Népszabadság, 1965. szeptember (23. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!1965 1965. szeptember 5. vasárnap A HDGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 209. szám 16 oldal -Ára 80 fillér Szólamok válsága Nyugaton Az már többször kiderült, hogy a jelszavak is lehetnek válságban. Módfelett kínos aztán, ha olyan propaganda-alaptétel kerül bajba, amilyen a nyugati világban a szabad választások vagy a parlamentarizmus. Eszünk ágában sincs folytatnimost a régi vitát a két rendszer között a választások jellege és tartalma kérdésében, bár erről még sok mindent el lehetne mondani. Ezúttal azonban fogadjuk el vita nélkül, egyszerűen, hogy a választások a varázsszóval, a „szabad” jelzővel — egyenesen a nyugati tábor önmeghatározása. Ne boncolgassuk most azt sem, hogyan és mennyiben érvényesülnek ezek a demokratikus formák a világ kapitalista felében, s hogyan fejlődnek a szocialistában. Ez alkalommal a demokráciát kisajátító nyugati propaganda „tudathasadásáról” akarunk szólni. Mivelhogy „odaát” ez idő szerint túl sok kellemetlenség van a parlamentarizmus gyűjtőfogalmához tartozó dolgokkal. Az oly rendíthetetlenül használt jelszavaikkal mostanában nagyon csínján kell bánniuk némely világpolitikai esemény miatt politikusoknak, kommentátoroknak. A parlamentarizmus szent elveinek olyan apró megcsalásai már nem is feltűnőek, hogy teszem azt, egy amerikai elnök ismét pontosan az ellenkezőjét csinálja annak a programnak, amelynek az alapján a választók rá szavaztak; ráadásul éppen a leszavazott ellenfél nézeteit ültetve át a gyakorlatba (akit aligha vigasztal, hogy viszont kávéra invitálják a Fehér Házba). Az pedig csak szórakoztató, mekkora igyekezettel próbálják, választási stratégiából, magukévá tenni a rivális párt jellegzetességeit Nyugat-Németországban vagy Angliában a pártok, hogy már kortesfogásként sem tudnak megnyugtató különbséget tenni egymás között, s az ellenzék fő érve lett: „mi jobban csináljuk, amit ők”. De hát ez csak választási pikantéria. Komolyabb dolgokról van szó. Dominikáról például, ahol az alkotmányt védelmező erőkkel szemben sürgősen partra lépett harmincezer amerikai tengerészgyalogos, nehéz helyzetbe hozta az alkotmánytani szakembereket. Aligha a polgári demokrácia aranykönyvébe illő, ha ekkora „bőrnyakú” (így hívják őket) sereggel kell „megvédeni a dominikai nép jogát a szabadságra” — a dominikai néptömegekkel szemben. Los Angelesben sem tűnt úgy, hogy a népi érzelmeket megfelelő demokratikus csatornák vezetnék le. Annál különösebb hallani az amerikai propaganda felháborodását annak a törvényes rendnek az elkeseredett megszegésén, amely törvény hatalma képtelennek bizonyult az életfeltételek emberi rendjét biztosítani az amerikai nyomornegyedek négereinek. Persze Dél-Vietnamban is a „kicsiny vietnami nép önrendelkezési jogát” védelmezi a nagy Amerika, amely „elkötelezte magát” e védelmező szerepre. Igaz, Vietnamról szólva a választások szót komoly polgári lap igyekszik le sem írni. Már régóta nincs például a vietnami harcoknak előtörténetük a nyugati sajtóban, mintha ősköd burkolná, mi történt az 1954-es genfi egyezmények egyik sarkalatos pontjával, miszerint szabad választásokat kell tartani Dél-Vietnamban. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szavaival élve — „a dél-vietnami választások a kommunisták teljes sikerét eredményeznék”. Ezt senki sem kísérli meg vitatni Nyugaton, így adódik aztán a meglepő helyzet: a demokrácia megvédésére elkötelezettek teljes léleknyugalommal, avagy tapintatos hallgatással feledik el, hogy a választás igencsak hozzátartozik a demokráciához. Mert különleges felfogású demokratának kell lenni ahhoz, hogy valaki — a New York Times cikkírójához, Sulzbergerhez hasonlóan — szemrebbenés nélkül leírja: „vietnami háborúnkat a dél-vietnami nép nem támogatja”, s utána szenvtelenül hosszan emlegesse az „elkötelezettség” szólamát. A legutóbbi görögországi események is szaporították a feledékeny vagy rosszul képzett demokraták számát a polgári sajtó hasábjain. Megint csak senki sem háborog azon, hogy a parlamentben a jobboldali pártokkal együtt szavazó, disszidens Centrum Unió-képviselőket Papandreu pártprogramja alapján választották meg, s a szavazók éppenséggel a jobboldali pártok hatalmát buktatták meg. Viszont annál több szidalmat kap Papandreu, mivelhogy „sikerült maga mellett közhangulatot teremteni" , amint a londoni rádió megvádolja az idős politikust, amiért olyan helyzetet teremtett, amelyben „őrültség lenne választásokat tartani”. Mi elégszer lepleztük le a burzsoá parlamentarizmus népet becsapó vonásait, de szabadjon furcsállani, hogy a Times éppen most nehezményezi: „Sajnos a volt miniszterelnöknek — a király beavatkozásának demagóg félremagyarázásával — tömegeket sikerült maga mellé állítania”. A Die Welt ugyan az uralkodót is megrója, amiért ,,ürügyet adott a baloldalnak arra, hogy beavatkozását antidemokratikusnak minősítse”. Legjobb tudomásunk szerint a burzsoá parlament játékszabályai alapján a többségben levő párt vezetőjének szokás adni a kormányalakítási megbízatást. De lám, nem a király a makacs és antidemokratikus, hanem Papandreu, aki „demagóg módon” és „konokul” magának követelte a kormányfői tisztet, amelyet két évvel korábban a választók bizalmából nyert el. A baloldal „kihasználta” a Görögországban oly hatásosan hangzó demokrácia jelszavát — véli a Times, más lapok a „népfrontveszélytől” borzonganak, pedig az sem szükségszerűen parlamenten kívüli eszköz, sőt. „Nem valami biztató perspektíva Görögország számára, ha új, választásokat kell kiírni” — az ember alig akarja elhinni, hogy ezt a „szabad világ” olyan tekintélyes orgánumában olvashatja, mint a Messaggero. S sorolhatnék a lapokat, amelyek kórusban óva intik Papandreut, hogy ne „kényszerítse” Görögországra a választásokat. Különösebb kétségünk persze sohasem volt a tekintetben, hogy a kapitalizmusban a demokráciát mennyire taksálják, ha hatalmi kérdésről van szó. Látjuk e formának azt az oldalát is, ami benne az uralkodó osztály önbiztosítása, belső hatalomgyakorlási módszere. Illúzióink arról sem voltak, hogy a burzsoá propaganda jó ösztönnel megérzi, mikor van baj a hatalommal, s mikor kell sutba vágni akár saját „legszentebb” jelszavait is. De hogy ilyen gyakran és leplezetlenül, az több mint árulkodó. Avar János Száznegyvenötmillió forint gyűlt össze az árvízkárosultak támogatására Megkezdik az ingatlanok helyreállításához nyújtott segélyek kifizetését A következő hetekben megkezdik a megrongálódott, romba dőlt ingatlanok helyreállításához nyújtott segélyek kifizetését. Szombatig 145 millió forint gyűlt öszsze a károsultak csekkszámláján. Ebből eddig 38 millió forintot fizettek ki a tönkrement, súlyosan megsérült ingóságok pótlására. Segélyt kaphatnak az ár-, illetve belvíz következtében romba dőlt vagy megrongálódott lakóházak tulajdonosai, és azok a bérlők is, akik — függetlenül attól, hogy állami vagy magántulajdonú épületben laknak — saját erejükből akarják rendbe hozni, helyreállítani otthonaikat. Ezenkívül, ha a tulajdonos nem kívánja az elpusztult házat újjáépíteni, lehetőség van arra is, hogy a lakók ingatlankár címén a társadalom támogatásával saját telkükön teremtsenek új otthont maguknak. Hétvégi házak, nyaralók újjáépítésére, illetve helyreállítására csak akkor adnak segélyt, ha az épület állandó lakásul szolgált. A segélyek összege családonként általában a helyreállítás, illetve újjáépítés költségeinek 50 százalékáig, de legfeljebb 50 000 forintig terjed. Indokolt esetben azonban ennél magasabb is lehet, s elérheti a költségek 80 százalékát. Felemelt segélyt kaphatnak a sokgyermekes, a kis jövedelmű családok, a nyugdíjasok, a szociális gondozottak, vagy azok, akik rokkantsági segélyből élnek. A cigánytelepülések elpusztult rozzant viskói helyett épülő házak költségeihez egyenként 50 000 forinttal járul hozzá a társadalom. Az árvízkárosult bérlők a helyreállítással kapcsolatos kiadások 30 százalékáig kaphatnak segélyt, ez azonban nem haladhatja meg a 30 0001 forintot. A segélyek összegének meghatározásánál az ingatlanban keletkezett kárt veszik figyelembe. Általában csak az árvíz előtti helyzet visszaállításához nyújtanak támogatást, de elfogadják azokat a többletköltségeket is, amelyek műszakilag indokoltak, illetve nem haladják meg a szokásos mértéket vagy igényeket. (Tudomásul veszik például, ha vályog helyett téglából emelnek falat, vagy ha a korábbi döngölt padló helyett úgynevezett hajópadló szerepel a költségvetésben.) A segélyekre a kérések alapos elbírálása után a helyi társadalmi bizottságok tesznek javaslatot. Döntéseiket nyilvánosságra hozzák, s mindenütt kifüggesztik a társadalmi támogatásra előterjesztett károsultak névsorát. (MTI) Havannába 1966. január 3-ra összehívták Afrika, Ázsia és Kri-Amerika szolidaritási értekezletét Kairó, szeptember 4. Rudnyánszky István, az MTI tudósítója írja: „Mi, antiimperialista szervezetek képviselői, mint az első afrikai—ázsiai—latin-amerikai szolidaritási értekezlet előkészítő bizottságának tagjai, 1965. szeptember elsején és másodikén összegyűltünk Kairóban, és elhatároztuk: a Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt meghívására Havannában 1966. január 3-tól 10-ig összehívjuk ezt a történelmi konferenciát.” Ezzel a mondattal kezdődik a három földrész értekezletének előkészítésére alakult bizottság kairói felhívása. A bizottság elnöke, Mahdi Ben Barka, az afroázsiai szolidaritási szervezet Nílus-parti székházában szeptember 3-án ezt mondta az MTI tudósítójának: " Tudjuk, hogy a szocialista országok közvéleménye, így a magyar nép is, várakozással tekint a három kontinens népeit első ízben tömörítő konferencia elé. Elhatároztuk, hogy a konferenciára megfigyelőkként meghívjuk a szocialista országok képviselőit, s biztosak vagyunk benne, hogy ott lesznek Havannában a magyar megfigyelők is. A történelemben első ízben kerül sor ilyen tanácskozásra. Az afrikai, ázsiai és latin-amerikai népek szolidaritására annál is inkább szükség van, mert az imperializmus e három földrész népei ellen globális stratégiájának keretében meg-megújítja támadásait: a vietnami, a dominikai, a kongói események ezt világosan megmutatják. Ez a konferencia felel majd a kihívásra. A közös ellenség, az amerikai imperializmus és szövetségesei ellen összehangolt akciókkal szállnak síkra Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népei, amelyeket szoros szálakkal fűznek össze az azonos problémák, a kizsákmányolás, az agresszió, a fegyveres intervenció veszélyével és támadásával való szembeszegülés feladatai. A három földrész értekezlete új szakaszt nyit majd meg az imperializmus, a kolonializmus,, az újgyarmatosítás ellen, a társadalmi haladásért és a békéért vívott küzdelemben. Mint a három kontinens népeihez intézett felhívásunkban is hangsúlyoztuk, a havannai konferencia lehetővé teszi majd az afroázsiai —latin-amerikai népi felszabadító és antiimperialista szervezetek harci tapasztalatainak kicserélését, szolidaritásuk megerősítését, közös harci elszántságuk fokozását. Mahdi Ben Barka az előkészítő bizottság összetételéről, munkájáról és határozatairól a következő adatokat bocsátotta rendelkezésemre : A bizottság hat afrikai, hat ázsiai és hat latin-amerikai népi felszabadító és imperialistaellenes szervezetet, pártot és mozgalmat tömörít, s elnöki tisztét Ben Barka, mint a Marokkói Népi Erők Nemzeti Szövetsége nevű párt képviselője tölti be. Főtitkára Jusszef el-Sebai, az EAK Afroázsiai Szolidaritási Bizottságának delegátusa. A 19 tagú bizottság részvevői rajtuk kívül a következő szervezetek képviselői: Algéria: Algériai Afroázsiai Szolidaritási Bizottság. Dél-Afrika: Dél-afrikai Nemzeti Afrikai Kongresszus. Chile: Frente de Acción Popular (Népi Akció Frontja, FRAP). Kína: Kínai Afroázsiai Szolidaritási Bizottság. Kuba: Kubai Szocialista Forradalmi Egységpárt. Ghana: Ghánai Népi Konvenció Párt. Guatemala: Fuerzas Armadas Rebeldes (FAR). Guinea: Guinea Demokrata Pártja. India: Indiai Afroázsiai Szolidaritási Bizottság. Indonézia: Indonéz Afroázsiai Szolidaritási Bizottság. Japán: Japán Afroázsiai Szolidaritási Bizottság. Dél-Vietnam: Dél-vietnami Afroázsiai Szolidaritási Bizottság. Mexikó: Lazaro Cardenas tábornok nemzeti felszabadító mozgalma. Tanzánia: Tanganyikai Nemzeti Afrikai Unió. Uruguay: Frente de Izquierda de Liberación. Szovjetunió: Szovjet Afroázsiai Szolidaritási Bizottság. Venezuela: Frente de Liberación Nacionál. Kidolgozták a három földrész értekezletének napirendi javaslatát is. 1. harc az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen; 2. az antiimperialista küzdelem gyújtópontjai: Vietnam, Dominika, Kongó, a portugál gyarmatok, Rhodesia, Palesztina és Dél-Arábia; 3. Afrika, Ázsia és Latin-Ame(Folytatás a 2. oldalon.) AZ AFRIKAI—ÁZSIAI—LATIN-AMERIKAI SZOLIDARITÁSI ÉRTEKEZLET előkészítő bizottsága 1966. január 3-ára hívta öszsze a három földrész országainak első értekezletét. Az értekezlet új szakaszt nyit az imperializmus, a kalonializmus ellen, a társadalmi haladásért és a békéért vívott küzdelemben. Az előkészítő bizottság megfigyelőkként a szocialista országok képviselőit is meghívta a tanácskozásra. KASMÍR TÉRSÉGÉBEN szombaton folytatódott a pakisztáni és indiai harci tevékenység, páncélos- és légiegységek részvételével. A helyzetről egész sor diplomáciai tanácskozás kezdődött. Sasztri miniszterelnök az amerikai nagykövettel találkozott, Ajub Khan De Gaulle-hoz intézett levelében a francia elnök közvetítését kérte a béke helyreállítására, szombat estére pedig összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsát. A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG területe ellen szombaton amerikai kalózrepülők több támadást intéztek. Amerikai és dél-vietnami gépek 275 bevetésben vettek részt a dél-vietnami partizánok feltételezett állásai elleni támadásban. A hazafiak a Mekong folyó torkolatvidékén péntek este óta támadják a kormánycsapatok állásait.