Népszabadság, 1967. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

Provokatív támadás Kínában egy szovjet hajó ellen A szovjet kormány erélyes til­takozást jelentett be a Kínai Népköztársaság kormányánál a Sz­tirszk szovjet hajó és személy­zete ellen elkövetett banditatáma­dás miatt. Mint a szovjet külügyminiszté­rium jegyzékében rámutat: „A tények azt bizonyítják, hogy előre eltervezett provokációról van szó a szovjet—kínai kapcsolatok to­vábbi elmérgesítése végett." A kínai hatóságok, durván megsértve a nemzetközi jog álta­lánosan elismert normáit, Dalnyij kikötőjében önkényesen és tör­vénytelenül feltartóztatták a Szvirszk szovjet hajót, és augusz­tus 11-én elfogták a hajó kapitá­nyát —, mutat rá a jegyzék.­­ Ugyanaznap ezres kínai tömeg gyűlt össze a hajónál. A tömeg jelentős része felment a hajó fe­délzetére és fizikai erőszakot akart alkalmazni a legénység tag­jaival szemben. Az eszeveszett huligánok a szovjet államot és népét fenyegető és sértő szeny­­nyes jelszavakat írtak és ragasz­tottak a hajóra. A szovjet hajóval és legénysé­gével szemben elkövetett hallat­lan banditaakció a hivatalos kí­nai hatóságok szeme előtt és azok jóváhagyásával ment végbe. A szovjet kormány követeli, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon a Szvirszk kapitányát, biztosítsák a hajó akadálytalan kifutását a kikötőből és vonják szigorúan felelősségre azokat a személyeket, akik részt vettek e terrorcselekményben. (TASZSZ) Zavargások Kína és Hongkong határán Kínai jegyzék Mongóliához Pénteken újabb incidensek vol­tak Hongkong és Kína határán. Péntekre virradó éjszaka az angol hatóságok lezárták a határt. A hajnali órákban nagyobb csoport kínai hatolt be hongkongi terü­letre, körülvette a határőrt, s le­fogta az ott tartózkodó angol ka­tona- és rendőrtiszteket. Az AP közlése szerint az egyik angol katonatisztre pisztolyt fog­tak és baltát emeltek, és kénysze­rítették valamilyen okmány alá­írására. Az okmány tartalma kö­rülbelül az volt, hogy a brit ható­ságok eltávolítják a határról a szögesdrót akadályt és kártérítést fizetnek a kínaiaknak. A tiszteket több órán át tartot­ták fogva. Az okmány aláírása után a kínaiak foglyaikat szaba­don engedték, fegyverüket is visszaadták nekik. A hongkongi brit kormányzat szóvivője közölte, hogy az aláira­tott okmányt érvénytelennek te­kintik, mert a tisztet halállal fe­nyegették, az aláírás kényszer alatt történt. A határ egy másik pontján is volt kisebb összetűzés. Az Új-Kína arról számol be, hogy a kínai külügyminisztérium jegyzéket intézett Mongóliához, és kiutasította a pekingi mongol nagykövetség egyik tagját az or­szágból. A csütörtökön átadott kínai jegyzék azt állítja, hogy Dasonov mongol állampolgár, a mongol nagykövetség tagja szidalmazta Mao Ce-tung elnököt, és az utcán szét akarta tépni Mao elnök ké­pét. Mint ismeretes, valóságban a kínai vörösgárdisták arra akar­ták rákényszeríteni a mongol nagykövetség tagját, hogy tűzze ki gépkocsijára Mao elnök képét. Dasonokt a képet nem fogadta el, megtagadta a követelés teljesíté­sét. Emiatt bántalmazták és hosz­­szú ideig fogvatartották. A TASZSZ jelenti, hogy har­madik napja folytatódnak a pro­vokációk a Mongol Népköztársa­ság pekingi nagykövetsége előtt. A felerősített utcai hangszórók mongol- és szovjetellenes jelsza­vakat bömbölnek, amelyeket a tüntetők megismételnek. A nagy­­követség épületét katonaság őrzi. (MTI) Áremelkedések Olaszországban (Római tudósítónktól.) Az olasz kormány szabadságra ment , előbb azonban kellemet­len meglepetést okozott az ola­szoknak. A legutóbbi miniszter­­tanácsi ülésen 20 százalékkal emelték a postai díjszabást, 15 százalékkal a vasúti jegyek és 20 százalékkal az újságok árát. Ezt megelőzően jelentősen felemelték az ipari áram egységárát és 10— 30 százalékos mértékben növeke­dett egyes elektromos berendezé­sek, mosószerek és más közfo­gyasztási cikkek ára is. Az amúgy is igen magas lakbérek árszínvo­nalát 1968. január 1-től fokozato­san — 20—60 százalékkal növe­lik. Statisztikák szerint Olaszor­szágban 1962 és 1967 között a létfenntartási költségek körülbe­lül 35—40 százalékkal emelked­tek. m ÖTSZÁZ FORINTOT takarít meg, HA SZEPTEMBER 10-E UTÁN VESZ RÉSZT AZ IBUSZ 13 napos Moszkva—Szocsi-i repülős társasútjain. Strandolás, sétahajózás a tengeren, kirándulások. Látogatás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját ünneplő Moszkvában RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁS ÉS JELENTKEZÉS AZ IBUSZ IRODÁIBAN NÉPSZABADSÁG Szeretettel köszöntöttük a Budapestre érkezett vietnami diákokat Százhuszonegy vietnami egye­temi hallgató és aspiráns érke­zett pénteken az esti órákban Budapestre, hogy a magyar—viet­nami kulturális munkaterv értel­mében magyar felsőoktatási in­tézményekben kezdje meg egye­temi tanulmányait, illetve kutató­­intézetekben folytasson gyakorlati munkát. A fiatalok köszöntésére — a hivatalos szervek képviselőin kívül — kivonultak a pályaudvar­ra a hazánkban tanuló vietnami diákok is. A VDK budapesti nagykövetsé­ge nevében Phan Huy Chau nagykövetségi titkár mondott kö­szönetet azért a segítségért, ame­lyet hazánk a vietnami népnek juttat, s amelynek egyik megnyil­vánulása, hogy magyar egyeteme­ken tanulhatnak az amerikai ag­­resszorok ellen küzdő vietnami nép fiataljainak százai. Végezetül a vendég fiatalok vezetői ígéretet tettek: minden erejükkel azon lesznek, hogy tanulmányaikban sikereket érjenek el. Miniszteri vándordíjak a 06. országos mezőgazdasági kiállításon A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter kiállítási vándor­díjakat alapított az arra legérde­mesebb három termelőszövetke­zet, továbbá két állami gazdaság, két élelmiszeripari üzem és egy erdőgazdaság részére. Az idei Or­szágos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron a miniszter vándordí­ját azok a gazdaságok, illetve üzemek nyerhetik el, amelyek a kiállításon bemutatott szántóföl­di, növénytermesztési, zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztési, állattenyésztési, erdőgazdálkodási és élelmiszeripari eredményeik révén a legtöbb, illetve legma­gasabb értékű kiállítási díjazás­ban részesülnek. A kiállítás miniszteri vándor­díjainak nyertesei egyúttal tárgy­­jutalomban is részesülnek; a vándordíjakat elnyerő termelő­­szövetkezetek egyenként 150 ezer, az állami gazdaságok 230 ezer, az élelmiszeripari üzemek 200 ezer forint értékű tárgyjutalmat kap­nak. A legjobb erdőgazdaság szá­mára 150 ezer forintnyi tárgyju­talmat tűztek ki. ­ •• Üzletsorok — udvari sétányokon Tervezőasztalon a jövő Belvárosának központja A Belváros rendezésének fon­tos részét alkotja az a nemrégi­ben jóváhagyott terv, amely vi­lágvárosi színvonalon álló üzleti negyeddé kívánja fejleszteni a Duna—József Attila utca—Tanács körút—Kossuth Lajos utca—Sza­badsajtó út övezte területet. A budapesti „City” modernizált vál­tozatához önként kínálkozik az a megoldás, hogy a Párizsi-udvar­hoz hasonló átjárók egész rend­szerét alakítsák ki. Az üzletsorok és udvari sétányok tervezésére, elrendezésére az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Fővárosi Tanács tervpályázatot hirdetett meg, amely nemcsak az építészek körében váltott ki nagy érdeklődést, hanem a budapes­tieknél is; a pályázati feltételek és javaslatok nyomán ugyanis a jövő Belvárosának arculata raj­zolódik ki. A kiírás alig tartalmaz kötött­ségeket, jobbára a tervezők, épí­tészek fantáziájára bízza a Bel­város újjávarázsolásának variá­cióit. A feltételek egyike: oly módon kell kialakítani a járóke­lők, a sétálók útvonalait, hogy azokat ne keresztezze közúti for­galom, mégis közvetlen összeköt­tetés vezessen tőlük a villamos-, az autóbusz- és a metróállomá­sokhoz, parkírozóhelyekhez. A házak udvarain vezető sétányok­nak­­ a többi között ilyen átjá­rók létesíthetők a Petőfi Sándor utca és a Városház utca között, vagy a Pesti Barnabás utca és a Váci utca között — összefüggő vonalat kell alkotniuk a Duna­­part, illetve az ott felépülő szál­lodák irányába. (Erről különben már említés történt a Váci utcá­ról írt legutóbbi cikkünkben.) A tervezők már figyelembe vehetik a távlati rendezési programot is: eszerint idővel a Váci utcán — amelynek mindkét oldalát árká­­dosítanák — ismét elrendelnék az egyirányú közúti forgalmat, amely szint alatt keresztezné majd a Szabadsajtó útját. A belvárosi üzlethálózat jelen­legi „kevertségét” kívánja felszá­molni a kiírás, amikor javasolja a tervezőknek: szakmánként cso­portosítsák a kialakítandó keres­kedelmi és vendéglátó egysége­ket. Ilyenformán például egy tömbbe kerülnének a kisebb, in­­timebb jellegű, reprezentatív, ide­genforgalmi célokat is szolgáló szórakozóhelyek, bárok, eszpresz­­szók, libresszók, kis éttermek. Külön csoportosíthatók az ékszer- és ajándékboltok, a dísztárgyakat, a háziipari és a népművészeti cik­keket árusító üzletek, s ugyancsak önálló üzletsorokat alkotnának a szolgáltatóegységek — fodrászat, kozmetika, ruhatisztító szalon —, illetve a külföldi légitársaságok irodái, idegenforgalmi hivatalok, rendezvényirodák, kiállítóter­mek. A létesítményekhez a gyer­mek- és csomagmegőrzők, mos­dók, tisztálkodási helyek terve­zése kötelező s az is feltétel, hogy az újonnan építendő üzlet­­házak emeletein a lehetőség sze­rint lakások kapjanak helyet. Megkönnyíti a pályázók dolgát, hogy már számolhatnak azzal: az üzletnegyed funkciójával ösz­­sze nem egyeztethető, s a Belvá­ros képét ma még zavaró válla­lati irodákat, műhelyeket, raktá­rakat fokozatosan kiköltöztetik. Hogy aztán földszinteket, alagso­rokat, fedett vagy nyitott udvaro­kat vesznek-e igénybe az üzlet­sorok között vezető átjárókhoz, árkádosítanak-e, vagy szint alá kívánják vezetni az udvari sétá­nyokat — mindezt teljesen a tervezők tetszésére bízza a kiírás. A pályázatok eredményét legké­sőbb ez év novemberében hirde­tik ki, a legjobb művek díjazá­sára, megvásárlására csaknem félmillió forintot fordítanak. F. G. 1967. augusztus 12. szombat 3fstff?/tir ffisstiusifffi kü­ldöttsvff utasaib az EAK-ba Dr. Szalai Béla külkereskedel­mi miniszterhelyettes vezetésével gazdasági megbeszélésekre pénte­ken küldöttség utazott az Egye­sült Arab Köztársaságba. A delegáció búcsúztatásánál a Ferihegyi repülőtéren megjelent Szarka Károly külügyminiszter­­helyettes, Tordai Jenő külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, s az EAK nagykövetségének több kép­viselője. A társadalmi tudatosság érvényesülése az új gazdasági mechanizmusban Gazdasági életünkben a társa-­ dalmi tudatosság hosszú időn át a tervutasításos, tervlebontásos, keretgazdálkodásos mechanizmus révén érvényesült. Ennek folytán a társadalmi tudatosság fogalma a közvéleményben egybeforrt az eddigi gazdaságirányítási rend­szerrel. A gazdasági életben tár­sadalmi tudatosságon eddig azt értettük, hogy a központi gazda­ságvezetés a vállalatoknak rész­letekbe menő utasításokat adott. Az a nézet uralkodott, hogy a feladatokat — az átfogóakat és a részletekbe menőket is — csak a központi vezetés tudja meghatá­rozni, hiszen ott van meg a kel­lő áttekintés és a tudományos felkészültség is. Aki pedig a fel­adatokat meg tudja mondani, miért nem lenne képes megha­tározni az ezek végrehajtásához szükséges eszközöket: anyagot, energiát, létszámot, bért, beruhá­zási keretet stb.? A vállalat nem láthatja át a „nagy egészet”, meg kell mondani neki, mit tegyen és hogyan. Így alakult ki a társa­dalmi tudatosság érvényesülésé­nek az az értelmezése, hogy a központ utasít, a vállalat teljesít. A központi akarat útja A társadalmi tudatosságnak ed­digi értelmezése az új mechaniz­mus bevezetése kapcsán érthető aggodalmakhoz vezetett. Eddig a központi tervutasításokban meg­testesülő társadalmi tudatosságot az egyik legfőbb vívmánynak tartottuk. Most meg a piacra akarjuk bízni a gazdaságot? — kérdik az aggodalmaskodók. Szabad-e a központi akarat he­lyébe a decentralizált döntések rendszerét állítani? Vajon a cent­rális gazdaságirányítás valóban érvényre juttatta-e a központi akaratot? Nézzük csak a régi módszerű tervkészítés utolsó fázisait. Az Országos Tervhivatal a népgaz­dasági tervszámokat lebontotta gazdasági minisztériumokra; a minisztériumok különböző főosz­tályai a tervszámokat tovább bontották ágazatokra, iparágak­ra ; az egyes iparági, ágazati igaz­gatóságok tovább bontották a mutatókat vállalatokra. Mire a központi akarat a sok áttételen keresztül a vállalatig eljutott, be­épült abba sok-sok irányító szerv akarata, elgondolása. Így előfor­dult, hogy a tervmutatók nem közvetítették mindig egyértel­műen a vállalatokhoz a központi akaratot De a vállalatnak is le­hetősége volt arra, hogy a ter­melési, termelékenységi, önkölt­ségi stb. mutatókat ne pontosan úgy teljesítse, ahogy azok elő voltak írva. Rendszerint úgy tel­jesítette, hogy a lehető legkeve­sebb kockázattal a lehető legjobb tényszámokat mutassa fel. Rá­adásul a konkrét utasításokat­­ tartalmazó iratok áradata bonyo­­­­lulttá, sokszor kapkodóvá tette­­ a vállalatok munkáját. A tárca-­­ és igazgatósági érdekeket érvé­nyesítő tervlebontások, ad hoc utasítások már aligha voltak a társadalmi tudatosság érvénye­sítői, mire a vállalathoz értek. Nem utolsósorban: a sok kézen­­közön a felelősség is elsikkadt.­­ A formailag centralizált —sőt: túlcentralizált — gazdaságirányí­­­­tás így gyakorlatilag a sok fő­­s hatósági jogkörű szerv között­­ rendkívül decentralizálttá vált. S a vállalatok törekvése a tervtel­jesítésre olyan magatartást is ki­váltott, amit éppen nem nevez­hetünk a társadalmi tudatosság vállalati érvényesülésének.A hatékony módszerek Gazdaságirányításunk új rend­szere a társadalmi tudatosságot hatékonyabb módszerekkel érvé­nyesíti. A központi gazdaságveze­tés általában nem utasításokkal, hanem társadalmilag tudatosan kialakított gazdasági körülmények (mechanizmuselemek) rendszeré­vel irányítja majd a népgazdasá­got. A központosítás formális esz­közei helyére ezeknél sokkal ha­tékonyabb, a központi akaratot teljesebben megvalósító eszközö­ket állít. A gazdasági célrendszer középpontjába a jövedelmet he­lyezi: az egyéni, a vállalati és a nemzeti jövedelmet Olyan érde­keltségi és jövedelemszabályozási rendszert alakítunk ki, ahol a háromfajta jövedelem egymással a legszorosabb kölcsönhatásban lesz, így az egyéni és a csoport­célok megvalósítása egyúttal a központi célok megvalósulását is jelenti. A jövedelem lesz az érzékeny mérőszáma annak, hogy az egyén, a vállalat, a népgazdaság termé­kekben és szolgáltatásokban meg­testesülő munkája a felvevőpia­cokon milyen társadalmi elisme­rést nyer, vagyis mennyiben szol­gálja a szükségletek minél telje­sebb kielégítését. A jól szabályo­zott jövedelemérdekeltség a nép­gazdaságot szerves egységbe fog­lalja, s az így sokkal inkább al­kalmas lesz a központi elgondo­lások valóra váltására, a társadal­mi tudatosság érvényesítésére, mint az eddigi mechanizmus. Miért? Mert a gazdaságirányítás cent­ralizáltságának formális vonásait úgy küszöböljük ki, hogy tartal­mi vonásait erősítjük. A központi gazdaságvezetés egységesen fogja meghatározni a vállalatok gazda­sági körülményeit, a piaci mecha­nizmus működésének feltételeit. Minden vállalatra ugyanazok a szabályok, megkötések, kötelezett­ségek lesznek érvényesek. Egyet­len és egységes szempont fogja a vállalatokat orientálni gazdasági magatartásaikban. Egységes­­lesz a vállalati jövedelemelvonás, az anyagi érdekeltség rendszere. Egységes lesz a szabad döntések köre. Nem torzíthatja a központi akaratot a tárcaérdek, az eseti utasítás, a százarcú mutatószám. A vállalat célja nem az lesz, hogy tényszámait széppé tegye, bizo­nyítványát állandóan magyaráz­za, hanem hogy önmagának, dol­gozóinak és az államnak a jöve­ ■

Next