Népszabadság, 1965. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

es tecafja Mezőgazdasági tervezés talajtérképekkel A talajt a termékenység különbözteti meg minden más termé­szeti képződménytől. A talaj­ termékenységének és a termékenység okainak, változásainak vizsgálata szinte egyidős a földműveléssel. A földművesek hamar rájöttek, hogy a terméshozam jelentősen függ a talaj tulajdonságaitól, de akkor még csak a tapasztalataikra, meg­figyeléseikre támaszkodhattak. A természettudomány fejlődése nyo­mán, már körülbelül kétszáz évvel ezelőtt lehetővé vált, hogy a ta­pasztalatokat tudományos eszközökkel is kiegészítsék. Ma már a talaj tulajdonságainak vizsgálataihoz a modern kémiát és az atomfizikát is felhasználják. A vizsgálatok alapján világszerte térképeket készí­tenek, amelyeken feltüntetik a talajok különböző, egymással össze­függő tulajdonságait, és ebből következtetnek arra, hogy az egyes területek milyen növények termesztésére a legalkalmasabbak, sőt a talajjavítás és megmunkálás legcélszerűbb módszereit is. Hazánkban a világon az elsők között dolgozták ki a genetikus — a talajt eredetében, változásában, fejlődésében feltüntető — térképek készítésének módszereit a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében, és ma már az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek felkérésére üzemi talajtérképeket is készít az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet. Felkértük a két in­tézet igazgatóját, dr. Szabolcs Istvánt, a mezőgazdasági tudományok doktorát és dr. Gerei Lászlót, a mezőgazdasági tudományok kandidá­­tusát, ismertessék a genetikus talajtérképek elkészítésének célját és módszerét. Ez a cikk a velük folytatott beszélgetés alapján készült. Mit, hol és hogyan termesszenek? A mezőgazdaság célja: a ren­delkezésre álló termőterületen a lehető legtöbb terményt, a lehető legolcsóbban termeszteni. Ehhez nem elegendő a sok korszerű gép és a mind nagyobb választékban kapható műtrágyák, növényvédő szerek, sőt az öntözés sem, mert még ezek ésszerű, gazdaságos al­kalmazása is függ a talajok szer­kezetétől, kémiai összetételétől és több más tulajdonságától. Hiába szántják például mélyen a talajt olyan területen, amelyen a ter­mékeny réteg vékony, és alatta például a növények fejlődésére káros sókat tartalmazó réteg van, mert ilyen esetben a talaj hasz­nálhatatlanná válhat. A műtrá­gyák, növényvédő szerek haszná­latánál is ismerni kell a talaj tu­lajdonságait, mert az ésszerűtlen kemizálás ugyancsak káros lehet, meggondolatlan öntözéssel pedig elszikesedhet, terméketlenné vál­hat a talaj. A genetikus talaj­térképek fel­tüntetik a talaj minden lényeges tulajdonságát. Korábban a talaj­­térképeken a talajnak csak egy­két, a vizsgálat időpontjában adott tulajdonságát tüntették fel, ezért a különböző tulajdonságok között az összefüggéseket­ nem láthatták meg, tehát a szakembe­reknek nem adott elég segítséget. Az üzemi genetikus talajtérké­peket nagy léptékűre készítik. Ez azért szükséges, mert hazánk ta­laja kis területen is nagyon vál­tozó, emellett a hazánkban talál­ható 25—30-féle talajtípuson be­lül is, több száz altípus és válto­zat van, amelyek a termékenysé­get mind befolyásolják. Az ösz­­szefüggések vizsgálatához a ge­netikus talaj­térképekhez készí­tenek genetikai alaptérképet és leíró-, valamint javaslat­kartogramokat. A genetikai talajtípustérkép Hazánk genetikus talajtérképét 1960-ban az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében készítették el, amely a típusokat és altípusokat, valamint a geoló­giai tulajdonságokat tünteti fel. Ez alkalmas arra, hogy a nö­vénytermesztés országos terveit elkészítsék. Az üzemi genetikai talajtípustérkép pedig az egyes gazdaságok terveinek alapja. Ez a korszerű genetikai elvek alap­ján és az intézetek által kidol­gozott, egységes talajosztályozási rendszerben ábrázolja a feltérké­pezett terület talajtípusait, altí­pusait és változatait. Ebből a szakemberek meg tudják állapí­tani, hogy az egyes változatok milyen földrajzi körülmények kö­zött, milyen talajképződési folya­matok eredményeképpen alakul­tak ki, és a további változásnál mire számíthatnak. Az alaptér­képből következtetni lehet arra is, hogy például milyenek a talaj­vízviszonyok, milyen mértékű a szikesedés, és ennek alapján mi­lyen táblákat alakítsanak ki. Alapja azonban az egyes tulaj­donságokat külön-külön feltün­tető kartogramok hasznosításá­nak is, mert az agrotechnika ki­alakításához szükséges tudni­valókat ez fogja össze. Javaslatok a leírókartogramok alapján A leírókartogramokon tüntetik fel a talajok egyes tulajdonsá­gait. A kémhatás- és mészállapot­­kartogram a talaj savanyúságát és mésztartalmát tünteti fel. Ezek az adatok — a növénytermesztés követelményein kívül —, nélkü­lözhetetlenek a talajjavításnál és a művelési módszer kiválasztásá­nál. A mechanikai összetételt és a talaj mélyebb rétegeiben előfor­duló, a növénytermesztést gátló tényezőket feltüntető kartogram­ra helyszíni megfigyelések és la­boratóriumi vizsgálatok alapján vezetik rá, hogy például hol van homok, vályog, illetve agyag a művelt rétegben, alatta pedig egy -másfél méter mélységben vizs­gálják, hogy van-e a gyökérzet lehatolását gátló kőzet, kavics, vagy a növények fejlődésére ká­ros, sókkal telített réteg, esetleg tőzeg. E tulajdonságok ugyanis meghatározzák azt, hogy milyen növényt lehet ott termeszteni, és milyen talajművelési rendszert, milyen talajjavítási és öntözési módszert célszerű alkalmazni. Talajvízkartogramot olyan eset­ben készítenek, ha a talajvízszint a felszínhez közel helyezkedik el­ A kartogramon feltüntetik a vizs­gálat időpontját is, mert a víz­szint változik, megadják az inga­dozások becsült értékét, a víz­szint mélységét és a víz kémiai összetételét is. Ez a kartogram a terület hasznosí­tásához, talajja­vításhoz és ön­tözési módsze­rek megválasz­tásához ad segít­séget. Ehhez szo­rosan kapcsoló­dik a vízgazdál­kodási tulajdon­ságokat feltünte­tő kartogram, amelyen a vízka­pacitást, holtvíz­tartalmat, hasz­nosítható víz­készletet és a vízáteresztő ké­pességet tüntetik fel. Ez — az előbbieken kívül — következtetni enged az eróziós viszonyokra, várható talajpusztu­lásra is A humuszkartogramra a szántott réteg humusztartalmát és a humuszré­teg mélységét vezetik rá. A tápanyag­kartogram a trágyázáshoz ad segítsé­get, de a tápanyag hasznosíthatósága nagyon relatív, méréséhez egységes rendszert még nem dolgoztak ki, ezért rendszerint feltüntetik azokat a növé­nyeket, amelyek a talajban talált táp­anyagokat a fejlődésükhöz legkedve­zőbben tudják hasznosítani. A nitrogén-, a foszfor- és a kálium­kartogramokat a műtrágyák összetéte­lének és mennyiségének meghatározá­sához készítik, bár ezt sok más té­nyező is befolyásolja. A talajerózió-kartogram a pusztulás mértékét, a talajképző kőzetet, a lejtés irányát, alakját és százalékát tünte­tik fel, hogy a gazdaságok az erózió káros hatásai ellen megfelelő talaj­­védelmi módszert választhassanak ki. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján elkészített le­trókartogramok után következik a kapott eredmény értékelése, amelynek alapján elkészítik a javaslatkartogramokat. Ezek kö­zött első és legfontosabb a talaj­hasznosítási kartogram, amelyen a művelési ágakat, esetleg a spe­ciális hasznosítási módokat és az általánostól eltérő agrotechnikai eljárásokat tüntetik fel. Konkrét javaslatot tesznek például arra, A genetikus talaj­térképek elké­szítését csak a modern természet­­tudomány eredményei tették le­hetővé. A vizsgálatokat a helyszí­nen kezdik, és egyes részeit labo­ratóriumban folytatják. Arra tö­rekszenek azonban, hogy minél több vizsgálatot végezhessenek, gyorsan és pontosan a helyszínen. A fontosabb talajszelvényekről mintát is vesznek: tüllszövetet málakkal bevonnak, rátapasztják a kiásott gödör falára, és onnan lefejtik. A talaj részecskéi rá­ragadnak a tü­llanyagra, amelyen a rétegeződés és a réteg színe is eredetiben megmarad. A talaj­ban lejátszódó vízmozgás vizsgá­latához fémkereteket és fémcsö­veket használnak, amelyekbe vi­zet öntenek, utána figyelik, hogy az egyes talajszintek hogyan nyelik el, illetve eresztik át a vizet. A talajokban, valamint az ön­tözővizekben levő sók mennyisé­gét tranzisztoros, hordozható ké­szülékekkel mérik. Ennek egyik kis edénykéjébe helyezik a ta­lajt vagy a vizet, és a műszer mutatója vagy búgás jelzi a só mennyiségét. Talajvizsgálatokhoz széles körben felhasználják az izotópokat is. Például a talajok nedvességtartalmát, az úgyneve­zett neutronszóródásos nedvesség­­mérővel a helyszínen meg lehet határozni anélkül, hogy a talaj­ból mintát vennének, hogy az egyes területeken szántó­földi növényeket, zöldséget, sző­lőt, gyümölcsöt, rizst termessze­nek vagy legelő, nádas, halastó a legjobb hasznosítási mód. Java­solnak vízrendezést, tereprende­zést, öntözést, talajvédelmet, ta­lajjavítást és mélyművelést. Külön készítenek öntözési kar­togramot, amelyen területenként feltüntetve javasolják az öntözés módját — permetező, barázdás, árasztásos stb. —, az egy alka­lommal adagolható víz mennyisé­gét és gyakoriságát. A talajjaví­tási kartogramon feltüntetik a javasolt talajjavítási módszere­ket, a javítóanyagokat és azok mennyiségét. A talajvédelmi kar­togramon pedig például a lejtők jellegét és százalékát is feltünte­tik. A genetikus üzemi talajtérké­­pekhez végül magyarázó füzetet is mellékelnek, amelyben a vizs­gált terület minden tulajdonságát részletesen elemzik, és hasznosítá­sához tanácsokat adnak. Ennek birtokában a gazdaság vezetői, a rendelkezésükre álló eszközökkel a leggazdaságosabban hasznosít­hatják mezőgazdasági termesztés­re alkalmas területeiket. Egyes vizsgálatokat helyszíni, kémiai módszerekkel végeznek. A komplikáltabb vizsgálatokhoz ta­lajmintát és vízmintát vesznek, és laboratóriumiban végzik el a pon­tos elemzéseket. Ehhez minden, anyagvizsgálatra szolgáló, korsze­rű eszközt felhasználnak. A jelenleg készülő talajtérké­pekhez ezeket a kialakult mód­szereket használják, de a kuta­tók több olyan új módszerrel is kísérleteznek, amellyel a talaj­hasznosítási javaslatokat még korszerűbbé, még alaposabbá te­hetik. Így például vizsgálják a talajok nyomelem tartalmát, va­lamint ezek hatását a növények­re, mert vannak nyomelemek, amelyeknek jelenléte az egyes nö­vényekre káros, míg igen sok nö­vény fejlődéséhez egy-egy nyom­elem nélkülözhetetlen. Az alapos, széles körű vizsgála­­­­tok, az összefüggő értékelés alap­ján készülő javaslatok minden­­részletükben tárgyilagos mérések eredményei. Ez nagy lépés az eg­zakt, előre pontosan tervezhető agrotechnika, mezőgazdasági ter­melés felé. Világszerte most fo­­­lyik a vizsgálati módszerek és a térképeken használt jelek egyez­tetése annak érdekében, hogy az egységes jelek alapján az orszá­gok közötti tapasztalatcsere minél gyorsabb és eredményesebb le­gyen. Bozsik Valéria Hordozható műszerekkel vizsgálják a talajt Taljhasznosítási kartogram □ Szántóföld: növénytermesKlló 0 Zöld­ségtermesztéé X-'.­] Gyümölcstartwe&irtófe haszráló Legeli Halastó : c£›Ron­a­­ . at ] Baloldalt a genetikus talajtérkép. Ezen tüntetik fel a talaj típusait, a részletesebb térképeken az al­típusokat és változatokat is. Jobboldalt egy talaj hasznosítási kartogram. Ennek alapján a gazdasá­g mA körn­en eldönthetik minoii mply területet milyen növényféleséarfi­el hasznosítsanak. A neutronszóródásos nedvességmérő azonnal, a helyszínen méri a talaj nedvességtartalmát. ■ MINDEN HÁZIASSZONY ÁLMA HÁZTARTÁSBA KEC^EÖ^ELTElÍBLEKKELQtP-S-fjTELRE

Next