Népszabadság, 1969. április (27. évfolyam, 75-98. szám)

1969-04-01 / 75. szám

2 Jelentések a közel-keleti helyzetről (Folytatás az 1. oldalról.) A kongresszus határozatait Mo­hamed Abdel Szálám El-Zajjat, a kongresszus főtitkára ismertette. A határozatok értelmében az or­szág mindent megad a hadsereg­nek, amire szüksége van a meg­szállt területek felszabadítására. Engedélyezik az ifjúságnak, hogy önkéntesként részt vegyen a sínai arab szervezet ellenállási harcá­ban. Továbbra is segítik a Palesz­tinai népi ellenállási mozgalmat. Megerősítik a népi védelmi szer­vezetet. Sok ajánlás és határozat foglalkozik a katonák családjai­nak és a Szuezi-csatornaövezetből lei­telepí­tettek segélyezésével, a gazdasági feladatokkal, az olajbá­nyászat fokozásával, az asszuáni nagy gát és vízi erőmű áramának felhasználásával, a tudományos kutatás, a közoktatás, a lakásépí­tés, a közlekedés megjavításával, az ifjúsági és diákszervezetek te­vékenységével, a tömegszerveze­tek feladataival, a kultúra és a tá­jékoztatás fejlesztésével. Az ASZÚ harmadik kongresszu­sát júliusban tartják meg. Az EAK nemzetgyűlése hétfőn Labib Sukeir elnökletével meg­vitatta és elfogadta az ASZÚ kongresszusának határozatait. Diplomáciai tevékenység Kairóban Nasszer elnök vasárnap fogadta Francois Puaux francia nagy­követet. A nagykövet, aki az el­nöki audienciát megelőzően Mah­­mud Riad külügyminiszterrel ta­nácskozott, hétfőn Párizsba uta­zott. Kairóban úgy tudják, hogy magával vitte Nasszer elnöknek De Gaulle tábornokhoz intézett üzenetét." Riad kifejtette Puaux előtt az úgynevezett amerikai munkaokmányról vallott egyip­tomi véleményt. Mahm­ud Favzi, az elnök kül­politikai tanácsadója, aki Nasz­­szer képviseletében részt vesz Eisenhower volt amerikai elnök temetésén, útközben Belgrádban tanácskozott a jugoszláv külügy­miniszterrel. A kairói lapok sze­rint szintén az amerikai munka­okmányról volt szó. Mahm­ud Riad külügyminiszter vasárnap fogadta Vinogradov szovjet nagykövetet, és megvi­tatta vele a közel-keleti helyzet újabb fejleményeit, valamint a négy nagyhatalom küszöbönálló értekezletével összefüggő kérdé­seket. Szalah Gáhár külügyi államtit­kár Ammanba utazott, hogy meg­beszéléseket folytasson az egyip­tomi és a jordániai álláspont egyeztetésére. Az EAK külügyminisztériuma Franciaország és Nagy-Britannia nagykövetségeivel, valamint az Egyesült Államok érdekeinek képviseletével közölte az ameri­kai munkaokmánnyal kapcsola­tos egyiptomi észrevételeket. Rudnyánszky István Izraeli légitámadás Jordánia ellen Jordániai katonai szóvivő beje­lentette, hogy vasárnap reggel két izraeli repülőgép 25 perces légi­támadást hajtott végre jordániai terület ellen, a Jordán folyón át­ívelő Husszein király­ hídja ma­gasságában. A légitámadás során az izraeli repülőgépek napalm­bombákat dobtak le. A Jordán folyó völgyének észa­ki részében vasárnap izraeli tan­kok és ütegek tüzet nyitottak a túloldalon elhelyezkedő jordá­niai erőkre. Az összetűzés csak­nem egy óra hosszat tartott. Vasárnap este izraeli erők a Jordán folyó északi völgyében gépfegyverekből és aknavetőkből ismét tüzet nyitottak jordániai alakulatokra. Izrael elutasítja a négyhatalmi tárgyalásokat Az izraeli kormány vasárnap hivatalos közleményt hozott nyil­­­vánosságra, s ebben egyértelműen állást foglal a Biztonsági Tanács­ban képviselt négy nagyhatalom­nak a közel-keleti helyzet rende­zése érdekében megtartandó ta­nácskozássorozata ellen. A közlemény kijelenti: „Izrael teljes egészében ellenzi azt a ter­vet, hogy a Közel-Keleten kívül elhelyezkedő országok képviselői összeüljenek a körzetre vonatkozó javaslatok kidolgozására. Ez az eljárás aláássa a körzet államaira háruló felelősséget a béke kiala­kításáért. Izrael sem a jelenben, sem a jövőben nem hajlandó a hatalmi politika tárgyává válni és nem fog fejet hajtani semmiféle olyan javaslat előtt, amely ellen­tétben áll létérdekeivel, jogaival és biztonságával.” Az izraeli állásfoglalás végeze­tül bejelenti, hogy Izrael a jelen­legi tűzszüneti vonalak között fogja kiépíteni helyzetét „a biz­tonsági és fejlesztési szükségletek­nek” megfelelően. Dajan izraeli hadügyminiszter szombaton harcias beszédet mon­dott, és ebben az arab ellenállók­kal szembeni izraeli akciók „új dimenziójáról” tett említést. Fe­nyegetően kijelentette az arab el­lenállókra utalva: „Lesújtunk rá­juk mindig és mindenhol, még akkor is, ha ez nem vált ki ro­konszenves reagálást a Biztonsági Tanácsban.” A kilátásba helyezett izraeli megtorló akciókkal összefüggés­ben a hadügyminiszter képmuta­tóan sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Jordánia ellen in­tézett izraeli támadásoknak pol­gári áldozatai is vannak. * Alfred Atherton, az amerikai külügyminisztérium arab—izraeli ügyeinek szakértője a pennsylva­niai Philadelphiában egy gyűlésen kijelentette, hogy amíg nem köt­nek békét a Közel-Keleten, addig az Egyesült Államok továbbra is fegyvereket szállít Izraelnek, méghozzá a legmodernebb fegy­vereket. (AP) A Szocialista Internacionálé konferenciája Pittermann a budapesti felhívásról Bécsben vasárnap egynapos ta­nácskozásra ültek össze a Szocia­lista Internacionáléhoz tartozó pártok vezetői. A tanácskozás részvevői között volt Erlander svéd miniszterelnök, Brown volt angol külügyminiszter, Wehner bonni össznémetügyi miniszter, Allón izraeli miniszterelnök-he­lyettes, valamint osztrák, olasz, belga, holland, dán és svájci szo­ciáldemokrata pártvezetők. A kö­tetlen eszmecsere napirendjén szerepeltek a közel-keleti helyzet, valamint az európai integráció és a kelet -nyugati kapcsolatok kér­dései. Brutt­t Pittermann, az Interna­cionálé elnöke az MTI tudósítójá­nak kérdésére kijelentette: foglal­koztak az ülésen a Varsói Szerző­dés államainak budapesti felhí­vásával is. „Az a benyomásunk, hogy a kezdeményezés európai biztonsági konferencia összehívá­sára, feltétlenül figyelmet érde­mel. A konferencia megrendezé­se előtt véleményünk szerint meg­felelő terveket kell kidolgozni, például dönteni arról, hogy ki hív­jon össze egy ilyen konferenciát.” A Szocialista Internacionálé egyébként továbbra is behatóan foglalkozni fog a budapesti ta­nácskozás egyes vonatkozásaival — mondotta Pittermann. NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Victorio Codovillának hétfőn Moszkvában átnyújtották az Ok­tóberi Forradalom Rendjelét. Az Argentin Kommunista Párt elnö­két 75. születésnapja alkalmából a nemzetközi kommunista moz­galomban, a békeharcban szerzett érdemeiért tüntették ki. (TASZSZ) A V­enezuelában tevékenykedő gerillaszervezetek vezetői Lara államban titkos megbeszéléseket tartanak, s tanulmányozzák Cal­­diera elnöknek a megbékülésre tett javaslatait. (AFP) Sztrájkba lépett a BOAC angol légiforgalmi társaság 1100 pilótá­ja, miután a nagyobb bérek bizto­sítása céljából a társaság képvi­selőivel folytatott tárgyalások megszakadtak. (AFP) Indira Gandhi indiai miniszter­­elnök vasárnap befejezte hivata­los burmai látogatását és haza­utazott Delhibe. Gandhi asszony Ne Win tábornokkal, a burmai forradalmi tanács és kormány el­nökével folytatott megbeszélése­ket. (TASZSZ) Bonnban hivatalosan megala­kult a Deutsche Volkspartei (Né­met Néppárt — DVP), amelynek megalakulását már két héttel ez­előtt bejelentették. Herbert Bur­­sche magas rangú belügyminiszté­riumi tisztviselő, az új párt elnö­ke szerint a DVP már részt kí­ván venni az 1909. évi törvényho­zási választási kampányban is. (AFP) Az izlandi fővárosban vasárnap kétezren tüntettek az ország NA­­TO-ta­gsága ellen. A tüntetők be­zúzták az amerikai nagykövetség több ablakát. (Reuter) Angol—anguillai megállapodás — Boldog nap ez a mai Anguil­­la számára — mondotta Ronald Webster, a kis szigetállam 42 esz­tendős önjelölt elnöke, mikor saj­tóértekezletén bejelentette, hogy országa és Nagy-Britannia a mai naptól kezdve „vállt vállhoz vet­ve dolgozik”. Lord Caradon, Anglia állan­dó ENSZ-képviselője szintén tar­tott sajtóértekezletet és közölte: megegyezés született, amelynek értelmében Anthony Lee angol megbízott a helyén marad és a sziget tavaly választott héttagú tanácsával egyetértésben fogja irányítani az ügyeket. A már­cius 19-én partra tett angol csa­patokat viszont kivonják a szi­getről. Japánban dúsított urániumot állítottak elő A Japán Atomenergia Társa­ság közgyűlésén hétfőn bejelen­tették, hogy japán tudósok 13 tagú csoportjának sikerült nuk­leáris energia és nukleáris fegy­ver előállítására alkalmas dúsí­tott urániumot nyernie. A kutatók az urán—235-öt az­ urán—238-tól alumíniumoxid-hár­­tya segítségével különítették el. (Reuter) A vietnami nemzetgyűlés állandó bizottságának ülése Vietnami tudósítónktól. A VDK fővárosában ülést tar­tott a nemzetgyűlés állandó bi­zottsága. Az ülésről kiadott je­lentés szerint a bizottság meg­tárgyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette az 1968. évi állami terv teljesítését és a költségvetés végrehajtását. Határozatot ho­zott az 1969. évi állami tervről és költségvetésről. Az ülésen a VDK egészségügyi miniszterévé nevez­ték ki Nguyen Van Huangot, akit e megbízatásával egyidejűleg fel­mentettek a nemzetgyűlés állan­dó bizottsága elnökhelyettesi tisztsége alól. A VDK volt egészségügyi mi­nisztere, dr. Pham Ngoc Tach, tavaly novemberben hunyt el 1969. április 1. kedd Gyújtogatás­­ a sport ürügyén A prágai Vencel tér ismét a világsajtó első oldalaira ke­rült. Hogyan? Cseh források sze­rint úgy, hogy a péntek esti cseh­szlovák—szovjet jégkorongmérkő­zés után — amelyet a csehszlo­vák csapat megnyert — „a polgá­rok spontán ünnepelték a si­kert”, és eközben „egyes állam­polgárok, akik nem képesek ma­gukat fegyelmezni”, továbbá „pro­vokátorok és társadalomellenes bűnöző elemek” politikailag is ki­használták a siker ünneplését. Ez az „ünneplés” akkor érte el csúcspontját, amikor a tömeg megrohanta az Aeroflot szovjet­­ légitársaság és az Inturiszt szov­­­­jet idegenforgalmi hivatal helyi­ségeit, betörtek az irodákba, ösz­­szezúzták és az utcára hányták a berendezést, az iratokat, majd az egészet felgyújtották. Cseh forrás szerint mindez „teljes ellentétben­­ áll a nemzeti sportbüszkeség er­kölcsével”. A nyugati hírügynökségek ke­vésbé szemérmesen értékelik a péntek éjszakai demonstrációt, és­­ nyíltan megírják: a jégkorong­­ csak ürügyként szolgált a tü­nte­­­­téshez, annak kifejezetten politi­­­­kai célja és szándéka volt. A DPA­­ tudósítója például bőségesen idézi­­ a szavalókórusok és transzparen­­­­sek jelszavait, még a nyilvánosság előtt szokatlan és nyomdafestéket nem tűrő ordináré kifejezéseket is, s meg sem kísérel titkot csinál­ni abból, hogy az egész demonst­ráció lényege és tartalma a szov­jetellenes hangulat ismételt felszí­tása volt. Hasonló örvendező je­lentéseket közölt a Reuter, az AFP, a UPS is. Kit vagy mit sért tehát a cseh­szlovák jobboldal legújabb akció­ja? A „nemzeti sportbüszkeség er­kölcseit” vagy valami mást? A mi felfogásunk szerint a szovjetellenes őrjöngés, amely ez­úttal a rombolásig fajult, első­­­­sorban a csehszlovák hivatalos­­ szervek által oly sok nyilatkozat­­­­ban, határozatban, állami és­­ pártdokumentációban a legutóbbi időkben is nagyra értékelt cseh­szlovák—szovjet barátságra, kap­csolatokra kívánt csapást mérni. Prágában péntek éjszaka olyan mérhetetlen nacionalista hullám szakította szét a józanság, az ésszerű gondolkodás gátjait, amely a jobboldal minden eddi­gi akciója közül a legveszedelme­sebbek közé tartozik és amely potenciálisan fenyegető létezé­sével veszélyt jelent nemcsak a csehszlovák—szovjet, hanem Csehszlovákia és a többi szocia­lista ország kapcsolataira is. A moszkvai Pravda hétfői számában joggal állapítja meg: „A sport a sport. Amikor azonban a sportot politikai spe­kulációk eszközévé akarják vál­toztatni, s a sport segítségével na­cionalizmust és sovinizmust igyekeznek szítani, ez felháboro­dást kelt nemcsak a sport ked­velőiben, hanem minden becsü­letes emberben.” E felháborodás­ban nemcsak mi osztozunk, ha­nem — szombati jelentések sze­rint — már a józanabb prágaiak is, akik az Aeroflot szétrombolt berendezéseit látva őrültségnek nevezték a történteket és szé­gyenkezésüket fejezték ki. A nacionalista demonstráció vé­delmezői most utólag úgy próbál­ják feltüntetni a történteket, mintha a Vencel téri tömeg kizá­rólag a sportgyőzelem felett érzett tiszta öröm mámorában verődött volna össze és a társadalomellenes személyek, akik szétrombolták az Aeroflot helyiségeit, véletlen elemként kerültek volna oda. De mint vélekedjünk akkor arról a tervszerű és bőszítő sajtóhadjárat­ról, amelyet a várható győzelem reményében a Mladá Fronta, a Práce, a Reporter, a Zemedelske Noviny, a Svobodné Slovo és más lapok (valamennyi a Nemzeti Fronthoz tartozó szervezetek orgá­numa) már előre az extázis álla­potába hozta a sport ürügyén könnyen felzaklatható közvéle­ményt, vagy honnét származtas­suk az előre elkészített transzpa­renseket, feliratos táblákat a mocskolódó szovjetellenes szöve­gekkel. A város külső kerületeiből provokátorok segítségével és el­lenőrzésével teherautók és autó­buszok szállították a csoportokat a belvárosba. Ki bocsátotta a ren­delkezésükre ezeket a járműve­ket? Megannyi kérdés, amelyre nem adhat feleletet a „spontanei­tásra” való hivatkozás, s amely közvetetten, de cáfolhatatlanul bi­zonyítja, hogy a jobboldal erői ismét keresztülvitték akaratukat a hatóságokkal és rendfenntartó erőkkel szemben. Erre csak úgy kerülhetett sor, hogy a következ­ményeket előrevető figyelmezte­téseket, jeleket a legilletékeseb­bek figyelmen kívül hagyták. Mint a Pravda kifejezi: „Meglepe­tést keltett, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői, a cseh­szlovák hatóságok nem léptek fel mindjárt ezekkel az egészségtelen és veszélyes jelenségekkel szem­ben.” A legmegdöbbentőbb és ért­hetetlenebb az egészben talán mégis az, hogy — ha hinni lehet a csehszlovák lapjelentéseknek — ehhez a szovjetellenes demonstrá­cióhoz személyes megjelenésével asszisztált egy olyan politikus, mint Josef Smrkovsky, a CSKP KB Elnökségének és végrehajtó bizottságának tagja, a szövetségi nemzetgyűlés alelnöke, a leg­szűkebb párt- és állami vezetés egyik tagja. Péntek éjszaka ez a felirat je­lent meg a Vencel-szobor ta­lapzatán : „4­ 3 augusztusért”, vagyis azért, hogy a Varsói Szer­ződés öt államának katonai akció­ja nyomán gátat lehetett vetni Csehszlovákiában a jobbratoló­­dásnak, fel lehetett számolni az ellenforradalom­­ veszélyét. Akik ezt a jelszót kitalálták, politikai­lag bizonyára jól iskolázott, az il­legális antiszocialista harcban pallérozott személyek. Valamit azonban nem eléggé gondoltak át. A jelszóba szorított analógiájuk­ból ugyanis félreérthetetlenül ki­tetszik, hogy szándékaik nem egyszerűen „csak” szovjetellene­sek, hanem a csehszlovákiai szo­cializmust veszik célba, és ezzel önmagukat a szocialista rendszer nyílt ellenségeiként leplezik le. A jégkorong férfias sport, s aki a televízión nézte, láthatta, hogy mind a szovjet, mind a csehszlo­vák játékosok igen energikusan, de a sport szabályait megtartva küzdöttek a mérkőzésen. Ezt a sportot azonban nagyon síkos ta­lajon, a jégen űzik. Nem kétséges, hogy akik ezúttal Prágában a tisztességtelen politikai játékok jegére merészkedtek, és ott gát­lástalan garázdálkodást folytat­tak, súlyosan elcsúsztak. Sport­nyelven szólva: végleges kiállítá­suk időszerű. Wilson Lagosból Addisz Abebdba érkezett (Londoni tudósítónktól.) Vasárnap este befejezte hiva­talos látogatását Nigériában Wil­­son brit miniszterelnök. Lagos­­ban tartott sajtóértekezletén be­jelentette: Ojukipu ezredesnek, a szakadár biafraiak vezérének fel­ajánlotta, hogy Afrikában tar­tózkodása idején hajlandó vele találkozni a mindkettőjüket ér­deklő kérdések megvitatására. Hétfőn a kora esti órákig Ojuk­­wutól még nem érkezett válasz Wilson kezdeményezésére. A brit miniszterelnök a sajtóértekezle­ten ismételten hangsúlyozta, hogy az esetleges találkozó nem jelen­tene sem béketárgyalást vagy közvetítési kísérletet, sem pedig Biafra elismerését. Nigériai tartózkodása alatt a brit kormányfő több mint öt órát tanácskozott Gowon tábornokkal, aki megerősítette: bármikor kész előzetes feltételek nélkül Ojuk­­wuval tárgyalni, azon az alapon, hogy minden megegyezésnek Ni­géria egységén és területi integ­ritásán kell nyugodnia. Wilson Nigériából az etiópiai fővárosba utazott.

Next