Népszabadság, 1968. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-19 / 15. szám

1968. január 19, péntek NÉPSZABADSÁG Fontos intézkedések a budapesti állami gondozottak nevelésére Több mint öt és fél ezer gyer­meket gondoznak a budapesti ne­velőotthonokban, illetve a Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi Intézet­ben. Az otthonok pedagógiai, gazdasági és személyi feltételei mindmáig csak részben felelnek meg az állami gondozás követel­ményeinek. A jelenlegi nevelő­intézeti struktúra az iskolarend­szerhez igazodik, ezért a legkü­lönbözőbb pedagógiai és gondo­zásbeli problémát jelentő gyereke­kek is együtt nevelkednek. Az otthonok egy része túlzsúfolt, 1960 óta 1170-nel nőtt a létszá­muk, s csak egy új intézmény — a Cseppkő utcai nevelőotthon — épült azóta. A műhely-, foglal­koztató-, játék- és klubszobák, tornatermek szinte valamennyi otthonból hiányoznak. Súlyosbít­ja a helyzetet, hogy a budapesti nevelőotthonokban nagy a peda­gógusok fluktuációja. Szakosított nevelőintézetek Ennek az állapotnak a felszá­molására a Fővárosi Tanács Ok­tatási Osztálya intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek értelmé­ben a nevelőintézeteket — már ettől az évtől — a gyermekek egészségügyi, pedagógiai szem­pontjai, gondozásuk időtartama szerint szakosítják. Lesznek ál­landó nevelőotthonok, ahol olyan gyermekek gondozását látják el, akiknek egyáltalán nincs családi otthonuk —■ árvák, elhagyottak —, vagy ha van is, neveltetésük a legkevésbé sem biztosított. Ezekben az intézetekben lehető­séget nyújtanak arra, hogy óvo­dás koruktól 18 éves korukig a jó családi körülményeket megköze­lítő feltételek között nevelkedje­nek. Átmeneti nevelőotthonok­ban helyezik el az olyan gyere­keket, akiknek intézeti elhelye­zését anyagi, egészségügyi vagy más aktuális probléma teszi szük­ségessé, de ezek megszűntével a gyermek visszatérhet családjához. Az ilyen fiatalok száma körülbe­lül kétezerre tehető. Ifjúsági nevelőotthonok Ifjúsági nevelőotthonokat ala­kítanak ki mintegy 700 olyan 14 —18 éves, az általános iskola nyolc osztályát elvégzett állami gondozottaknak, akik ifjúmun­kások vagy ipari tanulók, de nem kaptak helyet a MÜM-intézetek­­ben. Kizárólag a túlk­oros — ta­­­nulmányaikban három évvel el­maradt — gyermekek lesznek a lakói a bakonyoszlopi és a pilisi nevelőotthonoknak. A nehezen nevelhető, illetve neurotikus gyermekek számára kétféle otthontípust szerveznek. Az egyikben 11—16 éves, a kö­zösség rendjéhez nem alkalmaz­kodó fiatalokat helyeznek el. Az idegrendszeri sérülésekben szen­vedő gyermekeknek külön inté­zeteket alakítanak ki, ahol pszi­choterápiás kezelés, korrepetálás mellett, családias légkörben ne­velkedhetnek. A növendékek magántanulókként vizsgázhatnak nyilvános iskolákban. Ugyancsak külön kategóriát képviselnek a gyógypedagógiai intézetek, ahol az értelmileg fogyatékos gyerme­keket gondozzák. A pedagógusok nagyobb megbecsülése Az átszervezés eredményessé­gének biztosítására a tanácsi ke­zelésben levő nevelőintézmények gyermeklétszámát csökkentik, pe­dagógusaik erkölcsi és anyagi ösztönzésére felemelik a pótlékot és túlóradíjakat, csökkentik a kö­telező óraszámot és az iskolai pe­dagógusokkal azonos idejű sza­badságban részesítik őket. Több mint 800 ezer forintot juttatnak az idén a nevelőotthoni műhe­lyek, tanulószobák berendezései­nek, felszereléseinek korszerűsí­tésére. A zsúfoltság enyhítésére a legközelebbi években Balaton­­bogláron 90, a Kőbányai úton 100 személyes új nevelőotthont, a Ró­bert Károly körúton pedig 250 gyermek részére felső tagozatos fiúnevelő otthont építenek. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jóvá­hagyta az intézkedési tervet. F. G. Minden eddiginél nagyobb feladat vár a jól képzett termelőszövetkezeti fiatalokra MEGKEZDŐDÖTT A TSZ-IFJÚSÁG PARLAMENTJE (Tudósítónktól.) Kétszázötvenötezer falusi fiatal képviseletében tegnap délután Budapesten megkezdte tanácsko­zását a Belügyminisztérium köz­ponti klubjában a termelőszövet­kezeti fiatalok parlamentje. A két és fél napig tartó országos tanács­kozás előtt tavaly decemberben 260 községben és városban tartot­tak előzetes területi megbeszélé­seket több mint 15 ezer szövet­kezeti fia­tal részvételével, ame­lyeken 277 küldöttet választottak a most megnyílt ifjúsági parla­mentbe. Az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Dimény Imre mezőgazda­­sági és élelmezésügyi miniszter, Szabó István, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának elnö­ke, valamint a politikai, gazda­sági és társadalmi élet több kép­viselője. Sokat tehetnek az új faluért A tanácskozást Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KISZ központi bizottsá­gának első titkára­­nyitotta meg. Hangsúlyozta a­­termelőszövetke­zeti fiatalok parlamentjének po­litikai, társadalmi és gazdasági jelentőségét, méltatta a mezőgaz­dasági termelés posztjain becsü­lettel helytálló fiatalok szerepét. A gazdaságirányítási reform vég­rehajtása során minden eddiginél nagyobb feladat vár a jól képzett szövetkezeti fiatalokra, akik so­kat tehetnek az új falusi társada­lom kialakításáért — mondotta. A megnyitó után Virág István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkár-helyettese tartott bevezető előadást a ter­melőszövetkezeti mozgalom idő­szerű kérdéseiről. Elmondotta a többi között, hogy a gépek alkal­mazása, a kemizálás térhódítása fokozza a parasztfiatalok érdeklő­dését a mezőgazdasági munka iránt. A tsz-traktorosok, -gépke­zelők, -gépjárművezetők zöme a fiatalok közül kerül ki. A korsze­rű technikával felszerelt zöldség­es gyümölcstermesztő ágazatok­ban, és az állattenyésztésben is egyre több fiatal található. Ma a mezőgazdasági dolgozók aránya — az összes foglalkozta­tottakhoz viszonyítva­­ — az 1949-es 55 százalék helyett csak 31 százalék. Törvényszerű a me­zőgazdasági népesség csökkenése, viszont nálunk a kívánatosnál jó­val több fiatal és középkorú em­ber vándorolt el faluról, így nagymértékű a szövetkezeti tag­ság elöregedése. Az átlagos élet­kor eléri az 55 esztendőt. Ezért a különböző anyagi ösztönzők beve­zetésével, a folyamatos foglalkoz­tatottság megteremtésével, a jobb élet- és munkakörülmények létre­hozásával biztosítani kell, hogy a falusi fiatalok közül minél többen válasszák élethivatásul a mező­­gazdasági munkát. Rendszeres foglalkoztatottságot Ezután Molnár György, a KISZ­­ központi bizottságának titkára tá­jékoztatta az ifjúsági parlamen­tet a termelőszövetkezetekben dolgoz­­­zó fia­talok helyzetéről. — Jelenleg a mezőgazdaságban tevékenykedő fiatalok többsége — körülbelül 250 ezer — a termelőszövetkeze­tekben dolgozik — mondotta. — Az elmúlt hónapokban mintegy 30 ezren, többségükben fiatalok, kérték felvételüket a közös gaz­daságokba. Az igazsághoz tarto­zik, hogy a falusi fiataloknak csu­pán kisebb része — mintegy 65 ezer — tagja a tsz-nek, a fiatalok többsége családtagként vagy al­kalmazottként vesz részt a közös gazdálkodásban. Gondot okoz a növénytermesz­tésben tevékenykedő fiatalok problémája, mert ezek évente csak hat-nyolc hónapot dolgozhat­nak, főként a munkacsúcsok ide­jén. Keresni kell számukra a rendszeres foglalkoztatottság le­hetőségeit. Ugyancsak többet kell törődni a lányok é­s fiatalasszo­nyok munkájával is, hiszen a ter­melőszövetkezeti fiatalok 45 szá­zaléka nő.­­ Az új gazdasági mechanizmus bevezetése, az új intézkedések megteremtették mindazokat a kedvező körülményeket, amelyek között a fiatalok valóban meg is találhatják helyüket a közös gaz­daságokban. A termelőszövetke­zeti ifjúság alapvető rétege az a csaknem 100 ezernyi fiatal, aki már szakmai képzettséget szerzett vagy jelenleg szakoktatási intéz­ményekben tanul. Tavaly a tsz­­ekben 2120 ifjúsági brigád és to­vábbi 681 ifjúsági szocialista bri­gád működött. A KISZ termelési mozgalmaiban összesen 71 ezer fiatal vett részt. Ott a helyük a vezetésben A feladatokkal foglalkozva Molnár elv­társ megállapította: szükség van rá, hogy a termelő­szövetkezetek vezetői fokozottab­ban éljenek a fiatalok adottságai­val, kezdeményezéseivel. Ezért fontos, hogy a fiatalok az eddigi­nél nagyobb szerepet kapjanak a vezetésben, jobban tudjanak élni a szövetkezeti demokrácia nyúj­totta jogaikkal és nagyobb részt vállalhassanak a tennivalók meg­oldásában. Csak így lehet terme­lőszövetkezeti taggá nevelni a szövetkezeti fiatalokat,­ amely a KISZ falusi munkájának egyik elsődleges feladata — hangsú­lyozta Molnár György. A tsz-fiatalok parlamentje ma négy tagozatban folytatja tanács­kozását. Negyven év vizek, viharok között Az idő a Tiszánál is fékezhetet­______ lenebb. Eljártak az évek Csepregi Péter, a csegei gátőr fe­lett. Letelt a szolgálata. Negyven nyár és negyven tél fordult egy­másba, amióta elkezdte. Alig is hinné, ha a tél harapásai nem sajognának a derekában s a lábá­ban. Negyven esztendeig minden­nap bejárta a gátszakaszt, öt ki­lométer oda, öt vissza, szeme a gát oldalán és a vízen, a fűz és nyárfák törzsén, a töltésbe ka­paszkodó lósóskán, a gátvédő pá­zsiton, rőzsekazlakon, horgaskaró­kon, vízmércén, százas köveken. Megélt áradást és szárazságot, sokfajta vihart és elemi csapást. Házát hó temette, jég dermesz­tette. De mindvégig kitartott, mint kedvence, az öreg fűz a tiszacsegei kompnál, amelyre már ugyancsak élesítik a fűrészt. Egy­szer városból jött emberek meg­kérdezték tőle, amikor a Tisza megvadult, s szélesen, egy szinten hömpölygött a szembeni töltések­kel, hogy nem fél-e a víztől? Jó­­szerint, ha átcsap a gáton, először az ő házát viszi el, azután Tisza­­csegét. Egyeket, Félhalmot s tovább is mindent: állatot, érté­ket, ami útjába kerül. A víztől nem szabad félni, mondta egy­szerűen: aki fél, az elveszett. Ismeri a törvényt a gáton, s a __________________ gátat centi­méterenként végig. Odavitt asz­­szonyt is a fehérre meszelt gátőr­házba, a csend közepébe, néhány nappal hajdani kinevezése után. — Hogyan is kezdődött? — kér­deztem tőle már bent a község­ben, borozgatás közben, az új házban, negyvenévi munka meg­hitt meleghez oldott eredményé­ben. — Kilencszázhuszonnégyben, húszévesen jöttem először a Ti­­sza-gátra Kisebb árvíz fenyege­tett, behívták a kubikosokat. Itt kubikoltam a gáton, mígnem egy­szer azt mondta a felügyelő: Pé­ter fiam, próbálj meg rozsét kaz­­lazni. Igen ám, csakhogy a kazla­­zás szinte tudomány, pontos sza­bályai vannak. Hát az én kazlam úgy sikerült, hogy csodájára jár­tak a régi szakemberek is. Talán ennek köszönhetem, hogy később, amikor elért a baj, segítettek raj­tam. — Mi volt az a baj? — Amolyan kubikos betegség volt, sérvet kaptam az emeléstől. No Péter, mondtam magamban, a te napod leáldozott. Földünk nem volt, a munkából kiestem, attól féltem, hogy kenyérpusztító leszek. De a szerencse megőrzött. Megkaptam az állást, amelyre oly sok szegény legény pályázott. Be­költöztem az I/5-ös őrházba. — Ez volt a boldogság? — Ezt a boldogságot nem ért­heti meg más! Mikor lehetett sa­ját otthona egy kubikosnak? És fix fizetése? S hozzá a Tisza, az erdők, a gát, amellyel esztendőkig lehetett barátkozni, amíg megis­mertük egymást. Koccintotuilu­k a fehér alkonyat­______________ ban. Letettem a ceruzát, mert a kitárulkozás per­cei megszakadtak. Vagy talán in­kább lényeggé tömörült az emlé­kezés, mert Csepregi Péter azután így summázta a negyven eszten­dőt, szűkszavúan, árra, viharra, szolgálatra visszatekintve: — Azóta itt vagyok. Ennyi a történetem. De hát milyen a Tisza? Milyen a folyó annak a szemével, aki egy életre frigyre lépett vele? — fész­­kelődött bennem a kérdés. — A Tisza mindig szép, de ak­kor szeretem a legjobban, amikor kilép a medréből, csak a két gát tartja, én meg ott állok fönn, s tudom, hogy hiába fenyeget, nem erősebb az embernél. — És a virágok, a növények? — Azok között akad ellenségem is. Haragszom a szamártövisre, a bogáncskóróra, a fehér mályvára, a lósóskára, mert lazítják a gát testét. De a többi, a szederinda, a súlyom, a vadkörte, a kökény, a holtági vízililiom, a kakukkfű, a gólyahír, a menta meg a boj­torján — ezek a gátőr virágai. Ezért mondják: a gátőr a leggaz­dagabb ember a Tisza partján. Együtt nevetünk a szálfaember­­rel. Estéhez érvén, kisétálunk a régi őrházhoz, ahol 40 évét töl­tötte. A gátról néztük a fehér há­zat, hátunk mögött jéghártyásan hallgatott a szeszélyes folyó. A gátőr nem búcsúzkodott, mert már kétszer is visszahívták a nyugdíjból: maradjon még egy évet. MoSt iS így történt. Felemás __________ nyugalom ez: még a gáton, már a pihenés vágyában. Mert decemberben, amikor az ün­nepélyes búcsúztatás alkalmával felkeresték az öreg gátőrt a víz­ügyi igazgatóság vezetői, átadták az ajándékokat, és gyakorta koc­cintottak a Tisza-part egyetlen Munkaérdemrenddel kitüntetett gátőrének egészségére, az igazgató félrehívta és suttogva, hogy az asszony ne hallja, azt mondta neki: — Még egy fél esztendőt ma­radjon, Péter bácsi! Csak az ár­hullám levonulásáig. Szükségünk van magára. Mit tehet Csepregi Péter? Amit a szíve is diktál. Reggelenként útra kel, bejárja a töltést, öt ki­lométer oda, öt vissza, szeme a gát oldalán és a vízen, a fűz és nyárfák derekán, a vízmércén, a rőzsekablakon, mint mindennap — immáron negyvenegyedik esz­tendeje. Havas Ervin S Természettudományos­­ hét Győrött A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat új győri természettudo­mányos előadótermének felavatá­sa alkalmából a jövő héten egy hétig tartó előadássorozatot ren­deznek Győrött. Hétfőn délelőtt az ünnepélyes avatás után elsőiként dr. Erdey-Grúz Tibor Kossuth-dí­­jas akadémikus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkára tart előadást Van-e határa a megis­merésnek a természettudomá­nyokban? címmel. A hét során elhangzó előadások tematikája igen tágas: a kémiát, a matematikát, a fizikát, a relativi­táselméletet, a földrajzot és az élettant is felöleli a legkiválóbb tudósok tolmácsolásában.

Next