Népszabadság, 1968. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
1968. január 19, péntek NÉPSZABADSÁG Fontos intézkedések a budapesti állami gondozottak nevelésére Több mint öt és fél ezer gyermeket gondoznak a budapesti nevelőotthonokban, illetve a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetben. Az otthonok pedagógiai, gazdasági és személyi feltételei mindmáig csak részben felelnek meg az állami gondozás követelményeinek. A jelenlegi nevelőintézeti struktúra az iskolarendszerhez igazodik, ezért a legkülönbözőbb pedagógiai és gondozásbeli problémát jelentő gyerekekek is együtt nevelkednek. Az otthonok egy része túlzsúfolt, 1960 óta 1170-nel nőtt a létszámuk, s csak egy új intézmény — a Cseppkő utcai nevelőotthon — épült azóta. A műhely-, foglalkoztató-, játék- és klubszobák, tornatermek szinte valamennyi otthonból hiányoznak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a budapesti nevelőotthonokban nagy a pedagógusok fluktuációja. Szakosított nevelőintézetek Ennek az állapotnak a felszámolására a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek értelmében a nevelőintézeteket — már ettől az évtől — a gyermekek egészségügyi, pedagógiai szempontjai, gondozásuk időtartama szerint szakosítják. Lesznek állandó nevelőotthonok, ahol olyan gyermekek gondozását látják el, akiknek egyáltalán nincs családi otthonuk —■ árvák, elhagyottak —, vagy ha van is, neveltetésük a legkevésbé sem biztosított. Ezekben az intézetekben lehetőséget nyújtanak arra, hogy óvodás koruktól 18 éves korukig a jó családi körülményeket megközelítő feltételek között nevelkedjenek. Átmeneti nevelőotthonokban helyezik el az olyan gyerekeket, akiknek intézeti elhelyezését anyagi, egészségügyi vagy más aktuális probléma teszi szükségessé, de ezek megszűntével a gyermek visszatérhet családjához. Az ilyen fiatalok száma körülbelül kétezerre tehető. Ifjúsági nevelőotthonok Ifjúsági nevelőotthonokat alakítanak ki mintegy 700 olyan 14 —18 éves, az általános iskola nyolc osztályát elvégzett állami gondozottaknak, akik ifjúmunkások vagy ipari tanulók, de nem kaptak helyet a MÜM-intézetekben. Kizárólag a túlkoros — tanulmányaikban három évvel elmaradt — gyermekek lesznek a lakói a bakonyoszlopi és a pilisi nevelőotthonoknak. A nehezen nevelhető, illetve neurotikus gyermekek számára kétféle otthontípust szerveznek. Az egyikben 11—16 éves, a közösség rendjéhez nem alkalmazkodó fiatalokat helyeznek el. Az idegrendszeri sérülésekben szenvedő gyermekeknek külön intézeteket alakítanak ki, ahol pszichoterápiás kezelés, korrepetálás mellett, családias légkörben nevelkedhetnek. A növendékek magántanulókként vizsgázhatnak nyilvános iskolákban. Ugyancsak külön kategóriát képviselnek a gyógypedagógiai intézetek, ahol az értelmileg fogyatékos gyermekeket gondozzák. A pedagógusok nagyobb megbecsülése Az átszervezés eredményességének biztosítására a tanácsi kezelésben levő nevelőintézmények gyermeklétszámát csökkentik, pedagógusaik erkölcsi és anyagi ösztönzésére felemelik a pótlékot és túlóradíjakat, csökkentik a kötelező óraszámot és az iskolai pedagógusokkal azonos idejű szabadságban részesítik őket. Több mint 800 ezer forintot juttatnak az idén a nevelőotthoni műhelyek, tanulószobák berendezéseinek, felszereléseinek korszerűsítésére. A zsúfoltság enyhítésére a legközelebbi években Balatonbogláron 90, a Kőbányai úton 100 személyes új nevelőotthont, a Róbert Károly körúton pedig 250 gyermek részére felső tagozatos fiúnevelő otthont építenek. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jóváhagyta az intézkedési tervet. F. G. Minden eddiginél nagyobb feladat vár a jól képzett termelőszövetkezeti fiatalokra MEGKEZDŐDÖTT A TSZ-IFJÚSÁG PARLAMENTJE (Tudósítónktól.) Kétszázötvenötezer falusi fiatal képviseletében tegnap délután Budapesten megkezdte tanácskozását a Belügyminisztérium központi klubjában a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentje. A két és fél napig tartó országos tanácskozás előtt tavaly decemberben 260 községben és városban tartottak előzetes területi megbeszéléseket több mint 15 ezer szövetkezeti fiatal részvételével, amelyeken 277 küldöttet választottak a most megnyílt ifjúsági parlamentbe. Az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi élet több képviselője. Sokat tehetnek az új faluért A tanácskozást Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KISZ központi bizottságának első titkáranyitotta meg. Hangsúlyozta atermelőszövetkezeti fiatalok parlamentjének politikai, társadalmi és gazdasági jelentőségét, méltatta a mezőgazdasági termelés posztjain becsülettel helytálló fiatalok szerepét. A gazdaságirányítási reform végrehajtása során minden eddiginél nagyobb feladat vár a jól képzett szövetkezeti fiatalokra, akik sokat tehetnek az új falusi társadalom kialakításáért — mondotta. A megnyitó után Virág István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkár-helyettese tartott bevezető előadást a termelőszövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Elmondotta a többi között, hogy a gépek alkalmazása, a kemizálás térhódítása fokozza a parasztfiatalok érdeklődését a mezőgazdasági munka iránt. A tsz-traktorosok, -gépkezelők, -gépjárművezetők zöme a fiatalok közül kerül ki. A korszerű technikával felszerelt zöldséges gyümölcstermesztő ágazatokban, és az állattenyésztésben is egyre több fiatal található. Ma a mezőgazdasági dolgozók aránya — az összes foglalkoztatottakhoz viszonyítva — az 1949-es 55 százalék helyett csak 31 százalék. Törvényszerű a mezőgazdasági népesség csökkenése, viszont nálunk a kívánatosnál jóval több fiatal és középkorú ember vándorolt el faluról, így nagymértékű a szövetkezeti tagság elöregedése. Az átlagos életkor eléri az 55 esztendőt. Ezért a különböző anyagi ösztönzők bevezetésével, a folyamatos foglalkoztatottság megteremtésével, a jobb élet- és munkakörülmények létrehozásával biztosítani kell, hogy a falusi fiatalok közül minél többen válasszák élethivatásul a mezőgazdasági munkát. Rendszeres foglalkoztatottságot Ezután Molnár György, a KISZ központi bizottságának titkára tájékoztatta az ifjúsági parlamentet a termelőszövetkezetekben dolgozzó fiatalok helyzetéről. — Jelenleg a mezőgazdaságban tevékenykedő fiatalok többsége — körülbelül 250 ezer — a termelőszövetkezetekben dolgozik — mondotta. — Az elmúlt hónapokban mintegy 30 ezren, többségükben fiatalok, kérték felvételüket a közös gazdaságokba. Az igazsághoz tartozik, hogy a falusi fiataloknak csupán kisebb része — mintegy 65 ezer — tagja a tsz-nek, a fiatalok többsége családtagként vagy alkalmazottként vesz részt a közös gazdálkodásban. Gondot okoz a növénytermesztésben tevékenykedő fiatalok problémája, mert ezek évente csak hat-nyolc hónapot dolgozhatnak, főként a munkacsúcsok idején. Keresni kell számukra a rendszeres foglalkoztatottság lehetőségeit. Ugyancsak többet kell törődni a lányok és fiatalasszonyok munkájával is, hiszen a termelőszövetkezeti fiatalok 45 százaléka nő. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése, az új intézkedések megteremtették mindazokat a kedvező körülményeket, amelyek között a fiatalok valóban meg is találhatják helyüket a közös gazdaságokban. A termelőszövetkezeti ifjúság alapvető rétege az a csaknem 100 ezernyi fiatal, aki már szakmai képzettséget szerzett vagy jelenleg szakoktatási intézményekben tanul. Tavaly a tszekben 2120 ifjúsági brigád és további 681 ifjúsági szocialista brigád működött. A KISZ termelési mozgalmaiban összesen 71 ezer fiatal vett részt. Ott a helyük a vezetésben A feladatokkal foglalkozva Molnár elvtárs megállapította: szükség van rá, hogy a termelőszövetkezetek vezetői fokozottabban éljenek a fiatalok adottságaival, kezdeményezéseivel. Ezért fontos, hogy a fiatalok az eddiginél nagyobb szerepet kapjanak a vezetésben, jobban tudjanak élni a szövetkezeti demokrácia nyújtotta jogaikkal és nagyobb részt vállalhassanak a tennivalók megoldásában. Csak így lehet termelőszövetkezeti taggá nevelni a szövetkezeti fiatalokat, amely a KISZ falusi munkájának egyik elsődleges feladata — hangsúlyozta Molnár György. A tsz-fiatalok parlamentje ma négy tagozatban folytatja tanácskozását. Negyven év vizek, viharok között Az idő a Tiszánál is fékezhetet______ lenebb. Eljártak az évek Csepregi Péter, a csegei gátőr felett. Letelt a szolgálata. Negyven nyár és negyven tél fordult egymásba, amióta elkezdte. Alig is hinné, ha a tél harapásai nem sajognának a derekában s a lábában. Negyven esztendeig mindennap bejárta a gátszakaszt, öt kilométer oda, öt vissza, szeme a gát oldalán és a vízen, a fűz és nyárfák törzsén, a töltésbe kapaszkodó lósóskán, a gátvédő pázsiton, rőzsekazlakon, horgaskarókon, vízmércén, százas köveken. Megélt áradást és szárazságot, sokfajta vihart és elemi csapást. Házát hó temette, jég dermesztette. De mindvégig kitartott, mint kedvence, az öreg fűz a tiszacsegei kompnál, amelyre már ugyancsak élesítik a fűrészt. Egyszer városból jött emberek megkérdezték tőle, amikor a Tisza megvadult, s szélesen, egy szinten hömpölygött a szembeni töltésekkel, hogy nem fél-e a víztől? Jószerint, ha átcsap a gáton, először az ő házát viszi el, azután Tiszacsegét. Egyeket, Félhalmot s tovább is mindent: állatot, értéket, ami útjába kerül. A víztől nem szabad félni, mondta egyszerűen: aki fél, az elveszett. Ismeri a törvényt a gáton, s a __________________ gátat centiméterenként végig. Odavitt aszszonyt is a fehérre meszelt gátőrházba, a csend közepébe, néhány nappal hajdani kinevezése után. — Hogyan is kezdődött? — kérdeztem tőle már bent a községben, borozgatás közben, az új házban, negyvenévi munka meghitt meleghez oldott eredményében. — Kilencszázhuszonnégyben, húszévesen jöttem először a Tisza-gátra Kisebb árvíz fenyegetett, behívták a kubikosokat. Itt kubikoltam a gáton, mígnem egyszer azt mondta a felügyelő: Péter fiam, próbálj meg rozsét kazlazni. Igen ám, csakhogy a kazlazás szinte tudomány, pontos szabályai vannak. Hát az én kazlam úgy sikerült, hogy csodájára jártak a régi szakemberek is. Talán ennek köszönhetem, hogy később, amikor elért a baj, segítettek rajtam. — Mi volt az a baj? — Amolyan kubikos betegség volt, sérvet kaptam az emeléstől. No Péter, mondtam magamban, a te napod leáldozott. Földünk nem volt, a munkából kiestem, attól féltem, hogy kenyérpusztító leszek. De a szerencse megőrzött. Megkaptam az állást, amelyre oly sok szegény legény pályázott. Beköltöztem az I/5-ös őrházba. — Ez volt a boldogság? — Ezt a boldogságot nem értheti meg más! Mikor lehetett saját otthona egy kubikosnak? És fix fizetése? S hozzá a Tisza, az erdők, a gát, amellyel esztendőkig lehetett barátkozni, amíg megismertük egymást. Koccintotuiluk a fehér alkonyat______________ ban. Letettem a ceruzát, mert a kitárulkozás percei megszakadtak. Vagy talán inkább lényeggé tömörült az emlékezés, mert Csepregi Péter azután így summázta a negyven esztendőt, szűkszavúan, árra, viharra, szolgálatra visszatekintve: — Azóta itt vagyok. Ennyi a történetem. De hát milyen a Tisza? Milyen a folyó annak a szemével, aki egy életre frigyre lépett vele? — fészkelődött bennem a kérdés. — A Tisza mindig szép, de akkor szeretem a legjobban, amikor kilép a medréből, csak a két gát tartja, én meg ott állok fönn, s tudom, hogy hiába fenyeget, nem erősebb az embernél. — És a virágok, a növények? — Azok között akad ellenségem is. Haragszom a szamártövisre, a bogáncskóróra, a fehér mályvára, a lósóskára, mert lazítják a gát testét. De a többi, a szederinda, a súlyom, a vadkörte, a kökény, a holtági vízililiom, a kakukkfű, a gólyahír, a menta meg a bojtorján — ezek a gátőr virágai. Ezért mondják: a gátőr a leggazdagabb ember a Tisza partján. Együtt nevetünk a szálfaemberrel. Estéhez érvén, kisétálunk a régi őrházhoz, ahol 40 évét töltötte. A gátról néztük a fehér házat, hátunk mögött jéghártyásan hallgatott a szeszélyes folyó. A gátőr nem búcsúzkodott, mert már kétszer is visszahívták a nyugdíjból: maradjon még egy évet. MoSt iS így történt. Felemás __________ nyugalom ez: még a gáton, már a pihenés vágyában. Mert decemberben, amikor az ünnepélyes búcsúztatás alkalmával felkeresték az öreg gátőrt a vízügyi igazgatóság vezetői, átadták az ajándékokat, és gyakorta koccintottak a Tisza-part egyetlen Munkaérdemrenddel kitüntetett gátőrének egészségére, az igazgató félrehívta és suttogva, hogy az asszony ne hallja, azt mondta neki: — Még egy fél esztendőt maradjon, Péter bácsi! Csak az árhullám levonulásáig. Szükségünk van magára. Mit tehet Csepregi Péter? Amit a szíve is diktál. Reggelenként útra kel, bejárja a töltést, öt kilométer oda, öt vissza, szeme a gát oldalán és a vízen, a fűz és nyárfák derekán, a vízmércén, a rőzsekablakon, mint mindennap — immáron negyvenegyedik esztendeje. Havas Ervin S Természettudományos hét Győrött A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat új győri természettudományos előadótermének felavatása alkalmából a jövő héten egy hétig tartó előadássorozatot rendeznek Győrött. Hétfőn délelőtt az ünnepélyes avatás után elsőiként dr. Erdey-Grúz Tibor Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára tart előadást Van-e határa a megismerésnek a természettudományokban? címmel. A hét során elhangzó előadások tematikája igen tágas: a kémiát, a matematikát, a fizikát, a relativitáselméletet, a földrajzot és az élettant is felöleli a legkiválóbb tudósok tolmácsolásában.