervek szerint júniusig kel­lett volna elvégezni a normák felülvizsgálását. Arról volt szó, hogy a laza normákat kijavítják, de természetesen nem egyolda­lúan, hanem azt is megnézik, nincs-e olyan munkafolyamat, amelynek elvégzésére több időt kell adni az eddiginél. A jó poli­tikai munka eredménye, hogy a gyáregységben szinte kivétel nél­kül mindenki megértette, miről van szó. A dolgozók — mint a pártbizottság tagjai mondják — benyújtották az „ellenszámlát” is: kérték, hogy az irányító mun­ka legyen szervezettebb, az anyagellátás zavartalanabb, a technológiai fegyelem szigorúbb. A kölcsönös megállapodás alap­ján a munkások kollektív közre­működésével vált elérhetővé, hogy június helyett már már­ciustól mintegy kétszázan új nor­mákkal dolgoznak. — Azt akarjuk elérni — mond­ta Pellach elvtárs —, hogy a dol­gozók, amikor a pártról beszél­nek, ne csak a pártbizottságra gondoljanak, hanem lássák, min­denkor érezzék az alapszervezet jelenlétét is, támogassák és segít­séget kapjanak az alapszervezet­től, sőt a pártcsoportoktól is. Ma már elmondhatjuk: egyik-másik pártcsoportunk teljesen öntevéke­nyen oldja meg a tennivalókat. Ismeri a műhely hangulatát, irá­nyítja, befolyásolja azt, együtt­működik a műhelybizottsággal, a pártonkívüliekkel. Néhány hónapja került át a mikrohullám-gyáregység a Be­­loianniszból az Orionba. Az újonnan jött dolgozók zavartalan beleilleszkedése az üzemi kollek­tívába nehezen lett volna elkép­zelhető a pártmunkának olyan bevált módszerei nélkül, mint amilyenek az Orionban már meg­honosodtak. A mikrohullám­üzemrész — a IV. gyáregység — dolgozói nemrég 71 pontban ösz­­szefoglalták az Orionban eddig szerzett tapasztalataikat, javasla­taikat. A pártbizottság szakbizott­ságot jelölt ki, hogy vizsgáljon meg minden észrevételt, s tegyen javaslatokat a megoldási lehető­ségeket illetően. Ugyanilyen gon­dossággal bírálják el az egyéni javaslatokat is. Az Orion-gyárin kívül sok más üzemből hozott példa is bizonyíthatja, milyen kiapadha­tatlan forrás a munkások tapasz­talata. Meríteni belőle azt jelenti, hogy a vezetés mindig tudja, mi történik a „terepen”, határozatai, intézkedései milyen változást idéztek elő, helyeslésre vagy el­lenkezésre találtak-e, alkalma­sak-e a kívánt cél eléréséhez. Azt jelenti, hogy a helyi vezetés is­meri a tömegek igényeit, számí­tásba veszi az emberek helyeslő támogatásából adódó lehetősége­ket. Ahol ez a módszer meghono­sodik, ahol állandósul és megszo­kottá lesz, ott természetes munka­stílussá válik, ott a vezetőket nem fenyegeti a „kiszáradás”, a „fan­táziátlanná válás” veszélye, ott nem fordul elő, hogy a vezető nem tudja, mi történik a munka­­területén. Mert nemcsak akkor kell ki­kérni a munkások vélemé­nyét, amikor valahol szorít a ci­pő. Akkor is, ha jól mennek a dolgok. Mindig. De ahhoz, hogy a munkások elmondják javasla­taikat, hogy észrevételeket te­gyenek, bíráljanak, beleszóljanak, segítsenek, ahhoz az kell, hogy meggyőződjenek róla: vélemé­nyükre őszintén és érdemben igényt tartanak. Ha pedig taná­csaik, javaslataik beváltak, meg kell kapniuk érte az elismerést. Ahol a pártszervezetek szorosan együttműködnek a munkások kö­zösségével, ahol mindig „tarso­lyukban hordják” a munkások álláspontját, véleményét, ahol merítenek a munkásközvélemény kiapadhatatlan, friss forrásából, ott a legnehezebb dolgokat is si­keresen oldják meg. Az ilyen he­lyeken a dolgozók érzik, hogy nemcsak végrehajtói, hanem ki­dolgozói, felelősei, gazdái is a so­ron levő feladatoknak. Vadász Ferenc Ideiglenes elnökké választották Dominikában a felkelő erők parancsnokát Tizennyolcezer-ötszázra emelkedett az amerikai csapatok létszáma Johnson újabb hétszázmillió dollárt kér hadikiadásokra Nyugati hírügynökségek jelen­tik. Hétfőn a dominikai törvény­hozó gyűlés rendkívüli ülésén ideiglenes elnökké választották Francisco Caamano ezredest, a Bosch volt elnök visszatéréséért küzdő erők parancsnokát. A hírt Bosch elnök szóvivője is megerő­sítette Puerto Ricóban. Caamano kedden letette a hi­vatali esküt. Francisco Caamano a negyve­nes években jár, katonai tanul­mányait az Egyesült Államokban végezte. Az AP jelentése szerint a be­iktatáskor mondott beszédében Caamano azt mondotta, hogy „Bosch lemond jogairól, és a tör­vényhozó testület szabad kezet ad egy alkotmányos elnök megvá­lasztására”. Az amerikai hírügynökség úgy vélekedik: „Ez az első jele an­nak, hogy Bosch esetleg hajlan­dó lemondani, mert lehetőség nyílik arra, hogy az Egyesült Államok és az Amerikai Álla­mok Szervezete kompromisszu­mos megoldásnak tekintse Caa­mano elnökségét.” Az AFP értesülése szerint John Martin amerikai diploma­ta, Johnson elnök személyes kép­viselője, vasárnap és hétfőn tit­kos megbeszélést folytatott San Juanban Boschsal. Az Egyesült Államok atlanti­óceáni flottája egyesített főpa­rancsnokságának szóvivője beje­lentette, hogy már 18 500 ameri­kai katona és 25 hadihajó tar­tózkodik a Dominik­ai Köztársa­ság területén, illetve felségvizein, s vesz részt a hadműveletekben. Az AP tudósítója hétfőn be­szélgetést folytatott a felkelők fő­hadiszállásán Caamano ezredes­sel. Az ezredes, aki 18 000 főnyi katonaság és fegyveres polgári személy harcát irányítja, kijelen­tette, hogy nem fogad el „sem­miféle olyan politikai megoldást, amely nem alkotmányos”. Hétfőn a városban csak szór­ványos lövöldözés volt. Bolívia, Uruguay, Nagy-Britannnia, Jordánia és Kuba küldöttei irat­koztak fel. Az első felszólaló, Uruguay kül­dötte elítélte az Egyesült Államok akcióját és a Johnson-doktrínát, amely „feljogosít” a katonai be­avatkozásra. Az ülés lapzártakor tart. Washingtoni tudósítónk jelentése: Az amerikai kormányzat „legalizálni" akarja dominikai beavatkozását Kedden a megbeszélések soro­zata zajlott le ismét a washing­toni Fehér Házban a dominikai helyzetről. Megbeszélései után Johnson bejelentette, hogy 700 millió dol­lár rendkívüli pótköltségvetést kér katonai célokra, arra való hivatkozással, hogy az eredeti költségvetésben előirányzott másfél milliárd dollár nem ele­gendő a megnövekedett vietnami és dominikai katonai­ kiadáshoz. Ebben az ügyben Johnsont rend­kívüli üzenetet intézett a kong­resszushoz. Johnson elnök arra törekszik, hogy csillapítsa a „beavatkozá­sok” veszélyei miatt aggódó po­litikai köröket és a közvéleményt. Nyilvánvalóan ezzel függött ösz­­sze, hogy Johnson elnök hétfő es­te megjelent az AFLACIO szak­­szervezethez tartozó építőmun­kás-szervezet tanácskozásán, és beszédet mondott. Újra megismételte azt a vasárnap esti kijelentését, hogy az Egyesült Államok kormánya nem tűri el, hogy újabb „kommunista hata­lomátvételre” kerüljön sor a nyu­gati félteke bármelyik országá­ban. Hogy csökkentse a heves la­tin-amerikai bírálatokat, és vala­milyen választ adjon azokra a felhívásokra, amelyek az ameri­kai csap­atok távozását követelik Dominikából. Johnson azt mond­ta, hogy „kész kivonni az ameri­kai csapatokat abban a pillanat­ban, amikor az Amerikai Álla­mok Szervezete (AÁSZ) olyan tervet fogad el, amely megteremti a békét a szigeten”. Johnson beszéde éppen akkor hangzott el, amikor az Amerikai Államok Szervezetének tanácsko­zása újra összeült, hogy folytassa megbeszéléseit a dominikai hely­zetről. Az ülésen az amerikai kor­mányzat folytatta erőfeszítéseit, hogy elfogadtassa javaslatát. Ez az amerikai javaslat azt célozza, hogy a Dominikában állomásozó amerikai megszálló csapatok ak­ciójára az AÁSZ adjon utólagos „szentesítő” megbízást, s hogy az egyes tagállamok küldjenek Do­minikába csapatokat, hogy ily módon megadják az amerikai in­tervenciónak a „nemzetközi” jel­leget. Washingtonnak kétharma­dos többségre lenne szüksége ja­vaslatának elfogadásához, de egyelőre még az egyszerű többség is hiányzik. A latin-amerikai kormányok húzódozása miatt Washington „lassúsággal” és „tehetetlenség­gel” vádolja az Amerikai Álla­mok Szervezetét, s azt állítja, hogy az amerikai kormányzatnak épp­en azért kellett egyoldalú gyors beavatkozáshoz folyamod­nia, mert nem számíthatott az Amerika-közi szervezet fellépé­sére. Az amerikai kormányzatnak nincs könnyű dolga, amikor utó­lag fehérre akarja mosni az ame­rikai beavatkozást, és szentesítést próbál elérni Latin-Amerikában. Árkus István Szovjet határozati javaslat a Biztonsági Tanács előtt A Biztonsági Tanács kedd dél­utáni ülésén Fedorenko szovjet küldött határozati javaslatot ter­jesztett elő a Dominikai Köztár­saság belügyeibe történt ameri­kai fegyveres beavatkozásról. A Biztonsági Tanács­­ hangoz­tatja a határozati javaslat , miután megvizsgálta a kérdést, hozzon olyan határozatot, amely­nek értelmében 1. elítéli az ame­rikai fegyveres erők beavatkozá­sát, mint az ENSZ alapokmányá­nak durva megsértését; 2. köve­teli az amerikai csapatok azon­nali kivonását a Dominikai Köz­társaság területéről. Az ülés felszólalóinak listájára I k­rM,,f i //*" //, / ''"'Új ll a ^ £ JT AA' VILÁGI ÍRJAI, EGYESÜLJETEK! Vj* # / " Ara 60 (iii^a m^zabrdsAc 1965. május 5. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 104. szám Az AÁSZ tagállamai nem támogatják az amerikai javaslatot Az Amerikai Államok Szerve­zete tanácskozó testületének tár­gyalásai zsákutcába kerültek,­­ ezért a kedd délutáni ülést két órával elhalasztották. A halasz­tásra az szolgáltatott okot, hogy a tagállamok képviselői ismét érintkezésbe kívánnak lépni kor­mányukkal. A holtpont úgy alakult ki, hogy a beterjesztett három ha­tározati javaslat közül egyik sem kapta meg a szükséges kéthar­mados többséget. Az amerikai ja­vaslat, amely valamiféle multi­laterális Amerika-közi fegyveres intervenciót irányoz elő, csak há­rom tagállam: Brazília, Bolívia és Paraguay támogatását nyerte el. Ugyancsak mérsékelt támogatás­ban részesült Mexikó, valamint Chile indítványa. Ezeknek lénye­ge az, hogy az amerikai inter­venciós egységek haladéktalanul vonuljanak ki Dominikából. Lázas diplomáciai tevékenység folyik Santo Domingóban is, ahol kedd délután összeült az Ameri­kai Államok Szervezetének öt­tagú békéltető bizottsága. A ta­nácskozáson fegyverszüneti fel­tételeket szövegeztek meg, ami lényegében azt a célt szolgálja, hogy alátámassza a már pénte­ken aláírt tűzszüneti egyezményt, és egyben — az AFP különtudó­­sítója szerint — alapul szolgál­jon a politikai rendezésre is. Az AÁSZ-bizottság köreiben azt hangoztatták, hogy a szóban for­gó politikai kompromisszum fe­lé, úgymond, „jó irányban ha­tott” Caamano megválasztása. A BVT tiltakozásra hívja fel a békeszerető erőket Bernal professzor, a Béke-vi­­lágtanács elnöke a szervezet ne­vében nyilatkozatot adott ki, amelyben a többi között megálla­pítja: " Az Egyesült Államok kor­mánya ismét fegyveres támadást követett el egy független ország ellen. Erősen felfegyverzett csa­patokat küldött a Dominikai Köz­társaságba, hogy megakadályozza a népet a katonai junta uralmá­nak megdöntésében és az alkot­mányos rend helyreállításában. A Béke-világtanács a leghatá­rozottabban elítéli a Johnson­­kormányzatot, amely azt a jogot vindikálja magának, hogy beavat­kozhasson bármely ország bel­ügyeibe, mit sem törődve a nem­zetközi joggal. A szervezet — folytatódik a nyilatkozat — felhívja a béke ba­rátait, indítsanak sürgősen akciót azon követelés támogatására, hogy az Egyesült Államok csapa­tai haladéktalanul takarodjanak ki a Dominikai Köztársaság terü­letéről. (MTI)

Next