Népszabadság, 1968. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-04 / 103. szám
f *Újabb 92 fogyasztási cikk kapott kiváló minősítést Lakástextil Vállalat Dacia takarója és a Habselyemárugyár férfiinge. Kiváló minősítést nyert továbbá a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat néhány bőröndje és női táskája, a Tisza Cipőgyár vászon női cipője és bébitipegője. Ezúttal először jelentkezett termékeivel a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, a Magyar Állami Pincegazdaság, a Szegedi Paprilusfeldolgozó Vállalat és a Magyar Likőr-pari Vállalat. A TIP 67, az Unimo és az Optima mosószer, az Opera Luxus uborkatej, a Camea AP—63-as kölni, az A madent fogkrém megkapta a kiváló termek címet. Hasonlóan bírálták el a tokaji borok több palackozott, illetve díszdobozos változatát, valamint az úgynevezett egri és soproni díszdobozt, a palackozott gint és a leveskockák közüli a halászlét és a húslevest. Habár a minőségvédelemről, a fogyasztói igények kiszolgálásáról mostanában az üzemeknél oly sok szó esik, a pályázó vállalatok száma meglehetősen szerény. Mindössze 47 vállalat szánta el magát, hogy a kiváló áruk fórumára benevezve megbízható bizonyítványt állíttasson ki és tárjon a fogyasztók elé termékeiről. (Tudósítónktól.) A vásárlói közönség már jól ismeri azt az aranyfóliára nyomott megkülönböztető minőségi jelet, amely a műszakilag, esztétikailag és használhatóság szempontjából egyaránt kiváló ipari fogyasztási cikkeket népszerűsíti. A napokban újabb 92 olyan termék jelenik meg az üzletekben, amely jogot nyert ennek az emblémának a viselésére. Lezárult ugyanis a Kínáló áruk fóruma tavaszi pályázata, s pénteken az Országos Piackutató Intézet Szalay utcai bemutatótermében közszemlére tették ezeket a szigorú felülvizsgálaton sikeresen átesett termékeket. A pályázatra beküldött 202 cikk közül ezúttal egyebek között a Csepel Kerékpárgyár összecsukható campingkerékpárja, a VBKM Elekthermax gyárának törpe villanytűzhelye, hősugárzó kandallója és bordás villanykályhája; a Gázkészülékgyár fürdőszobai gázbojlere, az Alumíniumárugyár teáskannája; a Medicor asztali kvarclámpája; a Danuvia hőkioldós Unipress kávéfőzője; a Fővárosi Műszerkészítő és Javító Vállalat Baby kávéőrlője s a Jászberényi Hűtőgépgyár legújabb szifonja kapott kiváló minősítést. A textilipari termékek közül sikeresen vizsgázott a Győri Textilipari Vállalat campingágynemű anyaga és zsebkendői; a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat abrosza, ágyneműi és női ruhaanyaga; a A Földrajzi Társaság közgyűlése A Magyar Tudományos Akadémián Radó Sándor professzor elnökletével tartotta 92. rendes évi közgyűlését a Magyar Földrajzi Társaság. Ebből az alkalomból átadták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére alapított oklevelet a társaság hat tagjának, akik kimagasló eredményeket értek el a földrajztudomány fejlesztésében. A Körösi Csoma Sándor halálának 125. évfordulójára alapított emlékéremmel első ízben Shiba Prasad Chautterjee professzort, az Indiai Földrajzi Társaság elnökét tüntették ki. A közgyűlésen ismét Kádár László debreceni egyetemi tanárt választották elnökké, főtitkárrá pedig Simon Lászlót, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének osztályvezetőjét. Legutóbb egy esztendeje Várnában találkoztunk, a Budapest, a felszabadulás utáni első magyar óceánjáró vízre bocsátási ünnepségén. Akkor fáradt volt, elcsigázott a kialvatlanságtól, s olyan izgatott az esemény miatt, hogy alig lehetett szót váltani vele. De ezen senki sem csodálkozott, szirte kezdettől fogva lelkes részese volt a hajó építésének, az utolsó hetekben már néha az éjszakákat is a gyárban töltötte, s figyelte, ellenőrizte a gépek szerelését. Mert neki valóban nem volt közömbös, milyen hajó is lesz a Budapest, hiszen őt nevezték ki a gépüzem vezetőjének, vagyis az ő irányítására bízták a hajógépek működését. Léderer Győzővel a napokban ismét összehozott a sors. Vidáman, kipihenten ült az Attila utcai cukrászdában: — Túl vagyunk az első úton, átadtam a boltot egy fiatal kollégának, s most tíz nap szabadság. Pesten! Képzeld, a kisebbik fiam meg sem ismert. Igaz, hogy eddig csak egyszer láttam... Olyan három-négy hetes lehetett — nevetett, és olyan élvezettel kortyolta a kőbányai sört, mint más a legfinomabb siket whiskyt jéggel, szódával. — Beszélj az útról! Kis barna bőrnoteszt húzott elő a táskából és az asztalra tette: — Olvass bele, ha érdekel! & VÁRNÁ, 1968. JANUÁR 10. Ma indulunk első utunkra a Budapesttel. Csak néhány óra az út Konstancáig, ahol egy teljes rakományt, vagyis 5500 tonna gabonát veszünk fel, s Bejrútba szállítjuk. Jól vizsgázott a hajó a napokban megtett próbaúton. őszintén megvallva, az első kirándulás előtti szorongás mellé jó adag öröm vegyül, hiszen eddigi tengerészéveim alatt az ilyen nagy hajókat csak irigykedve nézhettem a kikötőkben. A Budapest négyszer nagyobb, mint a többi tengerjárónk: 114 méter hosszú, csaknem 10 méter magas, 3250 lóerős motorja óránként 25 kilométeres sebességgel hajtja a teljesen megterhelt hajót. Ha az üzemanyagtartályokat megtöltik, megállás nélkül 10 ezer kilométeres utat képes megtenni. Harmincfőnyi legénység dolgozik a Budapesten, a mi kényelmünket szolgálják a pazar hálófülkék, a televízióval, rádióval ellátott társalgók, s nem utolsósorban gondolunk arra, hogy a hűtőkamránkban 5 tonna élelmet viszünk magunkkal, amit majd a magyar konyha receptje szerint készítenek el a szakácsok. BEJRUT, FEBRUÁR 6. öt napja állunk a kikötőben, s ma délután indulunk Törökországba, Mersinbe, hogy az itt kirakott áru helyett újat vegyünk fel. Tegnap este kint voltam Freddy bácsi sörözőjében (szinte az egész tengerészvilág oda jár), s az öreg, félszemű arab elpletykálta, hogy már angolok, franciák, olaszok szóltak neki: a magyaroknak egy hatezres új bárkájuk áll a kikötőben, s ha az olyan jó is, mint amilyen szép, akkor igazán örülhetnek. Én tudom, hogy egyelőre kitűnő. LIVERPOOL, FEBRUÁR 25. Kellemetlen időben 11 napot utaztunk egyfolytában. Áthajóztunk a Vizcayai-öblön, a „hajók temetőjén”, s egy újabb tapasztalattal gazdagodtunk: a Budapest — a mi szakkifejezésünk szerint — nagyon jó tengerálló. Itt azután tegnap este kellemetlen meglepetés várt bennünket. A dugboatok, vagyis a kikötőkbe irányító vontatóhajók éppen sztrájkoltak, s így saját motorral kellett bejönnünk a szinte kiismerhetetlen dokklabirintusba. Még a révkalauz segítségével is csak négy óra alatt tettük meg az alig egy mérföldes utat, míg végül a 400 dokk közül megtaláltuk azt, amelyet nekünk jelöltek ki. HAMBURG. MÁRCIUS 4. Akárcsak Liverpoolban, itt is a Budapest az első magyar hajó, amely a háború óta kikötött. Cuxhavenban, Hamburg előkikötőjében hagyománnyá vált egy udvarias gesztus: ha valamelyik ország első hajója érkezik ide, felteszik a lemezjátszóra az illető ország himnuszát, s ezt hatalmas erővel sugározzák a parti hangszórók. Már nem vagyok kezdő tengerész, volt részem jó néhány kellemes és kellemetlen meglepetésben, s megszoktam, hogy semmit sem szabad „mellre szívni”. De akkor, ott, amikor az öböl vizén százszorosan visszhangzott a mi Himnuszunk, bizony összeszorult a torkunk. Mindez tegnap este történt, s az sem veszi el a jókedvemet, hogy itt a 70 kilométer hosszú rakpart mentén akkora és olyan kitűnő hajók állnak, amilyenekről néha álmodozni szoktunk. ROTTERDAM, MÁRCIUS 7. Amitől tartottam, s ami szinte minden új hajóval megtörténik, bekövetkezett. Csak — hiába, nincs szerencsénk — éppen a legrosszabb körülmények között. Habsburgból erre tartva, elromlott a főgép fordulatszám-szabályozó berendezése, és ezért le kellett állítanom a motort. Viharban s főképp az olyan viharban, amilyen kora tavasszal az Északitengeren tombolni szokott, ez életveszélyes dolog! Egy ilyen hiba kijavítása egy javítóüzemben napokba telik. Mi négy óra alatt végeztünk vele. Micsoda négy óra Volt! Nyolcas—kilences szél fújt, felettünk szinte porzott a víz, s a hullámok úgy dobálták a hajót, mint egy ócska lélekvesztőt. Közben a rádiós még azzal is idegesített, hogy több közeli hajó S. O. S. jeleket sugároz. Úgy érzem, ez volt az igazi hajókeresztelő. Most már hazafelé tartunk. Négy nap múlva áruért indulunk Rouen francia kikötőbe, onnan megint Bejrútba, majd dunai hajóink „támaszpontjára”, Renyibe megyünk, s ezzel véget ér a Budapest első útja. RENYI, ÁPRILIS 10. Kereskedelmi kirendeltségünkön egy üzenet várt: szabadságra és újabb beosztásomért Budapestre mehetek. Még át kell adni a Budapest gépházát az utódomnak, s hátra van a szokásos „jelentés”. Ebből csak két adatot: háromhónapi hajózás után 19 740 kilométert tettünk meg a tengereken, s a hajó tisztjeinek és legénységének véleménye szerint a Budapest jól kiállta az első próbát. * — Hát ennyi — mondja, amikor leteszem a jegyzetfüzetet és a ceruzát. — És „műsoron kívül” még talán annyit, hogy nagyon sajnálom otthagyni ezt a hajót. Hiszen valóban a születéséről ismertem, s ezen az úton nagyon a szívemhez nőtt. — Már épül Várnában a másik hatezer tonnás hajónk, talán majd egyszer arra kerülsz — próbálom vigasztalni. Kamaszosan felnevet, s egy papírt tesz elém. Hivatalos, pecsétes papír, rajta mindössze három gépelt sor. Léderer Győzőt kinevezem a Várnában épülő Hungária nevű óceánjáró gépüzemvezetőjének. Egyben megbízom a szerelési munkálatok műszaki-ellenőri teendőivel.” Hát akkor szerencsés hajózást a Hungáriával is! Medveczky László Műszaki napok Csongrádban Az MTESZ Csongrád megyei szervezete, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ Csongrád megyei bizottsága rendezésében pénteken ünnepélyesen megnyitották a Csongrád megyei műszaki hónapot. A május 31-ig tartó gazdag eseménysorozat Szegeden, a megyei tanács nagytermében tartott ünnepi megnyitóval kezdődött. A műszaki hónap előadásai közt tájékoztató hangzik el az újítások és találmányok szerepéről, jelentőségéről; a minőség védelméről; a Szeged földgázra történő átállításával kapcsolatos tudományos kérdésekről; a héj szerkezetek építészeti alkalmazásáról és sok más aktuális műszaki-tudományos kérdésről. NÉPSZABADSÁG 1968. május 4. szombat ALAÍRAS ES PECSÉT Gyakorta fellelhetők a bűnügyek aktái között a hamisított aláírások, pecsétek. A sikkasztásnak és a csalásnak ez a kezdetleges módszere rendszerint hamar kiderül. Könynyebb és biztonságosabb a dolguk azoknak, akiknek a csalásait valódi aláírások és pecsétek leplezik. A közelmúltban a rendőrség eljárást indított egyik gyárunk pénztárosa ellen, aki csaknem 150 ezer forintot sikkasztott. A pénztáros közvetlen felettesei — a pénzügyi csoportvezető és a főkönyvelő — hat évig gépiesen szignálták, aláírták a pénztári számlákat, anélkül, hogy ellenőrizték volna szabályos voltukat. Ugyancsak a közelmúltban leplezte le a rendőrség a Pannónia Szőrmegyár egyik csoportvezetőjét, aki több mint félmillió forint értékű szőrmét lopott. Az esetről lapunk is beszámolt. Megírtuk, hogy a tolvaj csoportvezető akkor nyúlt először a közvagyonhoz, amikor felismerte, hogy a kincset érő szőrmék nyilvántartása teljesen formális, senki sem ellenőrzi a raktári pecséttel és aláírással ellátott anyaglapok adatait, számait. Mind a pénztáros, mind a szőrmeipari csoportvezető felettesei azzal védekeznek: semmi közük a sikkasztáshoz, a lopáshoz, közülük senki sem játszott össze a bűnössel. Hát... össze nem, de a kezére játszott, bizony. Akarvaakaratlanul segítette a bűnöst a felettesek felelőtlen aláírása a csekken és az anyaglapon. Vagy hisz volt csupán? Erre azt válaszolhatják — s mondják is a Pannónia Szőrmegyárban —, hogy a csoportvezető évtizedes munkájával rászolgált a bizalomra, s ki gondolhatta, hogy ez a „megtestesült becsület” bűnöst takar? A pénztárost hasonló — sajnos, vak — bizalom övezte a gyárban. De hát akkor mire való a kötelező ellenőrzés, elszámoltatás, a pecsét és az aláírás? A szőrmegyári csoportvezető négy éven át dézsmálta a közvagyont. Eközben havonta és negyedévente készült évközi zárlat a vállalatnál, s évente egyszer év végi elszámolás, mérleg. Ha az illetékesek csak egy kicsit nagyobb figyelemmel nézik meg a bizonylatokat, amelyeket egyszer már felületesen aláírtak, nyomban rájönnek a lopásra. De a baj tulajdonképpen már az aláírásoknál kezdődött. Hogy miért? Mert az aláírás nem formális kötelessége a vezetőnek. Aki valamit aláír, kézjegyével vállalja is a felelősséget, a kötelezettséget. Országos és vállalati rendelkezések nem véletlenül szabják meg, hogy az egyes hivatalos jelentéseket, feljegyzéseket, csekkeket és okmányokat kinek kell aláírnia. A felelős tisztségviselőnek természetesen bíznia kell a beosztottakban! De a bizalom és bizalmatlanság ismérve nem az, ellenőrzik-e egymás munkáját vagy sem! Egyáltalán nem tekinthető bizalmatlanságnak és gyanakvásnak, ha egy vezető, mielőtt aláírja az eléje tett számlát, anyaglapot vagy bármilyen más hivatalos papírt, kérdéseket tesz fel a beosztottjának, tüzetesen megnézi, mit ír alá.Elsősorban a vezetők, az ellenőrzéssel megbízott emberek lelkiismeretére apellálunk, amikor ismételten hangsúlyozzuk: kötelességeik mindenkiénél jelentékenyebbek a népvagyon védelmében, tehát a felelősségük is nagyobb. Ha a dolgozó megszámolja a fizetését a pénztárnál, hogyne kellene egy vezetőnek megnéznie: mikor, milyen ügyiratot, kisebb és nagyobb horderejű döntést, intézkedést, jelentős és kevésbé jelentős okmányt lát el pecséttel, aláírással? Kőszegi Frigyes Tuitáesknsiak n htutnposii vtfffvíomisítík kültliiiívi A Buzogány utcai Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskolán tartották az egyetemi és főiskolai hallgatók II. budapesti konferenciáját, amelyen Főcze Lajos, a KISZ budapesti bizottságának titkára tartott vitaindító referátumot az egyetemi és főiskolai KISZ-szervezetek elmúlt évi tevékenységéről és soron következő feladatairól, majd megkezdődött a vita. A konferencia részvevői egyhangúlag elfogadták a referátumot és az előterjesztett akcióprogramot