Népszabadság, 1966. november (24. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
4 Újabb jelentések a Pozsony melletti repülőgép-szerencsétlenségről Tizenhat magyar halottja van a katasztrófának Mint tegnap már jelentettük, csütörtökön, körülbelül 18 órakor, a Kis-Kárpátok fölött lezuhant a Takszo Bolgár Légiforgalmi Társaság IL—18-as típusú repülőgépe. A repülőgépen 76 utas és nyolcfőnyi személyzet tartózkodott Valamennyien életüket vesztették. A repülőgép a Szófia—Budapest—Prága—Berlin vonalon közlekedett, és időjárási okok miatt szállt le Pozsonyban. A katasztrófa színhelyéről érkezett legutóbbi jelentések szerint az erős szél és a havazás megnehezíti a szerencsétlenség körülményeit kivizsgáló bizottság munkáját. A katasztrófa csütörtök délután történt, körülbelül 15 kilométerre Pozsonytól. A gép felszállt a pozsonyi repülőtérről Prága irányába. A gépnek a repülőtértől mintegy 15 kilométerre át kellett volna repülnie a Kis-Kárpátok Pozsonyt körülvevő hegyei fölött. A pozsonyi repülőtér parancsnoksága tagjainak nyilatkozata szerint a katasztrófának minden valószínűség szerint az volt az oka, hogy a gép nem az előírt magasságban repült, és nekiütközött a Kis-Kárpátok erdős lankáinak. Szemtanúk is állítják, hogy a szerencsétlenül járt gép rendkívül alacsonyan, szinte a gyárkémények fölött repült. A bolgár légitársaság gépét ugyanúgy, mint más gépeket, az indulás után követték a pozsonyi és a bécsi ellenőrző torony radarrádiólokátorai. A szakértők előzetes megállapítása szerint a repülőgép eltért a helyes iránytól. Ennek az okát vizsgálják. Megvan a magnetofonszalag az ellenőrző torony és a repülőgép parancsnoka között lefolyt beszélgetésekről és azt átadták a szerencsétlenséget kivizsgáló bizottságnak. A CTK értesülése szerint e szalag bizonysága szerint a torony parancsnoka több ízben figyelmeztette a pilótát a gép helytelen irányára és magasságára. A szerencsétlenség okainak kivizsgálásával foglalkozó helyszíni bizottság előzetes jelentése szerint a munkát rendkívül megnehezíti a zord időjárás; a Kárpátok térségében már 30—40 centiméter vastag nedves hóréteg borítja a talajt. A szerencsétlenség színhelyén radioaktivitást észleltek, amit a lezuhant repülőgépen szállított radioaktív jód okozott. Emiatt a biztonsági szervek kénytelenek voltak elszigetelni a szerencsétlenség színhelyét, hogy biztosítsák a lakosság sugárvédelmét. Műszaki alakulatok már fertőtlenítették a veszélyeztetett területet.A bizottság a helyszíni vizsgálatot csak megkésve folytathatja, a vizsgálatban részt vesz a bolgár repülőtársaság vezérigazgatója által vezetett bolgár szakértői csoport is. Az életüket vesztett személyek végleges névsorát a hivatalos jelentés tartalmazza majd. Az MTI prágai tudósítójának értesülése szerint a repülőgépen bolgár, magyar, csehszlovák, NDK-beli és más nemzetiségű állampolgárok tartózkodtak. Ez utóbbiak között voltak a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztő bizottságának japán, brazil, hondurasi és argentin tagjai. A gépen utazott Katya Popova, híres bolgár operaénekesnő és egy bolgár ifjúsági küldöttség is, amelynek tagjai Prágába igyekeztek. Az ADN hírügynökség berlini keltezésű jelentésében hírül adja, hogy a repülőgép-szerencsétlenség áldozatai között van Iván Bacsvarov berlini bolgár nagykövet is. Megbízható források szerint a repülőgépről Pozsonyban három személy szállt le: Jean-Maurice Hermann, a Nemzetközi Újságíró Szervezet elnöke, Gyernyikov, az Aeroflot szovjet légiforgalmi vállalat pilótája és Dora Belcseva, a bolgár könnyűipari állami bizottság elnöke. Jean- Maurice Hermann a NUSZ budapesti újságíró-továbbképző központja új tanfolyamának A repülőgépen tizenhat magyar utas tartózkodott. Névsoruk a következő: Huber Jánosné (Nádor Márta) egyetemi hallgató. Budapest; Tóth Lajosné külkereskedelmi tisztviselő. Budapest; Stanga Antal mérnök. Budapest; Pál Géza osztályvezető. Várpalota: Rakk Ferenc mérnök, Várpalota: Kiszlinger József mérnök, Budapest; dr. Pártli Imre attasé, Budapest; dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, Budapest; dr. Káldor István orvos. Mindig fájdalmas hírt adni tragikus szerencsétlenségekről. Földrengés, árvíz, közlekedési baleset — szinte nincs nap, hogy a föld valamelyik szegletében el ne ragadna emberéleteket. A gyászhír mégsem válhat megszokottá, az olvasó érzéketlenné, bárhol történik is katasztrófa. De a mostani tragikus esemény, amely a tőszomszédságban történt, az áldozatok nagy száma miatt is kiváltképp megrendítő. Az a körülmény pedig, hogy a gép roncsai közt tizenhat honfitársunk lelte halálát, országszerte érzékelhető fájdalmat váltott ki. Nyolcvannégy ember halála ... Mély részvéttel gondolunk rájuk: az utasokra csakúgy, mint a pilótákra, a légi kísérőkre. Saját veszteségünknek is érezzük, hogy az áldozatok között van a nemzetközi kommunista mozgalom több kiváló harcosa, pártjaik központ megnyitóülésén vett részt a magyar fővárosban. Innen igyekezett vissza a szervezet prágai központjába. De mivel a gép Pozsonyban leszállt, innen más járművön utazott tovább. Budapest; Galván Károlyné könyvtáros, Budapest; Járdás Tamás, a Magyar Rádió zenei rendezője, Budapest; Kovács Ákos tisztviselő, Budapest; Nagy Miklós villamosmérnök, Budapest; Faragó Benjámin villanyszerelő, Jakabszállás; Kovács János instruktor, Budapest; Bodor Antal villanyszerelő, Kecskemét. A legutóbb említett öt áldozat a prágai nemzetközi cselgáncsversenyre indult magyar csapat edzője, illetve tagja volt. ti bizottságának tagjai. És megrendülten fogadjuk honfitársaink halálhírét. Kik voltak ők tizenhatan? Ha e helyütt érdemeiket, cselekedeteiket, terveiket akarnák felsorolni, megvalósíthatatlan vállalkozásba kezdenénk. Meg kell hát elégednünk a szomorú ténynyel: hazánk becsületes, értékes polgárait vesztettük el. Néhányan közülük országunk hivatalos küldötteként, kereskedelmi tárgyalások céljából indultak külföldre, mások tudományos tanácskozásokra készültek, sportolóink hazánk színeiért küzdöttek volna, a kirándulók megérdemelt pihenésük programját tervezgették. Céljuk közös volt, munkájuk, pihenésük után hazatérni otthonukba. Soha nem jönnek vissza — sorsuk tragikus lett —, s az egész ország őszinte részvéte most már legfeljebb enyhítheti a hozzátartozók fájdalmát. A magyar áldozatok Sokan kérdezik manapság: az új mechanizmus körülményei között, a tervlebontás megszűntével, hogyan lehetséges egyáltalán tervgazdálkodás, hogyan érvényesül majd a központi akarat, az állami irányítás? A következőkben azt próbáljuk bemutatni, hogy milyen eszközök és módszerek állnak az állam rendelkezésére, melyekkel — hatékonyabban, mint eddig — érhetjük el a szocialista gazdálkodás célját: a kiegyensúlyozott, tervszerű gazdasági növekedést, az életszínvonal emelkedését. A népgazdasági terv A jövőben is lesz népgazdasági terv, amely a társadalom vezető szerveinek gazdaságpolitikai célkitűzéseit és azok megvalósításának főbb módozatait, eszközeit tartalmazza. Megváltozik azonban a népgazdasági tervek jellege és funkciója. Kialakítjuk a különböző időtartamú népgazdasági tervek egységes összefüggő rendszerét, amely hosszú távú (15 éves), középtávú (5 éves) és rövid távú (éves) tervekből áll. A hosszú távú, 15 éves tervek a népgazdaság várható legfontosabb fejlesztési irányzatait, a főbb arányok várható alakulását, a nagy jelentőségű szerkezeti változások irányait stb. jelölik meg. Megnövekszik az ötéves terv szerepe. Az ötéves tervekben ugyanis a korány gazdaságpolitikai célkitűzései mellett szerepelnek majd a terv megvalósításához szükséges eszközök is, és annak a konkrét szabályozási rendszernek a főbb vonásai, amelyekkel a központi irányítás a kialakított célok megvalósítására törekszik. A vállalatoknak öt évre előre kell ismerniük, hogy mennyi lesz az adó, hogyan osztható fel a vállalati jövedelem, milyen áron vásárolhatnak devizát, mennyi lesz az eszközlekötési járulék, milyenek lesznek a beruházási hitelek feltételei stb. Az éves tervek viszont csupán az ebben az időközben felmerülő egyes rövid távú problémák megoldására vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák. A népgazdaság egészének fejlődését, a legfontosabb arányokat, a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, az életszínvonal alakulását, a fejlesztés fő irányait tehát továbbra is a tervek szabják meg. A közvetett gazdasági eszközökkel a vállalatok tevékenységét az állam olyan „kényszerpályára” tereli, amely végső fokon a népgazdasági tervek, az állam által kitűzött célok megvalósulását eredményezi. Beruházások A fejlesztés szempontjából a legfontosabb a beruházások tervszerű alakulásának biztosítása. A beruházások egy része — az új, nagy létesítmények, iskolák, utak, kórházak, a lakóházak egy része és a közlekedésfejlesztés stb. — továbbra is költségvetési forrásokból valósul meg. Noha a költségvetési beruházásoknak az összes beruházásokon belüli aránya a jelenleginél jóval kisebb lesz, mégis, az összberuházások volumene és szerkezete jórészt ettől függ majd, mert a költségvetési beruházások és az ezzel kapcsolatos állami megrendelések jelentős mértékben megszabják a hazai kereslet alakulását, növekedését. Ezért a költségvetési beruházás eszköze az összkereslet kézben tartásának, annak, hogy a piacot szabályozott piaccá, vagyis olyan piaccá lehet tenni, ahol az összkereslet alakulását a terv szabályozza. Ha az állam költségvetésből fedezi az összberuházásoknak — mondjuk — 20—25 százalékát, akkor ez a tovagyűrűző hatásokon keresztül a beruházások, de a termelés és az import ennél jóval nagyobb részét is meghatározza. A beruházások nagyobb részét azonban a vállalatok — mint ismeretes — főként bankhitelből és saját eszközökből fogják finanszírozni. A népgazdasági terv a kormány gazdaságpolitikájának megfelelően megjelöli a beruházási célokra nyújtható hitelkeret nagyságát viszonylag tág -tól -ig határok között, s hozzávetőleges ágazati megoszlását is. Ilyenformán a beruházási hitelkínálat szabályozásával szilárdan az állam kezében van a beruházások és a fejlesztés további jelentős része is. Ez a másik szabályozóeszköz, amely a beruházási javak piacán fellépő kereslet-kínálati egyensúlyt a népgazdasági terv alapján biztosítja. Végül pedig a vállalat a jövőben fokozott mértékben használhatja fel saját pénzügyi forrásait (a vállalatnál maradó amortizációt, a nyereség meghatározott hányadát stb.) ,saját beruházási céljaira. A nyereségkulcsok ■ a vállalatnál maradó nyereség felosztási szabályainak előírásával az állam az ilyen forrásból finanszírozott beruházások hozzávetőleges összvolumennével is számolni tud. E beruházások alapjait maga a vállalat hozza létre, mivel azok éppen a növekvő áruértékesítésből halmozódnak fel. A saját erőből megvalósított beruházások sem okozhatnak tehát egyensúlyi zavarokat, mert csak az a vállalat tud majd ilyen módon beruházni, amely megfelelő mennyiségű árutöbblettel létrehozta annak anyagi fedezetét. Az állam tehát a terv alapján és a piac impulzusainak egyidejű figyelembevételével meghatározhatja a beruházási volumen és struktúra alakulását anélkül, hogy az egyes vállalatokat közvetlenül és részletesen utasította volna: mikor, mennyi és milyen beruházást valósítsanak meg. Fogyasztás A beruházások volumenének és szerkezetének tervszerű szabályozása átvezet a személyes fogyasztásszabályozásához. Adott nemzetijövedelem-növekedés mellett ugyanis a fogyasztás növekedése a felhalmozás, ezen belül különösen a beruházások alakulásától függ. A személyes fogyasztást a jövedelmek áramlása és elosztása közvetíti. Éppen ezért ennek szabályozása a vállalati jövedelem elosztásának meghatározásával kezdődik. A személyes jövedelmek a vállalatok által előállított új értékből származnak. A vállalatok bevételeikből fedezik az elhasznált termelési eszközök ellenértékét (beleértve az amortizációt is). A fennmaradó részből teljesítik kötelezettségeiket (adók, tartozások, fejlesztési alap), és fizetik a bért. A bérek nagyságát meghatározott határok között szabályozzák majd az egységes bértarifák. Ezek, figyelembe véve a munkaerő képzettségét, szakmánként és országosan határozzák meg, hogy mennyi lehet egy esztergályos vagy szövőnő vagy más szakmunkás és alkalmazott alapbére „teng” határok között. Továbbá: a vállalati nyereség felhasználása is központi előírás szerint történik. A vállalat akkor tudja ne- KONZULTÁCIÓ Tervgazdálkodás és központi irányítás az új mechanizmusban NÉPSZABADSÁG 1966. november 26. szombat A Béke és Szocializmus szerkesztő bizottságának gyászjelentése 1966. november 24-én tragikus szerencsétlenség érte a Szófiából Prágába haladó repülőgépet; e szerencsétlenség kiragadott körünkből négy kitűnő elvtársat, a szabadságért, a világ dolgozóinak boldogságáért, a kommunizmusért vívott küzdelem aktív és kipróbált harcosait. Örökre eltávozott tőlünk Ramán Amaia Amador elvtárs, a Hondurasi KP Központi Bizottságának tagja, a kiváló író, aki egész tehetségét és energiáját a nép jövőjéért vívott harcnak szentelte; Alberto Ferrari elvtárs, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, kimagasló publicisztikai és szervezőtehetség, folyóiratunk egyik legodaadóbb és legtehetségesebb munkatársa; Kodzita Sigero elvtárs, a Japán KP Központi Bizottságának tagja, a japán munkásmozgalom ismert személyisége, mindenki tisztelte őt, aki ismerte tevékenységét, amelyet a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége érdekében kifejtett; Pedro Mota Lima elvtárs, az ismert brazil publicista és író, a latin-amerikai kommunista mozgalom egyik veteránja, a vonzó és nemeslelkű ember. Folyóiratunk kollektívája számára különösen fájdalmas ez a veszteség. Olyan elvtársak távoztak el sorainkból, akik részt vettek a közös munkában, a marxista-leninista elmélet fejlesztése, a nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalatainak általánosítása érdekében; tevékenységükkel a folyóirat eszmei és elméleti színvonalának emelését, nemzetközi kollektívánk baráti és elvi kapcsolatait segítették elő. Úgy ápoljuk legjobban e tiszta, elvhű harcosok emlékét, ha erősítjük a világ kommunistáinak egységét. Szívünkben örökre megőrizzük elvtársaink emlékét! A Béke és Szocializmus szerkesztő bizottsága A Bolgár KP Központi Bizottsága tegnap ugyancsak közleményben adta tudtul, hogy a szerencsétlenül járt gépen utazott több elvtárs, aki pártja képviseletében részt vett a bolgár pártkongresszuson. A Béke és Szocializmus gyászjelentésében említetteken kívül a gép utasa volt és életét vesztette José Gonzalez, a Chilei KP Központi Bizottságának főtitkár-helyettese, Jorge Ramierz, a Chilei KP Központi Bizottságának tagja. Dr. Benedek Jenő elhunytéról Dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, a szerencsétlenség egyik áldozata, 58 éves volt Már ifjúkorában bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s mint egyetemista tagja volt a szociáldemokrata pártnak. Néhány évig Újpesten ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1944-ben Debrecenbe ment, ahol részt vett az ideiglenes nemzeti kormány munkájában. Először a Népjóléti Minisztériumban, majd az Egészségügyi Minisztériumban és a Legfőbb Ügyészségen dolgozott felelős beosztásban. 1957 óta a Magyar Jogász Szövetség főtitkára. Ebben a minőségében a magyar jogásztársadalom elismerését vívta ki. Mint a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége titkárságának tagja, lelkes szervezője és propagandistája volt annak a harcnak, amelyet a haladó jogászok világszerte folytatnak a békéért, a haladásért és az emberi jogok biztosításáért. Értékes tudományos és jogi szakírói tevékenységet is kifejtett. Érdemei elismeréséül több kitüntetésben részesült. Dr. Benedek Jenőt az Igazságügy-minisztérium, a Legfőbb Ügyészség és Magyar Jogász Szövetség saját halottjának tekinti; temetéséről később intézkednek.