Népszabadság, 1966. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
10 GAZDASÁGI JEGYZETEK Napidíj-megtakarítás Takarékoskodni kell a napidíjjal is — jelentette ki az egyik budapesti szerelővállalat bérosztályának vezetője, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte beosztottjával, hogy a vállalat vidéki munkahelyén esedékes ellenőrzésre az eddig szokásos két nap helyett csak egynapi kiszállást engedélyez. Mivel a vidéki munkahely történetesen Borsodban, Miskolc környékén volt, az út vonattal és autóbusz-átszállással 200 kilométer oda, 200 kilométer vissza, az illetékes tisztviselőnek a megérkezés és a visszaindulás között alig két és fél, három órája maradt a helyi adminisztráció, több száz dolgozó bér- és SZTK-ügyvitelének ellenőrzésére. Az ilyen kutyafuttában végzett ellenőrzés — amelynek minden óráját 60 forint útiköltség is terheli — formális és sok hibalehetőséget rejt magában. Feltéve, ha presztízsszempontok nem akadályozzák ennek beismerését. A 31 forint napidíj-megtakarítást — amit az ellenőrzést végző dolgozó meghajszolásával értek el — viszont valóban elkönyvelheti a vállalat. S a „szigorú” takarékosságot követelő osztályvezető ezért nyilván elismerést, jutalmat is vár. Takarékoskodni persze lehet, sőt kell a kiszállási költségekkel, a napidíjakkal is, de semmi esetre sem a fenti módon. Érdemes erre felhívni a figyelmet, mert sajnos még másutt is előfordul hasonló, túlbuzgóságból vagy szűklátókörűségből fakadó látszattakarékosság. Az ilyesmiért pedig senkit sem illethet dicséret, még kevésbé prémium, hiszen az okozott erkölcsi és anyagi kár összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az egyes kiadási rovatokban szereplő megtakarítás összege. ol Kényelem és hasson Budapesten jelenleg mindöszsze 8000 lakást fűtenek gázzal, s a pillanatnyi igény is ennek többszöröse. Mert a gázfűtés olcsó, jó hatásfokú, tiszta és nem utolsósorban kényelmes. Népgazdasági érdek is, hogy sok tíz-, sőt néhány százezerre növekedjék a háztartási gázfűtők száma. A szükséges anyagi és műszaki feltételek — egyebek között például a több városi gáz — persze nem biztosíthatók máról holnapra. A lakosság türelmetlen, a magánháztartásában mindenki reálisan kalkulál, s nem riad vissza a gázprogramból reá jutó gyorsan megtérülő beruházástól. Üzemeink furcsa módon gyakran másfajta számvetéssel dolgoznak. Közismert, hogy az igen gazdaságos földgáztermeléssel nem tart lépést a felhasználás. Megtörténik, hogy a földgázvezeték elérkezik a gyárkapuhoz, s a vállalat — mert különböző külső és belső hibák miatt nem készült el időben — még hosszú hónapokig a drága szénnel fűt tovább. Vagy éppen városi gázzal — mint például a Budapesti Bányagépgyár vagy a Kőbányai Porcelángyár a földgázvezeték szomszédságában —, a lakosságtól vonva el a gázt. Sajnos többször van úgy, hogy a népgazdaság számára előnyös intézkedés nem érdeke a vállalatnak, és fordítva: a helyileg hasznot hajtó lépés kárt okoz az országnak. A példák tucatját említhetnénk a meggondolatlan beruházásokra, a kihasználatlan termelőberendezésekre, az ésszerűtlen profilváltozásokra. Reménykedve várjuk, hogy majd az új gazdasági mechanizmus helyére teszi a dolgokat, s megteremti a kölcsönös érdekek harmóniáját. S e várakozásban néha megfeledkezünk arról, hogy jelenleg sem mindig az érdekeltséggel, hanem esetenként a kalkulációval vagy a szemlélettel van baj. Kimutatják például, hogy olcsóbban elvégezhetik a kooperációs termék gyártását, vagy a speciális berendezés nagyjavítását helyileg, mivel csak a közvetlen ráfordításokat összegezik, és nem számolnak a rezsiköltséggel, mintha azt egyszerű kalkulációs bűvészkedéssel el lehetne tüntetni. Olykor pedig csupán nemtörődömségről, a közgazdasági realitások iránti érdektelenségről van szó. Mert otthon, a gázfűtésnél szívesen összekapcsoljuk a kényelmest a hasznossal, az üzemben viszont a munkaköri „kényelemért” gyakran milliós értékeket is veszni hagyunk. K. J. A jó bornak is kell cégér A Magyaróvári Kötöttárugyár szabászai már régtől ügyeskednek azon, hogy a sablonok ésszerű elhelyezésével minimálisra szorítsák a textilhulladék arányát. Fáradozásuk azonban nehezen vezetett eredményre. A kelmeszélességek ugyanis nagyon változóak: az egyik 16, a másik 44 col széles, s a kettő között még jó néhány méretváltozat fordul elő a kötöttáruiparban. Volt úgy, hogy az anyag 25 százaléka is kárba veszett. Átlagosan pedig 17—18 százalék volt a hulladék. Negyedévenként körülbelül 50 ezer szabászati tételre kell kiválasztani, hogy melyik minta alkalmazása a legkedvezőbb, hogyan lesz kevesebb a hulladék. Ezért hívták segítségül a gyáriak a matematikát, azaz a Könnyűipari Gépi Adatfeldolgozó Vállalatot, így sikerült a magas hulladékarányt rövid idő alatt 11 százalékra visszaszorítani. A 6,7 százalékos anyagmegtakarítás hárommillió forint felesleges kiadástól kímélte meg a gyár „pénztárcáját”, s a megtakarított anyagból az exporttermelést növelhették. A gépi adatfeldolgozás nemcsak a legmegfelelőbb szabászati mintákat írta elő, hanem azt is, hogy milyen széles kelméből célszerű szabni a kardigánt vagy az atlétatrikót. A gép számítja ki, hogy negyedéves megrendelések teljesítéséhez milyen szélességű kelméből mennyit kell kötni, s mennyit kell pirosra, kékre, levendulaszínre festeni, hogy a kész kötöttáru-kollekció megfeleljen a vevő kívánságainak. Egyetlen számítássorozat választ ad az egész gyár, a kötődő, festőde-kikészítő és a szabászat termelési kötelezettségeire, s a feladatokat már úgy szabja meg, hogy összehangolja időben és mennyiségben a különböző gyáregységek tevékenységét. A termelés matematikai programozása új gyári gazdaságirányítási módszert jelent. Gyorsabb és pontosabb tervezést. Megfelelő adatok ismeretében két nap alatt elkészülhet a gépi számítás, nincs tehát nagy baj, ha kicsit késve kapják a megrendelést, nem okoz kapkodást. A termelési programozás bevezetésével most a Váci Kötöttárugyárban is kísérleteznek. Ám a korszerű programozási módszer a sajátosságok figyelembevételével kiterjeszthető a ruhakonfekcióra s más iparágakra. Alkalmazni lehetne például a bútor-, a műanyaglemez- és a fémtömegcikkiparban, valamint a műbőr feldolgozásánál. A nagyobb vállalati önállóság, a belső tartalékok feltárásának fokozott igénye különösen időszerűvé teszi, hogy szóljunk erről. Ha számolunk azzal az idegenkedéssel, amely az új módszerekkel szemben sokfelé tapasztalható, nem árt a korszerűsítés: a jó bornak is kell cégér! B. K. NÉPSZABADSÁG 1931. március 6. vasárnap Száznyolcvanezer napközis, harmincötezer középiskolás kollégista Az alsó és a középfokú oktatás idei adatait összesítő statisztikai tájékoztató nemrégen elkészült a Művelődésügyi Minisztériumban. Most e tájékoztató alapján közlünk néhány adatot, hogy érzékeltessük az általános ■ és a középiskolai oktatásban elért eredményeket és gondokat. 1 413 000 általános iskolás Az idei tanévben az általános iskolákban 1 millió 413 és fél ezer — tehát a tavalyinál több mint 31 ezerrel kevesebb — diák tanul. Az osztálytermek száma ugyanakkor 141-gyel, a pedagógusok létszáma pedig 59-cel nőtt, s így, ha szerény mértékben is, de javultak valamit az oktatás körülményei. Ezt bizonyítja az is, hogy a váltakozó tanítással — tehát „két műszakban” — használt osztálytermek száma több mint hétszázzal, az egy osztályteremre jutó tanulók száma pedig a tavalyi 45,8-ről 44,6-re csökkent. Egy pedagógusra az idén 22,7 gyerek jut országos átlagban, tehát valamivel kevesebb, mint tavaly. Szakrendszerű oktatásban részesül — tehát szaktanári rendszerben tanul — a felső tagozatos diákok 91,4 százaléka. Ez az arány is jobb valamivel a tavalyinál. Persze nem minden órát tart szaktanár. Az idén a tanóráknak 62,2 százalékát tartják a megfelelő tantárggyal azonos képesítésű pedagógusok. Az általános iskolákban különösen nagy a hiány magyar—orosz, valamint matematika—fizika szakos tanárokból. A pedagógusok képesítés szerinti megoszlásában is történt változás a tavalyi év óta. A tanári képesítésű oktatók száma több mint 850-nel növekedett, s közben 450-nel csökkent a tanítók száma és 350-nel a pedagógiai képesítés nélküli nevelőké. Egyébként a nőik térhódítása tovább tart a pedagóguspályán, s az idén az általános iskolai pedagógusoknak már 69,5 százaléka nő. Ötvenezerrel több fiú A tanköteles korú gyerekek iskoláztatásában továbbra is tartjuk értékes helyünket a világranglistán: az idén is 98,8 százalékuk jár iskolába. Az alsó tagozatban 675 ezer, a felső tagozatban pedig 738 ezer diák tanul. Érdekes még, hogy az általános iskolában az idén csaknem 50 ezerrel több a fiú, mint a lány. A mostani tanévben csaknem negyedmillió általános iskolás vesz részt a társadalmi ismereti, a természetismereti, a matematikai, a technikai, a mezőgazdasági, a művészeti, a sport- és az egyéb szakkörök tevékenységében. A különböző tanfolyamokra — idegen nyelv, gyermektéma, hangszeres zene stb. — csaknem 100 ezer tanuló jár. A napközis tanulók száma meghaladja a 180 ezret, a tanulószobát használóké pedig a 18 ezret. Mindkét vonatkozásban mutatkozik némi javulás, de a napközibe férőhely hiánya miatt fel nem vett diákok száma több mint 17 és fél ezer. Az idén 54 általános iskolai diákotthon működik az országban, s ezekben 3152, jobbára tanyai diákot helyeztek el. Haminchétezren végeznek a gimnáziumokban A középiskolákban az idén 5 ezerrel többen , összesen 236 és fél ezren tanulnak. Sajnos a középiskolásoknak még mindig több mint 60 százaléka gimnáziumba jár. A középiskolások között mindössze 3,1 százalékot képviselnek a mezőgazdasági, s 11,1 százalékot az ipari technikumi tanulók, örvendetes viszont, hogy a szakközépiskolákba jár már a középiskolásoknak 17,4 százaléka, több mint 41 ezer diák. A IV. osztályba — tehát a most végző évfolyamra — csaknem 50 ezren iratkoztak be szeptemberben, s közülük 32 ezren a gimnáziumokba. A különböző iskolatípusok közül a legtöbb lány a közgazdasági technikumokban és a gimnáziumokban tanul: az előbbiekben a diákoknak 82,6, az utóbbiakban pedig 66,9 százaléka lány. Az állami gimnáziumokban a tanulók 63,8 százaléka vesz részt 5+1-es rendszerű gyakorlati oktatásban — mégpedig körülbelül fele-fele arányban iskolai tanműhelyben és üzemben —, 29 százalékuk pedig heti 2 órás foglalkozásokra jár. A különböző szakkörök munkájában csaknem 140 ezer tanuló vesz részt. Az országban 285 középiskolai kollégium és diákotthon működik az idén. Ezekben több mint 35 ezer diákról — az összes középiskolai tanulók 14,9 százalékáról — gondoskodnak. Magánháznál 7350 tanuló kapott ideiglenes otthont; vidékről több mint 60 ezren járnak be naponta az iskola székhelyére. A tanulószobát több mint 35 ezren veszik igénybe. Csak menzai ellátásban 13 és fél ezren részesülnek. A középiskolák esti tagozatán a tavalyihoz képest mintegy 5 ezerrel csökkent a tanulók száma: összesen 50 ezer dolgozó jár az esti tagozatos középiskolákba. Itt a hallgatóknak csupán alig több mint a 30 százaléka gimnazista; ipari technikumokba jár az esti tagozatos középiskolásoknak csaknem 48 százaléka. A levelező tagozaton mintegy 10 ezerrel tanulnak kevesebben, mint tavaly. A levelező tagozaton a tanulók létszámát tekintve a gimnázium vezet. Ide jár a levelező tagozatosok 36,5 százaléka, majd ezt követi a közgazdasági, az ipari és a mezőgazdasági technikum 24,8, 21,4, illetve 16,3 százalékkal. t. l. Tizenkilenc éves harckocsizok KÖDÖS REGGEL. A páncélosokat még ponyva takarja. A napos fél hatkor elkiáltotta magát; ébresztő utáni nyüzsgés, torna. Aztán sürgés-forgás a hálókörlet és a mosdó között; „minőségi” ágyazás és takarítás, s máris a reggelinél ülnek a kiskatonák. Pontosak, fegyelmezettek. Bizony a tavaly ősszel bevonult újoncok már nem csetlő-botló civilek. „Hol vannak már azok az idők — mesélik —, amikor a napos szavára valaki úgy összerezzent, hogy túl hosszút talált lépni lefelé az emeletes ágyról, vagy amikor a mama kedvencébe csak kollektív összefogással lehetett életet venni reggel hétkor. Rég elszáradtak az első vízhólyagok, elmúlt a tömeges izomláz időszaka, egyszerre lépnek a két ballábasok is, senki sem érzi magát szobalánynak, ha egy gombot fel kell varrnia.” Az alapkiképzés során gyakorolták a szabályzat szerinti rendet, elsajátították a legalapvetőbb katonai ismereteket. A második hónap végén kezdődött a nagyobb figyelmet és fizikai igénybevételt követelő szakkiképzés, s ez tart most is. ÓRÁRÓL ÓRÁRA BEOSZTOTT PROGRAM. Nehéz, változatos. A parancsnok a mait sorolja: „...Alaki szemle, politikai, vegyvédelmi és technikai kiképzés, harckocsivezetés, javítás a műhelyben ...” Mi a legnehezebb? Válasz kórusban : a harckocsivezetés. A terepen meggyőződhetünk róla. A nyolc kilométeres úton 20 perc alatt 300—400 műveletet — kuplungolást, kormányzást — kell elvégeznie a vezetőnek, aki egyegy alkalommal mintegy 25 kilogrammnyi erőt fejt ki. Könnyű kiszámolni a fizikai igénybevételt. S ekkor a feladatok megkívánta szellemi koncentrálásról még nem is szóltunk. De hogyan bírják ezt és az ehhez hasonló megterhelést a tavalyi tizennyolc évesek? A bevonulási korhatár leszállításakor többen — szülők, pedagógusok — kétségbe vonták: képesek-e a fiatalok ilyen korban a katonai szolgálat ellátására, nem ártalmas-e az szellemi és fizikai fejlődésükre? Ez az egység egyike azoknak, amelyek elsőként fogadták a behívott tizennyolc éveseket, tehát elegendő tapasztalatuk van. — NINCS SEMMIFÉLE KÜLÖNLEGES PROBLÉMÁNK a tizennyolc évesekkel — mondja Gulyás András őrnagy. — Fizikailag és szellemileg érettebbek, mint a korábbiak, néha alig lehet megkülönböztetni őket a 20—22 évesektől. Sokan már bevonulás előtt is erőteljesen sportoltak, a műszaki-technikai tudományok iránt igen fogékonyak, érdeklődők. Ma éppúgy elsajátíthatják a szükséges ismereteket, mint két évvel később, ha — mint régen — húszéves korukban hívjuk be őket. Akkor azonban esetleg tanulmányaikat kell félbeszakítani, a családot otthagyni, most pedig a jellemük kiformálódásának legfontosabb időszakában, a leghasznosabb emberi tulajdonságokkal, ismeretanyaggal vértezhetik fel magukat közösségünkben. Előképzettségük, iskolázottságuk és neveltetésük körülményei nem egyformák — ez viszont inkább a parancsnokok gondja, a differenciált nevelésre és bánásmódra hívja fel a figyelmet. Mindenekelőtt a fokozatosság elvét kell szem előtt tartani a feladatokra való felkészítés során. Halmosi József őrnagy azokról a fiatalokról beszél, akik tavaly előfelvételt nyertek valamelyik egyetemen, s most a tanév kezdetéig letöltik katonaidejüket. Úgy véljük, több szempontból is helyes, ha a fiatalok A harckocsi személyzete megkapja a feladatot.