Népszabadság, 1966. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-05 / 105. szám
VILÁG PROLETÁ EGYESÜLJETEK! XI. GO fülei NalfalABADSÁG 1966. május 5. csütörtök A HI AGYAI! SZOCIALISTA NDNKÁSPÁNT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 105.ám Gyengítő viszályok Javakorbeli férfi, hosszú idő óta termelőszövetkezeti elnök, szép eredményeket elért társas gazdaság vezetője. Határozott, nagy munkabírású embernek ismertem, s most megviselten, lelkileg öszszetörten ül itt, a szerkesztőségi szobában, ömlik belőle a keserű panasz: hónapok óta arra megy el idejének, erejének nagy része, hogy tisztázza magát nyílt és burkolt gyanúsítgatások alól, bebizonyítsa rázúdított, kisebb-nagyobb vádak alaptalanságát. Ellentétei támadtak a községi tanácselnökkel, s annyira elmérgesedett a viszonyuk, hogy most már mind a ketten ennek a marakodásnak a megszállottjai, hovatovább áldozatai. Sajnos, nem egy elszomorító eset bizonyítja, hogy az efféle villongások, „hatalmi” vetélkedések mindkét marakodó vesztét okozzák, és zavarokat, károkat idéznek elő a termelőszövetkezet, a község életében. Legtöbbször nehéz utólag kideríteni, hogyan kezdődött a perpatvar, az áldatlan harc, de az szinte mindig megállaptható, hogy azért fajult kibékíthetetlen ellentétté, mert akik megtehették volna, azok nem léptek közbe idejében. Persze nem minden alkalommal a községi tanácselnök és a termelőszövetkezeti elnök a főszereplő. Elég gyakori a villongás a termelőszövetkezeteken belül is. S leginkább a vezető beosztásúak, tehát azok között, akiknek magatartásukkal, munkájukkal, családi és társadalmi életükkel egyaránt elsősorban kellene példát mutatniuk a többieknek. S túl azon, hogy nem kevés kevés tehetséges ember bukik el efféle „ügyek” miatt, a legsúlyosabb ártalmuk az, amit a falu társadalmi, politikai fejlődésére jelentenek. Mit lehet például várni, miféle közösségi szellem kialakulását lehet remélni ott, ahol a termelőszövetkezeti főkönyvelő hosszú bűnlajstromot állít össze az elnöktől, vizsgálatot kér ellene, amikor pedig hivatalosan megállapítják, hogy valótlanságok szerepeltek a vétkeket felsoroló listán, akkor megy egy fokkal feljebb, és új vizsgálatot indíttat el. Ismét azt derítik ki, amit először, hogy a feljelentésben foglaltak túlnyomó többsége nem igaz. Ennek ellenére tovább folyik az idegőrlő háború. A szövetkezeti elnök idegei hovatovább felmondják a szolgálatot, felelősségteljes munkáját már alig tudja ellátni, de a harc heve nem csökken. A termelőszövetkezetben, a községben persze mindezt tudják, s ahogyan ilyenkor történni szokott, el is ferdítik, meg is toldják. Vannak, akik az elnököt védik, mások a főkönyvelő mellé állnak, a harmadik csoport pedig óvakodik a vélemény nyilvánításától. Magyarul: kialakulnak, és élni, hatni kezdenek a klikkek, ami természetesen tovább rontja a helyzetet, s előbb-utóbb akadályozza a zavartalan, eredményes gazdálkodást is. Semmivel sem jobb, sőt bizonyos szempontból rosszabb a helyzet akkor, ha a párttitkár és a tsz-elnök vagy a főagronómus között tör ki a háborúság. Akadnak olyan gazdasági vezetők, akik — mondván, hogy most a gazdasági feladatok vannak előtérben — lebecsülik a pártszervezet, a párttitkár munkájának jelentőségét. Másfelől viszont némely párttitkárok összetévesztik a párt vezető szerepét az ő személy szerinti vezető szerepükkel. Azt gondolják, hogy ha ők nem főnökei, felettesei a termelőszövetkezetben mindenkinek, ha nem utasíthatják az elnököt és a szakvezetőket, akkor nem érvényesülhet megfelelőképpen a pártirányítás. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy „falazzunk” bárkinek is, aki csal, lop, sikkaszt, visszaél a hatalmával vagy másféle törvénysértést követ el. Arra van szükség, hogy az eddiginél is következetesebben, határozottabban lépjenek fel ellenük mind a bűnüldöző szervek, mind a társadalom. S minél magasabb beosztásban követ el valaki szabálytalanságot, bűnt, annál szigorúbb legyen a felelősségre vonás. Ne hunyjunk szemet a magatartásbeli, erkölcsi hibák, botlások felett sem. Ellenkezőleg: az ilyen eredetű bajoknak is igyekezzünk idejében elejét venni, ha pedig sikertelenek az erre irányuló törekvések, akkor következzék a megérdemelt büntetés. De ne engedjük, hogy elszaporodjanak az elöljáróban említett jelenségek. Ne hagyjuk, hogy marakodások, viszályok gyengítsenek bennünket. Járási és megyei pártbizottságok, tanácsok, a népi ellenőrzés szervei figyelemre méltó statisztikát tudnának összeállítani arról, hogy hány embernek mennyi idejét rabolják el különféle áskálódások miatt lefolytatott vizsgálatok. S hány olyan ügy mérgezi a légkört, amelyből akta nem lesz ugyan, de embereket gyötrő, tönkretevő torzsalkodás igen! Hát nincs nekünk éppen elég dolgunk, tennivalónk, gondunk? Olyan sokan vannak rátermett, jó vezetők — párttagok és pártonkívüliek — falun, hogy nem számít, ha egy részük kiesik a sorból? Vagy annyira előrehaladtunk már új társadalmi, gazdasági rendünk építésében, megerősítésében, hogy fel sem vesszük, ha egymást marják olyan emberek, akikben képesség is, erő is, akarat is van szép céljaink becsületes szolgálására? Ugye, hogy csak nemmel felelhetünk mindezekre a kérdésekre, ha őszinték vagyunk magunkhoz. Ha pedig így van, akkor mindnyájunknak elsőrendű kötelessége, hogy igyekezzünk meggátolni ennek a veszedelmes kórnak a terjedését. A legtöbbet természetesen azok tehetik ezért, akik a legközvetlenebb kapcsolatban vannak a falvak, a termelőszövetkezetek mindennapi életével. Úgy lenne jó, ha senki, akit illet, nem tévesztené szem elől, hogy a falu társadalmi előrehaladása, közéletének egészséges továbbfejlődése semmivel sem kisebb jelentőségű, mint a növénytermelés, az állattenyésztés hozamainak fokozása vagy más gazdasági kérdés. Igaz, nem helyes egymástól elszakítva szemlélni és megítélni a társadalmi, politikai és a szigorúan vett gazdasági problémákat. De éppen ezt a hibát kerüljük el, ha nagyobb gondot fordítunk a most emlegetett bajok megelőzésére, gyógyítására. Gulyás Pál ÚJABB PÁRIZSI LÉPÉS A NATO-hatalmaknak havonta engedélyt kell kérniük a francia légtér átrepülésére , Franciaország értesítette főbb NATO-partnereit: június elsejétől havonta kérniük kell a francia kormánytól, hogy engedélyezze katonai repülőgépeik átrepülését Franciaország felett, vagy leszállását az ország területén. Korábban az engedélyezés az év végén csaknem automatikusan történt, és az engedély egy egész évre szólt. Az új francia döntés, amely szerves része De Gaulle tábornok tervének, hogy Franciaország kilép a NATO-ból, főként az Egyesült Államokat sújtja. Az amerikai légierő ugyanis körülbelül százezer repülést hajt végre évente Franciaország felett. Hatással lesz azonban más NATO- országokra, így Nyugat-Németországra, Nagy-Britanniára és Kanadára is. Franciaország az új rend értelmében egyhónapos előzetes figyelmeztetés után bármelyik NATO-országtól megvonhatja a jogot, hogy francia terület felett átrepüljenek gépei. Bonn kérdőre vonja Párizst Bonnban szerdán nyilvánosságra hozták a francia nagykövetnek az előző napon átnyújtott jegyzéket A bonni kormány ebben válaszolt a francia kormány március 29-i emlékiratára, amelyben Párizs bejelentette, hogy július 1-ig kivonja az NSZK-ban állomásozó francia csapatokat a NATO-integrációból. A bonni jegyzék kérdéseket intéz Párizshoz: Hajlandó-e konfliktus esetén a NATO keretében pontosan körvonalazott harci feladatokat teljesíteni, ennek feltételeit békeidőben megteremteni, haderőit háború esetén a NATO- főparancsnok alá rendelni? Hajlandó-e bekapcsolni haderőit a NATO „riasztórendszerébe”? A jegyzék kijelenti, hogy a francia csapatok, amikor kivonják őket a NATO-integrációból, elveszítik állomásozási jogukat az NSZK-ban, és nem tartózkodhatnak ott tovább az 1954. évi megállapodás alapján. A bonni kormány reméli, hogy sikerül olyan új megállapodást kötni, amely lehetővé teszi a francia csapatoknak az NSZK-ban maradását. A francia viszonválasz A Népszabadság párizsi tudósítója jelenti: A szerdai francia minisztertanács De Gaulle elnöklete alatt meghallgatta Couve de Murville beszámolóját Romániában és Bulgáriában tett egyhetes látogatásáról és a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok jövőbeni státusának kérdésében küldött bonni válaszjegyzékről. A kormány szóvivője szerint a bonni válaszjegyzék igen hoszszú, és még tanulmányozzák. Annyit azonban megjegyzett, hogy Franciaország hajlandó egységeit Nyugat-Németországban hagyni, de csak akkor, ha megszüntetik e csapatok integrációs alávetettségét a NATO- parancsnokságnak. K. I. Nyugatnémet atombomba a küszöbön? Washingtoni sajtójelentések arról tudnak, hogy Johnson elnök rövid időn belül eleget kíván tenni Bonn atomigényeinek. Az elnök titkos utasítására — a hírek szerint — az amerikai külügyminisztériumnak és a hadügyminisztériumnak hat héten belül javaslatot kell tennie arról, milyen formában lehet Nyugat-Németországot bevonni a nukleáris fegyverek feletti rendelkezésbe. A két minisztériumon kívül külön javaslatot készít Dean Acheson volt külügyminiszter, Johnson egyik legfőbb tanácsadója a NATO-ügyekben. A hírek hitelességét erősíti Bush múlt heti emlékezetes nyilatkozata, amelyben a külügyminiszter határozottan cáfolta, hogy az USA elvetette volna a bonni atomigények kielégítését, s azt mondotta, hogy ez korántsem lezárt kérdés. Összecsapás az Európa Tanácsban Az Európa Tanács Strasbourgban folyó közgyűlésén Wayne Hays Ohio állambeli képviselő, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke durva kirohanást intézett De Gaulle elnök NATO-politikája ellen. Kijelentette, hogy nem annyira Washington és Párizs viszályáról, hanem inkább arról van szó, hogy Franciaország saját szomszédai és az Észak-atlanti Szövetség ellen akcióba kezdett. Michel de Grailly, az Európa Tanács közgyűlésén részt vevő francia gaulleista képviselő az ülésszak angol elnökénél tiltakozott a vendégként jelen levő amerikai képviselő magatartása ellen. De Grailly felszólította a vendégképviselőt, hogy inkább az Egyesült Államok vietnami politikájáról beszéljen, és indokolja meg a Kambodzsával szembeni amerikai magatartást. (MTI) Jugoszláv katonai eelegáció érkezett A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban járt magyar katonai küldöttség látogatásának viszonzásaként Ivan Gosnjak hadseregtábornok, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnokának helyettese, nemzetvédelmi miniszter vezetésével szerdán délelőtt jugoszláv katonai küldöttség érkezett Budapestre baráti látogatásra. A vendégeket a zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített Ferihegyi repülőtéren katonai tiszteletadással, ünnepélyesen fogadták. A küldöttség fogadására megjelent Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt a repülőtéren dr. Dusán Csalics budapesti jugoszláv nagykövet és a nagykövetség több beosztottja. Ugyancsak ott voltak a Budapesten akkreditált katonai és légügyi attasék. Amikor a vendégek kiszálltak a különrepülőgépből, a zenekar eljátszotta a jugoszláv és a magyar himnuszt, majd Ivan Gosnjak Czinege Lajossal együtt ellépett a küldöttség tiszteletére felsorakozott díszszázad előtt, s üdvözölte a katonákat. Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a küldöttség vezetőjének és tagjainak, akik ezt követően üdvözölték a fogadásukra megjelenteket. Az ünnepélyes repülőtéri fogadtatás a díszszázad díszmenetével ért véget. A jugoszláv katonai delegáció szerdán a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Czinege Lajos, a néphadsereg tábornoki és tiszti karának több tagja, valamint Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Részt vett a koszorúzáson dr. Dusán Csalics és a jugoszláv nagykövetség több beosztottja. Délben Czinege Lajos a Honvédelmi Minisztériumban fogadta a jugoszláv katonai küldöttséget. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozón jelen voltak a néphadsereg vezető tábornokai és parancsnokai is. Az eszmecsere befejezésekor Ivan Gosnjak átadta a jugoszláv néphadsereg ajándékait: egy csapatzászlót és egy fegyveres partizánt ábrázoló bronzszobrot. Czinege Lajos tegnap este a Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében fogadást adott a jugoszláv katonai delegáció tiszteletére. A fogadáson megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Rácz Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetője, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes s több más közéleti személyiség. Ott voltak a néphadsereg vezetői, a társ fegyveres testületek képviselői. Részt vett a fogadáson dr. Dusán Csalics nagykövet. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséi, továbbá I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának képviselője, valamint K. I. Provalov vezérezredessel az élen a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatai parancsnokságának magas rangú képviselői. A szívélyes, baráti hangulatú fogadáson Czinege Lajos vezérezredes és Ivan Gosnjak hadseregtábornok pohárköszöntőt mondott. (MTI)