Népszabadság, 1968. július (26. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

Teleki Pál tehát már a szegedi ellenforradalom idején tekintély ▼olt Az évek során tekintélye még növekedett, főleg tudomá­nyos munkássága révén, s az­zal párhuzamosan is, hogy az em­berek megismerték Horthy többi ▼ezető politikusát. Teleki Pál neve sokak előtt „márka” lett Ám a legtöbb esetben odaadta a „már­kát” igen rossz, káros, bűnös ügy­­höz. Ezt történt az első, 1920 július­tól 1921 áprilisig tartó miniszter­­elnöksége idején is, amikor az ő nevéhez fűződik például az al­­földreform, a botbüntetés beveze­tése, a numerus clausus, amely voltaképpen az első zsidótörvény ▼olt miniszterelnöksége után pe­dig a frankhamisításban is „ben­ne ▼olt”, bár feltétlen hívei ezt a szerepét „hazafiasságával”, „naivságával” igyekeztek s igye­keznek ma is menteni, szépíteni. SPICLIK ÉS INTERNÁLÓ TÁBOROK A Teleki Pál részvételével le­zajlott első miniszterelnökségi ülés jegyzőkönyvéből: „A honvédelmi miniszter úr felol­vas egy jelentést Diósgyőrből, amely szerint a bolsevista előnyomulás erős izgalomban tartja a diósgyőri munkásokat... Javasolja előadó miniszter úr,... a központi nemzet­védelmi osztály mielőbbi megszerve­zését ... ez megfelelően kiegészít­hető volna az államrendőrség ren­dészeti nyomozó vezetői­vel, az igaz­ságügy-miniszter jogi (ügyészségi, fogházak) megfelelő közegei által.” — és 1920. július 24-én megjelent a belügyminiszteri rendelet a „ka­tonaság fokozottabb igénybevéte­léről a kommunista mozgalmak ellen”. A társadalmi rend fokozottabb védelméről szóló rendelettel kap­csolatban a parlament ülésén Bárczy István képviselő közbeszó­lta:­­ ... spicliket tenyészt és a rend Izilám bevezetését kezdi meg. A július 29-i parlamenti ülésen Volát József közbeszólása: — Százak sínylődnek hónapok óta kihallgatás nélkül a hajmáskéri In­tern­áló táborban. Október 10-én Zákány Gyula képviselő parlamenti közbeszó­lása: — A zalaegerszegi internáló tábor­ban 100 vagon rothadt káposztát kaptak a foglyok. TELEKI BETEGET JELENT A botbüntetést szeptember 1-én szavazta meg a parlament. Hat­­vanhatan voltak mellette, negy­venegyen ellene. Mellette szava­zott például Prohászka Ottokár püspök, ellene például gróf Appo­­nyi Albert. Teleki Pál nem jelent meg az ülésen. Rakovszky István házelnök mentette ki betegség cí­mén. „Demek Károly SS éves napszá­most, aki múlt év októberében öt csomag nyirfaseprűt lopott, három­évi fegyházra és botbüntetésre ítél­ték.” (L­árai Újság, 1921. február 19.) Teleki Pál, a francia Jomard­­díjas professzor és humanista — meg a botbüntetés... A parlamentben a botbüntetés bevezetéséről tárgyaltak, mialatt az országban nyomorogtak az em­berek. „A szolnoki MÁV vasúti híd épít­­kezésénél a munkások le vannak rong­yolódva, előfordult, hogy a munkás ruha hiányában zsákot hú­zott magára.’* (1920. október 9-i je­lentés, aláírói Knapek Jenő főhad­nagy és Migeli Kálmán hadnagy.) „Erzsébetfalva, Újpest környékét bejártam. A hangulat, a nyomasztó viszonyok miatt rendkívül elkesere­dett, mindenütt gyalázó és elkese­redett hangokat hallottam.” (1920. december 29-i jelentés, aláírója Gá­bor szakaszvezető.) „Elszorult szívvel nézzük azokat a 3—5 éves gyerekeket, akik Budapes­ten vendéglőkben, kávéházakban a legnagyobb hidegben is sajnálatra méltó, hiányos öltözékben koldul­nak.” (1921. március 10. Lieber End­re fővárosi főjegyző jelentéséből.) hogy másnap Teleki előremegy Horthyhoz, hogy jelentse: vissza­tért a király. Teleki el is indult, de hogy, hogy nem, az autó vagy defektet kapott, vagy a sofőr el­tévedt (?), s így IV. Károly Teleki előtt érkezett Horthyhoz, aki az exkirálynak azt tanácsolta, hogy utazzon vissza. Hogy mi történt útközben Teleki Pállal? Meggon­dolta magát? Ez esetben is hatá­rozatlan volt? Teleki királypárti volt. Első mi­niszterelnöksége idején ezt mond­ta szegedi beszédében: „Magyarország monarchikus ál­lam, Magyarországnak királya lesz, s ennek a királynak a tekintélyét ne csorbítsuk korteskedéssel.” Kezembe került Zsedényi Ala­dár 1935-ben írt könyve, amelyet a többi között báró Kray István, IV. Károly volt kabinetjének tit­kára ajánl az olvasónak, s ebben az író némileg ironikus hangon el­mondja: „A közvélemény ma is tamásko­­dik a véletlennek ilyen következe­tességén, csak a mozgóképek gazda­gabbak az ilyen véletlenségekben. Vass miniszter pont Károly érkezé­sekor tart lelki gyakorlatot Szom­bathelyen, a miniszterelnök pedig pont ez idő tájban vadászik Szom­bathely környékén.” A királypuccs után történt Te­leki Pál egyik öngyilkossági kí­sérlete. És Teleki Pál ezután a miniszterelnökségről lemondott. Sajtónyilatkozatot tett: „Mint le­mondott miniszterelnök igen jól érzem magam, és mint képviselő pártonkívüli fogok maradni. Min­denkit érhet szerencse, még a mi­niszterelnököt is érheti az a sze­rencse, hogy elhagyhatja helyét." Még nem teljesen tisztázott Te­leki Pál szerepe az első király­­puccsban. Jelenleg Ádám Magda történész foglalkozik ennek kuta­tásával. „Hogy Teleki keze benne volt a királypuccsban, az biztos" — mondja. KUHIAILAL NYILATKOZATAI GYÖRGY ISTVÁN DOKUMENTUMSOROZATA J. A. „márka" rossz helyre került VADÁSZAT ÉS KIRÁLYPUCCS Közben Teleki Pál vadászott. Olvastam egy kis füzetet, amely IV. Károly exkirály feljegyzései alapján íródott, s a többi között ezt tartalmazza: Miután IV. Károly gróf Erdődy Tamás kíséretében 1921-ben Ma­gyarországra érkezve, átlépte a határt, Szombathelyen állapodott meg, betért Mikes püspökhöz. Már ott volt Vass József miniszter, s a közelben lakott a királypárti gróf Sigray Antal, akinek a birtokán tartózkodott Teleki Pál, akkori miniszterelnök. Megbeszélték. AKAR SZÉPET LÁTNI? Nézze meg a modern, új vonalú ZOMÁNCEDÉNYEK KIÁLLÍTÁSÁT FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT 14. sz. áruházában Bp. IX., Tolbuhin krt. 5. sz. Tel.: 387—141 NYITVA: JÚLIUS 13-IG 8-tól 16 óráig, szombaton: 10-től 15 óráig A bemutatott edények MEGVÁSÁROLHATÓK a helyszínen, továbbá a VII., Rákóczi út 24. sz., az V. Szent István körút 15. sz. és az V., Bécsi u. 2. sz. alatti üzleteinkben is. -mA* ■ NÉPSZABADSÁG 1968. július 11. csütörtök WINDISCHGRAETZ HERCEG LELEPLEZ Miniszterelnöksége után, a frankhamisítási perben ... Mint ismeretes, a viszonylag kisebb po­zíciókban levők maradtak a vád­lottak padján. Az egyikük, az el­ítélt Windischgraetz Lajos herceg később, 1928 júniusában levelet írt Teleki Pálnak, felelősségre von­va őt. A levélből érdemes közölni, bár a herceg nem volt „gáncs nél­küli lovag”: „ ... ön, Gróf Úr, úgy rendőr­ségi kihallgatása alkalmából, mint a törvényszéken, ellent­mondó vallomásaiban minden felelősséget magától elhárított... Bátorkodom emlékezetébe idéz­ni azon körülményeket, melyek a francia franknak az Állami Térképészeti Intézetben való gyártásához vezettek ... önnek akkor ezen tervek igen tetszet­tek, és ön volt az, aki kijelen­tette, hogy a terv igenis keresz­tülvihető ... Lehet-e öntől azon intelligenciát feltételezni, hogy mint rendes magyar ember fe­lelősséget is vállal azért, amit tett... Milyen volt az ön sze­repe akkor, amikor az egész vi­lágsajtó, de különösen az egész magyar társadalom, a sajtó, a legpiszkosabb invektívákkal il­letett bennünket? Kérdem, Gróf Úr, mit tett akkor ön, aki hi­szen ebben az ügyben minden­esetre az illetékes faktor volt. Aki a Térképészeti Intézet beál­lításával az egész akciót lehető­vé tette ... Amikor a tárgyalás előtti időben mi, hazafias köte­lességünknek eleget téve, min­den felelősséget a külföld előtt magunkra vállaltunk, akkor ön, Gróf Úr, egy ügyvédet bérelt fel, azon célból, hogy a vádlottak padján ülő, »úgynevezett bará­­tait« arra bírja rá, hogy vallo­másaikban az ön személyének védelmére, saját magukat egy még hátrányosabb helyzetbe hozzák, mint aminőben úgyis voltak... Hajlandó voltam ne­héz kétévi jogvesztést és egyévi elzárást szótlanul eltűrni, mert hála Istennek, kissé más fából vagyok faragva, mint azok az urak, akik a forradalom óta az ország ügyeit időnként vezet­ték, ... amikor azonban cseleke­deteikért felelősséget vállalni kellett, gyáván kereket oldot­tak ...” Nem nagyon hízelgő e hercegi vélemény Teleki Pálról. (Folytatjuk.) Vali cí­m­­et A pápáról, a tv védőszentjéről és egy síremlékrőlT­ulajdonképpen nem is vatikáni, hanem Vatikán környéki le­vél ez, mert P. tisztelendő, a kúria egyik intézetének mun­katársa, Navona téri lakásán fogadott. A barokk, palota, amelyben lakik, a Vatikán számtalan római épületének egyike. P. tisztelendő lakásának ablakaiból a világ négy folyóját jel­képező szökőkútra lehet látni. Házigazdámnak egyetlen feltétele van a beszélgetésünkhöz: nem közölhetem a nevét, mert annak, amit mond, semmiféle hivatalos jelentősége nincs. Magánszemélyként áll szóba velem. Felelőtlen csevegés arról, ami éppen eszünkbe jut. El­mosolyodik, nyilvánvalóan tudja, hogy tudom: feletteseinek enge­délye nélkül semmiképpen sem fogadott volna még „felelőtlen” cse­vegésre sem. A Vatikánban nincsenek szeszélyes véletlenek, politikai magánkedvtelések. Nemrég nyilatkozott VI. Pál pápa az olasz televíziónak a Ken­­nedy-gyilkosságról. A kétperces tv-interjú szokatlanul fejeződött be. Az olasz nézők csodálkoztak. A pápa, aki mindig méltóságteljes és fe­gyelmezett, most „olaszosan” gesztikulált, s felháborodásában megle­hetősen harsányan, emelt hangon beszélt. A vatikáni kúriában is meglepődtek a pápa felindultságán — mondja P. Hiszen Montini, aki véleménye szerint az utóbbi évtizedek legjelentékenyebb pápáinak egyike, általában nem kedveli a látványosságot, ellentétben XII. Pius­szal, aki minden alkalmat megragadott a nyilvános szereplésre, és halálos betegen is különféle vallásos egyesületeket fogadott kihallga­táson, vagy XXIII. Jánossal, akit azért lehetett gyakran látni, mert szerette az emberek társaságát. Pál pápa túlságosan is visszavonul. Emiatt többen bírálják. Csendben és illedelmesen, persze. Régebben szokás volt, hogy délelőttönként, havonta egyszer vagy kétszer, amikor a Vatikáni Múzeum tömve van látogatókkal, s a Sixtusi-kápolnához vezető egyik folyosóról, ahonnan kilátás nyílik a pápai lakosztályra, mindenki arra néz, néhány másodpercre meg­mutassa magát az egyházfő. VI. Pál megszakította ezt a hagyományt, nem mutatkozik. A legutóbbi években a zsinat foglalta le, s tulajdon­képpen ma is a zsinaton megkezdett munka köti le minden idejét: az egyház hozzáigazítása a mai társadalomhoz. Arra a kérdésre, hogy milyen kézzelfogható sikerei vannak e munkájának, P. tisztelendő kijelenti: ezt csak a jövő döntheti el. Mindenesetre az egyház nem türelmetlen. A vatikáni órák nem sietnek. Hogy mennyire nem siet­nek, arra hadd mondjon egy példát, minthogy az előbb a televízióról volt szó, ebből a tárgykörből. Nemrég fejeződött be egy középkori irgalmas rendi apáca szentté avatási pere. A nővérkének, aki „in odore sanctitatis” — szent hírében — halt meg 1357-ben, egyszer megjelent Jézus. A Vatikánban úgy határoztak, hogy ezt a csodát, eltérően más, hasonló jelenségektől, most a távolbalátás csodájaként értékelik és magyarázzák, s így lett Gorzini Klára a televízió védőszentje. A tiszteletes egy fiatal történész nemrég megjelent tanul­mányában a pápáról írva, azt húzza alá, hogy a mai világban milyen nagy felelősség az egyházat irányítani. * Egy-egy hibás, téves vagy elhamarkodott elemzés következtében tartományok, népek, országok „veszhetnek el” — mondja. B. bíboros, a Vatikán fontos méltósága, a római kúriát vezető, szentéletű aggastyánok egyike, aki négy évvel ezelőtt szinte jóvátehetetlen hibát követett el Afrikában. Vallásos megmoz­duláson vett részt egy éppen függetlenné vált országban, s noha indulása előtt Rómában kellőképpen tájékozódott és megfelelő inst­rukciókat is kapott, a helyszínen olyanféle megjegyzést tett, amelyet nem volt nehéz a kolonializmus védelmezésének értelmezni. Nagy sajtóvihar kerekedett, B. bíborosnak majdnem hogy menekülnie kel­lett az országból. A vatikáni államtitkárságnak több évi munkájába került, amíg a botlást úgy ahogy helyrehozta, mégis elveszett néhány ezer katolikus. S mindezt úgy kellett tenni, hogy B. bíboros tekinté­lyére is ügyeljenek, mert egy kúriai méltóságot nyilvánosan deza­­vuálni lehetetlen. B. bíboros az eset után három évvel a Szentségek Kongregációjában kapott magas beosztást, s most e politikailag kö­zömbös területen működik, a Szentatya megelégedésére. Nemrég a milánói temetőben felállítottak egy érdekes, új sír­emléket, Alberto Pazzi fiatal szobrászművész alkotását. Egy fiatal jegyespár az esküvő előtti reggelen autószerencsétlenség következ­tében szörnyethalt a római veronai sztrádán. Pazzi szobra bizarr, merész, megdöbbentő. Barokk angyalok, zokogó antik istenek, fáj­dalmas özvegyek, szecessziós fekete bánatmonumentumok között, a diadalmas szerelem hófehér márványalakjai. Egy ifjú és egy lány, Rodin Tavaszára emlékeztető helyzetben, örök csókban összeforrva. Tiszta és gyönyörű. Két éve állították fel a szobrot, s azóta viharzik körülötte a vita. Számtalan bizottság szemlélte meg. A milánói ér­sekség a Vatikán véleményére vár, nyugodjék bele vagy távolíttassa el? De a Vatikán hallgat. Kínos a helyzet, mert a szobrászművész vallásos katolikus, az emlékművet állíttató család több tagja pedig kommunista. P. tisztelendő a töltőtollával játszadozik: van-e más megoldás, mint a hallgatás? A beszélgetésnek vége van, házigazdám újabb vendéget vár. Lent a Navona téren szikrázik a délelőtti nap. Azon tűnődöm, hogy töb­bet tudok-e, mint mielőtt idejöttem. blamár Is­lván Gyárat telepít Berettyóújfaluba az Elzett A Hajdú-Bihar megyei Tanács­osai kötött megállapodás értelmé­ben evőeszköz-, tűzol­tókés­zülék- és benzineskannagyárat telepít Berettyóújfaluba az Elzett Mű­vek. A nagy beruházást igénylő épít­kezés 1970-ben kezdődik meg és 1975-re fejeződik be. A megyei tanács a harmadik ötéves terv vé­géig ezenkívül mintegy 45 millió forintot költ iparfejlesztési célok­ra. A már elfogadott terveik sze­rint a beruházásokat Hajdúbö­szörményre és Berettyóújfalura koncentrálják. Hajdúböszörmény­ben bővítik a Finommechanikai Vállalatot. Ugyanott — a Rövidz­árú Egyesüléssel kötött megálla­podás értelmében — új üzem épí­tése is megkezdődött; az utóbbira három esztendő alatt 22 millió forintot költenek. Eredményesnek ígérkező tárgyalások kezdődtek a Debreceni Ruhagyár hajdúdorogi telepének fejlesztéséről is.

Next