Népszabadság, 1968. július (26. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-11 / 161. szám
Teleki Pál tehát már a szegedi ellenforradalom idején tekintély ▼olt Az évek során tekintélye még növekedett, főleg tudományos munkássága révén, s azzal párhuzamosan is, hogy az emberek megismerték Horthy többi ▼ezető politikusát. Teleki Pál neve sokak előtt „márka” lett Ám a legtöbb esetben odaadta a „márkát” igen rossz, káros, bűnös ügyhöz. Ezt történt az első, 1920 júliustól 1921 áprilisig tartó miniszterelnöksége idején is, amikor az ő nevéhez fűződik például az alföldreform, a botbüntetés bevezetése, a numerus clausus, amely voltaképpen az első zsidótörvény ▼olt miniszterelnöksége után pedig a frankhamisításban is „benne ▼olt”, bár feltétlen hívei ezt a szerepét „hazafiasságával”, „naivságával” igyekeztek s igyekeznek ma is menteni, szépíteni. SPICLIK ÉS INTERNÁLÓ TÁBOROK A Teleki Pál részvételével lezajlott első miniszterelnökségi ülés jegyzőkönyvéből: „A honvédelmi miniszter úr felolvas egy jelentést Diósgyőrből, amely szerint a bolsevista előnyomulás erős izgalomban tartja a diósgyőri munkásokat... Javasolja előadó miniszter úr,... a központi nemzetvédelmi osztály mielőbbi megszervezését ... ez megfelelően kiegészíthető volna az államrendőrség rendészeti nyomozó vezetőivel, az igazságügy-miniszter jogi (ügyészségi, fogházak) megfelelő közegei által.” — és 1920. július 24-én megjelent a belügyminiszteri rendelet a „katonaság fokozottabb igénybevételéről a kommunista mozgalmak ellen”. A társadalmi rend fokozottabb védelméről szóló rendelettel kapcsolatban a parlament ülésén Bárczy István képviselő közbeszólta: ... spicliket tenyészt és a rend Izilám bevezetését kezdi meg. A július 29-i parlamenti ülésen Volát József közbeszólása: — Százak sínylődnek hónapok óta kihallgatás nélkül a hajmáskéri Internáló táborban. Október 10-én Zákány Gyula képviselő parlamenti közbeszólása: — A zalaegerszegi internáló táborban 100 vagon rothadt káposztát kaptak a foglyok. TELEKI BETEGET JELENT A botbüntetést szeptember 1-én szavazta meg a parlament. Hatvanhatan voltak mellette, negyvenegyen ellene. Mellette szavazott például Prohászka Ottokár püspök, ellene például gróf Apponyi Albert. Teleki Pál nem jelent meg az ülésen. Rakovszky István házelnök mentette ki betegség címén. „Demek Károly SS éves napszámost, aki múlt év októberében öt csomag nyirfaseprűt lopott, háromévi fegyházra és botbüntetésre ítélték.” (Lárai Újság, 1921. február 19.) Teleki Pál, a francia Jomarddíjas professzor és humanista — meg a botbüntetés... A parlamentben a botbüntetés bevezetéséről tárgyaltak, mialatt az országban nyomorogtak az emberek. „A szolnoki MÁV vasúti híd építkezésénél a munkások le vannak rongyolódva, előfordult, hogy a munkás ruha hiányában zsákot húzott magára.’* (1920. október 9-i jelentés, aláírói Knapek Jenő főhadnagy és Migeli Kálmán hadnagy.) „Erzsébetfalva, Újpest környékét bejártam. A hangulat, a nyomasztó viszonyok miatt rendkívül elkeseredett, mindenütt gyalázó és elkeseredett hangokat hallottam.” (1920. december 29-i jelentés, aláírója Gábor szakaszvezető.) „Elszorult szívvel nézzük azokat a 3—5 éves gyerekeket, akik Budapesten vendéglőkben, kávéházakban a legnagyobb hidegben is sajnálatra méltó, hiányos öltözékben koldulnak.” (1921. március 10. Lieber Endre fővárosi főjegyző jelentéséből.) hogy másnap Teleki előremegy Horthyhoz, hogy jelentse: visszatért a király. Teleki el is indult, de hogy, hogy nem, az autó vagy defektet kapott, vagy a sofőr eltévedt (?), s így IV. Károly Teleki előtt érkezett Horthyhoz, aki az exkirálynak azt tanácsolta, hogy utazzon vissza. Hogy mi történt útközben Teleki Pállal? Meggondolta magát? Ez esetben is határozatlan volt? Teleki királypárti volt. Első miniszterelnöksége idején ezt mondta szegedi beszédében: „Magyarország monarchikus állam, Magyarországnak királya lesz, s ennek a királynak a tekintélyét ne csorbítsuk korteskedéssel.” Kezembe került Zsedényi Aladár 1935-ben írt könyve, amelyet a többi között báró Kray István, IV. Károly volt kabinetjének titkára ajánl az olvasónak, s ebben az író némileg ironikus hangon elmondja: „A közvélemény ma is tamáskodik a véletlennek ilyen következetességén, csak a mozgóképek gazdagabbak az ilyen véletlenségekben. Vass miniszter pont Károly érkezésekor tart lelki gyakorlatot Szombathelyen, a miniszterelnök pedig pont ez idő tájban vadászik Szombathely környékén.” A királypuccs után történt Teleki Pál egyik öngyilkossági kísérlete. És Teleki Pál ezután a miniszterelnökségről lemondott. Sajtónyilatkozatot tett: „Mint lemondott miniszterelnök igen jól érzem magam, és mint képviselő pártonkívüli fogok maradni. Mindenkit érhet szerencse, még a miniszterelnököt is érheti az a szerencse, hogy elhagyhatja helyét." Még nem teljesen tisztázott Teleki Pál szerepe az első királypuccsban. Jelenleg Ádám Magda történész foglalkozik ennek kutatásával. „Hogy Teleki keze benne volt a királypuccsban, az biztos" — mondja. KUHIAILAL NYILATKOZATAI GYÖRGY ISTVÁN DOKUMENTUMSOROZATA J. A. „márka" rossz helyre került VADÁSZAT ÉS KIRÁLYPUCCS Közben Teleki Pál vadászott. Olvastam egy kis füzetet, amely IV. Károly exkirály feljegyzései alapján íródott, s a többi között ezt tartalmazza: Miután IV. Károly gróf Erdődy Tamás kíséretében 1921-ben Magyarországra érkezve, átlépte a határt, Szombathelyen állapodott meg, betért Mikes püspökhöz. Már ott volt Vass József miniszter, s a közelben lakott a királypárti gróf Sigray Antal, akinek a birtokán tartózkodott Teleki Pál, akkori miniszterelnök. Megbeszélték. AKAR SZÉPET LÁTNI? Nézze meg a modern, új vonalú ZOMÁNCEDÉNYEK KIÁLLÍTÁSÁT FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT 14. sz. áruházában Bp. IX., Tolbuhin krt. 5. sz. Tel.: 387—141 NYITVA: JÚLIUS 13-IG 8-tól 16 óráig, szombaton: 10-től 15 óráig A bemutatott edények MEGVÁSÁROLHATÓK a helyszínen, továbbá a VII., Rákóczi út 24. sz., az V. Szent István körút 15. sz. és az V., Bécsi u. 2. sz. alatti üzleteinkben is. -mA* ■ NÉPSZABADSÁG 1968. július 11. csütörtök WINDISCHGRAETZ HERCEG LELEPLEZ Miniszterelnöksége után, a frankhamisítási perben ... Mint ismeretes, a viszonylag kisebb pozíciókban levők maradtak a vádlottak padján. Az egyikük, az elítélt Windischgraetz Lajos herceg később, 1928 júniusában levelet írt Teleki Pálnak, felelősségre vonva őt. A levélből érdemes közölni, bár a herceg nem volt „gáncs nélküli lovag”: „ ... ön, Gróf Úr, úgy rendőrségi kihallgatása alkalmából, mint a törvényszéken, ellentmondó vallomásaiban minden felelősséget magától elhárított... Bátorkodom emlékezetébe idézni azon körülményeket, melyek a francia franknak az Állami Térképészeti Intézetben való gyártásához vezettek ... önnek akkor ezen tervek igen tetszettek, és ön volt az, aki kijelentette, hogy a terv igenis keresztülvihető ... Lehet-e öntől azon intelligenciát feltételezni, hogy mint rendes magyar ember felelősséget is vállal azért, amit tett... Milyen volt az ön szerepe akkor, amikor az egész világsajtó, de különösen az egész magyar társadalom, a sajtó, a legpiszkosabb invektívákkal illetett bennünket? Kérdem, Gróf Úr, mit tett akkor ön, aki hiszen ebben az ügyben mindenesetre az illetékes faktor volt. Aki a Térképészeti Intézet beállításával az egész akciót lehetővé tette ... Amikor a tárgyalás előtti időben mi, hazafias kötelességünknek eleget téve, minden felelősséget a külföld előtt magunkra vállaltunk, akkor ön, Gróf Úr, egy ügyvédet bérelt fel, azon célból, hogy a vádlottak padján ülő, »úgynevezett barátait« arra bírja rá, hogy vallomásaikban az ön személyének védelmére, saját magukat egy még hátrányosabb helyzetbe hozzák, mint aminőben úgyis voltak... Hajlandó voltam nehéz kétévi jogvesztést és egyévi elzárást szótlanul eltűrni, mert hála Istennek, kissé más fából vagyok faragva, mint azok az urak, akik a forradalom óta az ország ügyeit időnként vezették, ... amikor azonban cselekedeteikért felelősséget vállalni kellett, gyáván kereket oldottak ...” Nem nagyon hízelgő e hercegi vélemény Teleki Pálról. (Folytatjuk.) Vali címet A pápáról, a tv védőszentjéről és egy síremlékrőlTulajdonképpen nem is vatikáni, hanem Vatikán környéki levél ez, mert P. tisztelendő, a kúria egyik intézetének munkatársa, Navona téri lakásán fogadott. A barokk, palota, amelyben lakik, a Vatikán számtalan római épületének egyike. P. tisztelendő lakásának ablakaiból a világ négy folyóját jelképező szökőkútra lehet látni. Házigazdámnak egyetlen feltétele van a beszélgetésünkhöz: nem közölhetem a nevét, mert annak, amit mond, semmiféle hivatalos jelentősége nincs. Magánszemélyként áll szóba velem. Felelőtlen csevegés arról, ami éppen eszünkbe jut. Elmosolyodik, nyilvánvalóan tudja, hogy tudom: feletteseinek engedélye nélkül semmiképpen sem fogadott volna még „felelőtlen” csevegésre sem. A Vatikánban nincsenek szeszélyes véletlenek, politikai magánkedvtelések. Nemrég nyilatkozott VI. Pál pápa az olasz televíziónak a Kennedy-gyilkosságról. A kétperces tv-interjú szokatlanul fejeződött be. Az olasz nézők csodálkoztak. A pápa, aki mindig méltóságteljes és fegyelmezett, most „olaszosan” gesztikulált, s felháborodásában meglehetősen harsányan, emelt hangon beszélt. A vatikáni kúriában is meglepődtek a pápa felindultságán — mondja P. Hiszen Montini, aki véleménye szerint az utóbbi évtizedek legjelentékenyebb pápáinak egyike, általában nem kedveli a látványosságot, ellentétben XII. Piusszal, aki minden alkalmat megragadott a nyilvános szereplésre, és halálos betegen is különféle vallásos egyesületeket fogadott kihallgatáson, vagy XXIII. Jánossal, akit azért lehetett gyakran látni, mert szerette az emberek társaságát. Pál pápa túlságosan is visszavonul. Emiatt többen bírálják. Csendben és illedelmesen, persze. Régebben szokás volt, hogy délelőttönként, havonta egyszer vagy kétszer, amikor a Vatikáni Múzeum tömve van látogatókkal, s a Sixtusi-kápolnához vezető egyik folyosóról, ahonnan kilátás nyílik a pápai lakosztályra, mindenki arra néz, néhány másodpercre megmutassa magát az egyházfő. VI. Pál megszakította ezt a hagyományt, nem mutatkozik. A legutóbbi években a zsinat foglalta le, s tulajdonképpen ma is a zsinaton megkezdett munka köti le minden idejét: az egyház hozzáigazítása a mai társadalomhoz. Arra a kérdésre, hogy milyen kézzelfogható sikerei vannak e munkájának, P. tisztelendő kijelenti: ezt csak a jövő döntheti el. Mindenesetre az egyház nem türelmetlen. A vatikáni órák nem sietnek. Hogy mennyire nem sietnek, arra hadd mondjon egy példát, minthogy az előbb a televízióról volt szó, ebből a tárgykörből. Nemrég fejeződött be egy középkori irgalmas rendi apáca szentté avatási pere. A nővérkének, aki „in odore sanctitatis” — szent hírében — halt meg 1357-ben, egyszer megjelent Jézus. A Vatikánban úgy határoztak, hogy ezt a csodát, eltérően más, hasonló jelenségektől, most a távolbalátás csodájaként értékelik és magyarázzák, s így lett Gorzini Klára a televízió védőszentje. A tiszteletes egy fiatal történész nemrég megjelent tanulmányában a pápáról írva, azt húzza alá, hogy a mai világban milyen nagy felelősség az egyházat irányítani. * Egy-egy hibás, téves vagy elhamarkodott elemzés következtében tartományok, népek, országok „veszhetnek el” — mondja. B. bíboros, a Vatikán fontos méltósága, a római kúriát vezető, szentéletű aggastyánok egyike, aki négy évvel ezelőtt szinte jóvátehetetlen hibát követett el Afrikában. Vallásos megmozduláson vett részt egy éppen függetlenné vált országban, s noha indulása előtt Rómában kellőképpen tájékozódott és megfelelő instrukciókat is kapott, a helyszínen olyanféle megjegyzést tett, amelyet nem volt nehéz a kolonializmus védelmezésének értelmezni. Nagy sajtóvihar kerekedett, B. bíborosnak majdnem hogy menekülnie kellett az országból. A vatikáni államtitkárságnak több évi munkájába került, amíg a botlást úgy ahogy helyrehozta, mégis elveszett néhány ezer katolikus. S mindezt úgy kellett tenni, hogy B. bíboros tekintélyére is ügyeljenek, mert egy kúriai méltóságot nyilvánosan dezavuálni lehetetlen. B. bíboros az eset után három évvel a Szentségek Kongregációjában kapott magas beosztást, s most e politikailag közömbös területen működik, a Szentatya megelégedésére. Nemrég a milánói temetőben felállítottak egy érdekes, új síremléket, Alberto Pazzi fiatal szobrászművész alkotását. Egy fiatal jegyespár az esküvő előtti reggelen autószerencsétlenség következtében szörnyethalt a római veronai sztrádán. Pazzi szobra bizarr, merész, megdöbbentő. Barokk angyalok, zokogó antik istenek, fájdalmas özvegyek, szecessziós fekete bánatmonumentumok között, a diadalmas szerelem hófehér márványalakjai. Egy ifjú és egy lány, Rodin Tavaszára emlékeztető helyzetben, örök csókban összeforrva. Tiszta és gyönyörű. Két éve állították fel a szobrot, s azóta viharzik körülötte a vita. Számtalan bizottság szemlélte meg. A milánói érsekség a Vatikán véleményére vár, nyugodjék bele vagy távolíttassa el? De a Vatikán hallgat. Kínos a helyzet, mert a szobrászművész vallásos katolikus, az emlékművet állíttató család több tagja pedig kommunista. P. tisztelendő a töltőtollával játszadozik: van-e más megoldás, mint a hallgatás? A beszélgetésnek vége van, házigazdám újabb vendéget vár. Lent a Navona téren szikrázik a délelőtti nap. Azon tűnődöm, hogy többet tudok-e, mint mielőtt idejöttem. blamár Islván Gyárat telepít Berettyóújfaluba az Elzett A Hajdú-Bihar megyei Tanácsosai kötött megállapodás értelmében evőeszköz-, tűzoltókészülék- és benzineskannagyárat telepít Berettyóújfaluba az Elzett Művek. A nagy beruházást igénylő építkezés 1970-ben kezdődik meg és 1975-re fejeződik be. A megyei tanács a harmadik ötéves terv végéig ezenkívül mintegy 45 millió forintot költ iparfejlesztési célokra. A már elfogadott terveik szerint a beruházásokat Hajdúböszörményre és Berettyóújfalura koncentrálják. Hajdúböszörményben bővítik a Finommechanikai Vállalatot. Ugyanott — a Rövidzárú Egyesüléssel kötött megállapodás értelmében — új üzem építése is megkezdődött; az utóbbira három esztendő alatt 22 millió forintot költenek. Eredményesnek ígérkező tárgyalások kezdődtek a Debreceni Ruhagyár hajdúdorogi telepének fejlesztéséről is.