Népszabadság, 1966. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

2 1966. február 1. kedd NÉPSZABADSÁG Az amerikai elnök veszélyes döntése Johnson beszéde, Bush sajtóértekezlete Washingtoni tudósítónk jelenti: A Vietnami Demokratikus Köztársaság területére újra hul­lanak az amerikai bombák. A bombarobbanások szolgáltatnak szörnyű záróakkordot ahhoz a propaganda-hadjárathoz, amely­re washingtoni rendezői nem átallották „a világtörténelemben páratlan békeoffenzíva” hivalko­dó címkéjét ragasztani. Johnson amerikai elnök hétfőn rádió- és televíziós beszédben je­lentette be a VDR elleni ameri­kai bombatámadások újrakez­dését. „Hétfő reggel utasításom­ra, melyet a dél-vietnami kor­mánnyal folytatott megbeszélés és annak beleegyezése alapján adtam ki, az amerikai repülőgé­pek újra kezdték akcióikat Észak- Vietnamban. Utánpótlási vonala­kat támadtak, amelyeken állan­dóan áramlik az ember- és fegy­­veranyag...” — jelentette ki. Kö­zölte, hogy az amerikai kormány egyúttal kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsának azonnali összehívását a vietnami kérdés megtárgyalásá­ra. Az elnök a továbbiakban az úgynevezett „ békekezdeménye­zésekről” beszélt, majd azt állí­totta, hogy a kormány „tiszte­letben tartotta azoknak vélemé­nyét, akik a bombázások szüne­teltetését kérték”, de a ka­tonai helyzet — a Pentagon-beli szakértők véleménye szerint — megköveteli a légitámadások fel­újítását. Rushe amerikai külügyminiszter egy órával az elnök beszéde után nem egészen félórás sajtókonfe­renciát tartott: igyekezett a VDK-t és a DNFF-t felelőssé tenni a légitámadások felújítá­sáért. Az amerikai külügymi­niszter, aki elismerte, maga is a katonai akció kiterjesztése mel­lett foglalt állást, nem volt haj­landó válaszolni arra a kérdés­re, hogy a légitámadások felújí­tása egyben azok kiszélesítésével is járhat-e. Washington egyébként olyan körülmények között határozta el a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni légitámadások fel­újítását, amikor a belső ellen­állás mind nagyobb méreteket ölt. Az elmúlt napokban ezzel kapcsolatban heves viták zajlot­tak le a kongresszusban. Morse szenátor szombaton azzal a köve­teléssel lépett fel, hogy tekintsék érvénytelennek Johnson felhatal­mazását — amelyet 1964-ben a tonkini incidens után kapott — a háború újabb kiterjesztésére. Morse álláspontja nyomán több szenátor foglalt állást a légitáma­dások felújítása ellen. Robert Kennedy a közelmúltban kijelen­tette: nem lát elegendő okot és indokot az Észak-Vietnam elleni légitámadások újbóli megindítá­sára. Egy másik szenátor pedig — Josep Clark — televíziós nyi­latkozatban kérte a bombázások szüneteltetésének továbbfolyta­tását. A felerősödött csatazaj azonban, amely a washingtoni kormányzat döntése nyomán Vietnamból hallatszik, most azt jelzi, hogy az Egyesült Államok nem a béke, hanem a háború ki­­terjesztésének kapuját tárta szé­lesre — annak minden veszélyé­vel. Árkus István A Thant véleménye Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője John­son utasítására kérte a Biztonsá­gi Tanács azonnali összehívását a vietnami kérdés megtárgyalására. Roger Seydoux francia küldött, a tanács januári soros elnöke a tanács tagjaival folytatott tanács­kozás után dönt az összehívás időpontjáról. (Februárban a ja­pán delegátus lesz az elnök. — A szerk.) Az AFP ENSZ-körök­­ből úgy értesült, hogy a Bizton­sági Tanács New York-i idő sze­rint még a hétfő esti órákban (magyar idő szerint kedden haj­nalban) vagy legkésőbb kedden reggel összeül. Nem sokkal azután, hogy Gold­­berg a Biztonsági Tanács össze­hívását kérte, U Thant ENSZ- főtitkár szóvivője ismertette a főtitkár véleményét a VDK ame­rikai bombázásának felújításáról. Az ENSZ főtitkára úgy véli, hogy a bombázások felújítása minden valószínűség szerint aka­dályozni fogja a konfliktus békés rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket — mondotta a szóvivő. (MTI) Megdöbbenés és felháborodás világszerte A Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni amerikai terror­bombázások felújítása világszer­te megdöbbenést váltott ki, és még a nyugati hírügynökségek is a „sajnálkozás megnyilvánulá­sait” jelentették. A japán mi­niszterelnök szóvivője is „igen sajnálatosnak” nevezte a tényt, amelyről a hétfői nap folyamán sok olyan megállapítás hangzott el az egész világon, mint a brit békebizottságé: „Végtelenül ve­szedelmes és mélységesen elhi­bázott lépés.” Az Egyesült Álla­mok szövetségesei hivatalosan egyelőre tartózkodóak, vagy mint az angol kormány, sietnek helye­selni. VARSÓ (Tudósítónktól.) A lengyel fővárosban a kalóz­­támadások felújításának híre nemcsak nagy megütközést, de az amerikaiakkal szemben haragot és megvetést is keltett. Varsó ugyanis tárgyát képezte az ame­rikaiak békeoffenzíva elnevezésű diplomáciai szemfényvesztésének. Harriman, Johnson elnök uta­zó nagykövete világkörüli útja so­rán még a múlt év legvégén a lengyel fővárosban is járt, hogy tájékoztassa a lengyel kormányt Amerika vietnami politikájáról. A tájékoztatás alapjául az a tény szolgált, hogy Lengyelország 1954, azaz a genfi egyezmény megkötése óta tagja a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottság­nak. Bár az újságok már akkor figyelmeztettek, hogy az amerikai kormány e „békeoffenzívával” egyidejűleg növeli csapatai létszá­mát Dél-Vietnamban és támadá­sokat intéz Kambodzsa és Laosz ellen, akadtak, akik tápláltak né­mi illúziót és abban reményked­tek: talán mégis felülkerekedik az amerikai vezetőkben a józan ész. S minden nappal, ami eltelt anélkül, hogy ismét támadták volna Észak-Vietnamot, növeke­dett reményük. Annál keserűbb volt hétfői kiábrándulásuk. BERLIN (Tudósítónktól.) Az NDK kormánya a délkelet­ázsiai helyzet komoly kiélezése irányában tett lépésként értékeli az amerikaiak által felújított bomba­támadásokat a VDK-ra — mondotta első állásfoglalásként az NDK külügyminisztériumának szóvivője. Kijelentette: ezzel vég­képp lelepleződött a világ szeme előtt, mennyit ér Johnson hang­zatos, úgy­neveztt békeoffenzívá­­­ja. Az NDK ilyen körülmények között még inkább kötelességének­­ érzi, hogy minden lehetséges se­gítséget megadjon a Vietnami Demokratikus Köztársaság népé­nek. PÁRIZS (Tudósítónktól.) Az egyszerű párizsiak körében az a vélemény, hogy most, amikor óriási politikai és diplomáciai erőfeszítés folyik a béke megte­remtéséért, az Egyesült Államok — szinte a jó eredménytől­­ félve — sietve, minden eddiginél na­gyobb erővel újrakezdte a har­cokat. Szomorú és egyben felhábo­rító szenzációval jelentek meg hétfőn a párizsi délutáni és esti lapok. A France Soir az egész első oldalát átfogó szalagcímben adta hírül: az amerikaiak ismét bombázzák Észak-Vietnamot. A Le Monde hasonló főcím alatt írja, hogy mindez akkor, amikor Hanoi — a lap szerint — élénk diplomáciai tevékenységbe kez­dett a béke megteremtéséért. A lap teljes terjedelemben közli Ho Si Minh elnök De Gaulle-hoz intézett levelét, amelyben kéri a francia elnököt, lépjen fel a genfi egyezmény tiszteletben tar­tása érdekében. A lapok úgy vélik, hogy a viet­nami háború új szakaszába lé­pett, hiszen a bombázásokkal egyidejűleg Dél-Vietnamban 40 ezer katona részvételével elkezd­ték a háború eddigi legnagyobb szárazföldi támadását. A Monde szerint az Egyesült Államok hosszú háborúra rendezkedik be, s az amerikai katonai szakértők a háború kiterjesztésén dolgoz­nak. A francia rádió a hírt reggel óta óránként megismételte, dél­után pedig Johnsonnak arra a sajtóértekezleten mondott kije­lentésére, hogy „a bombázás ú­jra­kezdése nem lesen­g a le'skek*»'*e­­sés végét”, mintegy kommentár­ként hosszan idézte az Izvesztyi­ja hétfő délutáni számának cik­két a bombázások újrakezdésé­ről. RÓMA (Tudósítónktól.) „Van-e határa az amerikai ag­ressziónak?” — teszi fel a kérdést teljes első oldalt betöltő címében a római Paese Sera, a legolvasot­tabb olasz napilap. „Nincs” — fe­lel rá az amerikai bombázások felújításáról szóló cikkében. A lap felháborodott hangú, Saigonból keltezett tudósításában a többi között megállapítja: „A hír a bombázások újrakezdéséről a lehető legsúlyosabb, bár nem érte váratlanul a katonai, politi­kai és diplomáciai köröket. John­son a háború útját választotta, azt az utat,­­ amelyet a legszélső­ségesebb háborúpártiak sugalltak neki, a washingtoni kongresszus sok képviselőjének tiltakozása ellenére.” Valamennyi délutáni olasz lap­ban nagy visszhangra talált az a tény, hogy az Olasz Kommunista Párt kongresszusának hétfői ülé­sén Longo és Duclos 43 kommu­nista és munkáspárt nevében a leghatározottabban elítélte az amerikai agresszió további foko­zását. Az olasz kommunisták eré­lyes állásfoglalásán kívül más hivatalos olasz vélemény hétfő estig nem hangzott el. Hivatalos kormány-állásfoglalást nem is várhatunk — írják az olasz lapok —, hiszen Itáliának nincs kor­mánya. Vatikáni forrásból származó hivatalos hírek szerint VI. Pál „bosszúságát és csalódottságát” fejezte ki a bombázások újrafel­­vétele miatt. LONDON (Tudósítónktól.) Az angol kormány a szokásos fürge szolgálatkészséggel jelen­tette be, hogy támogatja Johnson elnök rendelkezését Észak-Viet­­nam terrorbombázásának újra­kezdésére. Hétfő estére kormány­­nyilatkozat is született az ameri­kai lépés támogatásáról, a felelős­séget a VDK-ra hárítva, persze. A kormányszóvivő hangsúlyoz­ta, hogy Wilson miniszterelnököt előre értesítették a bombázások megkezdéséről. A Ho Si Minh vietnami elnöknek a moszkvai brit nagykövet útján az angol kormányhoz intézett leveléről a szóvivő azt állította: abból nem tűnik ki, hogy Hanoi megváltoz­tatta volna korábbi álláspontját a fegyverszüneti tárgyalások fel­tételeiről Hétfő reggel ugyan a Daily Mirror még azt írta, hogy „az üzenet reményt keltő, és le­hetőséget nyit a tárgyalásokra”, a hivatalos elutasítás azonban in­kább azzal az amerikai politiká­val áll összhangban, amelyről Ja­mes Cameron ismert polgári új­ságíró, az egyetlen angol ripor­ter, aki a közelmúltban Hanoiba látogatott, kijelentette: a béké­ről hangoztatott szólamokat a há­ború fokozott kiterjesztésének leplezésére használja fel. Hatalmas bányásztüntetés Belgiumban A csendőrök megöltek egy bányászt Az északkelet-belgiumi Lim­­burg megyében, a Genk mellett fekvő Zwartbergben, ahol már vasárnap is nagyarányú tünte­téseken tiltakoztak a bányászok a deficitesnek minősített szén­bányák bezárása ellen, hétfőn újabb megmozdulásokra került sor. A legfrissebb jelentések sze­rint a hétfői tüntetéseknek már halálos áldozata is van , a ki­vezényelt csendőrök megöltek egy bányászt. A tüntetők felszed­ték az utcaköveket, kidöntötték a kerítéseket és a villanypóznákat. A csendőrség vasárnap 61 em­bert tartóztatott le. A bányák bezárásának híre már a múlt héten elterjedt, és a bányászok sztrájkba léptek a föld mélyén. Az első 1400 főnyi sztrájkoló csoport helyét, amely pénteken jött fel a napvilágra, másik 800 főnyi csoport foglalta el. E csoport tagjai kijelentették, nem hagyják el addig a tárnákat, amíg ígéretet nem kapnak arra, hogy későbbre halasztják a szén­bányák október 1-re tervezett le­zárását. (AFP) Teljes angol embargó Rhodesia ellen A Wilson-kormány hivatalosan bejelentette, hogy teljes kereske­delmi tilalmat (embargót) léptet életbe Rhodesia ellen. Az angol kormány egyúttal figyelmeztette a többi országot, hogy semmilyen felelősséget nem vállal azokért az adósságokért, amelyeket a Smith-kormány a november 11-i szakítás óta magára vállalt. A bejelentés szerint semmiféle angol árut nem szabad Rhodesiá­ba szállítani. Eddig csak fegyve­rekre és kőolajra vonatkozott a tilalom. Az új embargórendelet február 2-án lép életbe. Anglia ezután Rhodesiából származó áru­kat sem vesz át. Kompromisszum Luxemburgban Luxemburgban vasárnap haj­nali egy órakor véget ért a Kö­zös Piac külügyminisztereinek értekezlete. Nem tudtak meg­egyezni a legfontosabb kérdésben, vagyis abban, hogy a Közös Piac minisztertanácsa egyhangúan vagy szótöbbséggel hozza-e hatá­rozatait. Ezért kompromisszum jött létre Franciaország és az öt társország között. A rövid közös nyilatkozat ki­mondja, hogy ha olyan kérdés merül fel, amelyben „egy vagy több ország nagyon fontos érde­keiről” van szó, a partnerek azon lesznek, hogy „ésszerű határidőn belül” közös álláspontra jussa­nak. Ha nem tudnak megegyez­ni, akkor a franciák szerint a bé­kéltetési határidő után is folytat­ni kell a tárgyalást, a többiek sze­rint viszont a többség akaratá­nak kell érvényesülnie. A nyilat­kozat is leszögezi, hogy ezt az el­lentétet nem sikerült felszámol­ni. (MTI) Lezárult az indiai-pakisztáni csapatvisszavonások első szakasza Amint az indiai hadügyminisz­térium szóvivője közli, az előírt ütemterv szerint megtörtént az indiai és pakisztáni csapatok visszavonulása elfoglalt hadállá­saikból. Ez a taskenti egyezmény szellemében öt nappal ezelőtt megkötött indiai—pakisztáni ka­tonai megegyezés első szakaszá­nak gyakorlati végrehajtását je­lenti. Mindkét fél ezer yardra (914 m) vonta vissza csapatait a frontvonalról. A második szakaszban a ka­tonai létesítmények leszerelésére és a lerakott aknák felszedésé­re kerül sor, majd a harmadik időszakban mindkét ország a harcok kezdete előtti állásokba vonja vissza erőit. Ezt február 25-ig kell megtenni. Indira Gandhi asszony, India miniszterelnö­ke vasárnap beszé­det mondott Delhiben a mártírok napján. (Ezt a napot minden év­ben megünneplik Indiában, meg­emlékezve Mahatma Gandhiról és más harcosokról, akik életüket adták hazájuk szabadságáért.) Beszédében Indira Gandhi a töb­bi között kijelentette: a taskenti nyilatkozat első lépés az India és Pakisztán közti vitás kérdések békés rendezésének útján. A nyi­latkozat teremtette helyzetet minden eszközzel fenntartani és támogatni kell — mondotta. Delhiben megalakult az indiai— pakisztáni baráti társaság. M. Cs. Khanna közmunka- é­s lakásügyi miniszter a társaság alakuló ülésén felszólalva kijelentette: az egész világ népei elismerik, hogy a háború nem lehet vitás kérdések megoldásának eszköze. Ajub Khan pakisztáni elnök a pakisztáni értelmiségiek országos tanácskozásán beszélt szombaton. A reakció részéről ért támadá­sokkal szemben védelmébe vette a taskenti egyezményt. Kijelen­tette, hogy aláírásakor mindkét fél becsületesen járt el és mind az indiai, mind pedig a pakisztá­ni küldöttséget a jó szándék ve­zérelte. Ezután tagadta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint ellentétek tapasztalhatók közte és kormányának egves tagjai, ne­vezetesen Phuto külügyminiszter között. (MTI) A VDK Minisztertanácsának köszönete a szocialista országoknak A VNA jelentése szerint a Viet­nami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa közleményt adott ki arról, hogy a kormány szombaton Pham Van Dong mi­niszterelnök elnökletével ülést tartott. A minisztertanács meghallgatta Le Thanh Nghi miniszterelnök­helyettes beszámolóját annak a gazdasági kormányküldöttségnek a tevékenységéről, amely a Szov­jetunióba, Kínába és a szocialista tábor többi országába látogatott, tárgyalásokat folytatott, segély- és gazdasági egyezményeket írt alá. A minisztertanács igen nagyra értékeli a küldöttség sok területen elért eredményeit, a segély- és gazdasági egyezmények aláírását. Mélységes háláját fejezi ki a Szovjetunió, Kína és más szocia­lista országok pártjának, kormá­nyának és népének, amelyek for­rón támogatják és segítik a viet­nami népet erkölcsi és anyagi te­kintetben egyaránt azzal a céllal, hogy megerősítsék az amerikai agresszió ellen a nemzet üdvéért harcoló vietnami nép és hadsereg védelmi készségét és harci erejét. Minthogy az amerikai imperia­listák fokozzák és kiterjesztik vietnami agresszív háborújukat, a minisztertanács felhívja az egész vietnami népet és hadseregét, fo­kozzák forradalmi éberségüket és állhatatosságukat, teljes mérték­ben juttassák érvényre alkotóké­pességüket, a lehető legjobban használják ki a testvéri országok segítségét, fokozzák nagy honvé­dő harcukat, állhatatosan küzd­­jék le az amerikai imperialisták agresszív háborúját. (VNA)

Next